Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk fi hét nagy kérdése Eltávolítóit tacepao Egész héten változatlan hevességgel folyt a harc a támadó kínai csapatok ellen Vietnam északi részén. A vietnami hír ügynökség képe a Lang Són tartományban folyó küzdelmet mutatja. (Fotó — VNA—AP—MT1^KS) OLASZORSZÁGBAN ÉS BELGIUMBAN változatla­nul szilárd kormányt keres­nek: Iránban új és új tö­résvonalak jelentkeznek egy bonyolult konszolidációs fo­lyamatban; a második kü- lönbéke-nekifutással próbál­koznak Camp Davidben; Carter kétszer is hosszabb magyarázkodásra kénysze­rült a sajtó képviselői előtt; csehszlovák—lengyel, NDK —angolai és francia—nyugat­német csúcstalálkozó zajlott; Spanyolországban készülnek a i csütörtöki választásokra. Eseményekben igazán nem volt hiány, ezúttal mégis — rendhagyó módon — a hét egyetlen kérdésére keressük a választ. Ha úgy tetszik a kérdésre, mi történik föl­dünk ma kétségkívül leg­forróbb pontján, Vietnam kínai agressziótól sújtott északi körzeteiben? Több, mint egy hete ér­keznek a különben viszony­lag szűkszavú hadijelenté- sek a harcok térségéből. Az ismert tények arra valla­nak. hogy Kína egyre na­gyobb erők bevetésével pró­bál valamiféle eredményt elérni. Három támadó ék­ben, harminchat fontosabb ponton igyekeznek előrenyo- nulni, fokozták a légi tevé­kenységet, s nagy számú diverzánst (Vietnamból ko­rábban menekült, kínai származású hoákat) vetnek be. Az erős vietnami ellen­állás azonban megakadá­lyozta a tervezett gyors le- rohanást. Sőt, a támadókat több helyen visszavetették a határon túlra. A kínai csa­patok általában 10—15 kilo­méter mélységre tudták be­hatolni. egyedül Lao Kay tartományban jutottak mint­egy harminc kilométernyire a határtól. A veszteségek ugyanakkor súlyosak, mint­egy tizenötezer kínait tettek harcképtelenné — áldoza­tok vannak természetesen a vietnami oldalon is, a fegy­veres erők, s különösképpen a polgári lakosság soraiban. Pekingbení először arról beszéltek, hogy korlátozott, úgymond megtorló akciót hajtanak végre, kambodzsai csatlósrendszerük, a Pol Pot-rezsim összeroppanásá­nak megbosszúlására. Fel­háborító és cinikus érv volt s végképp lerántotta a lep­let a kínai vezetésről, amely reggeltől estig a hegemő- nizmus ellen csatázik, mi­közben maga adja annak iskolapéldáját. Hiszen mi más, mint nyílt hegemóniz- mus a szomszéd országok állandó fenyegetése, a zsa­rolás és a nyomás eszközei­Heltai Andas, az MTI tu­dósítója jelenti: Carter amerikai elnök ál­lítólag számol azzal az es­hetőséggel, hogy a szenátus nem hagyja jóvá a jövendő SALT-egyezményt és más módon kell korlátozni a ha­dászati támadófegyvereket. Washingtoni politikai körök­ben pénteken nagy feltűnést keltett James McGregor, az ismert történész beszámolója Carter elnökkel folytatott ilyen értelmű beszélgetéséről Az Atlantic Monthly című folyóiratban megjelent cikke szerint Carter kijelentette neki: Amennyiben a szená­tus nem hagyná jóvá az új SALT-egyezményt, a maga részéről kész tiszteletben tartani a szerződés előírásait — ha a Szovjetunió is így jár el. A szenátusban kétharma­dos többség kell nemzetközi szerződések törvénybe ikta­AWÜSW 1919. február 33.. vasárnap nek alkalmazása, megalapo­zatlan területi igények tá­masztása, s végül a nyílt katonai támadás. Peking természetesen nem tétt le a ködösítésről sem. Az Ü.j- Kína hétközi, egy-két mon­datos hadijelentései úgy fogalmazódtak, hogy a kínai csapatok Küangszi és Jünan tartományban vívják ütközeteiket. Tehát ügy tá­lalták az ügyet a kínai köz­véleménynek, mintha Kína területén harcolnának, vagy könnyen lehet, hogy a meg­szállt határmenti sávokat már a két tartományhoz csatolták. (Ilyen körülmé­nyek között természetesen figyelmet érdemelt a hír, hogy a Tienanmen téren el­helyeztek egy olyan tace- paót, amelynek szerzője bí­rálta a kínai beavatkozást) De a kínai külügyminiszté­riumban elhangzott volna egy bejelentés a csapatok visszavonásáról is, csakhogy rövidesen mindent cáfoltak. A bizonytalanság­nak ezeket a pekingi je­leit a külföldi megfigyelők részben a heves vietnami el­lenállásnak tudják be (s Hanoi nem vetette be még főerőit, hissen amennyire csak lehet, igyekszik korlá­tozni a háborút); egyes nyu­gati források említést tesz­nek a kínai vezetés lehetsé­ges belső vitáiról; s különös súllyal esik latba a nemzet­közi visszhang. Ez pedig egyértelműen elítéli a kínai agressziót, politikailag elszi­getelve egy „politikai hábo­rú” kirobbantóját. Kína mel­lett nyíltan egyetlen kor- ■jjnány állt ki, egy olyan ka­binet, amely csak nevében és vágyaiban létezik: a megbu­kott Pol Pot-vezetés. A szo­cialista országok, a fejlődő világ számos állama, nyugati pártok és szervezetek álltak ki Vietnam védelmében, cse­lekvő szolidaritásukat han­goztatva. Nem pártolhatták a kínai lépéseket a NATO-ha- talmak sem, viszont tanúi vagyunk egy olyan irányzat­nak, amely el akarja mosni az igazi felelősséget. E sze­rint a kambodzsai felkelés­nek nyújtott vietnami segít­ség és a Vietnamba történt kínai behatolás között vala­miféle egyenlőségjel tehető. Idevágnak azok az értesülé­sek is, hogy Carter a Teng- látogatás során már tudo­mást szerezhetett a kínaiak konkrét elképzeléseiről, s a tény, hogy az amerikai pénzügyminiszter pekingi útját nem mondták le a harci cselekmények közepet­te sem. Nyilván hasonló tö­rekvések vezették Washing­tont a Biztonsági Tanács vi­tásához és — legalábbis a jelenlegi helyzetben — erő­sen kétséges, megkapná-e az új SALT a szükséges támo­gatást. Powell, a Fehér Ház szó­vivője "a cikkben foglaltak­kal kapcsolatban kijelentet­te: Bár arra számítanak, hogy a szenátus jóváhagyja majd a SALT-szerződést, adott esetben, „ha a Szov­jetunió mérsékletet tanúsít”, az Egyesült Államok is ha­sonlóan jár el. Magyarán: Washington kész lenne tisz­teletben tartani az egyez­mény előírásait, függetlenül a szenátusi döntéstől. Megfigyelők szerint Car- ternek a SALT-szerződéssel kapcsolatos elgondolásai azt tükrözik, hogy az elnök tö­rekszik ugyan a hadászati tegyverkezes korlátozására, de ismét azt a hibát követte el, mint már korábban gyak­ran: idő előtt felfedte kár­tyáit. A'szenátus SALT-elle- nes köreiben csak olaj lesz a tűzre, hogy az elnök be­vallotta: fél, hogy alulmarad a szerződés körül harcokban, — de ellenfeleit megkerülve akarja elérni célját, i _________ _ (MTI) t ájának sürgetésében is. A' “nai agresszió „feloldása” a délkelet-ázsiai helyzet meg- targyalásában, arra vonatko- zo kísérletnek látszik, hogy eltekintsenek az igazi prob­léma megfelelő keretek kö­zött történő megvitatásától. A napról-napra változó helyzetben nehéz minden előrejelzés. (Annál inkább, mert a józan logika általá­ban szem beáll a kalandorok logikajavai) A kínai agresz- szio máris igen veszélyes elemekkel terhelte a nem­zetközi viszonyokat, megnö­velte a feszültséget a Távol- Keleten. Egyúttal - king , h- héz feltételek közé manő- veiezte magát. Ha végül is végrehajtja a kényszerű visszavonulást, csak aláhúz­za kudarcát. Ha folytatja a harcot a korlátozott határ- savban (egyes nyugati meg­figyelők lehetségesnek tart­ják a kínai csapatok „be- asasát”), a megszállással és területszerzéssel méginkábo maga ellen fordítja a világ haragját. Ha a legnlagyobb kockázattal járó utat vá­lasztja, s kiterjeszti a fegy­veres' összecsapásokat Viet­nam belsejére, vagy akár Laosz területére, akkor szembetalálja magát az el­lenállás minden eszközével, s Epésének minden nem­zetközi következményével. VIETNAM NEHÉZ PRÖ­jvrTt-AL!SKI naPÍa*nkban. Miután hősies önvédelmi- leiszabadító harcot vívott a fran.cia gyarmatosítókkal, a .lapón hódítókkal, újra a francia expedíciós csapatok- kai, majd az amerikai im­perialistákkal •— most a kí­nai agresszióval kell szem- beszallnia. De ahogyan a behatolók minden esetben vereséget szenvedtek, nem var más sors az újabb ag- resszorokra sem. Vietnam képes megvédeiü önmagát, s maga mellett tudhatja har­costársait, barátait. Ez ad magabiztosságot Vietnam né­pének — a helyszíni tudósí­tások nyomatékosan hang­súlyozzák, hogy a harcok térségétől 200 kilométernyire fekvő fővárosban. Hanoiban nyoma sincs a pániknak. — jóllehet az ország öt északi tartományában tart a hábo­rú. Hadijelentéseket olva­sunk, kis vietnami helysé­gek nevét tanuljuk, s élő a szolidaritás jelszava: veled vagyunk, Vietnam! New Yorkot már több mint két esztendeje kegyet­len pénzügyi láz rázza. A város adóssága 13 milliárd dollárra növekedett New York krónikus betegségeit — a városi költségvetés defi­citjét, az óriási munkanél­küliséget. a drágaságot — . nem lehet orvosolni — írja az Internacional Héráid Tri­büné. „Nincs olyan bölcs, aki segíteni tudna a váro­son” — visszhangozza a lap után Felix Rogatin bankár, a „New York megmentésé­re alakult csoport” egyik tagja. Ismerősöm, Valdo Nost- rum, aki a lakosság elván­dorlásának kérdéseivel fog­lalkozik, nagyon dekoncent- ráltnak tűnt, mikor a napok­ban egymásba botlottunk a gőzfürdő párafelhőjében. — El se tudod képzelni, milyen rosszul állnak az ügyek — mondta komoran a kölcsönös üdvözlés után. — Odáig fajultak a dolgok. (Folytatás az 1. oldalról) sát, mindenképpen megtisz­títja országa területét a ki- .jpi agresszoroktól” — hang­súlyozta a vietnami pártlap. PEKING A kínai pártvezetés által elrendelt véleménynyilvání­tási tilalom ellenére Kína Vietnam ellen indított ag­resszióját elítélő faliújság jelent meg a pekingi „de­mokratikus falon”. A hama­rosan eltávolított faliújság szerzője, egy kormányszerv dolgozója, megfigyelők sze­rint sok-sok kínai vélemé­nyének adott hangot, amikor a következőkre mutatott rá; Kíhánának ném volt joga ahhoz, hogy katonai invázi­ót hajtson végre á Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Kína megsértette Vietnam területi integritását és szu­verenitását, a nemzetközi jo­got és saját eddig vallott el­veit is. Ez az invázió semmi jót nem eredményezhet Kína részére. Ennek az akciónak a következményeként a külvi­lág agresszornak fogja nyil­vánítani Kínát. A vietnami nép pedig soha nem fogja megbocsátani az ellene vég­rehajtott inváziót hogy speciális tervet kell kidolgoznom arra az esetre, ha New York teljesen tönk­remegy. Ki kell eszelnem, mj legyen kétmillió mene­külttel azon a napon, ami­kor a bankok a város pol­gármesterétől az összes köl­csön visszatérítését fogják követelni. Füttyentettem. — Hétmillió?! Szerinted a csőd napján minden New York-i elfut a városból, amerre a szeme lát? — Mi egyebet tegyenek, ha ott maradnák minden létfeltétel nélkül, és ráadá­sul még munkanélküliek is lesznek? És itt van a leg­nagyobb probléma: kiderült, hogy az Egyesült Államok­ban senkinek sincs rájuk szüksége. — Micsoda badarság! — vetettem ellen. — Amennyi­re én tudom, a New York­iak rendes, barátságos em­berek, és bármilyen hely­zetben be tudnak illeszked­A kínai vezetők, amikor el- határozták az inváziót, nem kérték ki a kínai lakosság véleményét és a lakosságot csak a támadás megindítása után tájékoztatták. Követel­nünk kell tehát, hogy a jö­vőben bármilyen katonai akció megindításáról csak a kínai országos népi gyűlés állandó bizottsága dönthes­sen. Követeljük továbbá, hogy a kínai fegyveres erők azonnal szüntessék be akció­jukat Vietnamban és a kínai csapatokat azonnal és felté­telek nélkül vonják vissza Vietnam területéről — mu­tat rá egyebek között a fa­liújság szerzője. Világszerte egyre széle­sebb méreteket ölt az a kampány, amelynek részt­vevői elítélik a VSZK ellen elkövetett kínai agressziót, és támogatják a hŐ6 vietna­mi népet. Etiópiában, Afganisztán­ban