Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

Röviden WÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄftÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄft: H2TFÖ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: A sietség okai Rendkívül rövidnek bizonyult az amerikaiak ál- ' tál összeterelt második Camp David-i külügyminisz­teri konferencia olyannyira, hogy a hírek szerint kü­szöbön áll a második, immár csúcsszintű felvonás az amerikai elnök pihenőhelyén. A sietség oka ezúttal meglehetősen világosnak tűnik, a háttérben elsősor­ban az iráni fejlemények állnak. Azza\ ugyanis, ami Iránban történt, Washington tekintélye rendkívül érzékeny veszteséget szenvedett, s ez a választási esztendő küszöbén belpolitikailag enyhén szólva nem közömbös. Ami a dolog legalább ilyen fontos, külpolitikai részét illeti, az Egyesült Államok Irán kiesésével a tágabb térségben elvesz­tette legfontosabb katonapolitikai bázisát. A szám­talan kül- és belpolitikai elemmel árnyalt kép egésze egyértelműen meghatározza Washington teendőjét: az eddiginél is keményebb nyomás, sőt akár anyagi; és egyéb áldozatok árán gondoskodni Irán utódjáról és egyben belpolitikailag megtámogatni Carter nép­szerűségének újra aggasztóan süllyedő mutatóját. Amikor az iráni, összeomlás után Harold Brown; amerikai hadügyminiszter elindult a Közel-Keletre, < a megfigyelők előtt már kirajzolódtak az amerikai szándékok körvonalai. Azóta beigazolódott, hogy a következtetés helyesnek bizonyult. A gyorsaság fő oka tehát az, hogy a dolog az < amerikaiaknak nemcsak fontos, hanem sürgős is. A sürgősség háttere viszont többek között az, hogy a ! korábban húzódozó Szaúd-Arábiával és Jordániával ; kapcsolatban nem alaptalan az a washingtoni elkép­zelés, hogy a két monarchiát megdöbbentette és ke- ! zesebbé tette a sah rezsimjének sorsa, ezt a hangú- ! latot pedig Amerika javára ki lehet használni. Az iráni szerepet pótolandó jobboldali szövetség ■ kiszélesítésére irányuló tervek részének tekinthető az< a most érkezett hír, amely szerint Szaúd-Arábia, „hangsúlyozottan meleg fogadtatást” szervezett Ni­meri szudáni államfő számára. Annyi biztos, hogy az | így kialakítandó katonapolitikai gépezet az izraeli—; egyiptomi tengely körül forogna. Persze úgy, hogy < Washington továbbra is vigyázna arra, hogy Izraelé! $ (amely például a következő évben éppen kétszer any- ; nyi amerikai hadianyagot kap, mint Egyiptom) le-; gyen a meghatározó katonai erő. A jelenlegi kulcskérdés: milyen engedményekre! kapható ebben a számára oly kényelmes helyzetben J Tel-Aviv? Valószínű, hogy az engedmények inkább ; taktikaiak, mint tartalmiak lesznek. Hogy milyen; szűkén méri Izrael ezeket is, arra jellemző, hogy még < Daj annak azt az udvarias formaságnak felfogható! kijelentését is, amely szerint „a PFSZ nem csupán\ terroristákból áll” hivatalosan megcáfolták. A félreértés oka, mondta a szóvivő, hogy Dajan ■ „nem beszél elég jól angolul”. Ha ez igaz, akkor az! utóbbi időben az izraeli külügyminiszter gyorsan! felejt... Harmat Endre Magyar felszólalás az ENSZ-ben Brutális támadás Vietnam ellen „A kínai hadsereg a Vietnami Szocialista Köztársaság Lang Són tartományát támadja a lcgbrutállsabban. Lakótclepiiléscket és ipari központokat bombáznak, lőnek. (Fotó: Győri Sándor — MTI KS) ü kínai agresszió hátteréről (Folytatás az 1. oldalról) jűleg megjelentek a kínai la­pok hasábjain az első olyan, főleg nyugati vezetők és po­litikusok által tett nyilatko­zatok is, amelyek követelik a hadműveletek beszüntetését és a konfliktus békés rende­zését. NEW YORK: Az ENSZ Biztonsági Taná­csa vasárnap este folytatta a délkelet-ázsiai helyzettel fog­lalkozó vitáját. Az ASEAN- hoz tartozó országok és Ja­pán egyrészt kifejezésre jut­tatták aggodalmukat a tér­ségben kialakult háborús konfliktus miatt és azonna­JTétfőn a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székhazá­ban megkezdődtek a tárgya­lások a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bi­zottságának Rns Samay fő­titkár vezette küldöttsége és magyar tárgyalásokon részt­vevő magyar delegáció kö­zött, melvet Sarlós István, az MSZMP PB tagja, á Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára vezet. A tárgyalások során a kambodzsai küldöttek — a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront megalakulásáról, az Mmm, 1äJ3. februáf-Sí., kedd li fegyverszünetet sürgettek, másrészt arra szólítottak fel, hogy a térségből minden külföldi katonai alakulatot vonjanak ki. A vasárnapi vitában felszó­lalt Hollai Imre Magyaror­szág ENSZ-képviselője is. A magyar közvélemény nagy megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy a kínai fegyve­res erők a határ teljes hosz- szában támadást indítottak Vietnam ellen és mélyen be­nyomultak vietnami terület­re — jelentette ki Hollai Im­re, Idézte a Magyar Népköz­társaság kormányának ezzel kapcsolatos február 10-i nyi­latkozatát. egységfrontnak a néplrtó Pol Pot-rendszer fölött aratott győzelméről adtak tájékoz­tatást és ismertették Kam­bodzsa törvényes kormánya, a Kambodzsai Népi' Forra­dalmi Tanács előtt álló leg­fontosabb feladatokat. A magyar küldöttség nevében Sarlós István számolt be a magyar népnek a szocialista építőmunka során elért ered­ményeiről. Istmertette azt a széleskörű, egész társadal­munkra kiterjedő szolidari­tási mozgalmat, amely a so­kat szenvedett kambodzsai nép harca és győztes forra­dalma mellett bontakozott ki hazánkban, s biztosította a kambodzsai küldöttséget né­pünk további politikai, erköl­csi és anyagi szolidaritására!. A Vietnam ellen február 17-én hajnalban megindított kínai támadást számos pro­vokáció előzte meg, de en­nél is régebbre nyúlnak vissza Peking expanziós tö­rekvései déli szomszédjával szemben. A Mennyei Birodalom ve­zetőinek falánk tekintete azóta is szüntelenül a termé­szeti kincsekben gazdag, stratégiai szempontból érté­kes Délkelet-Ázsiára irá­nyul. Amit már nem tehe­tett meg Mao, a „nagy kor­mányos”, megtették utódai: megtámadták a szocialista Vietnamot, amely a legfőbb akadályt jelenti délkelet­ázsiai elképzeléseik útjában. Most, a kínai agresszorok el­len vívott küzdelemben nemcsak az dől el, hogy Vietnam megvédi-e szabad­ságát és függetlenségét, ha­nem az is, miként alakul a pekingi expanziós céloknak kitett országok sorsa általá­ban a térségben. Ezeknek az államoknak jó része már tapasztalta: a kínai vezetők minden különösebb lelkiis- meret-furdalás nélkül alkal­maznak katonai erőt, ha akaratukat másképpen nem tudják érvényesíteni. „Kínának különleges fe­lelőssége van Ázsiában” — mondotta még a hetvenes évek elején Csou En-laj. Napjainkban Peking újabb bizonyítékát adja, miként Nagy érdeklődés, viták, iz­galmak között mutatták be az NSZK-ban a Holocaust című amerikai tévéfilmet. Most először találta magát Szembe a nyugatnémet néző a zsidók ellen elkövetett bűntettekkel — játékfilmben, tehát személyes sorsokban megelevenítve. Eddig is hal­lottak számokat, statisztikai adatokat, láthattak doku­mentumfilmeket csont-bőr hullahegyek, koncentrációs táborok drótkerítése mellett vigyorgó SS-ekkel és halál­raítéltek megtört menetével. De úgy látszik, az egy oly­kor több, mint a millió. Bi­zonyos értelemben megren- dítőbb egyetlen család életét végigkísérni, a derűs nyu­godt élettől a gázkamrákig, mint számokat olvasni. Az amerikai filmtársaság és a nyugatnémet tévéállomás nagy szolgálatot tett azzal, hogy elkészítette, illetve be­mutatta a sorozatot. Szolgá­latot a „soha többé fasiz­must” ügyének. Mégis, álljunk meg itt egy pillanatra... Ha valaki mé­lyebben elgondolkozik a múlt fölött, most óhatatlanul hi- árnyérzete támad. Jó lett volna hasonló hatású filmeket készíteni és bemutatni en- nek. vagy más társaságnak a fasizmus egyéb vonatkozá­értelmezi ezt a „felelőssé­get”. A kínai vezetők nem­csak egyszerűen feszültséget szítanak, hanem egy új há­ború felé kívánják sodorni a világot. Mao Ce-tung ki­jelentette: a kínai politika háborúra és diktatúrára tö­rekszik. Utódai ebben is hű követői. Nyilvánvaló persze, hogy Peking háborús politikája közvetlenül összefügg a bel­ső helyzettel. Az ország po­litikai ingatagsága, a fontos kérdések megoldatlansága, évtizedek során felhalmozó­dott kolosszális gazdasági problémák húzódnak meg a kínai vezetők nemzetközi kalandorsága mögött. A hat­vanas évek elején, a Nagy Ugrás bukása után Kína ha­tárkonfliktust provokált In­diával, most — szintén belső gondjai leplezésére — újabb kalandba bocsátkozott, az országban pedig a sovi­nizmus és a milltarizmus tüzét szítja. Azon a napon, amikor a kínai csapatok át­lépték a vietnami határt, a Zsenmin Zsipao szerkesztő­ségi cikket közölt, amelyben összefogásra, a háborús fel­készülés fokozására szólított fel. Pekingnek ez a politikája rendkívül veszélyes követ­kezményekkel járhat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Vietnam elleni tá­sairól. Félő (engedtessék meg teljesen személyes meg­jegyzés véleményhangoztatás) az a tévhit alakul ki rögző­dik meg sokakban, hogv a fasizmus azonos az antisze­mitizmussal. Nem is egy nyu­gatnémet vagy más nemzeti­ségű ember van, aki vala­hogy így gondolkodik: „Hit­ler tulajdonképpen nem is akart rosszat, csak a zsidók ellen ne követte volna el azokat a gyalázatosságokat." A fasizmus nem azonos az antiszemitizmussal. Ez egyik jellegzetessége, de nem az egyetlen, és nem is alapvető. A hitleristák a sovinizmus mérgével eszelőssé, meg­félemlítéssel meghunyászko- dóvá változtatták saját népü­ket Európa bötönőreivé akar­ták avatni, a szlávokat rab­szolgákká, a franciákat ki­szolgálókká tenni, a magya­rokat pedig (Hitler szavaival) cigánynépnek nyilvánították. A nácik robbantották ki vé­gül azt a háborút, amelyben a hatmillió zsidó mellett negyvennégvmillió más val- lású, nemzetiségű áldozat pusztult el. Hogyan él mindez a NSZK mai lakóiban? Jelen sorok írója beszélgetett egy fiatal­emberrel. aki e témához ér­ve gúnyosan jegyezte meg: „Amikor az iskolai történem madást megelőzően a kínai veztés lázasan kereste a le­hetőséget a vezető nyugati hatalmakhoz való közeledés­re, korszerű fegyvereket és technológiát kívánt tőlük szerezni katonai és gazdasági potenciálja növelése érdeké­ben és persze támogatást agresszív céljaihoz. Teng Hsziao-ping amerikai láto­gatása alkalmával leplezet­lenül fenyegette Vietnamot. Nyugaton egyesek mégis azt bizonygatják, hogy a Kínának szállított fegyverek az ország önvédelmét szol­gálják. Most a kínai behato­lás Vietnamba jól mutatja, hogy valójában mire kíván­ják ezeket a veszedelmes eszközöket felhasználni. Az agresszornak fegyvert szállí­tani annyit jelent, mint ré­szesévé válni az agresszió­nak. Kína Vietnam elleni tá­madása ismét bebizonyította, hogy mennyire demagóg Pe­king kijelentése, hogy a „közepes és kis országok” szabadságát és önálló fejlő­dését védelmezi. Vietnamot most mégis azért „bünteti”, mert önálló politikát foly­tat, mert megtagadta a részvételt a kínai expanziós törekvésekben, s fellép a ve­szélyes hegemonista tervek ellen. P. Jermolajev—A.Szergejev APN—KS lemórákon a második világ­háborúhoz értünk, mindig szünet lett, vagy nyár, és az anyagot gyorsan befejeztük Az idősebb tanárok szerettek átsiklani azon, amit szégyell­tek, vagy másképp értelmez­tek, mint ahogyan a könyv­ben állt." Ha nem is vonat­kozik ez minden pedagógus­ra és iskolára, általánosnak mondható az elhárító maga­tartás, azok részéről, akik át­élték, tevékeny és szemlélő részesei voltak az esemé­nyeknek (a lakosságnak ma már kevesebb, mint a fele): „Hagyják már a múltat, le kell végre zárni, nem kell folyton megalázni a német népet” — hajtogatják. (Nem szólva most azokról, akik helyeslik, ami történt.) Az idősebbek felejteni akarnak, a fiatalok keveset tudnak. Igaz, az NSZK mai vezetői sem az egyik, sem a másik álláspontot nem képviselik, hanem a dicséretes harmadi­kat. Walter Scheel köztársa­sági elnök bírálta a tan­könyveket. mondván, kevés olvasható bennük a második világháborúról; Helmut Schmidt kancellár figyelmez­tető szavakkal szólt arról, hogy ha az NSZK nem is érez felelősséget Hitler tet­teiért, de le kell vonnia a történelmi tanulságokat. WASHINGTON: Az ezredfordulóra föl« dünkön több mint 6 milli- árdan élnek majd. Az Egye­sült Államok központi nép­számlálási hivatalának a hét végén közzétett becslé­sei szerint a századforduló­ra Kína lakossága eléri az 1,3 milliárdot, Kinát India követi 1 milliárdos lélek- számmal. A becslések sze­rint a Szovjetuniónak 2000 táján több, mint 300 millió, az Egyesült Államoknak pe­dig 250 millió lakosa lesz.' BERLIN, Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke vasárnap visz- szaérkezett Berlinbe az NDK párt- és állami küldöttségé­nek élén Afrikában tett 10 napos körútjáról. NEW YORK, Hétfőtől tízmillió New York-i és Long Island-i pol­gár nem kapja meg a tejet a reggeli kávéhoz, mert a szállítómunkások szakszer­vezetének tagjai szombaton sztrájkot kezdtek a tejnagy­kereskedők ellen. A kisebb elosztók tartalékai legkésőbb kedden teljesen kimerülnek. — A szállítók — és velük együtt a tejüzemi dolgozók — azért szüntették be a munkát, mert a nagykeres­kedőkkel magasabb bérért, jobb munkavédelemért és más szociális juttatásokért folytatott tárgyalásaik nem vezettek eredményre. LEIBSTADT: ; Ismeretlen tettesek vasár­nap pokolgépet robbantot­tak egy észak-svájci város. Leibstadt atomerőmű véne te építkezésén. A rendőrség szerint csupán a szerszám­raktár dőlt félig romba és senki sem sérült meg. Egy hét alatt ez volt a második pokolgépes merénylet svájci atomerőművek ellen. 4 , PEKING, Kína mintegy ezer Mirage —2000 típusú vadászrepü­lőgépet akar vásárolni Fran­ciaországtól — állítja a Newsweek című amerikai hírmagazin legfrisebb szá­mában, anélkül, hogy meg­jelölné értesülésének forrá­sát. A hetilap szerint Kína kívánságát a vezérkari fő­nök helyettese, Jang Cseng- vu tolmácsolta 1977. végén Párizsban tett látogatásakor, de a pontos rendelést, amelynek értéke több mini 5 milliárd dollár, csak nem­régen adták föl Pekingből. Mi legyen akkor a hábo­rús bűnök elévülésével ? Éppen az idén telik le az a harminc év, amelyet a Német Szövetségi Köztársaságban erre megállapítottak. Ha a parlament ezen nem vál­toztat, akkor az 1980. janu­ár I. után felfedezett há­borús bűnök elkövetőit már nem lehet felelősségre von­ni, (legalábbis náluk, mert a nemzetközi jog kimondja a háborús bűnök elévülhetet- lenségét). Az elévülés hir­detői jobbára jogi érveket hangoztatnak. Márpedig kar lenne belebonyolódni a jogi szőrszálhasogatásba. Nem ez a lényeg. Az elévülés hívei sem erre gondolnak, ellenzői még kevésbé. Az előbbiek le akarják zárni (ki jó, ki ke­vésbé jó szándékkal) a múl-í tat, az utóbbiak viszont a még szabadon élő gyilkosoJ kát szeretnék lakat alatt lát­ni. De nemcsak ezt. Minde­nekelőtt azt az elvet védikj amit a fasiszták tettek, sem-* milyen jogszabály nem tehe-} ti semmissé! A műit kitöröl­hetetlenül él Európa emléJ kezetében, de talán enné! i» szenvedélyesebbé teszi az el- évülhetetlenség követeléséi a veszély érzete, hogy is-* mét felütheti a fejét az erő-;, szak, a demagógia, a népszéi dítés, az ostoba fanatizáláa, és a hidegvérű gyilkosság a keveréke. Az emlékezés a fasizmusra a jövő védelmét szolgálja. [fl , Tatár Imre Mejkezilüdiek a magyar—kambodzsai tárgyalások Nem csak antiszemitizmus...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents