Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

Somogyi József szobraiból és Tleich Károly grafikáiból nyílt kiállítás Budapesten a Műcsarnokban. Képeinken Somogyi József Várlak és Kezek című alkotása. Á Rákóczi-induló szerelmese Ha a kutató az Országos Széchenyi Könyvtár zene­műtárában a legféltettebb kéziratokat tanulmányozza, az igen becses és ritka kot­ták közül bizonyára Hector Berlioz tizenöt levélből álló Rákóczi-indulóját tartja a fő érdekességnek. A Faust elkárhozása című szerzemé- , nyének índulótétele ez. a kéziraton saját kezű dediká- cióval, 1846. február 20-i dátummal. A franciák Bee- thovenje — ezzel a jelzővel illették a múlt században Berliozt —. 1803. december 11-én. 175 évvel született I La Cote-Saint-André város­kában, Grenoble és Lyon I között. Igazi romantikával, ] szenvedéssel és dicsőséggel I teli élete 1869. március 8-án I ért véget. Romain Rolland megállapította róla, hogy vörösbe játszó hatalmas I hajsörénye, kék szeme, szú- ! ró. égő pillantása volt; már harmincéves korában ba­rázdás, széles homloka, szögleteiben szigorú ránccal Alla előre ugrott. Középter­metű, karcsú, arányos ter­metű volt, de ha ült, na­gyobbnak látszott. Vasegész­ségét aláásták gyakori nél­külözései, kóbor, rendetlen életmódja, csatangolásai, télen is szabadban való al­vásai és az altatószerekkel való visszaélései. „Ennek az izrríos, száraz, szívós ember­nek testében lángoló és esendő lélek lakozott". BIZARR ZSENI Berlioz apja orvos volt. aki fiát tudományos pályá­ra szánta, de ő inkább a muzsikát választotta. Pá­rizsban az orvosi fakultás helyett az operaelőadásokat látogatta. Szülei ellenezték zeneszerzői terveit. Apja megvonta tőle támogatását, mire kórista lett a Gymnase együttesében. A kritika először éretlen és „bizarr zseninek” nevezte kompozí­ciói alapján. Később „Sar- danapal utolsó éjszakája” című munkájával elnyerte a Római Nagydijat. Kroó György Berlioz magyar bi. ográfiájá'ban azt bizonyítja, hogy a „Faust elkárhozása”, a „Fantasztikus szimfónia”, a „A Trójaiak” szerzőiét 1848. után már nem értet­ték meg az emberek, nem fogták fel állandó romanti­kus lángolását, forradalmi pátoszát. De zenetörténeti jelentősége felmérhetetlen ! önmagáról a művész így írt: „Általában véve stílu­som nagyon merész, de so­hasem volt eszem ágában sem. hogy — mint Francia- országban állítják —. mu­zsikát melódia nélkül csi­náljak.” Heinrich Heine, a költő, kolosszális fülemülé­nek nevezte Berliozt. PEST VAROSÁBAN A Rákóczi-indulót a ze­netörténet szerint állítólag Erkel Ferenc révén ismerte meg magyarországi vendég­szereplése idején. Lelkese­dett érte, s itt kottázta le. majd remek hanaszerelő- készséggével. tehetségével beleszőtte a Faust elkárho­zása című drámai legendá­ba. A mű először az 1846- os pesti koncertjén hangzott el. Önéletírásában úgy em - lékezik meg róla, hogy „az előadás fenséges volt”. Azontúl a Rákóczi-induló ott szerepelt minden műso­ron. és hasonló hatást gya­korolt a közönségre. „Eluta­zásomkor át kellett enged­nem Pest városának a kéz­iratomat, amelyet meg akar­tak tartani, s melynek má­solatát egy hónappal ké­sőbb megkaptam.” Erkel Ferencről való véle­ménye önéletrajzában : „Er­kel úr érdemes nagy tehet­ségű. kitűnő ember. Pesti időzésem alkalmával halot­tam személyes vezénylete alatt Hunyadi című operá­ját, melynek tárgyát Ma­gyarország történetéből vet­ték. Ebben a műben van egy sereg, eredetiségével különösen mély érzésből fa­kadó kitűnő dolog. Búcsút vettem magyar vendéglátó­imtól, még remegve annyi­féle izgalomtól és teljes ro- konszenwel ez iránt a for­ró vérű. lovagias, fennkölt lelkű nemzet iránt...” Ér­demes végiglapozni a kora­beli magyar sajtót, is. A Honderű szerint: „Berlioz, e bámulatos Hectora a hangművészetnek. két hangversenyen hallaté klasszikus zenéjét. Berlioz urat korunk legnagyobb zeneszerzői közé sorozza az egész világ. Csak nevetnünk kell tehát, midőn egy-két zugiról vagy bírálót ellene berzenkedni látónk... Gon­dolatai fenségesek és me­részek ... A mesterien ke­zelt Rákóczi-rvóta legélén­kebben megvillan y ózta a hallgatóságot, az magától értődik. Alig bírható a be­nyomás. mit e darabban a hangszerek kezelése véghez­visz ... ”, Berlioz 13 esztendővel halála előtt ezt jegyezte fel naplójában: „Most érkeztem egy lejtőre, mely mind gyorsabban vezet lefelé. Pá­rizs olyan város amelyben semmit sem tudok kezde­ni.., Kristóf Károly Weöres Sándor Tamás Attila kismonográfiája Az olvasók között mind népszerűbbek a Kortársaink sorozat új s újabb kötetei. Terszerű szerkesztői munka és kiemelkedően igényes szakmai feladatmegoldás jellemzi Tamás Attila Weöres Sándorról írt kismonográfiáját Az irodalmi élet különös jelensége a belső törvényszerűsége­ket követő Weöres-líra és sok arcú alkotója. A rendhagyó költő rendkívüli feladatot rótt a monográfia írójára. Tamás Attila az életműből kiindulva értelmezi a kortársakétól elütő költői alkatot, alkotói sajátosságokat a sorozat egyik legszebb kötetében. Tehetségének legjobb erőit mozgósította. Eddigi líra- elméléti, irodalomtörténeti, elmélyült müelemzö munkás, ságának eredménye az új könyv. A kritika eredményeire figyelve is eredetien önálló szemlélettel közelíti meg a legbonyolultabb kérdéseket. Weöres életműve nemcsak a magyar lirafejlődés, de a sokrétű világlíra alapos ismere-. tét is feltételezte, széles körű tájékozottságot követelt. Ta_ más Attila hiányt pótolt, régi adósságot törlesztett összegző igényű kismonográfiájával. A szülőtáj a nyugati határvidék egyik kultúrközpont- ja: Szombathely és környéke. Pápai, győri, soproni iskola, évek után életének fő színtere Pécs, majd a főváros lesz. Térben is szeretett utazni, a megismerés, a szellemi kíván­csiság hajtotta, mégis az intellektuális szférák, birodalmak vándoraként tartjuk számon. Szoros alkotói kapcsolat fűzte a zengövárkonyi magányban szellemi kilátót építő Fülep Lajoshoz, Várkonyi Nándorhoz, a tudós pécsi könyvtáros, hoz, ókorkutatóhoz. Sok és sokféle hatás éri a kivételes tehetségű ifjú költőt. Ezer szállal tudatosan kötődik az elődökhöz. Indulásának nevezetes eseménye az Öregek című, Kodály Zoltán megzenésítette vers. Nem teljesen weöresi karaktert mutat, de már kiforrott, hangja meg- kapóan üde, friss. Különös fények viliódznak ebben a vers. világban. Nehéz ítéletté formálni, forgalmi nyelven elmon­dani a költői üzeneteket, sugallatokat. A monográfus kü­lön érdeme, hogy minden eddigi munkáját felülmúlóan végezte el a tartalmi kibontás, értelmezés és értékelés hármas feladatát a nyelvi megformálás, kifejezés szintjén is. A stilus szépségére csupán egy mondatrészletet idézünk bizonyításként: „Hófúvásos néma éjek hódítanak itt titkos zenéjükkel...” Weöres ugyanis éjszaka szeret dolgozni, az éjszaka hosszú csendjében, az elmélkedés és emlékezés műhelyében találta meg legáradóbb ihletforrásait. A személyiség, a költői karakter kialakulása nem szók-i ványos fejlődést mutat. Az életművet nem a megszokott fejlődési szákaszok, hanem a költői birodalom jellegzetes nagy tartományai, motivumkörei, egyéni sajátosságai al­kotják. Eszmevilágának alapjait elemzi kényesnek, tabu­nak tartott kérdéseket vet fel Tamás Attila az irodalomj tudós elfogulatlan tárgyilagosságával. Leszögezi: a szo­ciális program vállalását Weöres nem tagadta meg, sőt a testvériesülést tanította, a háború iszonyatát, korjellemző ismérveit is megfogalmazta. Világlátásának sajátosságait sűrítetten mutatja a Tűzkút egyik darabjának, a Grádicsok enekének egy részlete: „A változó világon / álnyúlva sza­kadatlan / fürdőm oly végtelen harmóniában, / mit a mű­vészi álom / nem rögzíthet szavakban, / belőle a versben néhány szilánk van”. Emeljük ki az egyik sarkalatos megállapítást: „Weöres Sándor olyan lírát bontakoztatott ki, amelyiknek világképe több tekintetben tér el »a többiekétől«, mint azoké egy­másétól. »-Weöres időálló önértékeléseit, gondolatait iá megtalálhatjuk az elemzésekbe beépítve: „A múltbeli erk% bér mindig másokat hódított meg, de... a jövőbeli meg­hódítja önmagát”. Nem a külső eseményekre, hanem a belső történésekre, lelki rezdülésekre, hangulati, érzelmi árnyalatokra figyel az alkatilag szuperérzékeny költő. Nő és férfi viszonyát így összegzi: „az Igaz és a Van / össze­fordul mámorosán, / mint a Nap meg a tenger / nézi egymást ragyogó szerelemmel”. A nő nem két ember vi­szonyának intim szereplője, nem hétköznapokat beragyogó segítőtárs, vágyakat szító démoni hatalom, hanem az „ős­örök Aranykor” közvetítője, a testi szerelmet a szellemi szférába emelő emberi kiteljesedés eszköze. Tamás Attila a gyermekversek helyét, szerepét, a „zej néi-iparművészeti”, nyelvi alkotástípusokat is vizsgálja. A nagy költő nem kevésbé nagy virtuóz, aki a versművész lehetőségeit a nyelvi anyagban játékos kedvvel kísérletezi ki. A női szerep alakításának vágya hozta létre Psyché alakját. A sokféleség, sokarcúság, a változatosság az életmű fő jellemzői. A műfordítót is a tájékozódás és a tájékoz­tatás közhasznú szenvedélye vezeti. A dráma, és prózaíró eredményei nem érik el a lírikus legjobb szintjét, csupán megközelítik. A vers születése fiatalkori önelemzés, mű­helytitkok alkotáslélektani dokumentuma annak a művé­szetnek, amelyet Weöres Sándor igénye és szándéka sze­rint „a humánum szolgálatában” teremt. CS. VARGA ISTVÁN VSAAAAAAVV/WWVSAA/VVAANAAAA'NAAAAAA/WSAAAAAA/WWNAA/VNAiNWAVVVNVWÁAVAÁVVWWSAAAAAAAAAAAAA M>AAAVVVSAAAAAAAAAAAM>«A^^M>i*iA*iM^AMA^i*ANMii*AAAAÁAAAAAA»\VVVWVVW^/>AAA^AA/WSAAAAAAÁVVWI K ebben ültek a fülkében.: me­netiránynak a fiú, vele szemben a lány. A lányon hosszanti csíkozása aranyszín ruha volt, térdig érő egyenes szabású. Sötétbarna haja a vállát verte, lágy hullámokban ta­karta a fülét. Könyvet olvasott, napszemüveggel. A fiú kávébarna ingkabátban, világosszürke nadrág­ban; saruját fehérrel mintázott zöld zoknira húzta. Bal kezében nap­szemüveg volt, a jobban újság, ki­nyitva, de olvasatlanul : nézte a tájat. A tájat meg a lányt, a lányt meg a tájat. Aztán az órájára pillantott, s látta, már csak harminc perc van hátra addig az állomásig, ahová mennek: a lány előtte váltott je­gyet. Megköszörülte a torkát, de hal­kan, hogy a kerekek zakatolásába vesszen. Már nyitotta a száját, mi­kor a másik megmoccant. Erre be­csukta hirtelen. A lány mindent jól látott: a tá­jat is, a fiút is. A foncsorozott. üveg mögül ránézett az órájára: Kunszabó Ferenc: IfWÙhMfû már csak huszonnyolc perc — míg a fiú jegyet váltott, ö a pénztár­cáját tette el. Lapozott egyet a könyvben. Már csak huszonhét perc... — Bocsásson meg — mondta akkor a fiú, és érezte, bal hóna alól nagy izzadságcsöpp indul lefelé az oldalán — bocsásson meg, de nem tesz jót, ha árnyékban is napszemüveggel olvas. A lány levette. Nagy, zöld szeme voK: csodála­tos nagy zöld szeme. Csillogott, in- gerkedett, és simogatott, ez a szem­pár: — Jókor szól! Egy órán keresz­tül hagyta, hogy rontsam a látá­somat! Gyávák A másik az órájára nézett: — Hatvanöt percen keresztül. Nevettek és egyszerre álltak föl. A lány a tájat nézte, a fiú a lányt, aki ebbe most picit belepi­rult. — Látta? Azt a juhászt a fa alatt? — A pulival? Láttam. Most a fiú nézte a tájat, a lány meg őt. Üvegen keresztül egészén más volt. így nagyon aranyos. Hat ha még bajuszt is növesztene — kis, szúrós angolba juszt. A vonatmozgás friss szelet, csa­pott be az ablakon. — Mit olvas? A lány felvette a könyvet, oda­adta. G yönyörű mozgása van. A szellős ruha alatt is látszik, hogy karcsú a dereka, kecsesek, arányosak a mellei... Á fiú fel­tette a könyvet a hálóba. Fogalma sem volt, mit olvasott a címlapján. Tíz ujjal túrt a hajába, lassú moz_ dulattal, s körbe« kiemelte a mel­lét. Úgy tetszettek egymásnak, hogy elszorult a torkuk. — Dohányzik? — Köszönöm. A fiú kitartotta a gyuíaszálat, hogy a huzat oltsa el. Egymásra néztek. Eddig nem is vették észre, hogy a váiluk össze­ér. — Zöld a seeme? — Nemi A fiú elkapta a lány kél vállát, magához fordította: — Csúfolódik ? ! Az nem felelt. Behunyta a sze­mét. Valahol csapódott egy ajtó. Ri_ adtan engedték el egymást. Néz­tek ki az ablakon. Váiluk enyhén surlódott a kocsi mozgására. A lány az ablakszélhez támasz­totta a fejét, haját hátrafú.ita a szél. Előtűnt két pici füle. Fehér, pici, gyöngyházfényű füle. S Mindkettő azt várta, hogy a má­sik hunyja le előbb a szemét... aztán a fiú visszahúzódott. Most ajtó sem csapódott. — Rágyújt? — Köszönöm! I ledobta magát az ülésre. A fiú rágyújtott, de a ciga­rettát dobta ki az ablakon. Mikor észrevette, utánaküldte a gyufát is: — Bolondok vagyunk... Ügy örültem, mikor a pénztárnál hal­lottam, hogy egy az utunk. A lány hirtelen fölvetette a fe­jét: — Nem szeretek nyrtott szem­mel csókolózni! A fiú leroggyant mellé: — Én sem... — Akkor miért, nem hunyta le?! — Maga miért nem? — Maga a férfi! — Maga a nő»! A lány ráboruM az ülés karfá­jára: — Hagyjon békét! Hagyjon, ne­kem békét! legalább százan néznék őket. Három kocsival arrébb eszmélt fiú úgy érezte magát, mint. ha meztelenül ülnének, s rá, hogy a napszemüvegét ott­hagyta. A ✓ <WVW

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents