Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

Az elmúlt esztendei állami vásárlások során többek közt ] megvették Bér Rudolf A festő című munkáját. l Turgenyev világa ZÖLDHELYI ZSUZSA KÖNYVE* «imfUWUWWUUUWWVW MIM WW«/WWtA#WtfWWVt/\AIWWIAA A világirodalmat népszarűsítő Írók világa sorozat az Európa Kiadó sikeres vállalkozása. Az olvasók érdeklődé­sére tarthat számot Zöldhelyi Zsuzsának a népszerű soro­zatban nemrég megjelent szép könyve, a Turgenyev vi­lága Bonyolult eszmei, politikai és irodalomtörténeti folya­matban töltött be kiemelkedően fontos szerepet Turgenyev A társadalmi és nemzeti félemelkedést illúziók, buktatók nehezítették. Az orosz értelmiség legjobbjaiban a „mesz- szebbre látás” igénye rendkívüli értékteremtő tehetséggel párosult. A Pétervárott létrejött európai pallérozo.ttság gyönyörű központjának örököse: Puskin, Gogol, Turge­nyev, Dosztojevszkij... Puskin felismeri az orosz nép er­kölcsi fölényét, Turgenyevben mélyül a nemesi értelmiség önkritikája. Herzen, Scsedrin forradalmi demokratizmu­sában felerősödik a szociális gondolat. Dosztojevszkij a történelmi nép, a városi és falusi kisember felé fordul, Tolsztoj a patriarchális orosz paraszt szemszögéből ábrá­zolja a forradalomba menetelő orosz valóságot. Közös nagy céljuk volt az orosz és az értelmiség közt tátongó szakadék felszámolása. Kisszerű életkörben nőtt fel Turgenyev. Naplójából tudjuk: „... négyesztendős koromban kis híján meghal­tam, de egy magyar óbor életre keltett, és lehet, hogy ezért szeretem a bort." Szerteágazó levelezése pótolja az abba­hagyott naplóírást. Levelezésének 15 kötete (terjedelemben azonos a szépíró alkotásainak, tanulmányainak mennyisé­gével) tette lehetővé Zöldhelyi Zsuzsa számára, hogy ko­rábbi kismonográfiáját felülmúló, árnyaltabb, hitelesebb Turgenyev-portrét rajzolhasson az fró életének és művé­nek izgalmas, mélyreható vizsgálatával. Az anya kemény jelleme szabta meg az ifjú Turge­nyev neveltetésének feltételeit, biztosította a friss francia, német műveltség elsajátításának korai lehetőségeit. A moszkvai, pétervári diákévek, a társasági élet ráébresztik nemzedékének keserű életérzésére. Magába szívja a filozófiai és irodalmi műveltség „német rétegét”. Rousseau és Puskis mellett Goethé lesz a mértékadó az ifjú Turge­nyev számára. A színházrajongás révén kerül egy életre Viardot asszony bűvkörébe. A bohémvilágot megízlelte, de nem merült el benne. Külföldi útján sem felejti el hazája iránti kötelességét. Belinszkij hatására átadja magát az orosz irodalomnak, a nyugati fejlődés és műveltség híve­ként vesz részt az irodalmi vitákban. A szociális felelősség- tudat nyilatkozik meg az Egy vadász feljegyzéseiben. 1848 forradalmaira figyel. Nem hallgáthat, amikor a cári zsarnokság és az osztrák önkény vérbe fojtja a ma­gyar forradalmat: „Pokolba a nemzeti érzéssel! Érző em­bernek egy hazája van: a demokrácia, és az oroszok győ­zelme halálos csapást mér a demokráciára" — írja Pauli- ne Viardot-nak 1849 júniusában. Sorjáznak művei: Rugyin, Egy felesleges ember naplója, Aszja, Nemesi fé­szek, A küszöbön, Első szerelem, Apák és fiúk... Népsze­rűségére jellemző, hogy az 1859-ben megjelenő Nemesi fészek már 1862-ben magyarul is olvasható. A Nyugaton missziót betöltő Turgenyev hazájának kul­turális nagykövete volt. Zola, Flaubert, Maupassant, Gau­tier, Goncourt tartozott baráti köréhez. Puskint népsze­rűsíti, hatásáról így vall Zola: „S én megszerettem Pus­kint, úgy, ahogyan minden nagy gondolkodót szeretni kell, akinek nemzete kultúrájában gyökeredző életműve az egész emberiség közkincsévé válik." A halála okozta fáj­dalmat Reviczky Gyula így érzékelteti: „Minden művelt léleknek gyász halála: / Hol érző szív van: ott az ő ha­zája.” Ady a Turgenyev-rajongó magyar írók kései utóda­ként páratlan tisztánlátással vall: „Nagyszerűen temették el Szentpétervárott. Oroszország is tud temetni... Csodá­latos erőket sejtet ez az ország. Mihelyt lerázza a béklyó­kat, helyre fog pótolni mindent... A mai, élni akaró Oroszország lelkében ott él, és dolgozik a parasztimádó, a bánatosan, szerelmesen orosz Turgenyev, a nagy, erede­ti íróművész lelke; s huszonkét év után egész világ kegye­lettel adózik a műveiben ma is eleven, nagy lángelme emléke iránt.” Zöldhelyi Zsuzsának, Turgenyev legjobb magyar értő­jének a könyve tudatosítja, hogy Turgenyev élete és műve sokkal jelentősebb az orosz irodalmi fejlődés folyamatá- bant, mint ahogy azt eddig az irodalmi korúdat felté­telezte. (Európa, 1973.)­....... ............... <rnisk„. CS. VARGA ISTVáM * H umor szolgálat Tavaszi eső. Jaroszlav egy szép szőkéhez lép, és ezt mondja neki: — Engedje meg, hogy fel­ajánljam az ernyőmet... — De hiszen látja, hogy nekem is van ernyőm! — Az nem baj. hiszen azt össze tudja csukni! — Drágám, add ide a ta­karómat, és kapcsold ki a televíziót — mondja álmos hangon a feleséig. — Nem lehet. Elena, a moziban vagyunk. ★ — Kérek egy fél adag húslevest, metélt tésztával. A pincér egy pillanat múlva hozza a levest. A vendén megkérdezi: — Es hol a metélt tész­ta? — A másik fél adagban. Gyerekek egymás között: — Az én apám hidakat épít! — Az én apám traktoros! — Hát a te apád micso­da, Dusán? — Melyik? Jahoda úr fenyegetően kérdi kollégájától: — Maga mondta a főnök­nek, hogy szamár vagyok? — En nem mondtam, ö már tudta. A festő szenvedélyesen csókolja modelljét. Ekkor lépések hallatszanak az elő­szobában. — Gyorsan vetkőzz le — suttogja a festő —, jön a feleségem! A skót meg akarja ünne­pelni cége alakításának 50. jubileumát. Ezt mondja he­lyettesének: — Szeretnék ünnepséget rendezni. szeretném, ha, minden dolgozó jól érezné magát, és ugyanakkor ez nem kerülne .sok pénzébe a cégnek. — Azt tudom tanácsolni önnek, főnök úr — mond­ja a helyettes —, hogy akassza fel magát. Ez ere­deti megoldás lenne, sem­mibe nem kérülne, és ugyanakkor a beosztottak örülnének. ★ — A férjem sírt, amikor megölte a karácsonyi ha­lat. — Ilyen érzékeny? — Nem. Elvágta az ujját. KAPÁS CSILLA: Most az éjszakák egyre metszenek magamtól rövidebbek. mozgó halottá kérdezem Aztán nappal lesz Levegő, tér zsugorított lelkiismeret futó léptekei Villámlás elmarad félek Igenek és nemek kíváncsi melyben meglapulni diszharmóniája szunnyadt üvöltő szakadozik arcok nappalok összetört időnkre sablonos nyomával simul a formákat megyek megszokás Ütve részegen lábak tipró játszanak halálra a egymásutánja velem , kormos zúg a kövön merülő éjszakába testet hasító közhelyek sora zuhan pillantások elszakít csillagom. fVW'WVWWVWWWWAAAAAAAAAA j Kuriózumok, anekdoták / VÉGZETES PADLÖVIASZ Kifinomult ízlésre valló tárgyakat, úgymint műtárgya­kat, szőnyegeket és luxus ruházati cikkeket lopott előkelő' üzletekből 2 éven keresztül egy londoni tanár, és soha nem leplezték le. A lopott holmit a kerékpárján szállította ha­za. Az iskolamestert akkor leplezték le, amikor igényeit lejjebb szállította és egy doboz padlóviaszt akart a táská­jában eltüntetni. FIATAL TŐZSDEÜGYNÖK A spekulánsok közé keveredett egy 16 éves szingapúri diák. A szülői vagyon egy részével játszott az értékpapír- tőzsdén, és ügynököknek jelentős megbízásokat adott. Végül az iskolaigazgató lépett közbe, aki a törvény segítségével, mely szerint fiatalkorúaknak tilos értékpapírok ügyleteivel foglalkozni, kényszerítette a fiatal tőzsdeügynököt, hogy ismét iskolai tanulmányaira koncentráljon. CSIZMAÜJDONSÄG Különösen csinosan hatnak majd az Alaszkában jégben és hóban dolgozó munkakutyák lábai. Egy natiki (USA, Massachusetts állam) kutatóintézet csizmákat készített szá­mukra nylonból és őzbőrből. Az eddig alkalmazott, szövet­ből és bőrből készült lábbelit kell helyettesíteniük, amely fűzővel záródott és az állatok lába gyakran kicsúszott be­lőlük. Az új találmány két méretben készül, kis és nagy mancsok számára. Jelenleg a négylábúak az új kutyacsiz­mát erdei szolgálatban próbálják ki. ­MAJOMÖRÖMÖK Hat hétig tartott a hajtóvadászat a salzburgi Hellbrunn állatkertből eltűnt ,;Stutzi’ nevű kapucinusmajom után. Fúvócsövek és tűzoltólétrák bevetése éllenéfe sem sikerült a szökevényt elfogni, aki szabadságát -mindenféle szórako­zásra használta fel. Többek között kirabolt egy tyúkfész­ket, betört egy földszinti lakásba, hintázott a csilláron, máshol pedig édességeket lopott. Végül egy épülőfélben levő házat akart megtekinteni, s ekkor egy mesterember túljárt Stutzi eszén, és villámgyorsan takarót dobott az állatra. VIRAGESÖ-BÜNTETÉS Évi 100 DM kártérítésre ítélt a wiesbadeni bíróság polgári kamarája egy háztulajdonosnőt. A telkén álló öt nyírfáról ugyanis, mint ahogy*azt kiszámították, 5—15 li­ternyi virágszirom ömlik a szomszéd házába. A szomszéd ezt szemetelésnek Ítélte, amelynek eltüntetése neki 13 órá­nyi munkát jelent, és vádat emelt. A bíróság ítélete sze­rint a virágeső korlátozott felelősséggel jött létre. — öregem — csa­pott a vállamra Pa- colai, arcán némi ön­telt és visséafogott hencegéssel —, hogy én milyen feledékeny is vagyok... — Te csak aztán tudod... — mormog­tam vissza a tőlem telhető bölcsesség­gel és közben helyre tettem a vállamat. Pacolai mindig na­gyot üt az ember vál­lára, hogy ezzel is hirdesse, bár az évek lankadnak körötte a kortól, de ő nem lan­kad sem az évekkel, sem az erőben... — Igen, most már tudom... Most, hogy bölcs ember lettem. Hogy hála az égnek, kezdek öregedni... — Nocsak... no­csak. .. te kezdesz öregedni és még ezt ki is mondod és még örülsz is ennek és éppen te... — tátot­tám ki a szám és szemeim, de Pacolai Ismét a Páliamra ütött... — .. .igen, feledé­keny lettem, vagy szerény inkább... — tűnődött el egy pilla­natra. — Hát nem szerénység az, hogy nem mondtam el még neked se: unokám született... Es hogy ez az unoka... No nem, semmi szöveg, Pacolai, a szerény fő a szerénység, még­ha feledékeny is az ember... Igaz? — Igaz — vála­szoltam Pacolainak, bár fogalmam sem volt arról, miért és kinek született ez az unoka, amitől ő egy­szerre olyan szerény lett... — Az igazság per­sze az — hajolt kö- zelébb Pacolai —, hogy voltaképpen én nem is vagyok olyan feledékeny... Inkább nem vagyok hencegő típus. Meg az a típus sem, aki képes meg­őrjíteni embertársait azzal, hogy neki mi­lyen az unokája, míg bezzeg a Kovács­nak. .. Nem, én nem vagyok olyan. Sőt, nem is leszek. Igaz? — Igen. Ha az uno­kád is úgy akarja... — .., Mert, kit ér­dekel az, hogy az én unokám — foly­tatta Pacolai, fel sem figyelve közbevetett megjegyzésemre — csak is és egyedül rám hasonlít-e és nem a menyemre, még csak nem is a fiamra? Ugyanis az az igazság, hogy tel­jesen én vagyok ő. Illetőleg teljesen 6: én... Mondd, kit ér­dekel ez? Vagy az például, hogy leg­utóbb mikor Firen­zében jártam, az Ufi- ziben láttam egy an­gyalkát? Festve volt. Es most nézem az unokám, hát ez meg pont olyan. Ki érte­né meg művészettör­téneti tűnődésem: hogyan tudta az az olasz piktor évszá­zadokkal ezelőtt, mi- lyen lesz évszázadok­kal később majd az unokám, hogy mi­lyen a nagyapja... Ugye, hogy ez senkit sem érdekel? — Hát, hogy is mondjam... alig... alig... — Na, látod.. Nem is mondok semmit. Azt se, hogy szép. azt se, hogy hány kiló, meg hogy göcög és döcög, meg köpköd, ha meglát... Nála ez ; ugyanis, kérlek, a ; tisztelet jele ... Sem- ; mi ilyesmit senkinek « cl nem mondok... Még valamiféle sze- ; nilis hülye nagyapó- ; nak néznének... Leg- fejlebb annyit mon- j dók, ha kíváncsi vagy; rá, hogy mennyit; is... — Megőrjítesz ha' nem mondod el, hogy ! mennyit... — ... nos, csak j annyit legfeljebb, j hogy csodálatos, mint; a nagyapja... Legfel- ; jebb ennyit... Mert; minek a sok hence-; gés, nem, igaz? — Valóban, mi-1 nek... — helyesel­tem lelkesen, mert irtó utálom a hencegő frátere­ket. Hát mondtam én például, hogy ne- ' kém is van... Aki, ’ mint én... és aki... Ugyan már, kit érde­kel az olyasmi, hogy ! egy gyerek, aki unó-' ka, pont olyan csodá­latos, mint a nagy- apja. En. Tisztelem ■ Pacolai szerénységét. Gyurkó Géza Egy egri rzólás eredetéről és • jelentéséről Nem véletlenül közlünk cikkünkhöz képet is. Mon. daniivalónk teljesebb megér­tését segítjük vele. A kép és a szó egymást támogatja ab­ban, hogy egy sajátosan egri szólás erede­tét megvi­lágítsuk, és használati érté­két feltárjuk. A kép a me­gyei levéltárinak ad otthont. 1908-ig a vármegye bör­töne volt. Az egri szólásvál­tozatok monda ni valójához a legértékesebb adat birtoká­ba jutottunk ezzel. Lé­nyeges ismeretet közvetíte­nek a kép részletei is. El­sősorban az épület szép domborműve, s rajta a három kereszt. Éppen ezek a képi ele-’ mek adtak alapot ahhoz a képzettársítási folyamathoz, amely megteremtette a sa­játosan egri szólás egyik tí­pusát. Egerben és környékén, sőt; egész Heves megyében is­merték és használták eze­ket a szólásformákat: Ke­rülj Egerbe a három ke­reszt alá. — Most jött a három kereszt alól. — Amolyan három keresztes ember. Ezeknek a Heves megyei betyár frazeológiá­ban valamikor gyakran em­legetett szólásoknak a mon­danivalóját ezekkel a rokon értelmű nyelvi formákkal értelmezhetjük: Kerülj bör­tönbe, most szabadult a börtönből, börtönviselt, bör­tönbe került rovott múltú, börtöntölteték stfo. Ezeknek az ismereteknek a birtokában a szólásválto­zatok valósághátterét is.' jobban megértjük. Ebben a megértésben a képi és a szóbeli információ együt­tes hatását is érzékelhetjük.' Az egri nép ajkán olyan szólások és közmondásak is keletkeztek, amelyek egészen helyhez kötöttek. Nyelvi formájukban és jelentésszer­kezetükben Eger topográfiai helyzete, települési jellegze­tessége a kulcsszerepet játssza. A legjellemzőbbek ezek a szólások: öreg, mint az eg­ri vár, — Kacskaringás.' mint Eger. — Sugár, mint az egri minaret (szálas, su­dár termetű). — Kileng; mint az egri csonkamecset (csapodár, hűtlen). — Sok van belőle, mint Egerben a templomból. — Válogat­nak, mint az egriek a temp­lomban (hosszasan latolgat­nak). Az egri csúfolódó szá­jon, vagy inkább az egrie­ket gúnyoló mondásban már így ' formálódott a szó­lás: Az egriek addig válo­gatnak a sok templomban, m(g a pincék közé nem ke­rülnek. Dr. Bakos József Kép és szó

Next

/
Thumbnails
Contents