Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
„Álvóvárosok" gyermekei TIZENHÁROM éve élek lakótelepen, már a második gyermeknemzedék növekedik itt, szemem láttára. Az ember azt hiszi, csak a felnőtt küszködhet beilleszkedési gondokkal, szokásaitól, megszokott normarendszerétől bezzeg a gyerek olyan, mint a facsemete: ahová ültetik, ott ereszt gyökeret. Nos, azt kell tapasztalnom, hogy nem így van: a gyerek éppúgy megszenvedi az urbanizációs ártalmakat, a lakótelepek monotóniáját, az utcák. hangulatos terek, romantikus kapualjak, meghitt zúgok hiányát — vagyis az ingerszegény környezetet —, mint a felnőtt. S ha mindehhez érzelemszegénység, unalom és kapcsolathiány párosul, könnyen csapódik galerikhez, rossz barátokhoz. Toronyházunk előtt — me:éli az egyik körzeti orvos — hétszer ültettek el néhány fiatal nyárfát. Egyikkel a szárazság végzett, a másikkal valamilyen betegség, a harmadikat vihar tépte ki a földből, a negyediket, ötödiket, sokadikat — a gyerekek. Szüleik szó nélkül tűrték, nem úgy a szomszédok! Ám szólni nem tanácsos, mert abból csak viszály támad. „Az én gyerekemet ne egzecírozza, a sajátjának dirigáljon!” Azzal törődjön inkább, hogy a kölyke ne masírozzon faklumpában éjjel-nappal a fejem felett!” S a szülő, aki régi baráti körétől elszakadva azóta sem szerzett új barátokat, ezzel jó időre elejét is vette minden közeledésnek lakótársaihoz. Vagy: az új lakótelep toronyháza mögött gyéren felszerelt játszótér kínálja szerény örömeit a kisebbeknek: egy libikóka, két láncos hinta és homokozó. A láncos hintát kisajátították a tizenévesek, a homokozót pedig a szűk lakások rabságából kiszabadult kutyák... Ha a gyerekek lármáznak, az is baj, ha a fűre lépnek, az is; a járdán kerékpározni szigorúan tilos, de melyik szülő merné -kiengedni csemetéjét a forgalmas főútvonalakra!? EGYIK ALFÖLDI megyénk székhelyén büszkélkedik az Ingatlankezelő Vállalat vezetője: a lakótelepi házak földszintjén, a közös rendeltetésű helyiségek egy részét barkácsműhely céljaira átengedték a lakóknak. Az egyikben az autótulajdonosok „piszmoghatnak”, a másikban asztalosműhelyt rendeztek be maguknak az amatőr famegmunkálók. És a gyerekeknek? Nekik nem jutott egy rumliszoba — legalább egyetlen egy! — a lakótelepen? „Nem mondhatná meg, melyik házban? Ki lenne hajlandó eltűrni azt a zsivajt, amit egy csapat gyerek csinál, ha együtt van?!” Elnézem sokszor a „kulcsos” gyerekeket: azokat, akik helyhiány miatt nem járhatnak napközibe; akiknek — mint szomorú amulett — pertlire kötve lóg a nyakukban a lakáskulcs, nehogy elhagyják. Jó szándékú pedagógusok puhatolózásai, iskolai felmérő dolgozatok jelzik, hogy bajok vannak a lakótelepi gyerekek szabad" idejének — s még inkább vakációjának — regeneráló hatású, célszerű eltöltésével. Gsöregh Éva tanár-szociológus négy budapesti lakótelepen végzett vizsgálatokat; arra a kérdésre, mit csináltak előző nap, így válaszoltak a 10—14 À Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Sopron környéki erdészetében, Sopron- horpácson kiválasztó ák az úttörők parlamenti f -őfa- ünnepségének „főszereplőjét’, az óriásfenyőt. A kivágás és a méret»e igazítás után a 15 méteres fenyő 21-én reggel indul útjára, s este érkezik Budapestre, a Kosévesek: „... felkeltem, felöltöztem, ettem, iskolában voltam, tanultam, vásároltam, ettem, tévét néztem, lefeküdtem.” Megdöbbentő az a falanszter-életmód, amire ezek a gyerekek kényszerülnek. De nem elég megdöbbenni — tenni is kell valamit. Levonni a tanulságot, és „alvóvárosok”, ingerszegény, egyhangú lakótelepek helyett derűs, otthonos lakónegyedeket építeni. Felvenni a harcot azzal a szemlélettel, amely a járulékos beruházások több éves elmaradását szükségszerűségnek, „bocsánatos bűnnek” tekinti. A helyi tanácsokat, ingatlankezelő vállalatokat arra ösztönözni, a közös rendeltetésű helyiségek elosztásánál a gyerekek érdekeit helyezzék — legalább egy sorba — a hobbistáké- val, s az autótulajdonosokéval, A lakóterületi népművelők kapjanak több beleszólási jogot a játszóterekre, szórakozási lehetőségekre szánt összegek elosztásába. Szerezzenek végre érvényt az ifjúsági törvény azon előírásainak, amelyek az iskolai tornatermek, tömegszervezeti klubok, helyi-r ségek megnyitását szorgalmazzák a gyerekek és ifjak előtt. KEZDETNEK ennyi ist elég. A továbbiakban pedig! érdemes elgondolkozni... Ny. Ë. a hagyományokhoz híven — idén is a 22. számú Volán dolgozói társadalmi munkában szállítják Győr, Komárom, Tatabánya városát érintve az 1-es autópályán. A tűlevelű góliát zavarmentes útját a Győr megyei rendőrkapitányság biztosítja majd. 1 ' : •: - ■ '1 15 méteres fenyőóriás So pron horpácsról a Parlamentbe ! suth Lajos térre. Á f8t — ' Fogjuk szorosabbra a barátság szálait Hatvani beszélgetés Pavo! Gombos nagykövetségi titkárral Halkan, megfontoltan beszél. Gondosan mérlegeli a jelzőket is, nehogy megtévesszenek szavai, mondatai, amelyeket egy Hatvanban töltött nap után váltunk, baráti körben. Egyébként igen szerény a megjelenése is! Mint megjegyzi: nem szereti a külsőségeket. Azok mindig eltakarnak valamit az emberből, az ügyből. Márpedig Porol Gombos nagykövetségi titkár, a budapesti csehszlovák kulturális és tájékoztató központ igazgatója fontos célokat, feladatokat szolgál munkáshétköznapjaival. Tudósít, informál hazája fejlődéséről, s ismereteket gyűjt minálunk. Nem másért, mint hogv a legjobb tapasztalatok kölcsönösen gyümölcsöznek a két szomszédos szocialista ország javára. Mivel hatvani látogatása javarészt a Lenin Termelőszövetkezet üzemegységeire korlátozódott, beszélgetésünk központi témája a mezőgazdaság. Eredményeinkről meglepően tájékozott Pavol Gombos, annál kevesebbet tudunk mi északi szomszédainkról. Döntő tíz év — Hazánkban, a cseh és morva területeken, mindig fejlettebb volt a mezőgazdaság, mint Szlovákiában, ahol különböző természeti tényezők gátolták a kibontakozást. Ez okozta, hogy gabonából, húsból, tejtermékből jelentős behozatalra szorultunk. Mást ne mondjak. 1938-ban még másfél millió tonna gabonát vásároltunk a Szovjetuniótól, hogy erőteljes ütemben szaporodó lakossá gunkat kenyérrel elláthassuk — jegyzi meg a nagykő vétség titkára. Igyekezzünk mielőbb önellátók lenni! A çsàrt ée a kormány által tíz esztendeje kezdeményezett akció- ezt a jelszót fogalmazta meg, s nyomában széles körű fejlesztési programba fogtunk. A hangsúly Szlovákiára esett, de a tervek felölelték az egész föderáció területét. Fokoztuk a kézi erőt kiküszöbölő, annak hiányát pótló mezőgazdasági gépgyártást, szarvásmarha tenyésztésben a mi éghajlati, takarmányozási körülményeinkhez leginkább illő fajtákat honosítottunk meg, s a műtrágyagyártásban odáig mentünk, hogy minden hektárnyi földnek 270—280 kilogramm jusson évente. Mezőgazdaságunk javára szolgáltak azok a megyei tudományos központok is, amelyek az akadémia égisze alatt fejtik ki tevékenységüket, s közvetítik a kutatások eredményeit, az új módszereket az állami gazdaságoknak, szövetkezeteknek. Most már nyugodtan ki merem mondani, hogy ez az évtized döntő volt az életünkben ... lényekkel szemben Ügy vélem, nem érdektelen, ha Pavol Gombos ez utóbbi mondatát tényekkel szentesítjük. Elmondjuk például, hogy barátaink az utóbbi esztendőkben 17 százalékkal fokozták a mezősgazdasági termelést, s bár egy polgárra alig jut fél hektárnyi művelhető föld, országosan megközelíti kenyérgabonahozamuk a 38 mázsás átlagot. Ilyen tendencia mellett, s összevetve az 1948-as mutatókkal, Csehszlovákia jövőre nem szorul búzabehozata'ra. Csökkenni fog az import húsbó1, tejtermékből is. mivel a faita- átállás évről évre jobban gyümölcsözik. Tejből egy esztendő múlva 3400 Éter körül lesz a tehervenkénti átlag, ami elsősorban a délszlovákiai, csallóközi szarv as marha-tenyészetek teljesítményének a javára írható. Magyarországon a mezőgazdaság terméshozamát nagymértékben fokozzák a háztáji gazdaságok. A nagykövetség titkára szerint csehszlovák barátaink nem a legjobb politikát csinálták, amikor az ilyen folyamatnak gátat vetettek. Hirtelen csökkent a paraszti réteg ié- lekszáma, s bár a falusi munkaerőt felszívta a világszínvonalon álló vasipar, pillanatnyilag hiányzik pár százezer ember a növénytermesztésből, az állattenyésztésből. Továbbra is központi feladat tehát a mezőgazdasági gépipar fejlesztése, a Csehszlovákia különböző tájain uralkodó természeti viszonyokhoz, földstruktúrához igazodó módszerek meghonosítása. Darál szövetségben — Az idei esztendő egyébként megmutatta, hogy kiapadhatatlan lehetőség rejlik a két szomszédos szocialista ország határmenti területeinek kapcsolatában — foltatla eszmefuttatását Pavol Gombos nagykövetségi titkár. — Gondolok a nehéz aratásra, a begyűjtés munkájára, amelyet kölcsönösen segítettek a szlovák és magyar gazdaságok. Az első hívó szóra Borsod, Heves, Nógrád, Komárom megyében voltak a losonci, lévai, érsekújvári, füleki szlovák kombájnosok, teherautósok. hogv pár héttel később mi kapjunk támogatást magvar barátaiktól. Én inén sok fantáziát látok az érdek- azonosság ilyenfé'e szocialista értelmezésében, az akMég a téglát is «Ht ráírták Avagy: Hogyan lesz a mmm nu.e, mi! s? Zsóder Bertalan magyarór át tart tanítványainak. (Fotó: Szabó Sándor) Az első bátortalan megsegíts magadon, mások is megsegítenek. Kénytelenek vagyunk a közmondást így módosítani, mert a tények tisztelete erre kényszerít bennünket. Mert így történt. A gyöngyösi ipari szakmunkásképzőnek egy huncut fillérje sem volt, amikor elhatározták, hogy megépítenek egy könyvtárt és szaktermet, csak úgy, a saját erejükből. Annak idején Tolmayer Ferenc igazgató alig merte közölni az ötletét a helyettesével, Orosz Lászlóval. Arra várt, hogy nagyon furcsán néz majd rá vissza a kollégája? Bizonyára. Annál nagyobb lehetett az öröme, amikor helyettese így válaszolt néhány másodperces töprengés után; — Helyes, vágjunk bele. o o o o Legalább tíz éve, hogy minden felettes szerv készséggel elismerte, Gyöngyösön a mintegy ezer ipari szakmunkástanulót a szakmára jól felkészíteni egy olyan épületben, ahol tanteremből sincs elegendő, egyszerűen képtelenség. Ebből a nagy népi egyetértésből azonban sem a téglákat nem lehet egymásra rakni, sem a tanműhelyeket nem lehet gépekkel berendezni. A pénz « pedig... Aztán elhangzott az első Időpont: 1977. Majd egy másik: 1978. Ma már úgy beszélnek, azt pontosan aligha ltudja bárki pillanatnyilag megmondani, mikor lesz kész az új iskola, de a következő ötéves tervben — biztosan. Reméljük, valóban biztosan. Közben új rendelkezések jöttek, a közművelődési feladatok átfogó rendezése, amelyek nyomasztóan nehezedtek a gyöngyösi intézet nevelőinek vállára, csak éppen arra a kérdésre nem tudott senki feleletet adni: hogyan tudjuk mi mindezt végrehajtani hely hiányában? ~s ciók kiszélesítésében. Ezt a fölismerést államközi szinten már rendeztük is. Éppen ennek tudható, hogy a napokban Losoncon lezajlott a magyar és szlovák területi szövetségek, állami és szövetkezeti gazdaságok vezetőinek tanácskozása, amelyen rögzítették a további együttműködés módozatait, feltételeit, sőt a partnergazdaságok szerződést kötöttek a közösen végzendő különböző munkálatokra. A hatvaniak társa változatlanul Fülek lesz hosszú távon! S általában megmaradtak az idén először létrehozott kapcsolatok. Ipar és vidéke A későbbiek során elmondotta Pavol Gombos, hogy ipari vonatkozásban már korábbi keletű ez a fajta szomszédolás. Borsodból, több százan járnak át dolgozni a kassai kohászati kombinátba, a magyar Komárom lenfonógyára ugyanekkor hónapról hónapra foglalkoztatott háromszáz szlovákiai asszonyt. S lehetne még tucatszám sorolni a példákat. — A mezőgazdaság, az ipar mellett azonban foglalkoznunk kell azok vidékével, a kultúrával, ami ugyancsak szorosabbra foghatja a bennünket összekötő szálakat — jegyezte meg befejezésként a nagykövetség titkára. — Munkatársaimmal ma például láttam a Hatvani Galéria országos tá.ifeslészeti biennáléiát, ami önként kínálta az ötletet, hony a jövőben többet gondoljunk az önök városára, s amikor intézetünk képzőművészeti, népművészeti kiállítást, vagy szlovákiai előadóművészeket. írókat hoz Magyarországra, azokat alkalmanként utaztassuk el Hatvanba. Számítunk természetesen a viszonzásra, aminek hivatalos rendezésében kötelesség közreműködni -k... Moldvay Győző Akkor állt elő az igazgató, balján a helyettesével. — Olyan káposzta ez, ami semmire sem jó, és attól, hogy még egy levelet ráborítunk, nem lesz jobb — mondták többen is a tanárok közül. — Minek erőltetni az építkezést ebben az intézetben? Igazuk is lett volna, ha nem dőlt volna már el egy másik kérdés. Nevezetesen: ahogy kimennek az ipari szakmunkástanulók a régi falak közül, máris beköltöznek ugyanoda a kereskedelmi szakmunkástanulók. Nekik jó lesz az öröklött iskola, hiszen a létszámuk nagyjából a fele annak, mint amennyi az iparosoké. Ha még egy tornatermet is sikerül valahogy odaragasztaniuk majd az újonnan jöttéknek a régi intézet valamelyik szárnyához, akkor már szinte összkomfortot teremtenek maguknak. Tehát lesz haszna annak a bizonyos építkezésnek, amit olyan agitatív erővel ecsetelt Tolmayer Ferenc. A KISZ-esek kaptak elsőként az ötleten. o o o o Egy kicsit megmosolyogták őket, akárhová mentek. Építkezni a semmiből? És a terv? És a városrendezés? És az anyag? És a művezetés? És a szállítás? És a berendezés? Csupa kérdőjel, amelyek közül egyre sem lehetett tényleges és megmnyugtató választ adni. Majd lesz valahogy? Ezen az alapon egyetlen hivatalos személy sem képes tárgyalni, de ilyen alapokra építve egyetlen hivatalos személy sem szokott előhozakodni az elképzeléseivel manapság. Mi ütött ezekbe a gyöngyösiekbe? — No, itt van ötvenezer forint — mondta Iványi János, a megyei tanácstag. — Ez a mi tanácstagi keretünk, ezt odaadjuk. Az első fecske máris nyarat csinált. — Minden nyáron elmegyünk Mátraderecskére, az ottani téglagyárba építőtáborba. A fiatalok elvállalják, hogy a szükséges meny- nyiségű téglát legyártják. Ugye! Csak el kellett kezdenie valakinek, a többi már ment magától. Így voltak Szabó Bélával is, a gyöngyösi tanács műszaki osztályának vezetőjével, aki megígérte, amit tud, segít. Elmentek a megyére is, illedelmesen bekopogtattak az ottani művelődési osztályra. — Jó, támogatjuk, kezdjétek el — mondta nekik Szabó István, az osztály vezetője. Kellett ettől több? A gyöngyösi megszállottak szinte szárnyra kaptak. Ha akkoriban valaki megkérdezi «tőlük: mi a véleményük az emberekről, biztosan azt válaszoliák: — Mindenki nagyon rendes. Csodálatos. jegyzés 1977. végén hangzott el. Mire a tanév utolsó heteibe érkeztek, már kiásták az alapokat. Ékkor I978-at mutatott a naptár. Aztán a nyári tábor Mát- raderecskén, ahol Panyik János igazgató mindent megtett az ügy érdekében, a fiatalok pedig egy hétig társadalmi munkáztak az intézetükért. A Volán, a Mezőgép teherautókat adott. Mentek az anyagért. Készséggel állította csatasorba a saját erőit a váltógyár is, az EMÁSZ is, az Izzó is. Semeghi Gyula, a kereskedelmi szakmunkások képzésének vezetője egyre ígérte: a berendezés az ő gondjuk lesz, hiszen ők öröklik az egész épületet. Most legfeljebb hamarabb megvásárolják a bútorokat, mint ahogy éppen kellene a saját szükségletükre. Enschléger József, az állami építők, Erdélyi Károly, a szakipari szövetkezet tanulmányi felelőse eljárt abban, hogy a fiatalok a szakmai gyakorlatuk egy részét az itteni építkezésen tölthessék le. Augusztus vége feié kezdték rakni a falakat, és még alig fordult novemberre a naptár, amikor minden a helyén volt már. A forradalmi évforduló jó alkalmat adott arra, hogy szerény keretek között, de ünnepélyesen avassák fel a könyvtárt é® szaktermet, amely a semmiből keletkezett és ma, így, ahogy van, éppen másfél milliót ér. Világ, láss csodát! O O O O — Nagy kő esett le a szívünkről ezzel az épülettel — magyarázza Orosz László. De csak könnyítettünk magunkon, az új iskola továbbra is annyira kell, hogy azt el sem lehet mondani. Most minden művelődésá feladat központja az új épület, ahol összften hétezer kötet könyv váijn a fiatalokat. A szükség > szépirodalmi és szakmai munkák egyaránt megtalálhatók itt. Amikor ott jártunk, Mikulás napján, éppen Csák Andrással értettek szót a fiatalok^ az író-olvasó találkozó keretében. Nyugodt lélekkel hívhatták maguk közé a szép szó mesterét, mert az új környezet már nem a valamikori MTH-t formázza, hanem a szakmunkásképzőt jelzi. Egy egész világ van a két fogalom között, vallják ők is — joggal és okkal. Mindebből pedi~ az is kitetszik. ha az egész történet csak mese volna, akkor is nagyon szépen hangzana. Érdemes volna meghallgatni. Hát még így, hogy kemény valóság, anyagi valóság. De nehogy bárki is bátorításnak vélje krónikánkat: manapság azért általában nem lehet a semmiből má 'él milliót csinálni. Lehetséges, hogy ez kizárólag a gyöngyösieknek sikerült. G. Molnár Ferenc I
