Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
**aaaaaaaaaaa/\aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^aaaaaaaaaaaaa/wwsa/* SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR: Rakéták és motívumok LEGYEZŐ ALAKBAN TERJED az izraeli katonai akció, amely most már elérte a sokat szenvedett Dél-Libanon keleti partvidékét is. A Tyr kikötőváros és Nabatije település térségét behálózó utak újra apokaliptikus képet mutatnak, marcona fegyveresekkel és kétségbeesett menekülőkkel népesültek be. Jogos a kérdés: milyen motívumok alapján dönthetett úgy az izraeli vezetés, hogy ezúttal föld-föld rakétákkal, tehát a legkorszerűbb harci eszközökkel látványos támadást indít Libanonban? A közvetlen izraeli indok persze megtorlás, visz- szavágás az izraeli területen a közelmúltban kétségtelenül végrehajtott gerillaakciók miatt. Izraeli körökben mindig is hangoztatták, hogy „egyetlen palesztin akciót sem hagynak megválaszolatlanul”. Ez azonban nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa, tehát a dolog látható része. Aligha lehet azonban vitás, hogy az izraeli támadás időzítésének és méreteinek más, közvetettebb okai is vannak. A két legvalószínűbb motívum a következő: 1. Damaszkuszban most ért véget a palesztin parlament, az úgynevezett nemzeti tanács tizennegyedik ülésszaka. Itt a személyi és szervezeti természetű viták bizonyos nyugati és izraeli remények ellenére nem vezettek semmiféle hangsúly-, vagy vonalváltozásra. A PFSZ megerősítette Camp David- del kapcsolatos egyértelmű elutasító álláspontját és újra kinyilvánította, hogy nem fogad el semmiféle pótmegoldást. Ilyen körülmények között a Tel-Aviv-i kabinet minden jel szerint hasznosnak ítélte, hogy „mind barát, mind ellenség felé” — tehát az amerikaiak és a palesztinok felé is — „erőt mutasson”. AZT PERSZE NEM LEHET ELDÖNTENI, milyen hosszabb távú diplomáciai hatása lesz a jelenlegi akciónak. A közvetlen, azonnali hatás — sajnos — sokkal könnyebben megállapítható: újabb szenvedések és megpróbáltatások zúdultak egy már nagyon régen zaklatott térség lakosaira. Harmat Endre Újabb politikai gyilkosság Olaszországban Brezsnyev üzenete a leszerelési értekezlethez Súlyos politikai terrorcselekményt követtek el szerdán reggel Genovában. A „Vörös brigádok” elnevezésű politikai terrorszervezet meggyilkolta Guido Rossát, az Italsider kohászati kombinát szakszervezeti vezetőjét, aki a baloldali CGIL szak- szervezeti szövetség fém- és vasipari tagszervezetének tagja volt. A 44 éves férfit lakása előtt lőtték agyon, amikor munkahelyére indult. Az újabb politikai gyilkosságot röviddel azelőtt követte el, hogy Rómában összeültek volna a kommunista és a kereszténydemokrata vezetők a belpolitikai helyzet megvitatására és annak tisztázására, hogy milyen jövő vár az Andreotti-kormányt támogató ötpárti parlamenti együttműködésre. Válaszul a terrorakcióra szerdán általános sztrájkba lépett a nagy olasz kikötőváros valamennyi dolgozója, Olaszország többi tartományában pedig 1—4 órás sztrájkokat tartanak. A három legnagyobb olasz szak- szervezeti szövetség (CGIL, CISL, UIL) főtitkárai Rómában, a CGIL székházában összeültek, hogy megvitassák a kialakult helyzetet és eldöntsék, mit tegyenek. A Olasz Kommunista Párt KB közleményében tudatta, hogy a meggyilkolt genovai szakszervezeti vezető az OKP tagja volt. „A gyilkosok a munkásokra emelték fegyverüket" — mutatott rá a közlemény és népi egységre. éberségre intette a dolgozó tömegeket. A szakszervezeti főtitkárok tanácskozásukról felszólították a genovai dolgozókat, hogy a legszélesebb népi részvétellel kísérjék utolsó útjára Guido Rossát. Támogatásukról biztosították a genovai dolgozók általános sztrájkját és felhívták a munkásokat, hogy Olaszország összes üzemeiben tudatosítsák, miért állt le a munka a nagy olasz kikötővárosban. A szakszervezeti vezetők egyidejűleg az olasz dolgozók együttérzéséről és szolidaritásáról biztosították Guido Rossa családját. (Folytatás az 1. oldalról) jesen bizonytalan, hogy mikor kapcsolódik be a leszerelési tárgyalásokba. A tervek szerint április 27- ig tartó tavaszi ülésszak megnövekedett jelentőségére utal az is, hogy számos ország külügyminiszterével képviseltette magát a megnyitó ülésen. A genfi leszerelési tárgyalások újrafelvétele alkalmából szerdán üzenetet intézett a tanácskozás résztvevőihez Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is. A Szovjetunió kész minden tőle telhetőt megtenni a leszerelési bizottság munkájának sikere érdekében — olvasható az üzenetben. Mindenki előtt ismeretesek azok a javaslatok, amelyeket a Szovjetunió a fegyverkezési verseny megfékezésére az ENSZ-közgyűlés múlt évi rendkívüli — leszereléssel foglalkozó —, illetve a közgyűlés rendes, 33. ülésszakán terjesztett elő. A többi szocialista országgal, a Varsói Szerződés tagállamaival együtt a Szovjetunió az 1978. november 23-i moszkvai felhívásban ismételten síkra- szállt a leszerelés, azon belül is elsősorban a nukleáris leszerelés fő problémáinak mielőbbi megoldásáért. Ennek érdekében tevékenykedünk teljes aktivitásunkkal a jövőben is. Az államok és népek az országaik életéért és jólétéért felelős államférfiak számára elérkezett az idő — folytatódik a szovjet vezető üzenete — amikor dönteniük kell az emberiség előtt álló két lehetőség között: vagy megállítják, illetve feltartóztatják a fegyverkezési versenyt és az államközi kapcsolatokban visszavon* hatatlanná teszik a békés elvek érvényesülését, vagy pedig az események egy újabb és veszélyes háború szélére sodorják a népeket, hallatlan mértékben megnehezítve ezáltal a feszültség enyhülését, a nemzetközi kapcsolatok normalizálását, és világgazdasági problémák megoldását. így csak egyetlen reális választás marad: megkétszerezni, megháromszorozni, megtízszerezni a fegyverkezési verseny megállítására irányuló erőfeszítéseket. Az SZKP KB főtikára üzenetének befejező részében kitért arra, hogy ebben az évben a leszerelési bizottság szélesebb képviseleti alapokon kezdheti meg munkáját. Tagjai között nukleáris fegyverzettel rendelkező és nem rendelkező, különböző kontinensekhez és régiókhoz tartozó államok, katonai szövetségek tagjai és az el nem kötelezettek mozgalmához tartozó országok találhatók. Ez tágabb lehetőségeket kínál a konkrét kérdésekkel kapcsolatos különböző nézetek összevetésére, konstruktív elképzelések felvetésére, a fegyverkezési verseny megfékezése szempontjából előremutató javallatok kiválogatására. E'eket a lehetőségeket pedi : maradéktalanul ki kell használni — fejeződik be Leonyid Brezs- nyevnek a genfi leszerelési értekezlet résztvevőihez intézett üzenete. Temelés Bejrutban MOSZKVA Az angol sajtóban folytatódik a vita a NATO-orszá- gok Kínának történő fegyvereladásaival kapcsolatban. Ezzel összefüggésben a Reuter hírügynökség és számos londoni lap magyarázza James Callaghan miniszterelnöknek Leonyid Brezs- nyevhez intézett válaszüzenetét. Ügy jtalálják a dolgot, mintha egy szokásos kereskedelmi ügyletről lenne szó, amely nem érinti a nemzetközi biztonságot, sőt még kereskedelmi előnyöket is jelent Anglia számára. PHENJAN Phenjanban közzétették a Koreai Demokratikus Hazafias Egységfront Központi Bizottságának az ország békés egyesítéséről elfogadott nyilatkozatát. Az ülésen úgy döntöttek, hogy konkrét javaslatokat tesznek az ország önálló, békéi egyesítésének meggyorsítása érdekében, LONDON Nagy - B ritam n iában forgó- sztrájkokkal folytatódik a másfél millió alacsony keresetű tanácsi fizikai dolgozó bérkövetelő sztrájkja, amely közvetlenül a kormány öt- százalékos bérnormája ellen irányul. Számos körzetben munka lassító mozgalomban vannak a mentők. Az ország 420 ezer ápolónője és szülésznője küldöttséget menesztett Callaghan miniszterelnökhöz, hogy figyelmeztessék: rövidesen ők is sztrájkolni lesznek kénytelenek megélhetési nehézségeik miatt. Bejrutban eltemették Abu Hasszant, a PFSZ hétfőn meggyilkolt vezető személyi* ségét. A képen a mozgalom vezetői, köztük Jasszer Arafat vállukon viszik Hasszán koporsóját. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) ' J 18.9. január 25., csütörtök Európa-parlament Különös választás KONTINENSÜNK IDEI VALASZTÄSAI KÖZÜL különleges érdekességű lesz a a közös piaci országok úgynevezett „Európa-közgyűlés”- ének megválasztása. Nyugat- Európa 180 millió választó- polgára június 7—10-e között első ízben közvetlen szavazással választja meg a 410 tagú parlamenet. A Közös Piacot létrehozó római szerződés 1957-ben ugyan már kimondta egy ilyen testület létrehozásának szükségességét, de a tagországok közötti ellentétek miatt csak most, 22 év múltán kerülhet sor annak megvalósítására. A választói jog nem egyenértékű: Luxemburgban például mindössze 60 000, míg a Német Szövetségi Köztársaságban 736 000 választóra jut egy képviselő. Az „európai közgyűlés” hatásköre nagyon korlátozott lesz: így nem várható, hogy segítséget nyújthat a tagországoknak legégetőbb problémáik, mint az infláció és a munkanélküliség megoldásához. Törvényeket nem hozhat, és az EGK legfőbb szervének, a miniszterek bizottságának nem adhat utasításokat. Pénzügyileg pedig csak a 32 milliárd márkás közös költségvetés végrehajtását ellenőrzi. (Ez pedig alig 5 milliárddal nagyobb, mint például az NSZK egyetlen tartománya, Bajoroszág költségvetése.) Mégsem ráadhatjuk, hogy a választás teljesen érdektelen. Hiszen először vilik lehetővé, hogy kilenc országban egy és ugyanazon a napon szavazzanak arányos képviseletben olyan nemzeti listák alapján, amelyek ezen országok mindegyikében különböző formákban létező irányzatokat tükröznek. Más szavakkal: kilenc ország szintjén szavazhatnak a választók a kommunistákra, a szocialistákra, a liberálisokra, vagy a kereszténydemokratákra. EZEK A PARTOK persze országonként más-más színezetűek. Gondoljunk csak arra, hogy például az olasz kereszténydemokraták együttműködnek a kommunistákkal, míg az NSZK-beli CDU, de különösképpen a CSU a szociáldemokratákkal szemben is ellenséges. Hasonló eltérések mutatkoznak más vonatkozásokban az angol konzervatívok és a francia gaulle-isták között. Ez tükröződik abban, hogy máris két választási szövetséget igyekeznek szervezni: az Európai Demokratikus Uniót és az Európai Néppártot. A liberális pártok két végletét a reakciós olasz és a progresszív színezetű dán párt képviseli. Franciaországban és Belgiumban egyébként 3—3 különböző liberális párt működik. A nyugat-európai baloldal pártjai közül a 11 szocialista, illetve szociáldemokrata párt is egymástól eltérő programokat hirdet. Míg a francia szocialisták bizonyos antikapitalista jelszavakat is zászlajukra tűztek, az NSZK szociáldemokrata pártja «eket elveti. A brit Munkáspárt vezetőinek egy része magával az EGK-val is szemben áll, míg a nyugatnémetek nemzetek feletti, valódi parlamenti jogkört szeretnének adni a megválasztandó közgyűlésnek. Ezt viszont nemcsak az angolok, de a francia szocialisták (és nemcsak a szocialisták) is erélyesen visszautasítják. Nyolc közös piaci ország kommunista pártjai képviselőik (Írország kivételével) brüsszeli tanácskozásán megállapodtak abban, hogy bár nincsenek illúzióik a megválasztandó parlament hatékonyságát illetően, mégis részt vesznek a választási harcban. Lehetőséget látnak ugyanis arra, hogy ha a baloldal megfelelő képviseletet nyer, az eddiginél nagyobb befolyást gyakoroljon az Európai Gazdasági Közösség egész politikájára. Választási programjukban mindenekelőtt á monópoltőke válságpolitikája elleni harcot hirdetik, a foglalkoztatottság fenntartásáért, a demokratikus és szakszervezeti jogokért, a nemzetközi feszültség csökkentéséért és a leszerelésért szállnak síkra. A KÜLÖNÖS VÁLASZTÁSI HARC előcsatározásai már folynak. A részt vevő országok tömegei azonban alig mutatnak érdeklődést, mert nem látják érintve közvetlen érdekeiket és nem várhatják, hogy az új Európa-parlament, valamit is megold égető gondjaikból. Gáti István Carter-üzenet Carter amerikai elnök az ország helyzetével foglalkozó hagyományos üzenetében a külpolitikával foglalkozva, nagy figyelmet szentelt a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak, mindenekelőtt a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet —amerikai tárgyalásoknak. A Szovjetunióval folytatott együttműködés — mondotta — a béke ügyét szolgálja, hiszen az atomkorszakban a világbéke mindenképpen feltételezi a nagyhatalmak közötti békét, s ez feltétlenül a nukleáris fegyverzetek ellenőrzését jelenti. A szovjet—amerikai SALT-tárgyalások célja — folytatta az elnök — nem az, hogy egyik vagy másik fél egyoldalú előnyökre tegyen szert, hanem az, hogy mindkét ország biztonságát szavatoljuk, megszüntessük a fegyverkezési hajsza költséges és veszedelmes folyamatát, megőrizzük a nukleáris erők szilárd egyensúlyát és megmutassuk minden, a békében érdekelt félnek, hogy eltökélten együtt akarunk működni a béke megőrzésében. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió — mondotta Carter elnök — egyaránt érdekelt a nukleáris háború veszélyének elhárításában. Kína „Kapitalista” elem helyett „burzsoá ember” Kína, amely a vezetés által meghirdetett négy modernizálás megvalósítása érdekében szélesre tárja kapuit a fejlett tőkés országok monopóliumai előtt, lépéseket tesz a kínai nemzeti burzsoázia rehabilitására. Megfigyelők ennek határozott jeleként értékelik a Kínai Kommunista Párt sanghaji bizottsága egységfrontosztályának nemrég megtartott értekezletét, afnelyen elhatározták, hogy visszaállítják a nemzeti burzsoázia kulturális forradalom alatt megvont jogait és kártalanítják a burzsoá származásúakat az őket ért anyagi és pénzügyi sérelmekért. Leszögezték, hogy a jövőben nem használják többé a „kapitalista elem” kifejezést, amelyet a kevésbé sértőnek hangzó „burzsoá ember” kifejezéssel váltanak fel. A sanghaji pártbizottság a KKP Központi Bizottságának teljes egyetértésével a következő döntéseket hozta a burzsoázia rehabilitásának kérdésében: 1. Kamatostól vissza kell szolgáltatni a nemzeti burzsoázia tagjainak azokat a bankbetéteket, amelyeket a kulturális forradalom alatt elkoboztak tőlük. 2. Vissza kell adni a nemzeti burzsoáziának a vörösgárdisták által lefoglalt ingóságokat. 3. Visszamenőleg ki kell fizetni a bérkülönbözetet mindazok számára, akik az elmúlt évtizedben dolgoztak, de burzsoá származásuk miatt lényegesen csökkentett fizetést kaptak. 4. El kell ismerni a nemzeti kapitalisták jogát a saját lakáshoz és vissza kell adni nekik a korábban lefoglalt magánlakásokat. 5. Munkát és képzettségüknek megfelelő munkakört kell biztosítani a nemzeti kapitalisták részére. 6. A különböző munkahelyeken dolgozó kapitalisták jogosultak arra, hogy részt vegyenek a szocialista munkaversenyben, dicséretben és prémiumban részesüljenek. 7. A nemzeti kapitalisták gyermekei ellen nem szabad megkülönböztetést alkalmazni a pártba, vagy az ifjúsági szövetségbe való felvétel, a tovdbb- tanv (ás és a munkavállalás területé», *
