Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

Hozzószó'ás a „Politizálnak-e a mai munkásfiatalok?” című cikkünkhöz Az ifjúság arcai Azt hiszem, megöregedtem. Nem az ifjúság egyik szélsőséges megnyilatkozása­ként, nem is a biológiai, vagy „lélekben szakállasodó” értelemben, hanem másként. Huszonhét éves múltam, de valami furcsa, nehezen néven nevezhető értelemben vénülök. Lassan megöregednek körülöttem a kerti padok, ut­cák, szerelmek, . álmok, a tengerparti emlék, vénülnek azok a szavak és gondolatok is, amit valaki az újdonság erejével akar mondani. A világmegváltó szándékokon már húszéves korunk­ban jókat röhögtünk, mégis bíztunk magunkban, erőnk­ben, legalább abban, hogy magunkat sikerül kifejezni így, vagy úgy, mások javára is. Iskola, lógásokkal, tanulásokkal. Többen már akkor rádöbbentünk, hogy nem-minden úgy van, ahogy tanít­ják, és mondják, legalábbis nem olyan egyszerű, minta leckék, az iskolai könyvek felmondása. Ekkor még nem volt gond, hogy fiatalnak neveztek és néztek, az is voltam. De azóta már tíz éve dolgozom. Becsaptak már engem is, én is becsaptam másokat, bár ez többször sikerült a rovásomra. Többször találkoztam becstelenséggel, mint becsületességgel. Sajnos, már meg­tanultam a gyanakvást, a bizalmatlanságot is. Ügy érzem, a harminc év határánál kezdődik a fér­fikor. Ki előbb lépi át ezt néhány évvel, ki később. Mégis szüntelen olyan helyzetekbe botlom, amikor nem felnőttnek, hanem fiatalnak néznek. Ez a fogalom pedig félig-meddig még a gyerekességet is hordozza. Apám tízéves korában már szántott, a napszámosnak kijáró tisztelet járt érte. ö gyerekfelnőtt volt. Az én nemzedékem úgy látom felnőtt gyerek. Par­lamenteket rendezhet, elmondhatja gondjait, bajait. Al­kothat, kiállíthatja műveit, beszédet mond, tapsolnak neki, aztán sok esetben a mű nem kerül helyére, a ja­vaslatot fiókba csúsztatják. A szemlélet kialakult. Ma nincs nemzedékváltás, csak felzárkózás lehetséges. Kormegosztás szerinti fluk­tuációról alig-alig láttam adatot. A kontraszelekció igen szűkén működik. ' S ha végigtekintek a helyzeteken: nemzedékemből többnyire azok az emberek zárkóztak fel, akikről bizto­san tudtam, hogy karrieristák, akik kevesebbet tudtak a világról, mint mások. Azt a keveset viszont egyelőre a maguk érdekében jól alkalmazták. Az ifjúság arcai sokfélék. Ha a mai tizenévesekkel beszélgetek: már mások, mint mi voltunk. Többet tud­nak, filozófiát olvasnak és nem csíkos könyveket, célra­törőbben foglalkoznak szakmájukkal. Talán túlságosan felnőttesen is. Ha nem is tudatosan, de talán a mi pél­dánkon okulnak. Itt áll egy nemzedék, harmincévesen és elkezdi férfi­korát. Az alkotás érdekében a legfontosabb 10—15 esz­tendő következik. Vajon hogy tudja alkotásait kamatoz­tatni a nagyobb közösség, az ország? Lehet, hogy ellustulunk, beleveszve a részletekbe, aztán mikor észbekap az ember, rájön: visszavonhatat­lanul megöregedett, már nincs választás. Talán a nyugodt állapotoktól; de megöregedtek kö­rülöttem az ifjúság arcai. Megöregedtek a parkok, lel­kesedések, szerelmek, magyarázatok. Pedig alig-alig van arcukon ránc, gyűrődés, kimerültség. Csak mintha böl­csen fejet hajtanának, odaadva magukat a vénülésnek. Vaderna József Ez a rendkívül érdekes írás 1979. február 9-én je­lent meg a Népújságban. Mondanom sem kell, meny­nyire örültem neki, liogy végre valami, ami a fiatal munkások munkahelyi, tár­sadalmi, kulturálils, politi­kai tevékenységével, ügyes­bajos kérdéseivel, problémái­val foglalkozik, lehetőség nyílik egy szélesebb körű vi­tára, ahol a fizikai dolgozók nyíltan és bátran elmondhat­ják üzemi problémáikat, ez­zel kapcsolatos észrevételei- , két, esetleg javaslataikat. Erről valahogy nekem más véleményem alakult ki. Ezt szeretném most közzétenni. A munkások gyakran han­goztatják jogaikat, természe­tesen maguk között. Ösztönösen érzik, sőt na­gyon jól tudják, hogy nem jól van ez így. Na csak han­goztassunk, hanem tegyünk is valamit! Ne várjunk min­dent csak a vezetőségtől! Mert mi történik akkor, ha a művezető, építésvezető nem fogadja köszönésünket, nem foglalkozik problémáinkkal — egyszóval csak pislákoló fényként világít a vezető— munkás közötti kapcsolat? Ilyenkor mit tesz a munkás? Hallgat. Magába zárkózik. A termelési értekezleten nem mer felszólalni. (Szeretném megjegyezni: amelyik üzem­ben ez nem így megy, az ne vegye magára; én elsősorban saját tapasztalataimat és az írás hatására született gon­dolataimat szeretném felvá­zolni). Minek? — Ügysem hallgatja meg őt senki, és ha sokáig „szemtelenkedik”, nem kap prémiumot sem... Tehát legjobb hallgatni. Ebből senkinek nem lesz ba­ja. Nem igaz? Munkás vagyok én is, (ci­gány származású munkás;) fizikai munkát végzek. Ér­telmem, öntudatom, nyilván­valóan az ő érdeküket kép­viseli. Szóval: miért van az, hogy a munkások államában a munkás keres a legkeveseb­bet, a munkás öltözik a leg­rosszabbul, a munkás a leg­primitívebb, a munkás nem ért a zenéhez, a magasabb kultúrához? Az adottsága, a környezete miatt? Egyet le kell szögezni: a fizikai dolgozókkal kulturá­lis, és politikai téren többet kellene törődni. Igaz, ma már a fizikai dol­gozó gyermeke előtt is meg­van a lehetőség a kiemelke­désre, a továbbtanulásra. De ha kiemelkedem, elhagyom osztályomat, és nem vagyok már munkás, hanem értelmi­ségi. Készülnek a Bornemissza-fiúk K Két hete ért véget a He­ves megyei szakmunkástanu­lók szak- és tantárgyi ver­senye. A megyeszékhely 212. sz. Bornemissza Gergely Ipa­ri Szakmunkásképző Intéze­te 15 megszerzett első hely­ivel ismét bizonyított. Az iga­zi azonban csak most követ­kezik. A tavasz hónapjának 7. napján rendezik meg ugyanis az országos döntő­ket, ahol a megyei győztesek között dől el. ki a legjobb fi­zikából. irodalomból, vagy éppen szakrajzból. A magyar nyelvtan, iro­dalom- és a történelemdön­tők immár hagyományos há­zigazdája az a Kertész út 128. szám alatti intézmény, amit nyugodtan neveznelünk a megyei szakmunkásképzőt fellegvárának. A három fiatalembert könnyű most megtalálni. Tanórák után üzemi mun­kák . befejeztével szinte min­den idejüket az alapos fel­készülésre fordítják. irodalom győztese Lendvai Zsolt erősáramú be­rendezésszerelő a 3/10-ből, Holló Ervin a történelem- első, szintén a grammatika Vijiiok- 1 «.Areas András gép­lakatos tanuló a 3/3-as osz­tályból, Mindhármójukat ugyanazokkal a kérdésekkel faggattam. Nehéz volt-e a megyei verseny? Milyen a tantárgyad helyzete az isko­lában, illetve mit jelent szá­modra? Hogyan készülsz az országos döntőre, és ott mi­lyen eredményre számítasz? Mik a távolabbi céljaid? Zsolt: — Nehéz volt a verseny. Sajnos ebben az is­kolatípusban az irodalom va­lójában keveseket érdekel és talán ebből következik ala­csony szintje, már az, amit a tanulók elérnek. A társ­művészetek bátrabb alkal­mazása megítélésem szerint segítene ezen. Nekem az iro­dalom életeszméket ad és elősegíti gondolkodásom fej­lődését. A döntőre Nagy Im- réné tanárnővel készülünk. Jó lenne megszerezni az első hat hely valamelyikét ha már a birkózásról b lemond­tam a literatúa k-ri* eért. Csőr, azaz Holló Ervin: — Igazán csak a vége tájt érez­tem. hogy nehéz. Zavart a feladatlap formája. Úgy lá­tom, a história fontosságát kevesen érzik igazán. Még a tankönyveinkből is hiányv zik sok fontos esemény. Vagy nekünk ennyi is elég? Ne­kem nem. Régebben a tör­ténelem csuoán kaland volt számomra, de amióta Kis­Itt az ellentmondás. Ha a munkásgyerek halad valami­re, kiharcol magának vala­mit, akkor már nem munkás. Megesik, hogy a munkás ki­marad a finom „úrimurik- ból”. Az a baj, hogy a mun­kás, azokból a „bulikból” is kimarad, ami az épülésére szolgálna. Miért nem megy a munkás színházba? Mert nem szok­tatták rá. Senki nem ma­gyarázza el neki a darab ér­telmét. Miért rrem hallgat komolyzenét? Mert kiskorá­ban senki nem vitte el az operába. Senki nem dúdol­ta a fülébe a dallamokat. Senki nem mondta neki, ami­kor a rádióban megszólalt Beethoven, hogy hallgasd csak, milyen gyönyörű! Ami a fiatal generációt il­leti, nincs sok panaszunk. Külön stúdiumokat rendez­nek a fizikai dolgozók gyer­mekei részére az egyetemi felvételek előtt. Az egyetemi felvételek során a fizikai dolgozó gyermeke előnyben részesül. Nálunk sok az érett­ségizett munkás. Az egyetemeken, főiskolá­kon nem jut hely minden­kinek, ezért a legtöbb érett­ségizett szakmát tanul. Végezetül csak annyit: Ha majd a munkás—vezető viszony hasznos, gazdasági alapokra épül, ha majd mindannyian bátran felszó­lalunk: nekem ez a pana­szom, nekem ez hiányzik, ha majd igazán tágabb szem­lélettel nézzük a világot, be­látjuk, hogy mi is sokat te­hetünk önmagunkért. Rafael János Gyöngyös IM-turné Egerben Hárem zenekar a körcsarnokban X gergely Mária tanárnővel ko­molyan készülünk, meg amióta érettebbnek érzem magam, sokkal több. Az or­szágos versenyt minden dön­tős szeretné megnyerni. Én is. Ezt csak így tudóm el­képzelni, azért is tanulok na­pi öt órát, no meg — elmo­solyodik — szeretnék maj­dan történelem—népművelés szakos tanár lenni. András: A tavalyihoz ké­pest közepes erősségűnek íté­lem a megyei versenyt. Nagy kár, hogy a szakmunkásta­nulók nyelvi kulturáltsága erősen elmarad a középisko­láétól. Nem igaz, hogy egy melósnak nincs szüksége a pontos nyelvhasználatra, vagy helyesírási alapismere­tekre. Mit várok az orszá­gos döntőn? A legjobbak kö­zött kellene végeznem. Sőt, kell! Számomra most a győ­zelem fontosabb a részvétel­nél. szeretném így megkö­szönni Farkas Sarolta tanár­nőnek segítő munkáját. Nagyon elszánt, nagyon készül, mintha olimpiára menne. Nagyon csalódna ön­magában, ha rosszul szere­pelne. Ezek a fiúk már egyszer érezték a győzelem ízét, kívánjuk nekik, hogy ne is felejtsék el. Dorkó Attila A zene nem ismer határo­kat — hangzik a mondás. S tegyük hozzá: helyszínt sem. Hétfőn este immáron az impozáns új egri körcsar­nokot is felavatták a gitárok és az erősítőberendezések. Mintegy ezer fiatal tapsolt, ugrált, kiabált, fütyült, tán­colt három fővárosi zenekar muzsikájára. Az Express Ifjúsági- és Di­ák Utazási Iroda, az Ifjúsá­gi Lapkiadó Vállalat vala­mint az Ifjúsági Magazin IM-turné címmel országos körutat szervezett a Hobó Blues Band, a Mini és a P. Mobil együtteseknek. A hét­fő esti állomás Eger volt. Legelőször az újonnan ala­kult Hobó Blues Band lé­pett fel. Hobó — „civil” ne­vén -Földes László — lefor­dította magyarra néhány Rolling Stones-nóta meg Ji- mi Hendrix Hey Joe című számának a szövegét. Aztán Mick Jagger és a Piramis együttes énekese, Révész Sándor után szabadon — némi púnk beütéssel — „le­táncolta” a dalokat. A be­konferált zene, a tiszta blues azonban hiányzott. „Ez nem disco show” — fújta Hobó az egyik dalban. Nem bi. zony. Még annak is rossz volt. A popkoncertekre kiéhe­zett egri fiatalság azonban lelkesen végigtapsolt min­dent. A Mini együttestől megszokott, jó színvonalú előadást hallgathattak, majd a kemény rockot játszó P. Mobil következett. Amellett, hogy ők zenéjükben igénye­sek, vállalták a showt, a kö­zönség szórakoztatását is. Si­kerük sem maradt el. A körcsarnok akusztikája nem a legmegfelelőbb hang­versenyek megrendezésére, a hangok hol összemosódnak, hol elvesznek. Mindenesetre dicséretes a kezdeményezés: ide is eljutott a zene, s nem utolsó szempont az sem, hogy ezren beférnek. Egy megjegyzés azonban még ide kívánkozik: a fiatalok utazá­si irodája a fiatalok lapja szervezték a koncertet és a belépőjegyek ára egységesen ötven forint volt. Ez nem éppen a tizenévesek pénztár­cájára méretezett. Még ha két és fél órán át három fővá­rosi együttes muzsikál is. J. P. Nye’völtő A maratoni futó Száz méteren megdöntött minden fennálló rekordot. Az ötkilométeres távon két kilométert vert rá ver­senytársaira. Tíz kilométeren ötöt. A maratoni távot gyorsabban futotta végig, mint egy antilop, anélkül, hogy közben egy korty vizet is ivott volna. Az egész város ünnepelte. A lelkes tömeg nagy üdv­rivalgással a levegőbe dobálta. És a közönség kedvence, a bálványozott sportcsillag ott úszott a magasban a színes sapkák, kalapok fölött. Mikor hozzá tudtam férkőzni, megkérdeztem: — Mondd, ki az edződ? Nyilván volt valaki, aki ne­velt, tanácsokkal látott el. — Senki! — düllesztette ki büszkén a mellét. — Ma­gamtól értem el mindent. Régi barátom, a váltóőr a fülembe súgta: — Hazudik a kutyafülű! Van edzője, nem is egy. — Ki? — Buharában Válja, Taskentben Nágya, Termezbcn Balduz, Bakuban Zemfira. A volt feleségei, akiket ottha­gyott Most folytonos rohanás az élete: a tartásdíj elől fut. Így lett belőle maratóni futó! VAUIT MANASZlPOV (Zahem&zky László fordította) MAI műsorok: miliő KOSSUTH 8.27 Szocialista brigádok akadémiája. 8.56 Beszélni nehéz. 9.08 Gyöngyhalá­szok. 9.52 Tarka mese, kis mese. 10.05 Születésnapi ajándék. 10.35 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50 Ba­rokk szonáták. 11.30 Gésák (operettek). 12.35 Házunk tája. 12.50 Operaslágerek. 13.20 Örökzöld dallamok. 14.15 Madrigálok. 14.31 Hangszerszólók. 15.10 Nem­zetiség és népzene. 15.28 MR 10-14. 16.08 Kritikusok fóruma. 16.18 Dvorzsák: Gordonkaverseny. 17.07 Élet a munkásszálláson. 17.44 Debussy: Képek. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Gondolat. 20.15 Népi zene. 20.57 Lemezmúzeum. 21.29 Külpolitikai klub. 22.30 Szimfonikus zene. PETŐFI 8.33 Idősebbek hullám­hosszán. 9.28 Nóták. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Sza­bó család. 12.00 Népi zene. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Egy kis figyelmet ké­rek! 13.30 Színes szőttes. 14.00 Kettőtől négyig. .. 16.00 Mindenki iskolája. 16.35 Egészségünkért! 16.40 Népdalkórusok. 17.00 Nyolc rádió, nyolc dala. 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Kap­csoljuk a budapesti dixie­land klubot. 19.25 A Bronz­barlang titkai. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Szín­játék. 21.00 Sulisajtó. 21.25 Bing Crosby utolsó fellé­pése. 22.24 Nóták. 23.15 Operettek. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Gyári belépő. Szükség van-e a rudabányai vas­ércre? Szerkesztőriporter: Tolnai Attila — Borsod megyei népi együttesek és népdalkörök műsorából — Tíz perc mezőgazdaság. (Fiatalok a mezőgazdaság­ban — A mezőgazdasági és élelmiszeripari ifjúsági parlamentek tapasztalatai­ról.) Riporter: Borsodi Gyula — Slágerpanopti­kum — 18.00 Észak-ma­gyarországi krónika — Dem j én Ferenc énekel — 18.25 Hírek — Lapelőze­tes. .. 8.00 Tévétorna. 8.05 Iskola­tévé. 10.20 Az Onedin csa­lád (angol film). 11.10 Delta. 11.50 Nyitott borí­ték. 14.35 Iskolatévé (ism.). 16.40 Hajnal a dzsungel mélyén (rövidfilm). 17.15 Kuckó. 17.50 „Eletet az éveknek". 18.20 Napiren­den. 18.45 Szépen, jól ma­gyarul. 19.20 Tévétorna 19.30 Tv-hiradó. 20.00 önök kérték... 21.10 Idegenek 22.05 Tv-híradó 3. 22.15 „Csak a derű óráit számo­lom". 2. MŰSOR 20.01 A reménytelenség padja (tévéfilm). 20.50 Tv- híradó 2. 21.10 Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló (vígopera). lnmém0 1379. február szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents