Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-07 / 31. szám

Vita Politizálnak-e a munkásfiatalok? Tanár úr, kérem... Hol jobb ülni: a pádban, vagy a katedrán? Már hallgató koromban lehetőségem nyílt arra, hogy alaposan megismerjem az itt folyó oktató-nevelő munkát, azt a politikai légkört, amely akkor bennünket is formált — kezdi a beszélgetést De­meter András, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanársegédje. — Mint a KISZ-bizottság szervező titkára, sok olyan helyen megfordultam, ahol politikai, közgazdasági kér­désekről is szó volt. Negyed­éven a nemzetközi kérdések témájú speciális kollégiu­mon egy aktív, KlSZ-veze- tőkből álló kollektíva tagja­ként kellett helytállnom. Mindez szerepet játszott ab­ban, hogy megpályázzam a főiskola marxizmus—le- ninizmus tanszékén meghir­detett tanársegédi állást. Az 1974—75-ös esztendőben már itt kezdtem a tanévet. Ugyanakkor felvettek a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemre, ahol később diplomát szereztem gazdaságtan-szervezés sza­kon. — A beilleszkedéskor nyil­ván voltak nehézségeid, hi­szen egykori tanáraid közé kerültél. Talán a hallgatók is túl fiatalnak tartottak... — Hallatlanul nagy előny­nek érzem az ifjú kort. A segítőkész, barátian kritikus légkörben kezdettől fogva otthonosan mozogtam. Rög­tön bizalmat szavaztak, s már az első félévben elő­adást tarthattam. — A marxizmus—leniniz- must — ezen belül a politi­kai gazdaságtant — nem te­kintik a hallgatók „csak" tantárgynak? — A kívülállónak úgy tűn­het, hogy a hallgatók nehe­zen barátkoznak meg a po­litikai gazdaságtannal. Való­ban nehéz a nyelvezete, s az első félévben rendkívül sok alapfogalmat kell elsajátíta­niuk. A kapitalizmus politi­kai gazdaságtana még távo­labb áll tőlük. Amikor azon­ban a szocializmus politikai gazdaságtanát tanulják, már számos, őket is érdeklő, ak­tuális kérdésre kapnak vá­laszt. Kizárt dolog, hogy va­lakitől távol álljon az élet- színvonal emelkedése, az ár­rendezés, vagy éppen a la­káskérdés. A politikai gaz­daságtan ekkor kilép a bű­vös tantárgy köréből. Tan­tárgy marad azonban még annyiban, hogy vizsgázni kell belőle. A vizsgák után azonban minden marxista tárgyból megmarad annyi ismeret, amely formálja, ala­kítja világlátásukat. A mar­xista világnézetű embernek is változnia, fejlődnie kell, s ez a folyamat nem zárul le a főiskolán. Az a célunk, hogy megalapozzuk hallga­tóink marxista világnézetét, formáljuk gondolkodásmód­jukat, fogékonnyá tegyük őket a gazdasági-társadalmi kérdések iránt. — Milyen tudományos munkát végzel? — Az egyetemet 1977-ben fejeztem be, így természe­tes, hogy első dolgom a szak- dolgozat elkészítése volt, amelynek a témájával sze­retnék majd tovább is fog­lalkozni. Foglalkoztatás és hatékonyság a témám. Köz­ismert, hogy népgazdasá­gunknak jelentős munkaerő­gondjai vannak. A fő prob­lémát az jelenti, hogy ná­lunk nem eléggé hatékony a foglalkoztatás, vagyis Ma­gyarországon teljesítmény­hiány és nem munkaerő- hiány van. Ennek a problé­mának az okait, néhány ösz- szefüggését, a megoldás le­hetőségeit boncolgatom a dolgozatban. Két egri üzem­ben azt vizsgáltam, milyen összefüggés van a dolgozok anyagi ösztönzése és a szak- képzettség, a továbbképzés között. Nem tudom, hogy Demeter Andrásnak, a fiatal oktató­nak eddigi főiskolai munká­ja mennyire tipikus, az azonban mindenképpen az, hogy korosztályára jellemző lendülettel dolgoziki (S. A.) NAPJAINKBAN az üzemi élet legkülönbözőbb terüle­tein elhangzik az a részben jogos, gyakran azonban alaptalan vélemény, hogy a mai munkásfiatalok tartóz­kodnak a nagy társadalmi­politikai kérdésektől, a köz­ügyektől, az aktív politikai munkától, semleges maga­tartást tanúsítanak a terme­lés, a gazdálkodás eredmé­nyesebb megszervezése iránt. Az ifjúság — s benne a munkásifjúság — politikai arculatának megítélésénél a mérce csakis az lehet: ho­gyan teljesíti kötelességeit, mindennapi tetteiben szo­cialista fejlődésünk érdeké­ben, milyen felelősségtu­dattal készül és vállalkozik a kor követelményeinek tel­jesítésére. Az ifjúmunkások világné­zete, politikai aktivitása — a társadalmi gyakorlat so­rán — a szocialista viszo­nyok erősödésével kölcsön­hatásban kedvező politikai miliőben formálódik. Szá­mukra a társadalmi tevé­kenység színtere az üzem, politikai élményanyaguk jó részét szocialista jelenünk­ből merítik. A munkásifjúság legfőbb politikai tevékenysége a be­csülettel elvégzett munka. Politikai fejlődésükét, osz­tályöntudatuk alakulását elsősorban a munkásosz­tályhoz való tartozás, a ter­melőmunka és a munkahe­lyi környezet együttes ha­tása befolyásolja. Eszmei, politikai fejlődésük tehát elválaszthatatlan az üzemi élettől, döntően összefügg az ott zajló eseményekkel, a gazdálkodás, a termelés eredményeivel, a gazdasági és mozgalmi vezetők, szer­vezetek tevékenységével. A fiatal munkásokat az üze­mekben alapvetően szocia­lista hatások érik, és ez kedvező lehetőséget teremt a nevelői, mozgalmi gya­korlat tartalmának mélyí­téséhez. A MUNKÁSIFJŰSÁG túlnyomó többsége a szocia­lizmus — ösztönös, vagy tu­datos híve. Számottevő azoknak a csoportja, akik — a becsülettel végzett munka mellett — tudatosan és ön­tevékenyen, nem ritkán ál­dozatokat vállalva, közvet­lenül közéleti, politikai tevé­kenységet is folytatnak. A legszakképzettebb fiatalok­nál, általában szakmunká­soknál a politikai cselekvés igényével párosul a szocia­lizmussal való érzelmi azo­nosulás, a fontosabb társa­dalmi, politikai kérdésekben a szocializmus talajáról fog­lalnak állást. A fiatal mun­kások másik nagy csoport­jánál a politikai tevékeny­ség, a társadalmi munka még ném belső szükséglet, nem magától értetődő igény kö­vetkezménye, de megfelelő szervező munkával köny- nyen mozgósítható. Van a fiatal munkásnem­zedéknek egy kisebb hánya­da, amely közömbös, vagy látszólag passzív. E csoport tagjait jelentős különbségek jellemzik. Egy részüknek valóban nincs lehetősége a napi munka mellett az ak­tív politikai tevékenységre, mert távol laknak a mun­kahelyüktől, a több órás utazás következtében ked­vezőtlenek tanulási, műve­lődési lehetőségeik, keve­sebb szabad idővel rendel­keznek. Általános tapaszta­lat, hogy ezekhez, de leg­kevésbé a munkásszálláso­kon élőkhöz jut el az ifjú­sági szövetség és a szakszer­vezet. A politikai nevelő­munkában egyelőre még alig törődnek velük. A közömbös munkásfia­talok másik csoportja két­ségtelenül passzív, tartózko­dik mindenféle politikai te­vékenységtől. Az esetek többségében azonban ez azt jelenti, hogy csak közvetlen politikai tevékenységet nem folytatnak. Éppen ezért nem lehet őket egyértelműen el­ítélni, inkább azokat az okokat kell felderíteni és megszüntetni, amelyek poli­tikai aktivitásuk csökkené­séhez vezettek. A fejlett szocializmus épí­tésének időszakában a poli­tikai tevékenység lehetősé­gei bővülnek és olyan új te­rületéi alakulnak ki, mint a népgazdaság fejlesztésének nagy feladataiba való tu­datos részvétel változatos formái. Ezek ugyan közvet­lenül nem viselik magukon a politikai harc jellegzetes jegyeit, de ha valóban tu­datos tevékenységgé válnak és a társadalom szempont­jából a legfontosabb teen­dőkre koncentrálódnak, köz­vetlen politikai jelentőséget nyernek. Anélkül, hogy ta­gadnánk a közvetlen politi­kai tevékenység fontosságát, az a véleményünk, hogy a politikai céljainkban világo­san meghatározott öntuda­tos, fegyelmezett munka napjainkban politikai terv. Közvetett politikai tevé­kenységnek fogjuk fel a szocialista társadalom építé­sében tanúsított tudatos ál­dozatvállalást, a társadalom fejlődését tudatosan előre vivő cselekedetet. ENNEK TÁRSADALMI, gazdasági, politikai jelentő­sége kézenfekvő, közvetett politikai aktivitás forrásává általában csak akkor válik, ha azt a fiatalok tettük po­litikai jelentőségének tuda­tában hajtják végre, ha tet­teik — visszaható módon — egyben politikai nevelésük, fejlődésük eszközeivé is vál­nak. A feladat, hogy kiala­kítsuk ennek a politikai te­vékenységnek a megfelelő formáit, területeit, s az is, hogy a szocialista demokra­tizmus szélesítésével bővít­sük a közvetlen politikai te­vékenységet. A fenti írást azzal a szán­dékkal közöltük, hogy vitá­ra serkentsük ifjú olvasó­inkat: valóban politizál­nak-e a munkásfiatalok. Érdcklödnek-e napjaink ha­zai és világpolitikai kérdé­sei iránt, van-c véleményük a körülöttük zajló esemé­nyekről. Kérjük hát, hogy írjátok le a cikk ébresztette gondolataitokat, ha egyetér­tőtök az írásban foglaltak­kal, illetve ha más vélemé­nyen vagytok. Címünk: NÉPÚJSÁG szerkesztősége, Ma a holnapért. Várjuk leveleiteket. Új korszak kezdetén Üj szelek fújdogálnak a magyar popzene1“ háza táján. Az okok egyértelműek: kor­szak- és nemzedékváltás zajlik a popéletben, mind a zenekarok, mind a közönség körében. A váltás nem sajá­tos magyar jelenség: szerte a világon megfigyelhető a konzervatív ízlés térhódítá­sa. A popzenében ennek legszembetűnőbb példája az ABBA együttes sikere, s az egyre nagyobb tért hódító, üzletileg csinált divatirány­zat,, a diszkó, mely már csak táncba, szórakozóhe­lyekre és nem tömeges együttlétre, koncertekre hív­ja a fiatalokat. A zenei korszakváltás mellett nemzedékváltás is lezajlott a koncertpódiumok környékén. Az Ifjúsági Park április 30-i nyitó koncert­jén már egy új nemzedék képviselői özönlötték el soha Annuska, Mariska, Irénke, Jolánka és a többi lány for­gatta a szénát. Az ország­úton elrobogott egy motor- kerékpár. A pilóta lassított a lányok mellett, aztán kört csinált és megállt. Leszállt és úgy tett. mintha a motort piszkálná, valójában azon­ban Annuskával szemezett. Annuska is rá-rápislogott ti­tokban. de szorgalmasan for­gatta a szénát... Addig-ad- dig pislogott, amíg elcsábí­totta a legényt. Eldobta a villát, felült a fiú mögé és — f.rrr! — elszáguldott vele a városba. Mariska, Irénke, Jolánka és a többi lány gereblyézte a szénát. Az úton Miska kö­zeledett. — Hová mész, Miska? — érdeklődött Mariska. — A városba, kedves Ma­riska Talált a komám egy jó munkahelyet nekem a Pa- tyólatnál. Ha akarsz, gyere velem! Nyelvöltő Brigád a városból Mariska akart. Eldobta a gereblyét és a fiú után ira­modott a városba. Irénke, Jolánka és a töb­bi lány boglyázta a szénát. Az úton egy kerékpáros pe- dálozott. Irénke elhajította a villát, keszkenőjével búcsút intett a lányoknak és elment a fiúval a városba. Jolánka és a többi lány forgatta a szénát. Autó kö­zeledett az úton. A lányok mellé érve lefékezett. — Cyuszi! — kiáltotta Jo­lánka. — Joli! — kiáltotta Gyula. — Már befejezted a mező- gazdasági akadémiát? — Be. Most egy iskolában tanítok. A városban! Érted jöttem. Jolánka eldobta a villát és belibbent a kocsiba. A többi lány gereblyézte a szénát. Mellettük az úton legények mentek el. A lá­nyok egymás után hajigálták el a gereblyét és velük men­tek — persze hogy a vá­rosba. Senki sem forgatta többé a szénát. Hogy el ne rothad­jon, a városból hívtak segít­ségül egy brigádot. A patro­náló gyárból. Megérkezett Anna, Mária, Irén, Jolán és a többi diva­tos dáma. — Szemtelenség! — hábo- rogtak. — Jó volna tudni, mit csinálnak a helybeli tsz tagjai, hogyha a viiősből kell idejönni dolgozni?'. Mila Lopásovska (Zahemszky László fordítása) nem látott mértékben a Gel­lérthegy oldalát. Bokában szűk nadrág, kockás, fenék­re simuló ing, borzas haj, csizma, illetve a lányokon papucs — ez a mai tinik egyenruhája. Ez a nemzedék is, mint annyi más elődje, különbözni akar az előtte járóktól. Az apáktól vagy a huszonévesektől, akik már egyenruhaként hordják a farmert, akik megnövesztet­ték a hajukat, s akik a le­mezjátszón a tegnapi me­nők, Fonográf, Zalatnay és mások lemezeit bőgetik. A tinik mást akarnak. Azt, ami csak az övék. Újat, ami még nem volt, izgalmasat, ami kielégíti a kalandvágyat, va­dat, mozgalmasat, ami leve­zeti a fiatalos energiákat, zűröset, amivel heccelni le­het az idősebbeket. Egyszó­val olyat, amivel azonosul­ni tudnak. A rockzene vad­ságával, látványával, az ő lelkűkből szól, mozgalmassá, izgalmassá téve életüket és a fiatalság fel is használja érzéseinek, hangulatának, vágyainak tükrözésére. Űj nemzedék kopogtat a kapukon. Azok, akikről azt hittük, mindent megkaptak és csak a lehetőséggel kel­lene élniük. De nem így van. Ök a gondoskodást nyűg­nek, a jóakaratot kényszer­nek, az otthont kalitkának érzik. Érthetetlen — mond­ják a szülők — pedig min­denük megvan — zsebpénz, szabadság, tanulási lehető­ség. Ez se elég? A koncert­re járó fiatalok azonban másról beszélnek; az ottho­ni szeretet hiányáról, a csa­lád széteséséről, az iskola unalmáról, életük egvhangú- ságáról, szürkeségéről. Ezért kerül sor tömeg je­lenetekre a rock-egviittesek féllépésekor, ézért kell gyak­ran kivónulnia a rendőrség­nek, ezért gyakoriak a „bal­hék”. Sokan mindezek alap­ján a következtetéseket is levonták. A szülők megtilt­ják a „púnk” koncerten való részvételt gyerekeiknek, a rendező szervek lemondják a már megkötött szerződé­seket. A következmények is­meretesek; a gyerekek meg­szöknek otthonról és csava­rognak, hevesen elutasítanak mindent, kedvenceikért akár ölre is mennek, Az egyre ritkuló koncerteken még nagyobb a „felhajtás”, a fel­nőttek pedig mintha csak a pusztába kiáltanák a „büdö­sekről”, „koszosakról”, szóló történeteket. Ha visszaemlékszünk: a rock and roll és a beat szü­letésekor is hasonló nemze­dék- és korszakváltásra ke­rült sor. Akkor a mai apák nemzedéke volt a szóbeszéd tárgya. Azok, akik ma értet­lenül állnak az új jelenségek előtt. Jó volna, ha észreven- nék: új nemzedék áll a ka­puk előtt: a rock and roll és 6aját gyermekeik. Sebők János KOSSUTH 8.56 Olvasólámpa. 9.Ó6 Beethoven-lemezek. 9.54 Tarka mese, kis mese. 10.05 Csiribiri. 10.35 Vála­szolunk hallgatóinknak. 10.50 Zongora- és hegedű­felvételekből. 11.30 Daljá- tékrészlétek. 12.35 Brigád­napló. 12.55 Operaslágerek. 13.25 Örökzöld dzsesszmé- lódiák. 14.05 Emancipáció a múltban és a jelenben. 14.36 Kórusainknak ajánl­juk. 15.10 Szalai László nótákat énekel. 15.28 MR 10—14. 16.08 Kritikusok fó­ruma. 16.18 A Weiner vo­nósnégyes játszik. 17.07 Egymásra utalva. 17.32 Külföldről érkezett. .. 17.52 Operafelvételek. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Táj, változó fényben. 20.25 Nép­zenei hangos újság. 21.05 A magyarokhoz. 21.10 Vi­lághírű énekesek könnyű­zenei felvételeiből. 21.30 Űj magyar zene a rádió­ban. 22.30 Nemzedékek 22.40 Mahler: VI. szimfó­nia. P'TÖFI 8 05 Amerikai dalok. 8.33 Idősebbek hullámhosszán. 9.28 A 04, 05, 07 jelenti. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Ének­szóval, muzsikával. 12.33 Tánczenei , koktél. 13.20 Ünneprontás. 13.30 Labi­rintus 14.00 Kettőtől négyig ... 16.00 Mindenki iskolája. 16.35 Egészségün­kért! 16.40 Fiataloknak! 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 A lélek elindul. 18.40 Prizma. 18.55 Hamburgi le­vél. 19.15 Nem zavarok? 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Kíváncsiak klubja. 21.23 Töltsön egy órát ked­venceivel. 22.23 Nóták. 23.15 Dave Brubeck és fiainak együttese játszik. MISKOLC 17.00 Hírek — Időjárás — Tíz perc mezőgazdaság — Napirenden Borsod megye szakember-ellátottsága — Felmérés és jelentés a ve­zető és irányító szervek előtt — Mezőgazdasági könyvhónap — Talpalávaló — A leninvárosi és emődi népzenei együttes műsorá­ból — Vendégségben a bri­gádnál — Tél a Kertészeti Vállalat főiskoláján — Ri­porter: Pongrácz Judit — Slágerpanoptikum — 18.00 Észak-magyarországi kró­nika— Hegesztő szakmun­kástanulók versenye kez­dődik — A Vetőmagter­melő Vállalat sajtótájékoz­tatóján — Idegenforgalmi klub alakul — A KPM és a megyei tanács tervegyez­tető tárgyalása — Máté Pé­ter énekel — Lap- és mű­sorelőzetes ... TQ 8.00 Tévétorna. 8.05 Isko­latévé. 10.20 Az Onedin család (Angol tévéfilmso­rozat). 11.10 Delta. 11.30 Lehet egy kérdéssel több? 13.45 Iskolatévé (Ism.) 16.35 Johnny Mathis Pá­rizsban. 17.30 A haza fel­szabadítása. 18.00 Az út két oldalán.... 18.45 Szé­pen, jól magyarul. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Gálaest a gyerme­kért. 21.40 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Három jelenet Ing­mar Bergmannal. 20.30 Ember és Föld. 21.00 Tv- híradó 2. 21.20 Az anyai szeretet (Angol tévéfilm). tNwmtis,® 1979. február 7.. szerda ß

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents