Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

KEDD EST! KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK! | Francia vendég Moszkvában | Francols-Poncet hazautazott Moszkvából Brezsnyev fogadta a francia külügyminisztert Iránban államosítják az olajipart (Folytatás az 1. oldalról) ■ A SZOVJET FŐVAROS magas rangú vendéget | fogad Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter j személyében, aki a szovjet kormány meghívására : tartózkodik Moszkvában, és akit — nyilvánvalóan a j látogatás jelentőségének hangsúlyozásaként — foga- ■ dott Alekszej Koszigin miniszterelnök is. A francia külügyminiszter — régi, híres diplo- • matadinasztia sarja — a jótékony folyamatosság je- jj gyében folytatja megbeszéléseit Andrej Gromikóval, j szovjet kollégájával. „A Párizs—Moszkva, illetve a Moszkva—Párizs j útvonal a békepolitika útvonala” — hangsúlyozta a jj vendég tiszteletére adott ebéden Gromiko, Francois- • Poncet pedig válaszában emlékeztetett arra, hogy „a • Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai, amelyek £ állandó és termékeny talajon fejlődnek, szilárdak”. • Ami elhangzott, egyik részről sem tekinthető £ | pusztán protokolláris udvariasságnak, hanem a több £ £ éves, gyümölcsöző, kölcsönös erőfeszítések elismeré- ■ ! sének. Nem túlzás az a megállapítás, amely szerint az ; • enyhülési folyamat első jelentős állomása a hatvanas ! j évek közepén a szovjet—francia közeledés volt. Ez | j két nagy nép közötti hagyományos barátság felúj í- . jj tását jelentette új körülmények között, új, nagy le- ■ • hetőségek kezdetét jelezve. Ami azóta történt, nemcsak a két ország kap- j • csolataiban, hanem nemzetközi mércével is rendkí- ! • vüli jelentőségű. A két ország véleménye közel áll | £ egymáshoz számos fontos kérdésben. Ilyen az euró- • j pai enyhülés és a béke jövője, a helsinki határozatok j 5 kiteljesítése. A kétoldalú kapcsolatok fejlődése sok ■ £ szempontból példamutató. Esztendők óta működik a • ■ két ország vezető személyiségeiből, szakminiszterei- j j bői álló úgynevezett nagybizottság, amely már eddig £ • is a kooperáció számos formáját valósította meg. Ami : j ennél is lényegesebb, a legmagasabb rangú vezetők i ■ között rendszeressé váltak a személyes találkozók, • j amelyek mindig meggyorsították a hasznos folyama- j i tot. A KÜLÜGYMINISZTER látogatásának egyik I 5 célja ezúttal is egy csúcstalálkozó előkészítése: Va- £ : lery Giscard d’Estaing hivatalos látogatásra hamaro- j j san a szovjet fővárosba utazik, hogy találkozzék £ j Leónyid Brezsnyevvel és munkatársaival. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, aki szabadságát a szovjet fővároson kívül tölti, fo­gadta Jean Francois-Pon­cet francia külügyminisztert és beszélgetést folytatott vele. A baráti légkörű megbe­szélésen a szovjet—francia kapcsolatok fontos kérdé­seiről volt szó azzal össze­függésben, hogy a Szovjet­unióban rövidesen sor ke­rül Leonyid Brezsnyev és Harmat Endre Bliutto ügyvedje újabb vizsgálatot kér RAWALPINDI Zulfikar Ali Bhutto, volt pakisztáni miniszterelnök ügyvédje kedden beadványt intézett a pakisztáni legfel­sőbb bírósághoz, és ebben Bhutto halálos ítéletének felfüggesztését és ügyének felülvizsgálatát kérte. A bíróság késznek mu­tatkozott arra, hogy szerdán meghallgassa az ügyvéd részletes indokait arra vo­natkozóan, hogy milyen jogi alapon kéri Bhutto halálos ítéletének felülvizsgálatát. Bhuttónak nagy segítséget jelent, ha más országok „ha­tékony nyomást gyakorol­nak” a Ziaul Hak kormány­ra — jelentette ki a volt pakisztáni miniszterelnök ügyvédje. Mint ismeretes, számos ál­lam- és kormányfő, vala­mint nemzetközi szervezet kért kegyelmet Bhutto szá­mára Ziaul Hak tábornoktól. Sxaúd-Arábla Változó pozíciók AZ IRÁNI VALSÄG kö­következményei közül stra­tégiai szempontból elsődleges fontosságú az amerikai tá­maszpontrendszer megingása. Hiszen ebben a hálózatban a vietnami háború elvesztése óta Irán volt a legfontosabb láncszem Izrael és Japán között. A második és ezzel a leg­szorosabban összefüggő stra­tégiai probléma a világ leg­nagyobb olajexportőr orszá­gának, Szaúd-Arábiá­nak helyzetét érinti. Közis­mert. hogy a szaúdi politika éppen úgy összehangolta te­vékenységét Washingtonnal, mint a bukott sah kormánya. Az egyesek szerint 8, mások szerint mindössze 6 milliós lakossággal rendelkező Sza- úd-Arábia azonban nem vál­hatott olyan regionális hata­lommá, mint Irán. Szerepe ezért elsősorban politikai és pénzügyi volt, az arab orszá­gok konzervatív befolyása, és ezzel összefüggésben pénzelé­se. Az iráni változások eleve­nen érintik Szaúd-Arábia stratégiai helyzetét. A nagy változásoktól a helyiek irá­nyába haladva a következő­ket kell felsorolni: Először: Az amerikaiak ve­reséget szenvedtek abban a stratégiai háromszögben, amely Afganisztán, Törökor­szág és Etiópia között fek­szik, holott itt termelik a tő­kés világ által fogyasztott olaj csaknem felét. Ennek közvelten következménye az, hogy Szaúd-Arábia, amely a vázolt okok miatt ütőképes Álmisw 1919. február 14., szerda hadsereggel nem rendelke­zik, stratégiailag egyre in­kább elszigetelődik. Másodszor: Ezen az általá­nos stratégiai változáson be­lül lényegesen módosulnak a Perzsa-öböl hatalmi viszo­nyai. A Perzsa-öböl szűk ki­járatán, a Hormuz-szoroson keresztül vezetnek az olaj­szállítási útvonalak. A szo­rost ellenőrző három szigetet, Abu Musa, valamint Tumbs I. és Tumbs II. szigetét Irán már 1971-ben megszállta, amikor az angol kormány végrehajtott híressé vált stra­tégiai visszavonulását „Szu­eztől keletre”. Valójában azonban az óriási fegyverke­zési ütem ellenére az iráni haditengerészet nem volt elég erős ahhoz, hogy katonailag egyértelműen biztosítsa az öböl kijáratát és megfelelő támaszpontokat építsen a szi­geteken. A jelenlegi válság­gal a Hormuz-szoros volta­képpen katonailag nyitottá válik, ami rendkívüli mér­tékben idegesíti és irritálja Szaúd-Arábiát. Harmadszor: Az eddiginél lényegesen nagyobb problé­mákkal kerül szembe a kon­zervatív szaúdi rendszer ma­gának az arab félszigetnek azokban a konzervatív mo­narchiában, ahol eddig po­litikai befolyás érvényesült. Ezek közé tartozik Katar, Bahrain és az Egyesült Arab Emirátusok, valamint Omán. Az utóbbinak a területén már kirobbant a 70-es évek dere­kán egy népi forradalmi moz­galom, és ezt akkor a sah hadseregének közvetlen fegy­veres intervenciója zúzta szét! Az iráni változások fényé­ben (bárhogyan is alakuljon a belső hatalmi viszony a közeljövőben), Teherán ilyen típusú beavatkozására nem lehet számítani. Rendkívül kérdéses, hogy ha e terüle­tek bármelyikén hasonló fel­kelés robban ki, a szaúdi hadsereg be tudja-e tölteni az Irán által feladott inter­venciós szerepet. A straté­giai helyzet ismerői erre a kérdésre általában „nemmel” válaszolnak. összefoglalva: A szaúdi monarchia stratégiailag és katonailag gyenge. Pénzügyi ereje éppen azért érvénye­sülhetett volna az utóbbi években oly erősen, mert egy katonailag „lebiztosított” helyzetben tevékenykedhe­tett. Ezt a biztosítást pedig a helyszínen az amerikai tá- maszportrendszerbe egyértel­műen beépült, a sah által vezetett iráni monarchia szol­gáltatta. EZ A HELYZET most gyökeresen megváltozott. A kérdés ennek következtében úgy hangzik: a helyi straté­giai biztosítékát elveszített Szaúd-Arábia mennyiben folytathatja tovább eddigi pénzügyi politikáját? Tehát: az amerikai érdekeknek meg­felelő olajártaktikát az ex­portáló országok szervezetén (OPEC) belül és a többi arab rezsim konzervatív irányba történő befolyásolását. Annyi bizonyos, hogy amennyiben az eddigi politikát kívánja folytatni, lényegesen nagyobb politikai kockázattal kell megvalósítania. Éppen ezért még Washingtonban is elis­merik, hogy számítani kell a szaúdi politika óvatosabbá válására. Ez pedig nem keve­sebbet jelent, mint: azt, hogy az amerikai befolyás a kör­zetben nemcsak stratégiai, hanem pénzügyi szempontból is meggyengülhet. ■ —■ -* -- G. E, Valery Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök találkozójára. Moszkvában kedden véget értek Andrej Gromiko szov­jet és Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter hi­vatalos tárgyalásai. A fran­cia külügyminiszter a szov­jet fővárosból hazautazott Párizsba. Francois-Poncet baráti légkörű tárgyaláso­kat folytatott a szovjet kül­ügyminiszterrel a két or­szág kapcsolatairól és * idő­szerű nemzetközi kérdések­ről. A megbeszélések során mindkét részről aláhúzták, hogy a Szovjetunió és Fran­ciaország továbbra is min­den erővel fejleszteni kí­vánja együttműködését a legkülönbözőbb .területeken, a két nép, valamint a bé­ke, az enyhülés és a lesze­relés javára. Mindkét rész­ről hangsúlyozták Leonyid Brezsnyev és Valery Giscard d’Estaing soron következő ta­lálkozójának fontosságát. A megbeszélésekről közle- ményt adtak ki. Brown utazása Brown amerikai hadügyminiszter közel-keleti körútja során Izraelben tárgyal. A képen Tel-Avivban Ezer Weizman (balra) izraeli hadügyminiszter fogadja. (Népújság telefotó — AP—MT1—KS) Az Egyesült Államok új katonai tömb létrehozását tervezi a Közel-Keleten —, állapítja meg a TASZSZ, az amerikai hadügyminiszter, Harold Brown közel-keleti kőrútjának amerikai sajtó- visszhangját elemezve. A Newsweek szerint Wa­shington Szaúd-Arábiának, Jordániának, Izraelnek, és Egyiptomnak „az új közel- keleti kommunistaellenes szövetségben” való részvé­tel szerepét szánja. A Newsday megállapítja, hogy ennek a tömbnek kell ellen­súlyoznia „Irán elvesztését”, mert eddig a sah rendszere szolgált az Egyesült Álla­mok közel-keleti katonai­gazdasági érdekeinek letéte­ményeseként. A Business Week az ame­rikai kormány egyik szóvi­vőjére hivatkozva írja, hogy a „Közel-Keleten példa nél­küli katonai koalíció megte­remtésében. .. Szaúd-Arábia pénze és Egyiptom ember­tartalékai játszanék a döntő szerepet”. Az amerikai hadügymi­niszter utazása az Egyesült Államok új közel-keleti geopolitikai játszmájának kezdetét jelzi és Washington ezzel tovább növeli a kato­nai összecsapás veszélyét ebben, az amúgy is robba­nással fenyegető térségben —, állapítja meg a szovjet hírügynökség. felszólít minden forradalmi erőt, hogy őrizzék meg éberé ségüket, küzdjenek a zsarnok ki rendszer maradványainak teljes felszámolásáért, bari coljának az amerikai ügynök kök, az imperializmus kísérj létéi ellen. Az ideiglenen kormány is^ mét felszólította a katoná­kat, hogy haladéktalanul térjenek vissza laktányaikba és vegyék fel a szolgálatot* Egyidejűleg utasítást adott a három haderőnem vidékér* tartózkodó összes magas ran« gú tisztjeinek, hogy utazza-^ nak a fővárosba, ahol a fegy-f veres erők újonnan kinevel zett főparancsnoka hamaro-* san értekezletet tart szá4 mukra. A teheráni rádió kö4 zölte, hogy a csendőrség ideiglenes főparancsnokává Ahmad Ali Mohakkaki tá-j bornokot nevezték ki. Khomeini ajatollah főha-J diszállásán megcáfolták azt a korábbi jelentést, misze­rint ismeretlen fegyveresek támadást intéztek volna a Bazargan-kormány hivatalá­ul szolgáló miniszterelnöki palota ellen. Kedden további országok ismerték el az iráni ideigle­nes kormányt. Mehdi Bazargan minisz­terelnöknek küldött távira­tában Piotr JaroszewicZ lengyel kormányfő hangoz­tatta, hogy Lengyelország baráti kapcsolatokat kíván fenntartani Iránnal. Lubomir Strougal, Cseh­szlovákia miniszterelnöke táviratában közölte, hogy kormánya elismeri az iráni kormányt, és kész fejleszte­ni vele a sokoldalú, baráti kapcsolatokat. Elismerte az ideiglenes kormányt az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság is. Kedden Ciprus és Kuvait, majd — de facto — Fran­ciaország, is elismerte az iráni forradalmi kormány­zatot. WASHINGTON» Carter elnök hivatalos de­rűlátásával szemben az amerikai kormánykörökben nagy az aggodalom, hogy az iráni változások további sú­lyos politikai, gazdasági kö­vetkezményekkel járnak az Egyesült Államok, a Nyugat számára. Washingtonban bi­zonytalanság tapasztalható, kormányforrások „igen ké­nyesnek” ítélik a helyzetet — jelentette kedden a CBS. Repülőbotrástyok Nincs szerencséjük a ja­pán politikusoknak a repü­lőgépekkel. Büszkék lehet­nek az ország híres gépko­csijaira (Toyota, Mazda), vagy motorkerékpárjaikra (Honda, Kavasaki) — de a gépmadarak szinte kizáró­lag gondot és nehézséget okoznak számukra. Alig egy fél évvel ezelőtt sikerült végre — évtizedes huzako­dás és sokszor halálos ki­menetelű összecsapások után — megnyitni a japán kormánynak Tokió új nem­zetközi repülőterét, Naritát, és most újra egy repülő­gépügy okoz általában éjsza­kát több gazdasági és poli­tikai vezető számára. Kiderült ugyanis, hogy az amerikai Grumman-gyár magas rangú személyisége­ket vesztegetett meg, hogy — nem éppen olcsó — ka­tonai gépeinek eladását se­gítse. (Az E—2C Sólyom­szem típusú felderítő repülő­gépük ára majd 40 millió dollár.) A botrány napok alatt elérte a legmagasabb köröket. Az eddigi vizsgá­lat alapján ugyanis úgy tű­nik, hogy 1972-es találkozó­ján maga Nixon elnök és Tanaka japán kormányfő egyezett meg a gépvásárlás-. ról, és hogy a döntésben mindkettőjüket a vállalat ügynökei és képviselői be­folyásolták. Mivel — a Ja- ■ pan Times értesülése sze­rint — a „segítségre fel­kért” politikusok között van Ohira Maszaiosi. a jelenle­gi Kormányfő (akkori kül­ügyminiszter) is, a botrány lehetséges következményeit ma még megjósolni sem le­het. Immár harmadik ízben zavarják meg repülőgép­vásárlási ügyek a japán po­litikai élet légkörét. Ahogy a japán vasutak messze földön híresek majd má­sodpercnyi pontosságukról, úgy röppen fel — szinte menetrendszerűen — pár évente egy újabb botrány: a Lockheed-cég üzelmeire 1976-ban, a McDonnal- Douglas gyáréra pedig 1978- ban derült fény. Hozzájuk csatlakozott most a Gru- mann is — nem mintha az előző esetek hátterének ki­derítése már megnyugtató­an lezárult volna. A kétségtelenül legna­gyobb felháborodást keltett Lockheed-ügy vihara példá­ul még máig sem ült el. E megvesztegetéssorozat nem­csak Tanaka volt kormány­fő letartóztatásához és több miniszter megvádolásához vezetett, hanem — ennek nyomán — a több mint két évtizede kormányzó Liberá­lis Demokrata Párt veszé­lyes meggyöngülését is okoz­ta. Egy tokiói bíróságon épp két éve tárgyalgatják ugyan az ügyet, de a vádlottak szabadlábon' védekeznek, és Tanaka politikai befolyása például alig csökkent. Nem csoda hát, hogy egyre több bíráló beszél „strukturális korrupcióról” — azt fejezve ki, hogy a hasonló esete!: Japán politikai rendszeré­nek törvényszerű velejárói. Biztosak lehetünk abban is, hogy nem utolsó alka­lommal értesülhettünk az eddig említettekhez hasonló botrányról, lévén ezek el­választhatatlan részei nem­csak a nyugati üzleti élet­nek, hanem a politikai vi­lágnak is. Bizonyítékként — és emlékeztetőül — elegendő csupán az elmúlt pár év néhány esetére gondoln:: Leone olasz elnök lemondá­sára, az ITT chilei üzelmei­re, vagy épp a dél-koreai hírszerző ügynökség egye­sült államokbeli tevékeny­ségére. És jóllehet' a Lockheed- ügy kapcsán még az akkori amerikai elnök is olyan ki­jelentéseket tett, amely sze­rint „elítéli a' vállalatok' il­legális akejóit”, és a meg­vesztegetéseket „a szabad vállalkozás erkölcseitől” idegennek tartja — a fino­man nagyvonalú ajándéko­zásnak titulálható bőkezű­séget a gazdasági kapcsola­tok, az üzletszerzés, a kon- kurrenciaharc természetes és széles körűen alkalmazott eszközeként használják. Másrészt nem kendőzhető el az Egyesült Államok fe­lelőssége sem, amelyre a Washington Post így emlé­keztetett: „Hogy a korrup­ció ily sikeresen és ily nyíl­tan virágozhat, az a kor­mány vizsgálati és végre­hajtó szerveinek tehetetlen­ségére mutat”. Szegő Gábor 4 I

Next

/
Thumbnails
Contents