Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-05 / 3. szám
Kopog a fehér bot. Gazdája magasra emelt fővel halad az utcán. Sokan közömbösen mennek el mellette, mások készséges segítőként adnak felvilágosítást, vagy vezetik át az úttesten. S egyre gyakrabban találkozunk velük a munkahelyeken is, ahol a látókkal egyenértékű munkát végeznek. Róluk, a vakokról beszélgetünk a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége székházában a szövetség főtitkárával, dr. Bódi Istvánnal. Sötét szemüveg, szelíd, meleg, barátságos hang: — Nem, a vakok nem sajnálatraméltó csodalények — mondja. — Ha megfelelő segítséget kapnak és megfelelő munkakörbe tudják állítani őket, semmiben sem maradnak el látó munkatársaiktól. Általában szeretnék, hogy a társadalom ne tanúsítson velük szemben túlzott elnézést, de túlzott elvárást sem. Munkahelyi beilleszkedésükhöz persze idő és megfelelő segítség szükséges. Különösen az első napokban. Meg kell őket ismertetni környezetükkel, azokkal a személyekkel és helyekkel, akikkel dolgoznak és ahol tevékenységüket kifejtik. Ha ezt a segítséget, türelmet megkapják, néhány napon belül kitűnően fognak tájékozódni. A vakok helytállását bizonyítja, hogy általában elégedettek a munkájukkal és ennek megfelelően fizetésük is eléri a hasonló munkakörben foglalkoztatott többi dolgozókét. Persze problémák is akadnak. Mint már mondottam, a vakok ugyanolyan emberek, mint a látók. Vannak közöttük is hanyagabbak, lustábbak. Mégis sokan általánosítanak. Ha egy nem vak szeret a pohár fenekére nézni, akkor azt mondják: „A Kiss József, vagy a Nagy János iszákos”. Bizony megesik sajnos, hogy egyik-másik vak is szereti az italt. Ilyenkor hamar kész a vélemény: „a vakok iszákosak”. Állítom, hogy Magyarországon minden munkaképes vak dolgozhat, ha akar. Igaz, a munkakörük választéka nem túl nagy: mintegy 8—10 féle munkát tudnak vállalni. — Hányán dolgoznak és melyek a leggyakoribb szakmák? — A szövetség jelenlegi 19 ezer tagjából mintegy háromezer dolgozik. Tudnunk kell azonban, hogy tagjainak majd kétharmada idős, túlhaladta a nyugdíjkorhatárt. Többen is lehetnénk, hiszen az országos statisztika több mint 30 ezer vakot és majdnem háromezer gyergéniátót tart nyilván. Sokaji talán — akár milyen furcsán is hangzik — szégyenük a tagságot. Arra törekszünk, hogy minél többet megnyerjünk szövetségnek, hogy a kedvezményekben valamennyien részesülhessenek. A legtöbb vak, mintegy 800—850, telefonkezelőként dolgozik. A hagyományos „vakszakmákban”, kefe- és kosárkötőként, seprűkészítőként, körülbelül 6—700-an tevékenykednek őket a gyógymasszőrök követik. Számuk 180. Ugyanennyi vakot találunk a könyvkötők között is. Vannak kárpitosipari szakmunkások és telepőrök. Emellett néhány értelmiségi szakmában szintén eredményesen munkálkodnak a vakok: pedagógus, zenetanár, jogász, sőt számítógép-programozó is található közöttük. — Milyen támogatást kapnak a ,vakok társadalmunktól? — A személyi járadék 1978-ban 910 forint volt, ez januárban 70 forinttal emelkedik. Nyugdíjkiegészí- tésként 520 forint a juttatás. Ezeken túlmenően — szükség esetén — szociális segélyeket is folyósítunk. Gondoskodunk tagjaink helyi és helyközi utaztatásáról, munkába helyezéséről, üdültetéséről. Balatonboglári üdülőnkben évente több százan nyaraljak. Igyekszünk minden rászoruló sorstársunkat öregek napközi otthonaiban elhelyezni, s szükség esetén megszervezni házigondozásu- kal Rendszeres családlátogatásokkal segítjük tagjaink ügyes-bajos gondjainak megoldását. Budapesten, Debrecenben, Szombathelyen Szegeden és a Nógrád megyei Bercelen állami intézetek, illetve otthonok nyújtanak az egyedülálló vakoknak otthont, gondozást és ha szükséges — szeretetteljes ápolást — Mit tesz a szövetség a fiatalokért? — Fontos feladatunk, hogy felkészítsük őket az életre. Budapesten az Ajtósi Dürer soron működik a Vakok Általános Iskolája és Nevelő- otthona, ahol megtanítják őket a Braille-féle pontírásra, olvasásra és általában mindazokra az ismeretekre, amelyeket a látók is elsajátítanak. Szervezzük a szakmunkástanuló-képzést Sok fiatal a látó gimnáziumokban tanul tovább, sőt az egyetemekre és főiskolákra is eljut Ezeket pontírásos jegyzetekkel, megfelelő írógépekkel és magnetofonokkal, továbbá szakszerű korrepetálással segítjük. Kulturális tevékenységeink közül kiemelném az ötvenéves Homérosz Kórust, zenekarunkat, fővárosi és vidéki színjátszó csoportjainkat, irodalmi köreinket. Sportolóink atlétikában, csörgőlabdában és sakkozásban már jelentős nemzetközi sikereket is elértek. Végül a szövetség országos munkájáról kérdezzük a főtitkárt — Hogy a közvetlen kapcsolatot tagjainkkal elmélyítsük, a központi elnökség mellett minden megyében helyi elnökséget választottak, amelyek rendszeresen beszámolnak munkájukról. Célunk, hogy minden tag- társunkinak a maximális segítséget nyújthassunk. Erre minden támogatást megkapunk államunktól, a tanácsoktól, valamint a társadalmi szervektől, egész társadalmunktól. Gáti István „A nyelv története - a nép története Róna-Tas András, a szegedi József Attila Tudományegyetem altajisztikai tanszékének vezetője. a nyelvészeti tudományok doktora harmadízben jár köztársaságunkban. Riporterünk felkereste a' baráti ország tudósát és megkérte, hogy beszéljen munkájáról, terveiről. — A magyar tudósok már a múlt században nagy érdeklődéssel fordultak a cSuvas nyelv, történelem és néprajz felé. ön egyike azoknak a tudósoknak, akik az ő tevékenységüket folytatják. Kérem, szóljon néhány szót munkásságáról, — A csuvacsok és a magyarok ősei az V—IX. században egymás szomszédságában éltek. Ennek a történeti ténynek az emléke a magyar nyelvben őrződött meg. A magyar nyelv csuvas jövevényszavai világosan mutatják, hogy a két nép közti kapcsolatok igen sokoldalúak voltak. Tudósaink feladatuknak tartották és tartják. hogy e kapcsolatokat a kutatások más területein is kimutassák, mint pl. a néprajz területén, a hagyományokban, szokásokban, hiedelmekben. Éppen ezért a múlt században megindult a gyűjtő-kutató munka. Reguly Antallal, neves tudósunkkal. aki egyébként szerencsés kezű gyűjtőnek bizonyult. A fiatalon elhunyt tudós nagyon gazdag anyagot hagyott maga után. melyet aztán Budenz József is felhasznált Csuvas nyelvtanában”. A későbbiekben Munkácsi, Bálint Gábor és Gombocz nyelvészeti munkái jelentek meg. Munkácsi Bernátról följegyezték, hogy kapcsolatban állt H. I. Asmarinnal és a csuvao nép nagy tanítójával, Jakovlevvel. Én egyetemista koromban Németh Gyula professzor vezetésével fogtam a csuvas nyelv tanulásához, majd kutatásához. A török nyelvek nyelvi sajátosságainak alaposabb megismerése céljából — a Magyar Tudományos Akadémia expedíciójának vezetőjeként — a Mongóliában töltött két év foOlMMMMi 1979. január 5., péntek lyamán, a csuvas. mongol és magyar nyelvek ősi kapcsolatait kutattam. Expedíciónk munkájáról szóló könyvem, a Nomádok nyomában. 1956- ban a moszkvai Progressz könyvkiadónál jelent meg. Akkoriban vettem föl a kapcsolatot Csuvasia kiváló nyelvész-tudósaival, akikkel ma is sűrűn váltunk levelet. Doktori disszertációmat a csuvas és mongol nyelvek hasonlóságaiból védtem meg. A csuvas és magyar nyelvi kapcsolatok kutatása során volt alkalmam foglalkozni a volgai bolgár sírfeliratokkal, melyekhez hasonló feliratos emlékek másutt nem maradtak fönn. Ennek alapján írtam meg A volgai bolgár feliratok című könyvemet. — Tudomásom szerint professzor úr a csuvas irodalom kiemelkedő alkotásai' val is megismertette a magyar olvasókat. — A csuvas irodalom gyöngyszemét, Konsztantyin Ivanov Narszpiját fordítottam magyarra, melyet olvasóközönségünk nagy szeretettel fogadót. A mű nyers- fordítását és utószavát készítettem én, művészi nyelvre pedig Bede Anna költőnőnk ültette át. Nemrégiben csuvas mesegyűjteményt adtunk ki Mese a tölgyfa tetején címmel. Z ahemszky László, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola adjunktusa K. Ivanov balladáit ültette át magyarra. Nagyon hasznos számunkra a fordítói munka, ugyanis csak rajta keresztül tudjuk igazán megérteni a mai csuvas nyelv gazdagságát. Csuvas szakos hallgatóim is szívesen végeznek ilyen feladatokat. Jelenleg tízen varinak tanszékünkön. Néhányuk — többek között Agyagást Klára, Szalontai Judit — Csu- vasiában a Jakovlev Pedagógiai Főiskolán töltött egy tanulmányi évet. ahol az élő csuvas nyelvvel, a csuvas történelemmel, néprajzzal ismerkedett. — Önök a csuvas tudósokkal együttműködve néhány közös munkát írtak. — Az idén jeleit meg Budapesten, a Tankönyv- kiadó Vállalatnál a V. Szer- gejeuvel. a Csuvas Tudományos Kutató Intézet munkatársával közösen írt Beve~ zetés a csuvas nyelv ismeretébe című jegyzet, csuvas szakos magyar egyetemi hallgatók részére. A szöveg- gyűjteménnyel. szótárral és bibliográfiával elátott 480 oldalas jegyzetet hallgatóink bizonyára nagy haszonnal forgatják majd. Jelenleg a csuvas nyelvészekkel egy igen nagy munkán dolgozunk, amelyben csuvas részről a kutatóintézet munkatársai és az egyetem nyelvészei. magyar részről pedig a szegedi egyetem altajisztikai tanszékének tanárai és hallgatói vesznek részt. A három kötetre — kb. 130 nyomdai ívre — tervezett csuvas etimológiai szótárt készítjük. A szerzői kollektíva M. Szkvorcovnak. a nyelvészeti tudományok kandidátusának vezetésével működik. Engem az a nagy megtiszteltetés ért, hogy tudományos tanácsadónak és a — Kérem a következőt — mondta a bíró. A két ülnök fészkelődni kezdett, megigazgatta zsibbadt tagjait. A hivatalból kirendelt védő előszedte tízóraiját. — Vezessék be a vádlottat — türelmetlenkedett az ügyész. Még rengeteg ügy vár elintézésre, és estére megígérte a feleségének... így sohase lesz vége. Nyílt az ajtó, belépett a tükör. Kísérői két oldalt szorosan közrefogták. — Szóval... — lapozgatta papírjait a bíró. és kráko- gott egyet. — Szóval, az a vád ön ellen, hogy elferdíti a valóságot. Több esetben helytelenül mutatta be a tészótár egyik szerkesztőjének választottak meg. Szótárunk minden bizonnyal a csuvas— magyar tudományos együttműködés ragyogó példája lesz. — Professzor úr, mi vár tozott Csebokszáriban legutolsó látogatása óta? — Rengeteget változott a csuvas főváros, bizonyos vonatkozásban alig ismerek rät Remélem, itt-tartózkodásom alatt — noha jóformán reggeltől estig könyvtárakban, levéltárakban fogok ülni —, találok majd időt arra, hogy megismerkedjem a csuvas nép szép új kulturális és gazdasági eredményeivel, melyek eddig is mindig őszintén megörvendeztettek. V. Gorgyejev (A Kommunizm jalave c. csuvas lapból ford.; Kántor Klára) nyékét. Ezzel a magatartásával kárt okozott... A közösségnek. Mint tudjuk... Az ügyész pattant föl. — Nem. tisztelt bíróság! Ne szépítsük azt, ami torz, ami kivetnivaló. A vádlott ismételt figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba káros tevékenységét. Sőt, szinte kérkedett negatív beállítottságával. A súlyosbító körülményre hívom föl a tisztelt bíróság figyelmét. A szándékosságra, a megátal- kodottságra, egy visszaeső deformált karakterére. Most nem beszelek arról, hogy a bal oldalt jobbra helyezi, a jobbat pedig balra. Még véJól dolgozni kötelező! Még alig múlt el az óesztendő és máris jócskán bennä vagyunk az új év tennivalóiban. Ezek a feladatok részint áthúzódtak a múlt esztendőről, másrészt új célkitűzések. Mostanában sok szó esik a világ, és az ország gazdasági helyzetéről, gondjairól, az egyensúly visszaállításáról. Ma már mindenki tudja, hogy hazánk töretlen fejlődése, az elő*, rehaladás, valamennyiünkön múlik. A legfontosabb követel*, mény a pontosan, lelkiismeretesen végzett minőségi munkai Dolgozni többféleképpen lehet! A többféle közül most arra van szükség, hogy teljesítményben és minőségben ki-ki a legtöbbet és a legjobbat adja. — Mi a véleménye a munkájáról, a munkaidő kihas&í nálásáról? — Én kérem, szeretem a munkámat! Engem úgy neveltek, úgy szoktattak, hogy pontosan, jól dolgozzak. Nem dicsekvésképpen mondom, de másképpen nem is tudnék. — A többiek? — A legtöbbjüknél nincs hiba, velem egyformán goirt dolkodnak. — Ismer dologkerülőket? Jót nevet, legyint a kezével. — Sajnos, több olyan embert ismerek, akik szívesen elmennének a munka temetésére. Ám a fizetésnél ők a légi elsők, ők a leghangosabb prémiumkövatelők. — Hol látja ezeknél a bajt? — Egyszerűen nem szeretnek, nem akarnak dolgozni! Unottak, érdektelenek! Többen közülük valamilyen káros szenvedély rabjai. Életük rendezetlen, csak tengenek-len gének a világban... — Késnek a munkából, napközben, ha csak lehet lazítanak, és ők az elsők, akik ledobják a „lantot”. — Mit teittek értük, miattuk, vagy ellenük? Lehet, hogy fogasnak látszik a kérdés, de mégis őszintén, nyíltan válaszol: — Eddig úgyszólván semmit! ök a fenegyerekek. KJ merne nekik mondani valamit? — Nevelés, vagy efféle szép szó? — Azt hiszem, hogy ennek az ideje — az említettek nagy részénél — lejárt. Itt kérem nem rimánkodni kell! Könnyű a recept: Az el nem végzdtt munkáért nem kell fizetni, még kevésbé premizálni és egyiknek-másiknak bátran útilaput kellene kötni a sarkára. Egy félpercnyi csönd van és csak a gondolatok röpköd-* nek. — Ha már megkérdezett, én is visszakérdezek valamits Mondja meg legyen szíves, hogy ebben az országban hány embert bocsátottak már el azért, hogy nem dolgozott rendesen? Ha valaki lop, csal, verekszik, garázdálkodik, szabálysértést követ el. büntetik. Így helyes! De ha nem dolgozott rendesen, nem tölti ki tisntességes munkával a nyolo órát, nyugodtan tovább lébolhat. Nem érdekes? Ha piroson átmegyek az úttesten, ugrik a huszas, vagy az ötvenes! Ha felét termelem annak, amennyit kellene, amennyire képes lennék, legfeljebb azt mondják: ejnye, ejnye. Legtöbb helyen már fel sem tűnik... — Milyen megoldást lát? — Az ország helyzete most olyan, hogy a munkában nem lehet pardon! Bér, egyéb jövedelem csakis annak járjon, aki megdolgozik érte. Véget kell vetni az egyenlősdi- nek! Majd ha két egyforma beosztásban levő ember közül az egyik egy ezressel többől keres, mint a kollégája —, csak azért, mert jobban dolgozik —, akkor majd lesz csend! Addig meg csak beszélgessenek, meg írogassanak róla kedvük szerint... Szalay István Kincset találtak - jutalmat kaptak A pécsi Janus Pannonius Pécs történelmi városközJ Múzeum megjutalmazta azokat az aknamélyépítő munkásokat. akik a közelmúltban értékes arany- és ezüstpénz leletre bukkantak. A Bányászati Aknamélyépítő Vállalat dolgozói évek óta nagyszabású feltáró és helyreállító munkát folytatnak a / letlenül se legyen semmi a helyén. A tükör remegő kézzel vakarta hámló pereiét. Az egyik népi ülnök szólalt meg. Előtte hosszasan tekerte a fejét, mintha nem passzolna a nyakához. — Talán az amalgám- rétcgben van a hiba. Le kéne kaparni, és új bßvona- tot... A tükör rángatózásba fogott. kiáltozott. — Ne bántsanak! Ártatlan vagyok! Kísérői vasmarokkal szorították. Olyan erősen, hogy átlósan megrepedt. A njiásik népi ülnök nein hagyta szó nélkül a jajveszékelést. — Ártatlan? Az, kérem, itten majd kiderül. Mink pontosan megállapítjuk, mi az igazság ebben a felelőtlenkedésben. ÉS nagyon megkérném a vádlottat, hogy ne hangoztassa azt, ami még nincs bebizonyítva. A tükör lemondóan csillant egyet. Lélekben teljesen összetört. Hát tehet ő arról, hogy folyton belenéznek? Hogy csak azt képes .visszaadni. ami látszik? Próbálta ő másképpen is. Prímálta a vágyaknak, az elképzeléseknek megfelelően tükrözni a dolgokat, de nem ment. Hiába erőlködött... Erre már nem futotta képontja alsót húzódó pince- labirintusban, s ennek során gyakorta akadnak régen elpusztult épületek maradványaira. eltemetett használati eszközökre, értéktárgyakra. A talált kincsről azonnal értesítették a régészeket és közreműködtek a feltárásban. pességeiből. 0 már csak régimódian, földhözragadtan csinálja, amibe belészokott — Legjobb lenne elhomáJ lyosulni, akkor legalább békén hagynának... — gondolta csüggedten. A védő kért és kapott szót. — Tisztelt bíróság! Védencemnek igen nehéz gyerekkora volt. Már gyártásakor leselejtezték, majdnem a szemétbe került. Egy üvegező kisiparos vette magához és karolta fel. El lehet képzelni, miféle nevelést kapott. Hányatott sorsát csak két eseménnyel érzékeltetem: fél évig. mint igazgatói előszobatükör dolgozott. Tudtommal kifogástalanul látta el munkakörét. Aztán, ahogy koptatták az évek, leszázalékolták. A műhelyöltöző vé... akarom mandani, mosdójában kapott mellékállást. A mellékhelyiségben. Védencem ezt rendkívül a szívére vette. Azóta törtek ki belőle bizonyos... hajlamok. A bíró fölemelkedett. — A bíróság ítélethozatalra visszavonul. A tükör pedig rálehelt magára, megtisztogatta felületét, hogy jobban lássa, mi következik. És hirtelen olyan fényes lett, hogy a kísérők nem bírtak belenézni. Péntek Imre I « $ i
