Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-17 / 13. szám

Nevelés az óvodában (3) Eredmények, gondok megyénkben Az andornaktályaiak vá­gya teljesült, mert nemcsak segítséget vártak. hanem tudtak áldozatot is hozni. Az általuk választott út má­sok számára is megfontolan­dó. hiszen az igények növe­kedésével — pénzügyi ne­hézségek miatt — nem tart­hat lénést a fejlesztés üte­me. Így bizony szükség lesz arra. hogy a helyi erőforrá­sokat is kiaknázzák, s szá­mítsanak a vállalatok, az üzemek és a lakosság önzet­len támogatására. Többek között erről is szó esett a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának keddi ülésén, ahol az óvodai ellá­tottság helyzetét, a gyermek- intézményekben folyó peda­gógiai munkát vitatták meg. a sok is kevés A negyedik ötéves terv során — a nók foglalkozta­tottságának gyors növekedé­sével. valamint a gvermek- gondozási segély és más szo­ciálpolitikai intézkedések ha­tására — megyénkben is egyre több szülő kérte fiá­nak—lányának felvételét. A jogos óhajokat — a lehe­tőségekhez képest — igye­keztek figyelembe venni. Ezt jelzi az is. hogy amíg 1971-ben csak 6313 apróságot fogadhattak az óvodákban, addig 1975-ben már 8057-et. Ez annak is köszönhető, hogy a községi tanácsok is a pénztárcába nyúltak, s nemcsak a felülről jött ösz- szegekre alapoztak. Az egészséges folyamat nem lassult 1975 után sem, hiszen 1980-ig 2300 új hely létesítését irányozták elő. Menet közben azonban ki­derült. hogy a sok is kevés, s ezt a tempót is fokozni kell. ezért elérik a 3400-as szin­tet. Szőkébb pátriánkban je­lenleg 147 óvoda működik. Huszonöt településen azon­ban még nincs. Az meg­nyugtató. hogy hat helyütt — Noszvajon, Egerbaktán. Nagyvisnyón. Bükkszenter- zsébeten. Hevesvezekényben és Tarnazsadányban — már hozzáfogtak a kivitelezési munkálatokhoz. Zsúfoltság a városokban A fokozott törődés érdeme az. hogy a 3—6 éves korúak mintegy hetvenegy százaié" kát felvehették. Ez lénveges előrelépés, mert 1970-ben még csak az 53 százaléknál tartottunk. A helyzet a városokban még súlyos. Bár a helyek száma — ez 1979 januári adat — 951-gyel több. mint tavaly volt. mégis az elutasított ké­relmek száma az 1978-as 1550-ről 2023-ra növekedett. Emellett a zsúfoltság is igen nagy: a megyeszékhelyen 1979. január 17« szerda 149. Gyöngyösön 145. Hat­vanban 125 százalékos. Nem kell azt sem bizonygatni, hogy ez a nevelői tevékeny­ség hatékonyságát is csök­kenti. Az a jó hír. hogy Eger­ben és Gyöngyösön — bele­értve a szükséglétesítménye­ket is — az elkövetkező esz­tendőkben nagyobb arányú fejlésztés várható. A terven felüli hatszáz hely létesítési é* fenntartási költségeit a megyei, illetve a helyi tanácsoknak kell meg­teremteni pénzmaradvány vagy többletbevétel terhé­re. Ez mindenképpen szüksé­ges. mert a legindokoltabb kívánságokat feltétlenül tel­jesíteni kell. Jó személyi adottságok Az óvodák felszerelése ál­talában megfelelő. Különös­képp korszerűek az utóbbi években átadottak — Az épületek többsége azonban régi. A helyiségek szűkek, kifogásolható a fűtés, a vi­lágítás, a konyha állapota, mérete. Épp ezért a felújí­tásról sem szabad megfeled­kezni sehol sem. A szakképzettség aránya javult. Pillanatnyilag az óvónőknek csak 13 százalé­ka képesítés nélküli. Ez az­zal magyarázható, hogy a Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola óvónői tagozatán már több osztály végzett. Kell is a sokoldalú tájé- kozódottság, hiszen az in­tézményeknek nem a gyer­mekmegőrzés az alapvető feladata — s ezt a már em­lített nevelési program írja elő —, hanem az iskolai életre való előkészítés. A játék, az ének mellett polgárjogot nyert az anya­nyelvi, a környezetismereti anyag, a testedzés, az egész­séges életmódra szoktatás, a közösségi élet alapvető nor­máinak előfogad tatása. Az utóbbi nyolc év ta­pasztalatai a téren igen kedvezőek szűkebb pátriánk­ban is. Jó kapcsolat formá­lódott a családokkal, az alsó tagozatos pedagógusokkal. Mindenütt arra törekszenek, — s ezt a tanácsok is szor­galmazzák —, hogy mind több cigánygyereket vegye­nek fel, hiszen így hama­rabb behozhatják mostoha környezetükből hozott le­maradásukat Gondoltak az úszás okta­tására is. Egerben és Gyön­gyösön az óvodások hatvan százalékát tanították siker­rel. Jó néhány helyütt meg­oldották az iskolába kerü­lők látás- és hallásszűrő vizs­gálatát. Jól halad a közlekedés — érzékenység kialakítása, s a beszédhibák felszámolása is. Logopédushálózat hiányá­ban az óvónők sajátították el — speciális tanfolyamo­kon — a legszükségesebb tudnivalókat. A nevelési program itt is bizonyítja létjogosultságát. Emellett az is igaz, hogy, ha a tárgyi feltételek sok­kal jobbak lennének, ak­kor még rangosabb sikerek­kel büszkélkedhetnénk. Ezért érdemes az ún. intéz­mények létesítéséért kardos­kodni, felhasználva erre a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségeket is. Pécsi István • • > • • Mister MacAreck ^ üzletei jer * •«. 1 _L \ \ • • *4 (Fordította: Bába Mihály) 9. Az üzlettulajdonos ma­gányos ember volt. Min­denesetre a szomszédok, a vásárlók és az eladók, a szállítók közül, soha senki sem hallott semmit Tomlin- son úr családjáról. Egy ki­csiny lakásban lakott a kö­zelben. Nagyon szerényen élt, sőt szegényesen öltözött. Mindenki úgy vélte, hogy a papírárubolt vezetése csak kényelmes póz. Ennek az öregembernek a tulajdon­képpeni elfoglaltsága az uzsora volt és a föld alatti világ legkülönbözőbb vállal­kozásainak finanszírozása. A szerény bolt tulajdonosa mindig tudott klienseinek komoly összeggel szolgálni, hacsak biztosítva látta a magas kamatot és a megfe­lelő biztosítékot. Értéktár­gyakat is vásárolt, nem kér­dezte származásukat. So­káig nézegette a drágaköve­ket. vagy a nyakéket. aztán felajánlotta az összeget. Ál­talában ez az összeg leg­alább kétszer kisebb volt, mint amennyit az eladó re­mélt árujáért. De ered­ménytelen volt minden al­kudozás. Tomlinson úr nyu­godtan elmondta, hogy hosszú névsora van, olyan ékszerészeké, akik készek a piaci árnak megfelelően megvásárolni az értéktár­gyakat, egyszóval sokkal többet fizetnek annál az ár­nál is, amit a ..tisztelt el­adó” kért. Csak egy felté­telük lenne. — ezek az urak követelik a származási iga­zolást. ezenkívül minden nagyobb üzletükről értesítik a megfelelő hatóságot. és kereskedelmi könyvükben is feljegyzik az eseményt. Az üzlet tulajdonosa ilyen fel­világosítás után általában elérte célját, az általa mon­dott összegért megkapta az értékes árut. A londoni rendőrség sej­tette. hogy mi történik ott. Néhányszor különböző ürüggyel házkutatást tartót­Látogatéban egy műtermes lakásbem kezdés A műtermet szeretném látni, azt, hogy az elképze­lések miként íródnak az anyagba. Am a hatalmas te­rem egyelőre raktárként sze­rénykedik. — Hideg is van, na meg egyelőre asszony nélkül va­gyok — kapom a magyará­zatot. — A napokban szüle­tett meg harmadik gyere­künk, egy kislány és egy fiú után még egy Lányka, Imo­la. Úgyhogy a rendcsinálás még várat magára. A fej azonban dolgozik. A legközelebbi tervek, ötletek kerülnek szóba. — Szeretnék mielőbb be­kapcsolódni e vidék művé­szeti életébe. Már van egy megbízatásom. Többedma- gammal a Mátra és Bükk tájvédelmi körzetének egy- egy jelentős pontjára terve­zünk majd a természethez örömei illő alkotásokat LeghanvH rabb ennek kezdek nelrij Aztán szomszédaimmal ké* szülünk egy bemutatkozó tárlatra is, amely talán már­ciusban lesz. És még egy. .1 a helyi népi faíaragócsópor# a gyereknapra fölajánlott« egy játszótér kialakítását. Szaktudásommal ehhez i» igyekszem hozzájárni ni. Félbe kell szakítani a be-’ szélgetést a „ház kórül” sola a tennivaló. Be kell íratni a nagylányt iskolába, számba venni, mi minden vár ga­ranciális javításra, látogató-' ha menni a kórházba, na ás erre a napra még hátra van egy megbeszélés is a fafa­ragó stúdiósokkal Hát igen, még csak né-J hány hét telt eb de már las­san indul a munka. (németi) Magasles a Kékes alatt Sxalay István vadásztörténetei Az á Az elmúlt esztendő végén három műtermes lakást ad­tak át a megyeszékhelyen öt képzőművésznek. Bár a kulcsátadás óta még csak rövid idő telt el, s a lakók csak félig-meddig költöztek új otthonukba, a friss falak közt már ott vibrál az a faj­ta öröm is, amelyet a meg­érkezés, az újat kezdés örö­mének szoktak nevezni. Er­ről beszélgettünk Dohnál Ti­bor festőművésszel, aki Ceg­léd, Pécs. Budapest és Győr után választotta Egert a le­telepedéshez. — Amióta 1969-ben elvé­geztem a főiskolát, elég sok­felé megfordultam — mond­ja, miközben befelé invitál. — Arról azonban szó sincs, hogy úgy vélném, a változa­tosságot csakis a költözkö­déssel lehet elérni. Én első­sorban a munka mozgalmas­ságát, az új lehetőségeket szeretem. A szavakat a tények iga­zolják. A művészt kritikusai műfaj nélküli alkotóként szokták emlegetni. Hiszen egyaránt otthon van a fes­tészetben. a szövésben, a grafikában. Két esztendeje egy plasztikai kiállítás fő­díjasa lett, de a fémeket is szívesen megmunkálja. — Az utóbbi időben az- kezdett intenzíven foglalkoz­tatni, hogy a művészetet ho­gyan lehet a mindennapokba építve, a mindennapok em­beréhez közelebb hozni :— folytatja a megkezdett gon­dolatsort. — Meggyőződé­sem, hogy a múzeumok, képtárak anyagai csak rit­kán válnak a többség szel­lemi kincsévé, hiszen kevés embernek van olyan isme­rete, amely e szépségeket él­ménnyé tehetné számukra. Valahol talán ott kellene kezdeni, hogy szép legyen a közvetlen környezet is: a tér, az utca, a park, a kirakat... Miniatűr hitvallás, és egv program vázlata néhány szó­ban, egyúttal válasz arra is, mi vonzotta Egerbe. — Engem most a képző­művészet és az építészet kapcsolata érdekel a legjob­ban, Néhány éve megkezd­tem egy olyan képi és plasz­tikai rendszer kidolgozását, amely nagyüzemi módszer­rel is gyártható, mégis meg­felelő környezettel egyénivé, jellegzetessé teheti az épüle­teket. Ügy éreztem, itt olyan városrendezési, építkezési tö­rekvések vannak, amelyekbe magam is bekapcsolódha­tom. Szalay István most meg­jelent könyvéből (Magasles a Kékes alatt — Mezőgaz­dasági Kiadó. 1979.) azok is megismerhetik a vadászat valódi arcát, akik soha nem fofl'ak a kezükbe puskát, nem virrasztottak nyiladé­kok mentén, vágások szélén, nem cserkeltek kora hajna­lokon kilométereket „féde- rezve” hóban, sáros-puha avarban, jeges ösvényeken. Megismerhetik a természet, áz erdők-mezők világát, a vadak szokásait a vadász sikereit és kudarcait A fel­fedezés örömével veheti kézbe a 27 elbeszélés, va­dászeseményt megörökítő leírásokat tartalmazó köny­vecskét mindenki. Természetrajongó, terrhé- szetjáró vadászember a kö­tet írásainak szerzője, aki remek mesélő kedvvel meg­áldott. Az írások fő erőssége kétségtelenül a stílusuk. Tömör. ízes népi kifejezései, jó humorra valló .TJlusfordu- latai, metafórái és hasonla­tai sohasem erőltetettek. Honnan fakad természet­szeretete, mesélő kedve? Erdész-vadász volt az édes­apja, az ő emlékét idézi a kötet több (történet“ (Málna- érés. A gáborkái bak stb.). ezek a legsikerültebb, leg- meghatóbb, áhítatot keltő írásai. A Bükk erdőkkel övezett vidékén született, s / élt ált sok-sok izmi ma* eseményt, hiszen már 13 éves korában elejthette első nagy vadját, egy öreg ózba-í kot. Amint írásai is igazolják# türelmes, kitartó megfigye­lő, a cél követésében kér“ telhetetlen, ikonok, eltérít* forietlen Igazi vadász- é* írótulajdonságok ezek nála-. Ismerem, mint vadászem*1 bért. s így tudom róla: h* úgy-ahogy eltalálta a va­dat nem elégszik meg enr* nyivel, nem nyugszik bel» abba. hogy a vérveszteség­től előbb utóbb úgyis elhull valahol. Nem, 6 korrigálj« a lövését, amíg pontosan » vad szívébe talál. így van ez első kötetében közre- ' ado'it elbeszéléseinek témá­jával is. (Az írások nagy többsége megjelent a Nép­újság hasábjain.) Nem éri be azzal, hogy „felveti”, s úgy-ahogy megragadja őket. Szívósan nyomon követi té­máit. amíg meg nem talál­ja a legelőnyösebb „lőál- lást” ahonnan „célba küld­heti” a legpontosabb gondo­latot és kifejezést. Higgadt­ság, fegyelem, pori osság iel- Iemzi. A vadász jó iskolá­ja. Amint első kötetének írásaiból megítélhető, vadá- sziasan szólva: útra nyíló ösvényen indult el — biztos nyomon van. Pataky Dezső tak az üzletben és a tulaj­donos lakásán. Azonban nem találtak semmi gyanú­sat. A páncélszekrény ko­moly összeget rejtett magá­ban és nagy összegű érték­papírokat, de Angliában az egyikből is, a másikból :s lehetett mindenkinek. Szó­val, semmi gyanúsat nem találtak. Megfelelő kapcso­lata révén — időben értesí­tették a hatóság látogatásá­ról. Egy délután kinyílt az aj­tó. s a fölészerelt csengő fellármazta a tulajdonost, aki szokása szerint a szobá­ban üldögélt. Az üzletbe egy szerényen öltözött em­ber lépett be. Látszatra lon­doni munkásnak vélte. Hó­na alatt egy flanelldarabba burkolt hegedű volt. Letet­te a pultra és kért egy cso­mag levélpapírt, tintát, tol­lat és pár darab ceruzát. Kért még egy rajztömbót és színes krétákat is a gyereke számára. A vevő elég sokáig vára­kozott. Még azt is elmesélte közben az üzletfulaidonos- nak. hogy asztalos, egy épí­tőipari cégnél dolgozik, az üzlet közelében. Hogy elég jól keres, de ez szezonmun­ka, így hát állandó munkát keres. És, hogy egyetlen szenvedélye van. hegedül. Éppen elromlott a hegedű­tokja. elvitte a javítóba és kénytelen gyermekpokroc- ban vinni a hegedűjét. Pe­dig a hegedűje nagyon regi. A nagyapja már gyerekko­rában játszott rajta. A na­póleoni háború óta a család tulajdona. Egyik őse. aki Wellington hadseregében szolgált. Spanyolországból, vagy Belgiumból hozta. — Zenekedvelő család va­gyunk. Közülünk mindig hegedül valaki — mondta a beszédes asztalos. — Én so­hasem tánultam. de minden melódiát eljátszom, amit egyszer hallottam. De a lá­nyom! Annak van aztán igazi zenei tehetsége! Elha­tároztam, hogy taníttatom. Még a tisztelendő úr is, aki a vasárnapi iskolát vezeti, azt mondja. hogy nagyon tehetséges gyermek. Tomlinson úr hallgatta a monológot, nem zavarta meg a beszélőt, de nem is szállt vele vitába. Nem volt beszédes, és általában nem szakította félbe beszélő vá­sárlóit. Jól ismerte az ilyen fajta embereket. Ha az egy­szerű munkás kibeszélheti magát, többet vásárol és másodszor fél Londonon át­vergődik. hogy a „saját üz­letében” vásároljon. Végre kiválogatta az ap­róságokat. A számla tizen­négy Schilling volt. A mun­kás zsebébe nyúlt, kivette a pénztárcáját és tenyerébe öntötte az aprópénzt. Meg­számolta a pénzt és a pultra tette. Sajnos, csak tizenegy schillingje volt. Lázasan át­kutatta zsebeit, de nem ta­lált benne semmit. Gond­terhelten fordult Tomlinson úrhoz, aki némán figyelte a pénzkeresési jelentet. — Hiányzik három schii- lingem. Nem tudom, hogy történt. Biztos voltam ben­ne. hogy több pénz van ná­lam. — Előfordul néha. — mondta az üzlet tulajdono­sa együttérzően —, egyszer felugrottam az autóbuszra és csak útközben vettem észre, hogy egyetlen fillér sincs rtálám. Kérem vegyen kevesebbet. Egyszerűen ne vegye meg ezt a rajztöm­böt és a színes krétákat. — Megígértem a fiamnak, hogy hazaviszem. A gyerek már néhány napja vár erre az apróságra. A többi árura is feltétlenül szükségem van. Mit tegyek? Tomlinson úr hallgatott. A vásárló egy pillanatig töprengett. Még egyszer át­kutatta a zsebeit, végül örömmel felkiáltott: — Itt hagyom önnél a he­gedűmet. és holnap. ha munkából jövök, elhozom a pénzt. — De hiszen én nem ve­zetek zálogházat. — Kérem. uram. ne uta­sítsa vissza! Nagyon ké­rem! Nagyon nagy szüksé­gem van ezekre az árukra! Az ö «g hegedű biztosan többet er. mint három Schilling. Elíekszik holnapig a felső üres polcon. Kérem, tegye meg nekem. — Rendben van — egye­zett bele a boltos. — Bár elvileg nem adok hitelt, ön­nel kivételt teszek. A munkás átadta a bol­tosnak a hegedűt, megkérte, hogy vigyázzon rá, óvato­san helyezze a polcra. Fog­ta a kis csomagot, meg egyszer megköszönte a tu­lajdonos udvariasságát és elment. Mister Tomlinson visszatért az üzlet mögötti szobába. De nem volt sokáig nyu­galom a kis boltban, mért ismét megszólalt a csengő és egy nő lépett bé, hogy kü­lönféle apróságokat vásárol­jon. Aztán ismét jött két vásárló. Majd megint vásá­rolt valaki. ... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents