Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-20 / 16. szám

i Rendőr-romantika? Detektív két tűz Amerikai film Visszaút az Értelemhez Látogatóban a kerecsenen iskolában A krimi sűrű. szikár ese­ménysor rendszerint. mert az izgalmat nem lehet ke­délyes hangon, lassú képpör­getéssel felfokozni, hacsak a körülmények nem követelik meg a kivárást, a lélektani késleltetést. Itt is azzal kez­dődik, hogy valaki lelő va­lakiket. autóból tüzelve és pontosan érkezve mindenütt, majd őt is lepuffantják. A lepergő képsor máris felcsi­gázta érdeklődésünket és Idegesen kezdünk tapogatni az elénk tárt eseménysor­ban. ki kihez tartozik. A krimikben két csapat küzdelme folyik úgv megvi­lágítva. azokkal a részletek­Arra kell törekedni, hogy átlagban 100 helyre 120-nál több kisgyermeket ne vegye­nek fel a bölcsődékbe — hangsúlyozták az Egészség- ügyi Minisztériumban abból az alkalomból, hogy közzé­tették a bölcsődék új szer­vezeti és működési szabály­zatát. A zsúfoltság ugyanis a jó ellátás, a szakmai szín­vonal rovására megy. Az or­szág több mint 1200 bölcső­déjében mintegy 70 ezer gyermeket gondoznak, az in­tézmények kihasználtsága átlagban — a szakmai kívá­nalmaknak megfelelően — 120 százalékos. Az átlag azonban lényeges eltéréseket takar: van olyan bölcsőde — főleg néhány nagyobb te­lepülésen és a fővárosban — ahová a megengedettnél két­szer több gyermeket vettek fel, viszont nem ritka az olyan kisebb település sem, ahol a meglévő lehetősége­ket sem használják ki tel­jesen. Az igény a jövőt il­letően nem túlzott, annak ellenére sem, hogy a taná­csok évente 10—15 ezer jo­gos kérelmet kénytelenek el­utasítani. A bölcsődék száma uevanis évről évre — ha a szükségesnél lassúbb mér­tékben is — nő. Az ötödik ötéves terv alapján évente 3—4 ezer új bölcsődei he­lvet adtak, illetve adnak át és számúk az idén várható­an 3 és fél ezerrel emelke­dik. Több mint húszéves jog­szabályt váltott fel az egész­ségügyi miniszternek a böl­csődékről közelmúltban köz­zétett rendelete, amely egy­ségbe foglalja a bölcsődei ellátással kapcsolatos, idő­közben megjelent más jog­szabályokat is. Ehhez kap­csolódik az úi szervezeti és működési, szabályzat is. A rendelkezés figyelembe vette a szülési szabadság időtarta­mát. ezért a jövőben általá­ban Ifi hetes kortól vehetők fel a gyermekek a bölcső­dékbe. és 3 éves korukig tarthatók ott. A 30. hónapot betöltött gyerekek felvételét viszont ne a bölcsődébe, hanem már az óvodába kérjék a szülők, mert azok néhány hónapon OlMMmM t man rrrrti hl nmmr* _ kel ahogyan és amikkel a szerző, jelen esetben a forga­tókönyvíró Lawrence Roman elképzelte és hasznosnak tar­totta. A végén minden kide­rül, még az is, amit talán a krimi készítői, John Sturges rendező, Harry Stradling operatőr és a zeneszerző. El­mer Bernstein nem is akar­tak. A krimiben elénk tárt amerikai társadalomban az emberi élet nem mindenek- felett álló érték, rangja az eszközök között kullog vala­hol. Mint ahogyan min­denki mindenkinek esz­köze és ráadásul úgy. hogy az egymás iránti bizalom csak itt-ott. foltok­belül úgyis kinőnek a legki­sebbek közüL A felvételnél továbbra is előnyben részesítik azokat, akiket egyedülálló szülő ne­vel, akiknek az édesapa sor­katonai szolgálatát tölti, vagy ahol az egyik szülő tartósan munkaképtelen. Ugyancsak előnyt élveznek a sokgyermekes családok ki­csinyei. Űj a jogszabályban, hogy rendkívül indokolt esetben fel lehet venni a gyesen otthon levő édesanyá­nak azt a gyermekét, aki után gyermekgondozási se­gélyt nem kap. Ritkán ugyanis, de előfordul, hogy az anya első gyermeke meg­szülésekor még nem volt munkaviszonyban, ilyen ese­tekben a kérelmet a bölcső­dét fenntartó tanács bírál­ja el. Először rögzíti a jogsza­bály az elhelyezés megszün­tetésének lehetőségeit. Nem „járhat” bölcsődébe az a kisgyerek, aki olyannyira nem bírja a közösséget, hogy az egészségét veszélyezteti. Kizáró ok lehet az is, ha a gyermek hozzátartozója is­mételt figyelmeztetések elle­nére megsérti a bölcsődei házirendet, például rendsze­resen később vissz! be, illet­ve haza a gyermeket. Az intézmények nyitva tartási idéjét továbbra is a tanácsok határozzák meg a szülők és a gondozott gyer­mekek érdekének, valamint á dolgozók létszámának fi­gyelembevételével. A nyitva tartási idő a napi 12 órát nem haladhatja meg. A jövőben nyaranta a kar­bantartás idejére — az óvo­dákhoz hasonlóan — a bői. csődék is bezárnak, legalább két hétre. A minisztérium­ban hangsúlyozták: a nyári zárás időpontiát a tanácsok­nak egyeztetniük kell az óvodai karbantartás ideié­vel. envhítve ezzel is a több. gyermekes szülők gondjain. A bölcsődei ellátás szín­vonalának növelését szolgál­ja a jogszabálynak az a ren­delkezése. amely úgvnevezett vezető bölcsőde kijelöléséről intézkedik. Számos megyé­ben egvébként már évek óta feladata egv-ew. a leg­jobb feltételek között, műkö­dő intézménynek a többi bölcsőde szakmai irányítása, ellenőrzése. Natív jelentősé­gű lesz d munkája a tn- vábbkénzés szempontjából is. mert m,a még minden ötödik gondozónő szakkép­bán található még. Hogy itt titkos kapcsolatok és félig nyitott szerepkörök ütköz­nek össze, nyilvánvalóvá te­szi annak az alvilági rang­ját. aki a másikat eredmé­nyesebben. agyafúrtabban le tudja körözni, ki tudja ját­szani, fel tudja használni. Nemcsak az érdeket kell itt hazudni; nemcsak arról van szó, hogy a hivatali kö­telesség bizonyos összegeken felül felesleges teher, de ta­lán valamennyi árulás kö­zött az a legkézenfekvőbb, amikor a barátság, a szere­lem. annak színlelése nem­csak félreismerhető fegyver, de álarc is. És mindez csak a pénzért, az anyagi elő­nyért. azokért a javakért, amik hosszú távon, ilyen vadsággal és ilyen méretben nem kaphatják el ezt a modern társadalmat. Végigfigyeltem az esemé­nyek bozótjában a bűnt, a megbocsáthatatlant. és a bűnt. amit még meg lehet bocsátani. De hol van a cse­lekvésben a szavakban az a határ, amj már a megbo­csáthatatlan kategóriába tar­tozik? Vagy ez csak játék, fikció? Lón felügyelő, ko- nokságát és munkáját még csak értem, de azt a belső rendet, amely végül is hajtja őt, az eszmény végső célját, amely általa diadalt arat, keresgélem: talán a közjó? De így? Ez a nem alaptalan kérdés és ami körülötte gyű­rűzik. mint lélektani hatás, veszélyes ezekben a kalandos játékokban. John Wayne. Eddie Albert, Al Lettieri, Diana Muldaur és Colleen Dewhurst egyéb­ként érdekes figurákat ját­szanak el. 12. — Nem szükséges elis­mervény. Eljövök holnap, leteszem a pénzt, fogom a hegedűt és az ügy el van intézve. Még, ha meggondol­ná magát, uram, akkor sem megyünk bíróságra. Egysze­rűen visszaadja a pénzemet és kész. Nem fogok nagyon neheztelni, bár nagyon sze­retném ezt a hegedűt. Tomlinson úr ismét kife­jezte beleegyezését, Menu- hin viszont közvetítőjéhez fordult: — önnek sohasem fogom elfelejteni szolgálatát. Eskü­szöm, valahányszor A ngliá- ba jövök, mindig játszhat majd ezen a hegedűn. Mint zenész nagyon is megértem, micsoda nagyszerű élvezet megfelelő hangszerrel kon­certezni. Nos, megyünk? A Mari tizenöt éves és har­madik osztályos. Beszédhibája még zavar- tabbá, félszegebbé teszi. Ne­hezen találja a szavakat. Annál is inkább, mert éle­téről, sorsának alakulásáról kérdezem. Értelmi szintjé­nek inkább az egyszerű mondatok felelnek meg. — Édesanyám ivott. Rend­szeresen és nagyon sokat. Otthon se ágy, se dunna nem volt. A földre vetett szalmán aludtunk. Körülöt­tünk patkányok szaladgál­tak. Egyszer hideg időben annyira berúgott, hogy meg­fagyott az úton. A temetés után testvéremmel együtt a nővéremhez kerültünk. Tömény tragédia. Csoda-e, ha elfásult, ha érzéketlenné vált. Meglepő-e, ha egyéb­ként is szerény szellemi adottságai nem bontakozhat­tak ki? Az egy-két tagú kifejezé­seket akadozva olvassa. Nem véletlen, hiszen néhány be­tűt nem ismer. A számolás­ban nem jut tovább tíznél. Esetében ez is eredmény... © Laci magabiztos, s arra büszke, hogy júniusban ti­zenhat esztendős lesz, s ha­todikosként búcsút mondhat az iskolának. Akaratlanul is a családi körülményeket emlegeti. — Nehéz időn jutottunk túl. Apámat garázdaság mi­att egyévi börtönbüntetésre ítélték. Anyám nagyon sú­lyos beteg, ő egyáltalán nem dolgozhatott. Három testvé­remmel együtt sokat nélkü­löztünk. Segélyt ugyan kap­tunk, de hát az kevés volt a megélhetéshez. így aztán én maradoztam el az órák­ról, s ami pénzt kerestem, azt hazaadtam. A nyári fi­zetésemből meg ruhát és táskarádiót vettem. A fizikai ’ megerőltetéstől nem húzódozik, de a tanu­lástól idegenkedik. Félévkor három tárgyból bukott. Fi­gyelme szétszórt, kalandozó. Gyakorlati érzékét nagy­ra tartja, s meg is magya­rázza, hogy miért. — Szeretem a motorokat és értek is hozzájuk. Van egy kis robogónk, ha bár­milyen hibája van, kijaví­tom. Szerelő persze nem lehet, mert a szakmunkásképző in­tézetbe csak a nyolc általá­nos elvégzését igazoló bizo­nyítvány a belépő. Az az óhaja, hogy felmen­viszontlátásra, mister Tom­linson. A kereskedő egészen az utcáig kísérte vendégeit. Az elegáns Rolls Royce sofőrje szolgálatkészen nyitotta ki az ajtót. A két úr beült a kocsiba. Menuhin rövid pa­rancsot vetett oda a sofőr­nek: — A Cprlton Szállodába! A kocsi majdnem hangta­lanul indult el. A kis pa­píráruüzlet tulajdonosa még egy pillanatig a járdán állt. Zsebében érezte a három­ezerfontos bankjegy zörgé­sét, és biztos volt abban, hogy még tizenkét hasonlót kap. így hát nagyon vidám hangulatban tért vissza az üzletébe. Néhány óráig semmi rendkívüli nem történt. Az üzletben nem volt nagy a forgalom. Más ügyfelei sem voltak aaaw Tömbösön úr-. tést kapjon, de a tanév vé­géig maradnia kell. Addig is magára szed még valamit, addig is pallé- rozódik. o A fiú és a lány a kere- csendi általános iskola kise­gítő tagozatának .ikja. Ide azok kerülnek, akik nem bírnák a versenyt az átla­gos képességűekkel, akik jó­val több segítséget igényel­nek, mint hasonló korú tár­saik. Kevesebbet kell elsajá­títaniuk, mégis több gond van velük, mint bárkivel. Most tizenegyen — har­madikosok, negyedikesek és hatodikosok — várnak a törődésre. Osztályfőnökük, Balogh József, nyugdíjas pedagógus­ként is ifjonti lelkesedéssel foglalkozik velük. A tanítói diploma mellé egykor mate­matika—fizika szakos taná­rit is szerzett. Je lieg mindkettőt hasznosíthatja, hiszen nemcsak a kicsik ok­tatásának fortélyait ismeri, hanem a felső tagozatosok­kal is boldogul. Szinte határtalan türelmé­vel, annyi kudarc után is töretlen bizakodásával min­denkit lefegyverez. Pillanatnyilag nekikese­redhet, de fel mégsem adja, pedig olykor nem minden­napi megpróbáltatásokon kell úrrá lennie. — A gyerekek óraközi szünetekben sokszor elszök­tek vagy későn jöttek. Az is előfordul, hogy a többiek tanszereit ellopják, vereked­nek, hazudoznak. Sajnos igen gyakori a mulasztás. Néhányan igen rossz körül­mények közt élnek, s emiatt ruházatukat nem tudják vál­tani, így aztán addig otthon kell maradniuk, amíg a ki­mosott holmik meg nem száradnak. Gyakori náluk a hosszan tartó betegség is. Az apák általában iszáko­sak, s nemegyszer esztendő­ket töltenek börtönben. Ma­gatartásuk az órákon is ki­fogásolható. Rendszerint nincs se tollúk, se ceruzá­juk, se füzetük, így aztán semmit sem csinálnak, s az a jobbik eset, ha legalább néhány percig figyelnek. Ar­ra kell rávennünk őket, hogy ne csavarogjanak, ne dohányozzanak, ne rongál­ják a berendezést. Megtör­tént az is, hogy egyikőjük ittasan érkezett hozzánk. A fiúk túlontúl érdeklődnek a lányok iránt. Előfordult az nak. Csak úgy öt óra körül jött a sötétkék kezeslábasba öltözött ismerős munkásunk. Udvariasan üdvözölte a tu­lajdonost, és mosolyogva tette le a pultra a három schillinget és azt mondta: — Tessék a tartozásom. Mégegyszer köszönöm, és kérem a hegedűmet. Hol van? Nem látom ott, ahová tegnap tette. — A másik szobába tet­tem — magyarázta a ke­reskedő. — Fáradjon ve­lem. A bejárati ajtót ismét be­csukta és újra kiakasztotta a „Zárva” feliratú táblát. Ekkor a kereskedő a másik szobában az íróasztal mellet­ti székre mutatott, ő maga kinyitotta a nehéz páncél- szekrény ajtaját, kivette a hegedűt, az asztalra tette. Leült a másik székre, s azt javasolta: — Mit szólna ön, ha azt mondanám, hogy szeretném megvenni a hegedűjét? A munkás elmosolyodott: — Nincs szándékomban eladni. Magam is szeretek játszani és a lányomnak is nagy zenei tehetsége van. Taníttatni akarom, hogy többre vigye, mint én. Ez ré­gi hegedű. Az én családom tulajdona legalább százötven esztendeje és mindig jó szolgálatot tett valakinek. Játszott rajta a nagyapáin, az apám és én. Játsszon majd rajta a lányom is. Azt hiszem, sokat ér. — Nem akarom becsapni. Valóban régi is, jó is a he­gedű. Becsületes ember va­gyok ás adok érte... — itt N Hetvenezer gyermek a bölcsődékben Új, egységes jogszabály Farkas András *. Mister v> • • • MacAreck üzletei IBI#: v tv* Jerzy '• WS' .r I■ J. Vv % (Fordította: Bába Mihály) is, hogy innen mentek tétfí hez, s pár hét múltán má4 a szülőotthon következett Hát bizony elismerés játl annak, aki mindettől netn riadozik, s nap mint napi katedrára áll abban a rév ményben, hogy annyi fáraJ dozásának egyszer wmlg meglesz a gyümölcse., o A testület tagjai termés szetesen nem hagyják ma­gára. Itt is megoldották a sza­kos oktatást, vállalva az olyj gyakori bosszúságot, a kedv-- szegő sikertelenséget — A rendkívüli akadá­lyok megsokszorozzák aa erőt. Nem akarunk máról holnapra csodákat produkál­ni, s a kis haladás is elége­dettséget szül. Az egyéni foglalkozást szolgáló korrekt ciós órák általában bevált tak. Ilyenkor legfeljebb kél tanulónak magyarázom a legfontosabb összefüggése­ket. Az az igazán felemeld érzés, ha meg is értik. Ebben az iskolában tla esztendeje vannak kisegítő osztályok. Fecz Sándor igazd gató így egy évtized tapasz-- talatait sorolhatja. — Szükség van erre aá oktatási formára, hiszen a többiek közt végleg elkal­lódnának ezek az ifjak. Itt viszont semmiképp nem hagyjuk veszni őket. Néhár nyan visszakerültek a ren­des tagozatba, s olyan ia akadt köztük, aki elvégezte a nyolcadikat és szakmun­kásképzőbe is jelentkezett! Ez persze kivétel, de a töb­biek is mennek valamire, a legalább segédmunkásként dolgozhatnak, s önállóan gondoskodnak magukról. Eh­hez elég az itt szerzett útd ravaló. Mari is tervezget s így vélekedik: — Elmegyek takarítónőd nek. Annyit keresek, amenyJ nyi kell nekem. Laci egyelőre a fizikai munkáért rajong, s a maga ura óhajt lenni. Természe­tesen a szerelőségről sért» mond végleg le. — Ha úgy alakulnak ai dolgok, elvégzem az általá­nos iskolát, s akkor idővel szakmunkás is lehetek. Nem túlzott kívánságóla ezek, hiszen hivatástudattól vezérelt nevelők segítik visz- sza őket az Értelemhez ve­zető útra... Pécsi István Tomlinson úr egy pillanata ra töprengett —, adok önd nek érte háromezer fontot. — Háromezret? — csodáld kozott a munkás. Eközben Tomlinson kid nyitotta a régi, kopott tár­cáját és előkotorta belőle a három ezerfontost. A mun­kás hitetlenkedve nézett rá. Látszott, hogy először látott papírbankóban ilyen nagy összeget. — Fogja a pénzt, bará­tom — biztatta a kereskedő —, s adjon hálát istennek, hogy hozzám jött rajztöm­böt vásárolni a hegedűvel a hóna alatt és hiányzott a három schillingje. A hegedű tulajdonosa máé kinyújtotta a kezét a pénd zért, de hirtelen visszahúzd ta. — Ismerem magukat, ke­reskedőket — mondta. —• Ha ön háromezret akar ne­kem adni, akkor a hegedd legalább tízet ér. Adjon ki­lenc ilyen bankjegyet éa| megkapja a hangszert. — Kilencezret egy dara fi fáért, és méghozzá belül üres is? Megőrült? — Ha nem, hát nem. ViJ szontlátásra — a munkád felállt és a hegedűért íyúitj — Üljön már le — Tömd linson majdnem erűvel kényszerítette vendégét; hogy leüljön. — Az okod emberek mindig szót érte­nek egymással. Minek ez » nagy sietség? Adok ötezretj — Nem. Kilenc alatt némi adom. (Folytatjuki

Next

/
Thumbnails
Contents