Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
Egy este krónikája Vasszék és mammutfog Amíg a függöny felgördül Poór Ptétcr és Várhegyi Márta a színpadra lépés előtt. (Fotó: Szabó Sándor) Fél öt, délután. Miskolcon a színház ©lé . kanyarodik két autóbusz. A Koldusdiák stábja beszáll: irány Eger! A színészek, zenészek, műszakiak — mintegy nyolcvanén — bóbiskolnak, • van, aki olvasni próbálna. ; ám a 80 kilométer zötykölődés így is hosszúnak túli nik. Negyed hat. Egerben a színpadon már szinte minden a helyén. A díszítők felállították a pa- pirmasé ajtókat, behord lak a bútorokat, a világosítok .tipliig éppen most próbálják ’ ’ ld' - so rban a reflektorok a t, teßrfll ..toronyból”, az .emeleten . levő fénykeverő asz* tál mögül Cseh Vince fővilágosító szól bele a mikro, fonba: „Rendben van, Pista! A színpadra add be a . munka-világítást!” A gyér fényben, festett díszletek, a székeit, asztalok még mind „halottak”, a világot jelentő deszkákon és a színház folyosóin várakozó csend ül. Hat óra. Megérkezik a két autó- ' busz. A zegzugos folyosókon megindul az élet. Szabók, r öltöztetek szaladgálnak jel- mezekkel a karjukban, a- fordászok, a sminkesek fo- gadják első „vendégeiket”, a zenekar tagjai bebújnak “ az árokba és kicsomagolják hangszereiket. Tátrai Tivadarné éppen . a címszereplő Harmath Al- bért haját igazítja: — Nekünk tulaidonképpen 1- fél nyolcig sok a munkánk, v és addig gyorsan keil dolgoznunk Élőben a darabban nincs túl sok változásunk, alig-alig kell átsminkelni- egv-két szereplőt. Engem a r színházhoz különben ,.a masztix-szag vonzott — mondja, miközben a „Kol- I- dusdiák” szakállár ragasztja fel Masztixszal. Negyed hét. '■ Nagy László.- az előadás ügyelője, végigjárja az öltő- ! ’zőket: vajon itt van-e min- j denki? Miután meggyőző- J dik arról. hogy minden . rendben, a szereplők öltöz- j bek., lemegy a színpadra, s j . eúenőrzi a műszakiak munkáját is. Megnézi a kijára- >: tokát. bejáratokat, a jel- • ző’ámpákat, hiszen ő . az előadás naraincsnoka. Fél’ hét. Az ügyelő leül a szípad .■melletti vezérlőpulthoz, s a mikrofonhoz hajol: Első figyelmeztetés! A Laurát látszó Várhegyi Márta skálázik, az Ollen- .dorf ezredest alakító PalóQMmmm 1979. február í„ vasárnap czy Frigyes pedig kicsit szorong még: — amióta áttelepültem Nagyváradról, ez az első testhezálló, komolyabb szerepem. Negyvenkét oldal! Kicsit ideges vagyok. A tánckarosok a folyosón emelgetne lábaikat, folyik a bemelegítés. A kellékeslány, Berezdi Mária behordja a színpadra a láncokat, a virágokat — Még elő kell készítenem a pezsgőspoharakat, mert azok hamarosan játszanak — mondja gyorsan . a kelléktárban ahol a. kardtól kezdve a műanyag bábuig minden megtalálható. A zsinórpadlásról leeresztik a függő díszleteket, a háttereket. A nagy nyüzsgésben mindenki végzi a maga munkáját, mintha láthatatlan kezek irányítanák őket. Közjáték: Ekkortájt öltöznek fel otthonaikban azok az egriek, akik színházba készül(Fordítolta: Bába Mihály) 25. — Igen, de senki nem avatkozott közbe, mert azt mondták, hogy a Seattle- ben elkövetett támadás tettesét fogták el. Az ügyet természetesen jól Ismerték Vancouverben. Minden helyi lap az első oldalon irt róla. — És mi történt azután? — A férfi, akit erőszakkal bevonszoltak az igazgató szobájába, könyörgött, hogy engedjék szabadon. Húsz, ezer dollárt ígért, ha elenge- | dik. — Éppen annyit, mint amennyit a biztosító társaság? — Igen. A körülmények furcsa közrejátszása volt ez. Elvették tőle a táskát és kinyitották. Százdolláros bank- iegykötegek voltak benne Együtt százhúszezer USA- jollát. E látványra a feltar áztatott szívéhez kapott és elhaló hangon orvosságot i kért. meri szívrohamot kapott. Természetesen senki nek. Egy utolsó simítás az estélyi, ruhán és a frizurán, aztán elindulnak. — Háromnegyed hét. Második figyelmeztetés! — hallatszik a hangszórókon az ügyelő hangja. A munka tetőpontja. Szinte mindéin „forr”. Az ügyelő magyaráz a Bronis- lavvát játszó Kelemen Mártának: ..A bábjelenet nincs, a harisnyás epizód után rögtön jön a Péter, s aztán a csók...” A karmester, Kalmár Péter, már frakkban, az utolsó tanácsokat adja muzsikusainak. Az egyik díszlet előtt egy lépcsőt még le kell rögzíteni; szalad a díszítő: „Gyula! A fene 's dolgod!” — dörög a színpadmester, Révai József. A lengyel népviseletbe öltözött táncoslányok egy hátsó függöny mögött topognak, a színésznők egy utolsót pillantanak a tükörbe... Öí perc múlva hét. A vasfüggönyt felhúzzák, s a hangszórón keresztül hallatszik: ,.Az első jelenet szereplőit kérem a színpadra.” ..Milyen ház van?” érdeklődnek sorban a színészek, majd néhányan kikukucskálnak a függönyön levő kis lyukon a nézőtérre. Hét óra. Harmadik figyelmeztetés! A karmester fellép a dobogóra. a reflektor ráirányul, ő meghajol. Felzúg a taps. ő beint a zenekarnak, s felcsendül Millöcker dallamos muzsikája. A nyitány utolsó akkordjai után pedig felgördül a függöny. Kezdődik az előadás. Mmi denki ezért dolgozott. Lázasan, pontosan. E röpke másfél óra alatt, melyben mintegy kéthavi próba és rengeteg munka fekszik, színészek, műszakiak, fodrászok és öltöztetők rutinosan végzik munkájukat. Este tíz óra. Az előadásnak vége, a közönség lelkes tapssal ünnepli a szereplőket, .. akiket többször is visszahív ... .a vasfüggöny elé.' Ä nagyoperettnek sikere van. . Tíz óra tizenöt perc. Az autóbuszok visszaindulnak Miskolcra. Utasai közül éjfél előtt senki sem kerül otthonába. Másnap délelőtt próba, aztán kezdőnem törődött ezzel a kérésével és senki sem sietett segítségére. A szegény ember elvesztette eszméletét és a szőnyegre zuhant. Még ekkor sem segítettek rajta. így találták a rendőrök, akiket a bank igazgatósága hívott ki. Szerencsére elég gyorsan megérkeztek. Az egyik rendőr felemelte a férfit, kért egy pohár vizet és eszméletre térítette. — Meg kell mondanom, hogy ez a bandita nagyon naivan járt el — jegyeztem meg, — Le kellett buknia, mert nem rejtőzött el arra az időre, amíg a nyomozás nagy erővel folyt. — Kezdetben így gondolta ezt a rendőrtiszt is, aki embereivel megérkezett a bankba. De hamar észbekapott, hogy hibát követett el. Lehordta a bank alkalmazottait, hogy hamisan riasztották, majd nagyon udvariasan elnézést kért. az eszméletre tért férfitól es gyorsan távozott. — Nem tartóztatta le a banditát? 'Lehetetlenség! dik minden előírói... Józsa Péter Mister MacAreck üzletei r • • • IRTA: v - i; Jerzy ' w: Edfe V-, Így tanár szenvedélye Havat kavar a szél végig a Bükk alján. Még akkor is didergünk, amikor Szilvásvárad egyik új házakkal szegett utcájában, szépen berendezett lakásban körülölel bennünket a barátságos, jótékony meleg. Házigazdánk. Gál Gyula, szobáról szobára vezet. A lakás valóságos múzeum. Kétfajta életforma keveredésének jegyeivel. Régebbi vágású bútorok mellett újabb és modern darabok. A falakat ellepi a díszes, festett tányérok sokasága. a sarokban lábhajtós szöszös guzsaly, s a csendben tempósan tiktakol egy öreg körtés falióra. Van itt vas- szék, és még mammutfog is akad. A régi palóc népélet emlékeit látni mindenütt. Ez a szilvásváradi családi ház, tűnt időt őrző tárgyaival, már önmaga is sokat elárul lakójáról. .. Terr -szelesen, az embert nem a lakás négyzetméterei, nem a szoba padlója köti a földhöz. Hanem inkább a passziója. Lennie keli valamilyen passziónak, szenvedélynek, mégpedig lehetőleg közhasznú szenvedélynek, hogy az embernek igazán köze legyen a földhöz, igazán helye legyen a földön, s értelme az életnek. ^Nemcsak úgy általában: a "mindennapi feladatok. Hanem valami, ami a lélekhez szabott, sajátabb, mint a szoba, valami, amiben nemcsak kényelmesen vagy otthonosan érezzük magunkat, hanem ami izgat is, minta koffein, és teljesítményekre sarkall, mint a sport... Hogy is van ez Gál Gyulánál? A Bükk másik oldaláról, a Pitypalatty-völgyi Pa- rasznyáról jött, Szilvásváradon meggyökeresedett férfi a helytörténet-kutatás, a néprajzi gyűjtőmunka megszállottja. Ez a szenvedélye. Olyannyira, hogy idős fejjel, -a . csalid és- a munka mellett még a tanulás: '.nehézségeit is vállalta, csakhogy értőbb módon, magasabb szinten űzhesse szenvedélyét. Tanítói oklevele mellé magyar—történelem szakos tanári diplomát szerzett az egri főiskolán. És elvégzett még egy kétéves tanfolyamot is, amelyet a Párttörténeti Intézet és az Országos Pedagógiai Intézet rendezett — a helytörténetírás módszertanáról. ■ H ■ M Nemcsak a lakása valóságos múzeum. Szép gyűjteménye ván az iskolának is a palóc népélet különböző tárgyaiból. Ezeket a tárgyakat éppen Gál Gyula ösztönzésére gyűjtötték egybe a gyerekek, hogy a pusztulástól megmentsék a múlt értékes emlékeit. A tanár szenvedélye nem merül ki a tárgyak gyűjtésében. A különböző népszokásokat, hagyományokat, mondákat, meséket, balladákat, a népi dalkincset gyűjti, kutatja. Géppel teleírt kéziratlapjai, dolgozatai vaskos kötetekben sorakoznak. Közöttük számos pályázat- nyertes munka fellelhető. Csak egy kicsit kell történelemről: a szakmájáról beszélgetni Gál Gyulával — s szinte mindent megtudunk róla. Szívesen beszél mindennapi munkájáról, tanári, igazgatóhelyettesi teendőiről. Dicséri sok-sok kis rounka- társát,diákjait, a honismereti szakkör tagjait. 'A lelkes csoportot ő alakította, verbuválta, és kezdet óta vezeti. Elém rakja diákjai dolgozatait, amelyek tulajdonképpen mind a saját gyűjtések írásba foglalása. Van, aki anekdotákat, népballadákat kutatott fel, más az édesapja, nagyapja méhészkedését írta le, vagy éppen a különleges palóc sütemények készítésének módját. Beszél a maga gyűjtőútjairól, gyakori kiszállásairól, mert hiszen egy-egy té-' mát nemcsak helyben vizsgál, hanem a környező falvakban is. Egyik vaskos kötetének anyagát, a népi gyógyítás „receptjeit” például Tardonáról, Mályinkáról, Dédesről, Nagyvi.snyóról, Szilvásváradról, Bélapátfalváról, Csernelyből, Bükkmogyorósdról, Lénárddaróc- ról,. Csokvaományból és Ne- kézsenyből gyűjtötte egybe. Két esztendei munkája fekszik ebben a gyűjtésben. ■ ■ 8 B Ugyancsak érdekes nyo- mozó-íelderítő munkájának egyik legújabb eredménye. Szilvásvárad egyetlen műemlékké nyilvánított építménye, a 4 oszlopos kör alakú református templom. A műemlékeket nyilvántartó szakkönyv csak ennyit közöl róla: „terve talán Pácától”. A Heves megye műemlékei c. munka most megjelent III. kötetében is az olvasható, hogy építésének körülményeiről nem maradt írásos dokumentum.: A. néphit ugyanakkor : azt tartja, hogy az építtető, Keglevich Miklós gróf, eredetileg a római katolikus egyháznak szánta a templomot, hiszen maga is r. kát. vallású volt, aztán mikor összekülönbözött Pyrker egri érsekkel, a templomot dacból a református egyháznak adta. Gál Gyula addig búvárkodott a lelkészi hivatal iratai között, míg ráakadt arra a régi egyházi jegyzőkönyvre, Keglevich gróf. hiteles levelére, amely félreérthetetlen magyarázatot szolgáltat arra, hogy a templom eleve a reformátusoknak készült, s egyben az építés körülményeit is tisztázza. A ma is működő templom a régi cseh templom helyén épült. 1837-től 1840-ig 40 000 ezüst forint költséggel, a község lakóinak közmunkájával. A hivatalos átadás dátuma: 1840. augusztus 23. A templom akkori lelkésze: Makkai Ádám, a gondnoka: Bakk Mihály... Olvasgatom a „februárius 13. napján 1832-ik esztendőben” keltezett okirat sorait: „... minden fertály házhelyt bíró ember köteles leszen a mai napiul számítva, egy esztendőnek leforgása alatt három kis ölkövet a Dobogó bányábul lehordani és azt a hely színén ölbe rakni..Aztán Gál Gyula magyarázatát hallgatom a templom értékeiről. És együtt törjük a fejünket: miért nincs táblával megjelölve a községnek ez az egyetlen műemléke?! a ■ a s Negyven éve lépett először katedrára Gál Gyula. És elkövetkezett az utolsó tanítási eve. Február 21-en átlépi a hatvanadik esztendőt, nyugdíjba készül a tanár úr. Talán végleg a visszavonó' lást, a pihenést választja? Nem. A helytörténeti kutatásokat, . a gyűjtőmunkát továbbfolytatja. Azt mondja: a szenvedélynek nincs nyugdíjaskora. ... : Pataky Dezső (Fotó: Szabó Sándor) — Nem bandita volt. — De hiszen — magyaráztam —, ez az ember Oregon állami rendszámos fehér Fordon jelent meg a bank előtt, szőke volt, kopott, barna bőrtáska volt a kezében és abban százhúszezer dollár. — Ez az! — kiáltott fel Henio hamiskásan kacsintva. — _ Minden egyezett. Ilyen szerencsétlen véletlen. Egyben azonban lényegesen különbözött a bank ügyfele a banditától. Az ügyfél táskájában valóban százhúszezer dollár volt, de száz dollárosokban. Szerencséje volt, mert a pénztárostól elrabolt hasonló összeg ötvenes és még kisebb címletekben volt.. Erről a jelentéktelen részletről vagy nem tudtak a támadásról írt újságírók, vagy szándékosan nem írtak. A kanadai rendőrség tisztjének éppen ezért is volt könnyű megmagyaráznia a nevetséges félreértést. — És mi történt azután? — Mi történt volna? A bank nagyon kellemetlen helyzetbe került. Munkatársai erőszakkal lefogtak egy ártatlan embert. Erővel be- vonszolták az igazgató szobájába, ott elvették a táskáját a pénzével és személyi motozásnak vetették alá. Ehhez nincs jogúk a bank dolgozóinak. sem egyetlen kanadai állampolgárnak, természetesen a rendőrséget kivéve. Ami még ennél is rosszabb, annak az embernek, amikor szívrohamot kapott, nem siettek a segítségére. Ellenkezőleg, * hagyták, hogy ájultan heverjen a he- verőn. A. súlyos betegnek nem nyújtott segítségért büntetés jár. Ezenkívül az ügy kiteregetése a kanadai sajtóban nagyon megingathatná az ügyfelek bizalmát a Kelet-kanadai Bank iránt. A tettesek rögtön rádöbbentek, hogy kellemetlen helyzetbe kerültek. — És mit tettek? — Fizetniük kellett. Fizetni az ártatlan embernek okozott kellemetlenségért és a hallgatásáért. — Nagy összeget? — Az a szegény ember, amikor érezte a szívroham közeledtét, húszezer dollárt j ígért, ha békén hagyják. Teljesen érthető és természetes volt, hogy a bank kénytelen volt kétszer annyit fizetni neki. j Valamit sejteni kezdtem j már. Megkérdeztem: — Különös módon nagyon ' hasonlítasz arra a szegény emberre, akit az a kellemetlenség ért a bankban. Henio vállat vont: • — Mit tegyek, ha éppen nekem volt olyan pechem. > —És mi lett a negyvenezer ! dollárral ? — Az az összeg, igaz, nem nagy, mégis lehetővé tette, hogy a szerencsétlen mosoda vételével elvesztett összeget visszaszerezzem. — Nem tudtam, hogy gyönge a szíved. , — Biztosan túl sok orvosságot vettefn be egyszerre, amit akkor felírt nekem az egyik orvos, és az okozta az átmeneti roszullétet. i — És a pénz? — Az enyém volt. Ügy alakult, hogy éppen akkor néhány hétig Seatt.le-ben voltam, ahol természetesen bankszámlát nyitottam. A pénzt néhány órával a támadás után vettem ki «..folyószámlámról. (Folytatjuk) I I
