Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
laSorneksézőben Mi vitt bennünket a hatvani tanács osztályvezetőjével Karcagra? Miért szántuk rá a hét végét? Mi végből fagyoskodtunk úton, hideg vendéglőkben? Nemrég elindult valami a városban, s kiváncsiak voltunk a folytatásra. — Egy település emberi arculatához a korszerű lakóházakon, tetszetős intézményeken kívül más is tartozik. A művészet, az esztétikum megjelenése. Kevés a pénzünk, ezért a kicsi hasznosítása végett egy esztendeje szerződést kötöttünk a Képzőművészeti Főiskolával. Növeljük ösztöndíjalapjukat, ők ezt. frissen diplomázott művészfiatalok ki- sebb-nagyobb köztéri szobraival. domborításaival viszonozzák. Felavattuk már Balassi. Dózsa portréit, talapzaton a mártír pedagógus Farkas Imre mellszobra, Damjanichért most megyünk. .. ! Ezt Hatvan és Karcag közt, félúton, mondja Baráz Máté presszófeketére invitálva véletlen vendégünket. Szolnok megyei osztályvezető kollégáját. ★ Győrfi Sándor dús. fekete hajú, kemény kötésű fiatalember. Kun csikósivadék, apja a karcagi termelőszövetkezet ménesét szolgálta, amíg létezett. A művészpályára göröngyös úton jutott. Üvegszakon előbb iparművészeti gimnáziumban végzett, volt utána művelődési házi előadó, katona, díszítőszobrász, műszaki rajzoló. Ezután jött a Képzőművészeti Főiskola. Mikus Sándor és Somogyi József mesterek oltalmában. — Mindkettő meghatározó volt az életemben, mintázásom kialakulásában, ha egyáltalán beszélhet erről egy pályája kezdetén álló szobrász ! — szűri a szavakat kis bajsza alól. — Hogy mit kaptam tőlük? Mikus Sándor a műves kisplasztika iránt tett fogékonnyá elsősorban. Somogyi mester ugyanakkor mély humanizmusával, közvetlenségével hatott rám. S persze a szuggeszti vitása! Amikor korrigált, egyszerűen nem lehetett visszautasítani, mindent elhitt neki az ember. A műteremben gipszminták, vagy már kiöntött, cizellált munkák. Keresem bennük Mikjst, keresem Somogyit. Nincs nyomuk. S ez igy jó. Az igazi mester szellemet szabadít ki a palackból. Nem a saját szellemiségét Kényszeríti tanítványaira ★ A fiatal művész ujja körbe iár. — Azott nagyapám, nagyanyám odébb apámék, maid néhány barát. Ki pádon. ki széken. Vagy éppen csak a feje. Kint élnek mind kint a tanyán. Kun vidék ez S egyszerű élet. A'ért igyekeztem leegyszerűsíteni a szoborépítést, a munkák vonalrendszerét is. Szóval. kicsit vissza a klasszikusokhoz, hogy legyen alap. legyen honnan indulni. Egyébként minden 1979. jajauáx 4., csütörtök dolgot magam csinálok. Mintázástól . a cizellálásig. Merthogy az öntést sem tartottam mellékesnek a főiskolán. Nem. mert tudtam. ha visszatérek szülővárosomba itt a helyi vezetők jóvoltából lakás, műterem várja kis családomat, de mivel már négyén vagyunk, nagyon fogni kell a pénzt. Én legszívesebben bronzba dolgozom. s az igen-igen drága. Hát így építettem kohót. miegyebet a másik helyiségben. Hogy pedig valamit lekopoghassak, elmondom a hatvani megbízás, az első köztérre kerülő szobrom, ami mind annyiunkban kitörölhetetlen emlék, s úgy él. akár az első igaz szerelem, nos. ez a Damjanich meghozta nekem a további lehetőségeket. Rendelt Nyíregyháza, ahol őszi művésztelepen öntök, tanítom a technikai kivitelezést. Érmeket kértek Szolnokra, Budapestre. .. ★ Amiért utaztunk, fagyoskodtunk, a végére maradt. Méltó záróakkordnak. Bizonyságaként, hogy a főiskola tanácsa, midőn Győrfi Sándorra testálta az 1848-as honvédtábornok arcmásának mintázását. jól választott. Az erőt. elszántságot sugárzó mű azóta meg is érkezett Hatvanba, március 15- én leplezik le a szakmunkásképző intézet előtt. S hogy mit ígér a városnak az 1979-re kötött újabb együttműködési szerződés? Előbb Mező Imre portréját a róla elnevezett lakótelep parkjában, majd a Tanács- köztársaság méltó emlékművét. Bízunk benne. mindkettő azon a művészi színvonalon őriz, emlékeztet emberre, eszmére, miként a karcagiak ifjú mestere szól mindannyiunkhoz Damja- nichával. Moldvay Győző Már késő este volt, amikor a kihalt utcán találkoztam örök barátommal, Mindig Alajossal. Mint valami málhás öszvér, úgy meg volt rakodva kosarakkal, zsákokkal, egybekkel. Kicsit zavart volt. s el akart surranni mellettem, de az üres utcán lehetetlen volt elkerülnie a találkozást. Kénytelen-kelletlen beszélnie kellett: —• Nagyon kérlek, erről a találkozásról senkinek egy szót se! Roppant kényes és kényelmetlen helyzetbe kerülnék. .. Egy pillanatra meghökkentem: vajon miféle összeesküvésbe, miféle titkok tudójává akar engem Mindig Alajos avatni? Talán valóban jóbb lett volna, ha nem Roclcy Színes amerikai álam Azt az álmot, hogy ebben a Csuda-Amerikában a földi szürke porból villanásszerűen a csillagokig lehet emelkedni, csak akarat és elszánás kérdése az egész — megint egyszer elmondjál íz amerikai filmesek. A Rockyban csak az egyik rész a jól megcsinált, kitűnően megrendezett mese. Az már más, az már egészen más. hogy mégis élmény és művészi hitele van. Es ezt mesén innen és rendezésen túl egy embernek lehet köszönni: Sylvester Stalloné' nak. ö írta a film forgató- könyvét és ő játssza a főszerepet. Nyilvánvalóan egyéni sorsának jellemző mozaikjai nyernek a vásznon új életet, meghintve a visz- szaemlékez’snek és az újra- álmodásnak azzal a csillogó mázával, amely az időbeli távolságból és a művészetből áll össze. Sylvester Stallone dicséretére legyen mondva és leírva, hogy erről a filmbéli hősről és sztárról eszembe jutott Karinthy Frigyes Tanár úr kérem!-je és abból is az a kisdiák, aki azt álmodja magáról, hogy fantasztikus tornamutatványai közepette emlékeket ad elő tudós hallgatóságának, mert ő a kisfiú mindenhez felsőfokon ért. Ez a Sylvester Stallone valóban művész és valóban egyéniség. Lehet, hogy stílust fog teremteni azzal a viszonylag szerény képességűnek látszó, nagy erejű figurával, aki romlatlanságá- ban és jobb jövőjének hitében elmerülve az élet mocskos oldalát is képes szol- gálni és eltűri, de nem szennyezi be magát. Látszólag nem vesz tudomást arról, hogy a világon ilyen és olyan csapdák vannak: eltűri azt hogy adottságai ellenére nincs a helyén, de amikor jön a szerencse, üstökön ragadja és kihozza magából azt, ami benne addig elásott kincsként hevert. Mondataiban és arcán sima kifejezések forognak le, mintha Philadelphia külvárosában a legszürkébb ma- dát röppenne elénk a kültelki sarokból. Iszik is, szájai is tisztességesen, de van ereje és képessége lélekben ahhoz, hogy a csúnyaszájú tinédzserlányt erkölcsi oktatásban részesítve hazakísérje, mert szeretné, ha a lány nem züllene el. És ő? Szemérmes és gátlásos. Az már szinte természetesnek tűnik, hogy a menedzserét kidobva fogadja vissza, az igazságot úgy szavalva el neki, hogy gátlásait is feloldhassa, baráti szívét is megmutathassa. A kontraszt a fiú magatartása és környezete között óriási, ám a tilm mindezt képes elhitetni a nézővel. Ügy érezzük a film pergé- se közben, hogy a főhős körüli jellemek is megismételhetetlenek, őlményszerűek valamennyien. Adrian a szemüvegével és sapkájával, Paulie remek frizurájával és földön csoszogó ostobaságával, ugyancsak nagy szívével rokonszenves, és Mickey is, akinek az a sorsa maradt, hogy árnyékban álljon, de közel a fényhez. A rendező. John G. Avild~ sen, mint mondani szokták, az isten lábát fogta meg ezzel a, Sylvester Stallonéval. Miatta kinyílt szemmel néztük végig ezt az újabb, színes amerikai álmot. Farkas András találkozom most vele, vagy nem veszem észre. Megkért, hogy segítsem le a csomagjait. majd lezökkent egy szemétgyűjtőnek használt virágtartó vályúra, s gyónni kezdett: — Bizonyára csodálkozol, mit keresek én ilyen kései órán az utcán, honnan cipelem ezeket az istenverte csomagokat. Nos, a csomagokban friss zöldség, meg gyümölcs van. Kiskertek gazdáitól szedem össze, igaz, nagyon drágán, de megéri. Szép, mutatós. friss áru, ilyen nem terem akárhol. Ez az egyik kosár szilvával van tele. Mézédes. Egy másikban őszibarack van. Abban meg pár kiló gyenge kukorica. Abból néhányat megfőzünk, holnap az lesz az ebéd utáni csemege. Hiába, más az íze a saját termésnek. .. Kérdően nézhettem rá, egy pillanatra zavarba jött, de rendületlenül folytatta: — Persze, nem saját termésem, de már annyira beleéltem magam, hogy úgy eszem ezeket a gyümölcsöket és zöldségeket, mintha sajátom volna. Ugyanis nekem is van egy kis hétvégi telkem, amin megteremhetne ez, meg az, mindenféle gezemice. miegymás. De én pihenésre vettem a hétvégi telkét, immár a másodikat, ném kifáradni' akarok ott szombaton, meg vasárnap. Viszont a munkahelyemen nem merem bevallani, hogy én a hétvégét nem aktív pihenéssel, hanem a pihenőtelkemen való régi értelmű pihenéssel töltöm. Így hát én szombaton és vasárnap bizony napozok, olvasgatok, rádiózok kis telkecskémen. este meg megveszem ezeket a kellékeket néhány ismerős termelőtől. Arra gondoltam, hogy Mindig Alajos most éppen azon a hajszálnyi határon egyensúlyoz, ami a lángészt az őrülttől elválasztja, amikor kis hatásszünet után folytatta: — A korábbi pihenőtelkemet a munkahelyi kollektívával közösen kaptam. Amikor hajdan parcelláztak a Frászkarika-dűlőben, ott jutott néhány hely a Ködté- nyesítő Vállalatnak, azaz a munkahelyemnek. A sorsolás szeszélye az osztályvezetőm telke mellé jelölt ki engem. Így hát nem elég a képét néznem, meg a társaságát élveznem egész héten, még a hétvégi pihenőn is őt lássam. Ráadásul az ő túlsó szomszédja meg a főnök, az igazgató volt. aki állítólag kertészkedő természetű ember. Minden hét végén rövidnadrágot húz é' kapirgál a kertjében. Tga/ bátyáiul rendben is van az a kis porta. Hét közben a Miért...? HÄT HOL BÁNTHATNÁNK egymást, legjobban, mint éppen a bíróság előtt? De — hol szerethetnénk jobban egymást, mint éppen a bíróság előtt? Számos példa utal arra, hogy az emberek a bíróság elé citálják egymást valamiért. Ott aztán dűlőre jut a peres kérdés, vagy pedig a „dűlő előtt” megszületik a békesség, létrejön az az állapot, amelyre tulajdonképpen már korábban szükség lett volna, s amelyet fölösleges volt a bíróság által szentesíteni. A statisztika szerint az Egri Járásbíróságnál a magánvá- das ügyek legalább 80 százaléka béküléssel végződik, s ebben nemcsak a megelőző, az úgynevezett békéltető tárgyalás eredményessége szerepel, mert vannak, akik a bíróság előtt jönnek rá, hogy a pereskedésnek nem volt értelme. Békességről van szó. Arról, hogy az emberek szeressék egymást, bár egyes családoknál nem szerepel napirenden a békesség gondolata. Kiásták a csatabárdot: például az apa feljelenti a fiát, vagy a fiú jelenti fel az apját valamiért. Beszélhetünk arról is, hogy a családon belüli pc-’k nagy többsége olyan kérdéssel foglalkozik, mint az örökség, s ilyenkor tudjuk, hogy nem az elhunyt iránt érzett kegyelet miatt ragadtak tollat, vagy fogadtak ügyvédet, s kapaszkodtak a paragrafusokba, hanem azért, mert a másik rokon azt az ezüstnek vélt gyertyatartót magának vindikálta. És mi lesz ebből? Embertelenül rossz, és embertelenül kibírhatatlan hercehurca. Sokkal többe kerül, mint a per tárgyát képező érték. Érdemes ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy nemrégiben folyt olyan peres eljárás, amely telekvitából alakult ki két szomszéd között. Ezek a szomszédok korábban éltek-haltak egymásért. A mezsgye viszont elképzelésük szerint valamelyikük rovására képez határt. Mi van ilyenkor? Megyénk büntető, vagy polgári eljárásai sok érdekes adalékot tudnak erről. Az utóbbi néhány esztendőben két olyan esetről is tudósított lapunk, amikor éppen ilyen, szinte négyzetcentimé- ternyi terület miatti vita kapcsán ragadtak „fegyvert” az ellenlábasok, s halt meg közülük valaki. Említettük a magánvádas ügyeket. Például felépítettük Egerben, a megyeszékhelyen a nyugdíjasok házát, ahol sok egyedül, vagy máso l magával élő idős ember lakik. Volt per nem is olyan régen, amikor az egyik nyugdíjas család beperelte a másik nyugdíjast — egyedülálló volt — azért, mert kutyát tartott otthon. Mi azt mondjuk a bírósággal együtt, hogy társaságra mindenkinek szüksége van, vagy mondjuk azt a felperessel együtt, hogy az az egyedül éló ember már a kutyának se kell...? Pereskedtek, mert) a másik ugyancsak nyugdíjas család — ők ketten volp tak — nem szereti a kutyát SAJNOS, PERESKEDÉSEK családon belül is elő-; fordulnak. A legmagasabb számban azok szerepelnek — akik éppen családot bontanak fel. S vitatkoznak azon, hogy hol legyen a gyerek. Igaz, az új családjogi törvény ezt a kérdést hosz- szú évekre és nagyon jól a helyére tette. De az is igaz, hogy az ilyen jellegű jogvitáknál nehéz valóbari úgy helyére lenni a dolgot, hogy éppen a szenvedők — például a gyerekek — a legjobb helyen maradjanak. Ugyan-; ez a törvény beszél arról is, hogy miképpen kell eleget! tennünk a szülőtartási kötelezettségeknek. Nagyon kép vés, szinte elenyésző azoknak a kereseteknek a száma, amelyek a szülőtartással kapcsolatban indultak meg. Lep hetne több is! Véleményem szerint, legalább annyi tartási pert lehetne indítani aa idős emberek, pontosabban az idős szülők érdekében, mint amennyit indítunk a gyermekek érdekében. AI gyermekeket könnyű állami gondozásba venni — mond-j juk. A szülőket is lehet álJ lami gondozásba, azaz szociális otthonba helyezni. KI látogatja a szociális otthonban elhelyezett szülőt...? Ea ki látogatja az állami gondozásba vett gyermekeket?i Sokféle kérdést tehetnénk még fel, hogy miért citáljuk egymást a bíróság elé. Vajon érdekes-e, hogy például a becsületsértési és egyéb perek főképpen az idősebb korosztályúak között folyp nak, az „a majd én megmutatom” forma tulajdonképp pen a fiatal korosztályra már nem jellemző. Büntetői .perekben is — ami a ma-; gánvádas eljárásokat illeti — a fiatalkorúak kevesebb számban szerepelnek a bíró-, ság előtt, mint az idősebbekj Egymást citáljuk a bíróság elé vélt sérelmekkel. Olyan sérelmekkel, amelyeket tulajdonképpen egy értelmes beszélgetés során is meg lehetne oldani. Itt vannak a mezsgyeviták, az örökségek, vagv akár a kutyaugatások.1 Örökség csak addig van, amíg valaki élt és valaki meghalt. Mezsgyevita addig van, amíg az a néhány négyszögöl ide, vagy oda került.’ És családi vita is addig van, amíg észre nem vesszük, hogy tulajdonképpen a p°- rés fél nélkül, a peres fél szava, gondolata nélkül a másik peres fél nem is lép tezhetne. TUDUNK-E egymás mellett élni? Kátai Gábor vállalati sofőr másodállásban dolgozik rajta a családjával. a főnök meg hétvégeken úgy tesz-vesz, mintha ő dolgozna. Olyan nagy reklámmal szed le' öt körtét, mintha a tokaji hegyet mozgatná meg, ha meg kapával gyomlálgatva éppen a kapor szárát vágja el valami dudva helyett, hát olyan büszke rá, mintha rá lehetne bízni az egész magyar mezőgazdaság felelős gyomirtását. Mindenesetre ő aktív pihenő, Az osztályvezetőm az igazgatót látva ugyancsak serénykedő lett. Mindig korábban kint van, mint a főnök, ás, kapál, sarlóval szöszmötöl, fára mászik egy marék szilváért, meg egészében nyüzsög, hogy a főnök lássa csak, micsoda korszerű ember ám 6. De ez nem elég. Engem is arra biztatott, hogy ne napozzak a nyugágyban, meg a f l 'ön. hanem ültessek gyümölcsfát, meg termesszek epret, meg hagymát, meg mit tudom én, miket. Én meg úgy szeretek pihenni, hogy pihenek. Néhány hónapig nyúzott, többnyire már ki sem mentem a telekre, az elmúlt őszön meg bejelentettem, hogy jutányosán átadom a telkem, mert a sógoromnak aki a Felhő- my esítő Vá 11 a' a í n á 1 ügykö- dik. van egy télké a Jó- mésszi-dűlőben,. s annak a szomszédságában van egy már fásított parcella, amin közösen gazdálkodnánk. Sógorom ugyan nincs, de megvettem ezt a messzi telket, ami szép füves, napsütötte, van rajta két akácfa is, ami árnyékot ad, ha kell. Itt aztán nagyokat pihenek a családommal. néha baráti családokkal szalonnát sütünk, jól megvagyunk, — No és a gyümölcs meg a zöldség mire való? — böktem a csomagokra a szop anemmel. — A munkahelyemen úgy tudják, hogy nagyszerűen gazdálkodom. Hétfő reggeleken mindig viszek kóstolót a legfrissebb termésből, rreg mutogatom az átvételi cédulákat, mennyit kaptam a boltban a beadott termésért. Mert a javát kora reg >,el oda viszem. Alig fi elei: á valamit, s a válHIütomnál is megvan a renomém, szorgalmas, az aktív' pihenj jel hasznosan gazdálkodó embernek tartani k. Bizon; ra a minősítésemig is beírji';. Felszedte a csomagokat és nehézkesen elindult. Én meg arra gondoltam, hogy ez a Mindig Alajos nem elveszett ember. Csak egy kicsit gerinctelen. Viszont nem ő aa egyetlen, akinél a gerincte- lenségnek megei a gyümölcse. Benedek Miklós \ 4 öntés előtt... (Fotó: Szabó Sándor)
