Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
Korszerű kisgazdaság, üzemszerű termeléssel így látja a főfelügyelő A munkavédelemben is letart a türelmi maguk területén. Mégis: többre van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy a régimódi ház körüli termelést, gazdálkodóst gyorsabb ütemben váltsa fel a. minden szempontból korszerű. Hogy kevesebb fizikai munkával, megfelelő gépek, berendezések segítségével lehessen termelni a • kisüzemekben is. Ez az egyik döntő feltétele annak, hogy a gyakran emlegetett nemzedékváltással ne .iádon együtt a ház körüli gazdálkodás hanyatlása. Ne csökkenjen a kistermelők által produkált, jól értékesíthető áru mennyisege. Ráadásul nem ilyen-olyan, hanem.minél egyöntetűbb, és a növekvő minőségi követelményeknek megfelelő árura van szükség a háztáji és kisegítő gazdaságokból is. EHHEZ PERSZE A MÁR EMLÍTETT tényezőkön kívül elengedhetetlen az is. hogy a számára legalkalmasabb, legjobb fajtákkal dolgozhasson a kistermelő, akár zöldséggel, gyümölccsel, akár kisállatokkal, vagy baromfival, sertéssel foglalkozik. S lépjünk előre, amennyit kell, azon az úton, amely a teljes körű és biztonságos növény, és állategészségügy meghonosításához vezet a szóban forgó termelőhelyeken is. Ez egyébként korántsem kizárólag a kistermelők érdeke, hanem a mezőgazdasági nagyüzemeké is, hiszen a fertőzés veszélye az ő ültetvényeiket, állattenyésztő telepeiket is fenyegeti, ha a kisgazdaságok nem felelnek meg a szigorú egészségügyi követelményeknek. Az a nagy igyekezet, amely mostanában mindenütt megnyilvánul a kistermelés segítésére, olykor átfedésekhez. súrlódásokhoz is vezet. Kézenfekvő, hogy az ilyesmit el kell kerülni. Nincs értelme például annak. hogy ahol az áfész keretében működő szakcsoport . kimagasló eredményeket ért el — tegyük fel — a nyúl-' tenyésztésben, ott alakítsanak ugyanilyen szakcsoportot a tsz-en belül, s az amott levő régi tagok egy részét vigyék át emide. Ez a példa egyébként nem feltevés, hanem megtörtént esetet idéz. S nem csupán azért érdemel figyelmet, mert ez az eljárás korábbi áfész-beruházá- sokat, támogatásokat szív át a tsz-hez. Helytelen azért is. mert ezen a módon nem a nyúltenyésztők és a nyálak száma nő, hanem csak a szakcsoportoké. AZ SEM JÓ, HA UGYANANNAK. az ügynek több gazdája van. Második éve már. hogy — hasznos központi sugalmazásra — minden megyében, járásban és községben összehangolják a kistermeléssel összefüggő tennivalókat, s kinek-kinék meghatározzák a szerepét. Vannak feladatok, amelyeket a tsz képes a legjobban ellátni, másokat pedig az áfész, illetőleg az állami gazdaság, vagy valamelyik érintett vállalat. Ez a ió megoldás, de csak akkor, ha egyikük sem a cégtáblát, tekinti fontosnak —, hogy tudniillik kinek a neve fémjelzi a közös tevékenységet —, hanem a célt, a lényeget tartja szem előtt. Kétségtelen, hogy a kistermelés sokoldalú segítésének, támogatásának, szervezésének stb. vannak el nem hanyagolható anyagi vonatkozásai, ' tekintélyes költségei is. Ezeknek az illő megosztása sem. okozhat elháríthatatlan gondot, ha minden illetékes szövetkezet, vállalat és tanács szándékait és tetteit a helyes cél vezérli. Évek óta hangoztatjuk és — bár még nem mindenütt — érvényesítik is azt az elvet, hogy tsz-ben a háztáji a közös gazdaság szerves tartozéka. Ennek megfelelően szervezték meg számos termelőszövetkezetben az úgynevezett háztáji üzemágat, s alkalmaznak egv, vagy több „háztáji” mezőgazdászt.. Ahol jól működik ez a szervezet, ott nagyszerű eredményeket ér el. Végeredményben úgv gazdálkodik a tsz, hogy termékeinek egy részét nem nagyüzemi létesítményekben, hanem a tagok ház körüli lehetőségeinek hasznosításával állítja elő. A mi mezőgazdaságunk szerkezetében és a tsz-ek. az ország anyagi erőforrásait figyelembe véve, olyan adottság és szükség- szerűség ez, ami egyenesen meghatározza a további fejlődés útját. Vétek volna ezt a tényt lebecsülni, vagy elhanyagolni. Sőt, azt is könv- nyű- előrelátni, hogy a jövőben is lesznek termelési ágazatok, amelyeknek hozama és gazdaságossága csakis a .háztájival még szorosabb együttműködés révén javítható. Ha nemcsak a mára. hanem a jövőre is tekintünk, akkor azt is látjuk, hogy mivel így van, még paran- csolóbb kötelesség a háztáji gazdaságok korszerűsítése, s bennük az üzemszerű termelés megvalósítása. 'A közelmúltban elkészült az elmúlt évi baleseti statisztika 02 SZMT munkavédelmi osztályán. Mini az összegezésből kitűnik: Heves : egyében 17 szakma válla lato nál, üzemeinél, illetve 51 tsz-nél tavaly, 3635 három napon túl gyógyuló sérülés történt s miattuk 83 198 nap esett ki a termelésből. A íi ha sok is — lényegesen kevesebb a korábbi esztendőben feljegyzetteknél. Ám, amikor mindezekről beszélgetünk, dr. Göczö CJ- ía, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának osztályvezetője, a megye munkavédelmi főfelügyelője mégis gondterhelt. Egyrészt azért, mert például két — közöttük egy (1 embert érintő! — mérgezés is előfordult, aztán az előző kettővel szemben tavaly már négy tömeges baleset s kettő helyett három csonkulás adatai kerültek a jegyzőkönyvekbe, másrészt pedig amiért a sérüléseken túl nem kevesebben, mint húszán az életüket vesztették... Mint mondja: szembetűnően romlott a helyzet még a kereskedelemben és a vendéglátóipar területén is vagy éppeaséggel az orvosegészségügyi dolgozók, a pedagógusok körében. Nem beszélve a nagyobb szakmákról, az építőkről, a vasas- üzemekről! Sok a baj a 30 éven aluliaknál, a nőknél. A Hevesi Állami Gazdaságban 1977-hez képest az előbbieknek a duplája szenvedett balesetet, míg az ugyancsak hevesi áfésznél a fiatalok több, mint négyszereséről érkezett jelentés az SZMT-hez, a nők szánra pedig 37-ről 67 százalékra nőtt a statisztikában. — Változatlanul a rakodás, a fuvarozás, a gépek kezelése okozza leginkább a baleseteket — magyarázza dr. Göcző Géza. — Az említett tömeges sérülések mindegyike a járművel kapcsolatos, a közlekedésben, közúton, Amikor civilben van, semmi jel nem utal arra, hogy egy önkéntes fegyveres testület egységének a parancsnoka. Járása kicsit mackós, testtartása is lezser, beszédmodora is halk. Mintha minden külső vonása a „katonás” jelzővel akarna incselkedni. Nála civilebb katonái már elképzelni sem lehetne. Mindez a látszat. Az, amelyikről köztudott, hogy csal. Mert Kovácsi Imre, a munkásőrség gyöngyösi egységének a parancsnoka igenis kemény legény. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy egysége most kapta meg teljest tményének elismeréseként harmadszor is a „kiváló” minősítést, ez is arra figyelmeztet, hogy egy ilyen közösség felelős vezetőjét, magát is kemény fából faragták. Gyerekfejjel kezdte Éppen olyan bányászcsalád volt az övék is Zagy vápái- falván, mint a többi. Az apa évtizedeket töltött el a föld alatt. A két gyerek, főként a fiú, Imre, nagyon odafigyelt arra, amit az apa otthon elmesélt a föld alatti munkáról, a szénnel viaskodó'' bányászok gondolkodás- módjáról, de arról is, amit a felszín alá mélyített vágatok dolgos emberei a politikáról tartottak. Ez a sokféle. de nagyon egységes hatás arra ‘késztette a serdülő legénykét, hogy maga is a bányába menjen dolgozni De ő már emelkedni kari a többiekhez képest, így led belőle villanyszerelő. Alig kamaszodott Imre. amikor a félszabadulást átélte. A szülei, a- nővére is azonnal belépték a pártba O a MA DISZ tagjai közé állt. Amikor tizenkilenc éves lett. az ifjúsági szervezethez is eljutott a felhívás: küldjenek rátermett fiatalokat honvédség politikai tisztkép ző akadémiájára. A szervezet vezetői azon nal Kovácsi Imrére gondol tak. A legényke. hiszen még innen volt a huszadik 'vén. nem is szabadkozott. Tetszett neki a gondolat, amit vasúton küvekezett be, s négyből három: munkásszállításnál (?!) A isz-ekben nem kövesebb, mint hattal volt több az elhalálozás, s így. a mezőgazdasági szövetkezetek. odáig jutottak, hogy amíg régebben a „fekete statisztikában” 20—30 százalékos aránnyal részesedtek,- tavaly bizony már „feleztek”. S rendkívül elgondolkodtató, aggasztó az is, hogy megfordult a fiatalok és az idősebbek aránya a tragédiáknál: 1978-ban az ifjabb korosztály csaknem kétszeres túlsúllyal szerepelt a veszteséglistán ... Lévén statisztikáról szó, talán nem unalmas, ha néhány számot meg megjegy- zünk azok közül is, amiről a főfelügyelő a továbbiakba i beszél: — Társadalmi aktivistáinkkal együtt tavaly összesen 386 ellenőrzést tartottunk a megyei munkahelyeken s 210 esetben kellett felhívnunk a felelős vezetők figyelmét a különböző rendellenességekre. Kétszáznyolcvanegy alkalommal azonnal felfüggesztettük a szabálytalan gép, berendezés, műhely működését, 60-szor fegyelmire tettünk javaslatot, eljárást kezdeményeztünk, száakétszer saját jogkörünknél fogva figyelmeztettük a mulasztókat, míg kilenc vétséget összesen 9600 forintos bírsággal büntettünk ... Mindez azonban sajnos, máig sem hozta meg a kívánt eredményt. Az idei év — mint a Népújság rövid híreiben korábban jelezte is — már az elején ijesztőbbnek látszik a tavalyinál is. Egyetlen hónapban, januárban ugyanis hét halálos baleset körülményeit vizsgáltuk, közöttük az Egri Közúti Építő Vállalat salgótarjáni főépítés-vezetőségének területén bekövetkezett szerencsétlenséget, amelynek következtében hárman (!) is belehaltak sérüléseikbe. S kivétel' nélkül, ismét a régi problémák jelentkeznek: racsak még vonzóbbá tett a mutatás tiszti egyenruha varázsa. így lett előbb katona majd akadémista a Kovácsi fiú, aki később hadnagyként Keszthelyre került. Igen ám, csakhogy a szíve nem is Zagyvapálfalvához, hanem Recskhez húzta. Ahhoz a kislányhoz, akihez évek óta bensőséges érzelmek fűzték. Feleségül akarta venni. Keszthely viszont messze volt a Mátra vidéktől. így lett aztán ismét civil a fiatal hadnagyból és a recski ércbánya dolgozója is. Mintha egy modern szimfónia első tétele ért volna véget: a fő téma már elhangzott ezzel. Az egyenruha visszahívta Évek teltek, évek múltak Recsken. A bányából átment a szövetkezetbe dolgozni. Élete nemcsak formálódott, hanem javult is. A pártnak ekkor már ő is a tagja volt. Jött aztán az ellenforradalom időszaka. Amikor az acélkék egyenruhás munkás- őrök közé a toborzás megkezdődött, a pártszervezet úgy tartotta, Kovácsi Imrének is ott a helye a Vörös karszalagos, önkéntes harcosok között. Nem tellett bele sok idő, szakaszparancsnok lett, majd kicsit később a pétervásári egység parancsnoki tisztére találták alkalmasnak. Az egyenruha tehát ismét visszakerült a volt politikai tisztre, de most másfajta, mint annak idején és az egyenruhával járó feladat is megváltozott. A lényeg azonban maradt: a párt megbí zatásából helytáüni a mindennapok során, állandó fegyveres készenlétben és állandó önképzéssel. Amikor magára öltötte a munkásörök acélkék egyenruháját, az életének lij szállodásnál, fuvarozásnál, munkásszállításnál követeli a figyelmetlenség, fegyelmezetlenség, felelőtlenség az emberélet! Műszaki hibát az említett esetek egyikénél sem tudtunk megállapítani, a kialakult vélemények szerint minden alkalommal elkerülhették volna a legszörnyűb- bet... Sok, roppant sok a hét halál, hiszen 1öbb, mint a Harmada annak, amit tavaly egész esztendőben feljegyeztünk, nagyon aránytalan az országos 46-hoz képest. Mi több: februárban már újabb két halálos baleset is történt, s az egyik szintén járművel! — Mit tesznek a súlyos helyzetben? — kérdezzük a főfelügyelőt. — Feltétlenül növelni kívánjuk célvizsgálataink számát, s még nagyobb szigorúsággal lépünk fel ellenőrzéseink során — válaszolja dr. Göcző Géza. — Arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a „türelmi idő” lejárt, nincs helye semmiféle „átmeneti" rendetlenségnek az üzemekben, vállalatoknál. A hibákkal szemben a legkevésbé sem szabad elnézőeknek lennünk! 1-eg- engedhetetlen, hogy amerre csak megfordulunk, lépten- nyomon a technológiai, a biztonsági, olykor az alapvető munkahelyi fegyelem megsértésével találkozzunk továbbra is! Mert bizony idei tapasztalatunk is, hogy megfeledkeznek a védőfelszerelések, védőruhák kötelező használatáról, nem kerül például sisak a fejre s ittasan őgyelegnek az emberek még a bélapátfalvi kiemelt, állami nagyberuházás területén is. Azt akarjuk, hogy a korábbinál sokkal inkább rádöbbenjenek mindenütt, hogy nálunk valóban a legfőbb érték az ember, s csakis egészséges, épkézláb dolgozókkal lehet teljesíteni napjaink növekvő feladatait. Gyóni Gyula kasza kezdődött el. Egy merőben más életforma, mint, amilyet korábbról ismert. Olyan, ami azonban mindenben megfelelt egyéniségének is, vágyainak is. Hiszen azt a1 fiatal politikai tisztet, aki ‘ hadnagyi rendfokozattal, tervekkel telve érkezett meg 1951-ben Keszthelyre, soha nem tudta elfelejteni. Annak a bizonyos- modern szimfóniának a második, lassú tétele így alakult ki, hogy dallamával az élet sokszínűségét igyekezzék kifejezni. A sikerért meg kell küzdeni Életének harmadik, fordító éve 1966. volt. Ekkor került át Gyöngyösre. Sokai számított, hogy Molnár Jenő, a pártbizottság akkori első titkára ment el érle. A régi barátság jó ajánló levél volt. Nem sokáig kérette magát, AGRAR- ÉS SZÖVETRE- ZETPOLITIKANK elsőrendű törekvése változatlanul az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti nagyüzemek továbbfejlesztése, korszerűsítése. Köztudomású az is, hogy ezzel összhangban mindent meg kell tenni a háztáji és kisegítő gazdaságok termelési lehetőségeinek minél teljesebb hasznosításáért. Azért tehát, hogy a tsz-tagok, az állami gazdaságok dolgozói, a munkások és más fqglalkozásúak, s a nyugdíjasok minél több eladható árut termeljenek- azon felül, amit maguk elfogyasztanak. Vitathatatlan, hogy főként tavaly és az idén olyan helyen is tért hódított ez a törekvés, ahol korábban ki- sebb-nagyobb mértékben gátolták érvényesülését. Kedvező központi intézkedések sora szüntette meg azokat az akadályokat, amelyek évtizedünk első felében zavarokat és károkat okoztak. Szerencsére most már adatok. tények sokaságát lehetne felsorolni a helyzet lényeges javulásának bizonyítására. Éppen a további fejlődés ‘ érdekében indokolt azonban néhány olyan tennivalóról és megoldásról, szólni, amely nem várathat magára sokáig. Ha azt akarjuk, hogy a kisgazdaságok hosszú távon is jól betöltsék nélkülözhetetlen szerepüket, akkor számukra is meg kell teremteni az ésszerű, a modern, a szervezett termelés és biztonságos értékesítés jó feltételeit. Céltudatosabban, átgondoltabban és gyorsabban, ryiint ahogy eddig tettük. Mert igaz ugyan, hogy sok tsz, mind több állami gazdaság messzemenően támogatja már a mezőgazda- sági kistermelést, és elismerésre méltó érdemeket szereztek ebben az áfészek és. szakcsoportjaik. Méltatlan dolog volna az is, ha elhallgatnánk, hogy az érdekelt ellátó és kereskedelmi vállalatok is sokat tettek a Azt jól tudta, hogy mint a munkásőrség gyöngyösi egységének a parancsnoka mit akar, de ennek a megvalósítása nemcsak rajta múlott. Igaz, a testület tagjának lenni önkéntes vállalás, egyben pártmegbízatás Is, de sóik időt, fáradságot igényel, lemondást is sok mindenről. Ezért kell nagyon keményen megküzdeni itt, is a sikerért. Jól emlékszik még arra az esetre,' amikor a feladat végrehajtása néhány alegységna- ráncsnokának rossz helyzetmegítélésén hiúsult meg. Bizony, az kudarc volt. De nem tanulság nélkül való. Et^ől kezdve nagyon odafigyelt arra, hogy az alegységek élén a parancsnokok jól felkészültek legyenek, a legbonyolultabb helyzetben, a legnehezebb terepviszonyok 'között is átgondolt, jó parancsokat adjanak a rájuk bízott munikásőrökinek, Talán ez a valamikori kudarc is hozzásegítette őket ahhoz, hogy keményen készüljenek fel és ennek nyomán .jól szerepeljenek a kiképzést követő gyakorlatokon. Így jutottak háromszor is a „kiváló” minősítés birtokába. Egy modern szimfónia harmadik tételének szárnyaló dallama1 így fejezheti ki az emberi akarat érvényesülését. Az egyenruha embert takar A civil embert általában az érdekli, milyen a katona akkor, jvá leveti egyenruháját? Tud-e civil módon élni, gondolkodni, szórakozni, ha a szolgálat éppen léleg- zetnyi szünetet engedélyez neki. Kovácsi Imre soha sem viszi haza hivatásának gondjait, gyötrődéseit. Az előfordul. hogy szól: hagyják e-v kicsit kifújni magát, aztán ö is olyan lesz, mint bármely férj és apa. A kislánya, Mária most harmadéves szakszakközépiskolás Gyöngyösön Még egy éve van neki is, de apunak 1 is a nagy erőpróba - ig. az érettségiig, amely eldöntheti azt is, vajon sikerül-e níajd az egri főiskolára bejutnia Máriának? Szeret vadászni is a munkásőrség gyöngyösi parancsnoka. A társaság vadászmestere. Szívesen jár ki a gyöngyöstarjáni Káva erdőrészbe, ahol egy öreg vaddisznót figyel már egy .ió ideje. A remetekan óvatos, tapasztalt, állat. Még puskavégre nem került, mert eddig ő volt; a fineszesebb. De eljön majd a nagy találkozás, amikor minden eldől. A parancsnok nagyon vágyik arra a kiválasztott trófeára. A vadhúst, ha a kompetenciából jut, szívesen készíti el ő maga otthon. Ebbe a felesége sem szól bele, mert a család úgy tartja, apu főzőtudománya ebben utolérhetetlen. Néhány évvel ezelőtt vet tek egy telket Galyatetőn. A legjobban talán a kislány örült ennek. De hát akinek eddig nem volt gondja, kezdjen el építkezni, így mondják a tapasztalt emberek. Nekik van igazuk. Évek óta épül a gályái nyaraló, már a vakolat is rajta van, de még most sem lehet látni, mikor lesz kész. Nem beszélve arról a mintegy nvolc - vanezer forintról, ami kellene még a további munkákhoz. Hogy honnan lesz meg éz a pénz? Az egyelőre rejtély. Egyébként jól van. Évekkel ezelőtt a csűr, gyakran megkinozta, ágvhoz szögezte. de amióta tizenkét kilót leadott a testsúlyából, mintha újjászületett volna. Akár egy fiatalember, olyan vígan mozog mindig. Elégedett ember? Nem titkolja, igen. Mindenben az. Csak még hozzá teszi: az a háromszoros „kiváló”" az eddiginél is több felelősséget rak a nyakába. G. Molnár Ferenc MINDEN TÁJNAK MEGVANNAK azok a mezőgazdasági termékei, amelyeket sikeresen lehet -és kell a kisüzemekben — vagy azokban is — előállítani. Ezeknek a termékeknek az ösz- szetétele különféle hatások révén szűkülhet, vagy bővülhet. Hogy hol, milyen zöldségnek, gyümölcsnek, állattenyésztési ágazatnak van jövője, miféle célokra helyes összpontosítani, annak az eldöntése helyi ismereteket, hozzáértést és előrelátást kíván. Biztos, hogy ha az érdekeltek közösen mérlegelik a feltételeket és a lehetőségeket. s egymással ősz- szehangoltan teszik, amit tenniük kell. akkor nem tévesztenek utat, és képesek közös erővel meggyorsítani'a kisgazdaságok korszerűsítését, termelésének üzemszerű fejlesztését. Gulyás Pál 1979. február 25., vasárnap A kiváló egység parancsnoka