és számos más ország­ban szolidaritási tüntetések zajlottak le a vietnami nép mellett Portugália 244 szakszervezetének országos konferenciája egyöntetű szolidaritási nyilatkozatot adott ki. ni. Emlékszem, volt egy New York-i cselédlányunk —el­ragadó teremtés! Családtag­ként kezeltük. — Igen, a New York-i cselédlányok valóban jók — értett egyet Nőst rum. — De az a baj, hogy távolról se minden New York-i tud háztartást vezetni. A több­ségük üzletember, tőzsdei alkalmazott, gyáros, ügyvéd — vagyis ilyen értelemben semmire sem alkalmas. — Ebben igazad van. — Aztán itt a nyelvi aka­dály is — folytatta Nőst­rum. — Hogyan szoktatsz le hétmillió New York-it a barbár szlengjéről és ho­gyan bírod rá őket arra. hogy angolul beszéljenek? — El lehetne őket külde­ni esti iskolába. — Lehetne, persze — ne­vette el magát Nostrum. — Aztán itt egy másik kérdés: mi legyen a New York-iak hagyományaival, szokásaival, amelyek egy idegennek leg­alábbis furcsák? A szeme­tet például általában reggel ötkor hordják ki a kukák­ba és ezt normális dolognak tartják. Egy Sacramentóban ez az általános hajnali dü­börgés valószínűleg utcai tömegzavargások kezdetének alkalma és jeladása lesz. Vagy más: ahogy bizonyá­ra te is észrevetted, a tipi­kus New York-inak az a szokása, hogy magában be­szél — a városi zajban így könnyebb és kényelmesebb megoldania a maga kis problémáit. Bostonban az Röviden NEW YORK Pénteken New Yorkban J^eült a Biztonsági hogy megvizsgálja a Vietna­euJ JLaJISia Köz«reasag eLIen elkövetett kínai ag- fs;szió következtében ki­alakult helyzetet Az ülésen vákt°rUlÓ 68 Csehszlo- hSezef TtUSai határozat­tervezetet terjesztettek a tes tulet ele, amely elítélj a ki* nai agressziót és a leghati: rbzottabbap követeli a kí­nai csapatok haladéktalan ^vonását Vietnam területé­ről. A dokumentum felszó­lítja az összes ENSZ-ta°ál lamokat, állítsák le a fegy­verszállításokat Kínának a szovjet és csehszlovák ha BT°fe te^zet ertelmébent BT ielszóhtaná Kínát h 1 a VSZK-nak mindazokat az anyagi károkat, amelyeket .a fegyveres kínai csapatok vietnami területre való be­hatolása okozott. NEW YORK Kort Waldheim, az ENSZ-SS? ^hn^„NSZK'b-Ä fetentSte ÍS aZ NDK-ban3!' j^entetle be Pénteken ^ vi Iá gszervezet eevi \r « * • h Ä* 7~* neckerrel, az NDK áiiH tanácsának elnokeveb WASHINGTON f— sok valószínűleg a jövő héf roma mányvalsag megoldásáról. BELFAST Btítfastban megnyílt IrarJ vufr K.omrnunista Pártjai mfe XVII. kongresszusa amelvnr, Sur\vH-deiegátus & pÄYz Ä rrLapjtsta kongresszusát Ulster székh^ Jysn, ahol csaknem 200 esz­äs,"‘ a w&K ilyent dilinósnak tartanák és azonnal beszállítanák az el­meosztályra Arról a nemes New York-i szokásról nem is beszélve, hogy feltúrják á járdákat, az úttestet, és meg­határozatlan időre úgy hagy­ják. Ha Philadelphiában ás­nák fel így a várost, az ottaniak úgy elhessentenék őket, hogy szemrebbenés nélkül három-négy állammal messzebbre futnának! —• Figyelmeztetni kell ä New York-iakat, hogy hagy­janak fel ezekkel az ostoba szokásokkal. — Minden hiába! — le­gyintett Nostrum. — Nem hisz benne senki. Az álta­lunk megkérdezett kormány­zók és polgármesterek egy­hangúan kijelentették, hogy egyetlen New York-it sem engednek be. — Nem valami rózsás helyzet — jegyeztem meg. — Mi lesz hát New York­kal, ha a bankok konfiskál- ják az egész vagyonát és magát a várost is? — Ebben az esetben —» mondta ünnepélyesen Valdo Nostrum —, a szövetségi kormány árendába veszi New Yorkot és tábort csinál a helyén, jobban mondva t y gigantikus menhelyet a hét­millió munkanélküli New York-i számára. Ez a vég­leges mentési tervem. Sze-i retném tudni, ki lehet-e ta­lálni valami jobbat? (Zahemszky László j fordítási) I Carter újra felfedte kártyáit Réti Ervin ők íriák Art Buchwald (USA) New York megmentése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents