Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
í Szellemi érték, anyagi érték A legkülönbözőbb érdeklődésű emberek ültek „egy” asztalhoz tanácskozni a minap Egerben. Egyikük a reformkori prózánk fejlődését vizsgálja, a másik földrajzi nevek gyűjtésével foglalkozik, a középkorral a harmadik, számelméleti problémákkal a negyedik. És folytathatnánk a sort a többiekkel, azokkal, akik az energetika, az építőipar területén kutatnak, avagy éppen a keveréktakarmányok fehérjedúsításával vannak elfoglalva. Az egyik ember gondolatait a számjegyvezérlésű szerszámgép tervezése köti le, a másik a fehérvérűség gyógyítását kutatja. Egymástól oly távol eső témák ezek, s így bizony nehéz feladatra vállalkoznak, akik áttekinteni próbálják egy megye tudományos életét. Pedig Heves nem is tartozik a nagy megyék sorába, nem beszélve arról, hogy hiányoznak e tájról a tudományos élet olyan alapvető bázisai, mint a kutató- intézetek, egyetemek, klinikák. Ám e kis megyében is jelen van a tudomány, s szorgos művelői sokoldalú tevékenységgel járulnak hozzá a megye, az ország eredményeihez. A mai s még inkább a holnapi eredményekhez. A közelmúltban felmérés készült a megyében az 1975 óta folytatott tudományos kutatások témáiról. Ez az összegezés is bizonyítja, hogy Heves megyében mind az öt tudományágazatnak vannak művelői. S bár az egyes területeken — például az agrártudományban, irodalom- történetben, kémiatörténetben — országosan, sőt nemzetközileg is számon tartott eredmények születtek, most mégsem a változatos témák áttekintésére, az egyes tudományágak sajátos gondjainak érzékeltetésére vállalkozunk. A részletek, az egymástól eltérő sajátosságok helyett a közös vonásokról szólunk inkább, szemléletbeli hibákról és azokról a problémákról, amelyeknek megnyugtató megoldása áttöri a ma még bűvösnek tetsző kört. A tudomány próbája Marxra hivatkozva, vagy anélkül többször is szóba került, miszerint: o tudomány közvetlen termelőerővé vált. Sőt a tudományos kutatómunka a tudományos és technikai forradalom korában mindinkább termelőerővé vált. Nem hagyható figyelmen kívül például az a körülmény, hogy a tudományos kutatások — méreteiket tekintve — ma már vetekszenek egynémelyik iparággal, a jövőben pedig jelentőségük . túlnőhet egy- egy népgazdasági ágazaton is. A termelőerővé válás tehát szinte szó szerint értendő. Igaz ugyan, hogy a Marxot idézők egyike-másika elsősorban a műszaki tudományokra gondol és számít, mánqyokra gondol és számít, s legfeljebb azokra a természettudományokra, valamint a matematikára, amelyekre közvetlenül támaszkodhatnak a műszaki tudományok. E szemlélet, amely sokáig tartotta magát, most van változóban, s egyik kimutatható jele a társadalomtudományok egyre növekvő jelentősége. Az alapvető és elsődleges feladat persze mit sem változott. Valóban, a műszaki tudományoknak az eredményeit kell minél gyorsabban átvinni a gyakorlatba, hogy termelésünk színvonala, s vele a munka termelékenysége gyorsan emelkedjék. Átvinni a gyakorlatba azonban nemcsak műszaki kérdés, hiszen a legtökéletesebb gép, új berendezés, a legjobban megszerkesztett újítás, vagy adaptálás is csak a gyakorlatban vizsgázik. Vagyis vizsgálni, mérlegelni kell az emberi tényezőket, figyelembe venni az üzem- és munkaszervezés lehetőségeit, sajátosságait, feltérképezni a technikai-termelési viszonyodat és a társadalmi körülményekét is. Mindez már a Vársadalofntudomány-kutatás leprába tartozik. Miként az életmódot, a köztudatot, a közerkölcsöt szondázó vizsgálatok is, amelyek egyre jelentősebb részt vállalnak a politikai döntések előkészítésében. A társadalomtudományok megnövekedett szerepét, illetve ennek felismerését jelzi az országos tapasztalat, s ehhez mérten fogalmazódtak meg a megyei igények is. Elfoglalt kutatók örvendetes, hogy az elmúlt évben többségükben figyelemre méltó egyetemi doktori, kandidátusi, illetve akadémiai doktori értekezések születtek megyénkben. Csakhogy ezek a munkák, a bennük felhalmozott szellemi értékek nem kerülnek hasznosításra. Az értekezéseket annak rendje és módja szerint megvédik a művek szerzői, majd egy-egy intézet könyvtára elzárja az anyagot. Csak kis részét sikerül publikálni, s ily módon közkinccsé, hozzáférhetővé tenni a szellemi értéket. Sokat ígérő hasznos kezdeményezésnek ígérkezik a disszertációk katalógusának megjelentetése. Megyénkben viszonylag sokan kutatnak ugyan a társadalomtudományok területén, de tudományos munkájukat, nem főhivatásban, hanem mindennapi oktatónevelő munkájuk mellett végzik. S mert az iskolák tanárai ugyancsak elfoglalt emberek, s körülmény bizony gyakran nehezíti az elmélyült kutatást. Az általános iskolákban szinte alig, a középiskolákban pedig csak nagyon kevesen foglalkoznak kutatómunkával, s nem elsősorban a tehetség, inkább az idő hiányában. A kutatás ösztönzését jelentheti, ha néhány iskolában órakedvezményt, illetve szabadnapot kapnának a tudományos munkát szívesen vállaló tehetséges nevelők. Ilyen vonatkozásban sem hagyható figyelmen kívül, hogy a megye tudományos élete és az oktatás szempontjából egyaránt hasznos lenne, ha a főiskolák mellett az általános és a középfokú intézetekben is foglalkoznának kutatással. hl elszigeteltség veszélyé Szóba került az elszigeteltség is, amely nagymértékben csökkenti a kutatómunka eredményességét. Bizonyos területekkel — például a délszláv irodalom feltárásával, vagy a Remenyik- életmű kutatásával — csak egy-egy szakember foglalkozik, s így itt a megyében nincs olyan szakmai vitapartnerük, akivel megbeszélhetnék műhelygondjaikat. Az intenzív kapcsolatoknak a hiányából következik, hogy a tudományos élet képviselői, maguk a kutatók sem ismerik, vagy nem eléggé ismerik egymás eredményeit. Igaz ugyan, ma még nincsenek kidolgozva az egyes kutatóhelyek közötti rendszeres kapcsolat- teremtés formái, módszerei, mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a helyi kezdeményezés várasson magára. A társadalomtudományok különböző területein munkálkodnak megyénk szakemberei. Az egri főiskola marxizmus—leninizmus tanszékén például vannak művelői a ■ filozófiának, a politikai gazdaságtannak, a szociológiának és az etikának is. Figyelemre méltóak a munkásmozgalom-történeti kutatások is, ám a tudományos szocializmus, vagyis a jelen elemzése eddig még várat magára, vagy legalábbis csak „évfordulós” témaként szerepel a gondolkodásban, illetve a tervezésben. Pedig fontos lenne többek között behatóan vizsgálni a munkaerőhelyzetet, a szocialista életmódot és demokráciát, a közéletiséget, a választási rendszert és még számos aktuális témát. A jogos és széles körű igényekhez sorolandó a korszerű, módéra marsista—leni; Ilyen sapka a divat? (Fotó: Szabó Sándor) Néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatot hirdetnek nista szemléletű megyei történeti monográfia összeállítása és megjelentetése is. A tanulóifjúság ugyanis egyre jobban érzi e tudatformáló mű hiányát. S ha már hiánynál tartunk, hadd ismételjük: nincs forradalmi múzeuma a megyének. Az igény felismerését jelzi, hogy a tudománypolitika sokrétű feladatai között szerepel egy ilyen múzeum, illetve egy munkásmozgalmi osztály létrehozása is. Nem magánügy Egy jól időzített és aktuális kérdésekkel foglalkozó tanácskozás mindig érdekes tapasztalatokkal szolgál. Mint legutóbb kiderült, jelentős eredmények születtek a műszaki fejlesztésben, ám a szakemberek nem értékelik kellőképpen ezeket az országos, sőt olykor nemzetközi sikereket. Kezd kialakulni egy olyan szemlélet, amely a tudományos munkát csakis az alapkutatással azonosítja, s nem ismeri fel az adaptáció, a gyártmányfejlesztés, avagy más tevékenység jelentőségét. Műszaki jellegű alapkutatás ugyan alig folyik megyénkben, de a tudományos eredmények adaptációja, a gyártmányok továbbfejlesztése önmagában is jelentős. Nagyobb figyelmet érdemel a megye tudományos élete, a kutatók tevékenysége — amely nem lehet magánügy —, hogy e szellemi érték még inkább része legyen a megye közéletének. Különös figyelmet érdemel például az a rangos kísérleti bázis, amelyet a Gagarin Hőerőműben alakítottak ki, a megyei építők nemzetközileg elismert PEVA-alagút- zsalus szerkezete, az erdő- gazdaság fakérgező gépe, amely KGST-szinten alapgéppé lépett elő, vagy más területről említve példát: a kompoltiak talajvédelmi kutatásai. Az alapkutatás jelentőségét persze senki nem vitatja. De a tudomány fogalma szélesebben is értelmezhető. Olyanformán például, ahogyan az egyik főorvos fogalmazott, aki arról beszélt, hogy a betegekkel való foglalkozást, a gyógyítást, a megfigyelést is a tudományos kutatómunka részének tekinti. Márkusz László Isz-tk kulturális vetélkedője Középdöntő következik Lezárult a megyei termelőszövetkezetek kulturális vetélkedőjének első szakasza. A benevezett több mint 120 brigád mintegy másfél ezer tagja eddigi munkáját, vállalásaik teljesítését, a felkészülés eredményét értékelik a napokban. Erre a tulajdonképpeni elődöntőre mindenütt a munkahelyeken került sor. Ezt a versenyt múlt évben rendezték meg először, ám akkor csupán a gyöngyösi járásban. A gyöngyösiek ötlete, kezdeményezése jónak bizonyult, hiszen az idén már megyénk egész területén meghirdették a vetélkedőt. A szervezők, a Tanácsköztársaság jubileuma, valamint a KMP és a KIMSZ megalakulásának 60. évfordulója jegyében fogalmazták meg a feladatokat. A brigádtagoknak pedagógusok, népművelők tartottak előadásokat, de maguk a versenyzők is „utánajártak” az e témakörökhöz tartozó kérdéseknek. Elmentek a könyvtárakba, a művelődési házakba, s szinte minden kiscsoporthoz ellátogattak. Feladatukhoz tartozott még, hogy tablókat állítsanak ösz- sze, melyeket kiállításon mutatnak majd be. A hat-hat tagú csapatok februárban, a középdöntőkön mérik össze tudásukat, felkészültségüket, a döntőre pedig márciusban kerül sor. Megyénkben szép hagyománya van az amatőr művészeti mozgalomnak. Sokan emlékeznek még az országosan is jegyzett Egri Irodalmi Színpadra, jelenleg is kitűnő nevelőmunka folyik a Harlekin bábegyüttesnél, a gyöngyösi Vid- róczki táncegyüttesnél és a Játékszín színjátszóinál. öt évig dolgozott eredményesen a gyöngyösi Anonym Irodalmi Színpad, miközben járási, megyei, sőt, országos fesztiválokon is dicsőséget szereztek a megyének. Személyi változások miatt a csoport egy idő óta nem lépett fel közönség előtt. Most az új gyöngyösi Művelődési Központ átadása után veAz idén a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága a Hazafias Népfront megyei Bizottságával karöltve ismét meghirdeti a megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatot. A jelentkezők munkáit két tagozatban bítődött fel, folytatni kellene a megkezdett munkát. A művelődési központ vezetői támogatták az elgondolást, s az ismét megalakuló Irodal- ni Színpad tagjai elkezdték a próbákat. Az alakuló tanácskozáson részt vettek a csoport régi tagjai, de számos fiatal kezdő is. 1979. a gyermekek nemzetközi éve, ezért az új csoport ebben az évben a gyöngyösi járás, és a város fiatalabb nemzedéke számára készít vidám műsort. A csoport vezetői és tagjai egyaránt remélik, hogy folytatói lesznek az Anonym-színpad munkájának. Baranyi Imre, Eger rálják majd el korcsoportok szerint. A sokféle választható téJ ma közt elsősorban a palóc nép életmódjának kutatását ajánlják. Így többek közt azt, milyen volt e közösség társadalma, gyógyászata, viselkedése, erkölcse, zenéje, népviselete és más szokásai.' De foglalkozhatnak az érdeklődők a különböző névadásokkal, földolgozhatják egy-egy terület munkás folklórját, vagy paraszti életrajzokat. A dolgozatokat augusztus 31-ig kell gépelten két példányban a megfelelő adatokkal ellátva az egri Dobó István Vármúzeumba küldeni. A pályaműveket először a megyei zsűri bírálja el. Az eredmény kihirdetésére a múzeumi hónap megnyitóján, októberben kerül sor.' Ezután a legjobbakat to- vábbküldik az országos pályázatra is, amelynek zsü-í rije decemberben adja át a díjakat a győzteseknek.----------------------------------------------------------------------------------------->Ú j amatőr csoport alakult Gyöngyösön Mister MacAreck üzletei • • • • • • • • • • : *. \ • • « • • *• Y \ • v* • v* • « • i V * V (Fordította: Bába Mihály) 27. Az én alabamai emberem bekapta a horgot. Állandóan a vételről untat. A részvények többségét akarja, és maga akar a bányavezetéssel foglalkozni. Nagy kedve kerekedett, hogy egy ipari vállalat igazi igazgatója legyen. Ez számára valami jobb, mint kukoricát ültetni a farmján Alabamában. — Akkor nincs min töprengeni — döntött a harmadik társ, Albert Stern úr. — Ide azzal a farmerrel és tegye le a dollárt az asztalra. — Várjatok. Nem olyan sürgős. Egy kicsit jobban meg kell puhítani. Hadd lelkesedjen még jobban. Akkor többet fizet. Különben is vétel előtt meg akarja tekinteni a bányát. Okosabb lesz tehát két-három hét múlva meghívni, addig csináljunk rendet Nebrascában. Ez is klfizatődik Mennél jobban megtetszik neki, annál többet fizet. — És annál gyorsabban elmúlik a lelkesedése — tette hozzá Kané. A három úr vidáman nevetett, mint egy jól sikerült tréfán. Ezután elkészítették a részletes tervet. Elhatározták, hogy Bracken úr továbbra is gondját viseli a naiv alabamainak és jó tanácsokkal látja el a tőzsdén. Kané és Stern urak pedig a bánya rendezésével foglalkoznak. Amikor már mindent elrendeztek, Bracken úr Henry MacAreckkel, mert így nevezték a naiv alabamait, elment megtekinteni a bányát. A két úr nyugtalanul várta harmadik társától a hírt. Három nap múlva Bracken úr telefonált, hogy minden rendben. A szerződést aláírták és MacAreck úr átveszi a bánya vezetését. Bracken úr New Yorkba való visszatérése után nevelve mesélte el társainak, hogyan történt az üzletkötés. Ez a MacAreck úr még egy fickót hívott meg. Valami rokonját vagy barátját. Tíz évvel fiatalabb volt tőle. És még ostobább, mint MacAreck. Ügy látszik, Alabamában csupa ostobák születnek. Egyetlen egyszer mentek le a bányába, ellenben két napig a környéken kerengtek. Elmondták, hogy nagyon tetszik nekik a környék. A legszívesebben azonban a régi meddőhányó környékén kószáltak. A fiatalabbik elmondta, hogy a bányából nagyszerű szánkó- utat lehet építeni. Mindketten szüntelenül kis szélmalomfélével játszadoztak. — Szélmalomfélével? Lódítasz! — állapította meg mister Kané. — Fialjak meg, ha nem igaz. Jól láttam, hogy amikor a hányon mászkáltak, a fiatalabbik mindig elővette a celofánba csomagolt szélkakast. A szélkakas forgott és halk zörjet hallatott. Mindketten bámulták és örültek, mint a gyermekek. — Végül is, hogy 'történt az eladás? — kérdezte Stern úr. — Második nap délutánján inni kezdtünk. A farmerem gyötört, hogy adjam el neki a részvények felét. Én csak a 25 százalékát adtam. Ö meg csak hajtogatta a magáét. Sokat ittunk, úgy tettem, hogy kezd megártani a szesz, ö meg csak ismétli: Add el, add el! Ügy tettem, mintha a nyelvem akadozna és végül is neki, de csakis neki, a' barátomnak, eladtam. — Vedd meg az egt e»t —! mondom, összecsókolództunk és megírtuk a szerződést. Akkor MacAreck sírt egy sort, hogy nem akar becsapni, sem kisemmizni. Tehát a szerződés végére írtunk egy záradékot, hogy három hónapig jogunk van érvényteleníteni a szerződést, ha visszafizetjük a vételárat és MacAreck úrnak ezenfelül még háromszázezer dollár kártérítést fizetünk. Ezután tunk. Utána a sárga földig leitta magát a fickó. Amikor kijózanodott, újra meg újra köszönetét fejezte ki, és továbbra is mondogatta, hogy ő becsületes ember, és ha akarjuk, a szerződés értelmében visszalép a vásárlás- még egyszer összecsókolódz- tól. — Ha, ha, ha — kacagott hangosan Albert Stern úr —, sokáig fog arra várni. — Százhúszezer dollárról adott csekket és kötelezte magát, hogy két hónap alatt kiegyenlíti a vételárat. Banki garanciát kaptam, és jogot a részvények eladására, ha két hónapon belül nem egyenlíti ki a számlát. A garancia kitűnő. A társak gratuláltak Brac- kennek, az ügy nagyszerű elintézéséhez. A pénz már zsebükben volt és kinevethették MacAreck urat, aki aranybányát vett, de hamarosan csak egy szánkóútja marad. Ügy kell neki. Ha olyan hülye, hogy amikor bányát, vesz, ahelyett, hogy alaposan megvizsgálná, a környéken futkároz, meg a hányókon egy gyermekded játékkal. ■1 . (Folytatjuk) I
