Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-15 / 38. szám

Ma este eremier

A m. Csellovunk Egerben

lünödescK léi tianora az

irorói es Hőseiről

— Negyedik esztendeje játszom Csehovot. A Sirályban Sorin megformálásával kezdtem — huszonöt eves színészi múlttal a hátam mögött. Csodálatos élményt jelentett. Azt mondják általában, Csehov darabjai finomak mint a csipke, halkak mint a tücsökciripelés, a világirodalom legvissza- fojtottabb drámái. Engem elsősorban más vonásai lógtak meg." Legjobban talán az, milyen nagy hatással van nemcsak a nézőkre, de a tapasztalt előadókra is. Figurái az embert lelkiismeret- vizsgálatra, önvizsgálatra késztetik, arra, hogy tekintsen végig az életén és próbálja meg kimondani, hol tart. Ez egyszerre lehangoló és fölemelő érzés... Kint vagyok a színpadon, először eljátszom Hirint, ezt a hallatlanul szorgalmas bank- tisztviselőt — aki otthon részegen veri a feleségét. A Leánykérésben Csubukovot, aki kapzsiságában képes háromszáz rubelért kockáztatni lánya jövőjét. A Lakodalomban Zsigalov irodaigazgatót, a szakértelem nélküli szakértőt, végül Szvetlodov színészt, aki egy jubileumi játék végeztével ismeri fel önnön tragédiáját... és mindeközben rádöbbenek arra is, mit, hol, hogyan lehetett volna másképp csinálnom, de arra is — mivel az író a legszánandóbb figurákban is kimutatja és felkutatja az értékeket —, hogy van még mód a megújhodásra. ..

Csehovot gyakran játsz- szák melankolikusan. Számomra darabjai hallatlanul mulatságosak. Lehet persze, hogy nem harsányan ka- cagtatóak, de ki tagadhatná, hogy mennyire humoros az, amikor a Jubileumban van egy hivatalnok, aki szeretne dolgozni, nem hagyják, s amikor elkeseredésében öngyilkos akar lenni, még akkor is megkérik egy szívességre. Vagy a Hattyúdalban a színész, aki saját jutalomjátéka után részegen elalszik az öltözőben, s aztán a sötét és üres — így ismeretlen — színpadon félni kezd. Tragédia és komédia mindenütt. És én igyekszem mind a négy egyfelvonásosban oz utóbbit is erőteljesen hangsúlyozni, mert biztos vagyok benne, hogy az előbbi is így válik hatásosabbá..,

Vándor Éva, Fehér Tibor és Maróti Gábor a Lcánykérésben

(Jármay György felvétele)

— Valahogy úgy érzem', még mindig nem az igazi... Tálán mert rögtön az előadáskezdő monológ, A dohányzás ártalmassagáról című túl sok kérdést vet feL Nyuhint, — aki a foglalkozására nézve a felesége férje, — nem volt könnyű megformálnom. Ez a férfi aki örül, ha egy órácskára is elszabadulhat otthonról, rendkívül összetett, pipo- gyaságában is többféleképpen értelmezhető figura. Még az is kérdés, öreg-e vagy fiatal, sokat mozog-e vagy keveset, egészen megtört-e és így tovább... Szóval sok minden, ami — ha egyértelmű volna — az átélést segítené. Gyötrődésekkel és kételyekkel fogalmazódott meg bennem ez a figura a rendező segítségével. S aztán sincs könnyebbség, hiszen az ötéves Csehov- ciklusunk záróelőadása öt egyfelvonásosból áll, amelyekben — egy kivételével — végig színen vagyok én is. Pergő a műsor. A szünet legfeljebb maszkváltoztatásra elég, de nekem nemcsak ennyit kell tenni, hanem Nyuhin bőréből, jelleméből átbújni Sipucsin igazgatóéba, aztán Revonuv — Ka- raulovéba. Ö például az eddigi hivatalnokokkal szemben nyugdíjas tengerész, aki végre lehetőséget kap arra, hogy elmesélhesse, mi is az a tenger, elmesélhesse tetteit, amelyek azonban... talán nem is voltak! Ismét váltás, a Hattyúdalban súStáb a medencében

Huszárik Zoltán Csontváry Kosztka Tivadar életéről készít színes, egész estét betölMa nmeiül

1979. február 15-, csütörtök

tő filmet. A film egyik jelenetét a Széchenyi-fürdőben rögzítette Jankura Péter kamerája. A képen: a

film egyik jelenetét rögzítik Márkus László közreműködésével.

(MTI fotó —

Friedmann Endre felvétele — KS)

gó vagyok. Pár mondatos szerep, de bele lehet sűríteni egy pletet.

Nos, lehet-e ilyen gyorsan átlényegülni anélkül, hogy egy pár percre leüljön az ember, s átgondolja, mivé lesz? Sikerül-e a nézőkkel elhitetni az új figurát...? Ez az előadás számomra kételyekkel, izgalmakkal, feszültségekkel teli. Voltaképpen a színfalak mögött még egy drámát játszom, a sajátomat... Szép színészi feladat, de nagyon nehéz. Arról, hogy miként sikerül, maid az egri közönség is ítél.

★

Csehov halk...? A halk Csehov nemcsak a pódiumon, egy színházi kissZobá- ban is szenvedélyeket izzít. Akkor is, amikor Fehér Tibor Jászai-díjas, érdemes művész és Varga Gyula Jászai-díjas művész arról tűnődött, hogyan lehet életre kelteni alakjait... Kettejükkel A mi Csehovunk bemutatója alkalmával a Gárdonyi Géza Színházban ma este találkozhat a közönség. A további szerepekben többek közt Máthé Éva, Vándor Éva. Maróti Gábor, Matus György, Péva Ibolya. Somló Ferenc. Az öt egyfelvoná- sost Illés István rendezte.

(németi)

Beutalóval Egerben

Üdülő a negyedik emeleten

A Dobó téren sétáló kis csapat — szinte mindennapi látvány Egerben. A SZOT- beutalóval érkezettek sem rínak ki a többi turistacsoport kirándulói közül. Talán csak annyiban, hogy szinte mindannyian idősek.

— Százötven év maradandó alkotásaival ismerkedhetünk meg „barokk sétánkon” — hallatszik a kör közepéről; a nyugdíjasok az idegenvezetőt, illetve a SZOT-kultú; jst állják közre. — Először a korai barokk minorita, majd a közép barokk ferences, végül a késő barokk Ciszter-temp- lomot nézzük meg — folytatja —, de nem marad ki az éppen másfél évszázados jubileumát ünneplő Lyceum sem.

A kis társaság elindul, s majd két óra alatt körbejárja a belvárost és megtekinti műemlékeinket. A séta jólesik mindenkinek ebéd előtt.

Októberlol áprilisig

Az Eger Szálló negyedik emelete a beutaltaké. A megyeszékhelyen az itt levő szobák helyettesítik a hiányzó szakszervezeti üdülőt.

— Több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött meg ez az üdültetési forma, s azóta — ha kihagyásokkal is —, de rendszeresen működik — tájékoztat Bíró István, a Park Szálló igazgatója.

— Októbertől áprilisig mintegy ezren jönnek szak- szervezeti beutalóval szállodánkba. Az ötventagú csoportok a téli szezonban tíznaponként váltják egymást.

— Nem zavarja a pihenni vágyókat a szállodai zsi- bongás?

— Hát volt már úgy, hogy egy-két idősebb vendég nem bírta tovább néhány napnál, és hazament. Ám, aki érdekesnek tartja, hogy itt, a város közepén „üdül”, s elviseli azt is, hogy nem mászkálhat naphosszat melegítőben, valamint némileg alkalmazkodik szállodánk rendjéhez, az nem bánja

meg, hogy a beutalók kiosztásánál Egert választotta. Egyébként azért adjuk a légfelső emeletet, mert ott nyugodtabban pihenhetnek, és a zene sem hallatszik föl.

II tél a nyugdíjasoké

Salamon József Kecskemétről érkezett. Az ottani PIÉRT Vállalat nyugdíjasa:

— Még soha nem jártam Egerben, s egészen „megbabonázott” ez a történelmi levegő. Sokfelé üdültem már az országban, s legtöbbször így télen, hiszen nekünk már „lejárt a nyár”. S ez így van rendjén, nyáron menjenek csak a családosok, a fiatalok. Különben itt, a szállodában nagyon jól főznek, kitűnő a kiszolgálás és egyáltalán észre sem venni, hogy nem egy SZOT-üdülőben vagyunk. A programok talán még színesebbek is. Negyedik napja vagyunk itt, de már voltunk fent a várban, megismerkedtünk a várossal, tegnap este pedig diavetítéssel egybekötött előadást hallgattunk a Bükkről. És el <nem mulasztom majd, hogy meg ne nézzem az itteni PIÉRT- et, elvégre kollégák, kíváncsi vagyok ők miként dolgoznak.

Az idős bácsi az „üdülő”, a negyedik emelet társalgójába indul képeslapokat írni, no meg egy kis délutáni kártyapartira.

A helyiségben halkan szól a rádió és az egyik asztal mellett fiatal leány üldögél Újságokat lapoz.

— Azt nézem, mikor és

hol lesz disco, de sajnos nem találom — mondja Bőgi Katalin, aki Pannonhalmáról jött, s egyedüli fiatal a csoportban. — Első SZOT- os beutalóm ez a mostani, s meg kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam: az

idősek körében kötetlenebb a hangulat, mint — tapasztalataim szerint — a fiatalok között. Egyébként én már többször jártam Egerben, az öcsém itt tanul. Most persze naponta találkozunk és tekergünk egyet’ Nagyon jó, hogy szállásunk nem a „világ végén” van, mindenhova hamar eljuthatok.

Színes programok

A kis közösségek „lelke”,

a programok összeállítója ás szervezője Libiczay Gabriella SZOT-kultúros, immáron tize i hatodik éve fáradozik azon, hogy a vendégek minél kellemesebben, hasznosabban töltsék el szabadságukat. Egri születésű ő, jól ismeri a várost, s kezdettől fogva bekapcsolódott az itteni szakszervezeti üdültetések szervezésébe.

— Pihenni lehet az év minden szakában, s ebben a hotelben sokkal kötetlenebbül — mondja. — Szerencsére itt nincs „pletykasarok”, mint sok eldugott üdülőnkben, ahol az idős embereknek szinte egyetlen szórakozása, hogy egymást figyelik. Igyekszem úgy megtervezni a programokat, hogy mindenkit kielégítsenek. Sokak szerint egy kicsit zsúfolt is tíz napra, de egyik sem kötelező, csupán ajánlott. Mégis vannak mindegyiken. Kivéve a kirándulásokat. Most is elmaradt egy szilvásváradi és egy mezőkövesdi túra, mert nem jelentkeztek harminc- hatan. Tudniillik a busz csak akkor áll a rendelkezésünkre, ha ez a létszám összejön. Sajnos. De hát pótoljuk mással. Orgonahangversennyel, lyceumi látogatással, népkerti sétával, irodalmi előadással, vagy szellemi fejtörő játékkal.

Eger vonzereje még télen sem csökken. Van, aki a gyógyvízért jön, aki a barokk „levegőért”, mások a várért, a Gárdonyi-emlékekért, de akadnak, akik egyszerűen csak pihenni vágynak, vagy a kitűnő borokért térnek vissza évről évre. Beutalóval is.

Józsa Péter

Mister

MacAreck

üzletei

...f ■ A ■ ,

IRTA- Vj, i. • •

Jerzy .’ 'v,V

* • •

• . •

V

(Fordította Bába Mihály)

34.

Az egyik viharos ülés idején, amikor kétség- beesetten keresték a katasztrófa elkerülésének módját, a felügyelő hatóság egyik tagja szót kért és furcsa javaslatot tett. Bejelentette, hogy van egy barátja — amerikai pénzember —, aki nagyon ügyes és nagy gyakorlattal rendelkezik. Ide kellene hívni, és megkérni, hogy segítsen. Elvégre ebben nincs semmi rizikó, mert a cég helyzete úgyis reménytelen. A javaslatot elfogadták, és még ugyanazon a napon táviratot küldtek New Yorkba, egy bizonyos Henry MacAreck- nek.

A válasz szintén táviratilag érkezett. Mister MacAreck elfogadta elvben a javaslatot, hogy foglalkozik a konszern megmentésével, csak azt kérte, hogy részletes adatokat küldjenek a cég helyzetéről, mint például a mérlegről, a hitelezőkről, a fizetések határidejéről

és a cég készítményének eladási módjáról. Az adatok kézhezvétele után a pénzember két hetet kért, hogy megismerkedjen a helyzettel. Ezután megérkezett Alaszkába és kérte, hogy hívják össze a vezetőségi ülést.

MacAreck úr referátumában részletes analízist adott a vállalat helyzetéről. A cég hibája, hogy kimondottan hitelekre támaszkodott. Ez tette lehetővé a nagy zuhanást, amikor a bankok felmondták a hiteleket és megtagadták a további kifizetéseket. Saját erőből kellett volna tartalékot teremteni, hogy a gyár túlélje a kritikus időszakot.

A vezetőség képviselői megmagyarázták, hogy a konszern részvényesei elsősorban halászok és helyi kisemberek. A nagy tőke nem érdeklődött az ilyen befektetés iránt, ami pedig a bankhiteleket illeti, egyedül csak a hatóság nyomásának engedve éltek vele. a hatóságéval, mely érdekelt

volt az iparosításban azon a területen, ahol sok munka- nélküli van. Éppen /szert a bankok már az első alkalmat megragadták, hogy magtagadják a további hiteleket.

MacAreck úr tudomásul vette a magyarázatot, hangsúlyozva, hogy az 6 figyelmeztetésének elsősorban elméleti jellege van, mert úgy sincs semmi lehetőség ennek a hibának a helyrehozásához. Mert, ha új részvényeket adnának is ki, nem találnának rá vevőt a piacon. Ki vásárolná meg az olyan cégnek a részvényét, amelyről köztudott," hogy csőd szélén áll? MacAreck vizsgálata kimutatta, hogy a vásárlók a kedvezményes ár ellenére sem akarják az alaszkai árut vásárolni. Miért?

A konzerves dobozokon az igazságnak megfelelő felirat van, hogy lazackonzervet tartalmaz. A doboz kinyitása után a vevő fehér húst lát, pedig mindenki tudja, hogy a lazac húsa rózsaszín, így tehát a vevő úgy érzi, hogy becsapták, mert igazi lazac helyett másféle halat adtak el neki, rosszabbat, valószínűen tonhalat. A konzerv ugyanolyan ízletes, mint a rózsaszínű lazac, de a vevő elhatározta, nem vásárol többet annak a cégnek a termékéből, amelyik rászedte. Bizonyítja ezt az is, hogy az ára sokkal alacsonyabb, mint a rózsaszínű lazackonzervé. A vevő tudja, hogy a lazac az egyik legdrágább hal. Éppen ezért nem hisz abban a cégben, amelyik oly olcsón adja el az igazi lazacot.

A beszéd után MacAreck úr a következő javaslatot tette:

1. A eég Wíe&üsóga hat

hónapig teljhatalommal ruházza fel.

2. Az új igazgatónak joga lesz saját ár- és eladási politikát folytatnia, és joga lesz kivonni a már üzletben levő árut is.

3. Az ideiglenes vezető megszerzi a megfelelő eszközöket a termelés fenntartása érdekében.

4. Fenntartja magának azt a jogot, hogy olyan reklám- hadjáratot folytasson, amelyet jónak és szükségesnek vél, hogy a cég áruját a piacon bevezesse.

5. MacAreck úr három évig megkapja a jelenlegi ár és az általa megállapított ár közötti különbség felét.

6. MacAreck úr teljes anyagi felelősséget vállal minden cselekedetéért a hat hónap alatt, amíg egy személyben vezeti a céget.

A cég vezetősége hosszú vita után elfogadta a feltételeket. Tulajdonképpen nem volt más választásuk.

Mégis amikor látták a megbízott igazgató első húzásait, akik arra szavaztak, hogy adják kezére a céget, sajnálták lépésüket. Ezek az első utasítások furcsák voltak. MacAreck úr mindenekelőtt kivonta a forgalomból a konzervet és áron alul eladta egy dél-amerikai cégnek. Megparancsolta azt is, hogy makulatúrának adjanak el minden régi feliratos csomagolópapírt. Helyettük másokat rendelt, a legjobb grafikusoknál. Az új csomagolópapíron nagy betűkkel az állt: „Fehér lazac”, aztán egy stilizált lazac, amint a vízesés előtt a magasba szökken. Még az eddigi formáját is megváltoztatta a doboznak. Az új drágább volt, de sokkal szebb.

(Folytatjuk)

i