Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése Dupla üzemanyaggal szállt fel az a Boeing 747-es kü- löngép, amely Khomeinit, tanácsadóit s a kíséretükben levő százötven újságírót vit­te Párizsból Teheránba. Hi­szen „isten választottja” (ez a püspökhöz hasonlatos síi­ta főpapi cím, az ajatoliah szószerinti fordítása) sem tudhatta előre, sikerül-e a szerencsés leszállás, vagy visszafordulásra kényszerí­tik. Végül, is eldőlt a haza­tér—nem tér haza tíz na­pon át szinte szüntelenül ismétlődő kérdése: az ellen­zék szellemi atyja és jel­képe. kitapintható feszültség közepette, de különösebb in­cidensek nélkül, ismét Irán földjére léphetett. De csak Khomeini hazaérkezése a bizonyosság, különben a bizonytalanság felhői takar­ják az iráni égboltozatot. 1. Hogyan alakulhatnak az iráni események, Kho­? meini hazatérte után? Sakknyelven szólva: több­esélyes, függő játszma ké­pét mutatja az iráni poli­tikai küzdelem. A Bakt- ár­kor mány láthatólag időn.ye- résre törekszik, megpró­bálja Las&ítani-fékezni az eseményeket. Tette ezt nyilván azért, hogy a Kho- meini-várás vesszen első lendületéből, majd ugyanez történjen a tényleges haza­térést követően, első tömeg- megmozdulások kapcsán. Ugyanakkor Khomeini és híved is bizonyos óvatossá­got tanúsítanak. Fel akar­ják mérni lehetőségeiket a hadsereggel kapcsolatosan. Figyelmeztetőek lehetnek a nyilvánosságra .került leleplezéssek is, miként igyekezett már a sah polgárháborút szítani, a je­lenlegi vezetők pedig le­tartóztatásokkal, s a tömeg- mozgalom „lefejezésével” válaszolhatnak, ha egy jö­vendő iszlám kormány vagy tanács névsorait közzéte­szik. Az igazi erőpróba tehát még várat magára. Válto­zatlanul nem múlt el egy nyílt katonai beavatkozás veszélye, de ez is több mó­don történhet, lehet jobban vagy valamivel kevésbé jobban az Egyesült Álla­mokhoz kötődő, s adott esetben megtarthatják hom- •lokzatul a polgári kormányt. A másik oldalon szintén akadhatnak kérdőjelek: el­jutnak-e a fejlemények az iszlám köztársaság kikiáltá­sáig, ha igen: a különböző gyakran ellentmondó nyilat­kozatokból melyik lesz ér­vényes, mi jellemzi majd annak politikai irányzatát, Egyáltalán, visszavonhatat­lan szembeállás, konfrontá­ció következik, vagy lehe­tőség nyílik egy kompro­misszumra, a vezetés át­meneti megosztásával. S a sok kérdés mögött ott húzódik a kérdés is: vajon ki vagy kik képesek meg­oldást találni azokra a sú­lyos gazdasági, társadalmi, politikai problémákra, ame­lyek tulajdonképpen a mélyben előidézték az or­szág válságát? 2. Hogyan értékeljük Teng Hsziao-ping washingtoni tárgyalásait? Teng különgépe valami­vel kisebb méretű, egy ugyancsak Boeing gyártmá­nyú 707-es volt s csaknem menetrendszerűen érkezett Washingtonba, csupán más­fél órát késett az időjárás miatt. Az eredeti órarend hamar helyreállt, a politikai köd azonban sok tekintet* ben sűrűsödött az első Egye­sült Államok-beli, magas szintű kínai—amerikai ta* lálkozó kapcsán... Abban, hogy két olyan or­szág, mint az Egyesült Ál­lamok és a Kínai Népköz- társaság normalizálja kap* A hét eseménye volt Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök­helyettes amerikai útja. Képünkön: vendéglátója, Carter el­nök társaságában. (Népújság teleíotó — AP — KS) íb.NéiwsŰJ}, 1979, február 1., vasárnap csolatait s érintkezését ma­gas szintre emeli, nincs sem­mi kivetnivaló, sőt önmagá­ban csak üdvözölni lehetett volna. A Teng-látogatást azonban nehéz lenne „önma­gában”, a különböző körül­ményektől elszigetelve te­kinteni. Peking törekvése eleve az volt, hogy miköz­ben normalizál Washington­nal, nehezítse és akadályoz­za az általánosabb nemzet­közi normalizálást. Azért mentek elébe az amerikaiak számos kívánságának, tették a különböző engedményeket, hogy zavarják a kibontakozó SALT-egyezményt, a szovjet —amerikai párbeszédet, az enyhülést, a békés egymás mellett élés fő vonulatát. Ha az amerikai szélsősége­sek között eddig is sok szó esett a „kínai kártyáról” — Peking most szinte kínál* gatta magát, lehetséges „ütő- lapként”. Az ilyen manőve­rek különösképpen veszélye­sek lehetnek abban az ame­rikai vezetésben, ahol nem­csak viszonylag realistább nézetek hallatszanak, de be­folyásos személyek, kalan­dor terveik és elképzeléseik alátámasztására, a kínai adu­val is kacérkodnak. (Más kérdés, hogy ebben a kár­tyázásban milyen tényleges értéke és ereje van az egyes lapoknak s Kína maga is játékos, aki másokat szeret­ne kihasználni s nem magát kihasználtatni.) A házigazdának termé­szetesen illik udvariasnak lennie. A kommentátorok egybehangzó véleménye sze­rint azonban az amerikai házigazda ezúttal túlment a kötelező protokollon és ud­variasságon, amikor tág te­ret s jóformán semmi ellen­súlyt nem adott Teng uszító tirádáinak. Most minden* képpen az Egyesült Államo­kon a sor, ahogy az esedé­kesnek tűnőSALT s egy le­hetséges szovjet—amerikai csúcstalálkozó fényében át* gondolja célszerű magatar­tását a világpolitika valóban legjelentősebb, mondhatni sorsdöntő ügyeivel kapcso­latosan. 3. Mi történik Algériában? Algírban, a híres fehér vá­rosban véget ért az FLN kongresszusa, amely Ben- rlzsedid Sadli ezredest vá­lasztotta a párt főtitkárává s egyben ő lesz az elnökvá­lasztás jelöltje. Az FLN sú­lyát és szerepét tudva, alig* ha tűnik kockázatosnak az előrejelzés: minden bizony­nyal Sadli lesz az új állam­fő, Huari Bumedien utóda az észak-afrikai ország élén. A viszonylag fiatal, az öt­venedik esztendejét nem sok­kal túllépő Bumedien elnök váratlan halála után, egyes nyugati körök „hatalmi és politikai űr” kialakulásának lehetőségét mérlegelljék Al­gériában. Számításaikat ar­ra alapozták, hogy Bumedien egymaga viselt négy jelentős posztot (államfő, kormányfő, pártvezető és honvédelmi miniszter), s éppen ez idő­ben nőtt meg a jobboldali nyomás az arab világban. A Bumedien által életrehívott, igaz még nem teljesen le­zárt intézményrendszer azonban kiállta a próbát. Az FLN-kongresszus több ezer küldötte a haladó, an- ti imperialista irányvonal fenntartása mellett foglalt állást s ennek személyi biz­tosítékát a külföldön talán kevéssé ismert, de hazájában s különösképpen szűkebb te­vékenységi területén, az al­gériai néphadseregben igen tekintélyes és népszerű ve­zetőben, Sadliban látta. Va­lószínűleg jelentős szerepet kapnak a vezetésben azok is, akiknek nevét ugyancsak emlegették a jelöltek között (Buleflika, Jahjaoui), s a Bumedien alapította forra­dalmi tanács valamennyi funkcionáló tagja bekerült az FLN új politikai bizott­ságába. Természetszerűleg az ilyen jellegű változások sohasem könnyűek, s figyelembe kell venni a bonyolult külső és belső közeget is. A jelek sze­rint azonban Algéria meg­rázkódtatások nélkül foly­tatja útját, aminek arabkö­zi és nemzetközi kihatásai is fontosak, hiszen az ország a szilárdság front egyik alko­tóeleme. Amire csak kedve­ző lehef, ha e fontos állam belső szilárdsága fokozó­dik... Réti Ervin BVT; Berlin Vita a leszerelésről A Béke-világtanácsnak berlini rendkívüli ülése szombaton — nagy fontossá­gú tanácskozásának második napján — bizottságokban és plenáris ülésen egyaránt folytatta a péntek délután megkezdett vitát az enyhü­lés és a leszerelés alapvető kérdéseiről, a tömegpusztító fegyverek elleni harc foko­zásáról, s a nemzetközi bé­kemozgalom feladatairól a neutronbomba elleni világ­méretű kampány további erősítése érdekében. Jevgenyij Fjodorov akadé­mikus, a szovjet küldöttség vezetője felhívta a figyel­met arra: miközben a NÁTO 1978. májusi csúcsértekezle­tén hosszú távra szóló fegy­verkezési programot fogadott el. addig a varsói szerződés politikai tanácskozó testüle­té 1978. novemberében komplex leszerelési progra­mot terjesztett elő Moszk­vából. A hatékonyabb békepro­paganda kérdéseivel foglal­kozó bizottságban Vajda Pé­ter, a Népszabadság külpo­litikai rovatának helyettes vezetője, az Országos Béke­tanács tagja rámutatott: a jelenlegi nemzetközi helyze­tet fenyegető legnagyobb veszély azért is a fegyver­kezési verseny új szakasza, mert az nem egyszerűen meredek növekedést, hanem a korábbival szemben új mi­nőséget is jelent. Vsllásltáborúl hirdet? Khomeini sajtóértekezlete Khomeini ajatoliah, az iráni vallási-politikai ellen­zék vezére, szombati sajtó- értekezletén bejelentette az iszlám forradalmi tanács megalakítását és valláshá­borút helyezett kilátásba, ha a Baktiar-kormány a legrö­videbb időn belül nem haj­landó lemondani. A testület névsorát hama­rosan közzéteszi — közölte Khomeini. A testületnek az lesz a feladata, hogy az ide­iglenes kormányt kinevezze s ennek megbízatását nép­szavazáson hagyassa jóvá. Ezután — a vallási vezető politikai programja szerint — új parlamentet kell vá­lasztani. A síiták vezetője bejelen­tette, hogyha a jelenlegi kormány ragaszkodik hiva­talához, dzsihadot, valláshá­borút fog hirdetni. Az isz­lám törvényei szerint ebben minden hívő mohamedán­nak részt kell vennie. Az ajatoliah ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy egy ideig még a békés megoldást tart­ja szem előtt. Kari Zet (Svédország): Bűvös kör — Azt mondták, hogy csak akkor adnak munkát, ha van lakásunk, ahhoz azonban, hogy lakást kapjunk, feltét­lenül munkára van szüksé­günk — mesélte a szerkesz­tőségben két hajléktalan munkanélküli. Ez Kafka szörnyű víziói­hoz hasonlít, ám a fiatalok tízezrei számára reális való­ság. A nekik adott tanácsok­ból és ajánlatokból ilyen lo­gikus következtetéseket von­hatnak le: a) csak az kaphat munkát, akinek van munká­ba; b) csak az kaphat lakást, akinek van lakása. El lehet-e képzelni ennél ijesztőbb circulus vitiosust? Vagy inkább ennél tökélete­sebb patkányfogót az ifjúság számára? Meglehet, hogy minden munka- és lakásközvetítő irodát össze kellene vonni és egy mérföldes hosszúságú nagy épületben elhelyezni, mégpedig úgy, hogy a mun­kaközvetítő iroda után a la­kásközvetítő jöjjön és így tovább sorjában. • — A következő ajtó — mondják az első irodában, a másodikban, a harmadik­ban és így tovább minden következőben. Es amikor a munkát vagy lakást kereső eljut az épület végébe, barátságosan azt ta­A sah és „az egykoriak klubja" Fentről lefelé: Idrisz egykori líbiai király. Konstantin görög exki- rály. A „külföldi szabadságra” érkezett Reza Pahlavi sah. (MTI Fotó — Külföldi Képszolgálat — KS) Egyelőre még nincs vég­leges döntés arról, hol te­lepszik le Reza Mohammed Pahlavi iráni sah, aki nem­rég kényszerült országa el­hagyására. •' A világsajtó tudni véli, hogy a Kalifor­niában, a francia Riviérán és a mexikói Acapulcoban egyaránt fantasztikus luxus­sal berendezett paloták fö­lött rendelkező uralkodó esetleg egy negyedik helyen kívánja eltölteni „hosszú pi­henését”. Mindenesetre úgy tűnik, hogy ő is csatlakozik az „egykoriak klubjá”-hoz, a száműzetésben élő trón­fosztott uralkodók és trón-3, követelőik sorához. Közéjük tartozik Le ka, Zogu albán király fia, akit 1961-bem a párizsi Bristol Hotelben néhány szinten emigrációban élő albán ki­rállyá választott. Leka je­lenleg Madridban él, fölöt­tébb jó körülmények Között — ausztráliai feleségének vagyona mentesíti minden gondtól. Egy másik madri­di lakos, ll. Szímeon egyko­ri bolgár cár szintén gazdag felesége vagyonából él. Nem túlságosan iávo1 tő­lük, Portugáliában ad na­ponta audienciát hozzá lá­togató honfitársainak Um­berto egykori olasz király, aki annak idején a család magánvagyonának nem je­lentéktelen részét, magával vitte a száműzetésbe. Mi­hály, volt rondán király az Egyesült Államokban angol és amerikai cégek vezér- képviselőjeként tevékenyke­dik. Rechad egykori tuni­szi bej trónfosztása után Bejrutba költözött, de nem ottani bankjának épületé­ben berendezett lakásában, hanem felváltva londoni és párizsi házában tölti — gond nélkül — napjait. A legöregebb emigráns ural­kodó, Idrisz egykori líbiai király Kairóban lakik. 90 éves és nagyon ritkán je­lenik meg a nyilvánosság előtt. Monte Carlóban él, a kaszinó közvetlen szomszéd­ságában az egykori trónörö­kösből apja. Faruk halála után néhány egyiptomi által királlyá kikiáltott Ahmed Fuad. Angliában • többen is me­nedéket találtak^ így pél­dául az egykori zanzibári szultán, Seyyid Jamshid bin Abdullah, aki Porstmouth egyik elővárosában rendez­te be udvartartását. 50 csa­ládtagjával együtt érkezett annak idején Angliába, s nagy részük ma is mellet­te él; létfenntartásuk költ­ségét jórészt az angol állam fedezi. 1978 óta él Angliá­ban Konstantin görög ex- kiraly feleségével és három gyermekével. Előbb Dél- London Chobham kerületé­ben vásárolt 80 000 fontért házat, ezt azonban nemrég egy elegánsabb környéken levő, jóval drágább villára cserélte. (A HampsteacL Garden egyik csöndes utcá­jában levő villa ára 350 ezer font volt.) Konstantinnak könnyű — görögországi in­gatlanaiért kártérítésként annak idején 15 millió fontot kapott. Áz összeállítás végére kí­vánkozik a kérdés: mi lesz a sorsa az „egykori uralko­dók klubja” új tagjának, Reza Pahlavinak? Csupán egy dolog biztos: szűköl­ködni nem fog, hiszen ame­rikai és svájci bankokban fantasztikus összegű betéte­it őrzik. Cárdos Miklós nácsolják neki, hogy most visszafelé tegye meg az utat. Kafka beteges víziója teljes egészében valósággá válik! A „zárt ifjúsági kör” nem az egyedüli circulus vltiosus (vagy patkányfogó) Svédor­szágban. A másiknak az a lényege, hogy csak az kaphat maga­san fizetett munkát, akinek magasan fizetett munkája van. És csak az kaphat pénzt hitelbe, akinek .van pénze. Még egy ravasz zsákutca. Mi már annyira megszok­tuk ezeket a zsákutcákat, hogy alig reagálunk rájuk. Ha azonban ezt a szisztémát átvisszük az élet más terüle­teire, ott legalábbis furcsá­nak fog tűnni. Képzeljék csak el, mi lenne, ha csak az kaphatna jogosítványt, aki­nek már van jogosítványa. Vagy csak az nősülhetne, aki már nős, csak az válhatna, aki már elvált, és csak az vásárolhatna élelmiszert, akinek van hűtőszekrénye. Van egy komor vízióm a jövőről. Viszonylag megszűnt a válság. A vállalatoknak ha­talmas a bevételük, mégis folytatják a „kiadások csök­kentését” — ahogyan ezt a konzervatív Svenska Dagbla­det nevezi —, és nincs szük­ségük új munkaerőre, mivel az ipar irányítói a lojális munkaerőt szeretik. Ez az ifjúság körében ko­losszális munkanélküliségre vezet, de a vállalatok készek váltságdíjat fizetni, csak ne kelljen új munkaerőt alkal­mazniuk. A cégek és konszernek óriási összegeket áldoznak önként a munkanélküli se­gélyalapra, hogy cserében megőrizzék függetlenségüket és elkerüljék az új — szá­mukra, meglehet, nem meg­felelő — munkaerő beáram­lását. Az ifjúság a maga részéről az egyre inkább elnéptele­nedő városokban csavarog. Egyesek különböző nihilista áramlatokhoz csatlakoznak, kijelentve, hogy a társadal­mon kívül akarnak marad­ni. Mások saját kezdeménye­zésükre társadalmilag hasz­nos munkákba fognak, ezt azonban nem engedik meg nekik. Beavatkozik a rendőrség, és a kezdeménye­ző fiatalokat bíróságilag fe­lelősségre vonják „jogtalan munkavégzésért”. ...Lehet, hogy ez a láto­más már valóság? (Zahcmszky László fordítása) i­k

Next

/
Thumbnails
Contents