Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

Hildebrand István operatőr, Udo Kiér és Bódy Gábor rendező megbeszéli a soron követ*

kező jelenetet.

Fantasztikus történet Psychéről

Az

élet szerelmesei

Filmet forgatnak Egerben

A spanyol színésznő azonban váratlanul megérkezett Egerbe. Húszéves, nagyon szép és tüneményesen csinos. Már olvasta a forgató- könyvet, így megkérdezhettem tőle:

— Milyennek ismerte meg Psychét?

— Szabadszellemű romantikus nőalaknak, aki jóval megelőzte saját korát. Épp ezért került gyakran ellentmondásos helyzetbe. Nekem nagyon szimpatikus. Tetszik a szerep. Remélem, jó film lesz belőle.

A partner, a már említett Tóth Laci szerepét a jól ismert német színész, Udo Kiér játssza. Szerepel még a filmben többek között Bánfalvi Agnes és Cserhalmi György is.

Befejező kérdés a rendezőhöz:

— Mi lesz a film műfaja?

— Fantasztikus szerelmi történet. A fantasztikum úgy értendő, hogy a film hősei nagyon sokáig élnek. Mondhatnám azt is, hogy halhaRhcdey Klárcsa' és Tóth László. azaz Bánfalvi Agnes és Udo Kiér

Ilyet is rég láttak az egriek: színes, vásári kavargás az érseki udvarban, árusok kínálják portékáikat, fekete birkák tapossák a sarat, ökrös székért fordul a keskeny útra, hajdúk ülte lovak kapaszkodnak felfelé a székesegyház lépcsőin, a templom mellett pedig főúri hintó, az egri érsek érkezett a pompás négyes fogattal.

A XIX. század költözött vissza Egerbe és természetesen a filmesek, akik igyekeznek megteremteni azt a hangulatot, amelyet a forgató- könyv előír. A főiskola dísztermében ütötte fel főhadiszállását a stáb — emellett „játszanak” is a freskók, itt fogadja vendégét, Tóth Lacit az egri érsek —, a rendező Bódy Gábor rövid eligazítást tart, majd amíg új állásba vonul Hildebrand István felvevőgépe, a készülő filmről beszélgetünk.

— Pysché címmel írta r meg, rendezte kötetbe mü- . vét Weöres Sándor és alcímként hozzátette: Egy hajdani költőnő írásai. Milyennek látja e különös sorsú nő életét a rendező, aki forgatókönyvet készített a mű alapján?

— Szépnek, csodálatosnak, izgalmasnak és sorolhatnám tovább a jelzőket — mondja Bódy Gábor, akinek arcán látom, hogy gondolatban már a következő jeleneteket variálja.

— Azt hiszem, pontosan

úgy látom Psyché alakját, mint megalkotója, Weöres Sándor, csak éppen képekben, látványban, Psyché tulajdonképpen annak a nőalaknak a totális, mitoló- gikus figurája, amelyet a XIX. század teremtett meg. A történet 1815-től 1920-ig

tart, itt robban szét, fényét a jövőbe vetítve.

— Miért kapta vajon a Psyché nevet?

— Ezt én is megkérdeztem Weöres Sándortól, aki elmondta, hogy szokása volt annak a kornak mitológiai neveket adni. Ha megszületett a kislány, akkor lett belőle Thália, vagy Clio, így Lónvai Erzsébet Mária harmadiknak a Psyché nevet kapta. Ez tulajdonképpen lelket jelent, de mindenesetre a lélek erotikus aspektusát. Psyché alakja így alig képzelhető el Ámor nélkül, a szerelem istene nélkül. Vagyis: Psyché nemcsak lélek, hanem a szerelemtől érintett női lélek.

A költőtől tudom azt is, hogy a XVIII. század létező írónőiből, költőnőiből, magyarokból és franciákból

szűrte össze Psyché alakját.

— Elmondaná röviden, honnét indul el kalandos útjára a történet hőse?

— Psyché anyja tulajdonképpen egy cigánylány gyereke, Nyíri Borcsa, kit egy gróf saját gyerekének tekintett és örökbe fogadott, így lett belőle Mailáth Bor- bálla grófnő. Psyché tehát egyszerre cigánynő és ugyanakkor grófnő is. Ez a kettősség végighúzódik sorsán, egész életén.

— És ki ez a Tóth László?

— A csizmadiafi Tóth László Psyché gyerekkori barátja és első szerelme, a majdani híres költő, aki írásra, olvasásra tanította a lányt.

— Miért vonzódik Psyché figurájához?

— Az évszázadot átfogó, meghatározhatatlan valóságérzet vonz hozzá. A filmben ugyanis keveredik a valóság és a mitológia. Szeretem a figurát azért is, mert emberi. Psychének rengeteg kalandja van ugyan, ám szerelme csak egy van, Tóth Laci és pont vele nincs igazi kapcsolata. Szóval a szerelem az, ami Psyché életében nem valósul meg és felváltódik aprópénzre, egy csomó kalandra.

