Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-14 / 294. szám

#yM>AAAAAAAAAAAA/VSAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^A* ZERDA EST! KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Namíbia: választási komédia VAJON HÁNY NAPRA VAN SZÜKSÉG normá­lis körülmények között 400 ezer ember szavazatának összeszámlálásához? A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-két nap akár a többszöröséhez is elegendő. A dél-afrikai fajüldöző rezsim a Namí­biában tartott „szabad” választások után mégis úgy nyilatkozott, hogy a végeredményre legalább egy hétig várni kell. Vajon összeszámlálják-e egyálta­lán a szavazatokat? Akik valamelyest is ismerik Pre­toria „gyakorlatát” Namíbiában, tudják, hogy a kérdés felvetése nem légből kapott értesülésekre épül. Ellenkezőleg! Már a namíbiai választások eLső napján bejárta a világot a hír, hogy a fajüldöző re­zsim jó előre megfogalmazott egy levelet, amely­ben a „megválasztott” namíbiai vezetők a Dél-afri­kai Köztársaság katonai támogatását, magyarul: a törvénytelen megszállás további fenntartását kérik. Vagyis Pretoriában már akkor pontosan „ismerték” a választások végeredményét! AZ ÖTNAPOS VÁLASZTÁSI IDŐSZAKRA a húszezer fős megszálló csapatok létszámát ötven­ezerre duzzasztották. Az ország csaknem egymillió lakosa közül csak azok szavazhattak, akik a dél­afrikai politikát támogatják vagy legalábbis elfo­gadhatónak tartják Namíbiában. A mintegy száz­ezer fős fehér kisebbség tagjai közül mindenki, aki magával vitt legalább egy „feketét” szavazni, pénz­jutalmat kapott. A választások küszöbén nagyszabá­sú tisztogatási hadjáratot folytattak a Namíbia tényleges függetlenségéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO tagjai ellen és közülük mintegy százat őrizetbe vettek. Akiknek volt válasz­tási jogosítványuk, s mégsem kívántak szavazni, erő­szakkal kényszerítették az urnákhoz. S végül, hogy a választások „hitele” még meggyőzőbb legyen, 65 nyugat-európai és amerikai újságírót, politikust is meghívtak Namíbiába — Pretória költségére. EZEK A „VENDÉGEK” elsősorban azokból az Országokból érkeztek, amelyek a világszervezetben Namíbia függetlenségének a kikiáltását „szorgal­mazzák”: az Egyesült Államokból, Franciaországból, Nagy-Británniából, az NSZK-ból és Kanadából. Az ő „erőfeszítéseik” eredménye, hogy Délnyugat-Afrika népe a három évtizede várt szabadság helyett újabb megpróbáltatásokkal, még nagyobb terrorral kény­telen szembenézni. A dél-afrikai .külügyminiszter a választások küszöbén magával WrMheim ENSZ- fötitkárral is szemrebbenés nélkü1 közölte, hogy a 7500 fős ellenőrző és rendfenntartó erő, amelyet a világszervezet január közepén küldene Namíbiába a tavaszi valóban szabad választásak előkészítésére és lefolyásúk felügyeletére, túlságosan nagy és az idő­pont is korai. A kérdések kérdése most már az — írta a minap az International Herald Tribune című amerikai lap —, a Dél-afrikai Köztársaság valóban kész-e megengedni Namíbia népének, hogy a maga útját járja? A jelek szerint: nem. Kocsi Margit »»VWA^^^AA^^AAA/WV^AAAVV^A^VVVVWW^A^WV^^/^AWWVW^é/VVWSéA/ Ideológiai tanácskozás (Folytatás a 1. oldalról) Központi Bizottságának tit­kára egyebek között a kö­vetkezőket mondotta: „Korunkban a világ fejlő- désének meghatározó, alap. vető folyamata az átmenet a tőkés társadalmi rend­szerből a szocializmusba. E történelmi folyamat fő moz­gatói korunk forradalmi erői ; a kommunizmust, illetve a szocializmust épí­tő országok népei, a nem. zetközl munkásosztály, a nemzeti felszabadító moz­galmak. Mai világunk haladó erői­nek, sorában megkülönböz­tetett szerepet töltenek be azok az országok, amelyek népei a kommunista párt vezetésével felszámolták a kapitalizmust, és eredmé­nyesen építik az új társa, dalmat. A szocialista kö. zösség országainak gazdasá­gi, tudományos és katonai ereje, külpolitikája, az eny­hülésért és a békés egy­más mellett élésért vívott harcra kedvező lehetősége­ket teremt valamennyi for­radalmi erő számára”. „Napjainkban az emberi civilizáció léte. fenntartása szempontjából potenciálisan a legnagyobb veszélyt egv új világháború kirobbanása, a minden korábbinál na­gyobb, pusztító erejű, nuk­leáris és egyéb fegyverek jelentik. Ilyen viszonyok között a létező szocializmus hatását a világ fejlődésére mindenekelőtt azzal jelle­mezhetjük, hogy létrejött az a társadalmi erő, amely az imperializmus egyedural­mát megtörve képes meg­védeni az emberi civilizá­ciót egy újabb világháború pusztításától”. Részletesen foglalkozott Óvári Miklós a testvérpár­tok kapcsolatainak kérdései, vei, szólt a fejlett szocia­lizmus építésének magyar- országi eredményeiről és tapasztalatairól, és befeje­zésül a következőket mon. dotta : „A Magyar Szocialista Munkáspárt, dolgozó népünk abban a tudatban folytatja a fejlett szocialista társada. lom megteremtésére irá­nyuló munkáját, hogy nagy nemzeti céljaink elérésével egyben áz egyetemes emberi haladás ügyét is szolgálja". Moszkvában ratifikálták a szovjet—vietnami szerződést Ratifikálta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége szerdái ülésén a nemrég megkötött szovjet— vietnami barátsági és együtt­működési szerződést. Az el­nökség a jövő év tavaszára kiírta a választásokat a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csába. A Leonyid Brezsnyev el­nökletével megtartott ülésen a szovjet kormány nevében Andrej Gromiko külügymi­niszter terjesztette elő a szer­ződést. Hangsúlyozta: a két nép barátsága kiállta az idők próbáját, s ma a két ország társadalmi-politikai életének szerves részét jelenti. A szov­jet—vietnami kapcsolatok, beleértve a legfelsőbb szin­tű találkozókat, évről évre szélesebb körűek. Egyre bő­vül a gazdasági és a tudo­mányos-műszaki együttmű­ködés. s azzal, hogy a Viet­nami Szocialista Köztársa­ság a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagja lett, új távlatok nyílnak meg a fejlesztés előtt. Gromiko rámutatott : a szerződés újabb nagy ösztön­zést ad a két ország, a két nép, a két párt kapcsolatai, együttműködése kiszélesíté­séhez, a marxizmus—leniniz- mus, a szocialista internacio­nalizmus alapján egységük, összeforrottságuk növelésé­hez, politikai, ideológiai, gazdasági, kulturális kapcso­lataik fejlesztéséhez. A legfelsőbb tanács két házának külügyi bizottsága nevében Mihail Szuszlov, az SZKP KB titkára, a szövet­ségi tanács külügyi bizottsá­gának elnöke javasolta elfo­gadásra a szerződést. A vitában Leonyid Brezs­nyev is felszólalt. Az SZKP KB főtitkára kijelentette: a szerződés történelmi jelentő­ségű nemzetközi politikai do­kumentum. A szerződés gyö­kerei mélyek, erősek, össze­gezi a nehéz harcokban el­töltött évek során kialakult együttműködés tapasztala­tait, amikor Vietnam hősi harcot folytatott szabadságá­ért. A Szovjetunió akkor is Vietnam oldalán állt, vele együtt haladt, s együtt halad vele ma is. Takarékosság az új portugál kormány programja LISSZABON Mota Pinto miniszterelnök a portugál parlament ülé­sén elhangzott beszédében újólag a szigorúan takarékos gazdaságpolitika folytatása mellett foglalt állást és az­zal vádolta a dolgozókat hogy ..túlzott követeléseket” támasztanak A kormányfő megerősítet­te a portugál külpolitika „európai és atlanti orientá­cióját”. Beszédében, éles tá­madást intézett egyebek kö­zött a Portugál Kommunis­ta Párt ellen is. A baloldali pártok és a szakszervezetek kezdettől fogva bírálták az új kor­mányprogramot. A Portugál Kommunista Párt leszögez­te: a szigorúan takarékos­ságra épülő gazdaságpolitika a megélhetési költségek to­vábbi növekedését, a mun­kabérek befagyasztását, a külföldi eladósodás és a kül­földi tőkétől való függőség fokozódását eredményezi. Közel-Kelet Egyik út a békéhez vezet... PÁRIZS „A közel-keleti rendezés­ben nem csupán az Egyesül* Államoknak kell részt ven­nie. hanem a Szovjetuniónak is. minden európai bará­tunknak, mindazoknak, akit* hívei a békének” — jélen- tette ki a francia televízió­nak adott szerdai riyilatkó- zatában a hivatalos óáritsi látogatáson tartózkodó Husi-! szein jordániai uralkodó Jordánia szükségesnek tartja az izraeli csapatok visszavonását minden lödé­ben elfoglalt területről — beleértve Jeruzsálem arab részét —, a óálesztin néo törvényes jogainak élisme­rését. így önrendelkezési joguk gyakorlását is. szabad körülmények között, vala­mint a palesztin kérdés mindenoldalú rendezését a Biztonsági Tanács 242. éa 338. határozatának megfele­lően. Más úton nem rtágtoii látok lehetőséget a béke félé való érdemi halódásra — mondotta a Jordániái ural-* kodó. JERUZSÁLEM. KAIRÓ Cyrus Vance améri Mt külügyminiszter, aki szerdán ismét Jeruzsálembe érke­zett. ismertette Begin izrae­li miniszterelnökkel azokat az új javaslatokat, amelyé­ket háromnapos egyiptomi tartózkodása alatt Szadat el­nökkel együtt dolgozott ki a különbéke-szerződés miélőb- bi aláírása érdekében. Jeruzsálemben elégedetten fogadták a hírt hogy Sva­dat lemondott a szerződés­tervezet megváltoztatásáról és megelégszik azzal, hogy a vitás kérdéseket a terve­zethez csatolt „magyarázó” levelekben tisztázzák. Vietnam ENSZ-nagykivetének levele HANOI Hanoibart nyilvánosságra hozták Ha Van Lau nagy­követnek, a VSZK állandó ENSZ képviseleté vezetőjé­nek levelét a Biztonsági Ta­nács soros elnökéhez. A vietnami diplomata le­velében rámutatott hogy a Vietnam és Kambodzsa kö­zötti határkonfliktus lénye­ge a pekingi hatóságok dél­kelet-ázsiai politikai teriesz- kedésében rejlik — Kína politikája arra Irányul, hogy a három indokínai államot harcba sodorja egymással és az ASEAN. a délkelet- ázsiai országok szövetségé­nek tagállamait Vietnam és Laosz ellen ösztönözze. Pe­king politikája tehát a tér­ség államait akarja megosz­tani. abból a célból hosv megvalósíthassa terjeszkedő politikai céllát, — hangoz­tatta Ha Van Lau. — A térség békéiének és stabilitásának megőrzése csak azon múlik, hoev a pekingi hatóságok megszün­tetik-e terjeszkedő Vietnam­éi,'enes politikájukat. Kam­bodzsa és Vietnam határ­konfliktusa nem más- mint Peking émlített politikáid­nak vetülete — haneoztaíta a vietnami diplomata. 1978. december 14.. csütörtök Őkf a zöldek... AZZAL A SZÍNNEL JE­LÖLIK ŐKET, amely a fű­nek, a bokroknak, fáknak, az ember friss, élettel teli kör­nyezetének á sajátja: ők a zöldek, a természetvédő pár­tok, amelyeknek egész sora bújt elő az utóbbi időkben a nyugat-európai politikai élet talajából. Követeléseik nem újak, de megjelenési formájuk igen. A környezet épségéért évtizedek óta ag­gódnak a tudósok, de az utóbbi esztendőkben néhány nyugat-európai országban politikai pártok is alakultak ilyen programmal és elin­dultak a választásokon. Kör­nyezetvédők tehát maguk is, csak az különbözteti meg őket a konferenciázó tudó­soktól, a felvonulásokat ren­dező polgári elégedetlenség! mozgalmaktól, a társadalmi szervezetek lelkes propagan­distáitól, hogy hatalomra akarnak kerülni, és a tör­vényhozás erejével gátat vet­ni a természet rombolásá­nak, polgármesteri vagy kor­mányintézkedésekkel hely­rehozni azt, amit még lehet. Jellegzetes példája ez an­nak, hogy bizonyos szükség­letek, törekvések, amelyek a társadalom méhében érlelőd­nek, egyszercsak politikai formát öltenek. Működik a Német Szövetségi Köztársa­ságban egy csoport, amely az ésszerű közlekedés meg­teremtéséért küzd: brosúrák kiadásával, tudományos és más gyűlések kezdeményezé­sével hívja fel a figyelmet a tömeges autózás káros követ­kezményeire — mindeddig azonban a minisztériumokhoz intézett felhívásokon túl soha nem ment. Még az atomerő­művek ellenfelei is csak a tüntetésekig merészkedtek, így gyakoroltak nyomást a kormányra, hogy ne építtes­sen nukleáris energiaközpon­tokat. Igaz, az atomerőművek „lenni vagy nem lenni” kér­dése már megjelent a kor­mányok ülésein, vélemények csaptak össze e tárgyban a régi, nagy pártok kongresz- szusain is. Carter amerikai elnök bizonyos korlátozások mellett szállt síkra — ami más Országokat illet, a két nyugatnémet vezető pártban pedig ott található egy-egy szárny, amely tiltakozik a reaktorépítés ellen, elveten- dőnek és szükségtelennek tartja. De az energiaszükség­let jövendő biztosítása és ál­talában a környezet védel­me csak egy a kormányok gondjai között, most azon­ban megjelentek azok a pár­tok, amelyeknek egyetlen célja, kizárólagos programja ez. Ók a zöldek, ha nem is mindegyik viseli nevében ezt a szót. Érdekes módón, de semmiképpen sem véletlenül e pártok vezetői és hívei nem jobboldaliak, általában a polgári liberálisok és a szo­ciáldemokraták balszárnyá­ból kerültek ki. Ennek a jé- lenségnek alapvető oka az, hogy a természet rombolásé­ban az ipari-technológiai fej­lődés túlburjánzása a ludas, márpedig a technológiai eredmények korlátlan alkal­mazásának fő haszonélvezője az a tőke, az a magán nagy­ipar — politikai értelemben az a polgári jobboldal és az őt képviselő néhány párt.—, amely természeténél fogva csak a közvetlen hasznot né­zi és kevéssé veszi figyelem­be a távlatokat, a társada­lom egészének érdekeit. Nem kis meglepetést okoz­tak a zöldek nemrég két nyugatnémet tartományi vá­lasztáson: ők maguk ugyan nem kerültek be a helyi par­lamentekbe (a néhány szá­zalék éhhez nem volt elég), de hozzájárultak áz egyik kormányzó csoport bukásá­hoz, szavazókat vettek el tő­le. Miért csatlakoznak a zöl­dekhez ezrek vagy éppen tíz­ezrek? Kézenfekvő a ma­gyarázat: az emberek látják, hogyan pusztul környezetük. Tudják, hogy szennyeződik a víz és a levegő, érzik, hogy nyűvi el idegeiket, rongálja egészségi állapotukat a haj­szás, modern élet. Tapasztal­ják, milyen közömbösek a hatóságok, s védelmet, meg­oldást keresnek. Figyelmez­tetés volt az a néhány helyi választási eredmény a nagy pártok címére, de — és ez is jellemzi a helyzetet — ott, ahol a kormányzó csoportok átvették néhány környezet- védelmi követelést, a zöldek csillaga lehanyatlott. Mert a kép teljességéhez tartozik, hogy a környezetvédőknek kevés reményük van a ki­bontakozásra. Aligha lesznek belőlük nagy pártok. BÁRMILY FONTOS a ter­mészet védelme, csak a tár­sadalmi élet egészébe helyez­ve oldható meg, más nagy gazdasági és politikai kérdé­sekkel összefüggésben, E> re I pedig a hagyományos politi­kai pártok mégiscsak alkat masabbak. Tatár Imre 1 Salisburyi lángok Salisbury külvárosában még szerdán reggel fa lángolt az at olajtároló, lelep, amelyet a Zimbabwe Afrikai Népi Unió- a ZANU fegyveres erői hétfőn éjszaka gyújtottak fel. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS1 Szovjet—iraki közlemény MOSZKVA — A Szovjetunió és az Iraki Köztársaság újra le­szögezte azt az eltökélt szándékát, hogy a további­akban is szilárdítani fogia baráti kapcsolatait, fejleszti és tökéletesíti a sokoldalú együttműködést — hangoz­tatja a szovjet—iraki közös közlemény. A szovjet—iraki tárgyalá­sokon megkülönböztetett fi­gyelmet fordítottak a közel- keléti helyzetre. A felék ha­tározottan elítélték az Egye­sült Államok aktív részvé­telével Camp Davidben kö­tött izraeli—egyiptomi kü- 1,önalkut, és az. annak alap­ján most Washingtonban kezűid egyezményt. A Szovjetunió és Irak mély meggyőződését fejezte ki hegv az és tartós közel-keleti békét csak úgy lehet elérni, ha fel-' szabadítanának minden meg­szállt arab területét, és tel­jes mértékben lehetővé te­szik. hogy a Palesztinái arab nép megvalósítsa törvényes és elidegeníthetetlen nemze­ti jogait, beleértve az önálló és független állam alapítá­sához való jogát. Az Iraki fél nagyra érté­kelte azt a támogatást, ame­lyet a Szovjetunió nyújt a nemzeti felszabadulásukért küzdő arab népek igazságos harcához. A Szovjetunióban tett hi­vatalos látogatása befejezté­vel szerdán délelőtt eluta­zott Moszkvából Szaddsró Husszein, az Arab Újjászü­letés Szocialista Pártjának főtitkárhelyettesé, az Trakl Köztársaság Forradalmi Pa­rancsnoksága Tanácsának alelnöké.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents