Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

*A* **W*»«*»M*»K*Pl

Sorozatunkban legjelentősebb XX. századi kiasz- szikusainknak az 1918-19-es magyarországi forradalmakban betöltött szerepét villantjuk fel, egy-egy müvükkel és rövid tanulmánnyal; kezdve a sort Ady Endrével, akinek az életműve a század eleji progresszióra gyakorolt hatásával a forradalmak előkészítője volt, s befejezve Nagy Lajos írásával, amely hűen tovább őrizte a 20-as években a forradalmi gondolatot.

:ASSÁK LAJOS:

Magyar írók a forradalomban 5.

A forradalom

viharmadara

Fiatal munkás

Kozzad beszélek, aki nem vagy több és nem vagy kevesebb

nálam.

akit embernek mintázlak, bár értelmetlenül duzzogsz s hetenként hat napra felismerhetetlenné mázol a

gyárak piszka.

Kidolgozott kezemet beleteszem a kidolgozott kezedbe. Testvér!

Mi az erő fiai vagyunk.

Elválaszthatatlanul egyek vagyunk az űrben, mint a vándorló meteorok és a kicsépelt búzaszemek.

A lávázó vér kovácsol minket össze.

Sohse kérdeztem hány éves vagy, mi a neved, honnan gombolyítod a sorsod?

Ha összebukkanunk sohse csodálkozom, hogy szőke vagy barna a színed.

Ö mi értjük egymást rettenetesen.

Véletlenek és évszázadok hiába spekulálnak velük.

A hidak alánk hevernek.

Hidak örömmel kölykeznek nekünk hidakat, s a leszámolás bizonyosságával teleépitett a homlokunk s tudjuk, vérünkben dolgozik az igazságtevés órája és tudjuk, csak a mi rombolásunkon kövezhetik fel az új

falakat.

Aranyat, fényt és melegei préseltek belőlünk.

De mi hiszünk a felásított kapukban és a szabad utak

lehetőségében a szabad mezőkön.

Az utcák keresztjein ismertelek meg.

A kidobottság nyirkos ege alatt, az idétlen szeretkezéseknél a

kenyértelenségben, az iskolakerülésnél, az olcsó tolvajkodásoknál,

amiknek rádkovászotódott az árnya

s most sötét bélyeggel a homlokodon mindenáron indulni

akarsz.

Indulni akarunk a magas töltésen.

Lent eszelősen összemosakodtak a partok.

De mi ismerjük a célt.

Hitek máglyáznak.

Máglyák énekelnek.

Cél! Cél!

Az élet boldog zászlói játszanak a perspektívában.

Ö, megtalált fiatal testvérem.

Kassák Lajos a múlt század végén a létszám és szervezeti vonatkozásban egyaránt izmosodó magyar munkásosztály, a magyar ipari munkásság soraiból emelkedett ki alkotóművésszé. A legsajátosabb vonulatát jelenti a XX. századi magyar kultúrának, költő, prózaíró, festő. A XIX. század végétől egymás után jelentkező avantgardista irányzatok legjelentősebb magyar híve és hirdetője, a megújuló magyar irodalom vezéralakja, az Ady utáni magyar líra egyik útjának kitaposója, egy olyan útnak, melyre őutána nagyon kevesen tehették lábukat.

Európai rangú művészegyéniség és valahogy még sincs itthon. Amit csinált, az a XX. századi magyar irodalom jelentős nagyjai közé emeli, d^ műve egyszeri és folytathatatlan. Ezért már életében sokszor elszigetelődött, és ő — a 10-es évek magyar szocialista művészetének vezéralakja,, a forradalom nagy művészi előkészítője, kortársainak tanítója — magányos alkotó lett, ha embernek meg is maradt mindig a közösségért mozduló Kassáknak. .Jelentős funkciója volt a modern líra nyelvi-képi világa megteremtésében, s mint ilyen gazdagította a költészetet, mert először az ő fogalomteremtményeit vették át, tették közkinccsé, és így ha ő maga közvetlenül nem is, közvetve mégis — más alkotókon keresztül — formálójává lett mindnyájunk gondolkozásának. Neki köszönhetjük a munkástéma korszerű felvetését irodalmunkban, de ő az, aki az akkori munkás számára elérhetetlen absztrakcióval fogalmaz. Ezért — egy-egy versét, például a Mesterembereket kivéve — nemigen tudott eljutni közvétlenül a tömegekhez. De való igaz, folyóiratai, a Tett 1915-ben, s a Ma 1917-ben jelentős lépés volt a korszerű eszmék, s a modern művészet propagálásában, de jelentőségük az irodalmon belül semmi esetre sem mérhető a korszakot meghatározó tehetségű óriásokat teremtő és felfedező Nyugathoz. De politikailag ez az időszak az életmű legfontosabb része. A forradalom igazi viharmadara, előkészítője, aki a kor valódi kérdéseire keres választ. Lapjai gyűjtőfórumává lettek az első világháború antiimpe- rialista erőinek és közülük kerültek ki a szocialista forradalom szellemiségének legjobb magyar hirdetői.

Ahogy részt vesz az 1905- ös szervezésében, ugyanúgy verseivel, novelláival, publicisztikájával előkészítője annak a társadalmi erjedésnek, amely előbb a világháborúban természetesen létrejövő antiimperializmusban, majd a világ forradalmi megváltoztatásában kapja meg társadalmi feladatait. Ez a magatartás a megvalósult forradalom napjaiban ugyan a művészetet az élet felé akarja emelni, de ehhez már erőtlen, és csak ott hatékony, ahol aktívan politizál és a polgári demokratikus forradalom felemásságait leleplezve a szocialista forradalom irányába hajtja azt. Ma című folyóiratában röplapszerű „világszemléleti kü- lönszámok” magyarázzák, hogy a polgári kormány politikája netn hozhat a proletár tömegek számára igaz szabadságot, és már 1918. novemberében kiadott Kiáltványában kommunista köztársaságot követel. Amikor azonban létrejön, amellett, hogy elismeri a kommunista párt vezető szerepét az új viKassák Lajos öregkori fényképe

lágért folyó küzdelemben — féltve a művészi szabadságot a pártfegyelem kötelmeitől — csak kívülről támogatja a kommunista pártot, és fellép az ellen, hogy a művészek párttagok legyenek. Álláspontja körül országos vita lángol fel, s a Tanácsköztársaság vezetői is elítélik a „minden pártpolitikán” felülemelkedő magatartást. Ez az ellentét mélyül el a hét évig tartó emigrációban, s válik a máig is megoldatlan Kassák-életmű kérdéseinek alapjává.

A Kassák-probléma tehát a költő társadalmi magatartása kapcsán éleződött irodalmunk kérdésévé, holott az csak az életmű egy részére jellemző és semmiképpen sem a teljes életműre. Ez a gazdag, regényekkel, szépprózával, publicisztikával, verssel, absztrakt táblaképekkel építkező életmű a XX. századi, szocialista magyar művészet legfontosabb forrásvidéke, melynek legszebb korszaka a magyar polgári forradalom, a Tanácsköztársaság előkészítésének kora. Ebből a korszakból való a „Fiatal munkás” című jellegzetes műve is.

A Kassák-i vers a Whit- mann-i szabadverset magyarítja teljesen önálló prózaverssé, ahol 'a vers kötőanyaga nem az üres rím,

nem is a kötött belső ritmus, hanem a szabadon áramló és a korabeli szavalókórus lélegzetütemével összhangban levő dikció. Nyilvánvaló, hogy „agitatív” versek egyedi, Kassák-i formávilága azért teremti meg a maga lírai világképét így, hogy az indulat — a kenyérharc hőseinek lírai jelentkezése — természetes és tökéletes legyen. A társadalmi valóság érzékeléséből születtek ezek a versek. A részletek lényegtelenek,, a világ himnikus hangvételű egészét énekli meg, melyben természet van, katonák, munkások, a többes szám vagy az egyes szám „személytelenségében, arc nélkül, vonalakként, színfoltokként összemosódva milliókéval”. A „Fiatal munkásához beszél az első sorokban, de azonnal az abszurdumig tágítja az azonosítást, teljes történelmi-társadalmi körképet ad és a végtelenbe vetül a vers vége, hol „Az élet boldog zászlói játszanak a perspektívában’’. Ez a háborúellenes, a forradalomra mozgósító, „az aktivista” Kassák-i vers szerkezete, mely az igék fokozott fel- használásával a keletkező pillanatot tekinti a költői kifejezőeszköz legfontosabbjá- nak.

Szalontay Mihály

A

z öreg mintha a szakadék szélén araszolt volna botjával, úgy lépegetett az ülések közötti keskeny folyosón. Bárhova odaülhetett volna, üres volt még a vasúti étkezőkocsi, mégis a fiúhoz telepedett le. Csak néhány másodpercig hallgatott.

Ez kegyetlenség — gondolta a fiú, az öreg nyála az arcába förcs- csent, a száj, mint fekete lyuk mozgott. S a gödörben, ahol a motyo- gós hangok képződtek, alig volt ép fog. Már ötödször kért bocsánatot. A fiú olvasni akart az úton, pillanatok alatt megutált minden emberi szót. Mintha szeretkezés közben híreket olvasott volna fel valaki, vagy templomban ordított volna. Az öreg arca, csapzott madár, nekiröppent az arcának, pofozta, aztán visszahullt.

Sonkás tojást ettek, de avas szalonna íze terjengett és csámcsogás. Aztán a pincér leszedte az asztalt, az öreg konyakot rendelt. A fiúnak is. Nem volt menekvés.

— Van pénzem, igyál, amennyit akarsz — tegezte le koccintás után. Jött a kalauz, az öregnek nem volt helyjegye, megbüntette őt egy ötvenesre.

— Maga csak a kötelességét teljesíti, nekem nem volt időm sorba- állni, igyon egy konyakot.

A kalauz meglepődött. vissza akarta adni a pénzt, de az öreg nem fogadta el. A pincérrel is itatott egy felest, a fiúval már a harmadikat hajtották le egy húzásra

VEDERNA JÓZSEF:

Világgá megyek, fiam

A negyediknél félig rekedten, ho- mályosuló szemmel, ejtette a fehér abroszra csupa ér öklét.

— Világgá megyek, fiam.

Megcsörrentek a konyakospoharak, a fár-adt kéz mellett az asztalon megelevenedett a fehérség.

B

z öreg hajnali háromkor kelt. A szomszédra gondolt. Kell

az ellenség, ez az egyik felem, mormogta, enélkül nem mozdulna bennem a jóság. Olyan ez, mint a szilva magja. Az ehetetlenből lesz az új: fa, gyümölcs. Erjedésből a pálinka, cukorból a bódulat. A bádogpohár alján lötyögtette a kisüstit, mikor felébredt a felesége.

— Megetetted már a disznókat? — Még nem, de felkelhetnél már. A szomszédasszonyon jár az eszem. Tegnap valaki megmérgezte a kutyáját.

— Csak ne a szomszédban keringjen a fejed, vám itt munka elég. De nem te voltak az a kutyamér- gezö?

— Hova. gondolsz? Megérdemelte volna, megszégyenültem a múltkor. Emlékszel? Amikor itt volt a gyerek, vettem tőle három liter bort.

meg így, fényes szőrrel, csillogó |

szemmel. Es nem egyszerre. Az aj vén boszorkány, a szomszédasszony.) Beléköltözött az ördög. Azt hitte, én ! jelentettem fed. Nem igaz. Azt gon-5 dőltem, akinek rossz, csinált bora? van, és ezt úgy adja, mint igazit, ? bűnhődjön. De mivel érdemeltem? ki én ezt a sorstól? Azt hittem,? megőrülök. El kellett indulnom va-5 lamerre. Sírtam, mint egy gyerek.? Az a rengeteg munka elveszett.; Nem biztosítottam ón, még soha? nem történt velem ilyen doíog. Harmincezer forintom a méregbe £ fulladt.

Szóltam az asszonynak, hogy csomagoljon, megyek világgá. Ne kér- < dezze, hogy hova, miért, majd két? hét múlva megjövök. Addig derít- < se ki a titkot, keressék a mérget a! disznók hasában. Vagy ideggyógyin-? tézetbe, vagy világgá. Nincs más< választás. Magamhoz vettem tízezer forintot, fölutaztam Győrbe, ? ott a pincérekkel pezsgőt bontattam, ittam velük. Feldöcögtem Pestre,' most meg megyek Miskolcra, a fi- \ amhoz. Olyan idős, mint te vagy.^ ‘

H

a más nem lesz, elmegyek én ; is guberálni, mint a cigányok. Nem akarom otthagyni a há- J zam, az asszonyt, a földet, de gyönge vagyok.

A fiú alig szólalt meg az úton, csaik nézte az öreget, és a fehér abroszt a fekete disznókkal. Ahogy az öreg lassan felemeli ásóját és a földbe nyomja. A disznók rézsut égnek meredő lába félrebillenve döfködi az eget.

Mit bort! Lőrét. Ezzel itattam én a vendégeket. Mondtam neki, hogy feljelentem a fináncoknál.

— Nem vagy te arra képes.

Az öreg nem válaszolt, magára kapta a ruháit, elkészítette a kamrában a moslékot. Fölkapta a két alumíniumvödröt, megkezdte az első fordulót. Naponta kora reggel ötször tette meg az utat az ól és a kamra közt.

— Fiam, ebből élek — emelte fel az öreg az abroszról a kezét. — gyümölcsösből, disznókból, meg aztán van otthon egy kis háztájim. De megmutatom, hogy nem hazu- dok — húzta elő kopott tárcáját —, itt vannak a számlák. Ezt a gyümölcsért, a másikat a tavaly leadott disznókért kaptam. Ebből van most pénzem. Szerettem én a szomszéd- asszonyt, szeretőm volt, de már tíz éve nem találkoztunk. Elmúltam hatvan. Nem tudom a keresztnevén szólítani. Összeszoktam az asszony- nyal, soha nem volt bajunk egymással,. most meg már jobban étvágyunk, mint régen. De az a boszorkány elbánt velem.

Az öreg szeméből elindult egy könnycsepp áz abroszig. A terítő felgyűrődött, úgy nézte, mintha a falu utcáit látná, a házzal, állatokkal.

N

em jó jel, ha a faluban kutyákat mérgeznek. Mire való ez? Talán a szomszédasszony .bolondult

meg végképp? Annyit már tudok, hogy a fináncok elkobozták a három hordó borát. Valaki feljelenthette. De nem is bor volt az. Csinált vacak. De mit töprengek én ezen? Két hót múlva leadjuk a disznókat, küldünk i pénzt a gyerekeknek is.

A felesége a reggelit készítette, az öreg etetni ment. Negyed óra múlva csapzottan, lihegve lökte be a konyhaajtót.

— Hát téged mi lelt?

Az öreg kapkodta a levegőt, nem tudott megszólalni. Lehajtotta a fejét, aztán csak ennyit niondott:

— Megdöglött.

— Mi döglött meg?

— Meghalt két disznó. Még melegek. Az egyik az utolsót rúgta, mire odaértem.

Csönd lett. Nem néztek egymás szemébe: Az öreg mereven figyelte a kisablakot, most kelt fel a nap. Az asszony a melléhez szorított ke- nj'eret lassan leengedte.

— Menj el az állatorvoshoz.

D

z öreg fölemelte tekintetét a fehér asztalterítőről, miután gondosan kisimította.

— Ez szombaton reggel történt fiam. Hiába mentem az állatorvoshoz, az nem volt ott. Szabad szombatos — mondták. Másnapra megdöglött mindegyik. Nyolcat eltemettem a saját kezemmel, de már a többit nem bírtam. A szemem előtt fordultaik fel, szépen sorjában. Nem járvány volt az, attól nem halnak

Az öreg támolyogva szállt le az? állomáson, megcsókolta a fiút. Botját a vonaton felejtette.

— Azt hiszem, holnap elindulok? visszafelé, fiam, világgá, hazafelé

í