Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

/ •* Messze és közelben ____. megye Tanácsd­: Végrehajtó Bizottsága a Za nagyközség’ létrehozá­__ az előterjesztés szerint H fogadja és annak bevezeté­sét 1978. január 1-től elren- deR.” A határozat nyomán első Alkalommal, kétéves időtar­tamra — a megyei tanács jo­gi és igazgatási bizottságá­nak felkérése alapján Heves nagyközség tanácsi tisztség- viselői vállalták: eleget tesz­nek e szerepkörnek, s az ez- *el járó célokat megvalósít­ják. A „jövő mintáját” kép­viselik. A nagyközség adottságai, (eddigi eredményei megfelelő alapot nyújtottak ahhoz, hogy a tervekben foglaltak­nak eleget tegyenek. Ha pe­dig ezekhez számítjuk még azt a tényt, hogy Heves öt­éves tervének ez az időszaka te olyan célokat fogalmaz meg, melyek teljesítésével egyben a várossá válás krité­riumait is teljesíti ez a mint­egy 12 ezer lakosú település, akkor már bizonyosra vehet­jük: alkalmas a „minta* nagyközség szerepének -betöl­tésére. Jó példát, lehetőségei sorát­Az alkalomtő! á megvaló­sulásig azonban még sok és nem könnyű feladat vár megvalósulásra. Ezek közt el­ső helyen a korszerű magas színvonalú helyi igazgatást kell megvalósítani, úgy, hogy az a lakosság megelégedésére szolgáljon, a többi nagyköz­ségi tanács számára pedig példát mutasson. Lehetősé­get kell teremtenie arra, hogy a megyei tanács folya­matosan tájékozódhasson a* eredményekről, azokat a t6b- bi nagyközségi tanács irányí­tásában felhasználhassa. Le­hetőséget kell teremteni új. módszerek, eszközök beveze­tésére, mivel pedig a nagy­községi tanácsok dolgozóinak- képzéee és továbbképzése Is zömmel a „minta” nagyköz­ségben történik, így itt a leg­korszerűbb módszerek és eszközök alkalmazása állan­dó készenlétet igényel. Végül, de egyáltalán nem utolsó­sorban szükséges, hogy a cé­lok, a feladatok megoldásá­ban a nagyközség egész tár­sadalma magas szinten vál­laljon részt. Mint e — korántsem teljes — felsorolás is mutatja: ne­héz, sokrétű munkáról van szó, melynek minden egyes tétele a település fejlődését és lakosságának jobbulását célozza. Jó tudni, hogy a gondok megoldásában — ép-, pen a célok nemes volta mi­att — a nagyközségi tanács fokozottan számit és számít­hat mind a megyei, mind a járási párt- és tanácsi szer­vek aktív támogatására. Ezt pedig mindenekelőtt az­zal érdemelte és érdem­li ki, hogy haladéktala­nul hozzálátott a feladatok megoldásához, a „minta” nagyközség hiányzó feltéte­leinek létrehozásához. Enyhén szólva Haladéktalanul — de nem akadálymentesen. A tanácsi apparátus leterheltsége ugyanis igen nagy, az idő ál­landóan szorít, a tárgyi és személyi feltételek még most is — enyhén szólva — szeré­nyek, s éppen ezek okán mindeddig nem lehetett elég széles körű a kibontakozás. Az elmúlt egy év eredmé­nyeit (és megtorpanásait is!) ezek ismeretében kell vizs­gálnunk, hogy reális képet alkothassunk arról, hogyan tölti be Heves a minta nagy­község szerepkörét, ezzel párhuzamosan hogyan halad az ötödik ötéves terv további feladatainak megvalósítása útján, amely úton haladva a lakosság életkörülményeire egyre inkább a vásorokban élő emberek előnyei (és rész­ben hátrányai, újfajta gond­jai) lesznek jellemzőek. Mindezekből a hevesieket elsősorban az érdekli, miben lesz jobb nekik, mennyiben élhetnek az eddiginél jobb körülmények között, hogy ügyes-bajos dolgaikat szak­szerűen, gyorsabban és — ahol eddig esetleg nem így volt — humánusan intézik-e, s még sorolhatnánk tovább az emberi kívánságokat, megannyi kritériumát annak, hogy Heves valóban „minta** nagyközség, más, hasonló települések példaké­pe legyen. Dr. Grúz János, a nagykő». Régi tanács elnöke természe­tesen