Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-03 / 28. szám

Sikeres cukorszezon után Sötét lakások Miért van energiaválság? A startpisztoly eldördült A kampányt idéző pillanatok (Fotó: Szabó Sándor) EZELŐTT ÖT esztendővel a kőolajtermelő országok egységes áremelési akciójá­nak sokkszerű hatása volt. Ez a hatás egyrészt közvet­lenül érzékelhetően jelent­kezett, — egyes országok­ban megszabták az autók közlekedési sebességét, kor­látozták a kiadható benzin­mennyiséget, szünetelt a vá­rosok éjszakai világítása — másrészt hosszú távon vál­toztatta meg a fejlett orszá­gok politikai-gazdasági ve­zetőinek addigi elképzelése­it. Itt rögtön rá kell világí­tanunk arra, hogy az igen fejlett iparral rendelkező or­szágok politikai-gazdasági vezetése az olajválság, vagy más néven nyersanyag- és energiaválság kirobbanása előtt nem kezelte kellő súly- lyal a legkülönbözőbb tudós társaságok hosszú ideje haj­togatott mottóját. Azt, hogy újból és újból felhívták a figyelmet arra, hogy bizo­nyos nyersanyag és energia újra nem termelhető és a készletek nagyon is végesek, s ehhez kellene igazítani a fejlődés tempóját is. Nagyon kevesen vették komolyan akkor az úgynevezett római klub második jelentését, amely arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy az ezredfor­dulón a megnövekedett la­kosság igényeit kielégítendő ötször annyi energiát és nyersanyagot kellene fel­használni, mint ma. De hon­nan? A NYERSANYAG és ener­gia azonban fogytán van. Olyan országnak például, mint Lengyelország — amely a világ tizedik, Európa ha­todik, a KGST második leg­nagyobb energiatermelője — a múlt esztendőben je­lentősen sikerült túlteljesí­teni energiafejlesztését és ennek ellenére sem tudják az országos igényeket ma­radéktalanul kielégíteni. Je­lenleg az energia- és fűtő­anyag-felhasználás 20—30 százalékos csökkentését irá­nyozták elő a meglevő gon­dok enyhítésére. ( Csehszlovákia viszonylag szerencsés helyzete abból adódik, hogy a felhasznált energia 70 százalékát hazai fekete- és barnaszénből fe­dezik, illetve állítják elő. Ennek ellenére néhány éve növekvő feszültségek jellem­zik a csehszlovák energia­helyzetet. Kényszerű fo­gyasztási korlátozásokra is sor került, amelyek elsősor­ban a termelést fékezik, de mint például az év eleji fagyhullámban, a lakosság mindennapi életét is érintik. Az energetikai fejlesztés fő járha'ó útját az atomerőmű­vek építésében látják északi szomszédaink. Néhány hete kezdődött meg Jaslovcke Bohunicben, az első nagy atomerőműben a 440 mega­wattos próbaüzem. Nem tudják viszont hasz­nálni Ausztriában a nyolc- mi lliárd Schilling költséggel megépített zwentendorfi atomerőművet, mivel a nép­szavazás megvétózta üzem­be helyezését. A legolcsóbb­nak és elvileg kimeríthetet­len nukleáris energia előál­lításnak a legnagyobb prob­lémája az, hogy ezek az erőművek technikai, környe­zetvédelmi és nem utolsó­sorban áttételes politikai okok miatt sebezhetők. Nem véletlenül kavart akkora port az amerikai szenátus­ban az atomerőművek komp­lett exportjáról szóló terve­zet. A MAI IRÁNYZATOK az energetikával kapcsolatban három nagy csoportra oszt­hatók. Az első helyen a ta­karékossági intézkedések állnak. Ha lekicsinylőén le- gyintünk, hogy ez nem meg­oldás, elvileg igazunk van, de gyakorlatilag ijesztő mennyiségű energia megy veszendőbe a világban. Ha az ÉVA ügynökség jelenté­sét vesszük alapul, amely az osztrákoknál kíséri fi­gyelemmel az energiafel­használást, a következő ké­pet kapjuk. Ha az 1976-ban megtermelt energiát 100 szá­zaléknak vesszük, akkor an­nak csak 68 százaléka jutott el a fogyasztókhoz. A ter­melési, átalakítási veszte­ség 32 százalék. A lakosság­hoz 34 százalék energia ke­rült, de ennek csak 18 szá­zalékát használták fel, 16 százalék eltűnt a szállítási, helytelen használati eljárá­sok miatt. Még megdöbben­tőbb a közlekedés kihaszná­lási százaléka. A több mint 12 százalékos energiarésze­sedésből csak 2,6 százalék volt a hasznosított mennyi­ség. Angliában például az épí­tési szabványokban megkét­szerezték a hőszigetelési normákat, növelték az ener­giaszolgáltatás árait az 1973- as energiaválság hatására. Megjegyzésre érdemes, hogy az intézkedések után két évvel hat százalékkal csök­kent az energiafogyasztás. A LEGDRASZTIKUSABB takarékossági - intézkedések talán Romániában láttak napvilágot. Ott minden üzem megkapja a havi energia- egységet és azzal teljesíteni kell a tervet. A túlfogyasz- tók súlyos pénzbírságot fi­zetnek. A múlt esztendőben Szatmár, Szilágy és Mára- maros megyék üzemei közül a túlfogyasztók félmillió lei pénzbírságot fizettek ki. De pénzbírságot rónak ki a ház­tartási fogyasztókra is, ha nem az előírásoknak megfe­lelően bánnak az energiá­val. Bukarest egyes kerüle­teiben délelőtt csak megha­tározott időszakonként lehet használni a felvonókat és egyes kerületekben a dél­előtt folyamán csökkentik az áramszolgáltatást. Jugo­szláviában is áramkorláto­zásokat léptettek életbe, amely meglehetősen várat­lanul érte a lakosságot. A jugoszláv kormány rendkí­vüli ülésen foglalkozott az energiaproblémákkal. Meg kell említeni, hogy a hazai benzináremelést is a kényszerűség hajtotta ki, így próbálván okosabb és célszerűbb autózásra fogni mind a vállalati, mind a magángépkocsi-tulajdonoso- kat. Az idén például négy­százezer tonnával kell több benzinnek való olajat be­hozni, s ez túlságosan is nagy terhet ró a népgazda­ság pénztárcájára. A takarékosság tehát fon­tos és sokat jelentő lépés az energiával kapcsolatos in­„Aki ma nem tud a mun­kától tanulni, az holnap nem tud a tudatlanságtól dolgoz­ni.” E lenini mondás koránt­sem csak szépen hangzó, jól mutató dekorációs szöveg­ként díszíti a Csepel Autógyár hármas számú egri gyárá­nak tanácskozótermét. Igaz ugyan, hogy a politikai munkáról nem szokás rang­sort készíteni, de ennek el­lenére sem férhet kétség hozzá — a végzett munka eredményein kívül megerő­sítette ezt felszólalásában Kovács János, az MSZMP Eger városi Bizottságának titkára is —, hogy a gyár egyes számú alapszervezeté­nek kommunistái — a két forgácsolóüzem munkásai, műszakijai — szakmailag és politikailag is a legképzet­tebbek közé tartoznak, a vá­rosban. Az ötvennégy kommunis­ta közül — hangsúlyozta nem kis büszkeséggel a ve­zetőség beszámolójában Hajdú János párttitkár — több mint félszázan szak­munkások, ugyanennyien végezték el a marxista kö­zépiskolát, kilencen a marxista egyetemet, hárman pedig most járnak az emlí­tett iskolákba. Nem túlzás tehát, ha azt mondjuk ró­luk: dolgozva tanulnak, s tanulva dolgoznak. És hogy mennyit ér a na­gyobb tudásuk, a szélesebb, a sokoldalúbb műveltségük az üzemben, a gépek mellett, a termelésben ? Fogalmazzuk úgy, ahogyan ők érzik, aho­gyan' ők válaszoMaki egyre tézkedések közül. Az irány­zatok másik nagy fő cso­portjának a hagyományos energiahordozók újbóli , fel­fedezése alkotja. Lásd a ha­zai eocénprogramot, amely a szénkészletek hasznosítását tűzte célul. A harmadik és egyelőre még kísérleti szakaszban levő csoportba az új ener­giahordozók felfedezését és gyakorlati alkalmazását so­rolhatjuk. Zárójelben lehet megjegyezni, hogy a nukle­áris energiát már nem te­kinthetjük új energiahordo­zónak. Az USA uránkészle­tei még 75 évig — tehát gyakorlatilag egy emberöl­tőig — fedezik az atomerő­művek szükségletét. A XX. század vége felé felszínre törő energiaválság, ha pilla­natnyi kapkodást, átmeneti nehézséget jelent is a gaz­dasági növekedésben, előbb- utóbb kikényszeríti a tudo­mánytól merőben új ener­giahordozók gyakorlati be­vezetését. Nem kisebb a fel­adat, mint hogy helyreállít­sák az energetika és az ipar fejlődésének megbomlott összhangját. Nehezíti és lassítja a fo­lyamatot, hogy e területen is, mint a tudományos tech­nikai forradalom egyéb me­zőin a haladásnak az ideo­lógiailag és társadalmilag is megosztott világ talaján kell bekövetkeznie. Ügy véljük azonban, hogy az emberiség egyik legsúlyosabb gondja, az energiaválság segít rá­döbbenteni, hogy a gazda­sági együttműködés, a tu­dományos együttgondolko­dás, amelyet politikai szin­ten békés egymás mellett élésnek neveznek, az egyet­len járható út. A KÖZÖSEN fenyegető közös gondokat csak közösen lehet feloldani. S ha a vilá­got ért energiasokk másra nem is volt jő, arra min­denesetre igen, hogy józa­nabb, mérsékeltebb gondol­kodást sugalljon ne csak a tömegeknek, hanem a poli­tikai-gazdasági hatalom ve­zető szakembereinek is egy­aránt. többet. A technika ugyanis gyárukban is rohamosan korszerűsödik, a modern gé­pek egyre több okos, ki­művelt embert igényelnek, mert különben minden hiá­ba, mit sem ér a gép. De a tehetség, a tudás, a művelt­ség, a hozzáértés is csak akkor válik az egyén és a társadalom céljait jól szol­gáló igazi erővé, ha a min­dennapok munkájában, a termelésben is kamatoztat­ják az értékeket. Az egri Csepel autógyáro­sok egyes számú alapszerve­zetéhez tartozó kommunis­ták tavaly is ezt, illetve így tették. Elsősorban nekik, s a gyár többi kommunistájá­nak köszönhető, hogy az 1978-as esztendő gazdasági feladatait minden tekintet­ben élüzem szinten teljesí­tette az egri gyár, s ezzel a nagyvállalat gyárai között az első helyre kerültek. Pedig igencsak vastag és kemény fába vágták fejszé­jüket 1978. január 1-én. Az új termék, a nyugatnémet licenc alapján készített se­bességváltók gyártási tech­nológiáját a vártnál is ha­marabb tanulták meg, és sa­játították el a milliókat érő új technika üzemeltetését. A termeléssel párhuzamosan több mint 70 gépet — a leg­olcsóbb értéke is meghalad­ja a hárommillió forintot — helyeztek üzembe, 25-öt pe­dig felújítottak. Az új üzem­csarnokuk még csak félig volt kész, amikor már meg­kezdték a leendő géppark beépítését, a beruházás ün­nepélyes atadasa előtt meg­A leg-ek kampányát hagy­ta maga mögött január 24- én hajnalban a Mátravidé- ki Cukorgyárak két üzeme. Először is a leghosszabb volt, mert Selypen 140, Hat­vanban 136 napig tartott, amire még nem volt példa. A száztizenegy partnergaz­daság 21 ezer hektár földjé­ről az eddigi legnagyobb mennyiségű nyersanyag, az­az 757 ezer tonna répa fu­tott be a két telepre. S a 94 611 tonna cukor is a leg­több, ami egyetlen idény so­rán kikerült a gyárak fel­dolgozó géprendszereiből. Ez utóbbi adat kapcsán érde­mes megjegyeznünk, hogy a most gyártott cukormennyi­ség hazánk szükségletének egynegyede. Jószerint min­den magyar állampolgárra jut belőle tíz kilogramm. Továbbá nem kis elégedett­séggel jegyezték meg a vál­lalati vezetők, hogy célsze­rű törekvéseik eredménye­ként ezer forinttal csökkent egy-egy tonna cukor önkölt­sége, a gyártási veszteség további szigorú redukálásá­val pedig 1820 tonna több­letcukrot nyertek, éspedig 18 millió forint értékben. Automatizálással Ennyi jó hallatán önként fölmerül bennünk a kérdés: milyen úton-módon érte el a vállalat például az önkölt­ség és a gyártási veszteség jelentős mérvű csökkenését? Válaszunkban első helyre kívánkozik a technológiai fegyelem és a műszaki fej­lesztés összhangja. Automa­tizálták a cukoroldal bizo­nyos folyamatait, többi közt az utótermék-pép kezelését. A melasszal ebben a sze­zonban mar nagyon kevés cukor távozott a géprend­szerből! Itt továtrt) is kíván­nak lépni, a még gazdasá­gosabb termelés érdekében megvalósítandó műszaki fej­lesztés .tervén most dolgozik a vállalat főmérnöke. Fel­tétlenül meg kell említe­nünk, hogy a kampány hosz- szúsága ellenére mindvégig nyomták az új csarnok új gépeinek indítógombjait. A gyári kollektíva példás fegyelmének, jó munkájának eredménye az is, hogy szá­mottevően sikerült termé­keik minőségét javítani, minden eddiginél kevesebb­szer túlóráztak, ötezernél is több munkaórát takarítottak meg, náluk volt a legkeve­sebb baleset, fegyelmi a nagyvállalaton belül. A büszkeség téglájával senki sem veri ugyan a mellét közöttük, megosztják a sikereket, az eredménye­ket, a többiekkel, a párton- kívüliekkel is, de ahogyan a gyár első számú gazdasági és politikai vezetői elmond­ták az egyes számú alap­szervezet taggyűlésén: ta­valy is ők, a kommunisták tették a legtöbbet a gyárért, a feladatok teljesítéséért. És nemcsak lelkesedésből, ten­ni akarásból, szorgalomból mutattak példát, hanem tu­dásból is. Tehették is, el­végre ezért tanultak vala­mennyien. Természtesen azzal is tisztában vannak, hogy ami ma jó, hogy ami ma eleg, az holnap kevés, s holnapután még több, még jobb kell. Az új iránt egyébként is fogé­kony és érdeklődő kollektí­va ez éves cselekvési prog­ramjába ezért is került is­mét kiemelt feladataként a szakmai és a politikai isme­reteik további és állandó gyarapítása. Nem szóltak ugyan róla, de örömmel veszik, ha má­sok, másutt, is követik pél­dájukat. igen magas volt a feldolgo­zási ütem Selypen és Hat­vanban egyaránt, így elejét vették a nyersanyagban ke­letkező tárolási veszteség­nek. Ide kívánkozik továb­bá, hogy az 1978-as répater­més cukortartalma messzire meghaladta az utóbbi hat­nyolc esztendő átlagát, pon­tosan 16,07 százalék volt. S ugyancsak segítette a kitű­zött tervek tízszázalékos túlteljesítését a MÁV és a Volán, mindenkor igazodva a követelményekhez. Akár a melaszelszállításhoz, akár a fűtőolaj-ellátáshoz, kellett tar­tálykocsikat kiállítani, az rendre, időben megtörtént, mint ahogyan a répaellátást is folyamatosan biztosították a szállító vállalatok. Tökéletes kapcsolat Mind a műszaki fejlesztés, mind a szállító cégek tevé­kenysége kevés lett volna a sikerhez, ha nincs tökéletes összhang, tökéletes kapcso­lat a feldolgozóipar és az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek között. A part­nerek támogató, tervet segí­tő szerepe már ott kidom­borodott, hogy megfelelően fejelt, gaztalanított répát küldtek az ötvennél több átvevőhelyre. Tartották ma­gukat a jó előre kidolgozott szállítási ütemtervhez is, biztosítva egyben az opti­mális tárolás lehetőségét. Egész december végéig szin­te veszteség nélkül lehetett feldolgozni a répát, a rom­lás elenyésző volt. A hely­zet januárban változott, amikor a hosszan tartó nagy hideg következményeként csökkent a nyersanyag érté­ke, feldolgozható-iképességé. Ez azonban már nem okoz­hatott olyan gondot, ami be­folyásolta volna a végső si­kert. A kapcsolat bizonnyal változatlanul jó lesz az el­következő szezonok idején, amikor mindkét gyárban cu­kortartalom szerint fizetnek a termelőnek, végérvényesen munkába állítva a „Vene- *na” rendszerű laboratóriu­mokat. A lezárult kampány kísérletei igazolják e vállal­kozás lét jogát, s a tényt, hogy érdemes a minőségre hajtani. Legtöbb gazdaság már most lényeges felárat kapott volna répájáért, ha a cukorszázalékot veszik ala­pul. 55 millió forint Ennyit költhet fejlesztés­re, beruházásra a Mátravi- déki Cukorgyárak igazgató­sága az idei esztendőben. Komoly összeg, de szükség is van rá mindkét gyártele­pen, ha törődni akarnak a hatékonysággal. Hatvan ezért kap új bepárlót, két centrifugát, ezért építenek a cukorraktári kiszerelöknen fekete-fehér öltözőt, s kez­dik el egy tízezer köbméte­res melasztartály, valamint mészégető és mészoltó állo­más munkáit. Selypen negy­ven tonnás új kazánt állíta­nak be, oda is jut pénz tíz­ezer köbméteres melasztar­tályra, egy centrifugára, to­vábbá áthúzódó beruházás keretében kétszintes, tizen­két lakásos házat emelnek, hogy csökkentsék az ott dol­gozók szociális gondjait. Ez­zel egyidőben . kívánnak ko­operatív munkát végezni a Cukoripari Kutató Intézet­tel, éspedig a gazdálkodást elősegítő témákban. Ilyén az automatikus cukorkristályo­sítás, az új szűrési techno­lógia kísérlete. S általában nagy súlyt fektetnek min­den módszer meghonosítá- sara, ami csak az energia­megtakarítást szolgaija. Hogy mindez mikor kezdő­dik? A startpisztoly akkor eldördült, amikor leálltak a ,-4t gyár feldolgozógépei... Moldvay Győző 1979. február 3., szombat Szigethy András A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Dolgozva tanulnak, tanulva dolgoznak ffcoós}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents