Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

Minden kevés A mozi, a jó film és a közönség Szabálytalan montázs arról, hogy valami baj van Szüle. Véget ért a ______________ tizenegyedik, i smét gazdagabbak lettünk egy hazai szemlével. Beszé­dek hangzottak, vitázók cse­réltek véleményt, bemutat­ták a legújabb filmeket. A lapok hasábjain szinte min­dennap szerepelt a mozi és a magyar film, egy hétig az érdeklődés középpontjá­ba került a hazai filmmű­vészet. Ilyenkor ugyan meg kör­nyékezi az embert némi op­timizmus, ám igyekszik sza­badulni ji csalóka hangulat­tól, mert köztudomású, hogy nem egyetlen hétből áll a világ, még az esztendő sem. s a hétköznapi tapasztalat gyakorta ellentmond az ün­neplésnek, sőt olykor cá­folni látszik a megszépítő nyilatkozatokat is, Akik rendszeresen nézzük a fil­meket, évek óta tapasztal­juk, tudjuk, Írjuk: baj van a mozival, még inkább baj van a magyar filmekkel, ímelyeket egyre gyérebb ér- leklődéssel tisztel meg a cözömség. Mintha megrongá- ódott volna a híd, ame­lyet a hatvanas évek sike- ■ei emeltek a filmművészet 'S a közönség összekapcso- ására. A pillérek helyén pedig egyre mélyül a sza­kadék. Maaiaiázal. | “SS lettünk egy szemlével. De vajon okosabbak, bölcseb- bek-e? Figyel-e jobban a hazai közönségre a magyar filmgyártás? Meg tudja-e újítani túlzottan beszabályo­zott, ám mégis csikorgó mechanizmusát a forgalma­zás? Szónoki ásnák tűnő kér­dések ezek, amelyeknek a végére az aggódás, az elbi- zonytalankodás rakja fel a kérdőjeleket. Mert mi taga­dás. nemcsak lovas, hanem magyarázó nemzet is va- jjyunk. Éppen mozijaink si­ralmas állapotát, avagy filmjeink egysíkú tematiká­ját, esetleges sikertelensé­gét ne tudnánk megindokol­ni? Tudjuk. Sajnos. egymást sorjázzák a bizonyítvány- magyarázatok. A stúdióve­zetők szép kerekre fogal­mazzák nyilatkozataikat, is­mertetik munkamódszerei­ket. beavatnak műhelygond­jaikba. Pedig a közönséget a film érdekli. Iia még ér­dekli egyáltalán. A forgal­mazás pedig a csökkenő adatokat tapasztalván fel­szisszen olykor, kezdetét ve- -szi a csűrés-csavarás, fino­mabban szólva a kozmeti­kázás, aminek eredménye­képpen megtudhatja a ked­ves olvasó, hogy: 1) igaz ugyan, hogy 1960- bain még 140 milliós néző­számot jegyzett a hazai sta­tisztika, tavaly pedig csak 73 milliót, de aggodalomra semmi ok, hiszen a csök­kenés világjelenség: 2) ami pedig a magyar filmek közönségét illeti: lem vitás, hogv 1978-ban több mint kétmillió néző hiányzott a mozikból, de csupán az új magyar fil­mekhez váltottak ennyivel kevesebb jegvet. mert az állami filmgyártás 30. év­fordulóiét kí'érő szeles körű felállításokkal sikerült. pó­tolni a hiányt: 3) nem emelkedett ugyan i magya’- filmek nézőinek a száma, de nem. is csök­kent ... Stagnál. Ez a he­lyes megfogalmazás. Ebben az évben psdic 'zárt fog c«ökk=’M a nézők •■"ima, mert.. Ezt majd ""őre ma<r ......Szmk. U jjjjif I Az összkép oer­- • I sze nem ilyen egyértelműen sötét. Néhány megvár film az elmúlt év­ben is eljutott a hazai kö­zönséghez, külföldön pedig immár hosszr’-h távon is örvendetesen ió hírt v’vott ki maginak a megvár film- mflvésze*- F!! *•' 'nke' jegy­zik a nem k V gamn A7.t