reálisan igyekszik fel­mérni az eredményeket, de mint sok más igazi hevesi patrióta, ügy ő sem bújhat ki saját bőréből': nem tudja, nem is akarja palástolni örömét afelett, hogy jó föld­be hullott a közösen elvetett mag. Az újabb és újabb he­tek, a folyvást megújuló év­szakok, amelyek a munka a sok emberi akarás, viták és megbékélések, újrakezdések füzéréből állnak össze — meghozzák termésüket. S a gyümölcs pedig a mte- denki által tapasztalhatóan felgyorsult élet. Az, hogy ép­pen esztendeje — átadhatták a 33 új, tanácsi bérlakást. Ezek felében fiatal házasok, nagycsaládosok, gyermekei­ket egyedül nevelők rendez­kedtek be, és legalább eny- nyire fontos, hogy a lakáski­jelölések a vállalatok kíván­ságának, igényeinek messze­menő figyelembevételével történtek, széles társadalmi „beleszólás” lehetősége jelle­mezte a lakáselosztásokat. Ugyanez történt az ötven gyermek részére kialakított óvoda-bölcsőde kis növendé­keinek kijelölésekor, sőt, és ezt megelőzően már akkor, amikor társadalmi összefo­gással helyrehozták a régi épületet, melynek további fenntartásához a megyei ta­nács jelentős segítséget nyúj­tott Az érem másik oldala, hogy amikor ilyenről hal­lunk, szólunk, hajlamosak vagyunk kicsit rácsodálkozni a dolgok ilyetén való alaku­lására, megfeledkezve arról, hogy korunk természetes rendje ez, országos koncep­ciók, helyi törekvések meg­valósulásának szinte magától értetődő és kívánatos módja. Mert valóban úgy kell, le­gyen a fontos döntések meg­hozatala, hogy abban mind szélesebb körben benne le­gyenek a dolgozók, a lakosok, helyi népfront, a KISZ... Hivatalos nyelven fogalmaz­va a demokratizmus szélesí­téséről, a községi önigazgatás lehetőségeinek fokozódásáról van szó. Arról, hogy ennek így kel­lene lennie mindenütt. De mert nehéz és sokszor ellent­mondásokkal terhes folyamat ez, így sajnos még mindig messze vagyunk — az elért eredmények ellenére is —, hogy elégedetten szólhassunk róla. Ezért is hihetünk ab­ban, hogy szükség van jó példákra, ezek széles körű megismertetésére, megvitatá­sára, majdan pedig okos, a mindenkori helyi körülmé­nyek és lehetőségek figyelem- bevételével történő alkalma­zására. Hevest » megye vezetői al­kalmasnak találták arra, hogy megfeleljen a minta nagy­községgé válás követelmé­nyeinek, éppen ezért fejlődé­sét a megyetetárcfecm túl is fokozott figyelem, érdeklődés kíséri, mert az itt elért ered­mények példái lehetnek több hasonló adottságú település majdani eredményeinek. Hevesen tovább halad az útépítés, korszerű világítást kaptak a főbb útvonalak, tíz­millió forint értékű murtká- wai, befektetéssel bővül csak most, ebben az «»ben a csa-. tomarendszer és legújabban ügyféfhálózat segftí a tanács­hoz fordulókat ügyes-bajos dolgaikban eligazodni. Gyor­sabb, szakszerűbb lett az ügyintézés, és-mini fokozot­tabban érvényesül -az appa­rátuson belül a testületi döntés.-l A példák aprő csokrát Igyekeztünk összegyűjteni a nftita nagyközség Heves kép­letes kertjében. Akik isme­rik és szeretik ezt a sajátos arculatú, folyton táguló, las­sanként felnövő világot, azok mind szépnek látják a csok­rot, gyönyörködnek benne^ és — mert azt akarják, hogy holnap szebb legyeit -— kö­zös erővel művelik kertjei­ket. Mert minden JŐ példa etle- néres; 60k dolguk van még. B. Kun Tibor fSfwefc f% víkik Község a sztráda mellett Egy karó izgatta fel a kedélyeket Ludason. A múlt évben geodéták terepszinte- zési méréseket végeztek a községiben. Ma még ugyan csak Gödöllőig tart az M3-as autósztráda, de az elő­munkálatok sokkal előbbre folynak. A tervek szerint a négysávos út Ludason megy majd keresztül. Ter­mészetesen nem a közepén, hanem a szélén, a vasútál­lomástól mintegy 500 méter­re. Ám néhány házat így is le kell majd bontani. Nos» emiatt az izgalom. — A két kezünk munká­ja van ebben a házban —■ panaszkodik Németh Gyulá- né. — Alig nyolc éve, hogy befejeztük. Férjemmel és a kisfiámmal hová megyünk majd, ha ki kel költöa- nünk? Néhány házzal odáfob idős néni tesz-vesz az udvarban. — Még nem tudunk biz­tosat, de hát mit is esdnál- hatnáinik. ha el kel menni? — kesereg Siska Andrásné. — rtthagym ezt a szép, nagy házat, meg a sző­lőt? A fiam, a menyem, s két unokám hol kap még egy ilyet? 1971-ben építet­tük, szinte még új. ÉS jön­nek azok a zajos, füstös autók. Hát' -kel - ide a3 az út?í KEGY H&ZÄT ÉRINT Ä fantScselniSk, Koncsrrs Tstván szelíden mosolyog, »miikor a sztráda kénül szó­ba. —► irat' tényleg „nagy port kavart* az a csöppnyi fa- jelző. —- mondja. — De hadid fejezzem k? ügy. hogy Jói port*. Ha kész fesz az út, egészen megváltozik: a község. Nemcsak szemre, a belső élete is. Már most sok aa érdeklődő g. házhelyeik iránt. Építenek itt lakást gyöngyösiek; de Miskolcról és Egerből ffis Jöttek. Jő lesz majd a közlekedés, könnyen éBártieBő lesz min­den. Ma -portosan JJSff-ar» élnek Ludasom. A Községnek T973. óka közös tanácsa van Defk- keí és most janwár T-től Halma.jugrät Is Levonták a közös igazgatásba, öt éve épült a faluban óvoda, iskola, bolt, presszó. Az új takarékszövetkezet­ben pedlig több mint há- artmmidliiö forint a lakosság betétállománya. Minden ut­cában, van víz, s az összes villanyoszlopán higanygőz­lámpái. A sarat nem kell taposni: az utcákon minde­nütt járdán lehet közleked­ni. —> Eladó ház akad? — Mindössze tíz, de ebből kettő az út miatt — vála­szol a tanácselnök; akS egyébként Ludason lakik, a a fogadóórákra átjár a társ­mmr Nyugdíjasok a tsz-ekben VIZSGALATUNK a ter­melőszövetkezeti tagokra terjedt ki. Mivel a termelő- szövetkezetekben a nyugdíja­sok: tagok, s közülük is szá­mosán még dolgoznak a ter­melőszövetkezetben, — s még inkább a háztáji gazda­ságokban, — így őket a szö­vetkezeti tagok egyik réte­geként, (valamint kormeg­oszlásban is) vizsgáltuk. Mind inaktív keresőként (nyugdíjasok), mind idősebb korosztályként heterogén csoportot képeznek. Statiszti­kailag azonban kimutatható­an olyan jegyekkel rendel­keznek, — azonosságokkal a csoporton belül, s különbsé­gekkel más csoportokhoz vi­szonyítva, — amelyek arra a megfontolásra késztetnek, hogy külön társadalmi cso­portként vegyük figyelembe őket. Először is számuk or­szágosan csaknem félmillió, (a tagok csaknem fele), az általunk vizsgált szövetkeze­tekben is 38,3 százalék. Má­sodszor a nyugdíjasok mint­egy 35 százaléka átlagosan 88 tízórás munkanapot telje­sít, s átlagosan hétezer fo­rintot keres. Harmadszor az emberi élét, meghosszabbo­dásával egyre nagyobb az idős emberek száma. A 60 évnél idősebb szövetkezeti tagok aránya meghaladja a 45 százalékot, s ennek több t §oyit fele 70 év. feletti. _ A vizsgálatba vont nyug­díjas tagok több mint felé­nek nincsen házastársa (egyedülélő), s csak minden 20.-nak aktív, többnyibe me­zőgazdasági kereső a házas­társa. Közülük léptek be legna­gyobb arányban (85,3 száza­lék) földdel a szövetkezetbe, s dolgoztak csak a mezőgaz­daságban. (83,6 százalék). Ke­vésbé nyitottak, mint más ré­teg, de már ők sem teljesen zártak. Szakképzettséget csak minden 15. szerzett, s szelle­mi foglalkozása mindössze 0,4 százalékának volt, s kö­zülük még minden 11. nem járt iskolába sem. ANYAGI HELYZETÜK differenciált, van köztük (ritkán) „jómódú” ember, ám többségük igen rossz körül­mények között él. Ök laknak legnagyobb arányban saját családi házban, de földingat­lannal, telekkel, gyümölcsös­sel minden más rétegnél ki­sebb arányban bírnak, (ke­vesebb mint egy százalék). Lakásuk kisebb szobaszá­mú más rétegeknél. Minden 10.-nek egyetlen komfortté­nyező sincs a lakásán, s a 3—5 komforttényezővel ren­delkezők a 10 százalékot sem érik el. Több mint 27 száza­lékának egyetlen tartós fo­gyasztási cikke sincs. Ez az a réteg, amely leg­nagyobb arányban vitte va­gyonát a termelőszövetkezet­be, s leginkább járult hozzá a szövetkezeti és a társadal­mi felhalmozáshoz, más ré­tegeknél alacsonyabb jövede­lem és nyugdíj árán is. A hatvanöt évnél időseb­bek 95,2 százaléka vitt föl­det a szövetkezetbe, s közü­lük csaknem minden ötödik tizenegy katasztrális hold­nál nagyobb területű földet. 1000 forintnál alacsonyabb havi jövedelemmel rendel­kezik a 65 éven felüliek 84,7 százaléka, s 2001 forinton fe­lülivel 1,1 százaléka. A NYUGDÍJASOK helyze­te azt mutatja, 'hogy nem vágyunk felkészülve az átlag­életkor növekedésére, az idős emberek növekvő számára. Nem vagyunk felkészülve anyagilag. A szövetkezeti ta­gok 1980-tól azonos nyugdíj­feltételekkel mehetnek nyug­díjba, nyugdijuk összege azonban általában alacso­nyabb más állampolgároké­nál, (jövedelmükbe ugyanis a háztájit is beszámítják). Ám -a szövetkezeti nyugdíja­sok úaracfőkosok) erejük csökkenésével a háztáji föl­det is kevésbé tudják meg­munkálni. Nem készült fe! a társa­dalom az egyedül élő idős emberek új módon jelentke­ző gondjaira sem. Régen a szülőket az utódok tartották el, akik örökölték a családi vagyont. Ma az utódok na­gyon gyakran nem maradnak a szülőkkel. A felhalmozás a magángaz­dálkodás korában jórészt a családoknál történt, ma az állami, szövetkezeti vállala­toknál. Ezt a változást azon­ban nem mindig követte in­tézmények létrehozása az öregek gondozására. A házi- gondozónő-hálózat jó kezde­ményezés, de — egyik közsé­günk példája — 1500 idős embert két gondozónő aligha láthat el. A beteg, legyen­gült ember sem lakását (há­zát), sem saját magát ellátni nem képes. Többfelé kedves úttörők gondoskodnak egy- egy idősebb emberről, (ta­karítanak, bevásárolnak stb.), ami igen emberséges csele­kedet, de nem pótolja az in­tézményes megoldásokat. .Vagyis az idős korban jeleni;­Itt lesz majd a sztráda — mutatja a ludasi tanácselnök, (Fotó: Tóth Gizella) községekbe. — A leendő sztráda különben négy há­zat érint csupán. Ezek rosz- szaik, düledezők és kettő üres isi. Tudom, hogy ag­gódnak az arra élők, pedig már gyűlésen is elmondtuk a, tervet, s azt is: nem lesz­nek kiköltözések. Az egyik lakásban, egy idős néni la­kik, ő szociális otthonba megy majd, a másikban, pe­dig egy magányos férfi él, s ő Pestre akar költözni. A márciusi falugyűlésen egyébként Ismét tájékoztat­juk a lakosságot a sztráda- épitésről, s megkérjük; hogy azon a területen, _ ne épít­kezzenek. VASÚTI CSOMÓPONT Ä községből meglehetősen kevesen dolgoznak a Detk- kél közös termelőszövetke­zetbet. Alig több mint fél- százan. így a tsz a Horto- bágyról és a Szabolcsiból idetelepedő családoknak — akik hosszabb ideig dolgoz­nak majd a szövetkezetben — megvásárolja az üresen álló házakat. Ludas elsősorban vasutas- falu. A mintegy 40 millió forintos költséggel épült és a múlt év augustztuséban át­adott új pályaudvara kicsit jelképe' is a községnek, hi­szen nincs olyan család, ahol feigaliáfob egy vasutas ne akadna. Akit a mozdony füstje megcsapott című könyvében Moldova György így ír: „... az egész magyar vasút kis falvakban eresztette mélyre a gyökereit, ahonnan időtlen nemzedékek óta az embereit kapja. Túra, Oj- szász, Karácsond, Ludas, Pusztaszabolcs, Vésztő, Ke- lebia mind vasutasközségek, ahol az élet ritmusa a vas­úti müszakváltásokhoz iga­zodik...” kezö speciális szolgáltatási igények megoldását. A közvélemény, különösen a falusi közvélemény azt tartja természetesnek, ha a nyugdíjasok „visszavonul­nak” „visszaszorítják igényei­ket”. Nem költenek, nem szórakoznak akkor sem, ha tehetnék, nem házasodhat­nak, sőt kevés nyugdíjukból, esetleg megtakarított pén­zükből gyermekeiket, uno­káikat támogatják, ajándé­kozzák meg. Megbotránko­zást vált ki, ha idős ember „kilép a sorból”, szórakozni akar, utazik, társat keres, szeretni akar. Könnyen meg­kapja, hogy „öregségére ment el az esze”, „vén ku- jon” vagy még roszabb jel­zőket is. Magányosságukat csak ritkán enyhíti egy-egy „nyugdíjasok klubja”, ame­lyet maguk igazgatnak, — jóllehet a magányosságtól szenvednek leginkább. A TÁRSADALOMNAK tu­domásul kell vennie, hogy a nyugdíjasok, az idős emberek aránya az életkor kitolódásá­val, a tradicionálistól eltérő' társadalmi feltételek között növekszik. Ezért célszerű ki­alakítani azokat az intézmé­nyeket, szolgáltatásokat, amelyfek révén elsősorban sa­ját környezetükben gondos­kodnak az öregekről» Varga Pál 1943 óta dol­gozik a MÁV-nál. Pénztáros a ludasi állomáson, s több mint 20 éve a pályaudvar párt titkára. — Éppen emiatt a „mű­szakváltás” miatt kevesebb mindinkább a fiatal a vas­útnál. A szolgálat bizony nem ismer se vasárnapot, se ünnepet, a fizetés sem a legmagasabb, így hát szíve­sebben eljárnak dolgozni a visontai erőműbe, vagy a Thorez Bányaüzembe. A község vasúti csomó­pont. Az impozáns, csupa beton és üveg állomás tel­jesen automatizált. Ilyen mindössze 12 található ha­zánkban. A forgalmi irodá­ban egyetlen szolgálatos vasúti tiszt tartózkodik. Ügyes kapcsolókkal ő irá­nyítja a jelzőket, váltókat Pedig nagy itt a forgalom. Naponta több mint száz sze­mély- és teheirvoniat megy keresztül. A nemzetközi já­ratok Csehszlovákia, Len­gyelország vagy a Szovjet­unió felé ia, itt haladnak át. Nagy a teherforgalom is, hiszen 14 községiből hozzáfc- viszik az élelmiszereket, ÍK'á zöldséget a gyümölcsöt,'/ Úz -állatokat. Az áruk a 'világ négy égtája felé indulnak innen. Tehervagonokat ra­kodnak a környező közsé­gek termelőszövetkezetei­ben dolgozók, néhányan a faluban megálló személyvo­natra várakoznak. Dél van, ilyenkor kihalt az álljomás. El sem hinné az ember, hogy több mint másfél szá­zan dolgoznak itt. De sajnos 30 éven aluliak alig akad­nak. „ . NEM KÖLTÖZNEK EL Nemcsak a pályaudvar, de Ludas főutcája is néptelen. Ha az ember elindul az ál­lomástól; s a két sor ház között megy, még egy jó félóra múlva is a községben jár. A jellegzetes alföldi te­lepülés egyetlen utcából álL A műemlék templom mel­lett gyerekek rajzanak ki az iskolából. Az autóbusz meg­áll az épület előtt — ha­bár itt nincs is megállója — fölveszi a detki kisisko­lásokat és elindul velük. — A ludakiak délután napköziben vannak —« mondja a tanárnő, Koncsos Istvánná. — Majd 60 tanu­lónk van, s közülük mint­egy húszán helybéliek. Ná­lunk tudniillik csak az el­ső és a második osztályba járnak. A többit Detkeq végzik. Ludasról nemigen költöz­nek el az emberek. Inkább eljárnak innen dolgozni. Habár a hatvanas évek ele­jén több mint ezren éltek itt, s azóta mintegy 300-zal kevesebb a lélekszám, az utóbbi időben egyre több ».vo-.-ek születik, s mindin­kább a városokból is ide-, költöznék. rsl Az M3-asra kivezető 'be­tonúton délután megindul a forgalom. Autóbuszok szál­lítják a munkásokat az erő­műből, a bányáiból. A vas­utasok is hazafelé igyekez­nek szolgálatuk végeztével, Á község pontosan a mis­kolci vasútvonal és az út között térül el. És itt megy át majd az í autőéztráoda is. ■r" Józsa Pétéi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents