Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-16 / 39. szám
Méltó az emlékezésre Berzés hétköznapok Korszerű eszkBzök segítik a kémlafanitást. Az enzlmvizs- gálathoz ad hasznos tanácsokat Dér Ilona kémia szakos tanárnő. A gyakorlati órákon a fiúk is tanulják a gépírást. Őraközi szünetben (Szabó Sándor képriportja) A főszezonra készülnek Télutó Szeszélyes, kemény tél van búcsúzéban, bár Dorottya azt jelezte, hogy jócskán várni kell még a tavasz érkeztéig. A körülöttünk levő országokban a szó szoros értelmében erős megpróbáltatásokat jelentett az idei tél, amíg nálunk inkább csak szeszélyeskedett. Akadtak időszakok, amikor egyetlen nap leforgása alatt a barométerek mutatói úgyszólván táncra perdültek és egy fél fordulatot tettek a számlapon. Bizony, a hőmérők higanyoszlopai sem sokat pihentek a télen, hiszen az időjárás szeszélyének megfelelően, rövid idő alatt fél arasznyiakat süllyedtek, vagy emelkedtek. Az emberi szervezet csodálatos „műszerei" természetesen mindezekre megfelelően reagáltak, és kinek-kinek állapota szerint viselték el a szélsőségeket. — Mtt érez? — Fáj minden csontom, sajognak az Ízületeim. — És maga, kedves barátom? — Tudja, mostanában rosszul alszom. Nyugtalan, ideges vagyok, fáraszt a megszokott mindennapos munkám is. — Pedig még alig múlt negyven... — Nem mindig az életkor teszi! Az apám hetvenesz- tendős, hajnaltól estig dolgozik, kint él úgyszólván a szabadban és kutya baja. Ki tudna itt elég okos lenni? Annyi azonban bizonyos, hogy a telet valamennyien szeretnénk már a hátunk mögött tudni, és várjuk, nagyon várjuk a tavaszt. — Mi a véleménye? — Talán soha ennyire nem vártam még a tavaszt, mint éppen az idén! Valószínűleg azért, mert az elmúlt esztendőkben tulajdonképpen nem is volt tél, így aztán könnyebben elviseltük. Egyelőre azonban február közepe van, és a tél — ha kedve tartja — még alaposan kidühöngheti magát, de az is lehet, hogy kiadta erejét, és feladja a harcot.' — Ön várja-e már a tavaszt? — Én sem vagyok kivétel, én is nagyon várom! — Pedig még tél van, és a tavasz hírnökei sem jelentkeztek. A megkérdezett erdőt járó, fellöki homlokán a kalapot és a fejét csóválja: — A korai hírnökök már itt vannak, csak bent, a város falai között nem lehet észrevenni őket. Ám az érdőt járó, a természetet kedvelő, már bizonyos a tavasz közeledtében. — Említsen kettőt, hármat közülük! Nem veszi tréfának a kívánságot, szívesen vállalkozik a beszédre: — Tegnap csíkos vadmalacokat láttam a Bükkben egy köves, meleg oldalban. Ügy nyüzsögtek a déli napsütésben az anyjuk körül, mintha nem is fáztak volna, és nem kellene tartaniuk a téltől. — Hóvirágot, barkát, szalonkát látott-e már? Mosolyog: — Nem! Annyira még nincs tavasz, csupán a legfrissebb hírnökök jelentkeznek. A mókusok a déli órákban már kimerészkednek odúikból, néhány nap még, és megérkeznek majd a barázdabillegetők, aztán majd az örvösgalambok is. A szalonkákat az idén március első napjaira várom, bár az is lehet, hogy néhány nappal hamarább érkeznek. A déli verőkön már érezni lehet a föld szagát, a tavasz első leheletét, amely azután életre kelti a déli dermedtségből a csonttá fagyott földet, és meghozza a várva várt tavaszt... Szalay István Az idén 385 ezrén kapnak beutalót a SZOT üdülőhá- zaibá, hétezerrel többen, mint az elmúlt évben. Amint a SZOT Üdülési és Társadalombiztosítási Főigazgatóságán elmondták, az üdülőjegyek elosztásánál a vasas- szakmában, a vegyiparban és a bányászatban dolgozók az idén is nagyobb arányban részesülnek az egészségre ártalmas munkakörülmények miatt. A SZOT hegyi, vízparti és gyógyüdülőhelyeinek egy részében most is telt ház van. Egy turnusban jelenleg mintegy tízezren pihennek. A nyári üdülők már a főszezonra készülnek, folynak 1379. február 16» péntek a tatarozás!, korszerűsítési munkálatok. Ennek során Balatonalmádiban, a bungalótelepen a meleg víz bevezetésének munkáit végzik. Alsóörsön konyha és étterem épül, a zirci és a bakonybéli üdülőket bővítik, nagycsaládosok fogadására alakítják át. A Duna- járó hajókat javítják, hogy felújítva futhassanak ki március 5-én az idei első al-dunai ‘‘útra, SZOT-beutal- takkal a fedélzetükön. Megkezdték a főszezon kulturális és sportprogramjainak összeállítását. A gyermekévre való tekintettel elsősorban a kicsinyek programjait gazdagítják: az eddigieknél több sportvetélkedő, bábelőadás, kirándulás szerepel majd a választékban. A SZOT az üdülőhálósat továbbfejlesztésére 120 millió forintot fordít az idén. Száz éve, 1879/ február 16-án született dr. Hébelt Ede ügyvéd, akiről nemrég Budán, a második kerületben utcát neveitek el és akiről az évforduló alkalmából egy háromszáz oldalas monográfia jelent meg dr. Kárpáti Lászlónak, az Országos Ügyvédi Tanács elnökének a tollából, dr. Markója Imre igazságügyminiszter előszavával. Az olvasónak első hallásra nem mond különöset ez a név, hiszen eddig elrejtőzött aziéletrajzi lexikon első kötetének mélyére és azokba a történelmi dokumentumokba, amelyek a század első felének Igen- igen mozgalmas históriáját elemzik. Egy azonban bizonyos: nem véletlenül ragadt rá a szegények ügyvédje megtisztelő meghatározás. Dr. Hébelt Ede a haladásért vívott harc egyik kitűnő harcosa. Nem az üstökösök fajtájából való, nem a szellemi vagy hatalmi piramis csúcsára tartó egyéniség, elsősorban jellem és szellemi hajtóerő. De nem is sokkal marad le az első vonalbeliek, a korra igazán nagy hatást gyakorló közéleti személyiségek mögött. Ha a tömör és találó meghatározás szerint a politika a lehetőségek művészete, akkor róla szólván állíthatjuk, hogy Hébelt Ede ennek a művészetnek minden mérce szerint nemes művelője volt. És hogy ezek a lehetőségek mire terjedtek ki az időben, akkor, amikor a századelőn még csak a hazai szellemi élet legérdek- lődöbb és legtürelmetlenebb úttörői is csak közelítő formában és tartalommal ke- resték-kutatták a politikai küzdelem formáit, — a munkássággal hol találkozva, hol azzal párhuzamosan haladva, — az az egyik izgalmas kérdés, amit az egyéniség és az életmű vizsgálata kapcsán a most megjelent írás megtárgyal. Kisebb és nagyobb jelentőségű szervezkedéseken túl eljut a szociáldemokratákhoz, majd a felgyorsuló időben és történelmi folyamatban — ez is a politika, mint a lehetőségek művészete — a Tanácsköztársaság idején a munkásegyetem tanára és vezetője. Kontrasztként itt említjük meg, hogy ez a polgári származású jogász akkor volt (Fordftotta: Bába Mihály) 35. Ezt követően a New York-i tőkés megparancsolta, hogy a maximumra fokozzák a termelést. Mégsem adtak el egyetlen dobozzal sem. Mind a gyár raktárába került, és onnan küldték a saját nagykereskedelmi üzletükbe, amely minden állam fővárosában és nagyobb városban volt. A cég vezetősége és a felügyelő bizottság tagjai kénytelenek voltak' elismerni, hogy szó ami szó, ennek a „diktátornak" nem rossz a fantáziája. Nem számolt a költségekkel sem. Bár sem a hal, sem az íz, látszatra semmit sem változott, ez az elegáns csomagolás sokkal tetszetősebbé tette. Végül, amikor már elegendőt gyártottak, elkövetkezett az új vezető utolsó csapása. Hatalmas reklámot csaptak a napilapokban áá az Időszaki kiadványokban, a rádióban ás a televízióban, haladó szellemű értelmiségi, amikor Magyarországon az egyetemi és főiskolai hallgatók létszámának 60—65 százaléka vagy jogász, vagy teológus volt. És a jogászokról nyilvánvalóan az a köztudat uralkodott, hogy ők ebben a feudális állaimban a jogi struktúra fenntartót. A két világháború között ez a puritán ember és szigorú erkölcsi normák szerint élő, gondolkodó férfi nemcsak a nemzetgyűlésben volt bátor. Egyik beszédében, 1923. márciusában így csattant fel: „Igaz, hogy az erkölcsért és a jogért folyó küzdelem nehéz, mert az uralkodó osztályoknak rendkívül kevés érzékük van ezek iránt.” Ügyvédként, jogászként kiállt a haladás ügye mellett a nagy politikai perekben. És nemcsak 1927-ben hallatta hangját, érveit nemcsak a Sze- mák-tanács előtt hangoztatta, de tevékenyen részt vett a Munkásjogvédő Iroda létrehozásában és munkájában. Ebbéli tevékenységéért kapta meg a munkásmozgalomtól a szegények ügyvédje megtisztelő titulust. Az alkalmi monográfia anyaga, terjedelme és a sok-sok fotós dokumentum, amit dr. Kárpáti László közöl, egy rokonszenves embert rajzol meg, idéz fel. És mögé azt a kort, a század első évtizedeinek azokat a harcos hétköznapjait is, ahol nemcsak vezérlő szellemek és minden áldozatra kész hősök kellettek, de a derékhadnak olyan kiművelt és erkölcsileg magasan álló egyéniségei is, mint dr. Hébelt, aki a korból a jövőbe hívó hangot is meghallotta, sőt a felszabadulást követően a párt központi vezetőségének tagja volt és munkásságát a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetéssel Ismerte el a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A kötetet az Országos Ügyvédi Tanács adta ki. Nemcsak a haladó szellemű ügyvédség tekintélyét emeli ez a mű, a leírt események és a jól szerkesztett gondolatsor továbbgondolásra, továbbkutatásra késztet. A társadalmi és politikai, az etikai és a gyakorlati élet összefüggései tör- vényszerűségeket bizonyítanak. Mindenki számára. (f. a.) a hírdetőoszlopokon és az autóbuszokon. Speciális játékokat — kis fehér lazacokat —- osztogattak a gyerekeknek ingyen az üzletekben és az áruházakban — és mindegyiken ez a jelmondat volt: „A MI LAZACUNK A LEGJOBB, MERT SOHASEM VÖRÖSÖDIK". E gigantikus reklámhadjárat megkezdésének napján a fehér lazacos dobozok megjelentek minden élelmiszerüzletben. Az ára sokkal magasabb volt, mint a cég régebbi terméke. Sőt, magasabb volt a konkurrens cég termékénél is. Az eredményre nem kellett sokáig várni. Két héttel később a körzeti nagykereskedelmi vállalatok új szállítmányokat kértek. A raktárak hamar kiürültek. A gyár három műszakban kezdett dolgozni. Az egész Alaszkában felvásárolták a hálát és speciális préraiumo- kát állapítottak meg a halászoknak, «kik a legjobb eredményeket érték el. Igaz, a reklámakciót kissé csökkentették, de továbbra is mindenütt lehetett találkozni ezzel a felirattal: „a mi lazacunk a legjobb, mert sohasem vörösödik." A konkurrens cégek követelték a levételét. Más cégek véleménye szerint ez a mondat a vevőben azt az érzést keltette, hogy a többi lazac húsa is fehér, csak a feldolgozás alatt nyer különös színt. Ezért ezt „becstelen konkurrenciának” nevezték. Az Egyesült Államokban az ilyesmit nagyon szigorúan pénzbírsággal büntetik. Mister MacAreck határozottan visszautasította a konkurrens cég követelését, hogy hagyja abba eddigi reklámtevékenységét. Hosz- szan tartó pereskedésre került sor, ami az alaszkai gyár győzelmével ért véget. Az ügyvédei bebizonyították, hogy ezek a szavak: „sohasem vörösödik”, nem jelenti azt, hogy más cégek termékei rosszak. Az ügyes halbiológusok megállapították, hogy mielőtt a kis lazacok elérnék a megfelelő nagyságot, ugyanolyan fehér a húsuk, mint más halaknak. Csak akkor lesz rózsaszínű, ha meghaladta azt a bizonyos nagyságot. És éppen eddig az időszakig — bizonyították a védők — vonatkozik a jelszó „a mi lazacunk a legiobb, mert sohasem vörösödik". így a cég felmentő ítéletet kapott és elutasították a konkurrencia által követelt kártérítést. — És mindez hogyan végződött? — kérdeztem He- niót, amikor megszakította elbeszélését. — A céget nem egy fél, haném majdnem másfél évig vezettem. Nem tudtam korábban visszalépni, mert nem akartak engedni. Amikor a konszern már a saját lábán állt, megszöktem Alaszkából, vissza az Egyesült Államokba, ahol melegebb az éghajlat. Istenem! Mennyit sóvárogtam én ott a Yukon folyó partján! Ha télen köpött az ember, hallatszott a csattanása. Mire a nyál leért a földre, jéggé fagyott. Nem sokat segített ott a bunda. Amikor jöttek a nagyobb hidegek, olyan ötven fokosak, a dolgozószobámba vitettem a heverő- met, és hetekig nem mozdultam ki. A hőséget jól bírom, de a hideghez sohasem tudtam hozzászokni. — És a céggel az elszámolás? — A vezetőség és a felügyelő bizottság tagjai nagyon becsületes és szolid emberek voltak. Csak kissé balkezesek és nem volt megfelelő tapasztalatuk egy olyan nagy gyár vezetésében. Nagyon rendesen szá2 moltak el velem. Visszatérítettek mindent, amit én fék-; tettem be, saját jószántukból magas fizetést ítéltek meg, amíg ott dolgoztam, aztán a megállapodás szerint három évig fizették a magas tantiémet. Amikor elköszöntem tőlük, köszönőlevelet és magas prémiumot adtak, amit jótékonysági célra ajándékoztam Alaszkában. — Nagyon szép gesztus vólt a részedről. (Fóly tát ja# á • e Mister MacArecIk üzletei • • • • • • • « • • • • • • • • V* A • • ? • 4 ,1 —V" te? w \\
