Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
Megawattok a vezetékekben Találomra megállítottam egy középkorú férfit az utcán. — Meg tudná mondani, mibe kerül nálunk egy kilowattóra villamos energia? — Fogalmam sincs — válaszolta nem titkolt megrökönyödéssel. Mintha azt kérdezte volna ő vissza: — Mi közöm nekem ehhez? Csakugyan: mi közünk nekünk ehhez? Jön a pénzbeszedő, azt mondja, eny- nyi és ennyi forintot fizessünk, mert ez áll a villany- számlán. Kifizetjük, legfeljebb meglepődünk, hogy milyen sok. a jobbik esetben megörülünk, hogy csak ilyen kevés. ' Mi közünk nekünk ahhoz, hogy — mondjuk — a Ga- garin erőműben mennyiért állítanak elő egy kilowattóra villamos energiát? Az erőműviek se törik a fejüket ezen, mennyiért állítanak elő egy ampullagyártó gépet az Izzó gyöngyösi gyárában. Nem’ igaz? ■ ■ ■ ■ Valljuk be, nem kis örömmel szoktuk mondani, a Gagarin teljesítménye nyolcszáz megawatt. Űristen mi van emögött — döbbenünk meg, ha véletlenül eszünkbe jut a számok mögé tekinteni. És valljuk be most már azt is, fogalmunk sincs. Tavaly az erőmű 4,124 milliárd kilowattórát állított elő. Ha valakinek van kedve hozzá, írja le ezt a számot a hozzátartozó sok nullával együtt. Akor talán el tudja képzelni, milyen hatalmas mennyiség ez. De mielőtt még tovább sorolnánk a miliárdokat, Váltsunk át egy egyszerűbbnek tetsző megoldásra. Maradjunk az arányoknál. Eszerint az erőmű a mostani ötéves terv időszakára 11—12 százalékos fejlődést irányzott elő magának a termelésben. Tavaly már a 8.2 százaléknál tartottak. Ha a tizenegy százalékot forintban is ki akarjuk fejezni, akkor az 180 milliónak felel meg. Ügyeljünk a számra. hiszen csupán ez a növekedés egy nem is akármilyen üzem egész évi termelésének is becsületére válna. A Gagarin erőmű esetében ez pedig csak a plusz. Mennyi tehát a teljes termelési értékük? Újból egy szokatlan szám következik: 2.2 milliárd forint. Egyetlen évben. Gondoljunk bele. Itt aztán, bármiről legyen szó. úgy röpködnek a milliók, mint máshol a tízezresek. Igen, akkor is, ha a takarékosság vagy a hatékonyság kerül szóba. Itt még a szónak is súlya van. ■ ■ ■ ■ Azt is elhatározták az erőműviek, hogy a helybeli lignit átvételét és felhasználását a mostani ötéves tervidőszakban 30—32 százalékkal növelik. Ez évente összesen 6,8—7 millió tonna lignit felhasználását jelenti. És tessék, az elmúlt év végén már eljutottak idáig, ami annak is köszönhető, hogy ezt a teljesítményt a Thorez külfejtés dolgozói is kénesek voltak elérni. Amiből az is kiviláglik, hogy sem az erőmű, sem a külfejtés nem tud egymás nélkül megélni, hatékonyan dolgozni A lignit felhasználósának fokozása lehetővé tette, hogy félmillió tonnával kevesebb barnaszenet és ötvenezer tonnával kevesebb olajat használjanak feL Ezáltal ötvenötmillió forintot takarítottak meg. De még ezzel nem értek a lehetőségeik végére, mert jól tudják, ők sincsenek szűkében «i belső tartalékoknak. Vegyük például ezt a sokat emlegetett fogalmat: termelékenység. Milyen szépen hangzik az ösz- szegezés: az erőmű a termelésének a fejlesztését a termelékenységének növelésével biztosítja. Jó, jó, de mit jelent ez a mindennapok gyakorlatában? Kérdezhetik ismét. Ilyeneket: elhatározták, hogy körülnéznek a házuk táján és megállapítják, hol van olyan „létszám”, amely nem éppen szükséges. Eddig hatvan személy további sorsáról döntöttek az érdekelt egyetértésével. Véleményük szerint még mindig mintegy hússzal tudják a létszámukat csökkenteni az ötödik ötéves terv végéig. A túlórákat éppen a felére vették vissza. Az ésszerűség tehát náluk is forintokat szült, csak következeteseknek kellett lenniük. * v m s A napokban tartott szakszervezeti tanácskozáson azt. mondtam: arra kérek mindenkit, előbb rajtam és a vállalati vezetőségen hajtsák be a megállapodásainkat — idézte szavait Bódi Béla, az erőmű igazgatója. — Ha valamit nem úgy teszünk mi, vezetők. ahogy azt a beosztottaktól, a többi dolgozótól elvárjuk, szóljanak. De ha azt taoasztalják, hogy mi nem csak mondjuk, mit kell csinálni, hogyan kell a munkaidőt kitölteni, mennyire fontos a munkafegyelem, hanem mi is eszerint tevékenykedünk, akkor ugyanezt a magatartást követeljék meg maguk is a környezetüktől, a munkahelyeken. Ez világos beszéd. A lényegén sem kell töprengenie senkinek: a vezetők példája legyen a mérvadó. És itt az jut az ember eszébe, hogy már az ókori görögök is azt hangoztatták, a legjobb nevelési módszer a példaadás. Van erre egy sokkal gyakorlatiasabb eredetű népi bölcsesség is nálunk arról a bizonyos halról, amelynek a fejétől függ a hal egészének állapota. — Nyolc hónapot adtunk egy héttagú csoportnak itt, nálunk, hogy a miskolci Nehé2ipari Műszaki Egyetem szakembereinek segítségével kidolgozzák a mi testünkre szabott, legésszerűbb üzem- és munkaszervezést — tudjuk meg az igazgatótól. — Ennek a gyakorlatba való átültetése most, februártól válik esedékessé. Hogy mit várunk f-------------------------------------------(F otó: Perl Márton) — Felszólalásra következik Tóthné Fodor Judit, Heves megyei küldött... Az Országház kongresz- szusi termében az elnöki emelvénnyel szemben foglaltak helyet a békekongresszus megyei küldöttei. Az egyik padsor szélén fiatal nő állt fel, igazított egyet a sárga, hímzett blúzán, egy mozdulattal hátrafésülte a haját, s elindult a szónoki emelvény felé. Délutáni első felszólaló volt. — Célunk, s minden népnek, minden fiatalnak célul kell tűznie a népek közötti viszályok megszüntetését, és a békéért, a dolgos jövő megteremtéséért kell harcolnia — mondta. — Nem ettől? Évi 80—40 milliós csökentését a veszteségeinknek. Megint egy újabb szám. És megint milliókról, mi több: tízmiliókról van szó. « 1 ■ S Válaszoljunk végre a kezdő kérdésre: mibe kerül egy kilowattóra a Gagarin erőműben? Ha csak a lignitre vonatkoztatjuk, akkor éppen 26 fillérbe. Abban az esetben, ha nemcsak lignit adja az alapot, akkor két fillérrel drágább. Ha az olajat is figyelembe vesszük, akkor már tíz fillér az eltérés. Mosolyogni való az a bizonyos kétfilléres különbség? Csakugyan az, ha csak magára a két fillérre gondolunk. Melyik árcédulán lehet a kár csak törtszámban is viszontlátni a két fillért manapság? Ugye! De! Tessék elvégezni a számítást, és akkor kiderül, hogy az erőmű évi teljesítményében ez a két fillér éppen nyolcvanmillió forintra rúg. Nem tévedés! Lám, ismét tízmilliók forognak kockán. Pedig csak fillérekkel kezdtük. És még mindig nem értünk az erőmű lehetőségeinek a végére. Ki gondolná,' hogy a pernyét is hasznosítani akarják? Bélapátfalvára egyelőre 120 ezer tonna száraz pernyét szállítanak el, és kipróbálják, hogyan tudják ezt értékes anyaggá tenni ott. Ha beválik, növelik a pernye hasznosítását. Már épül a háromtized hektár területű kísérleti telep az erőmű szomszédságában, ahol a negyvenfokos meleg vizet az üvegháznak fűtésére fogják be. A Hevesi Állami Gazdaság vállalkozott erre a kísérletre. Ha beválik. .. ? Egy-egy hűtőtorony harminc hektárnyi terület energiaellátását biztosíthatná. De hát ezt így kimondani könyebb, mert a folyamatosság fenntartása, az egyenletes hőmérséklet és még egy sor egyéb műszaki kérdés hagy még tennivalót addig is, amíg ki lehet mondani a végkövetkeztetést. Lassan a testtel, inthetnek óvatosságra mindenkit a kétkedők ebben az esetben is. Igazuk is van, mert a lehetőség csak lehetőség és még nem tény. Van azonban egyetlen dolog, ami senkiben - sem hagyhat kétséget: a Gagarin erőműben az ilyen fogalmak, mint hatékonyság, ésszerűség, takarékosság, ma már gyakorlati tettekké váltak, az elméletből anyagi valósággá lényegültek át. Pedig itt sem megy és ment magától semmi. Itt is meg kellett tervezni az egyes blokkok tervszerű felújítását is, amely egy-egy alkalommal „csak” 150 millió forintot igényel. Az összes karbantartási munka pedig évente 350 milliót. Megint micsoda számok. Ha csak egy százalékot sikerül bármilyen ésszerűsítés útján is megtakarítani ezekből a költségekből, akkor is milliók maradnak meg. * ■ 1 « —- Igen, a KGST egységes villamos energiai rendszere... ! De mi importőrök vagyunk, mi nagyon nagy összegeket fizetünk ki villamos energiáért, tehát nálunk a lakosság is jelentős mértékű takarékosságra képes. Csak a közvéleményünkben nem él még elég világosan ez a lehetőség — érvel az erőmű igazgatója. Mindjárt példát is hallunk, amelynek a lényege az, hogy a háztartásban használt egy kilowatt teljesítményű gép, vagy berendezés az országban egyetlen óra alatt egy száz megawattos blokk teljesítményének nagyobbik hányadát köti le. A számokkal kifejezhető végeredmény ismét a milliárd forint értékű mennyiség használatát követeli meg a megfogalmazáskor. Magyarán: még csak nem is takarékoskodnunk kellene, csupán a villamos energiával való .pazarlásról kellene leszoknunk ahhoz, hogy milliárdokat tudjunk megfogni és értelmesen felhasználni máshol. Ilyen egyszerű ez. így jutottunk el a Gagarin erőműtől önmagukhoz, ezen keresztül pedig néhány elméleti kérdés nagyon gyakorlati megvalósításához. A jó példáért — lám — nem kellett a szomszédba mennünk. G. Molnár Ferenc Se-se Ne tessék meglepődni, kedves olvasó: a címben szereplő se-se — semmivel sem rosszabb, mint a fejtörőkből megszokott és általánossá vált is-is. Csupán annyi a különbség, hogy míg ez utóbbi egy kérdés kapcsán két alternatíva lehetőségének meglétét engedi feltételezni, addig ez a rosszul hangzó se- se két külön ügyben kívánja kifejezni a nem lehetségest. Mivel pedig találós kérdésekből ennyi éppen elég, gyorsan mondjuk el, hogy a szépen fejlődő Heves — amúgy „minta" és „nagy" községben se villanyszámlát nem tudnak fizetni a szokásos munkaidőben dolgozó helybeliek, se pedig buszbérletet venni nem tudnak azok, akik a környező községekből járnak be a járási székhelyen levő munkahelyükre. Az ok mindkét esetben egyféle nagyon rossz gyakorlatából származik: a villany- számlát munkaidőben hordják ki a díjbeszedők, és az utólagos befizetésre is csak munkaidőben nyílik lehetőség. (Arra már kevésbé, hogy az érdekeltek, akíM amúgy tisztességes, becsületes dolgozók — ezt meg ia tegyék, ugyanis nemcsak viU, lanyszámla létezik ezen a világon, hanem munkafegye-» lem is...) A végső következményi hogy megfenyegetik az embert: kikapcsolom a villáé nyodat!... És ugyanez a helyzet d buszbérlettel, amit eme szépreményű helységben Szintén csak munkaidő alatt árusítanak, így választhat a bérlet és a munkából való korábbi lépés, valamint az ezzel járó következmények közt a dolgozó. Mert bérletet a buszon nem árusítanak. (Állítólag nem fizetődik ki.) Mert ügyfelet az ÉMÁSZ- nál szintén csak a „rendesn (de nem alkalmas) munkaidőben fogadnak. Mert e szolgáltató cégek az ö fogyasztóikkal egyáltalán nem törődnek. Se ez, se az. Már bocsánatot kérek. Helyettük. (ku-ti) Hétfőiül kéthetes kedvezményes léli vásár Négyszázmillió forint megtakarítást ajánl a lakosságnak a ruházati kereskedelem a február 5-én kezdődő és 17-ig tartó hagyományos kedvezményes téli vásárán. Ez idő alatt a tavalyinál 6 százalékkal több, -összesen 1.7 milliárd forint értékű árút kínálnak 20, 30 és 40 százalékos kedvezménnyel az arra kijelölt üzletek. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a kedvezményes akcióba bevont termékek' teljes értékű áruk, kedvezményüket a kereskedelem tavaszi felkészülése indokolja. A vállalatok jelzései azt ígérik, hogy elsősorban a felsőkonfekció ruházati cikkekből, valamint a divat- és darabárukból nyújtották a legnagyobb, a legváltozatosabb kínálatot. Ezek a termékek a vásári árualap csaknem 70. százalékát' teszik ki. Elsősorban gyapjú és gyapjú típusú öltöny- és kabátszövetek, télikabátok, kötött felső- ruházati cikkek, őszi-téli jellegű cipők adják a gazdagabb választékot. Kiárusítás idején egyebek között 150 ezer négyzetméter kötött és hurkolt kelme, 40—50 ezer négyzetméter gyapjúszövet, 40—50 ezer télikabát, 80 ezer pulóver és kardigán, 25—30 ezer pár női csizma kerül forgalomba olcsóbban. A kedvezményes árucsoportok aránya területenként a készlettől függően eltérő. (MTI) Délután szó’t, elsőként Boldog, mert — 58akarunk többé háborút, s ezért a világ minden fiataljának a maga módján és a maga sajátos eszközeivel küzdenie kell a teljes leszerelésért, a világbékéért. Tudjuk, hogy mi, fiatalok ebben a harcban nem vagyunk több egy-egy téglánál, de azt Is tudjuk, hogy valamennyi békeszerető emberrel együtt, mi vagyunk a ház...! . A befejezd mondat, a szemléletes, ügyes példa sikert aratott. A békekongresszusi delegációnk felszólalója, Jutka, a megyei úttörőtitkár, nagy taps közepette ült vissza a helyére. Akkor azt hitte, hogy ezzel a felszólalással be is fejeződött a kongresszusi szereplése. De tévedett, mert amikor az Országos Béketanács újjáválasztott elnökének a névsorát olvasták, felkapta a fejét. — ...és Tóthné Fodor Judit. Heves megye. Az „és” azt jelentette, hogy az elnökség 58. tagjaként dolgozik majd a jövőben — mint úttörővezető, mint fiatal, szűkebb hazánk szjneit képviselve. — Ilyen nevek után, mint Boldizsár Iván, Erdei Lász- lóné, dr. Ijjas József, vagy Kállai Gyula, érthetően meglepődtem, amikor az enyémet hallottam. Egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy ilyen fiatalon, s ilyen kevés ifjúsági mozgalmi múlt után az országos elnökség tagjává választottak. De csak szorongatták a kezem, egymás után gratulált mindenki, így hát rá kellett ébrednem, hogy mindez nem álom, hanem nagyon is valóság. És akkor hirtelen megijedtem: tudok-e majd az elvárásoknak megfelelően dolgozni, megállom-e a helyem. ..? És egyszerre boldog is lettem, mert nincs 59. a névsorban, csak 58. és az én vagyok... A „helyezés” nem számít semmit, legfeljebb azt mutatja, hogy a sikeres hozzászólás, az eddigi békemozgalmi munka íratta fel a nevét a jelölőlistára. Egy salgótarjáni, egy kondoros!, kecskeméti, kalocsai és egy mosonmagyaróvári küldött neve mellé. — Az Országos Béketanács elnökségének tagjai szakbizottságokban dolgoznak, én bizonyára az ifjúsági kérdésekkel foglalkozó csoportba kerülök. S ez jó, mert ha választani lehetne, akkor is ide kérném magam,, erre a területre. Mindig a fiatalokkal, a fiatalokért dolgoztam — tervezgetett később. így fogalmazott: dolgoztam. .. Nem szerénytelenül mondta ezt, s nem véletlenül bíztak rá ilyen fontos munkát azok sem, akik megválasztották a béketa- náes elnökségének tagjává. — Általános iskolában tanítottam Abasáron, Mátra- füreden, osztályfőnök voltam, úttörővezető, diákotthoni tanár. Sokat voltam együtt a gyerekekkel, beszélgettünk, tv-t néztünk együtt, mindig foglalkoztatott bennünket valami a világ dolgaiból. Akkor éreztem meg, hogy ezek a gyerekek menynyire természetesnek tartják a békés világot, s menynyire csak a könyvekből ismerik a háborús időket. Ez jó dolog, ne is érezzék a pusztítást, az örökös fájdalmat, maradjon meg nekik a történelemkönyvek lapjaira írt soroknak a háború sok-sok kegyetlen eseménye. .. Csakhogy a gyerekek arról is hallottak, hogy még ma is vannak háborúk, ellenségeskedések, s kérdezték is: miért nem békéinek meg egymással az emberek? Válaszoltam nekik, beszélgettünk, s rájöttem, hogy ha megismerik egymás életét a különböző népek, ha összebarátkoznak, akkor elkerülhető lenne az öldöklés a világon. Levelezni kezdtünk a gyerekeimmel, írtunk szovjet, NDK-beli, kubai, bolgár és ki tudja még milyen nációhoz tartozó pajtásoknak. Meggyőződésem, hogy semmi sem erősítheti jobban a békét, ráint a személyes kapcsolat... — Ez volt az apropója a hozzászólásának is. — Igen, ez adta az ötletet, hogy az ifjúság összefogásáról, békevágyáról beszéljek. Főiskolás koromban együtt tanultam a vietnami hallgatókkal, velük örültem, amikor jó híreket kaptak otthonról, s bizony szomorkod- tunk is eleget egy-egy levél után. Azt hiszem, soha nem láttam volna olyan tisztán az akkori helyzetet, ha nem élek velük együtt, ha nem beszélgetünk órákon át az életükről. Mint úttörőtitkár, ezért is igyekszem támogatni a levelezési akciókat, szervezni a fiatalok, a pajtások találkozóit. A nemzetközi gyermekév az eddiginél is nagyobb lehetőségeket ad erre, nem véletlen hát, hogy Heves megyébe is várunk egy nemzetközi úttörőcsoportot a közeljövőben. Ha valaki eljön majd erre a találkozóra, amelyen a világ különböző tájairól, országaiból érkezett gyerekek lesznek a főszereplők,, szavak nélkül is megérti, hogy mennyire él már a legkisebbekben is a barátkozás, a békés élet igénye. .. Az Országos Béketanács elnöksége egy sor rendezvénnyel veszi ki a részét a gyermekévből, hazai és nemzetközi eszmecseréket szervez, agitál a békéért. Lesz hát mit tennie minden tagjának, köztük Juditnak is. Ezért hangzott őszintén, amikor a beszélgetésünkkor spontán kiszaladt a száján a mondat: — ötvennyolcadikként is boldog vagyok, mert ha kicsiben is, de az emberiség nagy-nagy álmáért dolgozhatom. .. Szilvás István j \
