Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK:] Phnom Penh első vendége PÉNTEKEN MEGÉRKEZETT KABODZSÁBA a! demokratikus forradalom januári eseményei, a ha- j zafiak győzelme után az első magas rangú kormány- j küldöttség. A delegációt Pham Van Dong, a Viet-] nami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke vezeti. < Érthető, hogy a kambodzsai—vietnami tárgyalások I iránt nemcsak a térségben, hanem valamennyi föld- ] részen nagy érdeklődés mutatkozik. A Pol Pot-rezsim bukását világszerte Kína elsőj komoly politikai kudarcának könyvelték el. Vitatha­tatlan, hogy a maoizmus kísérleti laboratóriumát — I sokan és okkal így nevezték a népírtó kambodzsai! rendszert — Peking mindenekelőtt Vietnam szünte-] len zaklatására használta föl. A kínai vezetés évek] óta arra törekszik, hogy Indokína országai és népei < között békétlenséget szítson. Ehhez kapóra jött Pol < Pót és leng Sary, akik — az anarchista elemeket a \ maóizmus tanaival elegyítve — e veszélyes politika,] a kínai hegemonista célok első számú zsoldosául sze-] gődtek. Nyilvánvaló, hogy Vietnamot kezdettől fogva ] aggasztotta a kambodzsai határon kialakult helyzet, < az egyre nagyobb erők bevetésével folyó határhábo-! rú. Az sem kétséges, hogy a Pol Potékkal szemben ] álló erők — a szülőföldjükről elűzött kambodzsaiak, ] köztük vietnami nemzetiségűek is — a határ túlsó < oldalán, Vietnamban nemcsak átmeneti otthonra, ( hanem megértő támogatókra, olyan szövetségesekre1 találtak, akik az elnyomó rendszer elleni felkeléssel. szolidaritást vállaltak. Indokína népei az elmúlt év-1 tizedekben közös erővel küzdöttek szuverenitásukért ] és önrendelkezési jogaikért. Vietnam történelmileg' rövid idő alatt most harmadszor nyújtott testvéri < segítséget a szomszédos Kambodzsának, hogy meg-I szabadítsa népét a kínaiak bábrendszerétől. EBBEN AZ ÖSSZEFÜGGÉSBEN IS rendkívüli jelentős Pham Van Dong és a kambodzsai kormány-' zat képviselőinek első hivatalos tárgyalása. Nem I szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt I sem, hogy a megbuktatott Phnom Penh-i rendszer ] újabb és újabb kísérletet tesz a kambodzsai konszo- ] lidáció fékezésére. Újólag azon „fáradoznak”, hogy a < Biztonsági Tanácsnál kierőszakolják: tűzzék ismét I napirendre az úgynevezett kambodzsai kérdést. Ilyen kérdés azonban voltaképpen nem létezik. ] Az országban győzött a nép, elűzték a gyűlölt veze-] tőket, s most szeretnének hozzálátni a teljesen szét- ] zilált társadalmi és gazdasági élet helyreállításához, < a dzsungelekben rejtőző, a megsemmisített Pol Pót- < féle hadsereg tagjaiból verbuválódott bandák fölszá- 5 molásához. VIETNAM — az indokínai népek testvéri szoli-] daritása, a közös ellenség ellen folytatott sikeres harc] jegyében — az országépítő munkában Kambodzsa < mellett áll. Pham Van Dong kormányfő Phnom < Penh-i látogatása a két nép testvéri barátságának! kifejezésre juttatása mellett Vietnam és Kambodzsa ] kapcsolatépítésének első fontos állomása. Gyapay Dénes Carler—Portitlo találkozó í Másodízben is tárgyalt Mexikóvárosban Carter ame­rikai elnök Portilló mexikói elnökkel. Háromórás megbe­szélésükön szó volt az Egye­sült Államokba irányuló me­xikói olaj- és földgázszállí­tások kérdéséről is, és Carter később azt mondotta, hogy a tárgyalások „igen jól halad­tak”. Megvitatták az Egye­sült Államokban jogellenesen dolgozó mexikói munkások problémáját, valamint a ke­reskedelem, a kábítószer­csempészet elleni harc és az atomenergia fejlesztésének kérdéseit. Mexikói és ameri­kai hivatalos személyek sze­rint „szívélyes és pozitív volt a légkör, bár mindkét államfő elismerte, hogy az illegális mexikói bevándor­lók ügyében „mélyek a két ország nézeteltérései.” Mexikóvárosban a rendőr­ségnek kellett megakadá­lyoznia, hogy mintegy há­romezer tüntető az amerikai nagykövetség elé vonuljon. A tüntetők „Carter menj ha­za” és más Amerika-ellenes jelszavakat kiáltoztak. Rejtélyek Zaire körül A belga fővárosban a leg­különbözőbb híreszteléseket lehet hallani a zairei hely­zettel kapcsolatban. A Le Soir című tekintélyes lap pénteken azt közölte, hogy a belga kormány egy múlt évi egyezmény alapján kül­dött két ejtőernyős századot Zairébe, de közrejátszott az is, hogy jelentések érkeztek Brüsszelbe egy kormányel­lenes összeesküvésről. A két ejtőernyős századnak erede­tileg Skóciába kellett volna mennie hadgyakorlatra. A Brüsszelbe érkezett je­lentésekben egy Mobutu-elle- nes akcióról is szó volt: A brüsszeli források szerint nem bizonyos, hogy a zsoldo­sokat Mobutu ellenzéke to­borozta-e. Lehetséges, hogy maga Móbutu kezdeménye­zéséről van szó. Ez utóbbi fel­tevést megerősíti, hogy a belga hatóságoknak tudomá­suk volt 15 zsoldos elutazásá­ról. Ezeket Liege-ben tobo­rozták és egy nagy belga bank finanszírozta elutazá­sukat. Oz iráni vihar 2. A „fehér forradalom" A brit kormány 1953-ban hadihajókat küldött a Per­zsa-öbölbe, hogy megakadá­lyozza az olajkincs államo­sítását. Londonban azonban elkéstek. Időközben ugyanis az amerikaiak „beásták” magukat Iránban, amely rendkívül fontossá vált szá­mukra. Először is a Szov­jetunióval határos lévén, jó támaszpontul szolgált, má­sodszor az olajra az ameri­kai társaságok is szemet ve­tettek, s meg is kaparintot­ták. Előbb azonban azt ta­nácsolták Londonnak, hogy tekintsen el a fegyveres be­avatkozástól, majd a nem­zetközi piacokon megszer­vezték az iráni olaj bojkott­ját, aminek következtében egy év alatt Irán csak 132 ezer tonna olajat tudott el­adni, noha az államosítást megelőző két évben a kivi­tel 34 millió tonna volt. Az irániakat saját olajuk­ba fojtották. S miközben dűlt az olajcsata, megkezdő­dött a szervezkedés Mosza- dik kormányának megbukta­tására. Az amerikaiak Te­heránba küldték a CIA kö­zel-keleti szakértőjét, Ker­mit Rooseveltet. Az 1953. augusztus 15-ére tervezett rllämisäß, |ft?9. február 17-, szombat puccsot még sikerült lesze­relni, s a császár, akit a tervbe beavattak, Bagdadon át Rómába menekült. Ezután az amerikaiak újabb akció­ba kezdtek. Egymillió dol­lárt osztottak ki az alvi­lágban, a bűnözők felizgat­ták a fanatikus hívőket, a tömeg megrohamozta Mo- szadik miniszterelnöki rezi­denciáját, s megbuktatta kormányát. Az akció köz­vetlen irányítója Zahedi tá­bornok, a császár bizalma­sa, miniszterelnök lett. (Re- za Pahlavi később menesz­tette őt, mert kényelmetlen­né vált számára. Legutóbb Irán washingtoni nagyköve­teként működött.) A száműzetésből visszaté­rő császár új egyezményt kötött a külföldi olajtársa­ságokkal, s már nem az an­golokat, hanem az ameri­kaiakat részesítette előny­ben. Az irániak számára azonban minden maradt a régiben: a rosszul tápláltság, a magas gyermekhalandóság és a 90 százalékos írástudat­lanság párosult a feudaliz­mussal. Egy potenciálisan gazdag ország lakosságának döntő többsége a létmini­mum alatt tengette életét, miközben a külföldi társa­ságok meggazdagodtak az olaj hasznából. Ilyen volt a helyzet az országban, - ami­kor a sah elhatározta, hogy megcsinálja „fehér forra­dalmát”. 1963. január 26-án nép­szavazás indította útjára a reformsorozatot, amelynek legfontosabb pontjai közé tartozott: az 500 hektárnál nagyobb földbirtokok felosz­tása; az erdők és vizek köz­tulajdonba vétele; a földes­úri bíráskodás megszünteté­se; a nők szavazati jogának biztosítása; országos kam­pányt szerveztek a 90 száza­lékos analfabétizmus csök­kentésére. A síita egyház ellenállási mozgalmat indír tott, részben azért, mert el­vesztette földbirtokait, más­részt veszély fenyegette be­folyását. A sah azonban kö­nyörtelenül leverte a moz­galmat, Khomeini főpapot pedig száműzte. A sah tisztában volt ve­le, hogy az olajtartalék leg­feljebb 30 évre elegendő. Ezért azt tervezte, hogy ez idő alatt modern tőkés ipart hoz létre. Kedvenc mondása volt, hogy 2000 után Irán nem olajat, hanem aszpirint fog exportálni a tőkés or­szágokba. Ezek a tervek azonban nem vették' figyelembe a realitásokat, azt, hogy év­századok mulasztását nem lehet két évtized alatt pó­tolni. Mert igaz ugyan, hogy az olajárrobbanás évében — 1974-ben — Iránban 513 dol­lár volt az egy főre jutó nemzeti jövedelem, s hogy 1979-re elérte á 2^00 dollárt, azonban ez az óriási gazdag­ság rendkívül egyenlőtlenül Kivégeztek négy tábornokot Népi hadsereget akarnak az irániak TEHERÁN Pénteken mintegy 10 ezer emberből álló békés tüntető menet követelte Khomeini teheráni főhadiszállása előtt a sah hadseregének felosz­latását és népi hadsereg fel­állítását. A tüntetők javasolták, hogy hozzanak létre „forra­dalmi bizottságokat azokból a katonákból, akik a nép javára ■ munkálkodtak”. Ugyanakkor a monarchia hadserege parancsnokának kivégzését követelték. Pénteken Teheránban ki­végeztek négy iráni tábor­nokot. A kivégzésről szóló rádiójelentés szerint a tá­bornokokat — köztük a hír­hedt titkosrendőrség, a SA­VAK vezetőjét — „kínzások, tömeggyilkosság, hazaárulás és korrupció vádjával ítél­ték halálra, s az ítéletet az iszlám fegyveres erői azon­nal végrehajtották”. A je­lentés beszámolt arról is, hogy a kivégzett tisztek va­gyonát kisajátították. Hírügynökségi jelentések szerint abban az épületben, ahol a kivégzés történt, más katonai vezetőket és volt Barabás János, az MTI tudósítója jelenti: Péntekre virradóra újabb holttesteket találtak a Varsó középpontjában álló bank­épület romjai között. A reg­gelig kiadott jelentések sze­rint az épületben eddig is­meretlen okokból bekövetke­zett csütörtöki robbanás 41 halálos áldozatot követelt. A holttestek egy részét még nem sikerült azonosítani; 38 személyt részesítettek elsőse­gélyben és 77-et kórházban ápolnak. Miután a romelta­karítási munkák még mindig folynak, s ezek az adatok sem tekinthetők még végle­gesnek. A robbanás csütörtökön, nem sokkal déli 12 óra után történt. Az épület, amely aligha kerülhette volna el a------------------------------------­o szlott meg. Először is na­gyobb részét a hadsereg fel­fegyverzésére költötték, az­tán új, modern gyárakat építettek a japánok, ameri­kaiak, franciák és angolok segítségével, amelyek azután — mint például a Toyota- gyár — alig 30—40 százalé­kos kapacitással dolgoztak, mert a munkaerőképzés el­maradt a beruházás ütemé­től. Mindeközben, mivel a földet csak kiosztották, de a parasztok nem kaptak se gépeket, se más, a művelés­hez szükséges eszközöket, a földek egy része parlagon maradj csökkent a terme­lés, a parasztok pedig mil­liós tömegekben vándoroltak a városokba, megélhetési lehetőséget keresve. Ezek a milliók a növekvő infláció miatt az éhhalál küszöbén vegetáltak, a felső réteg viszont a korrupciós üzletek révén mérhetetlenül meggazdagodott. A császári család maga 2,4 milliárdos magánvagyonra tett szert, amelyet svájci bankok ke­zeltek. Növelte az elégedet­lenséget, s közelebb hozta egymáshoz a vallásos és a világi ellenzéket, hogy az uralkodó elbizakodottságában megszüntette a pártokat, s létrehozta saját „császári” pártját, a Rasztakhizt. S volt még valami, ami feszí­tőerőként hatott: á fegyver­kezésre költött milliárdok, s az országba beáramló ame­rikai tanácsadók tízezrei, akik életmódjukkal kihívták maguk ellen az irániak ha­ragját. Kanyó András (Következik: .1 T crzsa-őböl csendőre) minisztereket is fogva tar­tanak, így Sapur Baktiart, a sah által kinevezett utolsó kormányfőt, valamint Amir Abbasz Hoveida volt mi­niszterelnököt „A forradalom hangja” el­nevezésű rádióállomás pén­teken hírül adta, hogy szom­baton a teheráni repülőte­reken újra megindult a lé­giforgalom. Ibrahim Jazdi miniszter­elnök-helyettes pénteken felhívást intézett a Perzsa­öböl néhány országához, hogy tartóztassák le azokat az irániakat, akik a hét vé­gi hatalomátvétel óta mene­kültek el az országból és ad­ják át őket az iráni hatósá­goknak —, jelentette „A forradalom hangja” rádióál­lomás. PARI ks Az iráni néppárt (TUDEH) Párizsban nyilvánosságra hozott nyilatkozatában köz­li, hogy a párt támogatja Khomeininek az iráni nép­hez intézett felhívását, amely a munka február 17-i új'ra- felvételére szólítja fel az irániakat. Varsóban járt turisták fi­gyelmét, a Marszalkowska áruház sora és a Fórum szálló között áll. A kör alakú épü­letet acélkeretbe foglalt üveg­táblák borították. A robbanás pillanatában az üvegtáblák kirepültek, ami a város egyik legforgalmasabb útkereszte­ződésében növelte a sebesül­tek számát. A katasztrófa bekövetkez­te után perceken belül a helyszínen voltak a tűzoltók, a mentők, a rendőrség, s ki­vonultak a néphadsereg ala­kulatai is. A mentést rend­kívül megnehezítették a le­szakadt mennyezetdarabok, az össze-vissza görbült vas­gerendák és ablakkeretek, az összezúzott bútorok roncsai. A mentőknek pedig sietniük kellett, hiszen a sebesültek életben maradásának esélye­it minden percnyi késés csök­kentette a mínusz 10—15 fo- kis hidegben, amelyet viha­ros erejű szél és meg-meg- újuló hófúvás tett szinte elvi­selhetetlenné. A varsói • főpolgármester Jerzy Majevvski által felállí­tott különleges bizottság vizs­gálja a katasztrófa okait. A fővárosi tanács úgy döntött, hogy a város lakosait mélyen megrázó szerencsétlenség mi­att pénteken nem tartanak a fővárosban és megyéjében szórakoztató rendezvényeket és zárva tartanak a színházak és a mozik. Röviden KOPPENHÁGA: A dán parlament pénteken megszavazta a belső önkor­mányzatot Grönland szigeté­nek. Az önkormányzat má­jus 1-én lép hatályba. Grön­land külügyeinek, honvédel­mének, belbiztonsági és rendőrségi ügyeinek intézése azonban továbbra is a kop­penhágai kormány és a dán parlament hatáskörében ma­rad. BONN: Egy stuttgarti bíróság pén­teken két és fél évi börtön- büntetésre Ítélte Klaus Cro- issantot, a „terroristák ügy­védjét”. A vád szerint Crois­sant 1973 és 1976 között üze­neteket közvetített a „vörös hadsereg frakció” szélsőséges szervezet bebörtönzött tagjai között és tevékenyen részt vett újabb terrorakciók elő­készítésében. NEY YORK: Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára idei első sajtóérte­kezletén Iránnal, az indokí­nai és a közel-keleti helyzet­tel, valamint a dél-afrikai rezsim által törvénytelenül megszállt Namíbia kérdésével foglalkozott. A világszervezet főtitkára általában nyugtala­nítónak ítélte meg a nemzet­közi helyzetet, „nehéz évnek” ítélte meg az ideit, s olyan véleményt hangoztatott, hogy nem kedvezőek a kilátások a megoldatlan kérdések rende­zésére. HANOI: Pénteken vietnami kor­mányküldöttség indult hiva­talos látogatásra a Kambod­zsai Népköztársaságba. A de­legációt Pham Van Dong miniszterelnök vezeti. GENF: ' Faruk Kaddumi, a Palesz­tinái Felszabadítási Szerve­zet politikai osztályának ve­zetője pénteken Genfben ki­jelentette: reméli, szoros kapcsolat alakul ki a PFSZ és az iráni forradalmi kor­mány között. A PFSZ politi­kai osztályának vezetője — aki azért érkezett Genfbe, hogy a svájci szociáldemok­rata párt vezetőivel tárgyal­jon — Szadat egyiptomi el­nököt „rossz kártyásnak” ne­vezte, aki „kijátszotta összes aduit”. TOKIÓ: A japán fővárosban pénte­ken este befejeződtek a szov­jet—japán és a japán—szov­jet gazdasági együttműködési bizottság vezetőinek három­napos tárgyalásai. A partne­rek megelégedéssel nyugtáz­ták, Ttogy jól halad a korábbi együttműködési megállapodá­sok teljesítése, így a dél-ja- tai szénmedence feltá­rása, a távol-keleti fakiter­melés, valamint a Szahalin- sziget szárazföldi talapzatá­ban található kőolaj- és föld­gázlelőhelyek és a jakutiai földgázmezők kutatása. :-.v.fabr^ai..V ^ J és március 8. kozott . 100 Ft feletti^^fe értékben'vásárop v üveg-, porcelán-/ kerámiá é»' í ^ . műanyag cikkeket ■fel blokkival H|| értékes . jutalmakat nyerhet! ( > Soraoléa: $ 19-79. ­ápolta 12-én Beküldési I ■ ; <•' -ff ^^Cim: “ ^AMFORA-UVÉRT VBudepest -\ Portafiéit 2 . MÉ 1075 B A boríték tm iríf T nőnapra S vásárol ­hús vét ra ' nyeri 1979. március 21. Vizsgálják a varsói szerencsétlenség okát

Next

/
Thumbnails
Contents