r TV ' * rre" koVáiiW'hegy a kül­föld’ szsk • közvélemény — és a közön-ég is — mintha érzékenyebben rea- •ealna filmjeink valóságfe! ­táró realizmusára. Jó tudni, hogy -az elmúlt évben a . nemzetközi fesztiválokon tíz magyar film kapott dí­jat, közöttük nagydíjat Zsombolyai János Kihajolni1 veszélyes cimű alkotása, amelyet idehaza igencsak megkérdőjelezett a kritika. Egy másik fesztiválról a zsűri különdíját hozta el a Legato — Gál István film­je —, s öröm, hogy András Ferenc remeklése, a Veri az ördög a feleségét, amely 1978-ban idehaza a kritiku­sok díját: kapta, Karlovy Varyból ezüst fődíjjal, egy másik nemzetközi mezőny­ből pedig a humordíjjal tért haza. Bár eddig is tudtuk, még­is hasznos volt, hogy a szemlét kísérő rádiós sajtó- konferencián is megerősítést nyert, miszerint: nemcsak eszmeileg jegyzik magas ér­tékkel szerte a világon a magyar filmet, hanem anya­gilag is. Arról van szó, hogy annak a hat-nyolc filmnek az árából, amelyet évi ter­mésünkből a népi demokra­tikus országokban és Nyuga­ton el tudunk adni, megvá­sárolhatjuk mindazokat a külföldi filmeket, amelyeket a hazai mozi park e&y év alatt bemutat. II arcom/ ? I Filmgyártásunk Gll> ! I — ha lehet így fogalmazni — külkereske­delmi mérlege tehát egyen­súlyban van. Filmjeink kül- lolctön állják a versenyt. Es idehaza? — kérdezhe­ti joggal az olvasó, aki gya­korló mozinéző is egyben. Tulajdonképpen idehaza is állják. Azokkal a filmek­kel persze, amelyekkel egy súlycsoportba hozhatók. A magyar filmek ugyanis nem a Pokoli torony típusú szu­perprodukciók, a látványos Abba, vagy az izgalmakkal teli Félelem a város felett kategóriájában versenyeznek. A mi filmjeink elsősorban elkötelezettségükkel, gon­dolatiságukkal, a társadalmi felelősségtől áthatott értő. gondolkodó közönségnek akarnak fontosat és idősze­rűt mondani. Mindez persze távolról sem ilyen egyszerű. A mo­ziba ugyanis egyre keve­sebb igényes néző vált je­gyet. (Többek között azért is, mert filmszínházaink el­avultak, s még az ilyenből is nagyon kevés van.) A többség nem tartalmat, nem társadalmi mondanivalót, egyszerűen csak szórakozást keres a moziban. S bizony alig akad már olyan magyar film, amely maradéktalanul kielégítené a szórakozni vá­gyó közönség igényeit. Ilyen vonatkozásban már nem állják filmjeink a versenyt, sőt nem is vállalják a könnyed szórakoztatást, szinte feladják a terepet a nyugati produkciók számára. Noha az amerikai, a fran­cia és az olasz filmesek ki­fogyhatatlan ötlettel és mesterségbeli tudással mű­velik ezt a sokszínű r műfajt, — e téren valóban nem va­gyunk versenyképesek — a magyar filmgyártás mégsem mondhat le arról, hogy részt vállaljon a nézők mil­lióinak igényes szórakozta­tásában. fjátfiko'! |ir Ä persze! Ezt sürgette a mi­nap a rád'ó kerekasztal- műsora is. ám a szakma képviselője akként nyilat­kozott, hogy az alkotómű­helyekben, azért hiánycikk a filmvígjáték, mert ne­hézkes és túlontúl bonyolult a forgatókönyvek elfogadási rendszere. Nem tudom. Lát­tam a tdvalyi filmeket, ne kerteljünk: a fele megbu­kott. Legalábbis a közönség előtt. Igaz. , nem egyformán j iktak meg ezek a filmek, I hiszen nálunk nincs ponto­san körülírva, meghatároz­va. milyen fokú érdektelen­ség szükségeltetik a bukás­hoz. Gondo'orn. filmje, ren­dező5“. stúdiói a és kritikusa is ia. S 7 «-rintern — ha szabad mondanom — a túlzottan alábecsült igények­hez igazított cigányzenés szórakoztató film, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül — amelyet Egerben csak 47 százalékos kihasználtság­gal játszottak és ennél is gyengébben az országban — bizony megbukott. Vígjáték­hoz mérve, feltétlenül. S e bukáson már az se segít, ha tudjuk, hogy több kül­földi forgalmazó megvásá­rolta a filmet. Ezek után hajlamos az ember arra. hogy kacér­kodjon a gondolattal: talán nem is olyan nehézkes ná­lunk egy-egy forgatókönyv elfogadása. Sőt!... Ne legyünk igazságtala­nok: nemcsak gyenge, vagy vitatható értékű filmek ké­szültek az elmúlt esztendő­ben, hanem olyan művek is, amelyek méltán sora­koznak a korábbi sikerek mellé. A filméit sommázása több oldalról is megközelít­hető, de talán a filmkriti­kusok díjai helyes érték­rendet állítva fejezik ki filmművészetünk követésre méltó törekvéseit. Két film nyerte el a díjat: a törté­nelmünket vallató Ménes­gazda (Gáli István regényéből Kovács András rendezte), és a dofcumentalista eszközök­kel készült Filmregény (Dárday István alkotása). Ha díjat nem is kapott, mindenképp az év legjobb­jai közé sorolom Fábri Zol­tán Magyarok és Sára Sán­dor 80 huszár című film­jét is. de figyelemre méltó alkotás a K. O., az Egyszer­egy és a BUÉK. Azt mondják, több filmet kellene gyártani. De hát kis ország vagyunk, ennyire te­lik. Pedig csakugyan kell a film, a jó magyar film. Évi 22—24 alkotással is lehetne okosabban gaz­dálkodni, s jobban a közönség igényéhez igazí­tani a műfajok válasz­tékát. Riasztó előrejelzés: az el­készült s április végéig be­osztott 14 új magyar film egy kivétellel társadalmi dráma. Az az „egy" pedig: történelmi dráma. Nincs filmvig játé­kunk. Csak morózus rendezőink vannak... Márkusz László bu Karcagi művész Hatvanban A Hatvani Galéria, most, februárban Györfi Sándor, kisplasztikáit, érmeit, pla­kettjeit mutatja be a Heves megyei közönségnek. A fiatal, pályakezdő mű­vész két oldalról is rokon­szenves alkotónak tűnik. Amit témáiról elmond, és a mód, ahogyan elmondja, őszinte érzelmekkel telített. Nem sokat, nem sokrétűt tár elénk, nem is akar a témák felhordásával és a stílus zsú­foltságával meghökkenteni, elkápráztatni: érzelmeit, sok­szor megélt hangulatait vi­szi bele munkájába. Györfi Sándor élményanyaga a köz­vetlen környezet által körül­határolt. A méretek csak­nem mindenütt tanulmányi szinten találhatók, mert az arányok erényét és a pon­tos fogalmazást így hama­rabb ki lehet deríteni, illet­ve a hibát az alkotásban ko­rábban lehet felfedezni. A legnyilvánvalóbban a lírai belállítottság és. az érzé­sek túlsúlya a nőkről készí­tett szobrain érhető utói. Böbi, Zsuzsa egyként kerekre pontosra formált arcok, a realitás, a jellem mindkettő­jükön nyomon követhető, bár Pihenő’ parasztember. a haj elrendezése mindkét figuránál más ritmust késztet megjelenni. A Leány-ta­nulmány egybevethető az ugyancsak tanulmányként készült Fiúval. A felnőttekről, a „nagyobb” férfiakról más hangnemben vall Györfi Sándor, mint környezete más tagjairól, az idős elmélázó, a lócán vagy az ágy szélén, szótlanul, már semmit egymásnak mondani nem tudó emberpárokról. A kis méretű dr. Kátai Gábor nyilván a szülői regélésekből és egyéb mondandókból lé­pett elé megmintázandó té­mának; az arcban a sajátos vonások és a szakáll viszony­lag nagy tömege észrevehe­Játszó lovak. (Fotó: Szabó Sándor) tőén magabiztos, tartásba me­revítik a régen-volt doktort, aki Karcagnak bizonyára hí­ressége lehetett. Bárhova né­zünk, bármelyik alkotást ke­ressük vissza -a szemünkkel, mindenütt és mindenben a valóság kemény rendje, ural­kodik. A játék az emberek körül és között itt nem lehetséges. Itt minden komolyan 'van vé- •vé. itt á lovak játszhatnak, de azok nagyon és szépen, csaknem költőien. A kiállítás látogatója nem szabadul at­tól az érzéstől, hogy ez a művész gyerekkorának ' leg­nagyobb élményeként őriz­heti a felszerszámolatlan' lo­vakat. Győrfinek az embe­rén kívül a legfőbb témája a lovak. Rákóczira gondolva is ott ugratnak a levegőben kinyújtott testtel szinte úszó lovak, hogy a szabadságharc szárnyalását, a pro libertate jelszó dinamikáját felfogha- tóvá és érzékelhetővé tegye a művész.. S ha már az elvont dol­goknál,. a hazaszeretet és tu­dat kérdéseinél időzünk, ve­gyük szemügyre a homlokán is 1 parancsoló 48-as táborno­kot, majd tőle nem. sokkal messzebb az ülő és pihenő paraszti öregeket és akkor megértjük a művészt:, ebben a környezetben, ezekben az arcokban van .az ő érzés- .és gondolatvilága és -ő nem • té­rtiét mást. - minthogy ■ ezeken -az arcokon átszűrve megmu­tatja’ önnön belső valóságát. Á plaketteken. érméken látható életképek és érthető elvontságok csak kiegészítik tájékozódásunkat a magát őszintén megmutató művész­ről. Farkas András * T • » . » Mister MacÄreck üzletei r. ÍRT . .... Jerzy • 'x\\ Edigey y.; (Fordította: Bába Mihály) 37. A próbákat is éjszaka vé­gezték, a Ford-cég próba­pályáján. Ilyenkor a közeli gyárépületekből is eltávolí­tottak mindenkit. Végre minden elkészült, beindult a szalagtermel«, ugyanak­kor megindult az új típusú, autó reklámozása. Elhatá­rozták, hogy 1959. január elsején dobják piacra az USA minden államában egyszerre. — Ugyanakkor a konkur- rencia megelőzte Fordot és korábban piacra dobta a ha­sonló kiskocsit? — Nem! A titok titok maradt. Az első hír, hogy Ford új típusú kocsit feje­zett be, meglepte a General Motors céget, amely hason­ló autót egy esztendő múlva szándékozott piacra dobni, mert el volt foglalja az európai piaccal: megvásá­rolta az Opelt, és a híres Opel-Rekord gyártására ké­szült. — Hogyan lehetett akkor ártani a Fordnak az új tí­pusú autó piacra dobásával? — Ártani nem lehetett, de nevetségessé tenni igen. Mint említettem, a „Fal- con”-t 1959. január elsején akarták piacra dobni. Erről az egész amerikai sajtó óri­ási hirdetései adtak hírt: „Mától kezdve a Ford-cég minden üzletében vásárol­hatsz „Falcon-t.” Másnap az egyik amerikai lapban meg­jelent egy hirdefés: „Hasz­nált . ,Ford-Falcon’-l féláron eladok.” A sajtó megismé­telik és magyarázta a hirde­tést. 139 millió amerikai jót nevetett a nagyszerű viccen. Henry Ford őrjöngött. Kü­lönleges nyomozást, folyta­tott,1 hogy megtudja, ki adta fel az „átkozott hirdetést”. Semmit sem jelenteti. A Konkurrencia is tudott titkot tartani, az új típusú autót nevetségessé tették. Milyen lehet annak a kocsinak az értéke,, amelyet már más­nap, az első eladási nap után, féláron lehet venni? A portás mindenre figyelő tekintete észrevette, hogy áz egyik bőröndön egy kis diszkréten rajzolt kereszt volt. Nemzetközi jel. A szál­lodák portásai kölcsönösén tájékoztatják egymást a ven­dégeikről. Ez a kereszt azt jelenti, hogy az érkező ven­dég nem fösvény, nem taka­rékoskodik a borravalóval és nincs vele sok baj. Valószí­nűen londoni szállodában tet­ték rá a keresztet, mert a bőröndre teljesen új szállo­dai címke volt ragasztva. — Kérem, itt írja be a ne­vét a vendégkönyvbe. Kérem az útlevelét a rendőrségi be­jelentés miatt. Az új vendég kivette a zsebéből az elegáns tollát, és nagy olvasható betűkkel be­írta nevét a vendégkönyvbe: ..Henry MacAreck, New York". Aztán a pikolófiú kí­séretében felment a szobájá­ba. Egy jó óra múlva ismét megjelent a hallban. Ezúttal könnyű, szürkéskék öltöny­ben volt. — Tessék, az útlevelem — az amerikai letette a főportás elé az útlevelét. — Szeret­nék beszélni a szálloda igaz­gatójával. — Kérem, balra az első aj­tó — tájékoztatta a portás. A vendég arra indult, ki­nyitotta az ajtót és bement. — Miben állhatok szolgá­latára? Nem elégedett a szo­bájával? — kérdezte az igaz­gató, amikor üdvözölte ven­dégét. — De, kérem. A szoba nagyszerű, pompás kilátás van a tengerre. Teljesen meg vagyok vele elégedve. New Yorkban az ismerőseim el vannak ragadtatva az önök szállodájától, és látom, hogy egyáltalán nem túloznak. Ha lenne a számomra egy perce, szeretném tanácsát kérni. — Örömmel állok szolgá­latára. Kérem, foglaljon he­lyet. Cigaretta vagy szivar? Bor vagy egy pohárká ko­nyák? ■ ' ' — Köszönöm. Alkoholt na­gyon keveset fogyasztok, ay, önök’ 'cigarettája; ; pedig égy kissé erős a számomra. In­kább én kínálom meg magát szivarral. Igazi havannai! — Hallgatom, uram — mondta az igazgató, amikor szivarra gyújtott. — Tudja, uram — kezdte mister MacAreck. — Ameri­kai gyáros vagyok, de az üz­let gyakori európai látogatás­ra kényszerít. Állandóan úton lenni, szállodában lakni, ríva itt, holnap «tt, már nem--ne- kem való. Elhatároztam, hogy Európában egy állandó tá­maszpontot teremtek,, ahol úgy érezném magamat, mint New Yorkban. Ért engem, uram?' — Igen. Sok amerikai üz­letember cselekszik hasonló­an. — Az > én választásom a Riviérára esett. Különben nem lehet ezen csodálkozni. Gyönyörű itten, és a klímája mérsékelt. Nem olyan', mint a mi benzinszagét New Yor­kunk. A szálloda igazgatója bó­lintott, így köszönte meg a dicsérő szavakat. Az ameri­kai folytatta: — Ezért elhatároztam, hogy házat veszek. Nem nagy villát, legfeljebb 19—12 szo­básat. Egy családi házat, kerttel, garázzsal, közel a tengerhez. Persze motorcsó­nak és vitorlás is legyen. Va­lamikor hajóztam. A háború alatt, nem is olyan nagyon messze ■ innen. Máltában ha- dihajó-narancsnok voltam. Nem feltűnő villát akarok, hanem szép, kényelmeset, ahol barátaimat fogadhatom •néha. • (Folytatjutó}

Next

/
Thumbnails
Contents