Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
MIÉRT ADNAK TÖBB PÉNZT? A szakmunkástanulókkal való foglalkozás megtisztelő megbízatás Szakmunkástanulók üzemi gyakorlaton a Csepel Autó egri • gyárában (Fotó: Szántó György) Vékony és vastag boríték A különböző gazdasági területeken dolgozók személyi jövedelmének alakulását vizsgálta meg a közelmúltban tartott ülésén a megyei párt-végrehajtóbizottság. Az igencsak zsebbe vágó téma sokoldalú elemzése során egyebek, mellett a következő kérdéseket vitatták meg: A központi bér- és társadalompolitikai intézkedések hatására az elmúlt három évben milyen méretekben növekedtek a keresetek, valamint a jövedelmek r a- • gyénkben? Mennyivel keres ma többet a szakmunkás a betanított, vagy a segédmunkásnál? Milyen a közép- és az első számú vezetők anyagi megbecsülése? A jobb, a hatékonyabb munkára ösztönöznek-e az üzemi prémiumrendszerek? Az anyagi javak elosztásában megfelelően érvényesül-e a munka szerinti elosztás elve? Az anyagi erőforrások felosztását az egyenlősdi, vagy a differenciálás jellemzi-e elsősorban? A fizetési boríték vékonysága, vagy vastagsága reálisan tükrözi-e a végzett munka értékét, a tudás, a szorgalom, a lelkesedés, a felelősség közötti különbségeket? Melyek a legfontosabb tennivalók a bér- gazdálkodás hatékonyabbá tételével kapcsolatosan? \ Többért többet Lássuk előbb az örvendetes, a pozitív változásokat. Az országos és a helyi bér- intézkedések, — amelyek egyben az áremelések egy részét is kompenzálták — valamint a pénzbeni társadalmi juttatások eredményeként — három év alatt 25 százalékkal emelkedtek — megyénkben is egészséges arányban közeledtek egymáshoz a családi keresetek. Az pedig egyértelműen a munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesülését jelzi, hogy elsősorban a gazdaságosabban termelő, a hatékonyabban gazdálkodó ágazatokban, üzemekben és szövetkezetekben nőttek az átlágot is meghaladóan a jövedelmek. Az átlagbérek az 1975-ösnél 22—24, az átlagkeresetek pedig 20—22 százalékkal voltak magasabbak 1978-ban. A szakmunkások havi átlagbére ma megyénkben meghaladja a 3900 forintot. A szakmával rendelkező munkások a segédmunkásoknál 35, a betanított munkásoknál pedig 23 százalékkal keresnek többet. Az oly sokak által irigyelt irodisták, vagyis az ügyviteli dolgozók bére több mint 20 százalékkal alacsonyabb a munkásokénál, akiknél viszont 40 százalékkal kapnak többet a vezető beosztású műszakiak, 38 százalékkal pedig a termelés közvetlen irányítói. Ugyancsak általánosítható tapasztalat, hogy mérséklődtek a korábbi indokolatlan különbségek az azonos szak- képzettséggel, azonos munkát végző nők és férfiak jövedelme között is. A több, vagyis a tudás, a képzettség, az igényesebb, az értékesebb munka, a nagyobb felelősség a borítékon is egyre jobban — főként a gép-, az építőiparban, valamint a termelőszövetkezetekben — meglátszik tehát. A teljesítménytől függetlenül Az elmondottak azt bizonyítják, hogy sokat változott, fejlődött üzemeink bérpolitikája. Ugyanakkor az is az igazsághoz, a valósághoz tartozik, hogy ma is számtalan gyenge pontja van még az üzenni, a vállalati, a szöSZOCTALISTA ÉPÍTŐ- MUNKÁNK, s a csaknem három évtizedes múltra visszatekintő szakmunkásnevelésben tapasztalt fejlődés eredményeként,, a szakmunkásképzés középfokú oktatási rendszerünk szerves részévé vált. Megyénkben az általános iskola elvégzése után a továbbtanulók 51 százaléka szakmát választ Kilenc szakmunkásképző intézetünkben csaknem öt és fél ezer tanulót képeznek 44 szakmára. Az elmúlt huszonnyolc év alatt a szakmunkásképzésben lényeges változások történtek, a tudományos és technikai forradalomnak a termelésben való érvényesülésével párhuzamosan korszerűsödtek és fejlődtek az oktatás és a nevelés tárgyi és személyi feltételei. A számottevő fejlesztés és fejlődés ellenére szakmunkásképzésünk azonban még mindig nem problémamentes; ez az oktatási forma még napjainkban is sokat vitatott területe iskolarendszerünknek. A szakmunkástanulók oktatásában és nevelésében jelentkező eredmények megfelelő értékelése, a gondok feltárása s a további feladatok egyértelmű meghatározása gazdasági és politikai szempontból egyaránt fontos és jelentős. A szakmunkásképzés eredményessége hatással van társadalmunk - fejlődésére, gazdasági és politikai életünkre. Ebből fakadóan szakmunkásképzésünknek alapjában kettős követelménynek kell megfelelnie: egyrészt korszerű szakmai ismereteket kell elsajátíttatnia a tandulókkal, másrészt meg kell alapoznia a munkásosztály nagy többségét jelentő szakmunkások műveltségét, világnézetét, ki kell alakítania a közéleti aktivitás igényét. ERRE UTAL, PÁRTUNK XI. kongresszusának nyilatkozata is, amely megfogalmazza, hogy a középfokú iskolázottság általánossá tételével együtt emelni kell a szakmunkásképzés színvonalát. A nyilatkozat hangsúlyozza: „A magas színvonalú szakmunkásképzést szocialista társadalmunkban nem csupán a munkaerőutánpótlás igényli, hanem a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése is megköveteli.” Mindezek figyelembevételével tűzte napirendjére a megyei párt-végrehajtóbizottság a szakmunkásképzés egy fontos elemét, a világnézeti nevelést. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a szakmunkásképző intézetek tanulóinak általános műveltsége, a világról alkotott képe egészében megfelel társadalmunk követelményének. Igazolja ezt, hogy az intézetek, a gyakorló oktatáson részt vevő munkahelyek, a párt- és tömegszervezetek együttes munkájának eredményeként szakmailag felkészült, a politikai élet iránt érdeklődő, a közéleti aktivitást igénylő fiatalok kapnak szakmunkás-bizonyítványt, s kapcsolódnak be évről évre a termelésbe, társadalmi életünkbe. LEENDŐ SZAKMUNKÁSAINK szocialista rendszerünket természetes életformának tekintik. Felkészülésük az életre egyet jelent a szocialista munkás életmódra való felkészüléssel. Szemléletükben, életfelfogásukban első helyen a munka, a munkának a becsülete, sze- retete áll. Példaképeik között is az esetek többségében első helyre a szakmailag jól felkészült, emberi értékekkel rendelkező mester kerül. Megfigyelhető már a tanulóévek alatt a munkásönludat számos elemének a kibonta- M—sw, — többek között a szoMdácitás érzése, a kollektivitás —, amelyek elsősorban magatartásukban és munkájukban jutnak kifejezésre. A hazafiság érzése, az internacionalista szolidaritás tetteikben tükröződik. Többségük helyesen értelmezi a hatalom, a munkásosztály vezető szerepének kérdését, s nagy érdeklődést tanúsítanak a gazdaságpolitika iránt. Politikai aktivitásukat tükrözi, hogy többségük cselekvő részese a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájának, s tagja a szakszervezeteknek. Ezek az általánosságban igaz, a tanulók többségére jellemző megállapítások nem feledtethetik azonban, hogy a szakmunkástanulókat sem hagyják érintetlenül társadalmunkban még fellelhető, a szocializmus eszméitől idegen nézetek, a szocialista építőmunkánk ellentmondásaiból fakadó, nem kívánatos magatartási formák, amelyek megtestesülnek az anyagias szemléletben, az „elit” szakmák fetisizálásában, politika iránti közömbösségben. Mindezek a jelenségek, s ezzel együtt az állandóan növekvő társadalmi, gazdasági követelmények szükségessé teszik a világnézeti nevelőmunka továbbfejlesztését. A végrehajtó bizottság feladatul szabta, hogy a szakmunkásképzésben érdekelt intézmények, gazdasági egységek, pölitikai és tömegszervezetek összehan- goltabban tegyenek többet e tanulói réteg általános és szakmai műveltségének, ideológiai felkészítésének érdekében; erősítsék a tanulókban a társadalmunk vezető osztályához, a munkás- osztályhoz való tartozás érzését. a murvkásöntudat kialakítását. A FELADATOK SORÁBÓL néhány kiemelésre kívánkozik. A tanulók világnézetének alakulását, a munkássá válás folyamatát, a munkához való viszonyt meghatározza a pályaválasztás. Ennek érdekében az, iskolák, a pályaválasztási tanácsadó intézet, az ifjúsági szervezet eddig is nagy erőfeszítéseket tettek, s konkrét segítséget adott több nagyüzemünk is, mint például az egri Finomszerélvénygyár, az EIV RT Gyöngyösi Gyára. Mindezek ellenére megyénkben a pályaválasztás irányítása nem kielégítő. Erre utal az a közelmúltban elkészített felmérés is, amelyet négyszáz, három-öt éve munkába állt fiatal szakmunkás megkérdezésével készítettünk. A választott szakma nem minden esetben esik egybe a fiatalok érdeklődésével, elképzeléseivel, s ez nemcsak abból fakad, hogy az e formában továbbtanulni szándékozók nem mérik fel reálisan képességeiket, hanem abból is, hogy a szülők, a környezet kényszerítő hatása a divatosabb s a jobban fizető szakmák felé sodorja őket. A pályairányításban levő gondokra utal. hogy nehéz több — a népgazdaság által igényelt — szakmára beiskolázni. A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG ajánlással élt a megyei tanács vb szakigazgatási szerveihez, hogy a pálya választási tanácsadó intézettel, az érdekelt iskolákkal, tanintézetekkel, gazdasági egységekkel közösen tekintsék át a pályairányításban és a pályaválasztásban meglevő problémákat, s ezek megszüntetésére tegve- nek összehangolt intézkedéseket. Megyénkben a nevelőmunka feltételei adottak. A szakmunkásképző intézetek oktatói, szakoktatói alkalmasok a iövő szakmunkásainak képzésére, nevelésére. A mintegy négyszáz fős főhivatású pedagógus és a több mint száz szakoktató magas fokú szakmai, pedagógiai és politikai MkésmitsóMel végzi munkáját. Az intézmények tárgyi-műszaki felszereltsége egészét tekintve megfelel a korszerű képzés követelményeinek, bár az egyes intézmények tekintetében lényeges eltérések tapasztalhatók. A kollégiumi ellátottság javult, azonban — a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek kivételével — ez még mindig nem kielégítő. A tanulók 47 százaléka bejáró. Különös gondot jelent a leányok kollégiumban való elhelyezése, talán ezzel is magyarázható, hogy a szakmunkástanulók között 30 százalék a lányok aránya. Mindezek alapján megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a középfokú oktatási intézmények közül a szakmunkásképző intézetekre, a korszerű képzést és nevelést biztosító tárgyi és személyi feltételek javítására. Fokozatosan meg kell szüntetni az egyes szakmunkásképző intézmények között az e tekintetben még meglevő aránytalanságokat. A TANULOK SZEMLÉLETÉNEK, magatartásának formálásában nagy szerepet játszanak a gyakorlati munka színterei, az üzemek. Különösen a harmadik évfolyamos tanulók szempontjából jelentős e hatás, akik már csaknem teljes egészében termelőmunkát végeznek, gyakran már brigádtagként. A tapasztalat az, hogy gazdasági egységeink többségében biztosítják a szükséges feltételeket, a pártéi a tömegszervezetek, a munkáskollektívák kedvezően hatnak a tanulók világnézetének fejlődésére. Mindezek mellett azonban tapasztalhatók olyan jelenségek is, — munkahelyi szervezetlenség, fegyelmezetlenség, a tanulók nem megfelelő foglalkoztatása, stb. —, amelyek ellenhatással bírnak. A vállalatok által kinevezett szakoktatók és a tanulókkal közvetlenül foglalkozó szakmunkások egy része nem felel meg mindenben a nevelőmunka követelményeinek. A néhány szakmunkástanú 1 ót foglalkoztató szórvány munkahelyeken nem kellően átgondolt a tanulók, nevelése. Éppen ezért a jövőben az üzemek és a munkahelyek vezetőinek nagyobb felelősséggel kell foglalkozniuk a szakmunkástanulóikkal; meg kell adni a lehetőséget, hogy a leendő szakmunkások megismerjék a korszerű technikát és technológiát. A szakoktatói gárdát a legnagyobb tapasztalattal és felkészültséggel rendelkező szakmunkások köréből kell kijelölni. 'A szakmunkástanulókkal való hozzáértő foglalkozás legyen megtisztelő megbízatás, legyen ez a munkáskol- lektívik fontos íeteáata. vetkezeti bérgazdálkodásnak; Bizonyítására íme néhány adalék a végrehajtó bizottság által összegyűjtött negatív példatárból. A keresetek növekedési üteme megyénkben is meghaladja a termelés emelkedését. Vagyis nem mindig a teljesítménytől függ a kifizetett munkabér, a jövedelem. A különböző címeken felhasználható bérpótlékok jelentős részét is — szintén függetlenül a teljesítményektől — elsősorban a meglevő munkaerő megtartására és nem a munka hatékonyságának ösztönzésére fordítják.1 A kollektív teljesítménybérezési rendszerek — a legtöbb helyen ezt alkalmazzák — sem a differenciálásnak, hanem sokkal inkább a megszokott, a kényelmesebb egyenlősdinek kedveznek. A közvetlen termelésirányítók és a munkások jövedelme közötti különbség sem áll arányban az előbbiek felelősségével, és a munkájuk iránt támasztott követelményekkel. A tehetséges, a legjobb szakmunkások többek között ezért sem vállalják szívesen a magasabb beosztást, s mennek el például művezetőnek. Főleg a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetekben találta túl lazának a vezető állásúak prémiumfeltételeit a végrehajtó bizottság. Az esetek többségében ugyanis nem az egész, hanem csak egyes részfeladatok teljesítéséhez kötik a prémiumok, jutalmak feltételeit. Ez is oka annak, hogy a szövetkezeti vezető állásúak jövedelme indokolatlanul magasabb a hasonló nagyságú állami vállalatok vezetőiénél. A minőségre ösztönözni Mindezek alapján hívta fel az érintett termelőegységek gazdasági és politikai vezetőinek a figyelmét a végrehajtó bizottság arra, hogy az eddiginél hatékonyabb és elsősorban a minőségre ösztönző bér- és prémiumrendszereket dolgozzanak kn Minden ágazatban tovább kell növelni a teljesítménybérben dolgozók számát és arányát. Káros az is, hogy például az ipari szövetkezetekben, vagy más, az átlagnál is jóval alacsonyabb technikával és gazdaságossággal dolgozó szak- vagy segédmunkások lényegesen többet keressenek, mint a szocialista vállalatok korszerű, modern képekkel felszerelt üzemeinek dolgozói. A megváltozott gazdasági körülményekhez alkalmazkodva, a népgazdaság igényeinek elsődleges figyelem- bevételével a bérek és a jövedelmek ,alakulása függjön jobban a végzett munka színvonalától, a meglevő anyagiakat ne a munkaerő minden áron történő megtartására, hanem a termelés gazdaságosságának növelésére fordítsák elsősorban. Differenciáljanak gyakrabban és bátrabban a jók és a gyengébbek között, a prémiumokért, a jutalmakért többet s jobbat követeljenek. Vagyis mindent egybevetve: a borítékok vékonyságának, vagy vastagságának első számú főszereplője, meghatározója a végzett munka, az egyéni teljesítmények értéke legyen. Koós József 1 1979, február 25., vasárnap A szakmunkások képzésében, nevelésében fontos szerepük van a pártszerveze- . teknek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a szakszervezetek helyi szerveinek. i , A tanintézetekben és a munkahelyeken működő pártalapszervezetek, párttes- tületek konkrétan határoz- ; zák meg a szakmunkástanulók nevelésében érdekeltek . feladatát. A kommunista , közösségek minél több párt: tagnak adják pártmegbíza: fásként a fiatalokkal való i foglalkozást, a politikai, világnézeti nevelőmunkára va- i tó aktív részvételt. A pärtszervezeteknek van tennivalójuk a te- ! kintetben is, hogy eredmé' • nyesebb legyen a szakmunkástanuló fiatalok párttaggá nevelése, tudatosabb és tervszerűbb tagfelvételi munka ; valósuljon meg. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága az elmúlt évben foglalkozott a KISZ e területen végzett munkájával, a tennivalókkal. A KB-határo- zat alapján megyénk ifjúsági szervezetei helyesen határozták meg temhivalóikal; s építették azokat be az akcióprogramokba. Ezek sorából két dolog emelkedik ki Az egyik: a KISZ szerve; vettségének fokozása. Igaz, a jelenlegi szervezettség jó, 1 országos átlag feletti (63 ’ százalék), de ez az érték nagy szélsőségeket takar, ezért elsősorban arra kell törekedni, hogy ezek a szélsőségek megszűnjenek, a tagfelvételekre megfelelő nevelő és előkészítő munka során ott kerüljön sor, ahol a szervezettség alacsony. A másik az, hogy a KISZ politikai képzésében kiemelten kell foglalkozni a hatalom, a munkásosztály vezető szerepe, a hazafiság és proletár ,' internacionalizmus, valamint gazdaságpolitikánk kérdéseivel. Megyénkben nem rendelkezünk jelentős munkáshagyományokkal. Ennek oka, 'hogy ipari üzemeink száma felszabadulásunk után szaporodott meg, ezek többsége még nem nagy múltra tekint vissza. Ezért is fontos, hogy a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség működjön együtt a már meglevő hagyományok ápolásában, ezek szocialista tartalommal való megtöltésében, s újabb hagyományok teremtésében. VEZETŐ PARTTESTÜLETÜNK ajánlja az intézeteknek, a szakmunkásképzésben érdekelt szerveknek, hogy tekintsék át eddigi tevékenységüket, és fordítsanak nagyobb gondot felelősségteljes munkájukra. Kiss Sándor, a megyei pártbizottság _ _______osztályvezetője
