Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

A Nyitott hon'ték TALÁLÓ A CÍM és a képi szignál is: a nyitott boríték. Illetőleg a felnyitott boríté­kok. A televízió immáron sok éves múltra visszatekintő „le­velezési” rovata hónapról hó­napra szondázza is a közvé­leményt és a közvélemény, a televízió e rovatának levelet írók is mintegy fel- és meg­mérik. mi a hatása soraiknak, mi történik egyéni panasza­ikkal, közrédekű bejelentése­ikkel. Nincs itt másról szó, mint éppen a szocialista de­mokrácia érvényesülésének egy formájáról — sőt: tar­talmáról —, melynek kereté­ben szólhat a szólni akaró és nem is akármilyen fóru­mon, hanem a nézők száz­ezrei, milliói előtt. Egy országos méretű ter­melési tanácskozás színtere és színhelye tehát a kamera és környéke, ezen belül is a legközvetlenebbül az, a Nyitott boríték. Molnár Mar­git szerkesztő riporter sze­rint az elmúlt esztendőben 4364 levél érkezett a... „te­levízióhoz”. Minden bizony­nyal nem „a” televíziót értet­te, mert a különböző adások szerkesztőségeihez ennek a számnak a többszöröse fut be napi postaként egy esztendő alatt. Ám ez a havi három­négyszáz levél, amit közvet­lenül a Nyitott boríték kap a nézőktől, már számszerűség­ben is, de még inkább tar­talmában számot és képet tud adni a társadalmat és az azt formáló egyes embe­rek mindennapi gondjairól. NYUGODTAN ÍRHATJUK tehát, hogy meglehetősen KÉPERNYŐ ELŐTT nagy a felelősségük a Nyi­tott boríték szerkesztőinek, hiszen az ő munkájuk az a csatorna, vagy ha úgy tet­szik, az az összekötő kapocs, amely a televíziót, mint in­tézményt és mint politikai eszközt összeköti a nézőkkel, a lakossággal. Ahogyan nép­szerűbb formában manap­ság oly szívesen fogalma­zunk: rajtuk keresztül tör­ténik meg a társadalom visz- szacsatolása. Pontosabban: rajtuk keresztül i s. Hogy ez a visszacsatolás milyen, azt alapvetően jól példázza az a bizalom, ami­vel e rovathoz fordulnak az emberek, s az a tény is, hogy az adások sorozatai igazol­ták, az arra illetékesek nagy többsége megszívlelte a jogos panaszokat, a társadalom, a közvélemény reflexióira a cselekvés szintjén válaszol­tak. Ezért is rendkívül szük­séges, hogy a Nyitott boríték megtartsa jellegét, hogy ne riportkonkurrenciát akarjon a HÉT-tel, vagy a Tv-híra- dóval. ne az irodalmi, a képi megkomponáltság, a szer­kesztők, az adásban részt­vevők „előadásai” legyenek a kamera homlokterében, ha­nem a panaszt, javaslatot te­vő ember, — egyszóval az ügy. Mindezt azért kelletik most kihangsúlyozni, mert a Nyitott boríték idei első adá­sa, ha a művészkedés felé nem is hajolt el túlságosan és szerencsére, de egyik-má­sik riportja nem az egyes ember, a levélíró, a panasz és javaslattevő oldaláról kö­zelített meg társadalmilag fontos problémát, hanem azt csak mintegy ürügyként használva fel, például az egészségügy általános gond­jaiból kiindulva vizsgálta nem is egy megye — Sza­bolcs — helyzetét e téren. Úgy vélem, ilyen jellegű és értelmű riport nem a nyitott boríték feladata. ENNEK AZ ADÄSNAK a társadalom mikro-közegei- ben kell mozognia, mert ez a „mozgásforma” az, ame­lyért a kisember, a minden­napok dolgozó embere a kis — végső soron általánosít­ható és ezért nem is kicsi —, de számára mégis gondot okozó problémák megoldá­sára várva keresi fel levelei­vel a Nyitott boríték szer­kesztőségét. Gyurkó Géza Március 1—15: Első osztályosok beíratása Március 1-én kezdődik és 15-ig tart az új első osztá­lyosok beíratása. A beiratko­zás pontos napját a tanácsok határozzák meg, és arról a helyileg szokásos módon írás­ban, vagy falragaszok, az is­kolai hirdetőtáblán elhelye­zett közlemények útján ér­tesítik a szülőket. Az ország általános iskoláiban szeptem­berben várhatóan mintegy 160 ezer kisdiák, az ideinél körülbelül 10 ezerrel több elsős kezdi meg tanulmá­nyait. A tankötelesek beíratása kötelességük a szülőknek, a gondviselőknek, erről a tan­kötelezettségi törvény intéz­kedik — mondották az Ok­tatási Minisztériumban az MTI munkatársának. Tankö­teles az, aki ez év szeptem­ber 1-ig betölti a 6. életévét. A tanköteles gyermekeket a lakásuk szerint körzetileg il­letékes általános iskolába kel beíratni. A szülők, gond­viselők vigyék magukkal a személyi igazolványukat és a gyermek születési anyakönyvi kivonatát. A beiratkozáskor közük a szülőkkel az orvosi, az isko­laérettségi vizsgálat helyét, idejét is. Hazánkban minden tanköteles korú iskolaérett­ségi vizsgálaton vesz részt, amelyen orvos, pedagógus, és egyre több helyen pszicholó­gus állapítja meg, hogy a gyermek megfelel-e az isko­lakezdés követelményeinek. A vizsgálat többek között ki­terjed a testi, az értelmi és beszédfejlettségre, az érzelmi világra, a munkaérettségre és a viselkedésre. Az óvodába járóknál az óvónő megfigye­lései adnak alapot az iskola­érettség megállapításához. Eger város Tanácsa műve­lődésügyi osztályának tájé­koztatása szerint a megye- székhelyen az első osztályos gyermekek beíratása már­cius 1. és 15-e között lesz. A szülők a lakóhely szerinti körzeti általános iskolába kö­telesek beíratni leendő első osztályos lányukat, fiukat. A tagozatos iskolákba jelentke­zőket is be kell Íratni a kör­zeti oktatási intézménybe, ám ugyanakkor elő kell je­gyeztetni a tagozatos iskolá­nál is. Egerben első osztály­tól kezdődően ének-zene ta­gozat van az I-es és II-es, testnevelési a IX-es és a X- es számú iskolákban. Matematikáéra az óvodában Játékosan ismerkednek a matematikával a VIII kerületi Ráköti úti óvodában a négy-öt éves apróságok, A képen összeadás* és a kivonást gyakorolják a óvodások. (MTI fotó —- E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Országos népművészeti pályázat Az idén ismét meghirdeti — több szervvel karöltve — a szabolcs-szatmári megyei tanács és a nyíregyházi vá­rosi tanács művelődésügyi osztálya az immár hagyo­mányos országos népművé­szeti pályázatot. A résztvevők gyermekjá­tékokkal, hímzett és szőtt textíliákkal, fafaragásokkal, kerámiákkal, bőrdíszítések­kel versenyezhetnek, termé­szetesen a felsoroltakon kí­vül más népművészeti mű­fajokban is. A kétévenkénti rendezvé­nyen most első ízben adják ki a nyíregyházi tanács Gránátalma nívódíját az arany-, ezüst- és bronzdíjak mellett. A legjobb művekből júli­usban kiállítást rendeznek a szabolcs-szatmári megye- székhelyen. A munkákat május ötödikéig kell a vá­rosi művelődési központ cí­mére küldeni. II házasság sikerült Oktatás és közművelődés Poroszlón A négy esztendővel ezelőtt kötött házasság mindenkit megörvendeztetett. Az okta­tás és a közművelődés köze­lítését jelentő vállalkozástól a helybeliek igen sokat re­méltek. Ez érthető is, hiszen o kul­turális életben az egyik hul­lámvölgy a másikat követte A művelődésiház-igazgatók egymás váltották, így idejük sem maradt arra, hogy el­képzeléseiket valóra váltsák. A tantestület tagjainak szellemi energiájára nem számítottak, ezért aztán ők sem lelkesedtek a népműve­lői megbízai ísokért. Az újfajta próbálkozás — igaz, akkor még csak kísérleti jelleggel — az erők egyesí­tését, az összefogást tűzte ki célul. Négy év tapasztalatai azt igazolták, hogy egykor meg­érte kimondani az igent. Bagi Béla iskolaigazgató így fogalmaz: — Nemcsak mindkét fél járt jól, hanem az egész köz­ség is. A régi nehézségekre legfeljebb csak emléke­zünk. .. Tizenkét kiscsoport Elek János igazgatóhelyet­tes arról beszél, hogy mit nyert a közművelődés. — A kultúra háza az öt­venes évek elején épült, a nagytermes szemlélet szülöt­teként. Ezért csak három va­lamirevaló kisebb helyiség maradt a szakköri foglalko­zások számára. Ezért vettük igénybe a két öltözőt is. Szemléltetőeszközökben — akárcsak pénzben — sohasem bővelkedtünk. Amint a kö­zös útra léptünk, minden megváltozott: rendelkezé­sünkre állt a tanítás során használt gazdag eszköztár, természetesen a pedagógusok is megkapták azt, amit kér­tek. Kollégáimnak igen so­kat köszönhetek, mert szíve­sen segítettek, tizenkét kis­csoportunk közül tízet ők vezetnek. Nem kellett győz­ködni őket, jöttek az első' hívó szóra. Őszinte tettvágy sarkallja őket, még tisztelet­díjra — persze fizettünk ne­kik — sem számítottak. Köz­reműködésükkel nyertük meg a tanulókat, ők viszont szü­leikre, a felnőttekre hatottak, azaz gyarapodott az érdek­lődők tábora. A ház valóban nem árva. Rendszeresen összejönnek a gyermek-, az ifjúsági klubok tagjai, a honismereti búvár­kodás kedvelői, a bábművé­szet,, a rajz, a népdal, a népi tánc, a könyvek rajongói és a citerazenét szeretők. Ifjak és idősebbek, diá­kok és fizikai dolgozók egy­aránt. Tornaóra az előtérben A nevelők sem panaszkod­hatnak, hiszen az együttmű­ködés révén jó néhány régi óhajuk vált válóra. Erre utal a direktor: — Nincs tornatermünk, most viszont a szomszédos in­tézmény előterében tart­hatjuk a testnevelésórákat és az egyéb tömegsportren­dezvényeket. A nagyterem ad otthont ünnepségeinknek. Szorosabb lett a könyvtárral kialakított kapcsolat: diák­jaink rendszeres vendégek itt, s elsajátítják az önálló ismeretszerzés készségét, s hozzáértően forgatják a ké­zikönyveket, a lexikonokat. Olykor — ez még nem be­vált gyakorlat — irodalom- és történelemórákra is át­vonulnak. Akik még többet akarnak tudni, azok szakkö­ri foglalkozásokon jegyzik meg a katalógusok kezelésé­nek fortélyait. Valaha — az elszigeteltség időszakában — erre gondolni sem mertünk volna. Molnár Gyula tanító — kartársaihoz hasonlóan — elégedett. — Az országosan minősült népdalkórust vezetem. Je­lenleg ezt természetesnek tartom, mert az új szemlé­let mindannyiunk tudatában gyökeret vert. Az ember kö­telességének érzi, hogy adott­ságaihoz mérten tegyen va­lamit a lakosság kulturális felemelkedéséért. Ezt az alapvető változást tartom az elmúlt négy év leglényege­sebb eredmények. A rajz—földrajz szakos Horpáczi Judit is érdekes adalékokkal járul hozzá a kedvező összképhez. — A rajztanítás — én egyébként inkább művészeti, esztétikai nevelésről beszél­nék — tárgyi feltételei majd minden vidéki iskolában hiá­nyoznak. Nincs szakterem, s mozgatható asztalok se min­denütt találhatók. A kesergés nem sokat jelent, inkább meg kell lovagolni a helyi lehetőségeket. Nos, nálunk ez történt: a szakköri órákat a művelődési házban tartjuk. A fiúk-lányok itt felszaba­dultan dolgozhatnak, s nyo­ma sincs az alkotó fantáziát megkötő merevségnek. Egy szakasz lezárult A poroszlóiaknak van mi­vel dicsekedni, mégsem ezt teszik, hanem kritikusan íté­lik meg az eddig elért szin­tet. — A sarudiak jóval előbb­re vannak mint mi. Persze, ott a körülmények is kedve­zőbbek. Korszerűbb a felsze­relés. modernebb az épület. Ráadásul a két intézményt folyosó köti össze egymással, azaz nem kell oda-vissza gyalogolni. A Népművelési Intézet velük sokkal többet törődik, mint velünk: hoz­zánk nagyon ritkán látogat­nak el, ők viszont rendszere­sen kapnak szakmai tanácso­kat, a hétköznapi munka so­rán kamatoztatható ötleteket. Nem féltékenység vezérel bennünket, mindössze arról van szó, hogy mi is szeret­nénk eljutni addig, ameddig ők már elértek. Az mindenesetre bíztató, hogy nem várnak a sült ga­lambra, hanem ígéretes ja­vaslatok megvalósítását sür­getik. A magyar—történelem sza­kos Juhász Tibor jelenleg a könyvtárosi teendőket is el­látja. Ő is a terveket emle­geti. — A kölcsönző és olvasó olyan kicsi, hogy nyolc em­bernél több nem fér el ké­nyelmesen benne. A szom­szédos helyiséget hozzácsa­toljuk, ott alakítjuk ki az ifjúsági részleget, s akkor jöhetnek a kollégák órákat tartani. A rajztanárnő jogos óhaj­jal rukkol ki: — Én is átmennék az osztályokkal, ott vannak sö­tétítő függönyök, s a mű­elemzéseket vetítéssel illuszt­rálhatnám. A jövőre céloz az igazgató Is: — Ma még nincs közös költségvetés, ha lenne, akkor mindig arra fordíthatnánk a pénzt, amire leginkább szük­ség van. Termekben szűköl­ködünk, de az ötödik ötéves tervben bővül az iskola, s tavaszra elkészül az ifjúsági ház is. Egyszóval minden kívánság megvalósulhat. Egy szakasz valóban lezá­rult, méghozzá kedvező mér­leggel. A házasság sikerült, következhetnek az eddigiek­nél is felhőtlenebb eszten­dők. .. Pécsi István Mister \\Y MacAreck:$ üzletei _______- . ^ *. I T T \V:. Jerzy' ,r ijJ.­(Iordította: Bába Mihály) • 44. — Neked is ilyen esekkel fizetett?! Ez aztán remek! Itt járt nálam a kerületi rendőr és figyelmeztetett, hogy egy szélhámos amerikai tűnt fel, aki mindent vásá­rol és fedezetlen csekkel fi­zet. Amikor megláttam a Mercedesedet, rögtön tud­tam, hogy itt valami bűzlik. Húszért adja azt, amit egy órával korábban harmincöt- ezerért vett. Es csekkel fize­tett. Telefonálj azonnal a rendőrségre! Letette a kagylót. Már jött is MacAreck. — örülök, hogy elégedett, — mondta a kereskedő. — Tessék, a kocsi papírjai, és kérem az ön kocsijának a papírjait, meg a kulcsot. Az amerikai szó nélkül átnyújtotta. — Ha megengedi — mondta a kereskedő, & tech­nikusom megnézi és kipró­bálja. — Természetesen — mo­solygott MacAreck. Közben rágyújtottak. Mac Areok elmondotta, hogy két hete érkezett New Yorkból, de hosszabb időre megte­lepszik itt. Mert innen inté­zi majd európai ügyeit. Vil­lát akar vásárolni. Már né­hány perce beszélgettek, de a Mercedes még mindig nem tért vissza. Végre megjelent a bejárat előtt, de abban a pillanatban egy rendőrségi kocsi fékezett le mellette. Három rendőr szállt ki be­lőle. Mentek be az irodába. — Hol az a szélhámos? — kérdezte az egyik rendőr. — Ö az — mutatott a ke­reskedő MacAreckre. — Rendben. Gyere ve­lünk! — Bocsánat! Nem értem, miről van szó. Hová men­jek? Amerikai állampolgár vagyok. Itt az tWemlam­A rendőr elvette, de bele se pillantott. — Majd mi megmagya­rázzuk, hogy miről van szó. Ne hidd, hogy ez Amerika. A madárkák számára kalit­káink vannak. Na, mégy, vagy segítségedre legyünk? — mondta és elővette gumi­botját. — Tiltakozom! — kiáltott felháborodva MacAreck. — Hogy bánik velem? — Elég. Állj fel és indulás a kocsihoz, mert másképpen a szülőanyád sem ismer rád. Fogjátok meg! — Két erős kéz megragad­ta MacArecket, aki nem til­takozott. Az alacsonyabbik rendőr a tulajdonoshoz for­dult: — A kapitány úr kéri, hogy jöjjön a jegyzőkönyvet felvenni. Pierre Mariin már nálunk van. — Rögtön megyek, csak bezárok. Közben MacArecket bru­tálisan betuszkolták a rend-. őrségi kocsiba és a rendőr­ségre vitték. A rendőrfőnök azonnal kihallgatta. — Nos, MacAreck úr — nevetett. — A játék hamar véget ért. Jó üzletet akart csinálni és ezért most fizet­ni kell. Nem jobb lett volna New Yorkban? — Tiltakozom az eljárá­suk ellen. Követelem, hogy azonnal beszélhessek az Egyesült Államok konzulá­tusával. Ezért még drágán megfizetnek. — Idehallgass, MacAreck — mondta a rendőrkapitány, aki eddig hallgatva ült. — Ne ugrálj itt nekem. Egyet­len konzul sem fog aggódni, hogy csak néhány év múlva látod viszont az Egyesült Államokat. — Hogy merészeli!... — Kuss, csirkefogó — ug­rott az amerikaihoz és ha­talmas ütést mért az arcára. MacAreck megingott, ha el nem kapja a szék karfáját, elterül. Szája szélén kibugy- gyaint a vér. — Megfizettek ezért —■ mondta nyugodtan, miköz­ben zsebkendőjével töröl- gette le a vért.. — Fiúk — kiáltott a főka­pitány —, vigyétek a dutyi­ba. Azt akarja, hogy jól megfizessünk ezért. Tehát, útközben tegyetek hozzá egy keveset. Az egyik rendőr megra­gadta, a másik gumibotjával nógatta előre. A letartózta­tott üvöltött. Ezt követően a két hasz­náltautó-kereskedő tett val­lomást a főkapitánynak. A legjobb bizonyíték a szélhá­mosságára, hogy az egy órá­val később már húszezer új frankkal olcsóbban . akarta eladni, hogy egy sokkal drá­gább kocsihoz jusson. A főkapitány megköszönte a két kereskedőnek, hogy együttműködtek velük, a madárka útlevelében az olasz és a jugoszláv vízum is ar­ról tanúskodik, hogy le akart lépni. — Ügy vélem — jegyezte meg a rendőrfőnök, amikor a kereskedők elmentek, leg­jobb lesz, a hétfőig a pincé­ben tartjuk a mi kis kék madarunkat, Hétfőtől éhezik és akkor szépen bevall min­dent nekünk. r ' - (Folytatjuk) i

Next

/
Thumbnails
Contents