Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

Á lakás ma és holnap Beszélgetés flbratiám Kálmán építésügyi és város­fejlesztési miniszterrel Több mint egymillió lakás épült 1961 és 1975 között. Több mint egymillió! És a rá következő 15 évben, 1990-ig egymillió kétszázezret kell felépíteni, azaz átlagosan évi 80 ezret. Hogy ez nem délibábos elképzelés, bizonyítják az 1976—78. közötti évek évi 90—90 ezer új lakástermésiikkel. Ezért is motoz bennem egy meghatározás a Központi Bizott­ság határozatából: „Arra kell törekedni, hogy az állam és a lakosság együttes erőfeszítésével 1990-ig a lakásigények nagy része fokozatosan kielégíthető legyen”. Ahol már megkötöttek a szerződéseket Nagyobb feladatok előtt Hevesen — Első kérdésem tehát Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési miniszterhez: miért nagy része? Ilyen tekintélyes tények és tervek mellett, miért e mértéktartó fo­galmazás? — Az igények változnak, s hogy pontosan milyen mértékben. ma még nem tudhatjuk. Ezért nem lehet kimondani. hogy mindent ki fogunk elégíteni. De 130 településre elkészítettük a mindenre kiterjedő terület- fejlesztési tervet, beleértve a lakásépítéshez kapcsolódó legkülönbözőbb munkákat, tehát a közlekedés, vízellá­tás, fűtés, parkosítás,' - keres - kedelem, szolgáltatások, az oktatás. művelődés, egész­ségvédelem, közigazgatás építési feladatait. És ez, ki­mondani is sok, számítá­saink szerint ezer milliárd forintba kerül, első ízben, többe, jóval többe, mint maga a lakásépítés! Dehát, az emberek nemcsak a la­kásban élnek, hanem a kör­nyezetben, s hogy mi min­den tartozik ide!... Mond­hatom, ennek sosincs vége. De meggyőződésünk is. hogy az építés ne csupán a la­kás nyers funkcióját szol­gálja, hanem fejezze ki a kor igényét és járuljon hoz­zá az ember mind kulturál­tabb életéhez. Hogy aki ilyen környezetben lakik, maga is jobb, nemesebb emberré váljék. — Továbbá: olyan tartó­san kell építkeznünk, hogy a szükségessé váló későbbi beavatkozás, javítás mini­málisra csökkenjen, mert már ma sincs ehhez ember! Ami pedig a házgyári laká­sol- at illeti, amelyeknek to­vábbra is nő az aránya, eze­ket egyebek mellett esztéti­kai tekintetben is meg kell újítani. Biztató, hogy szá­mos vidéki városban nem­csak kellő szellemi erő, ha­nem a szükséges higgadtság, áttekintő képesség is rendel­kezésre áll ehhez. — Ma 53 négyzetméter az épülő lakások átlagos alapternlete, a következő tervidőszak végén 56 négy­zetméter lesz. A számokon túl, mit jelent ez? — Hogy az átlagot tartva, a méretek differenciálásá­val közelítünk; a valóságos szükségletekhez. És hogy két kisebb lakás későbbi összekapcsolásával, olykor egy nagyobb szétválasztásá­val is követni lehessen a családban végbemenő vál­tozásokat. Ehhez hozzátarto­zik persze a csere megköny- nyítése is.-i- Milyen lesz akkor hát. mondjuk 10 év múlva, egy átlagos új lakás? — Milyen? Remélem, azt az érzést sugallja majd a bennlakónak, hogy „olyan lakásom van, amely, nem­csak nagyságával, felszerelt­ségével és minőségével, ha­nem kulturált környezetével, a környék közintézményei­vel is teljes mértékben ki­elégíti a családom igényeit”, íffihez peraz*? az egyéb ipar­ágak. a vegyipar, a gépipar ók a könnyűipar közreműkö­dése, az általunk felhasznált anyagok, berendezések, fel­szerelések kifogástalan minősége is szükséges. — Sokaknak feltűnt, mi­lyen erőteljesen beszél a Központi Bizottság hatá­rozata a fenntartás és a korszerűsítés feladatairól. Mi következik ebből? — Mi hosszú ideig az épí­tés. az új fogalmát istenítet­tük. Ez a megítélés változó­ban van. A meglevő épüle­tek nagy részét meg kell tartani! Az arra érdemes lakóházakat fel kell újítani, a lakásokat korszerűsíteni és kényelmi berendezésekkel ellátni, hogy használati ér­tékük megközelítse az új la­kásokét. Az igazi város ma­gába kell hogy foglalja az újat. de a régit is, mégpe­dig okosan felhasználva, nem csak ..műemlék” tonná­jában. Tehát élni, lakni kell benne! Ezt a meglevő, érté­kes épületvagyont többszö­rösen is meg kell védeni. Mindenekelőtt a bérlő által, aki ma nemritkán ugyan­csak igénytelenül használja, azután a házkezelőségek, a helyi tanácsok, az egész tár­sadalom által. Hiszen a jó állapotban, tisztán és rend­ben tartott régi lakónegye­dek, házak eredetisége, han­gulata, sajátos környezete nemcsak kárpótolja lakóit, de sok embernek több örö­möt is nyújt, mint az új la­kótelep. Csakhogy a házak megőrzésének — és ez ige« Mitől város egy település? Sok tényező befolyásolja. A közművek, intézmények gaz­dag rendszere, az építkezés stílusa, a művelődési, okta­tási lehetőségek, az ipar fejlettsége, no és a kereske­delem. A bolthálózat a ke­reskedelmi ellátottság, ame­lyen a polgár a legérzéke­nyebben méri le lakóhelye státuszát. Hatvan e téren igen sokat köszönhet már eddig is az V. ötéves terv­nek, hiszen különböző vál­lalatok, szövetkezetek csak­nem kétezer négyzetméter­nyi alapterületen létesítettek áruházakat, boltokat. Bútor- és lakberendezési üzletet nyitott az áfész, autóalkat­rész-boltot kapott Ó-Hat­van és Űj-Hatvan. A háztá­ji termelést mezőgazdasági szaküzlet szolgálja. Idén avatták a Vöröshadsereg út elején a megye legkorsze­rűbb cipőkereskedését, nem­rég a kerekharaszti kis ABC-áruházat. S megszűnt a tömegnyomor kint a stran­don, ahol szintén egy új élelmiszerboltot létesítettek. Ami a He fér — A tervidőszakból hátra van még két esztendő, ami alatt további fontos gyara­podásra számíthat a helyi kereskedelem, illet ve" a vá­ros lakossága — mondja a téma kapcsán Kovács Já­nos, a városi tanács osz­tályvezető-helyettese. — Is­fontos — előfeltétele: azo­kat. akik akár munkásként, akár bármilyen más minő­ségben dolgoznak, tevé­kenykednek e házak fenn­tartásán, éppenúgy el kell ismerni anyagilag és erköl­csileg, mint akik új laká­sokat építenek. — A tatarozást manapság nem a szolid folyamatos­ság, hanem a kampányok jellemzik, némelykor pe­dig egyenesen a Potem- kin-vonások, a puszta lát­szatra törekvés. A régi la­kónegyedek, házak „mű­ködési zavarai” is egyre gyakoribbak, gondolok itt a házfelügyelői teendők, a takarítás, a szemétgyűjtés, a liftkezelés, a víz-, gáz-, elektromos karbantartás zökkenőire, vagy hiányá­ra. Ráadásul, ma már nemcsak a régit kellene jobban óvnunk és kezel­nünk, hanem az idősödő, romió újat is... — Ezen csak az építészeti kultúra térhódítása segíthet. Természetesen, olyan házke­zelő szervezetre van szük­ség, amely ezeket a felada­tokat. megfelelően képes el­látni, persze ahogy mond­tam, a kellő anyagi, erkölcsi elismerés ellenében. Ezzel kapcsolatban hamarosan in­tézkedési tervet, készítünk, amelynek részleteibe most nem kívánok belemenni. Mindenesetre, a megvalósí­táshoz jó végzettségű szak­emberekre. hozzáértő veze­tőkre, megfelelő szellemi bázisra lesz szükség. — Nem Tehet beszélni a ’ lakáskérdésről a magán- építkezés érintése nélkül. Minden idevágó program jó részben továbbra is ezen alapszik. A támoga­tás fontossága vitán fölül mervén a gondokat, túlzott reményeket természetesen nem táplálunk, de azért a megyei tanács segítségére maszkodva kereskedelmi vállalataink, fogyasztási szö­vetkezeteink .minden elkép- zedéut megvalósítanak, ami tervükbe fér. amit engednek az anyagiak. Legexponál­tabb terület ilyen szempont­ból a Horváth Mihály út dé­li oldala, ahol három lakó­tömböt adnak át két éven belül, s ezek földszintjeit üzletek népesítik be. Gyer­mekruházati áruházat, ve­gyi szakboltot, illatszertárt, barkácsüzletet költöztetünk a kialakuló helyiségekbe, mintegy folytatásaként a megkezdett profiltisztítás­nak, szakosodásnak. Az V. ötéves tervidőszakban oldó­dik meg végérvényesen a Münnich Ferenc-lakótelep ellátása is! Ide az áfész ter­vez egy igen nagy alapterü­letű élelmiszer-áruházát, aminek építését, üzemelteté­sét 1980-ra. az utolsó évne­gyedre ígérik. De a város környéki községek sem mos­tohagyerekek. Boldog két élelmiszerboltot, egy falato­zót kap, a herédieknek pe­dig egy teljes alapellátást biztosító kisáruházat ígért Patkó Imre tanácselnökünk a legutóbbi falugyűlésen. Hatvan húsz év múlva Amikor e megvalósult, vagy rövidesen ..tető alá kerülő” elképzeléseket, ter­áTl. De vajon nem kellene . jobban, hatásosabban tá­mogatni a magánépitkezö- ket, netán egy speciálisan őket szolgáló rugalmas, ütőképes szervezettel? — Az én elképzelésem, hogy az úgynevezett állami és magánépítkezés mind job­ban átfedik egymást. Mert az állami lakásban is mind több építési feladat jut — például a berendezések fel­javítása. cseréje, . pótlása — a lakónak, a magánépítkezé­sen pedig — kész,, jól alkal­mazható tervek, raktárról vásárolható, gyakorlatiasan alkalmazható elemek, födé­mek. szerkezetek stb. és ezeket mozgató, személyzet­tel is rendelkező gépek for­májában — az állami szer­vezeteknek. Ne kelljen te­hát az építkezőnek rossz tervvel, korszerűtlen anyag­gal bajlódnia. Hogy köny- nyebb legyen jó; valóban mai házat, lakást építeni, mint rosszat, elavultat! — Az Ön véleménye sze­rint, most a fővárostól el­tekintve, hogyan halad or­szágosan a lakásépítés? — Bár a számok is több­nyire jó benyomást kelte­nek, mégsem döntők. Annál figyelemre méltóbb,' hogy vidéken ritkábban adnak- vesznek át minőségileg hi­bás épületeket. Általában erősen kézben tartják a la­kásépítést, eredményesen mozgósítják a legkülönbö­zőbb társadalmi erőforráso­kat, átlátják és átiogják a feladatokat,. — Végül, mH tart a* épí­tésügy minisztere lakás­építésünkről nemzetközi összehasonlitásban? — Ha olyan országokra gondolok, amelyekkel a fej­lettség, a lélekszám, a ha­gyományok stb. alapján ösz- szevethetők vagyunk, akkor azt mondhatom: mind az ezer lakosra jutó lakások száma, mind az új lakások építési aránya tekintetében jó, és ami fontos, határozot­tan javuló a helyzetünk. Balog János veket soroljuk, nem feled­kezhetünk meg a hosszabb távú elgondolásokról. Annál kevésbé, mert Hatvan város vezetői, alapul véve a vá­roskép fejlesztésére irá­nyuló építészeti, közmüve- sitési terveket, már a ke­reskedelmi hálózattal is az ezredfordulót célozták meg. Körültekintő ez a munka, s olyan tanácskozás vezette be. amelyen a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak szakembereivel együtt részt vettek a város terüle­tén érdekelt vállalatok veze­tői. Így képviseltette magát többi közt a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, az Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat, a Pa­noráma Vendéglátóipari Vállalat és a Hatvani Fo­gyasztási Szövetkezet. A küldöttek a tanács város- rendezési tervére építve al­kottak véleményt, nyilvání­tottak igényt, beruházási szándékot. S mind ez érde­kek figyelembe vételével a Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezés’ Intézet, tu­dományos munkatársai már elkészítették Hatvan varos hosszú távú kereskedelem­fejlesztési tervét. Hozzáte­hetjük: nem belterjes az el­képzelés, a kidolgozott üz- lettelepítési koncepció. A mértékek és arányok tekin­tettel vannak a település vonzáskörzetére, számolnak a kedvező közlekedési vi­szonyokkal. Vagyis azzal a ténnyel, hogy az ezredfar­Noha ezekben a napokban már a zárszámadásra készü­lődés jelenti a fő munkát, azért a legtöbb szó mégis­csak az idei tervekről esik a hevesi Rákóczi Termelőszö­vetkezetben is. Gulyás Sán­dor elnököt irodájában ép­pen a statisztikákat vizsgál­va találtuk, amikor beko­pogtunk. íróasztalán a leg­frissebb termelést összefog­laló jelentések sorakoztak. — Jó alapokról indulunk az új évben — mondja az elnök. — Az 78-as nehéz ki­tavaszodás és a csapadékos nyár után, napfényben gaz­dag ősz következett, ami na­gyon sokat jelentett itt a homokháton is. Beérett a kései paprika, a paradicsom és a dinnye: Amire pedig nem számítottunk, több mint 50 mázsa lett hektá- ranként a búzatermésünk és 73 a kukorica. Volt tehát mit betakarítani és nincs is miért panaszkodnunk az eredményekre. Ezek a jó alapok azonban nem jelenthetnek megelége­dést. A hevesiek nem tit­kolják, hogy 1979-ben is szeretnének előbbre lépni. — Nem lesz ez könnyű feladat — emlegeti Gulyás Sándor. —. Nemrég a veze­tőség is jóváhagyta a 79. évi terhelési tervünk irányel­veit. Ehhez a vezérfonalat a Központi Bizottság december fi-i ülésének határozata je­lenti, melyet, az országgyű­lés is elfogadott, és törvény­erőre emelt. A termelés szerkezetében nagyobb vál­toztatásra nem törekszünk. Az adottságainknak legjob­ban megfelelő zöldségterme­lés marad továbbra is a fő tevékenységünk. Ennek a te­rületét azonban 5—10 száza­lékkal növeljük, ahol főleg paprikát és paradicsomot termelünk majd. Emellett marad a kalászos vetőmag: a búza. az árpa. valamint, a . kukorica termelése is. A dinnye területét bár nem növeljük, a tőkés exportot azonban szeretnénk fokozni ebből. — Milyen fejlesztéseket terveznek? dűlőn változatlanul Hatvan­nak kell magasabb szinten kiszolgálnia Nógrád, Szol­nok és Pest megyék jó né­hány szomszédos . községét, falucskáját, Hr első fecske — Ügy tűnik, hogy a tu­dományos megalapozottságú kereskedelemtervezés, ami­ben városunk élen jár. a kí­váncsiságon túl tettekre sar­kall — mondotta beszélgeté­sünk befejeztével Kovács János. — Ezt leginkább a Heves megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat gyors döntése igazolja. Vezetői, fi­gyelemmel a fölmérésre, a fogyasztói mozgásra, éppen a napokban jelentették be, hogy a Horváth Mihály ut­ca elején szanálandó föld­szintes házak helyén, az új lakótömbökben több üzlet­helyiségre tartanak igényt. Egyébként ugyanitt épül meg a VI. ötéves tervciklus­ban a város általános nagy­áruháza, amit régóta nélkü­lözünk, s nélkülöznek a környékbeliek. Megvalósu­lása szükségtelenné teszi, hogy szomszédos nagyobb városokba, vagy Budapestre utazgassanak a hatvaniak különböző keresettebb cik­kekért.. Mindent itthon, min­dent helyben! Ez a távlati tervezés alapelve. s tanács­vezetésünk kezdeményezése bizonnyal közmegelégedésre szolgál a lakosság körében Moldvay Győző — Olyanokat, melyek gyorsan megtérülnek és jö­vedelmezőbbé teszik a gaz­dálkodást. Ezekhez hitelt nem kérünk, hanem sajut erőből oldjuk meg. A mű­szaki fejlesztés megköveteli, hogy az erdőtelki út mellett lévő gépműhelyt bővítsük. Ehhez máris jelentős társa­dalmi munkát ajánlottak fel a szocialista brigádok, vala­mint a brigádon kívüliek is. Aztán ott van a fóliatelep bővítése, ahol zöddségváloga- tó, osztályozó és csomagoló- csarnokol építünk, melyet holland gépsorral szerelünk fel. Azért jelentős ez a tö­rekvés, mert eddig kézi erő­vel végeztük a válogatóst és a csomagolást, amit hama­rosan átvesznek a gépek. A felszabaduló munkaerőt pe­dig máshová csoportosíthat­juk át. Az év elején látunk hozzá a hevesi vasútállomá- 1 són a műtrágyaraktárak épí­téséhez, melyekhez iparvá­gányt is kapcsolunk. Az odaérkező anyagok átvéte­lét teljesen gépesítjük majd. Ezzel a tervidőszak végére biztonságosan, az időjárás viszontagságaitól teljesen megóvjuk a nagy értékű műtrágyákat. Nem beszélve arról, hogy főleg nyáron és ősszel, amikor a legnagyobb dologidő van, . nem lesz fennakadás olyankor sem, ha egy-két vagon műtrágya érkezik és azt nyomban ki kell pakolni. Korábban és az idén is ehhez a határból küldtünk embereket, ami- ki­esést okozott, a betakarítás­nál. Az új létesítménnyel ez teljesen megszűnik a jövő­ben. Az elnök nem kis megelé­gedéssel szolt arról is. hogy az új évre tervezett áru- mennyiségre már megkötöt­ték a szerződéseket a part­nervállalatokkal. Vannak olyanok, melyekkel középtá­vú, másokkal viszont éves szerződésük van. — Lassan egy évtizede már, hogy jó az együttmű­ködésünk a HUNGAROF- RUCT Külkereskedelmi Vál­lalattal, melynek 1979-ben félezer vagon vegyes zöld­séget szállítunk. Ennek na­gyobb része tőkés exportra kerül. A Hatvani Konzerv­gyárnak nyolcszáz, a ZÖLD­ÉRT-nek pedig 350 vagonnal küldünk zöldségféléket. A Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak két­ezer sertést adunk el, és a közeljövőben írjuk alá á szerződést a Vetőmag Válla­lat. Eszak-magyarországi Központjával, hogy mennyi búza-, árpa- és borsómagot termelünk. Ezek a mennyi­ségek 5—6 százalékkal töb­bet jelentenek majd, mint amennyit az idén értékesí­tettünk felvásárló partnere­inknek. Szeretnénk ezt va­lóra váltani, hiszen megnö­vekedett feladatok előtt ál­lunk. Ahhoz, hogy a növe­kedés zavartalan legyen, a múlt évi hozamokat nem­csak, hogy meg kell tarta­nunk, hanem valamelyest többet kell termelnünk bú­zából, kukoricából és zöld­ségekből. Ez pedig nem lesz könnyű feladat., hiszen a már elért magas termésátla­gokat kell szinten tartanunk ahhoz, hogy még jövedelme­zőbbé tegyük gazdálkodá­sunkat. Ehhez megvannak a feltételeink, a jól képzett szakembergárda es a szor­galmas tagság, akikre to­vábbra is számítunk. A ma­gasabb mércéhez igazítjuk törekvései okét. ez a legfőbb szándékunk Ha sikerül, ak­kor megvalósulhat a 150 milliós árbevétel, melyet 1979-bein célul tűztünk. Mentusz Károly MwsmGi 1979. január &, uéntfllk Kereskedelemfejlesztés Hatuanban i *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents