Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-14 / 37. szám
KEDD EST! KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK! | Francia vendég Moszkvában | Francols-Poncet hazautazott Moszkvából Brezsnyev fogadta a francia külügyminisztert Iránban államosítják az olajipart (Folytatás az 1. oldalról) ■ A SZOVJET FŐVAROS magas rangú vendéget | fogad Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter j személyében, aki a szovjet kormány meghívására : tartózkodik Moszkvában, és akit — nyilvánvalóan a j látogatás jelentőségének hangsúlyozásaként — foga- ■ dott Alekszej Koszigin miniszterelnök is. A francia külügyminiszter — régi, híres diplo- • matadinasztia sarja — a jótékony folyamatosság je- jj gyében folytatja megbeszéléseit Andrej Gromikóval, j szovjet kollégájával. „A Párizs—Moszkva, illetve a Moszkva—Párizs j útvonal a békepolitika útvonala” — hangsúlyozta a jj vendég tiszteletére adott ebéden Gromiko, Francois- • Poncet pedig válaszában emlékeztetett arra, hogy „a • Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai, amelyek £ állandó és termékeny talajon fejlődnek, szilárdak”. • Ami elhangzott, egyik részről sem tekinthető £ | pusztán protokolláris udvariasságnak, hanem a több £ £ éves, gyümölcsöző, kölcsönös erőfeszítések elismeré- ■ ! sének. Nem túlzás az a megállapítás, amely szerint az ; • enyhülési folyamat első jelentős állomása a hatvanas ! j évek közepén a szovjet—francia közeledés volt. Ez | j két nagy nép közötti hagyományos barátság felúj í- . jj tását jelentette új körülmények között, új, nagy le- ■ • hetőségek kezdetét jelezve. Ami azóta történt, nemcsak a két ország kap- j • csolataiban, hanem nemzetközi mércével is rendkí- ! • vüli jelentőségű. A két ország véleménye közel áll | £ egymáshoz számos fontos kérdésben. Ilyen az euró- • j pai enyhülés és a béke jövője, a helsinki határozatok j 5 kiteljesítése. A kétoldalú kapcsolatok fejlődése sok ■ £ szempontból példamutató. Esztendők óta működik a • ■ két ország vezető személyiségeiből, szakminiszterei- j j bői álló úgynevezett nagybizottság, amely már eddig £ • is a kooperáció számos formáját valósította meg. Ami : j ennél is lényegesebb, a legmagasabb rangú vezetők i ■ között rendszeressé váltak a személyes találkozók, • j amelyek mindig meggyorsították a hasznos folyama- j i tot. A KÜLÜGYMINISZTER látogatásának egyik I 5 célja ezúttal is egy csúcstalálkozó előkészítése: Va- £ : lery Giscard d’Estaing hivatalos látogatásra hamaro- j j san a szovjet fővárosba utazik, hogy találkozzék £ j Leónyid Brezsnyevvel és munkatársaival. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, aki szabadságát a szovjet fővároson kívül tölti, fogadta Jean Francois-Poncet francia külügyminisztert és beszélgetést folytatott vele. A baráti légkörű megbeszélésen a szovjet—francia kapcsolatok fontos kérdéseiről volt szó azzal összefüggésben, hogy a Szovjetunióban rövidesen sor kerül Leonyid Brezsnyev és Harmat Endre Bliutto ügyvedje újabb vizsgálatot kér RAWALPINDI Zulfikar Ali Bhutto, volt pakisztáni miniszterelnök ügyvédje kedden beadványt intézett a pakisztáni legfelsőbb bírósághoz, és ebben Bhutto halálos ítéletének felfüggesztését és ügyének felülvizsgálatát kérte. A bíróság késznek mutatkozott arra, hogy szerdán meghallgassa az ügyvéd részletes indokait arra vonatkozóan, hogy milyen jogi alapon kéri Bhutto halálos ítéletének felülvizsgálatát. Bhuttónak nagy segítséget jelent, ha más országok „hatékony nyomást gyakorolnak” a Ziaul Hak kormányra — jelentette ki a volt pakisztáni miniszterelnök ügyvédje. Mint ismeretes, számos állam- és kormányfő, valamint nemzetközi szervezet kért kegyelmet Bhutto számára Ziaul Hak tábornoktól. Sxaúd-Arábla Változó pozíciók AZ IRÁNI VALSÄG kökövetkezményei közül stratégiai szempontból elsődleges fontosságú az amerikai támaszpontrendszer megingása. Hiszen ebben a hálózatban a vietnami háború elvesztése óta Irán volt a legfontosabb láncszem Izrael és Japán között. A második és ezzel a legszorosabban összefüggő stratégiai probléma a világ legnagyobb olajexportőr országának, Szaúd-Arábiának helyzetét érinti. Közismert. hogy a szaúdi politika éppen úgy összehangolta tevékenységét Washingtonnal, mint a bukott sah kormánya. Az egyesek szerint 8, mások szerint mindössze 6 milliós lakossággal rendelkező Sza- úd-Arábia azonban nem válhatott olyan regionális hatalommá, mint Irán. Szerepe ezért elsősorban politikai és pénzügyi volt, az arab országok konzervatív befolyása, és ezzel összefüggésben pénzelése. Az iráni változások elevenen érintik Szaúd-Arábia stratégiai helyzetét. A nagy változásoktól a helyiek irányába haladva a következőket kell felsorolni: Először: Az amerikaiak vereséget szenvedtek abban a stratégiai háromszögben, amely Afganisztán, Törökország és Etiópia között fekszik, holott itt termelik a tőkés világ által fogyasztott olaj csaknem felét. Ennek közvelten következménye az, hogy Szaúd-Arábia, amely a vázolt okok miatt ütőképes Álmisw 1919. február 14., szerda hadsereggel nem rendelkezik, stratégiailag egyre inkább elszigetelődik. Másodszor: Ezen az általános stratégiai változáson belül lényegesen módosulnak a Perzsa-öböl hatalmi viszonyai. A Perzsa-öböl szűk kijáratán, a Hormuz-szoroson keresztül vezetnek az olajszállítási útvonalak. A szorost ellenőrző három szigetet, Abu Musa, valamint Tumbs I. és Tumbs II. szigetét Irán már 1971-ben megszállta, amikor az angol kormány végrehajtott híressé vált stratégiai visszavonulását „Szueztől keletre”. Valójában azonban az óriási fegyverkezési ütem ellenére az iráni haditengerészet nem volt elég erős ahhoz, hogy katonailag egyértelműen biztosítsa az öböl kijáratát és megfelelő támaszpontokat építsen a szigeteken. A jelenlegi válsággal a Hormuz-szoros voltaképpen katonailag nyitottá válik, ami rendkívüli mértékben idegesíti és irritálja Szaúd-Arábiát. Harmadszor: Az eddiginél lényegesen nagyobb problémákkal kerül szembe a konzervatív szaúdi rendszer magának az arab félszigetnek azokban a konzervatív monarchiában, ahol eddig politikai befolyás érvényesült. Ezek közé tartozik Katar, Bahrain és az Egyesült Arab Emirátusok, valamint Omán. Az utóbbinak a területén már kirobbant a 70-es évek derekán egy népi forradalmi mozgalom, és ezt akkor a sah hadseregének közvetlen fegyveres intervenciója zúzta szét! Az iráni változások fényében (bárhogyan is alakuljon a belső hatalmi viszony a közeljövőben), Teherán ilyen típusú beavatkozására nem lehet számítani. Rendkívül kérdéses, hogy ha e területek bármelyikén hasonló felkelés robban ki, a szaúdi hadsereg be tudja-e tölteni az Irán által feladott intervenciós szerepet. A stratégiai helyzet ismerői erre a kérdésre általában „nemmel” válaszolnak. összefoglalva: A szaúdi monarchia stratégiailag és katonailag gyenge. Pénzügyi ereje éppen azért érvényesülhetett volna az utóbbi években oly erősen, mert egy katonailag „lebiztosított” helyzetben tevékenykedhetett. Ezt a biztosítást pedig a helyszínen az amerikai tá- maszportrendszerbe egyértelműen beépült, a sah által vezetett iráni monarchia szolgáltatta. EZ A HELYZET most gyökeresen megváltozott. A kérdés ennek következtében úgy hangzik: a helyi stratégiai biztosítékát elveszített Szaúd-Arábia mennyiben folytathatja tovább eddigi pénzügyi politikáját? Tehát: az amerikai érdekeknek megfelelő olajártaktikát az exportáló országok szervezetén (OPEC) belül és a többi arab rezsim konzervatív irányba történő befolyásolását. Annyi bizonyos, hogy amennyiben az eddigi politikát kívánja folytatni, lényegesen nagyobb politikai kockázattal kell megvalósítania. Éppen ezért még Washingtonban is elismerik, hogy számítani kell a szaúdi politika óvatosabbá válására. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint: azt, hogy az amerikai befolyás a körzetben nemcsak stratégiai, hanem pénzügyi szempontból is meggyengülhet. ■ —■ -* -- G. E, Valery Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök találkozójára. Moszkvában kedden véget értek Andrej Gromiko szovjet és Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter hivatalos tárgyalásai. A francia külügyminiszter a szovjet fővárosból hazautazott Párizsba. Francois-Poncet baráti légkörű tárgyalásokat folytatott a szovjet külügyminiszterrel a két ország kapcsolatairól és * időszerű nemzetközi kérdésekről. A megbeszélések során mindkét részről aláhúzták, hogy a Szovjetunió és Franciaország továbbra is minden erővel fejleszteni kívánja együttműködését a legkülönbözőbb .területeken, a két nép, valamint a béke, az enyhülés és a leszerelés javára. Mindkét részről hangsúlyozták Leonyid Brezsnyev és Valery Giscard d’Estaing soron következő találkozójának fontosságát. A megbeszélésekről közle- ményt adtak ki. Brown utazása Brown amerikai hadügyminiszter közel-keleti körútja során Izraelben tárgyal. A képen Tel-Avivban Ezer Weizman (balra) izraeli hadügyminiszter fogadja. (Népújság telefotó — AP—MT1—KS) Az Egyesült Államok új katonai tömb létrehozását tervezi a Közel-Keleten —, állapítja meg a TASZSZ, az amerikai hadügyminiszter, Harold Brown közel-keleti kőrútjának amerikai sajtó- visszhangját elemezve. A Newsweek szerint Washington Szaúd-Arábiának, Jordániának, Izraelnek, és Egyiptomnak „az új közel- keleti kommunistaellenes szövetségben” való részvétel szerepét szánja. A Newsday megállapítja, hogy ennek a tömbnek kell ellensúlyoznia „Irán elvesztését”, mert eddig a sah rendszere szolgált az Egyesült Államok közel-keleti katonaigazdasági érdekeinek letéteményeseként. A Business Week az amerikai kormány egyik szóvivőjére hivatkozva írja, hogy a „Közel-Keleten példa nélküli katonai koalíció megteremtésében. .. Szaúd-Arábia pénze és Egyiptom embertartalékai játszanék a döntő szerepet”. Az amerikai hadügyminiszter utazása az Egyesült Államok új közel-keleti geopolitikai játszmájának kezdetét jelzi és Washington ezzel tovább növeli a katonai összecsapás veszélyét ebben, az amúgy is robbanással fenyegető térségben —, állapítja meg a szovjet hírügynökség. felszólít minden forradalmi erőt, hogy őrizzék meg éberé ségüket, küzdjenek a zsarnok ki rendszer maradványainak teljes felszámolásáért, bari coljának az amerikai ügynök kök, az imperializmus kísérj létéi ellen. Az ideiglenen kormány is^ mét felszólította a katonákat, hogy haladéktalanul térjenek vissza laktányaikba és vegyék fel a szolgálatot* Egyidejűleg utasítást adott a három haderőnem vidékér* tartózkodó összes magas ran« gú tisztjeinek, hogy utazza-^ nak a fővárosba, ahol a fegy-f veres erők újonnan kinevel zett főparancsnoka hamaro-* san értekezletet tart szá4 mukra. A teheráni rádió kö4 zölte, hogy a csendőrség ideiglenes főparancsnokává Ahmad Ali Mohakkaki tá-j bornokot nevezték ki. Khomeini ajatollah főha-J diszállásán megcáfolták azt a korábbi jelentést, miszerint ismeretlen fegyveresek támadást intéztek volna a Bazargan-kormány hivatalául szolgáló miniszterelnöki palota ellen. Kedden további országok ismerték el az iráni ideiglenes kormányt. Mehdi Bazargan miniszterelnöknek küldött táviratában Piotr JaroszewicZ lengyel kormányfő hangoztatta, hogy Lengyelország baráti kapcsolatokat kíván fenntartani Iránnal. Lubomir Strougal, Csehszlovákia miniszterelnöke táviratában közölte, hogy kormánya elismeri az iráni kormányt, és kész fejleszteni vele a sokoldalú, baráti kapcsolatokat. Elismerte az ideiglenes kormányt az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság is. Kedden Ciprus és Kuvait, majd — de facto — Franciaország, is elismerte az iráni forradalmi kormányzatot. WASHINGTON» Carter elnök hivatalos derűlátásával szemben az amerikai kormánykörökben nagy az aggodalom, hogy az iráni változások további súlyos politikai, gazdasági következményekkel járnak az Egyesült Államok, a Nyugat számára. Washingtonban bizonytalanság tapasztalható, kormányforrások „igen kényesnek” ítélik a helyzetet — jelentette kedden a CBS. Repülőbotrástyok Nincs szerencséjük a japán politikusoknak a repülőgépekkel. Büszkék lehetnek az ország híres gépkocsijaira (Toyota, Mazda), vagy motorkerékpárjaikra (Honda, Kavasaki) — de a gépmadarak szinte kizárólag gondot és nehézséget okoznak számukra. Alig egy fél évvel ezelőtt sikerült végre — évtizedes huzakodás és sokszor halálos kimenetelű összecsapások után — megnyitni a japán kormánynak Tokió új nemzetközi repülőterét, Naritát, és most újra egy repülőgépügy okoz általában éjszakát több gazdasági és politikai vezető számára. Kiderült ugyanis, hogy az amerikai Grumman-gyár magas rangú személyiségeket vesztegetett meg, hogy — nem éppen olcsó — katonai gépeinek eladását segítse. (Az E—2C Sólyomszem típusú felderítő repülőgépük ára majd 40 millió dollár.) A botrány napok alatt elérte a legmagasabb köröket. Az eddigi vizsgálat alapján ugyanis úgy tűnik, hogy 1972-es találkozóján maga Nixon elnök és Tanaka japán kormányfő egyezett meg a gépvásárlás-. ról, és hogy a döntésben mindkettőjüket a vállalat ügynökei és képviselői befolyásolták. Mivel — a Ja- ■ pan Times értesülése szerint — a „segítségre felkért” politikusok között van Ohira Maszaiosi. a jelenlegi Kormányfő (akkori külügyminiszter) is, a botrány lehetséges következményeit ma még megjósolni sem lehet. Immár harmadik ízben zavarják meg repülőgépvásárlási ügyek a japán politikai élet légkörét. Ahogy a japán vasutak messze földön híresek majd másodpercnyi pontosságukról, úgy röppen fel — szinte menetrendszerűen — pár évente egy újabb botrány: a Lockheed-cég üzelmeire 1976-ban, a McDonnal- Douglas gyáréra pedig 1978- ban derült fény. Hozzájuk csatlakozott most a Gru- mann is — nem mintha az előző esetek hátterének kiderítése már megnyugtatóan lezárult volna. A kétségtelenül legnagyobb felháborodást keltett Lockheed-ügy vihara például még máig sem ült el. E megvesztegetéssorozat nemcsak Tanaka volt kormányfő letartóztatásához és több miniszter megvádolásához vezetett, hanem — ennek nyomán — a több mint két évtizede kormányzó Liberális Demokrata Párt veszélyes meggyöngülését is okozta. Egy tokiói bíróságon épp két éve tárgyalgatják ugyan az ügyet, de a vádlottak szabadlábon' védekeznek, és Tanaka politikai befolyása például alig csökkent. Nem csoda hát, hogy egyre több bíráló beszél „strukturális korrupcióról” — azt fejezve ki, hogy a hasonló esete!: Japán politikai rendszerének törvényszerű velejárói. Biztosak lehetünk abban is, hogy nem utolsó alkalommal értesülhettünk az eddig említettekhez hasonló botrányról, lévén ezek elválaszthatatlan részei nemcsak a nyugati üzleti életnek, hanem a politikai világnak is. Bizonyítékként — és emlékeztetőül — elegendő csupán az elmúlt pár év néhány esetére gondoln:: Leone olasz elnök lemondására, az ITT chilei üzelmeire, vagy épp a dél-koreai hírszerző ügynökség egyesült államokbeli tevékenységére. És jóllehet' a Lockheed- ügy kapcsán még az akkori amerikai elnök is olyan kijelentéseket tett, amely szerint „elítéli a' vállalatok' illegális akejóit”, és a megvesztegetéseket „a szabad vállalkozás erkölcseitől” idegennek tartja — a finoman nagyvonalú ajándékozásnak titulálható bőkezűséget a gazdasági kapcsolatok, az üzletszerzés, a kon- kurrenciaharc természetes és széles körűen alkalmazott eszközeként használják. Másrészt nem kendőzhető el az Egyesült Államok felelőssége sem, amelyre a Washington Post így emlékeztetett: „Hogy a korrupció ily sikeresen és ily nyíltan virágozhat, az a kormány vizsgálati és végrehajtó szerveinek tehetetlenségére mutat”. Szegő Gábor 4 I
