Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-16 / 39. szám

A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Mindenekelőtt — önmagunkat Oltványok Nagyrédéröl Ülggeazgiti kapcsolótok Ha már mezőgazdasági munkáról van szó, ott az időjárás különböző hatásá­nak elemzése főszerephez jut. Magyarázni sem kell, hogy miért. Nincs az az év, amikor a földet művelők kedve szerint alakulna az időjárás még egyetlen ter­melőszövetkezeten belül is. A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz kommunistái a beszá­moló taggyűlésükön mégis arról beszéltek a legtöbbet, mi múlott, rajtuk, mit kell tenniük nekik, hogy az év végi mérleg szép eredményt rögzítsen. Kiderült, érdemes ezt a kérdést közelebbről is szemügyre venni. A vezetőség beszámoló je­lentését Falcsik János párt­titkár terjesztette elő. Töb­bek között ezt mondta: — A pénzügyi tervtől va­ló lemaradásunkban a ked­vezőtlen külső hatások mel­lett a munka szervezésében és minőségi végrehajtásá­ban előfordult fogyatékos­ságaink is közrejátszottak. Kulcsmondatnak tekint­hetjük ezt az összegzést. Nemcsak azért, mert nyíltan fogalmazott megállapítást tartalmaz, hanem azért is, mert a közgondolkodás vál­Nemrég örömmel értesül­tem róla, hogy az egri pos­tások nagyszerű újítást ve­zettek be. Hadd idézzem: — Megszervezték, hogy az Egerben feladott küldemé­nyeket még aznap feldol­gozzák. Ki hitte volna ezt idá­ig? Méghogy aznap feldol­gozzák a küldeményeket. Nem várnak holnapig, nem varnak arra sem. hogy a lakosság segítségét kérjék, veszik a fáradságot, és tel­jesen maguk, még a feladás napján feldolgozzák a kül­deményeket. Ezennel közreadom a nagyszerű újítást, remélve, hogy a megye, sőt: az egész ország minden létező pos­tahivatala átveszi a kitűnő újítást, és még a feladás napján feldolgozzák a kül­deményeket. Evés közben jön meg az ét­vágy: azt is nagyon remélem, hogy a postások újítását más szakmákban is alkal­mazzák. Ennek megfelelően a menetrend szerint közle­kedő vonatokat és autóbu­szokat még aznap elindítják a vasutasok és a volánosok. a halaszthatatlan eseteket még aznap megoperálják a se­bészek, a nyomdászok sem halasztják másnapra az új­Meg januárban történt, hogy a hatvani Zalka Máté munkásőr-alakulat ötödik szakaszának parancsnokát és néhány társát találkozóra in­vitálta Patkó Imre városi ta­nácselnök. A meghívottak gyanútlanul, mit sem sejtve ültek le a kistanácsterem asztalához, amelyen poharak, különböző italok sorakoztak. A vontatási főnökségen dol­gozó munkásőrök mellett foglalt helyet Vrabecz Má­tyás cukorgyári igazgató, va­lamint a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat igazgatója, Varga Lajos is. Aztán nyílt az ajtó, hogy egymás után lépjenek a te­rembe a városi vezetők, élen Szokodi Ferenccel, a városi pártbizottság első titkárával. S már hangzott a verdikt, mi­szerint. a település fejlesztő-, se. arculatának alakítása tel re n szerzett érdemeiért a tanács „Hatvan városért” éremmel tünteti ki a „zal- kás” szákaszt, az évek óta társadalmi haszonnal mun­kálkodó tizenhét lövészt... ★ — Mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy ünnepre gyülekezünk — emlékezik az eseményre Baráti Attila sza­kaszparancsnok, egyébként a tozását is hordozza. De még abban is megmutatkozott a jelentősége, hogy megadta a beszámoló taggyűlés alap­hangját. Kendőzés, mellébeszélés, az objektív körülményekre való állandó hivatkozás he­lyett a mindennapok ese­ményeinek legfőbb tényező­jét, az embert állította a középpontba. A beszámoló taggyűlés minden további mozzanata ennek a kulcskérdésnek a boncolgatását mutatta. Er­ről fejtették ki véleményü­ket a felszólalásra jelentke­zők. Nemcsak a városi párt- bizottság titkára, Szabó László hangsúlyozta a párt tagjainak felelősségét, ha­nem ezt emelték ki az alapszervezet tagjai is. És nemcsak általánosságokban fogalmaztak, hanem meg­határozott területeket mond­tak. Jó előjellel említették a sertéshizlaló közös válla­latot, kritikai éllel a szán­tóföldi növénytermesztést, mindehhez pedig még hoz­zátették, hogy a pártcsöpor- toknak kellene a munkáju­kat rugalmasabbá tenniük. Ha a munkaterven túl a napi teendők ellátásában ság kiszedését és kinyomta­tását, az éttermek konyhá­jában is még aznap feldol­gozzák az aznapi ételeket, sőt, a pincérek még aznap kiviszik a megrendelt pacalpörköl­tet és a két decit, tisztán. Mit mondjak? Egy cso­dálatos lelkesedés örömmá­morában úszik majd az egész ország. És csak én ér­demiem meg., hogy vétkes könnyelműségben elma­rasztaljanak, mert vártam még néhány napot azután, hogy az egri postások nagy­szerű újításáról hirt. szerez­tem. Azt hittem, jön majd egy helyesbítés, hogy félre­értés volt az egész, ők az­előtt is úgy tették, az a ter­mészetes, hogy a postai küldeményeket még aznap feldolgozták, amikor a ked­ves ügyfél beledobta a pos­taládába. feladta a megfe­lelő táblákkal jelölt ablak­nál. De nem jött helyesbítés. Értem most már, miért kap­ta meg két hét múlva a múltkor az anyósom a ne­ki küldött táviratot. Nem dolgozták fel aznap. Még másnap sem. Ugye. hogy kellett ez a kiváló újítás? Hajrá, egriek! vontatás művezetője. — Azt hittük, megint várnak tő­lünk valamit. Talán az ifjú­sági tábor építésénél, vagy valamelyik iskola, óvoda felújításában számítanak ál­dozatkészségünkre. Persze nyugodtan kérhettek volna! Mert amióta együtt van ez a szakasz, nem győzzük naplónkba bejegyzeni a kü­lönböző vállalásokat, teljesít­ményeket, s igen jól mutat benne a köszönet, amit leg­több helyen pecséttel, alá­írással hitelesít egy-egy in­tézmény vezetője. Kívülem csaknem minden szakaszbéli „utazó” a vasútnál, s mozdo­nyon, szerelvényen lehúzza havonta a maga 260 óráját, hogy maradékidejében te­gyen eleget társadalmi kö­telmének. Elsősorban a ki­képzési feladatoknak, a vá­rosért vállalt munkáknak, valamint a legkülönbözőbb funkcióknak. Szabó Laci pél­dául tagja a városi párt- végrehajtóbizottságnak, Ben- eze József pártvezetőségi tag a vontatásnál, hogy csak ezt a kettőt említsem. De még arról nem szóltam, hogy legtöbben tanulunk, most vé­gezzük a marxista esti egye­temet. Adja össze. Marad-e éjszakánként öt óra a pihe­B&affc. „ 2 fognák össze jobban a párt­csoport tagjait, ha a soron levő feladatok végrehajtásá­ban egyeztetnék a kis, kom­munista közösség vélemé­nyét, kérnék ki javaslatait, akkor lenne ez a mun­ka elevenebb és hatéko­nyabb. Nem az órás, más­fél órás pártcsoport-megbe- szélések lehetnek haszno­sak csupán, hanem a tízper­cesek is, a félórásak is, mindig a konkrét helyzet által diktált tennivalóktól függően. Hogy miért foglalkoztak ennyit az . egyes személy és a kisebb közösség magatar-, tásának jelentőségével? Ezt is megmondták. — Szervezeti életünk tar­talmassá tétele, a pártegy­ség megteremtése megköve­teli tőlünk a megfelelő tár­gyilagossággal, őszinteség­gel és pártszerű kritikával zajló egészséges vita kiala­kítását. Ennek pedig a legtermé­szetesebb kerete a pártcso­port, ahol a kis közösség kommunistái állandó testi és lelki közelségben vannak együtt, tehát hatnak egy­másra, de hatnak a kör­nyezetükre is, a vélemé­nyük megformálásával is, még inkább azzal, amit és ahogyan tesznek és dolgoz­nak. Ha csak a külső, objektív körülményeket emlegetnék folyton, akkor a fejlődés le­hetőségét is elvetnék. Ho­gyan • is fejezte ki ezt a vi­tában dr: Szepessy Béla, aki az elmúlt évben a szántó­földi növénytermesztést irá­nyította? — Nem az volt a mi ba­junk, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudtunk mindig optimális körülmé­nyek között dolgozni, ha­nem az, hogy akkor sem végeztünk minőségileg jó munkát, ha erre a kedvező lehetőségek adottak is vol­tak. — A gazda magatartásá­val, szemléletével kellene mindenkinek dolgoznia a szövetkezetben — mondta Barna József né. Valamiféle lelki vizsgála­tot tartottak volna a Mátra Kincse Tsz kommunistái ezen a beszámoló taggyűlé­sükön? Egyáltalán nem. Az adott helyzet alapos vizsgá­latát végezték el, mert azt vallják, hogy az eredmé­nyek mellett elüldögélni ér­telmetlen, a fejlődést csak a hiányosságok elemzése hozhatja meg. A cselekvési programjuk is ezt, az erőteljesebb fejlő­désre való törekvést rögzí­tette. Résztvevője beszélgeté­sünknek Somogyi László mozdonyvezető, a csomópon­ti pártbizottság és a 10-es számú választási kerület ut­cabizottságának tagja. A ki­tüntetés átvételén szintén je­len volt, most viszont a sza­kasz társadalmi munkaválla­lásai próbálja summázni — Ha élhetek egy bolgár tévéfilmsorozat címével: mi minden kilométerkőnél ott vagyunk! Csak tavaly száz- nyolcvan órát dolgoztunk az ifjúsági tábor építésén, Bo- zsik Jóska szocialista brigád­ja tízezreket érő berendezést készített az Ady Endre Könyvtárnak, Nagy Istvánok a népkerti játszótér hintáit, billegőit gyógyították meg, Farkas Istvánék pedig a Rá­kóczi úti általános iskola pinceklubjának, sporfelepe- nék létrejöttét istápolták. Tanácstagunk. Molnár Gyula bácsi utóbb sókat betegeske­dett, ezért utcabizottsági, tag­ként igyekeztem, pótolni ki­esését. Többi közt a Zrínyi utcai napközinél, keletkezett elvizesedést számoltuk fel: A járda úgy megsüppedt, az árkok úgy betömődtek, hogy a gyerekek már nem jutot­tak az épületbe az előtte föl­gyülemlett tenger miatt. Ma­gad íjram, ha szolgád nincs! Beálltunk a tisztogatásba. S azt hiszem, az utcabizottság- Qofe eredmenae> satmíaiaBak TÁRSADALMI gazdasági fejlődésünk diktálta alapkö­vetelmény: legyen elveiben szilárd ágazati gazdaságpoli­tika, mert csakis így ala­kulhatnak ki a céloknak megfelelő ágazati kapcsola­tok. A hivatalosan szaksze­rű fogalmazás lényegében azt is kimondja, hogy a gazdasági, társadalmi folya­matok lezajlása erőteljesen támaszkodik a különféle ágazatok kapcsolatára, il­letve e kapcsolatok rendsze­rére. Még az elvek síkján maradva: a jelenleg érvé­nyes osztályozási rendszer szerint kilenc népgazdasági ágon belül harmincegy ága­zatot, különböztetünk meg, s ezek további alágazatokra, azok pedig szakágazatokra bomlanak. Az ipar kilenc ágazatra tagolódik: logikus, hogy elsősorban ezek egymás kö­zötti kapcsolatának kell ren­dezettnek lennie. Az kézen­fekvő, hogyha fölépül egy ez a titka. A személyes pél­da. Amikor a tagok járnak élen a közért való viasko- dásban. ★ Az utolsó hat esztendőben kétszer volt már az egység legjobb szakasza az ötödik. S a vándorzászló elnyerésé­ben mindannyiszor jelentős érdemeket szerzett Gulyás Károly, aki feleségével együtt viseli az acélkék egyenruhát. Persze, amikor nem utazik, lévén ugyancsak mozdonyvezető. Az asszony? Kemény fajta, s családszere­tő. Pár éve azért hagyta oda munkahelyét, hogy két gyer­meküket nagyobb gonddal nevelhesse. Ám a keres­ményről. sem mondott le. Másfél ezerért bedolgozik a szociális foglalkoztatóba. — Ha egészség van, akkor nincs probléma! — mondja a jó tartású, fekete mozdony- vezető, s ebből természetsze­rűen következik, hogy nem nagyon kíméli magát. Szolgá­lat után kommunista műsza­kokat szervez, szívesen ma­gyaráz-munkájáról az üzem­látogatásra érkező kisdiákok­nak, példás teljesítményt nyújt az évi rendes lőgyakor- latokon, vagy éppen szélsze­reli a Farkas Imre utcai Ál­talános Iskola rossz kazán­ját, hogy mielőbb korszerű kázfütéshez jussanak a gye­rekek. Vagyis ő sem az a féle, aki csak buzdít; fogjuk -megr « ja^stsís. nagy erőmű, akkor oda tüzér Ifjanyag érkezzék folyamato­san, s az erőmű típusának megfelelően ez a tüzelő­anyag szén, olaj, földgáz vagy éppen dúsított urán legyen. Folytatva a példák nem egészen él nélküli említését: ha bőlermő burgonyafajtá­kat vásárolunk külföldön termesztésre, s ha ezeket — a termelési rendszerek se­gítségével — rövid idő alatt nagy területeken vetjük, akkor óhatatlanul arra is gondolni kell: a korábbiak­hoz képest megugró áru- mennyiséget hol helyezzük el, miféle tárolókban, milyen bel- és külföldi felhaszná­lóknál, fogyasztóknál. Az­az: a mezőgépipartól a szál­lításon át a hűtőiparig, a tartósítóiparig, a vendéglá­tásig és a kereskedelemig nyúlnak a kapcsolatok ágai, s kétségtelen, ezek még az egyszerűbb ágaik közé tar­toznak. A jövendő? Az 1979-es év feladatai? Igen, most egyre többet gondol az ötödik szakasz, a vontatási főnök­ség lövészegysége mind napi munkájára, mind a kiképzési feladatokra, amelyeknek ve­lejárója a társadalmi sze­repvállalás. — Hagyomány nálunk, hogy farsang táján fehér asztalnál összeülünk. Mun­kásőrök, családbeliek, s a velünk tartó szocialista bri­gádtagok. Hangulatosak ezek az esték, kis eszem-iszom- mal, tánccal. Meg aztán jók arra, hogy közvetlenebbül, fesztelenül megvitassuk dol­gainkat. Előre tudom, mi lesz legközelebb az egyik be­szédtéma. Nem titok, idei eredményeinkkel szeretnénk elnyerni harmadszor a leg­jobb szakasz címet. Nem könnyű. S ahhoz, hogy si­kerüljön. nemcsak tizenhét lövész egyértelmű magatar­tása szükséges. Igazán jó teljesítményre úgy leszünk képesek, ha otthon megértő a család, munkahelyünkön támogatják törekvéseinket a szocialista brigádok. Hát majd erre a harmóniára koc­cintunk a Daliban! — jegyzi meg slusszként Baráti Attila, akit jó parancsnoki tényke­désre most már az is köte­lez, hogy a tanácselnöktől annak idején ő vette át a kitüntetést. A HETVENES években rendkívül gyorsan tért hó­dított a földgáztüzelés. Eb­ben a hazai termelés nagy­arányú bővítése mellett — a hatvanas évek végéhez képest a termelés a kétsze­resére, a behozatal a hat­szorosára nőtt —, az import fokozódása is szerepet ját­szott. A földgázbányászat fejlesztésére kiadott milli- árdok mellett szükség volt > gerincvezetékekre, a városi elosztóhálózatok felújításá- v ra, illetve megteremtésére; új tüzelőberendezések, gáz­égők megtermezésére és so­rozatgyártására; korábban nem ismert tárolási sziszté­mák alkalmazására és — semmiség, ám ha nincs, ak­kor nagy a baj — olyan szagósító anyagra, mely a szagtalan földgázt „büdös­sé” teszi, az esetleges szi­várgást, ömlést azonnal ész- revéteti. Sorolhatnánk a tények, esetek regimentjét, ám ta­lán az eddigiekből is kivi­láglik: már a tervezés sza­kaszában alapvető az ága­zati kapcsolatok mérlegelé­se, csakhogy egészen ponto­sain, részletekbe menően nem lehet mindent előre számításba venni, program­ba foglalni. Éppen ezért a kapcsolatok gyakorlati ér­vényesítésénél némi rátar­tást kell hagyni; HAZÁNKBAN — tudo­mányos alapossággal és rendszeresen — 1957. óta foglalkoznak az ágazati kap­csolatokkal, s készítik el azok terv-, illetve ténymér- legét. Természetesen a nagyösszesítésekben — cik­künkben szereplő példáink­kal ellentétben — nem gáz­tűzhelyek, kábelek, tároló­terek szerepelnek, hanem az áru-előállítás, az . értékkép­zés, a végső felhasználás sokszorosan egymásba fonó­dott jellemzői. A gazdasági fejlődés magasabb foka el­választhatatlan az ágazati kapcsolatok folyamatos tö­kéletesítésétől, mind a ter­vezés. mind a végrehajtás, továbbá az utólagos elem­zés alkalma vak Ugyanis: minél bonyolultabb felada­tokat kell megoldani a ter­melőfolyamatokban. anna! nagyobb a jelentősége- az összehangoltságnak, a kü­lönböző ágazatok saját és mások céljaihoz idomuló kapcsolatának. Mészáros Ottó fNwwm& Hurrá, újítottak! (-ár) G. Molnár Fereng Tizenhét mesterlövész Mniefe^y €&ázó ma. teheti AT- Jól, pfiűtck Több mint egy hete lfiO asszony és lány kezdte meg a nagyrédci Szőlőskert Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet hajtatótelcpén a szőlőoltványok előkészítését. Évente 4,5—5 milliót metszenek többek között nttonelből. muskotályból, traminiből, saszlából és más rajtákból. Az oltványok április végén földbe kerülnek, azaz: „beiskolázzák” őket. Sán­dor Júzscfné és Sipos Istvánná nagy figyelemmel válogatja a szálakat. (Fotó: Tóth Gizella)

Next

/
Thumbnails
Contents