Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

; PENTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Fenn Nouth küldetése NYOLC HÖNAP MÜLVA Kubában rendezik meg az el nem kötelezettek csúcstalálkozóját. Ahogy kö­zeledik a tanácskozás időpontja, úgy sűrűsödnek a problémák az el nem kötelezettek táborában. Való­színű, hogy a küszöbönálló maputói összejövetel — az összekötő bizottság ülése — már bizonyos ellenté­tek jegyében zajlik majd. Erre utal például a Kambodzsa ügyében megnyil­vánult egyet nem értés. Az el nem kötelezettek egy csoportja fogalmazta meg a BT határozattervezetét, amelyet a Szovjetunió álláspontja végül is meghiúsí­tott. Ebben az okmányban nyíltan ugyan nem ítélik el Vietnamot, de lényegében az amerikai és a brit állásponthoz állt közel a tervezet szelleme. Saj­nálatos, hogy a Pol Pot-rezsim szétzúzásában egyes, államok — amelyek pedig következetes imperialista­ellenes politikát folytatnak és a haladás elkötelezett hívei — nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a külső segítség szerepének, mint a népirtással szembesze­gült, a törvénysértések miatt fegyvert ragadott kam­bodzsai hazafiak felkelésének. ÉREZHETŐEN MEGNÖVEKEDETT Kína érdek­lődése a tiszteletre méltó céljai révén a világpolitiká­ban jelentős szerepet játszó mozgalom iránt. Peking nyilvánvalóan növelni kívánja befolyását, s ezért igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatait a mozgalom néhány befolyásos tagállamával. Kettős érdekből: egyrészt szeretné megbélyegeztetni Vietnamot, más­részt megkérdőjeleztetni Kuba afrikai jelenlétét, Ha­vanna internacionalista segítségnyújtását a fekete föld­részén. Annál is inkább, mert Afrikában sokasodnak a latin-amerikai kontinens első szocialista államának őszinte barátai, akik nyíltan szembehelyezkednek a kínai demagógiával. Peking nemrég újabb tanúj elét adta annak, hogy az el nem kötelezettek mozgalmában zavart akar kelteni. Szihanuk egykori miniszterelnökét: Penn Nouthot, a megbuktatott kambodzsai rendszer kép­viseletében Maputóba menesztette. SOKFÉLE ERŐ HAT tehát napjainkban az el nem kötelezettekre. Márpedig a világpolitika, a hala­dás és nem utolsósorban a fejlődő országok érdeke azt kívánná, ha a mozgalom megőrizné egységét és betöltené nemes hivatását a nemzetközi életben. Gyapay Dénes L FLN-konoresszus ír Algírban ma, szombaton kezdődik a nemzeti felsza- badítási front, az FLN 4. kongresszusa. A több mint 300 küldött a független Al­géria dinamikus fejlődésé­nek 14 évét összegezi - majd, és egységes pártot teremt. Korszakot zár le és korsza­kot nyit az ország történe­tében. E korszakváltásnak drá­mai jelleget ad. hogy az or­szág 14 évi történelmének meghatározó személyisége, Bumedien elnök meghalt és a kongresszusnak kell köz- társasági elnökjelöltet állí­tania. Területén 26 Magyaror­szág férne el. de gondokat okoz az élelmiszer-termelés. E nagy feladat megoldása a mezőgazdasági szövetkeze­tekre ^vár. A 'fejlődés üteme az utóbbi időben lassult, mert nem kielégítő a termelé­kenység, befejezésre vár a földreform, lakást és élel­met, munkát kell adni a nö­vekvő népességnek. Az FLN hármas célt tű­zött ki maga elé: erős. ,,jól szervezett élcsapatpárt” ki­alakítását, — a tömegek po­litikai tudatának fejlesztését és összefogását a világ hala­dó erőivel. A független, el nem köte­lezett politikát folytató Al­géria nemzetközi siKon min­dig kiállt a nemzeti felsza­badító mozgalmak támoga­tása mellett. Következetes politikájával egyik meghatá­rozó ereje lett a fejlődő vi­lágnak. Algírban a kongresszus színi lyét körülvevő lobo­gók még félárbocon vannak. A párt most lefekteti szervezeti szabályzatát, meg­választja vezetőit és kijelöli a köztársasági elnök sze­mélyét. Algíri értesülések szerint a megválasztandó pártvezető lesz egyben a párt jelöltje a február 7-i népszavazásra. Újra harctérré változott az iráni főváros Teheránban tovább folytatódnak az összetűzések a tüntetők és a katonaság között. Képünkön: géppisztolysorozatok kényszerítik földre az iráni főváros utcáin a kormányellenes tünletőkct. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Pénteken valóságos harc­térré változott az iráni fő­város több körzete. A kor­Rekordösszeg a Pentagonnak Harold Brown amerikai hadügyminiszter a kong­resszus elé terjesztette a Pentagon 1980-as pénzügyi évre szóló költségvetésének tervezetét. Eszerint az Egye­sült Államok 1979. október 1-től egy év leforgása alatt minden eddiginél hatalma­sabb összeget, 138.2 milliárd dollárt költ katonai célokra. Az amerikai hadügymi­niszter a katonai kiadások további növelését a szenátus hadügyi bizottságában ismé­telten az állítólagos szovjet veszéllyel, valamint „a szov­jet katonai erő növekedésé­vel” próbálta indokolni. mányellenes tüntetők és a hadsereg összecsapásainak az első jelentések szerint 28 halálos áldozata volt. A leg­hevesebb összetűzések a ie- heráni egyetem környékén robbantak ki, ahol a dél­előtt: vérontás után a kato­nák délben ismét tüzet nyi­tottak a diákokra, és a kór­házi jelentések szerit 10 fiatalt gyilkoltak meg. Nyugati tudósítók beszá­molója szerint Teherán több kilométer hosszú főútvona-. Iának, a Pahlavi- sugárútnak több pontján a katonák szintén rálőttek a tilalom; elienere a tüntetőkre. Jelentések érkeztek más- részr arról is, hogy a tün­tetéseket betiltó kormány­rendelet ellenére a főváros több körzetében — ígyá nemzetközi repülőtér kör­nyékén — a katonák tétle­nül nézték a százezer főnyi tömeg felvonulását. Petiteken Irán más váro­sában is összecsapások vol­tak. Baktiar kormányfő, az AFP-nek adott nyilatkoza­tában péntek este azt állí­totta, hogy a kormányt „nem terheli felelősség a nap folyamán meggyilkol­tak haláláért”. Szerinte a tüntetések során megölt em­berek azoknak a „hivatásos agitátoroknak” az áldozatai, akik vérontást provokál­nak. Baktiar egy francia rádió- állomásnak adott nyilatko­zatában megismételte, hogy szerinte korai lenne Kiló­méin) vasárnapra tervezett hazatérése Kijelentette, hogy „ilyen rövid idő alatt lehetetlen megfelelően elő­készíteni hazatérését, gon­doskodni személyi biztonsa­gáról” \ fl halok forrását a pártvezetésben kell keresni Nyílt levői T^njHsz ao-pingíiez Li Ping- aláírással, Teng Hsziao-ping miniszterelnök­helyettesnek címzett nyílt levelet tartalmazó faliújság jelent meg Pekingben. A RtflótMis Japánban A lét: harminc ember esete, vagy 50 millió jen Pénteken a kora délutáni órák óta harminc túszt tart fogva egy vadászpuskával felfegyverzett bandita a ja­pán Micubisi bankház osa- kai fiókintézetében. A bűnö­ző cédulát juttatott ki az utcára, és ebben azzal fe­nyegetőzik, hogy egyenként végez foglyaival, ha a rend­őrök közeledni mernek. A banképület környékét biz­tonsági alakulatok zárták le, a tv- és rádióállomások egyenes adásban továbbítják a híreket. Szemtanúk elbe­szélése szerint a támadó be­rontott a földszinti terem­be, és azonnal tüzet nyitott, amikor az egyik alkalmazott megtagadta követelésének teljesítését, 50 millió jen, körülbelül 4 millió forint át­adását. Rálőtt egy rendőrre is. aki a lövés zajára érke­zett. Az NHK állami televí­zió esti tudósítása szerint a sebesültek száma négy, ket­ten közülük a földön fek­szenek. A túszok felsora­koztatva várják sorsuk ala­kulását. A bandita egy ál­lapotos asszonyt elengedett. Ä késő éjszakai órákban is tart az ostromállapot az osakai bankfiók környékén A helyzet tragikusra for­dult: a rabló halálosan meg­sebesített egy 51 és egy 29 éves rendőrt, amikor megkí­sérelték kiszabadítani a tú­szokat.' A fogva tartott banktisztviselők közül is ketten valószínűleg meghal­tak. Az épületet 500 roham­rendőr fogja körül és páncé­lozott gépjárművek is felvo­nultak. 1979. január 27.. szombat A kél „Peliing-politika" Az amerikai kártya-iGY-EGY tévéripor­terben már felmerült a kérdés, milyen öltözékben lép majd Amerika földjére Teng Hsziao-ping? Nem va­lószínű ugyan, hogy a 74 esz­tendős Teng, aki pár eszten­dővel ezelőtti párizsi, tavalyi tokóii útján viselt különféle színű, de azonos szabású Mao-öltönyeit szolid egyso­ros zakóra cserélje fel — de a kínai miniszterelnök­helyettes január 29-én kezdő­dő amerikai látogatásának különben sem a külsőségei a fontosak. Nyilvánvaló, hogy a diplo­máciai kapcsolatfelvétel után az Egyesült Államokba láto­gató magas rangú kínai sze­mélyiség minden protokoll- udvariasságot megkap a dísz­századtól a luxuslakosztályig, páncélozott autóig és elnöki integetésig a Fehér Ház lép- csőfeljáróján. Ám amikor a protokoll emberei háttérbe húzódnak, nyilván megsoka­sodnak a redők a tárgyaló- partnerek homlokán. Carter elnöknek és ta­nácsadóinak el kell dönteni­ük, hogy egymással szöges ellentétben álló két amerikai „Peking-politika” közül me­lyiknek jegyében feleljenek a kínai vendég igényeire, kí­vánságaira. Az egyik politika Carter elnöknek abban a mondatában fogalmazódott meg, amelyben azt magya­rázta: nem kívánja harma­dik fél — azaz a Szovjetunió — ellenében kihasználni a Pekinggel való viszony to­vábbépítését. A másik az a Brzezinski-nézet, amely sze­rint Peking és Tokió szerző­dése után (ebbe kínai nyo­másra belekerült az a „hege­móniaellenes” szakasz, amelyről Peking nyíltan megmondta: a Szovjetunió ellen irányul) Washingtonnak afféle ,,baráti háromszöget" kell velük kialakítani. Ennek a nézetnék a hirdetője Haig tábornok, a NATO egyesített európai erőinek hamarosan távozó parancsnoka is, aki Washingtonban kíván politi­kai főszerephez jutni. TÖBB MAGAS RANGŰ KÍNAI VEZETŐ, közöttük Fang Ji és Ku Mu minisz­terelnök-helyettes múlt év őszi nyugati útjainak nyíltan hangoztatott célkitűzései jel­zik. milyen igényekkel je­lentkezik majd Teng Hsziao- ping Washingtonban. A pá­rizsi látogatáson Mirage va­dászbombázókat, a londoni megbeszéléseken Harrier-tí- pusú, helyből felszálló repü­lőgépeket és mindkét NATO- tagtól különféle rakétákat kívánt vásárolni a kínai ven­dég. Egyelőre még nincs vég­leges válasz. Mindkét fővá­rosban „a nagyobb kínai üz­let” jegyében gondolkoznak: fegyvert egyelőre csak nagy összegű más vásárlások ré­szeként hajlandóak eladni. A nyugati Kína-szakértők azt állítják, ez az „árukapcso­lás” csak időhúzás. A NATO- partnerek arra várnak, mi­ként foglal állást a fegyver- szállítás kérdésében Wa­shington. Másként lehet ugyanis üzletet kötni, ha Carter megismétli az egyszer már félig kimondott állás- foglalást: az Egyesült Álla­mok, ha ad, nem közvetlenül, hanem szövetségesei közre­működésével juttat nyugati fegyvert Pekingnek. A wa­shingtoni döntés a világpo­litika egész irányát megvál­toztathatja. Egy „nem hiva­talos kínai NATO-tagság”, nyugati fegyverekkel bővülő pekingi arzenál, azaz a mai kínai vezetés vágyainak va­lóra válása egyszerre jelen­tené a fegyverkezési hajsza milliárdos gyorsabb pergését és az enyhülés tendenciáinak talán csak nagyon sokára gyógyuló sérülését. De hát a kínai holnap Teng-féle tervében nemcsak fegyvervásárlás szerepel. Ipa­ri beruházási javak ezer meg ezer ha jórakömánsszám; a mezőgazdaság fellendítéséhez A „siovjet- ellenesség” biztos belépi a nyugati arzenálokba (A Pravda karikatúrája — KS) szükséges gépek légiója, a jobb terméseredmények elé­réséhez szükséges vegyi anyagok millió tonnája is kell. S aligha feledhető, hogy a „kulturális forradalom” és éppen a minap gigantikus visszalépésnek minősített Mao-féle „nagy ugrás” szűk esztendei után végre vala­mivel többet kívánnak a fo­gyasztók Is. A fogyasztók, akiknek száma közel van a kilencszázmillióhoz. Itt rögtön felmerül a kér­dés: miként indította útnak Tenget a kínai külkereske­delem? A válaszhoz jó alap a nyugati gazdasági sajtó elemzése, amely leszögezi: mindenféle nyugat-európai fogadkozások, kísérletek el­lenére sem sikerült Japán és Hongkong túlsúlyával és ál­landóan növekvő Kínába irá­nyuló szállításaival eredmé­nyes versenyre kelni. (Kínai kőolaj — japán acéláru, ez az árucsere-volumen több mint 30 százaléka. De a To­kió—Peking-kapcsolat szinte havonta újabb és újabb ága­zatokban hoz üzleteket.) A magyarázatot abban lát­ják a gazdasági szakemberek, hogy japáni vásárlásaira esztendőkre előre megvan a fedezete a kínai félnek. Bankszakemberek szerint a pekingi devizatartalék jelen­leg hárommilliárd dollár kö­rül van; arról még becslés sincs, hogy a világgazdaság­tól oly sokáig elszigetelt Kí­na honnan és jnennyi hitelre <ü> kölcsönre számíthat. Teng­nek tehát, ha amerikai—kí­nai gazdasági kapcsolatbőví­tésről kíván tárgyalni, meg kell mondania, mi az, amit Peking az amerikai piacon eladásra tud felkínálni. Az amerikai sajtó arra a követ­keztetésre jut: Kínának nincs mit ajánlania, legalábbis ko­moly mennyiségben. Azaz felmerül a kérdés: tud-e fi­zetni a belátható jövendő­ben a kilencszázmilliós kínai piac... A TENG-UTAZÄST saj­nos már nem lehet úgy vizs­gálni, mint két hosszú időn át igen rossz viszonyban volt ország, Kína és az Egyesült Államok kísérletét — a dip­lomáciai kapcsolatok felvé­telének lényegében formális lépése után — az együttélés teljes normalizálására. Rég­óta nem egyszerű kapcsolat­javításról van szó; a pekingi politika megjátssza szovjet­ellenes játszmájában az ame­rikai kártyát is. A kínai ven­dég washingtoni napjai majd megmutatják, hogy a két amerikai . „Peking-politika”. k«zül melyiket választották. C.M. levél írója bírálja Teng Hsziao-pinget, amiért kije­lentette, hogy Mao Ce-tung személyének és tevékenysé­gének értékelése a jövendő generációk feladata. Ezt a kijelentést a levélíró annak tulajdonítja, hogy Teng Hsziao-ping. akárcsak a kí­naiak nagy többsége nyil­ván tisztában van vele. hoav Mao Ce-tung hibái nem áll­ják ki a gyakorlat próbá­ját. Mao Ce-tung értékelé­sének elodázása azonban a Teng Hsziao-ping által szor­galmazott négy modernizá­lás megvalósításának hatal­mas akadályává válhat — figyelmeztet a nyílt levél szerzője. A továbbiakban a levél írója a következő pontok­ban fejti ki nézeteit Mao Ce-tung értékelésének kér­désében : 1. Mao Ce-tung egyetérté­se és támogatása nélkül a radikálisok nem kerülhettek volna hatalomra Kínában, és nem követhettek volna el súlyos atrocitásokat a kul­turális forradalom éveiben. 2. Kínában az ötvenes évek óta elnyomták a de­mokráciát, semmibe vettéK a nép jogait és Mao Ce-tung feudalista egyszemélyi ural­mán alapuló totális diktatú­rát teremtettek. 3. Teng Hsziao-ping óriási tévedésben van. ha azt hi­szi, hogy a kínaiak százmil­liói, akiket az elmúlt évti­zedekben a sárba tiportak, nem értenek egyet azzal, hogy Mao Ce-tungot név szerint kell bírálni. 4. Mao Ce-tung megsér­tette nemcsak a pártfegvel- met. hanem az ország tör­vényeit is. Olyan politikát honosított meg Kínában, amelynek égisze alatt a vé­leménynyilvánítás támadás­nak, az igazság kimondása hibának, a demokrácia igénylése pedig összeeskii- • vésnek minősült. 5. A központi bizottság azért nem akarja megen­gedni Mao Ce-tung bírála­tát, mert attól fél, hogy az felboríthatja Kínában az „egységet és a stabilitást”. Való igaz, hogy azt a hely­zetet, amelyben jelenleg va­gyunk. értékelni kell. De ugyanakkor azt is látnunk kell. hogy az a bizonyos egység és stabilitás bármi­kor kitörhető vulkánra épült. A bajok forrását azonban nem $ népben... ha- - nem a pártvezetésben kell kereMnu (MTI) 4 <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents