Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-14 / 37. szám
„Te titkárpárti ragyr iumm Szabálytalan portré Megkésett vita Mit jelent a beilleszkedés? A kívülről jövőnek idegen arcokat, eddig ismeretlen munkát, a már megszokott helyen frissen kezdőnek pedig új élet- és munkastílust, az önálló élet kezdetét, kapcsolatteremtést az idősebb kollégákkal — vagyis számtalan konfliktus forrását. Szűkítsük a kört ezúttal azokra az ifjú szakmunkásokra, akik ott kezdtek el dolgozni, ahol a gyakorlati éveiket töltötték. Tíz fiatal, olajtól, portól megfeketedett overállok, kvarcórák és füstszűrös cigaretták. Mi lehet egy havonta átlagosan három, három és fél ezer forintot kereső tizennyolc évesnek a gondja? Az ifjúsági parlamentjükön készült jegyzőkönyv a hivatalos beszámolókon kívül csak olyasfajta felszólalásokat tartalmaz, hogy miért nincs a fiúknak is hajszárítója, merthogy a lányoknak már van, kevés a kezdők szabadsága, mikor szűnik meg már az örökös alkatrészhiány... Ennyi az egész? Más gondjuk, bajuk nincs? Néma csend, langyos közöny. „A beszélgetés egyébként nevek és cím mellőzésével készül!” Erre a megjegyzésre fészkelődés, lassú oldódás a válasz. — A hajszárító nem is olyan nevetséges — kezdi az egyik fiú. — Piszkos munkát végzünk, munkavégzéskor mindig hajat kell mosnunk. De ha már itt tartunk — lendül bele a beszédbe —, akkor elmondom, hogy igenis sok bajunk van. Nem ismerjük a gyáregység társadalmi vezetőit, a gazdaságiakat is csak távolról. Minket nem kérdeznek meg semmiről. Ahhoz még nincs elég bátorságunk, hogy magunk kopogjunk a fejesek ajtóján. Az ifjúsági parlamenten is azért hallgattunk, mert még nem szoktuk meg a közéleti szereplést, a fellépést. De az is igaz, hogy visszatartott minket néhány idősebb kolléga megjegyzése: „Nem érdemes szólni, úgysem lesz foganatja!” Van más is, majd ő elmondja — mutat a mellette ülő társára. — Megválasztottak egy ifjúsági brigád élére — dísznek. Beleszólási jogom semmibe sincs. A csoportvezető válasza a brigád panaszaira: „Ha valami nem tetszik, el lehet menni, nem fogunk hiányozni”. — Én pedig — kér szót egy tömött bajszú ifjú — betanított munkásként dolgozom, mert arra nagyobb szükség van, mint a szakmámra. Igaz, a pénzt rendesen megkapom. — A fizetéssel nincs is bajunk — mondja a brigádvezető. — Elégedettek vagyunk, ennyit sehol másutt nem kapnánk. A viszonylag magas bért csak azért adják, mert tudják, másként nem maradnánk. De a hangulat olyan rossz, hogy biztosan megnő az elvándorlás. Sokasodnak a jegyzetfüzetben az indulatos megjegyzések, és az újságíró gyanakodni kezd. Így van ez csakugyan? A folyamatosan kiváló teljesítményt nyújtó gyáregységnek ilyen a háttere? Nem a túlérzékenység felfokozta sérelmekről, esetleg az első csalódásokban kihunyt vágyálmok szülte keserűségről lehet szó? — Nem, nem — tiltakozik a KISZ-titkár — úgy igaz, ahogy a fiúk mondták. Próbáltam az érdekükben szólni, még nem kaptam választ. És a fiatalok munkájával elégedettek? — Hogyne, igen — helyeselnek a gazdasági vezetők. Mit lehet az előbbiekhez hozzáfűzni? Inkább az ifjúsági parlamenten kellett volna a fentebb elhangzottakat elmondani. Kelemen Edit Nagyfüged 2100 lakosú község a gyöngyösi járás délkeleti csücskében. A lakosság átlagéletkora 45 év. Munka- lehetőséget a termelőszövetkezet és néhány vállálat kihelyezett részlege biztosít, ahol 15—20 asszony perzsaszőnyeget, vagy kesztyűket varr. Apró hírekért, információkért kopogtunk be a tanács- titkár irodájába. Huszonéves, fat'mernadrágos fiatalember fogad bennünket. — Hírek, információk? — kérdi dr, Várhelyi András vb-titkár. — Hogyan jutott eszükbe éppen Nagyfüged? Ez egy olyan mostoha kis falu, talán évek óta nem jelent meg róla egyetlen sor sem az újságban. Igaz, nagy dolgokkal nem is dicsekedhetünk, a község összköltségvetése 3,5 millió forint. Ebből nagyon nehéz még azt a minimális kuitúrszintet is fenntartani, amire szükség és igény volna. Egyéves munkám alatt ilyeneket tudok említeni: agárszakosztály, 78-as OSN, művház-zenekar, óvodabővítés. — Jó, akkor kezdjük az agarakkal Elmosolyodik. — Ez nem valami komoly téma, de ha akarja, elmondhatom. Nos, évekkel ezelőtt valaki hozott a faluba egy pár agarat. Köztudomású, hogy ezek a leggyorsabb va- dászkutvák, nagyszerűen lehet velük nyulakat fogni. A kutyák gyorsan elszaporodtak, s le-lejártak velük a közeli mezőkre nyúlászni. Jól jött ez a családnak, néha el is adogattak belőle. A baj akkor kezdődött, mikor az itteni vadásztársaság kezdte megsokallni az agarászok „partizánkodásait”, s hol csapódik le a probléma egy faluban? Természetesen a kocsmában. Szóváltás, elcsattan egy-két pofon, szóval: tenni kellett valamit. Egyszer ösz- szegyűjtöttem az agarászokat és elmondtam ’nekik az ötletemet. Van nekünk egy nagy szabad terület, ahol régen a marhavásárokat tartották. Felajánlottam nekik, tegyük rendbe, építsünk agárpályát. No, szót követett a tett, mindenki úgy segített, ahogyan tudott, kerítést ácsolt, földet egyengetett, elkészült a pálya. Alakítottunk egy nagyfü- gedi agárszakosztályt, ami később beleolvadt az Országos Ebtenyésztő Egyesületbe, így már külső támogatást is kaptunk. — Mindenesetre, érdekes megoldás. így sem a vadá- szók. sem az agarászok nem haragszanak önre. Tudna Nyelvöltő Lelkiiusa Mit csináljak, mit csináljak? Takarózzam be az újsággal, tegyek úgy. mintha olvasnék? Persze, már késő. Valószínűleg már észrevették, hogy én is észrevettem. Meg aztán újságom sincs. Adjam át a helyemet? Es ha nem fogadja el? Érzem, hogy egy tekintet perzseli a tarkómat... Adjam át a helyet és szálljak le? Azt is megtehetem, hogy nem adom át, egyszerűen fogom magam, felállók és leszállók. Nem, ez nem lesz jó. Még majd megelőzi valaki. Sok a lelkiismeretlen ember. Egy leendő anyának állni kell. aztán még leül valami naplopó! Azt ott ni. aki úgy bámul. Csak azt várja, hogy felé,"lak. Nem. mégiscsak át kéne adni. Rendben van. felállók. De hol az a nő? Már leült. Valaki átadta neki a helyet. Csak tudnám, miért nem tette meg már előbb? Az utasok pedig nem fogynak. Sőt. ellenkezőleg. Hát ez meg micsoda? Egy bot'. Adjam át a helyet? Adjam értésére egy embernek, hogy nem tartom teljes értékűnek? Célozzak rá. hogy sajnálom. Ezzel még meg is sérthetem Lehet, hogy kutyabaja. Látni a nadrágján, hogy még fiatal. Egyik lábán lakkcipő. a másikat nem látom. Nyilván 1 rtincs különösebb baja. Ha ! lenne, már észrevette volna valaki. De ott mindenki alszik. Nem. az a nyanya nem alszik. Érdekes lenne tudni, miért nem? Álmatlanság...? Ha valami komolyabb baj lenne annak a férfinak a lábával. a nyanya már biztosan átadta volna a helyét, l.esz. ami lesz, majd felállók én! Hová tűnt az a férfi? Na tessék, hát nem mondtam? A nyanya helyén ül. Tehát a férfinak mégiscsal; van valami ciki je a lábával. Most látom, hogy nem is olyan fiatal. A nyanya pedig áll. Icipicit meggörnyedt, de semmi baj. azért tartja magát. Adjam át neki a helyemet? Emlékeztessem. hogy már abban a korban van? Melyik nő szereti. ha a korát firtatják? Az is lehet, hogy nem tud ülni. Hiszen önszántából állt fel. Hozzam kínos helyzetbe? Ci- kis szitu. Pedig már majdnem rajtam fekszik. Ügy nézem, bevágta a szundit. Tisztán, egyenletesen lélegzik. Éppen most keltsem fel? Es ha három nap óta először tudott elaludni és most szépeket álmodik? A tarkómat továbbra is perzseli valami. De most már nem egy tekintet. Most már szóval perzseli valaki. No csak. rólam beszélnek. Jó lenne tudni, mit Ö de megkönnyebbültem. Leültették á nyanyát. Szinte erőnek erejével. Az istennek se akarta hajlítani a lábát. Hű. de nyomják a sódert! Felületesen szemlélve mintha igazuk is lenne. De tud-e valaki arról a lelkitusáról, ami a bensőmben zajlik?! Beszéljenek. csak. Majd én még megmutatom nekik!... Bárcsak akadna valami alkalmas tag, akinek átadhatnám a helyemet. Ó, már itt is van. Felállók. Vagy talán nem is kell? Olyan hetven körüli férfi, de még jó erőben van. Mit szólnak majd azok? Azt fogják hinni, hogy hatott rám a süketelésük. Mintha magamtól nem jöttem volna rá! Nem, most már csak elvből is végig ülve maradok. Utoljára. Még egy megálló. Megint sokan leszálltak. Aha. az én megállóm. Leszálljak? De hiszen éppen erre várnak. Majd azt mondják, mégiscsak hatott rám a szövegük. Nem, akkor már jobb. ha a jelenlétemben mondják. Hát ez meg miféle ismeretlen vidék? Bár nem csúnya. Mi történt? Mindenki leszállt. En maradtam csak egyedül. Ügy teszek. mintha aludnék. Mit mond a vezető? A kocsiszínbe megy? Na tessék, most aztán jól néz"lr ki! M. r.EVlCKU (Zahemszky László fordítása) 1 még ilyen ötletes megoldást említeni? — Például elmondanám, hogyan lett zenekarunk. Évek óta játszogatott itt négy fiú, amatőrök. Egyszer felvetődött a kultúrházban, jó lenne egy saját zenekar, nem kéne annyi pénzt kiadni az ORI-nak, s nem „haknizó”, de lelkes hazai zenekarunk lenne. Mi a kultúrházban helyet biztosítottunk számukra, s azon a címen, hogy fűtünk, világítunk rájuk, megkértük, ......minden új embernek b izonyítania kell” (Fotó: Szabó Sándor) kéthetenként játszanak nekünk ingyen. Pár hete tettek OSZK-vizsgát, s most van egy jó hazai együttesünk. — Bevallom, a két történet után :nár tényleg kíváncsi vagyok... Ismét elmosolyodik a ba- júsza alatt, újabb cigarettára gyújt és kérdezés nélkül folytatja. — Nos, meglepte a korom. Hát.., volt már úgy, hogy nem mert valaki odajönni hozzám, mert az illető azt hitte, ugratják, hogy én lettem az új vb-titkár. Huszonöt éves vagyok, tavaly márciusban kerültem ide dolgozni. Jogot végeztem az Eötvösön, majd tanácsakadémiát. Szivásváradi születésű vagyok, de azért választottam ezt a községet, mert lakást is tudtak biztosítani. Ez sem elhanyagolható szempont, dolgozni meg mindenütt kell és lehet. — Valóban lehet? — Ez kényes kérdés. Nézze, minden új embernek bizonyítani kell. Én fiatal vagyok, tehát kettős teher a bizonyítás. Egy darabig az a szállóige járta, így mondták egymás közt az emberek: „Te titkárpárti vagy?" Ma már úgy veszem észre, megkedveltek. Bár nehéz velük, zárkózott, kissé gyanakvó emberek. Nem tudom hogyan, de valahogy a vérükben van, nehezen fogadják el, ha valaki közeledik hozzájuk. — Az átlagéletkor elég magas. Mi lesz azzal a néhány fiatallal, aki még a községben él, tanul, vagy dolgozik? — A végzős nyolcadikosok közül átlagban ketten mennek el dolgozni, a többi szakközép- vagy szakmunkásképző iskolába megy, ketten- hárman gimnáziumba, de főleg az ipari szakmák iránt nagy az érdeklődés. Aki innen elment tanulni, dolgozni, az már nem fog visszajönni. Még csak egy éve vagyok itt, nem tudok sokat felmutatni, de az a véleményem, ha valamilyen ipari munka- lehetőséget tudnánk teremteni a fiataloknak, vagy tudatosan a mezőgazdasági pálya felé irányítanánk őket, s szakemberként térnének vissza, nem költöznének el annyian. — A falon egy oklevél, a tavalyi OSN járási rendezvényeinek dicsérő oklevele. Ez is valamilyen „magánakció’? — Igen. Ezt annak idején nehezményeztük is, hogy nem volt valami nagy propagandája, füstje a dolognak, holott a lángja igen erős volt. Debrecenből, Miskolcról, Szerencsről jöttek el ebbe a kis faluba. Most már nem akarom részletezni, de ebben is őrült nagy munka volt. Az összes környékbeli község szervezetei, a népfront, a tűzoltóság, az iskolák, az ifjú- gárda-zenekar — mind-mind szerepelt. Volt itt sakk, pingpong, foci, tűzoltóbemutató, ami csak hangulatossá tette a napot. Olyan volt, mintegy igazi vásár, sok sok játékkal, versennyel, bemutatóval. Megpróbálunk életet vinni a dologba. Ja, aztán ha már itt tartunk, nehogy elfelejtsem, van egy Kazinczy-kö- röm is a művházban. Komoly műsorokkal szoktunk szerepelni. A készülő estünk, verses, zenés összeállítás: Tamkó Sirató Károly műveiből állítjuk össze, „Tengerecki haza- száll” címmel. A kultúrház igazgatója most nagyon bánatos, mert nemsokára elviszik katonának. Lehet, hogy átveszem tőle a munkát. — Nem lesz ez egy kicsit sok? — Másodállásban... — Mi lesz a következő nagy „akció”, amivel megmozgatják az embereket? — A legközelebbi nagyszabású rendezvénysorozat a márciusi FIN-napok alatt lesz, jó lenne erre is valami egészen újat kitalálni. Nagyon szeretném, ha az óvoda bővítésével is elkészülnénk határidőre! Az eddigi 64 férőhely mellé még harmincat építünk. — Ügy tudom, ír is... — Igen, verseket írok, tervezünk egy közös kötetet a volt egyetemista barátaimmal. — Ilyen széles érdeklődési kör mellett épp egy községi tanács íróasztalát választotta? Csönd. A hallgatásban sok minden benne van: elgondolkodás, töprengés, de talán utalás is arra, hogy huszonöt évesen még semmi sem végleges, kialakult, s talán az is: ha nem volna olyan nehéz megnyerni az embereket, ha akadályok felállítása helyett inkább segítséget nyújtanának a kezdőknek. Tóth Mária KOSSUTH 8.27 Szocialista brigádok akadémiája. 8.56 Beszélni nehéz. 9.08 Barokk muzsika. 9.49 Tarka mese, kis mese. 10.05 Csiribiri. 10.35 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50 Olasz kórusmuzsika. 11.30 A szép Gala- thea. 12.20 Ki 'nyer ma? 12.35 Házunk tája. 12.50 Operaslágerek. 13.20 Örökzöld dzsesszmelódiák. 14.15 Beethoven: Esz-dúr oktett. 14.39 Dalok hősökről. 15.10 Muzeális felvételeinkből. 16.08 Kritikusok fóruma. 16.18 Magyar előadóművészek Haydn-felvételeiből. 17.07 Közgazdaságunk alulnézetben. 17.32 Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 18.15 Esti mese. 19.15 Gondolat. 20.00 Mozart: B-dúr zongoraverseny. 20.32 Énekszóval, muzsikával. 20.59 Szenvedélyesen Lusták Egyesülete. 22.30 Adam: A longjumeau-i postakocsi. Három- felvonásos vígopera. pftöfi 8.05 Mai dalok. 8.33 Idősebbek hullámhosszán. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Népi zene. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Derékegyengető. 13.30 Színes szőttes. 14.00 Kettőtől négyig... 16.00 Mindenki iskolája. 16.40 Operettfelvételek. 17.00 Barátság slágerexpressz. 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 A country-muzsikáról. 19.03 Cigánydalok, csárdások. 19.25 A Nagy'Fogás. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 A Magyar Rádió Karinthy Színpada. Ásó-kapa. 21.30 Változatok egy pályára. 22.30 Zenés játékrészlet. 23.15 Victor Máté szerzeményeiből. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Gyári belépő... Környezetvédelem és beruházás... Szerkesztő riporter: Tolnai Attila. Kazai Katalin énekel — Tíz perc mezőgazdaság. .. Riporter: Borsodi Gyula — Slágerpanoptikum — Sport. Észak-magyarországi krónika. A KISZ Borsod megyei Bizottságának ülésén — Zárszámadás az egerszóláti Ho Si Minh Tsz-ben. Bró- dy János dalaiból — Lap- és műsorelőzetes. 400 Tv-torna. 8.05—10.20 j ITV. 10.20 Az Onedin csa- ! Iád. 7. rész. 11.10 Delta. ! 11.30 Három jelenet Ing- í mar Bergmannal. 14.50 S ITV. 16,28 Műsorismerte- 8 tés. 16.30 Hírek. 16.35 A selyem születése. 17.05 Händel: B-dúr orgonaverseny. 17.20 Egészségünkért! 17.30 Szépen, jól magyarul. 17.50 „A jelenkor régésze”. 18.40 Esti mese. 18.50 Tévétorna. 19.00 Tv- híradó. 19.25 Telesport. Nemzetközi olimpiai sportlottó. Sportrevü Budapesten. 20.40 Kockázat. Versenyben a világpiacon. 21.10 Herkulesfürdői emlék. Magyar film. 22.30 Tv- híradó. 2. MŰSOR 19.20 A pécsi körzeti stú- \ dió műsora. 20.00 Ha egy- i szer Hotz úr dühbe gurul, j 20.40 Autó-motor sport, j 21.00 Tv-híradó. 21.20 Tudósklub 79. SZŐVEG NÉLKÜL..'. tHmisünk 1979. február 14„ szerda I
