Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

Járási útförőszemíe Heyesen Vetélkedő Magyarországról, a környezet­védelemről és az orosz nyelvből A körzeti iskola szakkörösei kiállítást rendeztek munkájú kból a seregszemle alkalmá­ból. Képünkön: néhány szép munka az érdeklődés középpontjában. (Fotó: Szabó Sándor) Az idén másodszor került sor megújított formában az úttörők járási seregszemlé­jére Hevesen. A tudomá­nyos-technikai vetélkedőn 15 iskola csaknem 100 diákja társadalmi, természeti, technikai és orosz nyelvi is­mereteiről adott számot hétfőn és kedden a körzeti általános iskolában megren­dezett versenyen. A zsűriben, Budai Sán­dornak, a járási pártbizott­ság osztályvezetőjének el­nöklete mellett nemcsak pe­dagógusok vettek részt, ha­nem a témák területén jár­tas szakemberek is. A három-három fős csa­patok Magyarország múltjá­ról, jelenéről és jövőjéről beszélgettek, illetve írtak írásbeli dolgozatot történel­mi, földrajzi és művészetek­ben jártasságuk alapján a társadalomkutatók csoport­jában. A pajtások legizgal­masabb feladatai közé tar­tozott a játékos idegenveze­tés. A 12 benevezett csapat Tulipános ládák, ivócsanakok Vándorkiállítást indítanak külföldre Szegedről Vándorkiállítás anyagát állították össze a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött népművészeti tár­gyakból. A 269 darabból álló gyűjtemény anyagának több­sége a múlt században, il­letve az 1900-as évek ele­jén készült. A vándorkiállí­tás rövidesen külföldi útra indul. Elsőnek a szófiai ér­deklődők ismerkedhetnek meg a dél-alföldi emberek egykori díszes használati eszközeivel, majd Prágában és az NDK fővárosában, Berlinben is bemutatják a Szegedről útnak indított vándorkiállítást. Egyebek között parasztbú­torok, tulipános ládák, fara­gott lócák, díszes ágynemű­vel megrakott ágyak, fara­gott juhászkampók, ivócsa­nakok, gyékényből és szal­mából font tárgyak, faze­kasmunkák — vásárhelyi, szentesi és szegedi cserép­edények — valamint régi női és férfiviseletek szere­pelnek a kiállítás anyagá­ban. Kápolnai muzsikusok Egy éve alakult a helyi általános iskola úttörőcsapa­tának kezdeményezésére te­1379. február 28., szerda (Fotó: Szabó Sándor) hetségcs cigány tanulókból a „Rajkó”-zenekar. Fennállá­suk óta nem egy helyi és környékbeli rendezvényen szereztek osztatlan sikert a felnőtt közönség körében is. Képünkön Báder Péter, a zenekar vezetője — szóló­prímás — irányításával új darabot próbálnak. legjobbjának itt a hevesi 5- ös számú és 1-es számú is­kola bizonyult. Idén először mérhették össze tudásukat a természet iránt érdeklődő gyermekek. A téma a környezetvédelem volt. Az itt vetélkedőknek kémiából, biológiából, fizi­kából, és matematikából kellett jeleskedniük. A győztesek — hét csapatot megelőzve a kisköreiek és a hevesi körzeti általános is­kolások. Az orosz nyelvi versenyre a járásban öt csapat tagjai mertek vállalkozni. Pedig a részt vevő 15 pajtásnak olyan szép feladat is jutott, mint egy orosz népi játék bemutatása. A legügyeseb­bek a hevesi 1-es számú, illetve a körzeti iskola paj­tásai voltak. Kedden a technikai vetél­kedőről a hevesi 1-es számú és a helyi körzeti iskolák csapatai jutottak az előbb felsoroltakkal a megyei dön­tőbe, amelyre márciusban kerül sor. A hétfői egész napos iz­galmakat a program végén Csikós Tibor ifivezető se­gített feloldani franciaor­szági élménybeszámolójával, amelyet dal- és játéktaní­tással is egybekötött. B hangszóró mellett Bródy Sándor „A dada” című drámájában a század­forduló szociális problémái, a megkövesedő falusi ha­gyomány és a modem élet ellentmondásai, az üzleties- ség és az anyai szeretet hangja szólal meg. Erzsé- bet-történeteiben már a 90- es évek végén ráirányította a figyelmet erre a kegyet­len és könyörtelen életre, a cselédsor megaláztatásaira, az úri szövevényre, a gaz­dagok és szegények világá­nak kettősségére. A novel­lák megírása idején Bró- dyban felizzottak hevesi em­lékei, a népmesék és balla­dák motívumkiincse, a fa­lusi szegénység és szűk lá­tókör korlátái. Mindez to­vábbélt A dadában és a Vígszínház 1902-es előadá­sában. Nem valószínű, hogy szociális lelki ismeretet ébreszthető szavai vissz­hangra is találtak akkor a polgárosodó nagyváros leg­gazdagabb negyedében és színházlátogató közönségé­ben, mégis ő volt az, aki Ady és Móricz előtt ki­mondta ennek az önmaga nézésében elmerült társada­lomnak jelenét és jövőjét. A kérdés, elviseli-e' a rá­dió és a hallgató :a csak­nem nyolcvan évvel ezelőtt írt drámának hitelességét, akkor, amikor a korviszo­nyok merőben különböznek a századforduló emberének életvitelétől és szemléleté­től? A rádióváltozat ren­dezője, Siklós Olga írta: „Minden mondata mögött egy történelmileg lezárt, de emberileg átélhető korszak lüktet. Minden helyzete,' szereplője történelmileg túl­haladott, de egyéni-emberi értelemben még fájó, izzó. Minden figurája a múlt kö­débe vész, de a sírás még bennünk, tovább, értük”. Ezt a múlt-játékot kitűnően oldotta meg rendező és a szereplők. És még valamit. A dada Bródy kis remek­műve és a remekművek iga­zán hallgatva válnak tiszta és maradéktalan élménnyé, mert szépségüket, igazságu­kat, arányaikat, nyelvüket nem zavarja a látvány. Itt minden, a kimondott szó szi­kár, ünneptelen testére épül. Bródy nem a bűnös nagy­város és romlatlan falu mélységeit írta meg, hanem emléket állít az anyaságnak, a legősibb sejtnek, az anya és gyermekviszonynak. Boly­gó Kis Erzsébet még nem Tóth Flóra, csak áldozat, prédája a gazdagok kapzsi­ságának. A gondjaira bízott csecsemőt ugyanolyan szere­tettel veszi körül, mintha sajátja volna. Hallgassuk csak! „Né, hogy les a kis silbak, épp mint a Kalári, a te kis menyasszonyod. Tu­dod-e, hogy kis menyasszo­nyod van neked? Ide fektes­sem melléd a kis Kalárít? Jó volna? A legénynek az kell, a lánnyal beszélgetni setéiben. Elmennél-e hozzá, ülnél az ágy kávájára se­téiben? Aludjál kis rongyos, gyémántos, rubintos, szivem­nek egyetlen szerelme, alud­jál”. És Klárihoz: „...me­gyek rád kenyeret keresni, cukros kenyeret, mákos ka­lácsot, cukrom, csíkom, má­kom, kenyerem ...” Hitében Péter megrázó szavai sem tudják megingatni: „Tudod- e, hol vagy? A bűn tanyá­ján vagy. A szeretőd szere­tőjénél vagy. Fehér galamb, szoptatod a farkasok köly- két, erőt adsz, véredet adod, hogy majd a véredet szív­ják”. Ezt a tragédiába torkolló utat látta meg Kútvölgyi Er­zsébet tóét es eM p4öaB»= tokban. (az irigyekről és gyűlöliködőkről szóló népdal), hogy aztán végigjárja a meglopott élet állomásait. (Varsányi Irén és Márkus Emília szerepe) Életre kel­tett egy olyan asszonytípust,1 akinek szépségével csak romlatlansága és ártatlansá­ga nagyobb. A halkan dúdolt' népdaltól hosszú az út a pesti cselédkvártélyon fel­hangzó átokig. Péter, a ka­zánkovács mondja: „Menje­tek, menjetek a magatok útján, ti! Pusztulás vagyon a ti fajtátokon és a bűnnek mérge a ti erkölcseitekben. Ti vagytok az elbízott gaz­dagok, nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen vagytok. Menjetek békén!" A nagy magyar balladák legsajátosabb megoldása. A dráma feszített íve csak a kvártély-jelenetben lazul fel. Ebben a magyar Éjjeli menedékhelyben a ré­szeges rendőr erőszaktevése jelenthetné Erzsébet kiszol­gáltatottságát, de a túlját­szott szerep ezúttal sem ked­vezett a végkifej lés felé ha­ladó tragédiának. A bemu­tató egyébként jó példája volt annak, hogy a színpad­ra írt művek nehezebb fel­adat elé állítják a rendezőt; mint novella- vagy regény­adaptációk, de annak is, hogy értő rendező kezébem jobban hangzanak szaval, mint színfalak között. Igaz, ebben a változatban döntő szerepet játszott Kútvölgyi Erzsébet sokoldalú tehetsé­ge és játéka. Ebergényi Tibor ' Kőszegiek koncertje Egerben A hagyományok reneszánsza Az ősztől tavaszig tartó dzsesszkoncert-sorozat —, amelyet a Műsorrendező Iro­da és a Megyei Művelődési Központ szervez közösen — legkiemelkedőbb hangverse­nyét hallgathatták e műfaj rajongói szombaton, Egerben. A mostani vendég a Kő­szegi Rythm Band volt. A neves muzsikusokból álló együttes kiforrott, magas színvonalú előadással bizo­nyította, hogy nemcsak a dzsessz-rockkal lehet sikert •i v\ Mister MacAreck üzletei TÖiíF Jerzy; ». *. s 'f • • (Fordította: Bába Mihály) 45. — Kérni kell az ügyész engedélyét — jegyezte meg a főkapitány. — Nem sürgős. Sem ma, sem-vasárnap nem éred utol a főügyészt. A kihallgatás jegyzőkönyvét majd átküld- jük neki. — Helyes. Hadd szokjon hozzá a csirkefogó a francia börtönhöz. Hétfőn a Crédit Lyonnais banktól igazolást kell kérni, hogy a csekk fe­dezet nélküli. — Hétfőn semmit nem tu­dunk meg. A bankok ünne­pe. Csak kedden — jegyezte meg a rendőrfőnök. — Nem baj. Legfeljebb egy nappal tovább ül a kis­madár a mi kalitkánkban. Annál inkább fog vágyakez- ni az Ambassador szállodá­ba. Gyorsan el kell intézni azt is, hogy a két kereskedő jutalmat kapjon a madárka leleplezéséért. Hétfőn a két rendőr ’smét a főkapitány elé hurcolta MaéAreeket. A szép öltöny tönkrement, sötét foltok ék­telenkedtek rajta: a vémyo- mok. Szeme bedagadt az ütésektől, szája felrepedt, megdagadt. — Na, mi van, csirkefo­gó? — üdvözölte a főkapi­tány, — Van kedved valla­ni? — Tiltakozom, hogy egy amerikai állampolgárral szemben így viselkednek — válaszolt mister MacAreck. — Ez megint a magáét fújja. Biztosan jól érezted magad odalent. Vissza akarsz menni? Beszélj, amíg jó kedvem van. — Megtagadok minden vá­laszt, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzul­jával és az ügyvédemmel, Jean Charbonneau-val. — No, nézzétek csak! Jog­tanácsosa van. Utoljára kér­dezem, MacAreck, bevallód az autólopást? — Megtagadok minden vá­laszt, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok kon­zuljával és a jogtanácso­sommal — ismételte a le­tartóztatott. — Sajnálom — mondta a kapitány. — De magadra vess, magad akartad. — A rendőrökhöz fordult: Vigyé­tek a pincébe, Jean, Antoine és Michel külön foglalkoz­zanak vele. Verjék ki a fejé­ből, hogy a konzullal és a jogtanácsosával akar beszél­ni. MacArecket visszavitték a pincébe. — Mi legyen ezzel az ame­rikai szélhámossal? — kér­dezte másnap a rendőrfő­nök. — Átadjuk az ügyész­nek? Már harmadik napja ül nálunk. — Ki kell hallgatni, be kell szerezni a banktól az igazolást, hogy nincsen fe­dezete a csekkjének és át­szállítani az ügyészségre — mondta a főkapitániy. A rendőrfőnök néhány perc múlva, telefonált a bankba. A legnagyobb meg­lepetésére megtudta, hogy mister MacArecknek félmil­lió frankja van a bankbar», de ha úgy rendelkezik, ak­kor utasítására több milliót is kifizetnek. Tudtak arról is, hogy Ferrarit és villát akar vásárolni. A rendőrfőnökök egymásra hárították a felelősséget.. — Te voltál az, aki megparan­csolta, hogy vegyék kezelés­be. Véres az arca, bedagadt a szeme, most aztán mit te­gyünk vele? Aztán a két ke­reskedőt vádolták. akiket azonnal be is hívattak, hogy bocsánatot kérjenek a letar­tóztatottól. — Bocsánatot kell nekünk is kérni, hogy ne jelentsen fel minket. Beszélni kell ve­le — mondta á kapitány. Kopogtak az ajtón. Megje­lent a két kereskedő. • — Tiszteletünk, rendőrfő­nök úr — mondt az egyik. (Folytatjuk) elérni.. Kőszegi Imre, Babos Gyula, Másik János, Dankó Péter és Tornóczky Ferenc modern dzsesszt játszik. Itt- ott még fellelhető zenéjük­ben ugyan a hetvenes évek nagy rock-hatása, ám alap­vetőbb náluk a visszakanya- rodás a swinghez, a bibup- hoz és egy keveset a blues­hoz. Vagyis a dzsessz tiszta forrásaihoz. Már a hangszerek össze­állítása is kihívás egy kissé, hiszen a három gitár, zon­gora, dob a beat hőskorsza­kának ezernyi zenekarára emlékeztet. Kőszegiék azon­ban vállalják ezt, és bemu­tatják, hogy miféle dallamo­kot, hangokat lehet ezekből az instrumentumokból elő­csalogatni. Az egri közönség előtt is sikere volt a zenekarnak, Egy-egy szóló vagy rögtönzés után mindig felcsattant a taps a zsúfolt nézőtéren. A majd háromszáz hallgató a koncert végén még ráadást is kicsikart a zenészektől. A több mint kétórás hang­verseny után az együttes ve­zetőjével, Kőszegi Imrével beszélgettünk. — Mióta muzsikálnak igy együtt? — Majd egy éve kezdtük meg a közös koncertezést. Babos Gyula, aki régebben játszott velünk, most ismét nálunk gitározik. Dszessz- klubokban, egyetemeken, mű­velődési házakban adunk műsorokat. Most nemrégen érkeztünk meg egy jó hóna­pok nyugat-európai turnéról. Jártunk az NSZK-ban, Franciaországban és Svájc­ban. Több mint hétezer ki­lométer van mögöttünk, s a körút után ez az egri az első fellépésünk itthon. " — Terveik? — Felkértek minket egy tízrészes rajzfilmsorozat ze­nei anyagának az elkészítésé­re. A címe ez: Vezetni tud­ni kell. Ez olyasféle film lesz, mint a dr. Agy. Négy em- zódhoz már kész a muzsika, a közeljövőben be is fejez­zük az egészet. Nemrégen vettek . fel velünk egy órás tévéműsort, ezt március nyolcadikán vetítik le, s ami a legnagyobb örömünk­re szolgál, akkorra már üz­letekbe kerül nagylemezünk is. A címe: Éjszaka a stú. dióban, Józsa Péter

Next

/
Thumbnails
Contents