Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

Hamis nyomdahelyek Ha az olvasó a kezébe veszi egy könyvet, fel sem tétele­zi, hogy nem abban a vá­rosban jelent meg, amit a címlap feltüntet Pedig ez az eset egyáltalában nem ritka. Egy német bibliográ­fus, Emil Weller a múlt szá­zad közepén összeállította a meghamisított és költött he­lyen megjelent könyvek jegyzékét. Csak a latin, né­met és francia könyveket vette számba, felsorolásuk mégis két, együttesen több, mint 600 lap terjedelmű kö­tetet töltött meg. A hamis nyomdahelyek használatának okai nagyon különbözőek. Sokan nyere­ségvágyból vetemedtek ha­misításra. A XVI. század elején egész Európában nagyra értékelték az Aldus Manutius velencei nyomdász műhelyéből kikerült klasszi­kusokat. Ezt a keresletet használta ki néhány lyoni és más városbeli nyomdász. Kiadványaikat velencei gya­nánt jelentették meg. és a címlapra rányomták Aldus kiadói jelvényét is, a hor­gony köré csavarodó delfint. Az 1600 körüli években ha­sonló okból a hollandiai El­zevir nyomdák telephelyét és nevét hamisították. Egyes kiadók is a jobb ke­lendőség érdekében távoli és néha a könyvek tartalmával valami összefüggésben álló városokat nyomattak ki megjelenési helynek. Tróját. Bagdadot, Bethániát. Egy 1714-ben szírből németre fordított anekdótagvűjte- mény „Jeruzsálem”-ben je­lent meg. ,.Heródes király nyomdájában”. 1630-ban egy ismeretlen német nyomda ,,Nagyszeben” megjelöléssel látta el egy erdélyi prófétá­nak állítólagos jövendölé­seit A költött nyomdahelyek egy másik csoportjának a jókedv, a tréfálkozás vagya gúnyolódás a szülőanyja. Ilyen nevek: Utópia, Scherz­feld (Tréfamező), Curiosen- burg (Kuriózumvár). Egy, a Walpurgis éjszakáról szóló 1728-as mű adatai egyenesen hátborzongatók mert — a címlap szerint — „Az el- özvegyult boszorkány asz- szonVság” nyomatta „a bo­szorkányvölgyi Boszorkány­házban, nem messze a Bo­szorkányudvartól”. Kelle­mesebb megjelenési helye volt egy 1798-ban kiadott, szerelmes történeteket tar­talmazó könyvecskének, mert „Árkádiában nyomták Amor örököseinél”. A költött nyomdahelyek közül azonban a következő nemesen egy­szerű városka viszi el a pál­mát: „Uchusahoanchtito­malakito polis”. A fenti csoportba tartozik az irodalomtörténetünk ál­tal jól Ismert „Dicshalom” is Ezt nyomták a Veszp­rémben 1813-ban kiadott „Mondolat" címlapjára, s a szerző. Somogyi Gedeon ez­zel is nevetségessé igyeke­zett tenni Kazinczy Feren­cet. aki lakóhelyét. Bá- nyácskát Széphalomra ke­resztelte át. A hamis megjelenési he­lyek használatára leggyak­rabban az egyházak bírála­ta, a feudalizmus és kapita­lizmus elleni küzdelem, a szabadságért folytatott harc adott okot. Az ilyen tartal­mú könyvek jelentős részén, hogy elejét vegyék a vallási, politikai üldözésnek, nem a valódi nyomdahelyet tüntet­ték fel. Rendesen valame­lyik távoli vagy külföldi várost választották. így a németeknél sokáig Amster­dam, Róma, Philedelphia, Köln nevét. A nagy fran­cia forradalmat előkészítő íróknak. Voltai re-nek. Dide- rot-nak, Rausseau-nak. Mi- rabeau-nak Párizsban ké­szült könyvei London. Köln, Amsterdam stb. jelöléssel kerültek forgalomba. A Laibachból Thüringiába menekült Primus Trüber prédikátor mintegy két tucat protestáns szellemű teoló­giai munkát jelentetett meg, valamennyit álnéven, hamis nyomdahellyel. Két 1551-ben kiadott katekizmusának cím­lapjára Siebenbürgent (Er­délyt) írt. 1569-ben „Comedia Balas­sa Menyhárt áruitatásáról” címmel érdekes munka lá­tott napvilágot. A párbeszé­des formájú szatíra gyilkos gúnnyal mutatja be, hogy főuraink, főpapjaink' miként bocsátották áruba hazájukat, vallásukat, becsületüket. Címlapja szerint Abrudbá- nyán készült, ott azonban nem működött nyomda. Az ismeretlenség homályában megbúvó szerző és nyomdász (esetleg a kettő Bornemissza személyében ugyanaz?) tar­tott a hatalmas Balassa család bosszújától és ezért írta a könyvre Gyulafehér­vár vagy Kolozsvár helyett ezt a hamis nevet. Manlius Jánost Laibachból kiutasították, mert protes­táns szellemű munkákat adott ki. Műhelyével Német­újvárra költözött. Itt első kiadványa Beythe István prédikátor katekizmusa volt. Tartott azonban attól, hogy a bécsi kormány új helyéről is elkergeti és ezért hamis impresszumot használt: „Nyomtatott Velágos várat”. Világoson azonban akkor- a török uralkodott, és a szul­tán halálbüntetés terhe mel­lett megtiltotta, hogy biro­dalmában nyomdát állítsa­nak fel. Táncsics Mihály .,Sajtó- szabadságról nézetei egy rabnak" című könyvére itt­hon nem talált kiadót. Egy lipcsei cég vállalta a ki­nyomtatást, dg csak azzal a feltétellel, hogy a címlapra azt írhatja ,.készült Párizs­ban Myothnál”. Két évvel később a második kiadás ugyanitt jelent meg, de a kiadási hely még messzebb­re tolódott, Londonba, A ki­adás történetét Táncsics ma­ga mondja el önéletrajzában. Más könyveknél az író vagy a kiadó barátai, isme­rősei, a használt betűtípu­sok. nyomdai díszek, a papír vízjele árulja el nekünk a hamis nyomdahely titkát. A könyvek egy másik, talán az elsőnél nagyobb számú cso­portjánál azonban sohasem derül fény a nyomás valódi helyére és bibliográfus, könyv- és irodalomtörténész, historikus és. olvasó egy­aránt valósnak veszi a köny­vön olvasható koholt adatot. Vértessy Miklós Humor­szolgálat Az igazgató bizalmatla­nul nézegeti a felvételre jelentkező papírjait. — Nem vagyok benne biztos, hogy maga nálunk fog dolgozni... — Miért? — Nagyon rövid idő alatt több helyen dolgozott már. — Igen, ez így van, de biztosíthatom önt, hogy az állásomat egyszer sem a saját elhatározásomból hagytam el! ★ A lány a családjáról be­szél a fiúnak: — A mi családunkban bőven vám pénz. Mindenki tartozik mindenkinek... ★ A rendőr így szólítja meg az úttesten figyelmetlenül áthaladó, gyalogost: — Ha nem oda néz. aho­vá megy. könnyen ott ta­lálhatja magát, ahová néz! ★ ^WWWWWWVMV^VWWVWWWVWWVWWWWNAAAAAAAAAAAAA^^^ CSEH KAROLT: A kút Arcod mélyben fénylő kristályos kúttükör Nem gyűrűz nem csobog: leszakadt a vödör Nincsenek láncszemek hozzád vivő úton karjaim korhadó fák a gémcskúton Holdfcny bilincseli téli ezüstösen Csikordul a hiány felsír a szerelem Kiszáradt torokkal nem ihatok eget benne rezgő arcom csillag-emlékezet TAKÄTS GYULA: Tragédia Epidaurus színpadán — Bemutató előtt? — Itt a királyok és a filozófusok már mind sorba álltak. Sorba és készen! hogy milyen legyen a világ! Amott a próféták és a szegény emberek, az intézmények és a szemetesek is fölsorakoztak: . hogy milyen ne legyen a világ! Kezükben cédulák csigája: a szerepek. Es most, mint hajdan a jelre a kórus, — mert a színház, mint kagyló a tengerig tárult. — megszólaltak váratlanul a mindig néma halak és a kakasülő márványpatkója fölött, a ligetben, elhallgattak egyszerre mind az éneklő madarak. A halak szava, mint a szél: nincs vizünk! A madarak némasága, mint a halál: nincs már egünk! , A szereplők dermedten összenéztek. És akkor a legnagyobb földi körré tágult e szinpad, de az abroncs tűrte meg a terv s a rendezők kezét! Es az egyet-képező. le és föl égighajló két félgömb homorú kupolájának kék kárpitja alatt rendületlen álltak a tragédiához készült színfalak! — Kint vár a boldog apa egy virágcsokorral — mondja az ápolónő a fiatal mamának. — Bejöhet? — Isten őrizz. távolítsa el gyorsan, hiszen minden pillanatban itt lehet a fér- jem! , ★ — Albert, nem tudom megérteni, hogy vehetted feleségül Vilmát! — Tudod, megmentette az életemet. — Valóban? — Igen. Azt mondta, hogy lelő, ha nem veszem el... ★ — Aliitom. uram, hogy az ember víz nélkül nem bír­ja ki... — Látszik, hogy még soha nem ivott sört! ★ — Mártuska. olyan szíve­sen teljesíteném minden kívánságát! — Csak azt próbálja meg, rögtön kap *>gy pofont! ★ — Az én feleségem olyan szerény, soha semmit nem szokott kérni... — Az enyém is csak pa­rancsolni szokott. ★ A tengerész könnyűvérű felesége ezt mondja barát­jának. miközben beengedi őt a lakásba: — Jaj. Petrik, annvira félek... A férjem bárme­lyik hónapban hazatérhet. ★ — Itthon vagy. Jozó? — kérdezi a szomszéd, belép­ve az előszobába. — Adj kölcsön egy százast! — Nem vagyok itthon ... — Né hazudj, látom, hogy itt van a cipőd az előszobá­ban. — Igen, mert a másikban mentem a városba — hang­zik a válasz. VWWWWVVWVWVVW I Nem lehet elég korán.., Tűnődve engedem az ölembe kedvenc újságomat, amelyből megtudhattam, hogy az orvostudomány mai állása szerint az ember akár 120 évet is élhet. Istenkém. akkor nekem akár hetven évem is lehet még hátra, az orvos- tudomány mai állása szerint morfondíroz­tam tovább, majd éveim szárnyán túl­libbentem a 120-on is, mígnem éveim képzeletbeli muta­tója a 200-0° állt meg. Egyelőre Mert az orvostudo­mány mai álláspont- je szerinti 120 év. az orvostudomány hol­napi állása szerint miért is ne lehetne akár 200 esztendő is? S akkor nem méa hetven, hanem még százötven évem van hátra. Nem beszélve az orvostudomány holnaputáni állásá­ról, amely szerint.. De nem. hagyjuk ezt, ne tervezzünk ma­gunknak, mondtam fejedelmi többesben önmagámnak ne tervezzünk három-, vagy négyszáz esz­tendőt előre. Rá­érünk majd a 200. után. Utóvégre aki a két százat most nem Akár a 120-at is becsüli, az a három­százat sem érdemli majd — szögeztem le e bölcs megálla­pítást magamnak magam, és megelé­gedetten vettem fel kamasz kezeimmel — mert mi az az ötven év a százötvenhez, ami még nekem hát­ra van — az újsá­got, hogy eme or­vostudományi hír fölötti örvendezése­met tovább folytat­hassam és olvassam. Es ez volt a baj. Bár ne is tettem volna. Mert kedvenc lapom ezen érdekes írása a továbbiakban már azt taglalta, mi kelletik ahhoz, hogy valaki az or­vostudomány mai állása szerint megér­je ezt az akár 120 évet és mi az oka annak, hogy sokan mégsem élik meg — a hatvanat sem. Hát persze: az ital. Meg a dohány­zás. Az éjszakázás. Meg a nők. (Nem a Aztán a zsíros étke­zés. Meg a fűszeres étkezés. A kevés mozgás, meg a túl sok mozgás. A kevés tej, meg a sok tej, A munka is persze, meg stressz is, ami utóbbi olyan népsze­rű és sokat hangoz­tatott nálunk, hogy már attól stresszet kap az ember. Ezek mind ellenségek, amelyek összefognak életed és az én éle­tem ellen, amelyek ludasok a rákban, az infarktusban a ma­gas vérnyomásban, az idegkimerü­lésben és társaiban, amelyek miatt az embert az a veszély fenyegeti, hogy még a hatvanat sem éri meg. Tehát van tíz évem. A 150 helyett. Esetleg. Ha a hát-' ralevő tíz évben csak a hű feleség és sem­mi szex, csak viz és semmi szesz, csak kétszersült és • wwwww semmi sült, és ke­vés munka, és sem­mi stressz. Ha ez mind együtt meglesz akkor jó reményem lehet, hogy elérjem a hatvanadik éve­met. S az már alap arra, hogy ha mind­ezt tovább csinálom — ami a szexet ille­ti úgy nyolcvan tá­ján amúgy is lemond az ember ilyesmiről, ha akar még élni negyvenet —, akkor az orvostudomány mai állása szerint elérem a 120-at. Sőt: megélem. Hát én most és itt kijelentem: nem óhajtom megélni és megérni sem azt a 120-at! Ide egy zsí­ros sertéscsülköt, gyere babám az ölembe, önts vodkát a kupámba, de csi­nál juk gyorsan, mert vár a munka, és a stressz... Űjjér, hatvanig élni, jaj de jó. Ha az orvostudo­mány mai állása sze­rint hagyják az em­bert. Gyurkó Géza „Fokhagymás orr...”? Olvasóim számára talán fur­csának tűnik közleményünk címe. Egy összejövetelen hallott s jegyzetfüzetembe került alábbi mondatból emeltem ki az idézett jelzős szerkezetet: „Hiába emleget­tük a fokhagymás orrot, nem álltak el a követelése­iktől”. A hallgatóság nagy része valószínűleg csak nyel­vileg fogta fel a közlést, de arról sejtelme sem volt, mi­re utalt vele a felszólaló. S ez nem véletlen: az idézett mondatban ugyanis egy na­gyon régi s valamikor „or­szágos keletű” szólás töredé­ke jutott nyelvi szerephez. Népünk száján még ma is elég gyakran hangzik fel ez a szólás: Orrod tőle, fokhagy­más! Itt Egerben ezek a változatok is ismeretesek: Orrod attól fokhagymás. Fokhagymás az orra tőle. A szólást, jelentését és haszná­lati értékét tekintve, ebbe a rokon értelmű kifejezéssor­ba illeszthetjük bele: félre attól, nem való az neked, nem kapod meg, hiába fáj rá a fogad, hiába szeretnéd, nem lesz részed benne, ne nyúlj hozzá, állj el tőle, hasztalanul ácsinkózol utá­na, nem lesz a tied stb. Ezt a szólásformát még nem tekinthetjük elavult­nak: a versolvasók is gyak­ran találkozhatnak velle. Arany János gúnyos versbeli helyzetben bíz reá poétikai szerepet: „A bizony, mert el nem érik / — Magas szőlő lassan érik — / Akad ment­ség, ok vagy más: / orra tőle fokhagymás" (Arany János: Báró Kemény Zsigmondhoz). Egészen sajátos stílusérték­ben jut be napjaink lírai alkotásainak nyelvi szöveté­be is. Vas István két versé­ben is kulcsszóként olvasha­tó: „S valóság kéne? no de attól orrunk / Fokhagymás, mert többé nem kapható” (A kaján pincérek). — „Or­rod attól / Fokhagymás. — A visszautasításnak na­gyon erős fokozatát kifeje­ző szólásunk jelentésének, használati értékének telje­sebb megértéséhez el kell mondanunk azt is, hogy a boszorkányhit nyelvbeli em­léked között is elszámolhat­juk e mondást. A régiek hi­edelme szerint a fokhagy­mát, annak erős, átható sza­gát az ártószellemek, a bo­szorkányok, az ördögök ellen is felhasználták. Ezért ken­ték be fokhagymával a ka­pufélfát, a ház falát, az ab­lakdeszkákat. Ez a művelet figyelmeztetés volt: Távozz tőlünk, nem árthatsz ne­künk. így már jobban ért­jük, mire vonatkozik a szó­lásban megfogalmazott til­tás: Orrod tőle, fokhagymást Dr. Bakos József feleségek! A nők. Nem érdekes, hogy az orvostudomány mai állásában is kü­lönbséget tesz fele. ség és a nő között?)

Next

/
Thumbnails
Contents