Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-10 / 7. szám
Egy felirat margójára ALIGHANEM forradalmi felfedezésre hívja fel figyelmünket immáron csaknem egy esztendeje a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár. Elsőként a hazai csibukozás, pi- pázas, szivarozás, cigarettá- zás történetében ott olvashatjuk a Munkások dobozán, kendőzetlenül és könyörtelenül, hogy tudniillik „A dohányzás káros az egészségre”. Ez igen! — gondolom magamban. így aztán mindenki tudomást szerez az igazságról, nem úgy mintha egyszerűen csak prominens tüdőgyógyászokat citálva, az újságok fogták volna kérle- lőre a dolgot. Más kérdés persze, hogy e „meghökkentő” érvelésre az illetékesek fittyet hánynak, s vidáman, vagy kevésbé vidáman pöfékelnek tovább. Akkor meg minek ez a felirat? Alibinek? Dohánygyáraink, — amelyek feltehetően szép nyereséggel dolgoznak — az az érdekük, hogy minél több terméket piacra dobjanak. A rendeletnek azonban engedelmeskedniük kell, s így mondhatni: a gyárak, mint az a bizonyos mór, megtették a kötelességüket, most már magunkra vessünk. Azok is, akik konokul tovább szívják, s azok is, akiknek az orra alá fújják. Akárhogy is van, nekem gyanús valami. Lehetséges hogy a DOHÁNYZÁS NEM ÁRTALMAS AZ EGÉSZSÉGRE? A dobozokra pedig éppen azért vésik az ellenkezőjét, hogy cumstrucc, azért is vegyék csak meg azt a füstölőt?! Dohányos ember még nem tette tönkre a családját sem erkölcsileg, sem anyagilag azzal, hogy naponta harmincszor-negy- venszer rápipál. De hát ez csak afféle abszurd feltevés, játék a szavakkal, hogy a dohányzás nem ártalmas ... el is vetettem, alighogy megbirizgálja a fantáziámat. Azért is, mert üzlet- és reklámpolitikánktól idegen az ilyesfajta, a fogyasztót félrevezető, rossz irányba befolyásoló reklámfogás. Vagyis igaz az intő szó, a dohányzás csakugyan káros az egészségre. A Széchenyi fürdő szaunájában olvasható valami hasonló intelem, miszerint „A gőzkamrát csak egészséges egyének a sajat felelősségükre használhatják”. Hogy aztán felelősséggel használják-e, azt száz, legokosabb úszómester se tudná eldönteni. így van ez a cigarettázhatnékkal is — teheti mindenki, ha úgy tetszik: állampolgári joga. Persze más a helyzet, ha teszem azt a bagósok népes táborából előre pontosan ki lehetne mutatni, hogy kinek lesz idővel tumor a tüdejében. .. Tőlük a felismerés pillanatában meg kellene vonni a döntés jogát, elvégre elvileg az önpusztításnak semmilyen formája nem lehet magánügy. Kivált úgy nem lehet öngyilkos egyetlen honfitársunk sem, hogy azt ölbe tett kézzel végigbámuljuk. KÖNNYEN PAPOLOK, mondhatják okkal, hiszen negyven esztendőm alatt egyetlen, slukk sem ment le a torkomon, így hát elképzelni sem tudom azt a szorongató kényszert, amely az ébredés utáni pillanatban már kérleli, követeli a rágyújtást. De hát ha egyszer a dohányosok körében mégiscsak nagyságrendileg magasabb a rákosodás ... Ha valamilyen csoda folytán felkerülne a hiánycikk-listára a cigaretta, vagy limitálnák a szívnivaló felvásárlását, ahogy a kocsmákban is átálltak reggel kilencig a klubszerű foglalkozásra ... Nem mondom én a kaján antiníkotinista szöveget, hogy „egyenek inkább mézet a bagósok, abból úgy is csak harminc dekagrammnyit fogyaszt egy-egy magyar évente”. Ahogy azt sem tudnám megválaszolni, hogy mi lesz, lepne a dohánytermelőkkel, a négy dohánygyárral, hiszen a meglevő technológiájukkal semmi mást nem tudnának termelni. S ha valamilyen csoda folytán megszűnne a hazai piac? — károsítsuk külföldi vevőinket...?! EGYIK SE JÓ. Akkor meg mire való ez a mondóka? Hát mert a dohányzás csakugyan káros az egészségre! poliuretán* üzem Befejeződtek az üzemi pro* bak Sajőba.bonyban, ai Észak-magyarországi Vegyiművek új poliuretán-üzemé’ ben. Az új létesítmény évente tízezer tonna műanyag- habot gyárt, amelynek zömét a bútoripar használja fel. A megnövekedett termelési kapacitás lehetővé teszi a poliuretán import megszüntetését. A kénen: géppel szeletelik a poliuretánbából. (MTI fotó — Manek Attila felvétele — KS1 Januáriéi: egységes vizsgálat Hogy több legyen a termés A rendelet még tavaly megszületett, a szervezés és az előkészületek azonban több időt igényeltek. Mindez az óesztendő végével lezárult és 1979. januárjától megkezdődött az országosan egységes talajvizsgálat. Szükség van erre. hiszen Heves megyében is — évről évre növekvő mennyiségű műtrágyát használnak fel államj gazdaságaink és 1er- melőszöyetkezeteink. Ezekkel a drága, nagy értékű anyagokkal viszont nem mindegy hogyan bánnak, mennyi kerül belőlük a talajba tápanyag-visszapótlásra és mennyi vész kárba. Ai ésszerű íakaréNesságot szolgálja Az egységes talajvizsgálati módszer, amellett, hogy az ésszerű takarékosságot szolgálja, a nagyobb hozamok elérésére ösztönöz! Hozzájárul, hogy a tudomány legújabb eredményein alapuló talajvizsgálatokhoz igazítsák az alkalmazott technológiákat, a műtrágyaszórástól a vetésen őt egészen a betakarításig. A korszerű technika mellett tehát a tudományos talajvizsgálat is . a termelést segíti elő. Heves megye gazdaságainak szántóföldjeit ezentúl háromévenként kötelező jelleggel vizsgálják meg Miskolcon, az erre a célra létrehozott központi laboratóriumban. Ez évente mintegy 50—55 ezer hektár~ nyi földterületet érint. A laboratóriumban 14 féle elemzésnek vetik alá a talajmintákat és üzemenként illetve táblánként meghatározzák azok tápanyagtartalmát. Az eredmények iránymutatók lesznek az .üzemi szakembereknek, akik ezek alapján készítik el táblánként a szántóföldek műtrágyázás! tervét, Ehhez a Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson ren dszeres szak tanácsot nyújtanak a gazdaságoknak. A szaktanácsadáshoz önálló csoportot hoznak létre, olyan szakemberekből, akik ismerik a Mezőgazadasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetésével irányított bizottság által kidolgozott országosan egységes vizsgálati módszert, illetve annak alkalmazását. Azoknak a gazdaságoknak, melyek valamelyik termelési rendszerhez tartoznak, a szaktanácsot a rendszert vezető nagyüzem adja, azoknak pedig, akik nem tartoznak egyetlen termelési rendszerhez sem, a növényvédelmi és agrokémiai állomás munkatársai biztosítják. Kísérletként tíz gazdaságban Az egységes talajvizsgalat és szaktanácsadás nagy előnye lesz. hogy ezentúl évről évre folyamatosan nyilvántarthatják majd az ország valamennyi mezőgazdasági üzemének táblánként talaj- viszonyait es a vizsgálati eredményeket. így egységes kép alakul ki arról, miit kell tenniük az üzemeknek és pontosan ellenőrizhetik, hogyan valósították meg a szaktanácsadás által előirt feladatokat, van-e hozam- növekedés ? Ehhez már az idén kísérletképpen. a növényvédelmi és agrokémiai állomás irányításával tíz Heves megyei gazdaságban: az andornak- tályai, a nagyrédei, a bélapátfalvi, a gyöngyöspatai, a fctdebrői. a besenyőtelki, az ostorosi, a hevesi, és a tar* namérai termelőszövetkezetben. valamint a Csányj ÁL lanti Gazdaságban vizsgálják meg az eredményekét. A tapasztalatokat év végén értékelik és közreadják a gazdaságoknak. Ebben felhívják a figyelmet, mit, hogyan tegyenek a jövőben! Az állomás másik fontos feladata lesz az idei évben, az MSZMP Közponli Bizottságának múlt év december 6-i határozata alapján — a szántóföldi növények vetésszerkezetének átalakításában való részvétel. Vagyis segítséget nyújtanak a nagyüzemeknek, főlég Heves megye kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezeteinek a gazdaságos.. és jövedelmezőbb növénytermelés kialakításához. Ez azért is fontos, mert a gazdaságok a termeté' i költségeknek csaknem felét különböző kémiai anyagokra: műtrágyákra és növényvédő szerekre költik.. Nem mindegy tehát, hogy ezek az üzemek adottságaiknak megfelelően, hogyan tehetik jövedelmezőbbé a termelést és olcsóbbá a kémiai anyagok felhasználását. ...es a cigányok? — kérdezem, miután a termeléssel kapcsolatos idei elképzelésekről már alapos beszélgetést folytattunk. — A cigányokkal mi a helyzet? Vass Tibor, a Finomsze- relvénygyár hevesi gyáregységének vezetője kicsit ösz- ■szeráncolja szemöldökét, hallgat egy kis ideig, aztán visszakérdez: — Cigányok...? Nekem ez így egy kicsit nehéz ... Mert — ha tudja, segítsen, mondja meg nekem —, hol dől el az pontosan, hogy ki a cigány, és hogy ki nem? Világosan és egyértelműen ült a ríposzt, nyugodt szívvel jelezhettem, hogy ült nálam a találat. Mert mint olyan sok más kérdés, ez sem egyszerű. Sőt. Hogy a már-rnár holtpontra jutás ellenére mégis tudtunk egy kis eszmecserét folytatná e . témakörben, az nem utolsósorban a statisztikai kimutatásoknak köszönhető. Ilyen fjedig, mint mindenütt, a Finomszerel- veAygyár hevesi gyárában is található. Eszerint a megye déli részén fekvő nagyközségben dolgozó férfiak és nők között 39 olyan található, aki cigánynak mondja magát. — Azt hiszem —, tesz itt egy röpke kitérőt Vass Tibor —, nem árt, ha ezt is megmagyarázom. Mert ügye, mint már eddig is kiderült, csak a külsőből mi nem tudjuk, nem is akarjuk meghatározni. Rájuk bíztuk tehát, döntsék el ők maguk, így jött össze a 39-es létszám. — De a külsejük után — kapcsolódik he a beszélgetésbe Bíró Bélané személyzeti és oktatási felelős —. majd meglátja, kevésről lehetne kijelenteni, hogy márpedig ez vagy az cigány. A munka teszi, hogy külsejükben is hasonulnak. Ha rosszul muzsikáinak... — Nincs tehát különbség vagy megkülönböztetés? — Ezt azért igy nem mondhatjuk. Fegyelmi téren — főleg a férfiak egy része — meglehetősen sok gondot okozott — veszi át újra a szót a gyáregységvezető. — A vasárnapok, az ünnepek, a farsang és a többi, sokak számára egyet jelent a muzsikával, ki bálba, ki esküvőre, ki más mulatságba megy, és bizony, egy-egy át- zemélt éjszaka után nem könnyű felkelni. Ami viszont az igazolatlan mulasztásokat illeti és egyáltalán az egész munkafegyelmet, ezekre nekünk nagyon határozott, egyértelmű koncepciónk van. Mégis, meg kell mondanom, cigánydolgozö- inknál kissé enyhébben ítél a vezetőség a fegyelmi, pontosabban a fegyelmezetlenség! kérdésekben. Bíró Béláné nem nagyon ért ezzel egyet, bizonygatja, nincs itt sok elnézés, nincs is rá szükség. Sokkal inkább az jellemző, hogy törekednek, megvan a jó szándék, bár a kitartással még akad baj időnként. De itt van előttük jó példaként Horváth Éviké esete, .aki hét éve dolgozik betanított munkásként a gyárban, leérettségizett, és bár egyedül neveli két gyerekét, megküzd a gondokkal, nem érheti szó a háza elejét. — Tehát háza is van? — Az éppen nincs, de lakáshoz éppen tavaly segítette hozzá az 'üzem — hangzik a válasz —, és meg is erdemelte, mert szorgalmas, jól dolgozik, talpraesett, csak pozítíve tudunk nyilatkozni róla. Jó lenne ezzel a talpraesett asszonykával beszélni, de ő délelőttös volt, most viszont már a második műszak dolgozik, délután két óra elmúlt. Margitka óvatos Az egyik gépnél húsz év körüli, vékony alkatú lány munkálkodik, Burai Margitnak hívjak. A nagy gépen apró kis fémdarabot készít. A munka egyáltalán nem latszik nehéznek. — Nem is nehéz — mondja a barna kislány —, inkább csak az, hogy sok kell belőlük, öt-hatezer, ezekből a kis apró olajszabályzó villákból. — A munkatársakkal, hogy jönnek ki? — Nem rosszak. Én még nemrégen vagyok itt, de azt látom, hogy aki dolgozik, azt megbecsülik. — Van valaki, akivel már jobban megbarátkozott? — Ügy különösebben még nem, de itt mindenki barátságos. — A vezetőségtől kap-e segítséget? — Eddig még nem kértem, de ha meglesz az egy év munkaviszonyom, és elégedettek lesznek velem., akkor biztosan kapok. Nos, ez a rövid kis interjú meglehetősen szerényen hangzik, úgy tűnik, mintha kissé óvatosabb lett volna válaszaiban a kislány. Farkas József 22 éves fia talember jelenleg anyagmozgató. de esztergályos-tanfo- ■ lyamra készül, javasoljak is, mert munkája alapján alkalmasnak tartják. Tőle így csak annyit kérdezünk, vannak-e baratai? — Ajaj — mosolyog —, majdnem mindenki. Arról nem is beszélve, hogy anyám, is itt dolgozik, a húgom, is, meg a feleségem. — Ha ennyien keresnek, Tjáztosan nem rossz a jövedelem. — Megint mosoly a kis bajusz alatt: — Hát nem: most vettünk családi házat. Igaz, később kiderült, hogy a családi ház szerény, kétszobás, de a lényég, hogy ,jó. Hogy családi, hogy ház. Túró Györgynéről viszont az-a hír járja, hogy mar régebben hívtak a Bervaba, de nem ment. Elszállt a félelem — Mert féltem — mondja, miközben fél kézzel ügyesen irányítja a gépet, a másikkal meg kicsit rátámaszkodik a nagy fémtestre. — Mitől félt? — A gépektől. — Miért? — Nem tudom, csak féltem. A félelem azóta semmivé lett, nyugodtan dolgozik. — Annái inkább — mondja búcsúzóul — mert »a* 'Pesten egy nagyfiam, dolgc- eik, jól van, a kislányom pedig gimnáziumba jár, most elsős az egn Szilagyban. Bíró Béláné elégedett a válaszokkal, úgy érzi, és nem titkoltan nagyon örül neki, hogy a megkérdezettek őt igazolták: jól érzik magukat, a náluk dolgozó cigányok, elégedettek a munkával és a gyártól kapott, illetve kapható engedményekkel, összehasonlíthatatlanul jobb. kulturáltabb életet élnek, mint munkába állásuk előtt vagy mmt azok a társaik, akik eddig még nem létesítettek állandó munkakapcsolatot. — Nagy izgalommal vártam például vissza a katonaságtól most leszerelt egyik gyerekünket, Burai Palit. Mert két évvel ezelőtt itt nagyon rendes volt, vajon nem változott-e meg, egyáltalán visszajön-e . ..? Vísz- ssajött, mindjárt a leszerelés utáni napon. Kétéiíi kard? Mindez igy igaz, rózsaszín képet ennek ellenére sem lehet festeni a helyzetről. Mert, kétélű kardnak látszik meg az az egyébként kétségtelenül pozitív tény, hogy tavaly öt, a hevesi gyárban dolgozó csalad kapott kedvezményesen lakast a tanács, az OTP és nem utolsósorban a munkahely által, utóbbitól úgy, hogy — előlegezett bizalomként — befizette a mintegy tízezer forintnyi összeget kitevő „beugrókat”. Nos, az öt családból három „C”-kategóriás, és bizony akadhatnak, akik túlzottnak tekinthetik ezt a 3—2-t. — Mi azonban, a gyár vezetői. nem tartjuk annak — foglalja össze a beszélgetések eredményét Vass Tibor. — Mi számítunk a nálunk dolgozó cigányokra, eppen úgy mint mindenki másra. A fegyelmet tőlük is elvárjuk. sőt, megköveteljük, bár tudjuk, hogy néhányuk esetében ennek betartatása enyhén szólva — körülményes. Azt is tudni kell azonban, hogy a gyárnak épp úgy szüksége van rájuk, mint nekik a gyárra, és köz- ségpolitikai szempontból is hasznos a cigányok, különösen n. lányok és asszonyok foglalkoztatása. Éppen ezért tervezzük újabb öt. cigány- asszony felvételét, igaz, csak a második félévben. Csak szándék és bizalom kérdésé ez. B. Kun Tibor Százhetvenezer hektár javításra vár Évek óta komoly gondot jelent a megyében ís, hosv so'k. az olyan minőségű föld, melyen alacsonyak a terméshozamok. Jelenleg mintegy ,170 ezer hektár var javításra. Az üzemek egyre inkább látják ennek szükségességét, így már 1977-ben négyezer. 1978-ban nyolcezer hektár savanyú talajon végeztek meszes javítást. Ez még mindig kevés. pe,:» jó lehetőséget kínál a Mátra vidéki Cukorgyárak hatvani és selypi gyára, ahnl évente több ezer tonna mésziszap gyűl össze. Azután Eger határában a fel- nemeti őrlőmű hasonlót, ki-, nál. ahol mészköport készítenek. A legnagyobb megrendelők azonban jelenleg még nem a Heves megyei gazdaságok, hanem inkább Borsod és Nógrád megye üzemei. Oda szállítják ugyanis nagyrészt ezeket a fontos talajjavító talajokat. A Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás a talajjavításhoz, a mész felhasználásához is rendszeres szaktanácsot ad az üzemeknek. A januártól országosan bevezetett egységes talajvizsgálat! módszer elterjesztését® sokai várnak a gazdaságok. Elő-* segíti majd a műtrágyák hatékonyabb felhasználását és hozzájárul a fölösleges kiadások csökkentéséhez. Ez remélhetőleg az alacsonyabb termelési költségekben, valamint a. nagyobb termés-’ eredményekben is megmutatkozik majd. Mentusz Károly MnmanM 1979. január 10., szerda i
