Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-20 / 16. szám

Áruk árak nélkül TAPASZTALATBÓL MIN­DENKI TUDHATJA, deegv ellenőrzés a közelmúltban be is bizonyította, hogy a bol­tokban kapható áruk egy ré­szén nem tüntetik fel az árat, másik hányadán pedig nem egyértelmű. vagy egyenesen hibás az árfeltüntetés. Pedig több mint tíz esztendeje ér­vényben van az a kormány- rendelet,. amely előírja, hogy ártáblákkal, árcédulákkal — különféle módszerekkel —, egyértelműen.1 írásban kell közölni a vásárlókkal, me­lyik termék mennyibe kerül. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség hat megye és a főváros mintegy 700 üzle­tében tartott ellenőrzése igyekezett felderíteni a hiá­nyos. vagy hibás árazás oka­it. Megállapította például, hogy a legtöbb visszásság a hentesáruknál tapasztalható. Ami azért is nagy hiba, mert bizonyos felvágottakat, szalonnákat a vásárló nem tud egymástól megkülönböz­tetni, könnyen eladhatnak neki értéktelenebb fajtát — drágábban. A hentesáruk többségének hatásági ára van. ezért az ár feltüntetése az ipar fel­adata. Igenám. de hiába ír­ják rá egy rúd párizsira, vagy kenőmájasra, hogy mennyibe kerül, a vevő nem éppen azt a darabot viszi haza. amelyen az ár olvas­ható. Ezért mégis a boltosok­nak kell — kellene — min­den árucsoporton ártáblát elhelyezniük! Ezt azonban — hol hanyagságból, hol hátsó szándékkal — olykor elmu­lasztják. Hasonló a helyzet a sajtok többségével is: a sajt­karika szeletelésénél az ár eltűnik, s számos esetben hi­ányzik az ártábla is. Bonyodalmakat i okoznak az árváltozások is. Amikor például az édesipari készít­mények árát emelték, hosz- szú időn át még a régi árat jelölő csomagolóanyagot használta fel az ipar. Ismét a boltosokra hárult az új ár feltüntetésének feladata, akik ezt a munkát nem min­dig pontosan látták el. Gyakran megtörtént. hogy nem a régi árat ragasztották át. hanem mellette tüntették fel az újat. ami vitákhoz, té­vedésekhez vezetett. Némely mélyhűtött ter­méken egyáltalán nincs ár­megjelölés, amit azzal ma­gyaráz az ipar, hogy az elő­állításkor még nem tudták, hogy az árut exportálják-e, vagy belföldön értékesítik. ISMÉT MAS A HELYZET az iparcikkekkel, amelyek­nek többsége árjelzés nélkül érkezik a boltokba. Ezek árát általában a kereskedel­mi vállalatok alakítják ki, és a raktárakban vagy a boltok­ban kell azt feltüntetni. Megtörténik azonban, hogy a boltosok nem tudják — vagy nem akarják? — a szállító- levélen szereplő adatokat az áruval egyeztetni, azonosíta­ni, és így például a II. ősz­Ecséd vizel remél Ahányszor megfordul az ember Ecséden, annyiszor hallja a panaszt: nincs egészséges, iható vizünk. Vajon a helyi vezetőkön múlik-e a gond orvoslása? Nehéz lenne ezt állítani, hi­szen évek óta taposnak a víz nyomában. Csak hát nem fillérekről van itt szó, ha­nem forintokról, . milliós nagyságrendben. Most azért érik valami. A helyi igényekre hajlott a me­gyei. tanács, s indulásként megfúrat'ta : tavalyelőtt áz első kutat,, hogy legalább az egészségügyi kombinát és a százszemélyes óvoda jó vízhez jusson. Tavaly ezek­be az intézményekbe el is jutottak a vezetékek, meg­indult a szolgáltatás. A las­sú érés tényére utal továb­bá, hogy 640 ezer forintos előirányzattal most fejeződik be a második fúrás, újabb hasonló összeg ellenében pe­dig május végéig fakaszta­nak vizet a harmadik kút- ból. E? azonban még mindig csaik félmegoldás! Mert az egész község ellátásához szakértői vélemény szerint legalább hat kút szükséges. Ennek költségfedezetét ugyancsak a megyétől re­mélik Ecséden, éspedig úgy, hogy a munkálatok 1980-ban befejeződhessenek. Akkor szeretnének ugyanis nagyot lépni! Ez pedig nem más, mint a helyi vizműtársulat alakulásának előkészítése, megteremtése. Ez a szerve­zet venné kézbe a tervezte­tést, a hálózat építtetésének gondját-baját. Költségeit részben ugyancsak a megyé­nek kellene biztosítania, más felét pedig a társulat tagsága fedezné. Az ebbéli lehetőségek Is sajnálatosan korlátozottak, így érthető a helyi vezetők aggálya. A beruházást leg­feljebb a VI. ötéves terv­ciklusban tudja támogatni a megyei tanács szakosztálya. De még inkább gond a la­kosság érdekeltségének, vál­lalkozó kedvének megoszlá­sa. Ecséd új építésű, felső részén a telektulajdonosok igencsak megásatták a ma­guk aknáját, amiből szeny- nyezetten ugyan, de motor segítségével vizet nyernek, tehát ódzkodnak a társulás­tól. Az ótelepülés pedig, ahol legszorongatóbb a víz­hiány, magában képtelen az anyagi térnek felvállalásá­ra. Ha tehát a tanács végé­re akar járni e kérdésnek, az elkövetkező időkben ere­je jelentős hányadát arra kell fordítania, hogy az egész község javára szolgáló ügy mellé hangolja a lakos­ságot. Nem lesz ez könnyű fel­adat. De bízzunk a tiszta víz ígéretében, amely talán a fejekben is tisztaságot szül. (m. gy.) tályű termékre is az I. osz­tályúnak az ára kerül. Tény. hogy az általában amúgy is túlterhelt kereske­delmi dolgozóknak igen ke­vés az idejük a gondos ár- feltüntetésre. Vannak boltok, ahol az alkalmazottak mun­kaidejének negyedét-felét is leköti az árazás. A boltveze­tők ezért létszámhiányra is hivatkoztak, amikor az elle­nőrök fényt derítettek a hi­bákra. Bár védekezésüknek van alapja. szabálysértés esetén a bírságtól mégsem lehetett eltekinteni. Nyolcvan­kilenc bolti dolgozóval, ve­zetővel szemben folytattak le eljárást. és összesen 47 800 forint pénzbírságot róttak ki. Ahol folyamatosan követtek el árdrágítást, ott a jogtalan többlel bevételt is elvonták a vállalatoktól. Ám mindettől a vevő hely­zete nem sokat javul, hiszen a hibák gyökerei, okai a bír­ságok kifizetése után is fenn­maradnak. Mit lehet, mit kellene tenni? Felvágottaknál. sajtoknál és más olyan termékeknél, ahol nem lehetséges minden darabon árfeltüntetés, arra kell törekedni, hogy az ipar előre becsomagolja a termé­keket. és árazva juttassa el a kereskedelembe. Mivel ez­után is marad egy sereg ter­mék. amelyen a boltosoknak kell az árat jelezniük, ezt a munkát kell megkönnyíteni, gépesíteni. A lehetőség adott: a vállalatok, a szövetkezetek vehetnek egyszerű, olcsó ár- jelző gépeket, amelyekkel gyorsabb és könnyebb ez a munka. AZ ORSZÁGOS Kereske­delmi Főfelügyelőség vala­mennyi vállalattal, szövetke­zettel ismertette a vizsgálat tanulságait, és közölte javas­latait. Nem hallgatta el. hogy az enyhén szólva ve­gyes tapasztalatok birtoká­ban az ellenőrzéseket tovább folytatják, mindenekelőtt a fogyasztók érdekeinek védel­mében. G. Zs. Elenyészi a visszalépők száma Folyamatosan halad az új egri telefonhálózat kiépítése HÁROMEZER igénylőt TARTANAK NYILVÁN — HA vonta száz ű.i Állomást kapcsolnak be — ti­zenegy ÚJ NYILVÁNOS TELEFONÁLLOMÁS A TER­VEKBEN Amikor 1978 szeptemberé­ben dolgozni kezdett az új egri telefonközpont, a Cross­bar, a telefonra várók fel­lélegeztek: sok-sok évi vára­kozás után végre megkap­ják a készüléket. Aztán sc» kan csalódtak, mert nem teljesült azonnal a kívánsá­guk. Megindult — mint a me­gyei távközlési üzemben mondták — az igénylők ro­hama, s a szakemberek alig győzték magyarázattal. El - kellett mondaniuk, hogy egyelőre csak azokon a ré­szeken tudják bővíteni a te­lefonhálózatot, ahol már ki­épített „érpár” van. Az új központhoz ugyanis egy egé­szen más rendszerű, teher­bíróképességű és megoldású vezetékhálózatra van szük­ség. A tervek elkészültek, folyamatosan halad a háló­zat kiépítésé, ezért — mint már annyiszor elmondták — még egy kis türelemre van szükség. — Meddig kell hát még várniuk a régi telefonigény­lőknek? — tettük fel a kér­dést a Heves megyei Táv­közlési Üzem vezetőjének, Tóvári Józsefnek. — A jelenleg nyilvántar­tott háromezer telefonigény­lő legkésőbb 1980-ban meg­kapja a készüléket. Hogy ki előbb és kd később, az attól függ: hol, a város melyik ré­szében Lakik — mondta. — Ütemterv szerint dolgozunk, s minden negyedévben egy- egy városrész, egy-egy terü­let bekötését, végezzük el. Aki olyan részen lakik, ahol már megvolt a vezeték, az talán már használja, is a ké­szülékét, mert a Crossbar- központ átadása óta havonta 100—100 új állomást kötünk be. Ahol nincs még kiépített vezeték, ott az év hátralévő részében kerül sor az új ál­lomások bekötésére. Van egy terület, a Csebokszári- lakó­telep egy része, amelynek a bekötését csali a Ráckapu tér átépítése után tudjuk el­kezdeni, várhatóan 1980-ban. A távközlési üzemben egy térkép jelzi, hogy az egyes városrészek bekötésére mii­kor kerül sor, s azt is leol­Tiba István utca közötti há­lózatot, fektetik le. Ugyan­csak a IV. negyedévben szá­míthatnak a telefonhálózat — Ennek a szálnak a bekötésével valahol megszólal egy új készülék — mondta Vancsó Szabolcs műszerész. (Fotó: Perl Márton) vashatjuk róla, hogy jelen­leg hol folynak a munkála­tok. — Pillanatnyilag a Cifra­kapu utcában (13-tól a 47. számig), a Rákóczi úton (60- tői a 64. számig), a Vallon utcában (1—17, 6—12 szám között, s a Zalka Máté ut­cában (a 60 és a 66. szám között) tudunk bekötéseket végezni a Csebokszári-város. részben. Itt az év negyedik negyedévében tudjuk foly­tatni a munkát. A Szarvas Gábor utcában, a Remenyik Zsigmond utcában, a Hajdú­hegy egy részén, valamint a Lenin úton (Szálloda utca— Mikszáth Kálmán utca—vas­úti bejáró közötti részen) dolgoznak a hálózatépítő szerelők. És a további sorrend: az esztendő első negyedévében kerül sor az említett, Lenin úti rész (Sas útig) bekötésé­re. A második negyedévben a Kossuth Lajos utca—Vjé- csey-völgy—Ráckapu tér— Beloiannisz utca által hatá­rolt városrész lesz a mun­katerületük a szerelőiknek. A harmadik negyedévben a Hajdúhegy további részében végzik el a bekötési munká­latokat, a negyedik negyed­évben pedig a Csebokszári- városrész Ráckapu—Cifra­kapu tér—Kővágó tér és a lefektetésére a lajosvárosi részen lakók, így a Sas út és a NUgyváradi út közötti ré­szen, illetve az ifjúsági la­kótelepen élő telefonigény- lök. Az ú.i Crossbar-központ belépése óta egyébként nem­csak az egyéni telefon,háló­zat gyarapodott, hanem a nyilvános állomások száma is: a Szépasszony-völgyben, a Szederkényi N. utca és a Szovjet,hadsereg utca sarkán, a Grónay-tömbben, a Lenin út 142. szám ház előtt, az Albert Ferenc utcában, a Sas úti munkásszálló előtt, a Gólya utcai lakótelepen és a Móricz Zs. utca—Garay ut­ca sarkán állítottak fel fül­kéket. A tervek szerint to­vábbi tizenegy nyilvános te­lefonállomást kap a város: Csebokszáriban hetet, az Egészségház utcában, a szín­háznál, a Pagonyi utcában é» a Faiskola utcában állí­tanak fel egy-egy fülkét. S még egy adat a telefon­nal kapcsolatban: az új ren­delkezés után — 6 ezer fo­rintra emelték a készülék beszerelési árát — mind­össze 25-en vonták vissza az igénylésüket. (szilvás) n KGST és Magyarország 5. Á fogyasztók javára A hazai kirakatokat né­zegetve, a baráti or­szágok termékeinek gazdag kínálata köszön vissza ránk. A szovjet órák, porszívók, televíziók, az NDK háztar­tási gépek, konyhafelszerelé­si eszközök, a lengyel, a bol­gár zöldség-gyümölcs kon- zervek, a csehszlovák ház­tartási felszerelések —. hogy csak néhányat említsünk — a mindennapos életünk ter­mészetes, megszokott árui közül. Ha egyik-másik cik­ket átmenetileg nem lehet kapni, bizony azokat a hi­ánycikkek között tartjuk számon. De ez fordítva is igaz. A moszkvai, berlini, prágai, varsói áruházakban, szaküzletekben sok és szép íasssar aruval lehet talál­kozni, amelyek már régóta elnyerték a vásárlók bizal­mát. Szívesen vásárolják A sokrétű választék arra utal: a szocialista országok­ban az elmúlt harminc esz­tendőbén sokat tettek az úgynevezett „B” szektor fej­lesztése érdekében. Csak né­hány jellemző adat. 1950- ben a KGST-országok gép­ipara még csak minimális mértékben gyártott tartós fogyasztási cikkeket. Hűtő- szekrényből például mind­össze 10 ezer darab készült. Órából 3 millió darabot bo­csátottak ki az üzemek. A személygépkocsi-gyártás pe­dig összesen 97 ezer autóval „büszkélkedett” 1977 végén pedig a szocialista közösség országaiban 8,5 millió hű­tőszekrényt, tízmillió tele­víziókészüléket. 42 millió karórát állítottak elő. A gazdag választék másrészt viszont azt igazolja, az or­szágok közötti kereskedelem lépést tartott a termelés bő­vülésével. Vagyis, ahogy megjelentek az egyre újabb cikkek az egyes országok­ban, rövid időn belül a partnereknél is lehetett azo­kat vásárolni. Más kérdés azonban, hogy a dinamikus termelésnövekedés és forga­lombővülés ellenére vannak olyan baráti országokén' származó importterméke' amelyekből szívesen vásár-' nának többet a jelenle mennyiségeknél. Ilyen pé! daui a személygépkocsi, vagy az automata mosógép, szte- reorádió. (Személygépkocsi­ból például a közösség or­szágaiban 1977-ben összesen kétmilliót állítottak elő. Ha­zánk mintegy százezer La­dát, Trabantot, Wartburgot, Polski Fiatot, Dáciát és Moszkvicsot importált part­nereitől. Hiába voll: igény nagyobb mennyiségek beho­zatalára az egyik vagy má­sik korszerű cikkből, az ex­portőrök nem tudtak többet szállítani a minden piacon jól értékesíthető termékek­ből. Hasonló a helyzet jó néhány magyar könnyűipari, élelmiszeripari és egyéb fo­gyasztási cikk esetében is.) Jogos a szakemberek fel­vetése, hogy ezek a problé­mák gyorsabban megoldód­hatnának, ha a korábbi években több gondot fordí­tottak volna a szocialista országok a fogyasztási cik­kek gyártására • a tudatos munkamegosztás fejlesztésé­re. Miközben a kereskedel­mi együttműködésben látvá­nyosan előreléptek, a terme­lési kapcsolatok építése el­maradt a lehetőségektől. Kedvező példák Kedvező példák — igaz, kevés — természetesen ezen a területen is akadnak. A személygépkocsi előállításá­ban— főleg a Ladáknál é- n Polski Fiatoknál — az ér­iekéit országok között -ok 'Haló kooperáció van " • és '.egységek és alkatrés-e1 gyártásában. Az élelmiszeripar terüle­tén az egyik legfigyelemre­méltóbb kezdeményezés a borszakosítási egyezmény, amely 1985-ig érvényes. A részt vevő országok előre egyeztették, milyen mennyi­ségű bort kívánnak impor­tálni a partnerektől — köz­tük hazánktól is. Lényeges az is, hogy megállapodtak a kiszerelésben is — tehát, hogy mennyit exportálunk palackokban, mennyit hor­dókban. Ez a szerződés elő­nyös a termelő országoknak, hiszen biztos elhelyezési pia­cokra építheti terveit. Ked­vező olyan szempontból is, hogy a vevők igényének megfelelően felkészülhet a palackozókapacitás bővítésé­re. Az importőrök számára kedvező, mert pontosan tud­ják, hogy az adott évben milyen mennyiségekkel szá­molhatnak. A textil- és konfekcióipar­ban több éves múltra te­kint vissza a várható divat, közös elemzése, meghatáro­zása. Az itt kidolgozott irányzatok hozzásegítik az egyes országok termelővál­lalatait aihhoz, hogy folya­matosan, a vevők igényéhez tudjanak igazodni. A ' fo­gyasztók nyereségé: gazda­gabb lesz az üzletekben a választék, többféle modell közül választhatnak. Ms'ámoliák v emaridást cialista országok szorosabb együttműködése érdekében. A bú torvasalások a terme­lés bővítése óta mindenütt komoly gondot jelentettek, amit csak tőkés országokból származó importtal lehetett megoldani. A kidolgozott ja­vaslatok szerint, amelyek­nek valóra váltása megkez­dődött, az érdekelt országok szakosodtak a legkeresettebb típusok előállítására és már megkezdődött ezekből a ter­melés is. A következő időszakban sok és előreláthatólag nem könnyű feladatot kell meg­oldani, hogy gyors ütemben felszámolják a fogyasztási cikkek termelésében a gyár­tásszakosítás gyengeségéből származó elmaradást. A kor­szerű munkamegosztásnak megfelelő együttműködésre valamennyi területen sok le­hetőség van. Az élelmiszer- iparban például az egyik megoldásra váró probléma a húsáruk töltéséhez szűk-1 séges korszerű fehérje alap­anyagú csomagolóanyag. A könnyűiparban ugyancsak valamennyi KGST-országot. érdekli és érinti a textilipa­ri alapanyaggyártás meg­nyugtató megoldása. Ezeknek a programoknak — és természetesen mások­nak is — kimunkálását gyor­sítja majd az elfogadás előtt álló fogyasztási cikkek ter­meléséről szóló célprogram. A nagyszabású terv valóra váltásában Magyarország is érdeket Faragó András Megtették az első lépése­ket a bútoriparban is a szó­1919, janua* 1*8., szunüK*

Next

/
Thumbnails
Contents