Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

láAáAAAMAAA»AAáAA**Aft*>i>aAAA4*4AA4*.AAAA**A*AA|*|**^ft|^^|*^^»11«t»1^lft^ft.||»l..|». --­------ _ - _ ~. - _ -. - _ ‘ *L"_*L•_*l*li''u~u*j*u*li~u*u~u~u*l*_rLr _*_~Lrj~iru~iAA/*L>\AiM>AJNdl B ajza József jubileumára 175 évvel ezelőtt, 1804. ja­nuár 31-én született Bajza József Szűcsiben. Pesten vég­zi egyetemi tanulmányait, de Pozsonyban — jogi stú­diumait folytatva — is tölt egy évet. Az egyetem tilal­ma miatt titokban látogat­hatja a pozsonyi színház elő­adásait. Beható tanulmányo­kat folytat a drámaköltészet­ről, a színjátszásról. A nyo­masztó magyar valóságból, a feudális korlátozottságból akar kitörni: közösségi vál­lalásokba menekül. Hevesre kerül a főszolga­bíró mellé joggyakornoknak. Vele jut el mint írnok 1825- ben a pozsonyi országgyű­lésre. Felismeri a nemesi szemlélet korlátáit, kiábrán­dul korábbi illúzióiból. Lírikusként kezdi az írói pályát. Kazinczy, Kölcsey nyomán haladva találja meg mondandóit, költői forrásait. Fellép az idegen, főként né­met szellemi hatás túlzásai ellen. Számára az írás meg­élhetést, viszonylagos írói függetlenséget is jelent ab­ban az időben, amikor Pest a magyar szellemi élet köz­pontjává válik. Bajzáék nemzedéke az arisztokratiz­mus ellenében a demokra­tikus irodalomértelmezésért száll síkra: „nem születés, nem rang ... egyedül ész ad elsőbbséget”. Kölcsey nép­dalfelfogását, hogy a népdal­írásban a parasztdal szelle­mét kell követni, Bajza el­mélettel támogatja, igazolja. Hatnak rá Miczkiewicz po­litikai pátoszú írásai. A ma­gyar és lengyel nép közös sorstudatáról Bajza is vall műveiben. Nagy érdemeket szerzett abban, hogy a magyar szín­játszás, színház beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Hangsúlyozza dramaturgiai írásaiban, hogy elsősorban a nemzet életét bemutató drá­mákra van szükség. A ma­gyar színikritika megterem­tője így ír a színházügyről: ,jNekünk magyaroknak, kik a színházzal nemzeti célokat remélünk és fogunk is egy­be köthetni, sokkal fontosabb az, mint a német, francia vagy angol nemzetnek; ne­künk az, ha ■ akarjuk, léte~ lünk egyik alapkövévé vál- hatik...” Az eredeti magyar drámát tartotta fontosnak a közönség, a színházi látoga­tottság érdekében, bár a vi­lágirodalom remekeit is lel­kesen népszerűsítette. Színi- kritikusként hozzáértően szólt a színészi játékokról, a színpadi beszédről, a tiszta és érthető kiejtés alapköve­telményeiről. Életműve nagy részét iro­dalomszervező, folyóiratszer­kesztő tevékenysége, kritikai polémiái teszik ki. Bebizonyí­totta a kritika létjogosultsá­gát. A kritikától „tárgyis­meretet és az elvek szerinti felfogást” követeli meg. Cél­ja, hogy az irodalom a ke­vesek ügyéből közüggyé vál­jon. A Kritikai Lapok meg­indításával akarja elérni, hogy „az egész nemzet fi- gyelmetessé tétessék”. Az irodalmi életben a demok­ratizmus első meghirdetője. Tollcsatában. Dessewffy gró­fot is megleckézteti. Nagy­szerű érveléssel és stílussal küzd elveiért: „Nem az egye­netlenség istenasszonya, ha­nem az egyenességé ... su­gallja nekem, hogy ott, hol a szót hasznosnak, néha köte­lességnek tartom, ne hallgas­sak." Az irodalmi életet a társadalmi élet részének tudja, vitairatait a haladás­vágy pátosza hatja át. Vi­gyázott a kritika tisztaságá­ra: „Kritika kell közöttünk, meg nem kérlelhető és ke­mény, de részrehajlatlan, de igazságos." A „homályból most fejlődő”, ítélni még képtelen olvasókat védi a „felületes tudomány” üzleti szellemű terjesztőitől. A szel­lemi tulajdonjog érvényesí­téséért küzd a feudális elő­ítéletek, kegyúri, mecénási beavatkozások ellenében. A kortársak is felismer­ték: „Bajza a liter atúr ában az, ami gróf Széchenyi a po­litikai pályán". A szellemi rokonságot Bajza is vallotta, tudatosan elmélyítette. A vi­lágirodalom, a világkultúra nagyjaira figyelt. Esztétikai elveire Kant, Hegel, Herder, (Reprodukció; Leasing hatott erőteljesen. Az eleven szellemi áramla­tokhoz kötődött színbíráló tevékenységével is. Jelentő­sek a regény műfaját elemző írásai. Hangsúlyozta, hogy a regény a szellemi élet össze­függései közt válik eleven problémává. A forradalom idején Kos­suth Hírlap ját szerkeszti. 1849 után az üldöztetés sor­sa vár rá is. Rokkant egész­séggel, elboruló tudattal is reménykedett, bár a Sóhaj­tás című versének szállóigé­vé vált nyitánya beteljesül­ni látszott: „Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény”. A remények rom­jain, a lélek beomlott tárnái fölött vörösmartys, véncigá- nyos bizakodás csendül fel: „Lenni kell egy jobb világ­nak I Itt vagy más bolygó tekén: / Ébren alva ezt su­gallja / Fájó szívnek a re­mény” [Nyugtalanság, 1851.] Bajza élete és műve sok tanulsággal szolgálhat a je­lenkor emberének is. Ra­gyogó családi otthona ama­Szabó Sándor) gyár szellem fellegvára volt.S Az ő házában ismerte meg 5 a 42 éves Vörösmarty a 18 5 éves ragyogó szépséget, Cső-5 jághy Laurát. A korkülönb-5 ség miatt aggódó Bajzát is | megnyugtatta a két észtén-5 dő versostromló udvarlásé- j nak eredménye: Laura fia­talsága és szépsége magasá-S ból hajolt Vörösmartyhoz.s Bajza történelmi érdeme,\ hogy példásan tájékoztatta,, segítette és támogatta ez\ irodalmi élet két fő ténye­zőjét: az írót és az olvasót. Gyönyörűen, máig érvénye-i sen írt a kritika terméke-? nyitó hatásáról: „A szigorú,i de alapos kritika hasonlít a? termékeny záporhoz. Agyon-} gék eleinte lehajtanak alatta,} de csakhamar általa erősöd-} ve ismét felemelik a fejőket? nagyobb elevenségben, mint) előbb. Oly literatúrai mező? termeszthet csak érett, ízes 5 gyümölcsöket, melyet a kri-i tikai záporok rendszerint jár- < nak.” Cs. Varga István Széchenyi naplója A napló, közfelfogás szerint, a kitárulkozás műfajai Hiszen hol nyilvánulhat meg pőrébben a lélek, mint éppen a mások előtt féltve őrzött napló sorain. S ugyanakkor egy kicsit az önigazolásé is, hiszen, akarva, vagy akarat­lan, olyan összefüggésben tüntetheti fel íróját, mely az általa véghezvitt társadalmi, történelmi tetteket jelentéke­nyen igazolja. A napló, melyet Széchenyi István vetett papírra, mégis különbözik a fentiektől. Nemcsak azért, mert személyisége, a bizonyos értelemben tetteinek moti­vációs rejtelmei, a napló elolvasása után sem világosodnak! meg teljes egészében, hanem azért, mert a szerző nem a történelmi fejlődéshez keres benne személyes indítékokat. A Napló a mai olvasó számára nehéz, (nem stílusa miatt), idegzetet próbára tevő olvasmány. Több mint ezer­ötszáz oldalon végigkísérni egy embernek az önostorozó, zaklatott, s a hazáért életét és eszméjét próbára tevő meg­nyilatkozásait, s a mai olvasónak megérteni nem könnyű feladat. Aki csak nagy müveit, a Hitelt, a Stádiumot, vagy akár a Nagy Szatírát ismeri, hajlandó azt hinni, ez a múlt századi magyar mágnás-nemes mindent milyen kristály- tisztán látott. Valóban, a Hitel a döbbenet nagy müve volt, a nagy felismerésé, ha a nemzet nem változtat addigi útján, mentem a nemzethalál biztos közelébbe kerül. S nem sokkal később a Stádiumban már konkrét programot is ad, s megjelöli a feudalizmusból kibontakozni akaró magyar társadalom lehetséges fejlődési útjait. A Nagy Szatírában pedig, kiábrándulva a Habsburg-vezetés abszolutista poli­tikájából, gyilkos szatírával figurázza ki a Bach-rendszer magyarellenes politikáját. Naplója, "fezekhez az életművet alkotó művek gerincé­hez képest inkább a személyiség kulcsát adja. Igaz, a több ezer oldalas naplóból ezennel csak a töredéket veheti a kézbe az olvasó, de ez is elégséges ahhoz, hogy a ma em­bere is megsejtse, a gondolatok milyen sziporkázó gazdag­sága, az indulatok milyen lángoló tüze fűtötte ezt a ma­gyar nemest. Míg a nagy művek megírásához nem szükséges más, „csa ta egy kristálytiszta gondolat”, a naplóhoz azonban kitartás, szorgalom, önmegfigyelés is kell. Széchenyi István mind­ezekkel rendelkezett. Megfigyeléseit huszonhárom éves korától vetette papírra, s noha már 1933-ban végrendelke­zik, a bejegyzések nem szakadnak meg egészen haláláig,' 1860. áprilisáig. Szerelmi bonyodalmait éppen olyan ár­nyalt finomsággal jeleníti meg, mint a leglényegesebbnek tartott társadalmi, politikai jelenséget. Naponta papírra Vetett sorai, legyenek azok akár pár szavas mondatok, vagy oldalnyi elmélkedések, mind lényegi megfigyelésekről ta­núskodnak. Személyes sorsán keresztül mindig a nemzet sorsát is figyelemmel kísérte. Életének több nagy tévedése közül talán a legvégzete­sebb a Habsburg-birodalom mindenáron való fenntartásá­nak igenlése. Az a furcsa paradoxon, aki a korabeli tár­sadalom csaknem összes hibáit olyan tisztán látta, nem volt képes felismerni, a forradalmak időszakában a ma­gyar polgári átalakulás és a birodalmi egység egymással összeegyeztethetetlen fogalmak. A Naplóból azonban nemcsak a valóságos történelmi problémákhoz szerezhetünk, történeti forrásként is érvé­nyes, fontos adalékokat. Megismerhetünk egy sajátos lelki alkatú embert is. Egy romantikus érzelmekre hangolt, mindig töprengő embert. Olyant, aki otthonosan mozgott Európa legfényesebb udvaraiban, dicsőséges tetteket haj­tott végre a csatamezőn. A Napló kiadása mai könyvkiadásunknak Is kellemes meglepetése. Akik napokat töltenek társaságában, izgalmas bepillantást kaphatnak egy talányos, s sokak méltábs,'nr irigyelhető életútba. (GONDOLAT, ’78) roa Szőke Domonkos ; k WNAAAAAAAAAAAAAAAAAA^NAAAAAAAAAA/V\AA«V\AAAAAAAAAAAAAAAAiV\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ *AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/\AAAAAAAA/V\AAA/WWVW\A/W»** Á ron szeretett kerthelyiségek­ben üldögélni: ott nyíltan figyelhette az emberek ar­cát. De legjobban az utcára kinyú­ló teraszos kávézókat szerette. Pár könnyű műanyag asztal, szék, egy formás combú pincérlány, jelkép- nyi kerítés a forgalmas járdán, enyhe délutáni napsütés, friss, ha­bos sör, mégiscsak egy csöppnyi szabadosság. Az a nap nyugodt, sokatígérő nap volt. Áron szinte bódultán iszogatta a sörét, elmerült a for­gatag szemlélésében: annyi érde­kes és szép ember jött-ment a kávézó előtt. Nyári ruhában lá­nyok sétáltak a Duna-part felé. (Nagyszemű katonasrácok kísérték őket, illő távolságból.) A szomszéd asztalnál pedig negyvenévesek konyakoznak. Ke­ményen ittak. Nem engedték el­vinni a kiürült poharakat a pin­cérlánynak, inkább halomba rak­ták maguk előtt az asztalon. Mind a négy férfinak vastag, arany pe­csétgyűrű fénylett a kezén, Áron elgondolta, valószínűleg osztályve­zetők vagy üzletkötők lehetnek valami igen elegáns helyen. A járókelők kavargásából kivált egy középkorú házaspár, tízéves­forma, nagyfülű gyerekükkel, és beléptek a teraszra. A bejárat mel­letti legelső asztalhoz ültek le. Öl­tözékükben, vonulásukban volt valami kifejezetten szegényembe­res' és megindító. Miután leültek, a mama észrevette, hogy beljebb, egy jobb helyen is lehetne, és sza­porán próbálta rábeszélni párját, hogy üljenek át oda. De a pincér­lány már elindult feléjük. így a férfi pár dühös pillantással elhall­gattatta a nőt, és rideg, felelős arccal két kávét és egy jaffát ren­delt. Áron hátradőlt a széken, és mint aki finom csemegét kapott, várta, hogy a nagyfülű kisfiú mi­kor kapja meg az első pofonját. Nem kellett sokáig várnia. Mire a pincérlány kihozta a rendelést, a csemete már megdorgáltatott. A pofont természetesen a mamától kapta. A papa egyelőre a tekinte­tével fegyelmezett. De érezhető volt, hogy a komolyabb veréseket ő szokta adni. A kisfiú itta a jaf- fáját, rugdosta sebhelyes lábával az asztalt, és szemlátomást készen állt bármi, korához illő rosszaság elkövetésére. Arcra nagyon hason­lított az apjára. V erni fogja az öreget. Pár év múlva ipari tanulónak ad- '' ják, elkezd annyit enni, mint egy fuvarosló, verébfej nagy­ságú pattanásai nőnek, és kisebb lelki válság után elveri az öreget, úgy tizenhat éves korában” ... Áron hitt abban, hogy ki-ki a ma­ga neveltetése szerint törfeszt ké­sőbb. Hiszen ha úgy tanulta... Hirtelen az ütemes jövés-menés elakadt az utcán. Odafordult. Fe­hér kisautóban szőke kisfiú zaka­tolt elő. A járókelők utat enged­tek neki, és megcsodálták. Ügye­sen bepedálozott a teraszra, ki­szállt az autójából, alaposan kö­rülnézett, és nem messze Áron asztalától, helyet foglalt. A hozzá tartozó két szülő is megérkezett. Mindhárman egyforma színű és szabású farmeröltönyt viseltek. Ta­lán ezért is gondolta Áron a pa­páról, hogy olyan, mint egy nagy­ra nőtt kiscserkész. Nyílt, és min­dig üde; A kisfiú (valószínűleg a szerencsés választásért) puszit ka­pott. A cigarettát a mama vette elő az övébe tűzött marlborós do­bozból, a kisfiú pedig tüzet adott mindkettőjüknek a gázöngyújtó­val. Áron elgondolkodott azon, vajon van-e olyan dolog a vilá­gon, amiért ez a kisfiú nyakle­vest kaphat. Vagy hátbavágást, mint a nagyfülű az imént, amit azzal érdemelt ki, hogy nyilván­Mózes Lajoss Hétvégi történet valóan és egészen megfordulva bámulta a kisautót, valamint az újonnan jöttek minden mozdula­tát. A kisautó a maga nemében tökéletes volt. Ezt Áron is kénytelen volt elismerni. Minden volt rajta, ami a felnőtt kocsikon megtalálható. Duda, vo­lán, fényszórók, lökhárító. Az ol­dala és a hátulja tele volt ra­gasztva szebbnél szebb matricák­kal. CASCO, SZIA, a Flinstone- família teljes létszámban, vala­mint piros-fehér-zöld alapon nagy H-betű jelezte, hogy gazdája ma­gyar ember. Egyébként vakítóan fehér volt, látszott rajta, gyakran mossák. Biztosan, amikor a papa is a sajátját. A szépcombú pin­cérlány hamar kihozta a három dzsúszt nekik, és iszogatták. Áron is kortyolgatta a sörét. Jól érezte magát. Figyelhette az em­bereket, sütött rá a kora délutáni nap. Egy idő után a kisfiú (jó egyetértésben a szüleivel) kipedá- lozott a kávézó elé. Ügyesen ve­zetett. A járókelők kitértek előle, pedig nem is dudált sokat. Meg­nézték, és némelyek nyájasan megmosolyogták. Körbe-körbe pe- dálozott, időnként összenevetett a szüleivel. A nagyfiiíű kisfiú is izgatott lett. — Nem mész sehova! — hal­latszott fojtottan, szenvedélyesen. A kávézó minden vendége az autózó kisfiút figyelte. A negyven­évesek jóindulatúan mosolyogtak, a kávéfőzőnő is kiszaladt egy perc­re — olyan cuki! — mondta ér­zéssel, nyújtottan, aztán erőt vett magán és visszament a félhomály­ba. A magányos, Twrf-lapot böngé­sző öregember, az addig összebo­rult és hevesen csókolódzó fiatal párocska, a pincérlány, szóval min­denki -csak őt nézte. A közös jó­kedv és jóakarat kiült az arcuk­ra. „Ha most vetődne erre egy kolduló cigánygyerek, milyen jó fogást csinálhatna” — tűnődött Áron. De nem jött senki, aki a szép alkalmat elszüretelte volna. E s a, tragédia bekövetkezett. A nagyfülű megszökött. Édesanyja sem tudta meg­akadályozni, pedig utánakapott. Az apa csak dermedten ült. Ä kisfiú kirohant a kávézóból, ott termett a járdán, szaladt a kiskocsi mel­lett, körbe-körbe, ahogy az haladt. Nevetett és ugrándozott. Áron mély részvétet érzett a döbbenten és vörösen kuporgó szü­lők iránt. Igazolva látta előbbi sejtését: ez a kisfiú tényleg verni fogja az apját. A mamán látszott, hogy majd elsüllyed a szégyentől, de legalábbis jó néven venné, ha ez bekövetkezhetne. A másik papa azonban igazi kiscserkész volt. Felállt (és mint aki éppen arra sétál) azt mondta: hadd játszanak a gyerekek, ugye? Kedvesen mosolygott, ellenállha­tatlanul. Mosolyváltás következett és bólogatás, de szerencsére nem fajult a kézfogásig. Az anyák is egymásra mosolyogtak, amennyire tőlük tellett. A fiatal apuka kisé­tált a kávézó elé. A kisautó meg­állt előtte. — Add át egy kicsit, kisfiam — mondta szélíden. Meg- simógatta a fejét. A kisfiú ki­szállt. Egy cseppet sem látszott irigynek. Megmutatta, hogyan mű­ködnek a szerkezetek. A másik izgatottan figyelte, minduntalan be akart szállni, de várnia kellett a szakszerű előadás végéig. Amikor végre beülhetett, azon­nal pedálozni kezdett. A járókelők előle is kitértek. A papa, kézen­fogva kisfiát, visszaindult az asz­talukhoz. Közben még egyet mo­solyogtak a másik papával. Aztán $ leültek és nem is figyelték külö- nősebben a boldogan autózót. Kör- < be-körbe pedálozott, néha dudált < is. De nem nézett senkire sem,? magányos öröme teljesen lefog-£ lalta. J U F gy öt perc múlva, amikor^ már megitta a dzsúszt, aj gyerek, felállt, és nyugodtan J kisétált a kávézó’ elé. A másik fiú | szemlátomást önként megállt, át- ? adta a kocsit. A szőke nem ült bee azonnal, még megvizsgálta a hátsó? matricákat, hátha valami bajuk? esett, míg nem ő használta a ko-e csit. § Miután elindult, akkor látszott, J mennyire ért 'a vezetéshez. Nyol-j casokat csinált, es , kis kerülőket, j Pedig néha csak fél kézzel fogta J a volánt. Arcát nézve Áron meg-.* értette: ez hasznos dolog. Hiszen ha most jól megtanul vezetni, ak­kor később kevesebb esélye lesz annak, hogy tapasztalatlanságból elüsse Áront valahol, valamikor tíz év múlva. A mutatványok nagyon jól sike-5 fültek. Ismét mindenki őket néz-) te. Mert a nagyfülű nem ment? vissza a szüleihez, ott maradt, sőt 5 ismét futott a kocsi mellett, lelke-) sedve, nevetve, gesztikulálva. Az-í tán a kocsi elé került hirtelen, és? az összeütközés erejétől a járdára) zuhant. Nagyot koppant a feje az) aszfalton. Az autó azonnal meg-< állt. A két apa felugrott a helyéről. Az autós kisfiú is kinn termett a? kocsiból. Lehajolt hozzá. Az meg-j mozdult, nehezen bár, de felállt. | Nézték egymást. És hirtelen mindketten bőgni ^ kezdtek. Hangosan, keservesen, igazán. Visszarohantak, ki-ki aj maga asztalához. Áron felállt, és < kifelé indult. N em baj, majd megszokjátok, majd tíz év múlva nem lesz? ekkora tragédia — gondol-) ta, míg elsétált az elárvult fehér < kiskocsi mellett. — Pedig milyen i jó reklámfilm lehetett volna, haj nem rontják el a végét., ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents