Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-24 / 19. szám
II lehetőséget több esetben kínálják... A HARMINC ÉV körüli fiatalasszonyt úgy mutatták be, mint az üzem egyik olyan dolgozóját, aki nem fejezte még be az általános iskola nyolc osztályát.. Tessék beszélgetni vele, — jegyezte meg a párttitkár —, mi már két éve „agitáljuk”, de sikertelenül. — Miért nem tanul? — kérdem Sz. Ferencnét. — Nincs időm — mondja, s állítása igazolásául el is sorolja — a férjem két műszakban dolgozik, én is. Ügy váltjuk egymást otthon. Van két gyerek, az egyik iskolás, a másik ötéves. Nehezen megy a gyerekeknek a tanulás, sokat kell mellette ülnöm, míg leírja a leckét. És ott a háztartás, a kert, a jószág, na meg vállaltunk is a nyáron a tsz-ben egy hold kukoricát. Valakinek azt a munkát is el kell végeznie. Este elalszom a tv előtt, ha ugyan egyáltalán le tudok ülni egy kicsit. Majd ha a gyerekek nagyok lesznek, meg egy kicsit anyagilag is összeszedjük magunkat... — Miért pont engem küldenek az elvtársak tanulni? — tette fel a kérdést üzeme pártalapszervezetének beszámoló taggyűlésén P. J ózsefné. — Maholnap negyvenöt éves leszek, öreg vagyok már tanuláshoz. Küldjenek valami fiatalt. A harmincéveseket. A két példa — sajnos — nem egyedülálló. Akármerre járunk, üzemben, vagy termelőszövet kezetb en, gyakran találkozunk ilyen és hasonló indokkal. Az tény, az indokok egy részé igaz, és el is lehet fogadni. A fiatalasszonyoknak ott a kisgyerek, a háztartás, faluhelyen még a háztáji is. Igyekeznek minden fillért megfogni, mert ugye, ebben a korban alapozza meg az ember a család jövőjét. A negyvenesek meg úgy érzik, fáradtak már ahhoz, hogy kezükbe vegyék a .tankönyveket, őket már az elavult, de ma is éló közfelfogás öregeknek tartja. ÉRTENI UGYAN lehet ezeket az érveket, de megérteni és elfogadni teljes egészében, már nehezebb. Különösen akkor, ha újra és újra azt vizsgáljuk, hogyan állnak az asszonyok a szakképzettséggel, a magasabb iskolai végzettséggel, amely, akár a nagyobb jövedelmet nézzük, akár a lehetőséget hogy vezetőkké legyenek, elengedhetetlen. S ha azt kérjük számon minduntalan, hogy számarányunknak megfelelően miért nincs több nő a vezetésben, ismét csak az iskoláknál köthetünk ki. Számon kérni, hogy máért nem lesz több női vezető, miért alakul úgy, hogy egy-egy női munkacsoport vezetője rendszerint férfi, kicsit talán könnyebb, mint számot adni arról, hány nő tanul. Elkezdhetnénk már az iskolánál. Még mindig kevesebb lány vállalkozik szakma tanulására, mint amennyien lehetőséget kaphatnának. Már • eleve hátránnyal kezdik a munkát. Majd később tanul, — mondhatnánk, hiszen az üzemekben mindig van valamiféle képzés felnőtteknek. De ugyanakkor a valóságban hogyan alakul? A lányok többsége férjhez megy. Természetesen, ez az élet rendje. 20—22 éves korban megszüli az első gyermekét. Többségük harminc éves koráig a másodikat, kevesebben esetleg a harmadikat is. Idejüket kitölti a gyes. — ezzel a gyermek gondozása, a házá munka. Szóba jöhetne ugyan a gyes ideje, mint az a három esztendő, amit a gyermek gondozása mellett —, és egyáltalán nem rovására — hasznosabban is el lehetne tölteni. De sajnos nagyon kevés olyan üzem van, ahol már előre megtervezik a gves-re készülő mamákkal közösen, hogyan vehetne részt a tanulásban. Olyan hely meg. ahol erre az időre még vigyáznának is a kicsire, még kevesebb. A tapasztalatok szerint úsv hármirtc-negyven év között, amikor már egy kicsit kevesebb a munka, a gyermekek felcseperednek, már jobban érzi minden nő, a saját bőréin is, hogy kár volt nem tanulni, alapos pótolnivalójuk lenne szakmai, politikai ismeretekben egyaránt. De felül a harminc éven, ugye már nem tartozik az ifjú utánpótláshoz. Negyven felett meg jószerivel már nem is igen kérdezik a nőt, kíván- e továbbtanulni. Pedig érdemes lenne! De csodálatosképpen ha egy ötvenéves férfi továbbtanul, vagy vezetőnek emelik ki, még mindenki természetesnek érzi, mert van még, ugye 10—15 termékeny éve a munkára. Egy nő, ha negyvenöt éves, már egy kissé „leírják”, mert hiszen mindössze tíz év, és nyugdíjba megy. Azután eljő a nyugdíj ideje is. Nem tudom, statisztikusok készítettek-e már számvetést arról, hogy a nők nyugdíja általában jóval alacsonyabb a férfiakénál. Kezdődik ott, hogy valóban kevesebb a munkaviszonyban töltött idejük, öt kerek évvel. Folytatódik azzal, hogy általában alacsonyabb bérkategóriában szerepelnek, mert a férfiak többsége szakmunkás, a nők többsége betanított munkás. Némi keserűség marad is ilyentájt az asszonyokbah, nyíltan, vagy csak önmagukban felteszik a kérdést, hogy hát az utánpótlás nevelése, melynek terhe a családok túlnyomó többségében m,a még az anyára nehezedik, nem ér fel a férfiak 5 esztendejével? Nők körében sokszor elhangzik ez, de arról azért már inkább hallgatunk, hogy voltak éveink, amikor még tehettünk volna egy- egy lépést előbbre. De akkor elmulasztottuk. Igaz, indoknak ott volt a család, a háztartás, és ki tudja még mi minden. De ha legalább önmagunkkal szemben őszintén készítjük a számvetést, el kell ismerni, és sok nőnék kell el ismernie, a lehetőséget azért több esetben kínálták, mint ahány ese^“n azt elfogatták. RÉGI MONDÁS, senkit sem lehet akarata ellenére megváltani. Nekem ez jutott az eszembe, amikor a két idézett véleményt végighallgattam. Jó-jó, hogy a nőnolitikai határozatok előírják, mit • lehetne, kellene tenni. De hát ha mi magunk sem vesszük eléggé komolyan?! Deák Rózsi Meaédl kérdés: Ki jön a romok közé? Fönt a dombon, a község szélén áll Ecséd ódon művelődési háza. Tágas tér veszi körül az épületet, amely hajdan szebb napokat látott. Hétről hétre megtelt fiatalsággal, mozira, színelőadásokra jött a falu idősebbje is, majd néhány szakkör, klub csalogatta a település különböző érdeklődésű polgárait. Két esztendeje jártunk erre, ugyancsak jó reményeket tápláló vállalkozásokról tudósítva. Mégis gazda nélkül maradt a ház. Nagy István igazgatót Vá- mosgyörkre engedte a helyi tanács, utánpótlása pedig nincs. Talán nem is lesz, mert a megyei és járási szervek kevés lehetőséget látnak az itt végzendő munkában. Tizenöt évig volt függetlenített közművelője Ecsédnek, most megroppant a kultúra frontvonala...! Aki elment — Csaknem két esztendőt dolgoztam az épület falai között, s mindig sikerült a gazdasági egyensúlyt megőriznem, az intézmény látogatottsága pedig felfelé ívelt. Leginkább a bálákból, beat- műsorokból, éltem, azok hozták a pénzt a kiscsoportok fenntartásához, a tartalmasabb megmozdulásokhoz — mondja a Vámosgyörkre távozott Nagy István. — Az utóbbi hónapokban azonban nagyon megnehezült a helyzetem. Az időjárás teljesen kikezdte az épületet, a tanácsnak nincs pénze a felújításra, romok közé ki jön szívesen? Éreztem, minden jó szándékom, energiám kevés ahhoz, hogy akár csak az eddigi színvonalat megőrizzem. Kaptam a kínálkozó lehetőség után, megpályáztam a vámosgyörki igazgatóságot. Sikerült! Ott ösz- szehasonlíthatatlanul kedvezőbbek a tárgyi feltételek, meg tudom szolgálni a fizetésemet. Ecséden utóbb már szégyelltem bemenni érte a tanácsházára. Járási vélemény Szemközt Murcsányi László, a Gyöngyös járási hivatal művel>Iésügyi osztályvezetője. Terítéken az „ecsédi helyzet”. — Évek óta figyeltük a művelődési ház munkáját, s minden elismerésünk azoké, akik a hiostoha viszonyok ellenére szépet, jót igyekeztek produkálni a helybéliek javára. Mégis úgy láttuk, s ebben a megyei osztály egyetértett velünk, hogy luxus Ecséden a függetlenített igazgatói státusz, amíg korszerű, a valóságos igényeket kielégítő művelődési házat nem építünk a faluban. A közönség egyre inkább elfordult az intézménytől, ami közeli gazdasági csődöt jelentett. Ezért gondoltunk arra, hogy az általános iskola tantestületét hívjuk segítségül. Onnan szervezünk tiszteletdíjas művelődésiház- vezetőt. s néhány kollégát a különböző művészeti csoportok élére. Ilyen felállásban a tanács évi hetenegyezer forint támogatása, valamint az SZMT és néhány intézmény anyagi segítsége biztosítani tudja az egész községre kiható ízlésnevelő munkát, illetve fedezi a rendezvények költségét, az épület karbantartását. Mert hangsúlyozni szeretném, hogy mi nem kívánunk lakatot akasztani az otthon ajtára. A helyzethez, az anyagi és szellemi feltételekhez illő közművelődési munka vitelére törekszünk, ezt szorgalmazzuk. Az elnök neheztel Smind Dezső községi tanácselnök kevésbé bizakodó, s neheztelés sugárzik minden mondatából. — Nagy Pista vállalkozó szellemét, tevékenységét mindig értékeltük. Igazgatósága idején mozgalmas volt a művelődési ház élete. Sajnos, az épület valóban rossz állapotban van, s nincs értelme, hogy sokat rákölt- sünk. Azt azonban elképzeltem volna, hogy a státuszt változatlanul fenntartjuk. Az igazgató megosztott helyeken fejti ki munkáját. A termelőszövetkezetnél, a könyvtárban, az általános iskolában. De hát ettől visszariadt. Pedig fizetésben a plafont biztosítottuk neki... Ami Murcsányi elvtársék elképzelését illeti, azt kell mondjam, hogy nem ismerik eléggé a pedagógusokat. Legalábbis az ecsédi kollégákat. Próbálkoztunk velük, senki nem vállalja a tiszteletdíjas otthonvezetői állást, s idegenkedik mindenki, hogy szerepet vigyen a község művelődési életében. Ezzel kínlódunk, mióta csák tudomást szereztünk arról, hogy januárban igazgató nélkül maradunk. Nem állhat meg a kulturális élet egy több ezres községben! Távlati terv Való igaz, amit a tanácselnök igen határozottan kijelentett. Abban is bízunk, hogy átmenetileg megnyugtató módon rendezik a köz- művelődés ügyét mindazok, akikre helyileg tartozik. A járási hivatal támogatására messzemenően számíthatnak, miként a távlati, végéi vfr nyes megoldás kimunkálásában segíteni kész Ecséden az osztály. Hogy mit rejt a perspektíva? Mielőbb meg kell válni a forgalomból kieső, öreg kastélyépülettől,1 amely ma már nem megfelelő kulturális célokra. Van is rá vevő! A Fővárosi Kézműipari Vállalat, amelynek részlege működik a faluban, kész érte adni akár hárommillió forintot. Ezzel pedig lehet kezdeni valamit. Tervezik, hogy az összegből az iskola közelében mozgolódnának, a megszerezhető további támogatással alakítva ki komplex nevelési intézményt. Hogy művelődési otthon vagy Ifjúsági ház lesz az új objektum neve, édesmindegy. Irányítása a tanintézet közművelődési igazgatóhelyettesére hárulna, lehetőséget nyújtva a kétirányú, de azonos célú munka összehangolására. Van az elgondolásban fantázia és újszerűség. Ecséd példává nőhet megoldása révén. Csak sikerüljön e kérdésben közös nevezőre jutni falun, megye- székhelyen egyaránt. Moldvay Győző Földi Péter kiállítása Egerben Madarak anyja Kékek, sárgák, narancsvörösek, és az eligazító, mértéket adó tiszta fehér. Ló, tehén, rák és madarak, madarak, madarak. E színeket nézve, — amelyekre köztudottan a legjobban reagálnak a gyerekek, — a témákat nézve — amelyek köztudottan á legközelebb állnak a gyermek* * • fi t • • « Vv, Mister MacAreck ^ üzletei ^ Jerzy I! (Fordította: Bába Mihály) 15. Gondolod, hogy Lengyelországban, a homlok- egyenest más rendszerben, ez a pincér ugrálna úgy körülöttem, ha nem mister MacAreck, hanem csak a Nyugatról hazatelepült Henry Makarek lennék? Légy nyugodt, biztosan nem. No, de gyerünk. Pihenni is kell egy keveset. Megyek Mied- zyzdkrojéba. Megismerkedtem ott egy csodálatos kislánnyal. A Képzőművészeti Főiskola hallgatója. Ha akarod, mehetünk együtt. — Köszönöm a meghívást. És ki csinálja meg helyettem a bírósági tárgyalásról a beszámolót, és ki adja le telefonon Varsóba, a szerkesztőségbe? Talán holnapután sikerül korábban elszabadulnom. De most már valóban a legfőbb ideje, hogy eltegyük magunkat holnapra... Mivél még korán volt, és az idő nagyszerű, elhatároztam, hogy meglátogatom Miedzyzdroyéba utazó barátomat. Könnyen megtaláltam a kocsiját, aztán őt magát is. Kislány ismerőse valóban csinos volt, és kellemes társalgó. Pompásan töltöttük a délutánt Este a barátommal visszatértünk Szczecinbe. Aztán vacsora után megkértem hajdani osztálytársamat, hogy folytassa nem mindennapi élményeit Igaz, kezdetben nem volt hajlandó másról, csak a Képzőművészeti Főiskola szépséges növendékéről beszélgetni, de később, amikor én is kifejeztem elragadtatásomat, élete történetének színes fonalába kapaszkodott: — Amikor megérkeztem az . Egyesült Államokba — fonta tovább —, több mint tízezer dollár volt a zsebemben. Nem sok, de any- nyi mégis, hogy kezdjek valamihez. Nem volt ismerősöm. New Yorkban állapodtam meg, kivettem egy kicsi, de jó helyen levő szobát Zárójelben jegyzem meg, hogy rettenetesen drága volt, egy új felhőkarcolóban. Lengyelországban nektek fogalmatok sincs arról, hogy Nyugaton menynyit kell fizetni egy tisztességes lakásért. Gyakran a kereset felét — Miért nem szállodában laktál? — Még a legelegánsabb szálloda sem ébreszt az emberben bizalmat Ismeretségre akartam szert tenni, ezért rendszeresen eljártam a tőzsdére. Persze óvatos voltam, és csak a legbiztosabb értékpapírokat vásároltam. Semmiféle közös üzletbe nem szálltam be. mert emlékeztem a londoni mosodai tapasztalatomra. Nagyon hamar megismertem a tőzsde és a játék mechanizmusát. Még Lengyelországon is sikerült keresnem. Talán az volt a legnagyobb tranzakcióm. — Nem értem. — Az Egyesült Államok először akart Lengyelországnak hiteit adni. Ha emlékszem rá, 125 millió dollárról volt szó. Ennek fele áruhitel lett volna, elsősorban gyári berendezésekre, gépeikre, a másik része ga - bonahitel. Az amerikai sajtó nein sokat írt erről a tranzakcióról, és inkább csak a politikai jelentőségét hangsúlyozta ki. Valóban az USA gazdasági köreinek szempontjából nem volt túl nagy jelentősége. Ellenben a lengyel sajtó, elsősorban a gazdasági kérdésekkel foglalkozók, részletesen megírták, hogy milyen árukat és gépeket vásárolnak érte. Egész idő alatt kapcsolatban voltam a New York-i kereskedelmi külképviselettel. Nem volt titok, mát és hol vásárolnak és milyen hajótársaság szállítja. A feltétel csak az voit, hogy az árut amerikai hajó szállíthatja — így hát — folytatta a barátom' —, annyi részvényt vettem, amennyit csak tudtam annak a társaságnak a részvényéből, amelyiknek meg kellett kapnia a szállítást. És nem csalódtam. Néhány hét alatt az értékpapírok értéke felszökött, akkor eladtam és néhány ezer dollárt kerestem rajta. Általában kedveltem a tőzsdejátékot, de nem akartam ennek révén meggazdagodni, ám feltétlenül be kellett Jutnom néhány klubba, abba a társaságba, ahová idegen nehezen jut be. Szerencsém volt. A pénzem és a nevem révén ezt is elértem. Így egy esztendő alatt készen álltam az első nagy ugrásra. Ez pedig így történt: (Foégtatfak) világhoz, — a megfestés módját nézve — amely egyszerű vonalvezetésével, harmóniáival a gyermekalkotásokra emlékeztet — hamar kész a vélemény, — vendégkönyvbe is fogalmazottan —, hogy mesevilágot, gyermek- világot idéző művésszel, de legalábbis „fiatal, naiv” festővel van dolgunk Fölai Péter kiállítását látva az egri Megyei Művelődési Központban. Nehéz az alkotó nevéhez támasztott jelzőtől elszakadni. Nem könnyű a látszólag oly könnyen megérthető, tiszta, problémamentesen megfogalmazott világnak a kínokkal, gyötrődésekkel teli mélyére tekinteni. Pedig van, ami figyelmeztessen, hogy a naivnak tűnő felszín mögött van mit keresni. Ha más nem, hát az a tény, hogy a vörös legtöbb képének főszereplője. Az a szín — amely éppen mert a legnehezebben kezelhetőek közé tartozik —, ha ily magától értetődően és közérthetően jelenik meg, biztos, hogy elmélyült gondolkodást, tudatosságot, mesteri kiér- leltséget takar. De figyelmeztetnek a csontváris rezdülések is. Mert ha valaki képes ezt az elődöt idézni, biztos, hogy nemcsak külsőségeket tanult tőle. Mesevilág? Csakis akkor, ha a szót akként kezeljük, mint emberi tapasztalatok sokaságának költői megfogalmazását. Mint a bonyolult mindennapok kuszáit szálaiból sodort, utat, utakat mutató vezérfonalat. Utakat... Nos, úgy tűnik, Földi Péter egyfélét jelöl, jelez, kínál a most látható tárlaton képeivel, — egyelőre röviden bevilágítottan. De mindaz a felelősségteljes keresgélés, a töprengés a világ dolgairól, ami ott remeg a kék madarak, a sárga, vörös, zöld és szivárványszínű madarak közt, biztosíték arra, hogy a művész nem fog itt megállni. Várjuk a folytatást. _______ (N. Zs.) k E gy madaras tárlatról...
