Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-27 / 48. szám
A feladatok és a tisztség követeli Tanul a munkás és a főosztá yvezető Tanuló nemzetek lettünk. Ezt bizonyítják a megyei adatok is. Az emlúlt oktatási évben a pártoktatás különböző tanfolyamain 22 ezer, a KISZ, a szakszervezet és egyéb oktatási formákat hozzászámítva, megyénkben ösz- szesen 80 ezer felnőtt tanult. És az elmúlt években levelező és esti tagozaton menynyien szereztek közép-, főiskolai és egyetemi végzettséget! Az oktatás, a továbbképzés társadalmi méretű kiterjesztésével elégedettek lehetünk. De az eredmények mellett hiányosság is akad. Nem mindenütt azok tanulnak, akiknek leginkább szükségük lenne rá és nem azok, akik a legjobban hasznosítani tudnák a tanultakat. Mi most az ellenkezőjére kerestünk pozitív példát. Ga sann Hőerőmű: Szekrényes István, generátor szerelő Ponotos beosztása: generátorszerelő csoportvezető, a Gagarin Hőerőmű villamos osztályán, öt, egyenként 100 —200 megawattos generátor karbantartását és javítását végzi. Fizikai állományban dolgozik és csoportvezetőként felelős a hozzá beosztott szerelőkért, lakatosokért, a villamos energiát termelő drága gépekért és berendezésekért. A munkát, az anyagokat és alkatrészeket úgy kell előkészíteni, szervezni, hogy karbantartás és javítás miatt a lehető legkevesebbet álljanak a gépek. Szekrényes István eredeti foglalkozása géplakatos.. Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában szerzett szakmát. De amikor Visontára került, azt tapasztalta, hogy az erőmű nagy gépeihez más és főleg több tudás szükséges. Munka mellett gépipari technikumi végzettséget szerzett. — Miért és hogyan került a marxista esti egyetem szakosítójára? — Ügy, hogy Markazon lettem párttag. KISZ-titkár is voltam, persze, nem függetlenített, de arra időt és lehetőséget adtak, hogy bentlakásos öthónapos marxista —leninista pártiskolát végezzek. Ezután következett a hár iméves marxista—leninista esti egyetem. Nem hagytam ki egy évet sem, jelentkeztem a szakosítóra. Annak most a második évét végzem. Az esti egyetem tanárai, vezetői elismeréssel szóltak Szekrényes István felkészültségéről, szorgalmáról. Zsirkai Lászlót, a Gagarin Hőerőmű pártbizottságának titkárát kérdeztük, hogy milyen elgondolással javasolták Szekrényes Istvánt a szakosítóra. — Pártbizottságunk tervei találkoztak Szekrényes István törekvéseivel. Elsősorban nem a csoportvezető szerelői beosztás követeli meg a felsőfokú politikai képzettséget, hanem az a körülmény, hogy ő több mint hét éve az erőmű pártbizottságának tagja, a vb mellett működő pártépítési munkabizottság elnöke, a karbantartási főosztályon működő pártvezetőség tagja. A munkában is példát mutat, kiváló dolgozó. Mindössze 31 éves, jó képességű fiatalember. Ismét a csoportvezető szerelőt és egyben az üzemi pártbizottság tagját kérdeztük, hogy munkája során hogyan hasznosítja elméleti tudását? — A pártvezetőség, illetve a pártbizottság napirendjére gyakran kerül olyan kérdés, amely az összefüggések alapos vizsgálatát, az üzemi méretekét meghaladó gazdasági és politikai kérdések mérlegelését igényli. Az üzemi tapasztalatokat kiegészítve a szakosítón tanultakkal, jobban fel tudok készülni a pártyezetőségi, illetve a pártbizottsági ülésekre, az elméleti ismeretek jó alapot és nagyobb biztonságot adnak a felszólalásra, a javaslattételre. VILATI: Kohári Lajos főosztályvezető Okleveles gépészmérnök, 1965-ben szerzett diplomát. Szervezési osztályvezető volt a Finomszerelvénygyárban, a VILATI-nál most termelési főosztályvezető. A programozás, a szállítási osztály, a fődiszpécser és a négy négy termelési üzem tartozik közvetlen irányítása alá. Cseppet sem röstelli, sőt büszkén említi, hogy kéthetenként újra „iskolába jár”, a kétéves speciális gazdaságpolitikai tanfolyamot végzi. Január közepén vizsgázott, a második év Végén tanulmányt. ír és újra vizsgabizottság elé áll. Céltudatosan választotta a gazdaságpolitikát, és örült, amikor a vállalat politikai és gazdasági vezetése a speciális tanfolyamra javasolta. — Miért? — A VILATI a fiatalabb gyárak közé tartozik. A termékek is újak, és meglehetősen gyakran váltják egymást. Mindez még gondosabb tizem- és munkaszervezést, jobb, korszerűbb termelésirányítást követel. Egyetlen példát említek. A kámai autógyárnak Diesel-motorok ellenőrzéséhez vezérlő berendezést szállítunk. Két éve gyártjuk. Ezt már megtanultuk. Számítógéppel ellenőrizzük a műszaki előkészítést, az anyagellátást, a szerelést. De a rubelszorzó változott. Az új feltételek mellett hogyan alakulnak a termelői ráfordítások, az árbevétel és a nyereség? Milyen belső tartalékaink vannak, hogyan lehet azokat, a legcélszerűbben kihasználni? A termelés helyes megszervezése, fel- használása, a döntés előkészítése és a döntés nemcsak műszaki, hanem alapos köz- gazdasági tudást igényel. Az egyetemen . vezetéselméletet .és szervezést is tanultam de a tíz évvel ezelőtt tanultakat bővíteni, korszerűsíteni kell. — Ezt csak a termelési feladatok követelik? — Nemcsak azok. Az I-es alapszervezet pártvezetőségi tágja vagyok. Pártmunkám során különösen tömegszervezeti kérdésekkel foglalkozom. Taggyűlésen, vezetőségi ülésen és az üzemben gyakran adódnak olyan kérdések, amelyek megválaszolásához alapos felkészültségre van szükség. A mi tanfolyamunkon jó a légkör, elvi és gyakorlati kérdésekről gyakran vitázunk, a tapasztalatokat napi munkám során jól tudom hasznosítani. A tanuló felnőttek közül -csupán kettőnek a véleményét idéztük. De ebből a két példából is leszűrhetjük a következtetést: az alapszervezetek és a pártszervek választott tisztségviselőinek és a gazdasági vezetőknek egyaránt tanulniuk kell, hogy a követelményeknek és a rájuk bízott feladatoknak maradéktalanul eleget tehessenek. Dr. Fazekas László Mit várhatunk az áfészektől? Interjú dr. Szlamenicky Istvánnal, a SZÖVOSZ elnökével Üzleteivel, vendéglátóhelyeivel és szerteágazó tevékenysége keretében más szerepkörében, is hazánk minden településén jelen van valamelyik általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet. Az áfészek főként a községekben, a falvakban és a tanyavilágban teljesítenek rendkívül fontos feladatokat amelyek nemcsak tagjaik, hanem az egész ottani lakosság 'életkörülményeit erőteljesen befolyásolják. Kezdjük is ezzel: — Véleménye szerint ebben az évben tudják-e tovább javítani az áfészek az áruellátás színvonalát? — Tudják és kell. Ebben az évben az életszí-wonal- politikai célok között növekvő és fontos szerepe van annak, hogy fenntartsuk, sőt egyes területeken növeljük az áruellátásban elért színvonalat. Hazánk lakosságának mintegy fele nyit be naponta az áfészek üzleteibe. Ez is érzékelteti, mekkora jelentősége van annak, hogy milyen a kínálat a fogyasztási szövetkezetek boltjaiban, áruházaiban/. A tervek szerint az ország kiskereskedelmi forgalmának 1979-ben is a 35 százalékát bonyolítják le az áfészek. Ehhez 9,2 százalékkal kell növelniük eladási forgalmukat. — Megvannak-e az áfészek beszerzési, áruszállítási és korszerűsítési feltételei ahhoz, hogy eleget tegyenek az említett követelményeknek? — Az áfészek, amelyek több mint 16 ezer üzletet tártainak fenn, részint, szerződéseikkel, részint saját árualapjaikkal gondoskodnak a kiegyensúlyozott áruellátásról. Az előbbi forrásból származik az árukészlet nagyobb hányada, de igen fontos az utóbbi forrás szerepe is. Az áfészek keretében ugyanis számottevő a mező- gazdasági kistermelés, az elelmiszer-feldolgozás és különféle iparcikkek gyártása. Ahhoz azonban, hogy ezt az évet is sikeresen/ zárjuk, az árubeszerzésen kívül még sok más feladatot is jól kell megoldani. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: a forgalomnövekedést a tavalyinál kisebb készlettel oldjuk meg; tegyük olcsóbbá a szállítást; fordítsunk nagyobb figyelmet az energiatakarékosságra; azokban az üzletekben, ahol technológiai korszerűsítést b a jtottunk végre, ennek megfelelő munkatermelékenységet érj ün k el, és így tovább. Persze, nem minden csak az áfészektől függ. Áruik tetemes részét ugyanis nagykereskedelmi vállalatoktól szerzik be. Joggal várják el, hogy partnereik pontosan és s szerződésben vállalt kötelezettségeiknek megfelelőer. teljesítsék vállalt kötelezettségeiket. — Nem okoz nehézséget az árubeszerzésben, hogy a fogyasztási szövetkezetek — bár méreteik az utóbbi években megnőttek — nem olyan nagy tételű megrendeléseket adnak fel külön-külön, mint például az állami nagyáruházak? — Nagyobb baj eddig nem volt ezen a téren, de mind erőteljesebb a kisebb áfész- üzletek igénye a koordináció az együttes fellépés iránt. Ezért az áfészeket arra biztatjuk, hogy szélesítsék a gazdasági együttműködést egymással és a termelő üzemekkel. Nemrégen határozta el a SZÖVOSZ elnöksége, hogy az áruházak (68 nagyobb és 350 ABC-áruház) és a szaküzleti hálózat — természetesen az áfészek fennhatóságával — kooperációt hoznak létre. Ez lehetővé teszi, hogy nagy tételű megrendeléseket adjanak a nagyiparnak és a külkereskedelemnek. Mód vari arra is, hogy az áruházak a különféle cikkek cseréje révén színesítsék a kínálatot, bővítsék a választékot. Mindkét megoldás nem csupán a városi lakosságot szolgálja, hanem a vonzáskörzetben lakó falusi embereket is. — Az áfészek elismerésre méltóan sokat tettek a ve tiéglátás színvonalának fejlesztéséért is. Milyen további terveik vannak arra, hogy a vendéglátóipar révén is tovább javítsák a lakosság életkörülményeit? — A tavalyi évért nem kaptunk dicséretet. Gyakorlatilag a vendéglátás forgalma az előző évivel azonos volt. — Bizonyára része van ebben a közismert szész- árusítási korlátozásnak is. — Igen, de az élelmes áfészek példái bizonyítják, hogy meg lehet találni az ellenszert. A tapasztalatok alapján azzal is növelhető a vendéglátóhelyek ételforgalma, hogy nagyobb szerepet vállalnak a közétkeztetésben, a munkahelyi, a gyermek- és a diákétkeztetésben. Egyébként e téren is megmutatkozik az egy településen levő gazdálkodó egyséTöbb és jobb vetőmag kapható Harmincnyolcmillió tasak vetőmag már kinn van a boltokban, a kistermelők és a kiskert-tulajdonosok a tavalyihoz hasonló, kiegyensúlyozott, jó zöldségvetőmag- ellátásra számítanak. A vetőmagvakat jórészt tasakokban árusítják. A megrendeléseket a vállalat teljes egészében visszaigazolta, s így 4200 boltban és 270 szaküzletben valamennyi zöldségfaj szaporító anyagához már februárban hozzájuthatnak a vásárlók. Néhány fajtából korábban hiány mutatkozott, ezekből nem volt elegendő. A tavalyi magtermelés vagy a szaporítás nem állt még olyan fokon, hogy az igényeket maradéktalanul kielégíthessék. A vállalat emiatt importból fedezi a speciális vetőmagvak iránti keresletet. A vállalat budapesti központjában és több vidéki ki- rendeltségében nagy teljesítményű, új csomagolóberendezéseket helyeztek üzembe. Ezekkel készítik a 10—20—50 dekás zöldségvetótnag-csoma- Safcat, amelyekbe a tavalyi- sm Lényegesen nagyobb arányban drazsírozott vetőmag kerül. Ez azért jelentős, mert a drazsírozott magból kikelő növények ritkítására később nincs szükség. S a háztáji gazdák és a kiskert- tulajdonosok ugyanúgy, mint a nagyüzemben, ezzel a vetőmaggal lényegesen egyszerűsíthetik a zöldségtermesztést, csökkenthetik a kézi munkát. Az elmúlt években megnövekedett az igény a takarmányvetőmagvak iránt. Az idén a tavalyinál 20 százalékkal nagyobb mennyiséget árusítanak a kistermelőknek a vetőmagboltok. 20—50 dekás csomagokban kínálják majd például a kitűnő hozamokat ígérő hibridkukorica- vetőmagvakat, valamint az egyéb takarmánynövények, a lucerna, vöröshere és a szarvaskerep szaporító anyagát. E növények iránt különösen a háztáji gazdaságok érdeklődnek élénken. A vetőmag vállalat ezért elhatározta, hogy a zöldségszaporító anyaggal együtt nagyobb tétetekben árusítja a „takar* is. Tavaszi készülődés Poroszlón A tavasz közeledtével megélénkül a halár, egyre több gépet, traktort látni a földeken. Kevés szó esik azokról az emberekről, akik előkészítik a technikát a mezőgazdasági munkák csúcsidejére. Pedig az ő szakértelmük és fáradságos munkájuk nélkül nem boldogulnának a földeken dolgozók. így van ez Poroszlón is, a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben, ahol a gépműhelyben több mint 200 mezőgazdasági célgép kisebb-nagyobb javítását, karbantartását végzik cl az ügyes kezű szakmunkások. Rászorul az MTZ motorja a szelepcserére, melynek orvoslását Kiss Lajos végzi Kifutás előtti utolsó ellenőrzést végzi a John Deere traktoron Tóth Vince és Haboczki Antal szerelő (Fotó: Szabó Sándor) gek együttműködésének előnye. Vannak rá példák, hogy ipari nagyüzem fogott össze az áfésszel. A vállalat, a gyár emelte az épületet, amelyben az áfész tartja lenn az ipari munkásokat es saját dolgozóit egyaránt ellátó üzemi étkezdét. — Évről évre nő hazánkban a turistaforgalom. Számolnak-e ezzel az áfészek? — Ebből adódó feladatainkat is nagyon fontosnak tartjuk, különös^ tekintettel a fokozódó átmenő forgalomra. — Az áruellátást, de különösen a vendéglátást lényegesen befolyásolja, hogy az áfészek — mint erről már szó volt — különféle módokon igyekeznek a saját erejükből is növelni az árukínálatot. — Az 1979. évi népgazdasági terv a mezőgazdasági termelés 3,5 százalékos növelését irányozza elő. Mi számot vetettünk erőinkkel, s, úgy látjuk, hogy az áfészek a mezőgazdasági termékekből a felvásárlást 6—7 százalékkal, élelmiszerfeldolgozásukat pedig 8—10 százalékkal, élelmiszer-feldol- cél megvalósításának fő bázisa a 2600 mezőgazdasági szakcsoport, több mint kétszázezer taggal. — Térjünk át más területre. Véleménye szerint van- e lehetőség arra, hogy az áfészek hozzájáruljanak népgazdaságunk egyensúlyának javításához is? — Igen. Arra törekszünk, hogy az idén a háztáji és kisegítő gazdaságokból, szakcsoportokból származó áru nagyobb hányada értékesüljön a külpiacokon, mint eddig. Úgynevezett apró cikkekről van szó, amelyeket keresnek és megfizetnek külföldön; a kamillateát éppen úgy mint a libapelyhet vagy például a cirokseprűt és a fakanalat. Ezek a cikkek —, s mások is — kevés ráfordítással hoznak valutát. S előállításukkal olyan mellék- termékeket hasznosítunk és olyan töredék munkaidőt használunk fel, amely egyébként veszendőbe menne. Az áfészek által szervezett kistermelés és ipari tevékenység hazai nyersanyagból hoz létre értéket, tehát —, ha szerény mértékben is —. külkereskedelmi egyensúlyunk javítását szolgálja. — Mit értsünk a szerény mértéken? — Külön-külön tényleg szerény tételekről van szó, hiszen a Herbária a különböző gyógynövényekből „csak” négymillió dollárt exportál, s a Hungaronektár is „csak” tízmillió dollárt, de ha a „csak”-okat a libamájjal, a tollal, a seprűvel stb. tovább folytatjuk, akkor együttvéve mintegy százmillió dollárhoz jutunk. — A tervek megvalósítása bizonyára attól is függ, hogy mennyire erős és széles az áfészek kapcsolata elsősorban a községekben és a még kisebb településeken élő emberekkel. — A 300 áfészben dolgozó, csaknem 130 ezer ember naponta találkozik a másfél milliós áfésztagsággal és összesen ötmillió napi vásárlóval. A kapcsolatot közöttük nemcsak a boltok, s a vendéglátóhelyek jelentik. Munkást és tsz-tagot, tanítót és tisztviselőt összefűz az a közösségi élet is, amelyet az áfészek önkormányzati szervei alkotnak. Szerintem e téren még nem használtuk ki lehetőségeinket. S hogy előrelépjünk, az elsősorban az áfészek vezető testületéitől függ. Ök tehetik a legtöbbet azért, hogy növekedjék a községi összefogás ereje. Az áfészek idei terveinek jó teljesítéséhez ez ugyanolyan fontos, mint a kifejezetten gazdasági feladatok jó megoldása. Gulyás Pál íNmisöaGi 1979. február 27., kedd *
