Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

SfILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANAOS NAPILAPJA XXX. évfolyam, 28. szám ÄRA: 1,60 FORINT 1919. február 4., vasamap Energiatakarékossági cselekvési program és középtávú terv 'Az energiagazdálkodásban mind sürgetőbb követel­mény, hogy a fejlesztés fon­tosságával egyenrangú gon­dosággal, tervszerűen keres­sük a lehetőségeket az igé­nyek növekedésének csök­kentésére, az ésszerű ener­giatakarékosságra. A nem­zetközi és a hazai prognó­zisok szerint is tartósan magas szinten marad az energiahordozók világpiaci ára, ugyanakkor növeked­nek az energetikai beruhá­zások költségei is. A jelen­legi tervidőszakban az ipari beruházásoknak több mint 40 százalékát fordítjuk az energiatermelő ágazatok fejlesztésére. 5—10 százalék­kal többet, mint az előző tervidőszakban. Ennek az aránynak mértéktelen növe­kedése egész népgazdasá­gunk fejlődése elé gördíte­ne akadályokat. Ezért hang­súlyozott követelmény az energiaigények növekedésé­nek mérséklése megfontolt, tervszerű programmal. Az energiahordozókban gazdag szovjet népgazdaság fejlesztésének 1976—80 évi irányelvei a hő- és villa­mos energia felhasználásá­ban évente mintegy 5 szá­zalékos megtakarítást köve­telnek, a gépkocsi-közleke­désben pedig failagosan 8 százalékkal csökkenek az an vág-fogyasztást. Az NDK-ban a? ioari 'errr.é- kek előállításának energia- igényességét évi 4.?—5 szá­zalékkal. a failagos viiia- masenerg;a-felhasználá.st évi 2.8—3 százalékkal fogják vissza. A KGST-országok közül a második legnagyobb energ’atermelö Lengyelor­szág hosszú távú programja az ene~gia és fűtőanyag fajlagos felhasználásának 20—30 százalékos csökken­tését irányozta elő. Nálunk is a hatékonyabb energiagazdálkodást segíti elő a kormány intézkedé­se. amely szerint a minisz­tériumoknak. országos fő­hatóságoknak és vállalata­iknak 1979 és 1980 évre rö­vid távú, a VI. ötéves terv­időszakra pedig középtávú energiatakarékossági, ener­giaracionalizálási terveket és cselekvési programokat kell kidolgozniuk. Az or­szág 46 legnagyobb energia­felhasználó vállalatának kü­lön éves takarékossági ter­vek készítését írták elő A túlzott energiafelhasználás megakadályozásával, az ész­szerű megtakarítási lehető­ségek hasznosításával el kell érniük, hogy az idén ne fo­gyasszanak több energiát, mint a múlt évben. A középtávú tervben olyan intézkedéseket, s energiaracionalizálási fej­lesztést kell előirányozni, amelynek végrehajtása lehe­tővé teszi, hogy 1985-ben 12—14 billió kilókalóriának megfelelő fűtőértékű ener­giahordozót, különböző tü­zelőanyagot takarítson meg az ország. Ugyanolyan fon­tos cél, hogy 1985-re leg­alább kétszeresére emelked­jen az évente megtakarított energiahordozók mennyisé­ge, értéke. A középtávú és a távlati elképzelések egyaránt fontos követelményként határozzák meg a megtakarítási lehe­tőségek állandó feltárását és kihasználását. A -tárcák és vállalatok terveiben az eddigi gyakorlatnak megfe­lelően, de hatékonyabban kell feltárni a központi anvagi forrásokból is támo­gatott. úgynevezett energia­racionalizálási beruházások lehetőségeit. A jelenlegi tervidőszak első három évé­ben 1.1 milliárd forint ér­tékű állami támogatás fel- használásával a válla’atok 2 milliárd forio* értékű em-r- ginracionahz.qtási beruhá­zás munkáit kezdték meg. Ezzel a fejlesztéssel évente 120 ezer tonna dráoa tüze- rő- és gázolajat h°lvsttesít- hetnek ol-sóbb földgázzal vagy más energiahordozó­val, s így évente 13 millió dollár értékű beszerzéstől mentesítik az országot. Az újabb energiaraciona­lizálási javaslatok alapján — 2,2 milliárd forint értékű beruházással — évi 2,7 bil­lió kilokalória fűtőértékű energiahordozó megtakarítá­sa válik lehetővé. Az energiaracionalizálás fogalma nem korlátozódhat csupán az energetikai be­rendezések korszerűsítésére. A szélesebb értelmezéshez hozzátartozik az úgynevezett hulladékenergiák hasznosítá­sa, a komplex energiataka­rékos technológiák fejlesz­tése és elterjesztése, a geo­termikus energia hasznosí­tása, a lakosság fűtőberen­dezéseinek korszerűsítése, az építőiparban pedig a hőszi­getelés javítása. A közleke­désben, de más iparágak­ban is fontos feladat a faj­lagos energiafelhasználás csökkentése. így. például a kohászatban az átlagos kokszfogyasztás mérséklése. Indokolt, hogy bővüljön a vállalati és főhatósági ener­getikusok hatásköre, s min­den fejlesztésnél vegyék fi­gyelembe véleményüket, ja­vaslataikat. A hatékony energiatakarékosság nem nélkülözheti a társadalom erőinek összefogását, a la­kosság megértését, támoga­tását. a szocialista munka­versenyben rejlő erők moz­gósítását, az anyagi ösztön­zés, az erkölcsi elismerés, de még a felelősségre vonás eszközének hatékonyabb al­kalmazását is. A vállalatok és a tárcák rövidesen elkészítik energia­takarékossági programjai­kat, gondoskodnak az el­képzelések feltételeinek megteremtéséről és a vég­rehajtásról. Ezek eredmé­nyeiről és gondjairól rend­szeresen tájékoztatják a kormányt. (MTI) Mai lap- számunkbél: Megawattok vezetékekben Mennyibe kerül egy ki­lowattóra villamos ener­gia? Ugye kedves olvasó ön sem tud rá válaszolni. G. Molnár Ferenc írása a 3. oldalon segít eligazodni a kilowattok között, s ta­lán hozzájárul ahhoz, hogy valamennyien értékelni is tudjuk azt. Amíg a függöny felgördül Mi történik a színház ku­lisszái mögött? Erről ír Jó- zsa Péter a 4. oldalon. KSH-jelentés az 1978. évi terv teljesí­téséről, a népgazdaság fej­lődéséről a lap 5. oldalán Kétmillió nyugdíjas gondja-haja Minden ötödik állampol­gár — nyugdíjas, a csak. nem kétmillió nyugdíjügy kezelése hatalmas feladat Lapunk 6. oldalán arról írunk, bemutatjuk a Nyug­díjfolyósító Igazgatóságot. Veszélyben a hatvani Grassalkovich kastély A városi kórház trauma­tológiai osztályának bete­geit a 200 éves épület élet­veszélyessége miatt ki kel­lett költöztetni. A szomba­ti helyzetről ad képet tu­dósításunk a 12. oldalon. Zsana !!. nem adta meg magát Munkatársaink a gázkitörés helyszínén jártak. Azóta tovább folytatódott a küzdelem. Lezárták a bárom kilométeres biztonsági övezetet, s szombaton reggel újabb „harci állásba” helyezték a vízágyúkat, s közelebbről ostromol­ják a tüzet a turbareaktív generátorok is.( Riportunk a lap 6. oldalán.) Rohamra indul a vízágyú legénysége Gyuriba Sándor őrmester vezetésével. Szemben az ellenféllel. (Fotó: Szabó Sándor) Mozgósító őszinteség Túljutottunk az ötödik ötéves terv félidején, és új ■ naptárt nyitottunk: 1979-et írunk. Ilyenkor a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szövetségek, ugyanúgy, mint az egyes vállalatok, gyárak, üzemek, termelőszövetkeze­tek és egyéb gazdásági intézmények megvonják az eddig végzett munka mérlegét. S ha ezt megtették, számításba veszik a jövő terveit, s e tervek megvalósulásának lehetősé­geit. Ám a jövő feladatainak meghatározásakor a gazdasági munkán túl nem hagyhatják figyelmen I kívül az ideoló­giai, politikai, nevelési feladatokat sem. Mert ez utóbbiak ugyancsak erősen befolyásolják népgazdasági helyzetünk, társadalmi életünk alakulását. Számunkra a kérdések kérdése: hogyan’ hozzuk be lemaradásunkat, hogyan jussunk tovább, milyen eszkö­zökké, segítsük a magunk, egyben a közösség munkáját? A választ ismerjük: elsősorban igyekezettel, becsületes, tisztességes, lelkiismeretes munkával. Olyannal, amely­nek tudatában nyugodtan fekhetünk le esténként, ami­kor elmondhatjuk: ma is megtettük, ami rajtunk mú­lott. Ám mindez önmagában még nem elegendő. Mert be­szélnünk is kell munkánk nehézségeiről, gondjairól, be­szélnünk kell arról is, ami rajtunk kívül álló okok miatt nem sikerült, amire az egyén ereje már nem elegendő. Arról: mi az, amihez segítségül kell hívnünk a gazdasági, vagy a politikai vezetést, az egész kollektívát. Beszédünk ebben a helyzetben csak világos, minden­ki számára felfogható, őszinte lehet. Őszinte „felfelé”, a vezetők felé, és őszinte lefelé, a beosztottak felé. El kell mondani, miben kérünk segítséget, és mi az, amit vá­runk tőlük. Nem frázisokat, nagy szavakat, hanem meg­fogható, a helyhez, az időhöz alkalmazkodó konkrétumo­kat. Akkor Is, ha arról szólunk, hogy miben értünk egyet, akkor is, amikor arról, hogy miben kell változtatnunk, milyen eddigi gyakorlatot hagyjunk el, és milyen újat vezessünk be. Ám az őszinteséghez hozzátartozik a szigor is. A korábban szerzett érdemek, az eddigi elismerések, kitüntetések sem jelenthetnek kibúvót: a ma feladatait mindenkinek hiánytalanul és hibátlanul kell ellátnia. A ma követelménye már nem elsősorban a mény4 nyiség, inkább a minőség. Mert sok rossz áru kevesebbet ér, mint kevés jó, és sok rossz termék egész iparágakat ronthat meg, tehet gazdaságtalanná, exportképtelenné. • ' Rá kell mutatni a hibákra. Persze nem elkövetőik­nek pellengérre állításával, nem kiközösítve őket, hanem őszintén figyelmeztetve, és határozott kiutat mutatva. Nem új minőségi vagy belső ellenőrökre van tehát szük­ségünk, hanem arra, hogy mindenki egyenként is, cso­portosan is, elsősorban saját magát bírálja felül. S azt nézze, mi az ő feladata, azt, mivel tehet többet, mi az, amivel előbbre mozdíthatja a fejlődést. Ehhez a tudatformáláshoz van elsősorban szükség az őszinteségre. A változás persze csak a helyesen alkalma­zott agitációval érhető el. Olyan agitációval, ameiy őszin" te légkört teremt, s nemcsak kisebb közösségünkön be­iül, a hozzánk közel állók körében, hanem nagyobb tár­sadalmi méretekben is tovább erősíti az egészséges fo­lyamatokat. A jő légkört nemcsak a gondok, a bajok feltárása teremti meg. Mert ugyan hatással van ránk a világpiac, s az ott jelentkező árak, hatással van a nyugati világ energiaválsága, de hatással van a több mint 30 éves szocializmust építő munkánk is. E hatások — úgy véljük — erősebbek, dinamikusabban érvényesülök, mint a ne­gatívumok hatásai. Hiszen ma sem visszafejlődésről, nem is stagnálásról beszélünk, hanem a folyamatos fejlődé­sünkbe beleszóló, vagy azt csökkentő tényezőkről. Nem szabad elfelejtenünk: napról napra gazdagabbak vagyunk, A jelen gondjaink közei sincsenek olyanok, mint a 30 évvel korábbiak voltak. Ma nyugodt politikai légkörben végezzük munkánkat, s a nemzetközi légkör, a világban végbemenő folyamatok is nekünk kedveznek. Ma nem fenyeget bennünket háború, a békés egymás mellett élés — zavarai ellenére — tény, Európában. Amiről most be­szélünk az, hogy ebben a nyugodt légkörben használjuk ki valamennyi adottságunkat, lehetőségünket a gazdaság, és a politika terén. A még szebb, még nyugodtabb. jobb jövőért Ennek a fejlődésnek érdekében kell politikai propa­gandát és agitációt kifejtenie minden erre alkalmas és köteles szervezetnek, az úttörőszövetségtől, a KISZ-en, a szakszervezeteken át a Magyar Szocialista Munkáspárt minden alapszervezetéig. Minden fórumon meggyőzni az embereket tevékenységük értelméről, hasznáról, meggyőz­ni őket arról, hogy csak a lelkiismeretes munkával jut­hatunk előre, meggyőzni arról, hogy csak így van értel­me dolgozni, élni. És ezt is propagálni kell, elmondani őszintén, világosan. Az egyes embereknek sem, a közösségnek sem csak egy élete van: a munka. Van az otthon, a család, a sza­bad idő: a pihenés, a szórakozás. És nem lehetünk kétar- cúak. Nem élhetünk másképpen a munkahelyen, és másképpen otthon, nem élhetünk úgy, hogy egy helyen a munkánkat tisztességesen végeztük, lelkiismeretesek va­gyunk, otthon pedig, a szűkebb környezetben, ... vizet iszunk. A munkamegosztás, a tervezés, a tervek megva­lósításáért való küzdelem otthon is, a szabad időben is érvényes. Akkor is, ha minőségében más szempontok is vezetnek bennünket. Mert ezek sem függetlenek a nagy család — a közösség — terveitől, mert ezek is részei az egésznek. Agitáljunk hát otthon is? — micsoda badarság, mondhatják néhányan. Pedig nem az. A gyermekeket igenis, neveljük, a tisztességes munkára, de ne felejtsük őket is csak őszinteségünkkel, igazi példamutatással győzhetjük meg. ÍJ ogy felvilágosult, tisztán látó, őszinte felnőttekké ** váljanak, olyanokká, akik a -maguk örömére, és a közösség hasznára végzik majd dolgukat. Mérő Miklós Mi legyen a következő lépés a Közel-Keleten? James Carter amerikai elnök és Cyrus Vance kül­ügyminiszter arról tanács­kozik, mi legyein a legköze­lebbi lépés a közel-keleti „békemegállapodás” elérése érdekében — mondotta a State Department szóvivő­je. Hodding Carter külügyi szóvivő újságíróikkal közöl­te, hogy a legutóbbi közel­keleti útjáról a napokban Washingtonba visszatért Al­fred Athertan utazó nagy­követ, Carter elnök közel- keleti kiilönmegbízottja csütörtökön tájékoztatta az Egyesült Államok elnökét és külügyminiszterét. „Az Izrael és Egyiptom bóketárgyalásaiiniaik utolsó szakaszában vagyunk” — ál­lította a szóvivők, ......

Next

/
Thumbnails
Contents