— Elérkeztünk a nagy kérdéshez, ki formálja meg Psyché alakját?

— Két és fél éve —, amióta a film gondolatával foglalkozom — idehaza és külföldön keresem azt a nőt, aki alkalmas erre a szerepre. Végre Olaszországban láttam egy spanyol filmet, s abban felfedeztem egy fiatal színésznőt, Patricia Adrianit, ö játssza a címszerepet. Egerben ő nem forgat, így csak később csatlakozik hozzánk.

tatlanok. Mert a szerelem halhatatlan, időtlen. Vagy legalábbis úgy tűnik, mintha a szerelem az idő kijátszása lenne.

Áll már a kamera, a rendezőnek mennie kell. Néhány perc, s hangzik a figyelmeztetés: Csendet kérek! Felvétel!

Márkusz László

Szinte sajnálom, hogy nem Egerben születtem.^

Kiss József levele egy múlt századi egri újságban

A századforduló irodalmi forduló is volt egyben. A szabadabb nyugati eszmék beáramlása, a változatosabb európai formák átvétele az irodalmi műfajokba, megmozgatta, harcossá tette az irodalmi életet. A Vörösmarty—Petőfi—Arany hármas sok kis tehetségű utánzót szült. A három költő klasszikus jelenléte olyan lenyűgöző volt, hogy a nyomukba járók alacsony szintű toliforgatóiknak tűntek, s ez a jelenség a szellemi élet egész szintjét a szegénységig fokozta le. Közülük indult és nőtt ki Kiss József, nem miint költő, hanem minit szerkesztő. 1890-ben indította meg a Hét című folyóiratot, s abban a harcot a megújuló irodalomért. Ezt a harcot később a Nyugat folytatta, tágabb látókörrel és kifinomult ízléssel.

Kiss Józsefnek (1843— 1921) egri kapcsolatai is voltak, édesapja huzamosabb ideig itt élt. Ez lehetett az oka, hogy az Eger c. lap egykori szerkesztője, Szabó Ignác azt hitye. hogy a költő Egerben született. Ezzel kancsolatos az a levél. amely az említett lap 1888. évi 6. számában jelent meg. Az év elején Kiss József. aki akkor még csupán költőként volt ismeretes, ar-, ra kérte az újságot, hirdessen előfizetést „Ünnepnapok” című versesikötetére. Ebben a kötetben a költő vallásos verseit gyűjtötte egybe, s mint előszavában írta: „Ima, zsoltár, ének, hymnus és óda váltakoznak e kötetben, amelynek a minden költészet végcélját képező aesthetikai hatáson kívül még az a magas rendeltetés is jutott, hogy elsőnek vigye be a maigvar dal zen gzetes«égét a zsinagóga szentélyébe. Annak a zsidó fiatalságnak írom, amely magyarul érez, és gondolkodik. Legyen neki magyar imádsága is.”

Az Eger készséggel adott helyet az előfizetési felhívásnak, ezt követőleg Kiss József átengedte közlésre egyik balladáját, amelyet Arany János balladáinak hatása alatt írt. így indult meg a levelezés, és erről szól az Eger cikke. Így:

— Kiss József, az újabb költőnemzedék legkiemelkedőbb tagja, igen megtisztelő és lekötelező barátságot tanúsított irántunk, amidőn a Kisfaludy Társaság legutóbbi közgyűlésén nagy tetszés közt felolvasott „Czo- bor Erzsi” című balladáját lapunk számára megküldeni szíves volt. E kiváló szívességét fokozza a hoz-?

zánk intézett kísérő levélj mely nemcsak a költő jeL- iemének és benső világának fennkölt vonásait tárja elénk megkapó közvetlenséggel, hanem amaz igaz, őszinte és hálával teljén tiszteletet is, mellyel Kiss József a „kegyeletes fiú’* Eger város, mint ez idősze-J rint édesatyjának lakóhely® iránt viseltetik. Reméljük, hogy a nemes költő szerénysége megfogja nekünk» bocsátani az indiseretiót,1 hogy nyilvánosságra hozzuk! levelének ide vonatkozó sorait:

„Igen Tisztelt Pályatársam! Amennyiben édesapáin vagy tizenöt év óta. Egerben lakik, és amennyiben fiataj koromban, a 60-as évein elején egy fél évet töltöttem Egerben, csakugyan földiéig vagyunk. De, hogy Eger város szülötte volnék az csak téves értesülésen alapulhat. Én Borsod megyében, Me- ző-Csáth-on születtem, és Gömör megyében növekedtem. Ifjúkoromban magyar nadrágot és kanásakalapoö viseltem, s a matyók nyelvén beszéltem. Szép tavaszi estéken az Érsekkertben eriminális rossz verseket faragtam. — De oly igaz szeretettel és hálával viseltetem Eger városa iránt, mintha ott születtem volna. És méltán, mert az én öreg édes apám, aki ott él vá- városuk kebelében, sok jót tapasztalt az egri nép minden osztályától. Nagy büszkeséggel emlegette előttem, hogy az adóhivatalban székkel kínálták meg, hogy helyet foglaljon, ami bizony nem közönséges figyelem. Á köznép szereti, mert talpig becsületes ember, sőt, a nadrágós emberek is kitüntetik. Megyéjük derék főjegyzője. és méltán egyik büszkesége, Zailár József, aki nemcsak nagy költő, hanem nagy ember is, sokszor ellátogat hozzá szerény kis boltjába a várbás- tyákon, és sok kedves dolgot mond neki fiáról. Nincs-e elég okom arra, hogv városuk derék népe iránit hálával viseltessem ? Színi e sajnálom, hogy nem ott születtem.”

Eddig a levél. Hogy hol lehetett a szerény kis bolt, alighanem szatócsbolit, azt ma már nem lehet megállapítani! Valószínűleg a mai Gárdonyi utoa déli végén, erre utal a levélnek az a kitétele, hogy a „várbástyákon”. De hát nemcsak a régi emberek tűnnek el, hanem a régi kis boltok is.

Dr Kapor Elemér

1979. február vasárnap

Egy hangulat a vásári forgatagból

(Szántó György felvételei)

Suha Anna pályát választ

Ha arra kérnénk, hogy írj egy önéletrajzot, hogy kezdenéd?

— Hááát... nem is tudom. .. Ügy, hogy nevem Suha Anna Mária, 1965. április 2-án születtem Gyöngyösön. .. Jó így?

— Jó.

— Édesapám Suha István, édesanyám Németh Anna, hatan vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb. Édesapámnak öt elemije van, és most segédmunkás Csepelen, édesanyámnak nincs iskolája, ő a háztartást vezeti odahaza, és először Tarnazsa- dányban laktunk, de ezerki- lencszáz... mikor is volt az árvíz... ?

— Hetvennégyben.

— Ezerkilencszázhetven- négyben kiöntött bennünket az árvíz, és akkor Bodon kaptunk lakást, sokkal jobbat, mint a régi volt, mert az nádfedeles volt és csak egy szoba az egész, abban laktunk akkor heten, volt benne két ágy, egy sparhelt, egy asztal, meg székek... Ez a bodi már más, ebben két szoba van és külön konyha, spájz és fürdőszobának is van helye, csak azt majd még be kell rendezni.

— Mikor?

Sóhajt egy mélyet a kislány; — Nyáron, talán nyáron. .. Mert akkor több pénzünk lesz, mert megyek dolgozni én is. Már két nyáron dolgoztam, előbb cseresznyét szedtem, meg paradicsomot, tavaly, meg, egész nyáron, végig, anyukámmal a dinnyéseknél, és ez nagyon jó volt, mert heti ötszáz forintot is kerestünk.

— Nyaralni voltál már?

— Nem. És nem is szeretek, mert akkor nem tudok dolgozni és kevesebbet keresek. •

— És a tanulás?

— Olyan közepes — hangzik a válasz, s kis dicsekvéssel teszi hozzá — most jobb is valamivel, most 3,1 voltam.

— Jövőre végzel. Szeretnél továbbtanulni?

— Szeretnék, igen — kicsit úgy mondja, mintha leckét mondana —, ha lehet, vendéglátóipari szakmunkástanuló leszek.

— Az meg mi?

— Hát mi lenne? — és Anna nevet, hogy lám, van, aki ezt sem tudja — pincérnő. .. ob/a i felszolgáló, aki felszolgál az eszpresszóban.

— És miért akarsz pincérnő lenni? .

— Mert nekem Pesten presszóban dolgozik a nővérem és 346 pontot kaptam a pályaválasztási űrlapon, és én városban akarok lakni és már nem akarok olyan életet, mint a régi volt nekem otthon.

— Mi szükséges a pincérmesterséghez?

— Jó emlékezőtehetség; erős kéz, erős láb.

— És ha nem vesznek fel?

— Akkor péknek megyek.

— Péknek?!

— Igen... Miért? Az is jó, nem? Láttam a televízióban, hogy l ányok is mehetne< péknek, mert az már génes - tett, és nem olyan, hogy csak férfimunka, és vannak olyan lányok, akik esztergályosnak vagy marósnak mennek, hát akkor én inkább pék leszek... De csak akkor; ha pincér nem lehetek.

— Jól van Anna, menj vacsorázni, és sok sikert a mesterséghez...

(Tegnap tejbegríz volt vacsorára a diákotthonban, ma szép rántott szelet. A 111 bentlakó tanulóból 23 cigány származású — köztük Suha Anna húga, Erzsiké. A két testvér közös hálóban alszik —, hogy a kicsi ne féljen, s hogy tanulja a rendet —, ágyuk emeletes. Néha még rosszakat álmodnak, néha nagyon szépet.)

B. Kun Tibet