Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-10 / 7. szám

Főiskolai fokon Vonóval a kézben vitázni... A tanácsi dolgozók képzése Egyszerű, gyors, szakszerű és törvényes ügyintézés — címszavakban talán így summázható az a követel­ményrendszer, amelynek alapján minden tanácsi szervnél többé-kevésbé meg­ítélhető a munka színvona­la. Voltaképpen ez lenne az az ideális állapot, ami ki­zárná a bürokrácia túltengé- sét, a nehézkes, hosszadal­mas ügyintézést, vagyis mindazt, ami miatt számta­lan elmarasztalás éri egyik­másik tanácsi apparátusun­kat Bár meg kell mondani: a tanácsi munka személyi fel­tételei — a gazdasági-társa­dalmi célokhoz, a fejlettség szintjéhez igazodva — jelen­tős mértékben javultak az elmúlt években. A szakmai felkészültség fokozásával az eddigiekhez mérten valóban többet és jobban foglalko­zik a tanácsszervezet. A tanácstörvény megjelenését követően jelentősen bővül­tek a tanácsok és a végre­hajtó bizottságok személy­zeti és munkáltatói jogai. Mb stakmai felkészültséggel Melyek a látható, „kézzel fogható” eredmények? Az elmúlt évek során fokozato­san fejlődött az alapképzés színvonala, 1978. szeptembe­rétől pedig megnyitotta ka­puit az Államigazgatási Fő­iskola is, melynek fő felada­ta a tanácsi! szakember­utánpótlás képzése. Speciális felvételi rendszere van. A nappali tagozatra csak olyan pályázók nyújthatják be fel­vételi kérelmüket, akik leg­alább egy esztendőt gy a ka­nokként dolgoztak valame­lyik tanácsházán. A Tanács­akadémia „örökébe” lépett új főiskolán a végzett hall­gatók jelentős mértékben csökkentik majd a felsőfo­kú-képesítéshez kötött üres helyek számát. A statisztikai adatok már­is biztató fejlődésről tanús­kodnak. A fővárosi és me­gyei tisztségviselők többsége felsőfokú végzettséggel ren­delkezik, a városi tanácsok tisztségviselőinek képesítése ugyancsak nagy részben megfelel a követelmények­nek: több mint 90 százalé­kuknak felsőfokú iskolai végzettsége és nagy tanácsi gyakorlata van. De sokat ja­vult a nagyközségi és köz­ségi tanácsi vezetők felké­szültségének színvonala is. A felsőfokú végzettséggel rendelkező tanácselnökök aránya az elmúlt hét év alatt megduplázódott — bár a tanácsszervezetben még mindig az 5 alapképzettsé­gük a legalacsonyabb. Az egész tanácsi szervezetben dolgozó egyetemi vagv főis­kolai diplomával rendelkező szakemberek száma mintegy öt és fél ezerről csaknem ki­lencezerre nőtt ugyanennyi idő alatt __ A vb-titkárok A felkészültséget a vb- titkárok körében külön is érdemes nagyító alá tenni. A fővárosi, megyei és a bu­dapesti kerületi vb-titkárok képesítési előírása valame­lyik tudományegyetemünk jogi karán szerzett diplo­ma: ők kivétel nélkül ren­delkeznek ilyen végzettség­gel. De nem sokkal rosz- szabb az arány a megyei városokban és a városokban sem, s Igen kedvezően ala­kult a nagyközségi, községi vb-titkárok képzettsége is. Számukra valamilyen egye­temi vagy főiskolai diploma, vagy a tanácsakadémiai végzettség jelenti a képesí­tettséget: a képesítési elő­írásoknak megfelelő végzett­séggel rendelkező nagyköz­ségi és községi vb-titkárok aránya megközelíti vagy meghaladja a 90 százalékot. A megszerzett tudás azon­ban nem időt álló. Tehát a tanácsszervezetekben is szükség volt arra, hogy ki­alakuljon és megerősödjék a vezetők és a dolgozók rendszeres, tervszerű to­vábbképzése. Az ehhez szükséges feltételek persze nem egyszerre és nem is azonos módon teremtődtek meg. Létrejött a továbbkép­zés egységes rendszere, melyben igen jelentős sze­repet töltenek be a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala, a különféle ágazati irányító szervek, s nagy részt vállal­nak magukra a területi ta­nácsok is. Csaknem minden megyében önálló „iskolát” létesítettek a megyei taná­csok, Oktatási és Tovább­képzési Intézet néven. Itt képezik — a mi megyénk­ben Noszvajon — tovább a városi tanácsok és a járási hivatalok különböző szak­embereit, de rendszeresen szerveznek egy-két hetes tanfolyamokat a nagyközség- gi, községi vb-titkárok és ügyintézők számára is. Eze­ken a tanfolyamokon a szakmai felkészültség bőví­tésén túl megfelelő politi­kai, ideológiai ismereteket is elsajátítanak a hallgatók, s a vezetők még korszerű ve­zetési és szervezési tudás­anyaggal is felvérteződnek. A színvonalas tanácsi munkának azonban az is lé­nyeges feltétele, hogy vala­mennyi vezető és dolgozó azt a környezetet is ismerje meg, amelyben munkáját végzi. Ez nagymértékben növeli felelősségérzetüket és döntéseik — szakmai tudá­suk és helyismeretük birto­kában — így lesznek iga­zán megalapozottak, és szak­szerűek. Révai Valéria Mitha az arcával, a sze­mével is hegedülne. Tekin­tete úgy változik, ahogy a vonó lendül, ahogy a dallam szárnyal, Beethoven hegedű- versenyének hangjai. Kocsis Albert az egri Me­gyei Művelődési Központ házihangversenyén muzsi­kál. Különleges, mégis meg' szokott élmény, hiszen az utóbbi években mind szoro­sabbá váltak azok a szálak, amelyek a művészt a megyé­hez, a városhoz fűzik. A' pó­diumon kívül azonban nehéz vele találkozni. Szokták mon­dani, a muzsikusok maguk­nak való emberek. Erről azonban az 6 esetébén szó sincs. Az ok. hogy idestova tizedik esztendeje félig-med- dig Kölnben él. az ottani kamaraegyüttes vezetője­ként. Mégis úgy érezni, szinte folyamatosan együtt dolgozik a megye muzsiku­saival. — Azt hiszem közismert, hogy ez a táj mindig is na­gyon sokat jelentett szá­momra — mondja, árúikor a hangverseny után egy rö­vid beszélgetésre ülünk le. — Itt születtem, innen in­dultam Hatvanból Itt van­nak régi és új barátaim. Bármerre is járok, mindig számon tartom, hogy mi minden történik szőkébb ha­zámban, milyen eredmények, változások vannak. Ezért is örülök annyira annak, amit a megyei tanács nívódíja számomra kifejezett. hogy az itteni közönség a magáé' nak tekint. Nos, korábban is igyekeztem minél több időt Magyarországon tölteni, a jövőben azt hiszem még in­kább erre törekszem majd. Egyre inkább úgy érzem, nagy szükség van arra, hogy itthon koncertezzem. És ezen természetesen nemcsak a fő­várost értem. Mostanában sokat lehet azokról a szakmai vitákról hallani és olvasni, amelyek azt kutatják, miért szürkült el a hazai vonós élet az utóbbi években... Az okok közt minden bizonnyal sze­repel ez is. — Igen. az utóbbi időben meglehetősen foglalkoztat ez a téma. Érdeklődéssel figye­lem a véleményeket és ma­gam is töprengek azon. mi­ként lehet segíteni. A vitá­Tíz hónap Babilon Galló Olga naplójegyiete . A vallomást, vagy inkább a vádiratot 1944. októberé­ben, a második világháború utolsó hónapjaiban kezdte papírra vetni Galló Olga. Egy lengyel doktornő három da­rab papírt és ceruzacsonkot adott neki. Attól kezdve Auschwitzban, majd Bres- lauban egyenlőtlen, de szí­vós harc kezdődött a gép­pisztolyokkal felfegyverke­zett SS rabtartók és a min­denéből kifosztott, emberi mivoltában meggyalázott hajdani újságírónő között. Élete kockáztatásával írta a naplót és ahogy szaporod­tak a sorok, egyre töbu tör­ténelmi hitelességű bizonyí­ték gyűlt az embertelen fa­sizmus ellen. Hidegtől és reumás láztól elcsigázott uj­jakkal markolta a ceruza­csonkot és naponként ponto­san feljegyezte az eseménye­ket, a halálos rémületet és reményt, hogy túl lehet, túl kell élni a szörnyű megpró­báltatásokat. Amikor közeledtek a fel­szabadító szovjet csapatok, a németek kiürítették az auschwitzi tábort, s távo­labbi lágerek felé hajtották az embereket. Galló Olga megszökött a menetből. Éle­tét ösztönösen mentette, de féltő gonddal menekítette naplójának gyűrött lapjait, a testi kínzások, a lelki gyötrés és a megaláztatás ellen egyetlen tett marad az írónő számára: a szemtanú írásos bizonyítékával harcol­ni és könyörtelenül lelep­lezni a fasizmus embertelen­ségét. A leigázott Európa kény­szermunkásainak táborába került, orosz, lengyel, jugo­szláv és francia munkások között élt. így a szemtanú hitelességével szól a szerző. Többek között arról is, hogy a háború borzalmait, a leg­szörnyűbb embertelenséget is legyőzi az igaz ügyben bízó emberek összefogása. Akik valóban segíteni akarnak egymáson, a legkép­telenebb helyzetekben is ke­nyeret tudnak nyújtani (Éle­ző társuknak, kötszert és gyógyszert szereznek a leg­jobban rászorulóknak. Ami­kor a barikádokká változ* tatott utcákon a halál tom­bolt, a kényszermunkások nemzetközi lágerében három vajúdó asszony egészséges gyermeket szült. Amikor a józan ész már elvesztené a továbbélés reményét, akkor a nők ajkán új életet igenlő mosoly nyílik. „Az iszonyatot felejteni nem szabad, feladni nem is lehet”. — Az események után több mint három évti­zeddel ezt az igazságot köz­vetíti számunkra ez a napló­jegyzet. Dr. Fazekas László • » V* • Mister MacArecfc üzletei * IRTA-7 \ \ Jerzy^ m '•• •> 3. Amikor szemrehányást tettem Hénryknek, mond­ván. hogy szolgálati útón vagyok és a szállodát nem én fizetem, hartem az RSW Sajtó Kiadó Vállalat, vidáman felneve­tett: — Legyen ez az én hozzá­járulásom a jó lengyel saj­tóhoz — mondta. Lefeküdtem. Fejem zúgott, a csésze kávétól nem tud­tam elaludni. Gondolatban mindig visszatértem a rnai találkozáshoz és iskolai kollégámhoz, Henryk Maka- rekhez. az amerikai millio­moshoz, mister MacAreck- hez. Elhatároztam, hogy el- meséltetem vele élete ka­landjainak történetét, ami az emlékeztes 1939. szeptemberi és a mai szczecini találkozás közötti időszak alatt történt. Később elszenderedtem. Mint egy furcsa filmen, sze­mem előtt a legkülönbözőbb képek vonultak el. Láttam az osztályunkat. a nyolc .,B”-t. a Mikolaj Rey gimná­ziumban derék osztályfőnö­künkkel. Olearski prófesz- szorral. A kirándulásokat a Kálvária-hegy környékére, ahol Henio Makareket el­kapták velem, Jurek D<ru­bellel. Zbyszek Kaminskival együtt, amint pókereztünk. Hármónknak már sikerült elrejteni a kártyát, de He- nió. aki nem látta Olearskit, mert háttal ült az ajtónak, még alkudozott: — Ez öt zloty, és rá még húsz! És milyen ostoba arcot vágott, amikor az osztályfő­nök vállán át beletekintett lapjába, nyugodtan azt mondta: — Ilyen rossz lappal? Szégyellheted magad a lici­tálásért. Makarek. Az iskolai időket feleleve­nítő film elszakadt. Megkap- tuk az érettségi bizonyít­ványt. Az addig összetartó osztály kis csoportokra hul­lott szét. Egyesek az egye­temre mentek, mások a mű­szakira vagy kereskedelmi főiskolára. Ismét mások nem akartak, vagy nem engedték meg maguknak azt a luxust, hogy tovább tanuljanak, és munkát kerestek. Henio is ehhez a csoporthoz tartozott. Egy filmirodába ment el dolgozni. nem messze a Marszalkowskától. F ni'" szem. gyakran kaptunk UYe ingyenjégyet. Makerek nem csinált nágy karriert. Gyak­ran ismételte, hogy a film hoz azonban egyelőre úgy érzem, legjobban vonóval a kezemben tudok hozzászólni. Én a muzsikálás mellett mindig szerettem tanítani. Korábban a Zeneakadémián oktattam, mostanában pedig továbbképzéseket, úgyne­vezett mesterkurzusokat ve­zetek Nyugat-Németország. bán és Ausztriában. Az utóbbi hónapokban kezdtem azon gondolkodni, hogy így viszonylag kevés embernek adhatok. Ha nemcsak kifeje­zetten a pódiumon dolgozók­kal foglalkozom, hanem azokkal a zenepedagógusok­kal, akik maguk is több száz növendéket tanítanak, talán többet nyújthatok. Míg beszél, finom szertar­tásnak vagyok a tanúja, a vonót „ápolja”. Nagy gond­dal végzi, mozdulatai azé a művészé, akinek hangszere a legkedvesebb társa. A sza­vak azonban eközben egv másik arcot bontanak ki, a közéleti emberét. — Hallottunk róla. hogy rendszeresen jár a győri és a szombathelyi szimfoniku­sokhoz is. Tavaly ott volt a nyírbátori nemzetközi ze­nei táborban, és a felsőtár- kányj vándor ifjúsági tábor­ban ... — Nos. úgy vélem, ahhoz, hogy a vidéki kisegyüttesek minél több eredményt elér­hessenek, az önművelés mellett szükség van arra, hogy sok sikerélményt sze­rezzenek a hangversenye­ken — mondja, és szenve­délyessé válik a hangja, amikor azt bizonygatja, mi­lyen hatalmas előbbrevivő, buzdító erő a taps. — Ezért vállalalok sok olyan feladatot, amely mó­dot ad arra, hogy vidéki muzsikusokkal koncertez­zem. — Az egyeztetés persze nem lehet egysze-ű. hiszen Nyugat-Németország mel­lett járja Európa és a világ hangversenytermeit. — Igen, elég sok helyen megfordultam az utóbbi években. Többek közt Fran­ciaországban, Hollandiában, Jugoszláviában, Olaszország­ban. az Egyesült Államok­ban. És külön örömömre szolgált, hogy a Bécsi Ün­nepi Zenei Heteken több ízben fölléphettem — mosoc lyodik el. — Azért csak megoldhatóak a közös1 prog­ramok. hiszen én jó félévvel korábban már tudom, merre fogok járni. Az egyeztetés­hez persze nélkülözhetetlen az a segítség, amelyet pél­dául barátaimtól, az egri szimfonikusoktól kapok, akik mindig készre kidolgozott programmal várnak. Szőke kisfiú kukkant be a szobába, és ezzel Kocsis Albert újabb arcát látni, aa apáét. A nyolcéves fiatal­embert ugyanis Kocsis Ta­másnak hívják, önkéntelen nül adódik a kérdés, hogy mennyi ideje juthat a ma-i gánéletre. — Hát mondjuk ennyi —- legyint egy kicsit kesernyés sen. — Ha Magyarországon vagyok, igyekszem a kisfia-- mát magammal vinni. Szí­vesen jön. mert két eszten­deje már ő is ismerkedik a hegedűvel — lágyul el egy pillanatra, de aztán eltere­li a szót. Mindez úgyis iné kább csak rá tartozik. — Űj esztendő küszöbén állunk. Milyen feladatok várják 1979-ben? A válasz már újra az elé foglalt művészé... — Ügy tűnik, ez az év iá a megszokott módon zsúfolt lesz. Az időm nagy részét változatlanul a kölni együt­tessel töltöm. Ezenkívül azonban sor kerül majd nagy örömömre néhány har zai lemez- és rádiófelvétel­re. Többek közt a szombat­helyiekkel Bartók hegedű- versenyét játsszuk majd le­mezre. Készülök aztán Lendvay Kamilló legújabb hegedűversenyének bemu­tatására. Ez talám azért is érdekes, mert az utóbbi eszr tendőkben a zeneszerzők: nem kényeztették el a vo­nósokat. Kevés jó új mű szü­letik. Lesz még ezenkívül néhány hangverseny kör- utam; Kínában, Izraelben, a Szovjetunióban és még több európai országban. De remé­lem — teszi hozzá — mind­emellett tudok majd arra időt szakítani, hogy újra el­látogassak Egerbe. — Ezt a találkozást min­den bizonnyal nagyon várja a közönség is. Németi Zsuzsa ’ az egy nagy üzlet és terve­ket szövögetett arról, hogy egyszer saját kezére dolgo­zik. de ennek a pénzhiány volt az akadálya. Legjobb teniszezőnk és úszónk fur­csa mód nem tudott az élet­ben boldogulni. Tehát ak­kor. amikor már a többiek elvégezték az egyetemet, és megkezdték szépen ívelő karrierjüket, ő változatla­nul tisztviselő volt a film­irodában. Meg akart nősülni, meg­ismertem azt a lányt is. akit menyasszonyaként mu­tatott be. Biztosan pénze volt, mert szépséggel nem áldotta meg az ég, és jó né­hány esztendővel idősebb volt Henryknél. Makarek- nek. a csinos, kisportolt fér­finek. hallatlan sikerei vol­tak a nők körében, de vala­hogy házasságra egyikkel sem került sor. Ritkán találkoztam akkori­ban Henrykkel. mert ügyvédi gyakorlatom nagyon lefog­lalt Tudtam, hogy nem megy valami fényesen a sorsa. Filmterveiből semmi sem lett. Az ügynökségen is elvesztette állását és kény­telen volt nagyon kevés ha­vi fizetésért a Lengyel Ta­karékpénztárnál állást vál­lalni. ahol természetesen a ..nulláról” startolt. Nagyon tehetséges volt, mindig nagyszerű ötletei voltak, de soha nem tudta alárendelni magát a hivatali szabályok­nak. A bankban a munka na­gyon sajátos. Henryk, bosz- szúságára, a legunalmasab­bat fogta ki és a csekkosz­tályon kapott beosztást. A Lengyel Takarékpénztárnak nem voltak gazdag ügyfelei. A csekk-kontók tulajdono­sai általában Városi hivata­lok voltak. Ilyen úton fi­nanszírozták a különféle speciális célokat. Makarek ablakánál ezért minimális volt a forgalom. Tízegyné­hány csekk elintézése na­ponta Bár ezek a csekkek komoly összegekről szóltak, t nem tudták a tisztviselő nyolcórás munkaidejét ki­tölteni. Ezért Makarek sza­bad perceiben kinyitotta az újságokat és olvasgatni kez­dett, ami viszont nem tet­szett a bank vezetőségének. Ezért aztán nagyon lassan kapaszkodott felfelé a hiva­tali létrán. Amikor abban az időbén találkoztam vele. keserű volt. Egyszerűen nem látott maga előtt perspektívát. Azt mondta, hogy mindent fel szeretne rúgni és elutazni abból az átkozott... Elkövetkezett 1939. szep­tember 1. Varsó lakói reg­gel hét órakor a hitleri re­pülőgépek első támadására ébredtek. Néhány órával később a körzeti katonái parancsnokság emeletes, sárga épülete körül sok ezer fiatalember kerengett Kö­zöttük találkoztam H'nryk Makarekkel is. Örömmel fo­gadta a háború kitörését. Végre — mondta —. valami változik ebben a kutya élet­ben. Egyenruhát kapunk, fegyvert és megyünk ,.a bü­dös németeket ütni.” Sajnos,' az önkénteseket egy cédulá­val hazaküldték. Egy őrnagy megparancsolta, hogy oszol­janak, majd megkapják a behívóparancsot. Nyugodtan tértünk vissza a munkánk­hoz. Senki sem sejtette még közülünk. hogy az esemé­nyek villámgyorsan tra­gikus fordulatot vesznek. Senki sem tudta, hogy az őrnagy beszéde a mozgósító behívókról, a gyakorló köz­pontokról és a kiegészítő körzetekről. mesék a jő gyerekek számára. Az igaz-; ság az volt. számunkra nemi akadt egyenruha, sem egy­szerű puska, nem is beszél­ve a speciális felszerelések­ről. 1979. január 10., szerda (Folytattuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents