Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
Heti kiilpelitikai összefoglalónk A hét eseményei képekben A hét 3 kérdése Iránban szédítő iramban követik egymást az események a sah rendszere megbukott, a síita vallási vezető, Kho- meini eszmei és poltikai irányításával Bazargan kormánya átvette az ország ügyeinek irányítását, provokátorok és terroristák újra meg újra összetűzéseket, véres akciókat kezdeményeznek, a termelés még nem indult meg. A tőkés világ egy új olajválság fenyegető árnyéka láttán azt kérdi: mikor és mennyi olajat remélhet Irántól? Afrika közepén, a világtól és tengerektől elzárt Csád- ban szintén dörögnek a fegyverek, különös és ellentmondásos erőpróbára került sor Malloum tábornok, az államfő és a tavaly miniszterelnökké „előlépett” egykori lázadó, Hissen Habré között. Mi húzódhat meg a látszólagos belviszály mögött? Európa déli részén több államban jelentkezik belpolitikai feszültség. Olaszországban ez kormányválságban mutatkozik meg. Hol tart Andreotti az új kormány megalakítását célzó alkudo- zodásaiban? Mikor és mennyi olajat remélhet Irántól a tőkés világ? A nyugati olajfogyasztók és a nagy nemzetközi olaj- monopóliumok viszonylagos megkönnyebbüléssel fogadták az iráni fordulatnak azt az elemét, hogy — gyorsan ment végbe! Az ő érdekük es igényük elsősorban az, hogy minél hamarabb induljon meg az olajtermelés Iránban! Egy hosszan tartó válság az olajkutak tartós lezárásával súlyosan érintené Nyugat-Európát, Japánt, de — kisebb mértékben — az Egyesült Államokat is. A te- heráni események forgatagában éppen ezért különös figyelmet szenteltek Khomeini ajatollah és az új kormány olyan felhívásainak, amelyek a hét végére a munka felvételét szorgalmazták. Tokióban és Londonban, Bonnban és Párizsban azt remélik, hogy még az év vége előtt legalábbis a felét eléri majd az iráni olajexport annak, ami a forradalom előtt volt. A gazdasági szakértők azt emlegetik, hogy az új teheráni kormánynak is sürgetnie kell a szállítások megindítását, hiszen csak az olajbevételből tudja előteremteni a mezőgazdasági termékek vásárlásához szükséges devizát, márpedig mindenekelőtt a nép élelmiszer- . ellátásáról kell gondoskodnia. Persze, az iráni olajtermelés újbóli megindításához nem elég a központi elhatározás. az új kormány döntése: az idegen műszaki személyzet kevés híján teljes egészében elhagyta Iránt a válság utolsó heteiben. Nem volt népszerű dolog amerikainak lenni a forrongó országban. .. Üj műszaki gárt dát toborozni — idő kérdése. Az új kormány célul tűzte ki az iráni olaj államosítását, ez azonban nyilván jogi és politikai problémát fog felvetni, ezek megoldásához is idő kell. Mindez a nemzetközi olajpiacon az olaj árának újabb emelkedését eredményezi, a kisebb arab olajsejkségek máris hordónként 20 dollárért adják a fontos nyersanyagot. Az OPEC, az olaj- exportáló országok szervezete a hírek szerint rövidesen felülvizsgálja a tavaly decemberben hozott döntést és az akkor elhatározott 14,5 százalék helyett 20 százalékkal növelik az idén az olaj árát. Mi húzódhat meg a lát szólagos belviszály mö gött Csádban? Csádról tudni kell, hogy majd tizennégyszer akkora, mint Magyarország. Az 1960 óta független ország, amely francia gyarmat volt az Afrika közepén húzódó óriási sivatagi vidék egyik nagy darabján terül el. „Isten háta mögötti” volta egyszerre akadályozta meg, hogy a világ odafigyelhessen, mi történik ott, és tette lehetővé, hogy az újgyarmatosítók természeti kincsek^ után kutathassanak, no meg, hogy a maguk érdekeit szolgáló embereket fogadhassanak fel. Ügy mondják, hogy Csádban sok az urán, a bárium, a wolfram és egyéb értékes érc... Franciaország, a korábbi gyarmatosító másfél évtizeden át Tombalbaye elnök szolgálatait vehette igénybe, aztán egy katonai puccs során Malloum tábornok került hatalomra. Tombalbaye ellen csakúgy, mint Malloum ellen az ország északi, Szaharái, Líbiával szomszédos részein az úgynevezett Froli- nat, a csádi nemzeti felsza- badítási front egységei harcoltak. Ezek között sem volt azonban egység... Az egyik csoport, az amely 1974-ben a francia régész, Claustre asszony elrablásával és jókora összegű váltságdíjnak a francia kormánytól való kicsikarásával vétette észre magát, egy bizonyos Hissen Habré parancsnoksága alatt áljt. Tavaly — általános meglepetésre — Habré látványosan kibékült Malloum táÖk írják j Russe’ Baker (USA): Nagylelkűség Alig léptem be a kórházba, már a kapuban megállítottak. — Előbb a pénztárhoz! — mondta a portás. Nem csodálkoztam. Országunkban olyan magas az orvosi ellátás ára, hogy a páciens, akinek ki kell venni a manduláját, csődbe jut, mielőtt a sebész a másik mandulájához nyúlna. Ezért van az, hogy napjainkban annyi amerikai futkározik egy mandulával. Mondtam, hogy ' nem vagyok beteg, csak egy barátomat jöttem meglátogatni. „A látogatás — felelték — húsz dollárba kerül.” (CsuNwiisw 1979. február 18.. vasárnap pán öt dollárral olcsóbb, mint egy jó hangverseny- jegy, gondoltam.) A lift- használatért hét dollárt kellett volna fizetnem, így hát jobbnak láttam, ha gyalog megyek fel a lépcsőn. Mikor végre felvergődtem, úgy kifulladtam, hogy azonnal inhalációs szobába vittek. A levegő, amit belélegeztem, szerencsére ingyen volt, de a szoba használatáért száz dollárt kellett fizetnem. Természetesen csekkel fizettem, és két őr tartott fogva a folyosó végén, mialatt a nővér telefonon megérdeklődte a bankomnál, hogy fizetőképes vagyok-e. Az őrizét és a telefon plusz negyven dolláromba került. Aztán elindultam a folyosón a barátom kórterme felé. A szerencsétlen reggeli közben lenyelt egy halszálkát. Benézve a nyitott ajbornokkal és annak miniszterelnöke lett! Most viszont január közepén kettejük között kenyértörésre került sor, egymás embereit sorozatosan letartóztatták, mígnem aztán ezen a héten szabályszerű harcok ki nem törtek az államfőhöz v hű katonák, rendőrök és Hissen Habré emberei között. N’Djaména, a főváros (régi nevén: Fort Lamy) utcai harcok színhelyévé vált. A hivatalos Párizs „szomorú szemlélőnek” mondja magát csupán, s azt hangoztatja, hogy nem kíván beavatkozni Csád belügyeibe. Aligha semleges azonban a csádi kincsek kiaknázásában érdekelt francia monopoltőke, amely Csádban semmiképp sem lenne • hajlandó csődbe menni. Az igazi kegyelt Hissen Habré, akinek lázadó múltjában biztosítékot, és alibit látnak az igazi felszabadító erőkkel szemben. Hol tart Andreotti az új olasz kormány megalakítását célzó alkudozásaiban? Az olaszok született diplomaták, született poltikusok, persze, a szónak abban a régi, rosszallást is tartalmazó értelmében: az, aki Itáliában hivatásos politikus, elemében érezheti magát a kormányválság alkudozásaiban, vitáiban, véget nem érő tárgyalásaiban. Természetesen nemcsak az ilyen személyes adottságok játszanak közre abban, hogy hosszasan elhúzódnak a pártok vezetőinek sorozatos találkozásai, hanem mindenekelőtt az a tény, hogy mélyreható társadalmi, gazdasági és politikai ellentétek húzódnak meg a pártviták mögött:, A tőkés válságot Olaszország is nagyon megsínyli. Nagy a munkanélküliség a déli tartomá-. nyokban ijesztő az elmaradottság, más gazdaságpolitikára Van hát szükség. Olyanra, amilyet a kommunisták, ajánlanak... A társadalmi és politikai válság egyik jele a terrorcselekmények szörnyű elszaporodása. Ez ellen csak egy erős államhatalom lenne képes fellépni, olyan rendőrség amelyet megtisztítottak a szélsőjobboldal vagy a maffia beépített embereitől... Az OKP javaslataira — amint ezt pénteken Berlin- guer kifejtette — Andreotti a kereszténydemokraták nevében kitérő vagy elutasító választ adott. A válság tovább tart. Mert a kommunisták nélkül- tartós megoldást nem lehet találni Itália gondjainak eloszlatásához. / Pálfy József tón, láttam, hogy a szoba üres. — Hol az a beteg, aki halszálkát nyelt? — kérdeztem az egyik nővértől? — A felvilágosíás százharminc dollár! — felelte. Addigra a bankszámlám már úgy lesoványodott, hogy rettegve gondoltam arra, hogy miként keveredek ki innen. Már csak az a remény éltetett, hogy sikerül legurulnom a lépcsőn és így elkerülhetem, hogy fizessek a liftért. Ebben a pillanatban a sarok mögül előbukkant a barátom. Teljesen fel volt öltözve és elérzékenyülten szipogott. Története egyszerű és rövid volt. A halszálka megközelíthetetlen helyen feküdt a torkában. Az orvosoknak csupán annyi sikerült, hogy a nyelőcsövén átlökték a gyomrába Mikora műtőasztalra fektették, már egy fityingje se maradt. Mindazonáltal eltávolították a szálkát, még a gyomrát is bevarrták, és ami már az abszolút valószínűtlenség határát súrolja, visszaadták a ruháját is, amelyben bejött a kórházba A barátom érzékeny ember, így hát nem csoda, hogy ekkora nagylelkűség láttán megrendülve örömében sírva fakadt a betegirányító szobában. (Zahemszky László íorditása) Csütörtökön délben eddig ismeretlen okból robbanás történt a lengyel takarék- pénztár Varsó központjában levő épületében. A katasztrófa 41 halálos áldozatot követelt. A tűzoltók és a hadsereg műszaki alakulatai az épület föld alatti helyiségeinek átvizsgálása után megállapították. hogy a szerencsétlenségnek nincs több halálos áldozata. Képüúkön a takarékpénztár homlokzata. (Fotó: — AP — MTI — KS) Dz iráni vihar 3. Carter amerikai elnök Mexikóba. utazott. Képünkön: vendéglátójával, Lopez, Por- tillo mexikói elnökkel tett körsétáján egy Rivera-fres- kó előtt. Iránban a Khomeini ajatollah által kinevezett Bazargankormány gyakorolja a hatalmat, miután a tömegmegmozdulások elsöpörték a Baktiar-kormányt. Képünkön: felfegyverzett teherániak a síita főpap hatalmas arcképe előtt A Perzsa-öböl esendőre Az elűzött iráni uralkodónak a katonai hatalomról szőtt álmai arra épültek, hogy a washingtoni patró- nusok rendkívül fontos szerepet szántak országának a kommunizmus és a radikális nacionalizmus terjedésével szemben. Másfelől a katonailag erős Iránnak kellett biztosítani Szaúd-Arábia, Ku- vait, az emirátusok és természetesen az iráni kutak olajának útvonalát Japán, az USA és Nyugat-Európa felé. Más szóval az Egyesült Államok is arra törekedett, hogy Iránt az amerikai globális stratégia erős láncszemévé építse ki a Japántól a Földközi-tengerig terjedő térségben. Az amerikai—iráni szövetség értéke dollárokban és fegyvertípusokban is lemérhető volt. Egybehangzó jelentések szerint az elmúlt két évtizedben a közép-keleti ország 36 miliárd dollárért vásárolt modern haditechnikai felszerelést, elsősorban az Egyesült Államoktól. Az utóbbi öt évben pedig a teljes amerikai fegyverexport felét Irán kapta. 1972-ben Nixon akkori elnök teheráni látogatása alkalmával született a megállapodás: Irán bármilyen amerikai fegyvert megkaphat, kivéve az atombombát. Meg is kapott. Az amerikai hadiipari részvényesek legnagyobb örömére Irán a legkorszerűbb önjáró lövegeket, harckocsikat és repülőgépeket, sőt utóbb egy tengeri hatalomhoz illő mennyiségben rendelt hadihajókat is, amelyeket pedig eleve az elavulás veszélye, fenyegetett, mert mire az iráni személyzet megtanulta volna kezelésüket, addigra az idő túlhaladta volna a felszerelés egy részét. Hogy e paradox helyzeten enyhítsenek, ezerszámra érkeztek amerikai tanácsadók Iránba. A hivatalos katonai tanácsadók létszámát hétezerre becsülték, de a „civilekkel” és családtagjaikkal együtt létszámuk elérte a 40—45 ezer főt, legalábbis ennyi - ember elszállítására készítettek tervet a Pentagonban, amikor a múlt év végén íörrósoflni kezdett a talaj a lábuk alatt. Amerikai szakértők működtek Iszfa- hánban, a világ legnagyobb helikopter-iskolájában, amerikai specialisták irányításával képezték ki a császári testőrség és az elit ejtőernyős hadosztály katonáit; mindenhol jelen voltak a gomba módra szaporodó légi- és haditengerészeti bázisokon, nem is beszélve azokról az amerikai ellenőrzés alatt álló támaszpontokról, amelyek segítségével az Egyesült Államok polgári és katonai hírszerzése a Szovjetunió ellen kémkedett elektronikus berendezések segítségével. Az amerikai kongresszus egyik vizsgálóbizottsága 1976- ban — a vietnami tapasztalatok alapján — arra a következtetésre , jutott, hogy „az iráni hadsereg a következő tíz évben nem képes hadat viselni az amerikai tanácsadók nélkül, s ezzel az Egyesült Államok megkockáztatja, hogy helyi konfliktusokba sodorják”. A hivatalos amerikai magatartást azonban az itt-ott megnyilvánuló különvélemények ellenére továbbra is a hatalmi és gazdasági érdekek határozták meg. Egyebek között az, hogy áz amerikai vállalatok összesen hétszázmillió dollárt fektettek be az iráni ipar fejlesztésébe, továbbá, hogy az iráni olajért kiadott minden amerikai dollár kettőt fiad- zott a fegyverkereskedelem révén. A militarizált Irán szoros kapcsolatokat épített ki a térség reakciós arab rendszereivel, mindenekelőtt Szaúd-Arábiával; hatókörébe igyekezett vonni Irakot, Pakisztánt, és Afganisztánt, olyan kapcsolatrendszert próbált kiépíteni, amelynek éle kétségtelenül a haladó arab rendszerek ellen irányult, miközben szoros kapcsolatokat épített ki Izraellel, melynek olajszükségletét 60 százalékban fedezte. (Cserébe izraeli katonai tanácsadók, sőt titkosszolgálati emberek működtek Iránban.) A hadseregnek — amelynek 1978-ban 700 ezer tagja volt — természetesen nemcsak .külső funkciói voltaRi Az utóbbi időben az ötvenezer főnyi titkosszolgálattal, a SAVAK-kai együtt egyre inkább belső elnyomó funkciókat vállalt. S a hadsereg, amelynek tisztjei a legmagasabb fizetési kategóriába tartoztak az országban, egészen az utolsó pillanatig kitartott a császár és az általa kinevezett Baktiar-kormány mellett. Egészen addig, amíg a fegyeveres erők soraiban meg nem indult bomlási folyamat el nem érte a tisztikart is, addig, amíg a katonák tömegesen nem álltak át Khomeini oldalara. Ezen a ponton összeomlott a Közép- Kelet legerősebb hadserege, a Pahlavi dinasztia utolsó támasza. Kanyó András (Következik: A.jatollahok, tábornokok.
