Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-13 / 10. szám

A Minisztertanács tárgyalta Rendelkezés a személygépkocsik értékesítéséről A Minisztertanács csütör­töki ülésén a belkereskedel­mi miniszter előterjesztésére határozatot hozott a sze­mélygépkocsi-értékésités egyes kérdéseiről. Ennek megfelelően az új személygépkocsi megrende­lésekor az eddigi 20 százalék helyett 50 százalék előleget kell fizetni. Ez az előírás — azok kivételével, akiknek a MERKUR 1979-re igazolta vissza a kocsi kiadását — vonatkozik mindenkire, azokra is. akik a rendelke­zés hatályba lépése előtt rendelték meg az autót. Ezeknek a vásárlóknak 1979. november 30-ig kell kiegé­szíteniük az előleget a vétel­ár 50 százalékára. Természe­tesen, aki ezt nem kívánja, visszavonhatja megrendelé­sét, ez esetben a MERKUR a már befizetett előleget visszatéríti és a szerződést felbontja. A Minisztertanács rendel­kezése előírja azt is, hogy a MERKUR-tól vásárolt új személygépkocsi három éven belül csak az arra kijelölt vállalatoknak, szövetkezetek­nek. vagy azok követítésé- vél adható el. magánforga­lomban tehát. nem értékesít­hető. Ez. a rendelkezés nem vonatkozik a közeli hozzá­tartozók. — például a há­zastársak. egyeneságbeli ro­konok és testvérek — közöt­ti gépkocsik értékesítésére vagy ajándékozására. Intézkedéseit a Miniszter- tanács a kereslet és a kíná­lat egyensúlyának javítása, a reálisabb igények kialaku­lása. nem utolsósorban a spekuláció visszaszorítása és az ezzel kapcsolatos jogta­lan jövedelemszerzés meg­szüntetése érdekében hozta meg. Ugyanis az autópiacon az utóbbi időben erősödtek a spekulációs jelenségek. a magánforgalomban a hasz­nált autók ára irreálisan emelkedett. nemegyszer meghaladta az új autó érté­két. Ismeretes, hogy az utóbbi években az életszínvonal növekedése nyomán a lakos­ság személygépkocsi iránti kereslete jelentősen meg­nőtt. az igények jóval meg­haladják az importbeszerzés lehetőségeit. A MERKUR jelenleg már több mint fél­millió megrendelőt tart nyil­ván. s a kocsikra — a tí­pustól függően — három-hat évig kell várakozni. Az elő­jegyzések jelenleai nagy szá' ma azonban nem a valós keresletet tükrözi. Emögött sok esetben a számítás, a spekulációból eredő jövede­lemszerzési szándék is meg­húzódik. Befizették az előle" get például olyanok is, akik­nek egyébként nincs, vagy nem lenne kocsira, szüksé­gük. Így azoknak is hosszú ideig kell várakozniuk a személygépkocsira, akik — bár kedvezőtlenebb az anya­gi helyzetük — tényleges szükségletüknek megfelelő­en, nem pedig spekulációs céllal kívánnak autót vásá­rolni. Mindezek joggal kel­tettek visszatetszést, a la­kosság körében. (MTI1 Az első zárszámadás Á jól megalapozott terv és a gondosan végzett mun­ka nehezebb feltételek kö­zött is meghpzza az ered­ményt. Ezt tükrözte . az ászári Aranykalász Tsz pén­teken megtartott zárszáma­dó közgyűlése. A közös gaz­daság az ország 1369 mező­gazdasági termelőszövetke­zete közül az idén is — akárcsak évek óta — első­ként tartott zárszámadást. Az ünnepi összejövetelen részt vett és felszólalt Ha­vasi Ferenc, az MSZMP KB titkára. Ott volt a megye több vezetője is. b’unkásgyülés a Gagarlnban fl bányászok is gratuláltak Erre is ritkán van példa! Mármint arra, hogy a Thorez-bánya vezetői azért tegyék tiszteletüket a Gaga- rin Hőerőműben — aho­gyan tették ezt a közelmúlt­ban —, hogy megköszönjék az erőművesek munkáját, gratuláljanak eredményeik­hez, sikereikhez. Mi tagadás: fölöttébb jól­esett a „villanyosoknak” a bányászok kedvessége, fi­gyelmessége. Egyrészt, mert azoktól kapták az elismerést, akikkel végső soron együtt, egy célért dolgoznak, más­részt, mert az elkövetkezen­dő években az eddiginél is nagyobb szükség lesz a két üzem jó kapcsolatára, mun­kájuk összehangolására. 1979-ben ugyanis az erőmű­nek és a bányának is töb­bet kell termelnie, mint az elmúlt évben. Ez az újabb baráti kézfogás mindenkép­pen jót sejtet tehát. Amivel elégedettek A Gagarin Hőerőműben munkásgyűlésen vonták meg a tavalyi munka első mérle­gét, s váltottak szót a veze­tők a dolgozókkal az idei esztendő céljairól, feladatai­ról. Mint a munkásgyűlésen a vállalat gazdasági és po­litikai vezetői elmondották: 1978-ban a Gagarin Hőerő­mű Vállalat maradéktalanul eleget tett villamosenergia- termelési tervének. Az el­telt 12 hónap alatt 4120 mil­lió kWó energiát termeltek. Aa ötödik o te vés tervidő­szakra vállalt 450—500 mil­lió kWó-s többletenergiá­ból a három év alatt több mint 300 millió kWó't tel­jesítettek. Ez egyben azt is jelenti, hogy az 1975-ös ter­meléshez viszonyítva évente nem kevesebb, mint száz­millió kWó-val fejlesztett' több energiát a vállalat. A termelés növelésével kapcsolatos célkitűzések megvalósítása a tervezettnek megfelelően halad tehát a Gagarinban. Ugyanez mond­ható el a dolgozók anyagi megbecsülésével kapcsola­tosan is. Ma csaknem 25 százalékkal magasabb az üzem bérszínvonala, mint három évvel ezelőtt volt. A/ hatékonyabb, az eredménye­sebb munka tette lehetővé azt is, hogy a korábban ter­vezett 4,6—4,8 százalékkal szemben 1978-ban 5,4—5,5 százalékos bérfejlesztést tud­tak végrehajtani. Ugyancsak örvendetes tényként említették a mun­kásgyűlés felszólalói, hogy tovább erősödött az erőmű szakmunkásgárdája, emelke­dett a dolgozók szakmai, politikai végzettsége, egyre nő azok száma, akik nap mint nap példát mutatva állnak helyt a termelésben, akik érzik munkájuk fele­lősségét, akikre bármikor számíthatnak. flm vei elégedetlenek A valóban figyelemre méltó termelési eredmények mellett sajnos több kudarc­Sóval rakják inec az IFÁ-kat. Reggelre minden fontosabb útnak rendben kell lennie. (Foto: Szántó György) Éjszakai őrjárat (23 ÓRA) Az egész napos havazás alaposan ráijeszthetett a* autósokra. Máskor ilyentájt még egészen nagy a forga­lom Egerben, most viszont legfeljebb egy-egy sárga lámpás, álmos taxit látni a fehér úton. A tágas Volgá­ban mindenki némán mered maga elé. Még az első ál­mossági hullámmal küszkö­dünk, s ilyenkor jobb a ne­hezen rendeződő gondolato­kat benn tartani. Éjszakai kísérőnk, Pál György, amúgy is biztosan a pokolba kíván bennünket: kinek hiányzik most egy 4—5 órás éjszakai autózás ezeken az utakon. Óvatosan ereszkedik lefelé a kerecsenéi úton a kocsi. A 3-as kilométerkő, közelében már távolról feltűnik egy, az út mellett veszteglő hó­eke. Hatalmas markú, nagyda­rab sofőr üdvözöl a gépről lelépve. — Elhagytam az ekéből egy csapszeget valahol me­net közben, s míg újat tet­tem bele, leállítottam a mo­tort. Újraindítani viszont már nem sikerült. URH-telefonon kérnek a központból segítséget Urba- novics Istvánnak, hisz bár nak is részese volt az el­múlt évben a vallalat. A legtöbb jogos kifogás a tech­nológiai, és . a munkafegyel­mei érte. Ma már valameny- nyien tudják, hogy fegyel­mezettebb, szervezettebb, pontosabb, lelkiismeretesebb munkával igen sok üzemza­vart elkerülhettek volna. A munkavédelmi szabályok megszegésének halállal vég­ződött baleset lett a követ­kezménye. A karbantartási munkák jó minőségét és tervszerűségét sem mindig tudták biztosítani. A terme­lés költségéi sem a kívánt mértékben csökkentek. Akadtak, akik hozzányúltak a társadalmi tulajdonhoz, s vannak — sajnos nem is kevesen —, akik csak a fi­zetés napján lelkesednek a vállalatért. Több brigád is „elfelejtette” vállalásait tel­jesíteni, igen sokan nem él­tek azzal a lehetőséggel sem, hogy szakmailag, politikailag képezzék magukat. A liüili a tol legyen Az említett hiányosságok, fogyatékosságok annal is in­kább sürgős és hatékony in­tézkedéseket sürgetnek, mert 1979-ben minden eddi­ginél nagyobb feladatokat kell teljesítenie az erőmű 1400 dolgozójának. Termelési- tervük 4 180 millió kWó energia. Sor ke­rül a négyes számú blokk nagv rekonstrukciójára, •amely nehezebbnek es bo­nyolultabbnak ígérkezik a az útról már nagyjából le­toltak a havat, még jó ideig kell sózni a 13 kilométeres szakaszt. — Hát... nem nagyon örülünk a télnek. Szép. szép a havazás, de azért csak jobb így éjszaka bent a me­legben. Nemcsak több ilyen­kor a munka, veszélyesebb is — mondja a gépkocsive­zető. Közeleg a segítség, előt­tünk pedig még hosszú út áll. Búcsúzkodás; leverjük a cipőnkre tapadt havat, el- vackolódunk a Volgában, majd csendben legurulunk Kerecsendre. Talán az évő- déstől, talán a borzongató széltől élénkebb a hangulat. Néptelen a 3-as út is. Ká­polnán túl találkozunk az első járművel, egy parkoló­ban pihenő kamionnal. Er­hármasénál is. A 150 millió forintos nagyrekonstrukciós .munkák nagy részét is az idén kell megvalósítani, mert. legkésőbb 1980 első félévé­ben már meg kell indítani a pernyeszállitast, a bélapát­falvi cementgyárnak. A fel­adatok, a tennivalók között hangzott el továbbá a ter­melés üzembiztonságának fokozása, a fajlagos hőfel­használás optimális értékben való tartása, a termelési költségek . csökkentése, a készletgazdálkodás javítása, valamint a rend, a munka- fegyelem erősítése. Várják a vállalat vezetői a szocialista brigádok kez­deményezéseit, a termelést segítő konkrét vállalásokat, számítanak a fiatalok tettre- készségére, a műszakiak öt­leteire, javaslataira, a kom­munisták, a pártonkívüliek lelkes, odaadó munkájára. Együtt, összefogva, egy­mást segítve igyekeznek te­hát a nagyobb, a bonyolul­tabb feladatok, célkitűzések teljesítésére a Gagarin Hő­erőműben. Nem lesz könnyű — fogalmazták meg többen is a munkásgyűlésen, — de nem is tartják lehetetlen­nek. Mar csak azért sem, mert elsősorban nem több, hanem jobb, okosabb és ha­tékonyabb munkára lesz szükség. Ehhez pedig nem­csak az akarat, hanem a lel­kesedés, a tudás is megvan az alig több mint tízéves vállalat szakmáját értő és szerető kollektívájában. Koós József refelé már egész szépen rendbe tették áz utat, 60— 70-es tempóban is nyugod­tan hajthatunk. A fékpróba- nal, ha némi csúszkálással is, de biztosan megállunk. (ÉJFÉL) Gyöngyös előtt újabb lám­paszemek tűnnek fel. Már a lassú tempóból is látni, hogy sózókocsi. A domoszlói tsz- töl bérli a KPM a műtrá­gyaszóróból átalakított IFÁ-t. — Szabó István vagyok — nyújt kezet a fiatal, bajuszos sofőr, Pál György — aki egyébként a KPM Közúti Igazgatóságának osztályveze­tője — ellenőrzi, aláírja a papírokat. — Fél tizenegykor indul­tam a telepről, rakodás után, szól a gépkocsivezető. — Mi, akik • tsz-kocsival járunk, csak tízkor kezdünk és ugyanúgy reggel nyolcig tart a műszak. — Nem fél, hogy elnyom­ja az álom ebben a néma­ságban? — Eleinte rossz volt. Ké­sőbb azután belejött az em­ber az állandó éjszakázásba. Igaz, ilyenkor délelőtt fél tízre kerülök csak haza. es­te hétig alszom, vacsora és máris indulhatok vissza. Ha­vonta több mint 300 órát töltök az úton, főleg ilyen­kor, »ha az idő is zordabbra fordul. (FÉL EGY) A gyöngyösi üzem mérnök­ség udvarán nagy a nyüzs­gés. Most érkeztek be az utolsó hókotrók is, hogy megrakják őket sóval, és vissza ismét az utakra! Mi­re indulnak az', első mun­kásjáratok, a 3-as út.'forgal­ma, addigra minden .jelentő­sebb útvanalnak rendben kell lennie. Ide érkeznek most- be az URH-vonalakon keresztül a különböző területek jelenté­sei. Eszerint összesen 48 gép járja, takarítja az utakat és készenlétbe állították a KPM négy hómaró berende­zését if, bár rájuk ezen az éjszakán aligha lesz szükség. A közúti igazgatósághoz tar­tozó 1160 kilométer hosszú úthálózatot néhány óra alatt, még így is képtelenség meg­tisztítani. — Kicsit, talán el is ké­nyeztettük az autósokat.. És ebben ludas a sajtó is — mondja Pál György. — Van. amikor mi is, s a világon bármilyen technika is tehe­tetlen az időjárással szérű­ben. Más országokban, ahol talán még a pénz is több erre, a technika is fejlet­n.. .Heves Jelentkezik* tebb. ott sem garantálnak tökéletes útviszonyokat így, félidőben. Csak ott az autó­sok is tudomásul veszik ezt. s nem hajtanak úgy, mint a nyári száraz utakon. • Kiss István, az ügyelet vezetője, a kora hajnalhoz képest meglepő derűvel, frisseséggel irányítja, igazít­ja el a gépekét, azok keze­lőit. — Gyorsan telik itt az idő, főleg így, havazás után. Jönnek-mennek ■ a gépek, amiket a téli hószolgálat munkarendje szerint irányí­tunk a Mátrába, vagy az egyéb főútvonalakra. A töb­bi kevésbé jelentős út már a nappalos műszakra vár majd. (NEGYED KETTŐ) A Mátra Szálló lélekmele- gítőnek szánt, esapnivalóan rossz vodkája után indulunk a Kékes felé. Erre már alig látni a ködben. Vakítóan csapódik vissza a reflekto­rok fénye, a szürke párafal­ról. melybe szemérmesen burkolták be téli szépségü­ket a hegyoldalak. Az ál­mosság második hullámával most mar sokkal nehezebb megküzdeni. Egyedül a so­főr, Kristóf Sándor mered a fáradtság legkisebb jele nél­kül a soha el nem fogyó út. szalagjára. Negyedszázada ül már a volán mögött, s az idén az egymilliomodik ki­lóméi erét teszi meg baleset nélkül. Megszokta már. (Meg lehet ezt szokni?!) Szóba kerül a salgótarjáni tragédia. Az úton keresztbe fordult a KPM egyik nógrá­di mikrobusza, s a szembe iövö busz belerohant. A ha­lottak közt ismerősök, kollé­gák voltak. Egyikük, egy fiatal mérnök, pár éve még a vállalatnál dolgozott. Ezen az úton Eger felé is az egyetlen jármű Antal La­jos sózókocsija. Még egyszer fordul Párádig, s azután-ó is végez. (FÉL NÉGY) Egerben a Lenin úti köz­pontban álmos portás nyit ajtót. Az egyetlen kivilágí­tott. helyiségben, a központi ügyeletén szunyókál Her- niann Miklós. Égő, vörös szemei bői ered ménytelen ül igyekszik kidörzsölni az ál­mot. Most véletlenül 24 órásra sikerült a műszak — mond­ja. — Nevetett is a kollé­gám, akit helyettesítettem, hogy jól kifogtam. Ilyenkor azután legfeljebb néhány percig van itt nyugalom, az URH állandóan szól. Másfél óra múlva leadom az ÚTIN- FORM jelentését és lassan rége is az éjszakának —, de már nyúl is a telefonhoz, Heves jelentkezik. (NEGYED ÖT) Az első baszok elindultak * munkásokért, a boltok előtt már ott a tej — ébre­dezik a város. A rádióban felcsendül a Rákóczi-induló, )n reggelt kíván a műsorve­zető. Az ŰTINFORM jelen­ti.: ...a délutáni es éjszakai havazás ellenére a főbb út­vonalak mindenütt járhatók, de nem árt a fokozott oca ■ torsáci. Jo ütat! Cziráki Péter 1979. lanuar 13* «ranHaf Egy aláírás a menetlevélre. s a domoszlói sózókocsi máris folytatja tízórás útját

Next

/
Thumbnails
Contents