Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

Munkából — munkába ...de tanulni és élni?! fi „Halat, vadat, s mi jó falat..." (Fotó: Tóth Gizella) vettek át, míg nagyvadakból — szarvasból, őzből, vaddisz­nóból, muflonból — összesen 40 mázsát vásároltak fel az Eger környéki vadásztársasá­goktól. Képünkön hütőkocsi- ba rakják a vadakat, hogy to­vábbi feldolgozásra szállít­sák el. Tavaszig kitart Képtelen a szárító környé­ke. Leperegtek az utolsó sze­mek is a szalagon, elrendez­ték, kitakarították a hatal­mas monstrum környékét — vége a kukorica-betakarítás­nak. A szomszédos sertéste­lep portásfülkéjén is hiába kopogtat az ember, a terme­tes asszony legfeljebb csak útbaigazíthat. A többhóna­pos szakadatlan, megfeszített munkák után most végre lé­legzethez jutottak a szárító­gép kezelői, gondolhatnak ki­csit a ház körüli tennivalók­ra is. Így van ezzel Bartus Ferenc is. A magas, vékony, fekete hajú fiatalember meg Is lepődik, mikor becsönge­tünk a nemrég vakolt ház­ba. Sietve kapja össze a via- pzosvásznas konyhaasztalról ja papírokat: — Villanyszereiéi terve­iket rajzolgattam — fűzi hoz­zá a házigazda szabadkozá- sával, aki a meleg, tiszta konyhában is elnézést kér a rendetlenségért. — Huszonnégyóráztunk, tníg jött a kukorica, tenger­nyi dologgal elmaradtam itt­hon. A hét végén azután trá­gyáztam, rendbe tettem a hátsó udvart. Amennyire le­het, kihasználja az ember ezt á pár napot. Bár tudja,, ná­lunk ezt nem lehet kiszámí­tani. A szabadnapokon is ki­szóltak értünk, villanyszere­lőkért, ha valami baj volt a géppel. Ilyenkor azután nem sokat gondolkodhat az em­ber, siet, hogy minél keve­sebbet álljanak a többiek. Ráadásul ellátó brigád a mi­énk, s a lakatosokat, vil­lanyszerelőket, esztergályo­sokat bármikor hívhatják, mert szükség van rájuk. Fő­leg dologidőben. Szétszórtan — Állítólag Komló egyet- len ifjúsági szocialista bri­gádja ez. — Hát igen. Szocialista brigád, ifjúsági is, de még nálunk ez igen kezdetleges. Tudom, mert korábban az egri ÉMÁSZ-riál már dol­goztam szocialista brigádban, s ott azért jobban együtt volt a társaság. Nálunk 16-an 16 féle szakmában dolgozunk, hogy még a vállalásaink is személyre szólóak, hisz sok­szor hetekig nem is látjuk egymást. — Hogy tudnak akkor megszervezni a brigáddal bármilyen közös programot? Sokatmondóan tárja szét a kezét a brigádvezető : — Egyik programot köny- nyebb, másikat nehezebb, egy-két dolgot pedig egyál­talán nem tudunk megszer­vezni. A munkával kapcso­latos vállalásaink teljesülnek a leggyorsabban. Sőt, túlon­túl is teljesülnek. Fiatalok vagyunk, könnyebben szólí­tanak minket rendkívüli ese­tekben. Megyünk, ha éjjel zörgetnek, ha vasárnap hív­nak, mindegy. A gép nem állhat, drága az idő. össze­hozzuk a társadalmi munkát is. Eljárunk a helyi öregott­honba, parkosítjuk a kertjét, elvégzünk minden javítást, szerelést. Ha a faluban adó­dik valami munka, az is a miénk. Elmegyünk az iiskola pályaválasztási vetélkedőjé­re, különböző tsz-rendez- vényre ... Egy dolgot viszont tudomásul kell vennünk. Az emberek többsége falun, munkából munkába megy. Ha végzett a tsz-ben, várja otthon a háztáji, az állatok. Sokan termelnek dohányt, mások zöldséggel, disznóval, néhányan még tehénnel is foglalkoznak. A brigádtagok többsége is, ha családja van, akkor a sajátjában dolgozik, ha a szüleivel él, akkor meg otthon kell kivennie a részét a munkából. így aztán elég nehéz összehozni a társasá­got. Ezek a parasztgyerekek, ha munkáról van szó, azon­nal jönnek, de egy-egy kul­turális, vagy politikai prog­ramot már annál nehezebb Összehozni. — Többen elmondták a szövetkezetben, hogy meg­lehetősen nehézkes meg­szervezni egy-egy tovább­képzést vagy tanfolyamot, mert kevés a jelentkező. — Nézze, én magam is úgy vagyok, hogy mire le­teszem az egész napi mun­örülök ha az újságot még el tudom olvasni, de azt is fekve, az ágyban. Va­lahogy nem jól csináljuk mi ezt, és nemcsak a fáradtság az oka. Azt hiszem, hogy a vezetőség is inkább csak a látszatra ad. s azzal már kevesebbet törődik, hogy mi van a küllem mögött. Itt van például a továbbkén- zés: alig tudunk valakit rá­beszélni egy-egy tanfolyam­ra. Különösen azóta, hogy két éve megszervezték a növénytermesztő gépészek egyéves képzését, mely után bárki megszerezhette a szakmunkásbizonyítványt. Többen is jelentkeztek tő­lünk. de még a mai napig sem tudtak levizsgázni. Egy évig tanultak __ az emberek, készültek a vizsgákra, vi­szont az utolsó előadások, illetve a vizsgák a rossz szervezés miatt már elma­radtak. Persze, hogy elment az emberek kedve, bizalma. A másik az, hogy nem is igen van lehetőség. Ha te­remtenének mondjuk valami féle választékot, többfajta tanfolyamot szerveznének, biztosan találna mindenki számára érdekes, szakmai­lag izgalmas területet, mely­nek ismereteit gyarapítani kívánja. Naplókozmetika Amikor azután színházra, mozira, könyvre, utazásra terelődik a szó. Bartus Fe­renc még borúlátóbb. — Most mit mondjak? Ami a naplóba kerül, vagy ami'a valóság. A legtöbb bajunk ezzel van. Beírjuk, hogy jól sikerült a politikai oktatás, pedig nem igaz. Nem is sikerülhetett jól, hisz az előadásra mindösz- sze hatan jöttek el. De mi­tévők legyünk, hisz ezt tő­lünk nem is várják el. Nem kívánják, hogy gazdagodja­nak politikai ismereteink, mert ellenkező esetben nem­csak azt kérnék számon, hogy megtartottuk-e. hogy a mozijegyeket beragasztot­tuk-e. hanem hogy mit je­lentett számunkra az elő­adás, hogy mennyire ismer­jük a bennünket körülvevő világot, hogy az a csoport, gazdaság gerincét alkotja majd. kiszakad-e a munka bűvöletéből. Mert falun, ré­Csatttanóan piros málna, gurulóan gömbölyű meggy, hamvasan kívántatos szil­va, mellettük egészségesen szép. zöldborsó és karfiol: akárha a nyár bősége kö­szöntene ránk decemberben. Ez mind együtt és még sok egyéb is, ott található a nagyrédei tsz hütőházában. Innen kerül az üzletekbe, határainkon innen és túl is. Mennyi van ebből a cse­megéből, meddig lesz még? © ♦ o Ha még lenne száz va- gonnyi hellyel több, azt sem bánnák a rédeiek. De lesz is, méghozzá nem is a tá­voli jövőben. A bővítés ter­veit már készítik, hogy a munkához is mielőbb hoz­zákezdhessenek. — Egymás melett van a hütőház és az oltványok ké­szítéséhez a hajtató — ma­gyarázza Molnár Flórián, a tsz elnökhelyettese a ténye­ket. — Azt szerettük volna, ha a hajtatóházat is bővíte­ni tudjuk, mert nincs az az oltványmennyiség, amennyi elegendő lenne. Kellene az úgynevezett konténeres olt­ványból is, amihez viszont az üzemépület bővítése na­gyon fontos. A magunk ere­jéből ezt a munkát elvégez­ni nem tudjuk, hitelt pedig nehéz kapni. Mindez össze­függ a hütőházzaí is. Nem­csak azért, mert most á ren­delkezésünkre álló pénzből csak annak a nagyobbítását vállalhatjuk, hanem azért is, mert a hajtatóház megnö- vekeáett területe a hűtőház lehetőségét is bővítené. Mindez persze azt is mu­tatja, hogy a meglevő mil­liókat. is nehéz úgy eloszta- raL-hi*sy azokNoi mmdmfoiv gén csak annak volt becsü­lete, aki melózni tudott, mégha analfabéta is volt. Ma azé az elismerés* akinek pénze van. Valamikor nem jutott túl a falu határán a paraszt. Még mi is gyermek­koromban, akkor kerültünk Egerbe, ha kórházba kellett mennük. Mi van ma? Kül­földre jár a falusi ember is, de minek? Vásárolni. Es miért? Mert itt meg nem kérdezi tőle senki, hogy mit láttál* csak hogy mit hoz­tál. Itt hagytuk abba a beszél­getést Bartus Ferenccel* s megkerestük a brigád né­hány tagját a gépműhely­ben. Hol a (ainsi értelmiség? Csendes a gépműhely kör­nyéke is. Az udvaron leta­karva állnak a kombájnok, traktorok pihenik ki a nyár—ősz fáradalmait, egy darabig most nem lesz rá­juk szükség. A néptelen műhelycsar­nokban csak az egyik ajtó mögül szűrődik ki halk gép­zúgás. A kis helyiségben Molnár István hajol eszter­gagépe fölé. Amikor elmond­juk a brigávezetővel, miről folyt eddig a szó, látszik a fiatal esztergályoson, ked­venc témáját pendítettük meg. — Sokszor úgy érzem, hogy nagyon magunkra hagytak bennünket itt a téeszben, de a faluban is Amikor társadalmi munká­ról van szó, parkosítjuk a falut, a téesztagok, a bri­gádunk ott van lapáttal, ásóval, gereblyével a kéz­ben, a falu KlSZ-szerveze- tének tagjai viszont csak nézik, hogy mi dolgozunk* nevetnek rajtunk* Ezzel a KlSZ-szervezettel többször próbáltunk már közös prog­ramot szervezni, de több­nyire meghiúsult. Vagy ott van a vezetőség, tele van a gazdaság fiatal agrárszak­emberekkel. üöbb iskolát ki­jártak, tájékozottabbak, mű­veltebbek. nekik kellene sokkal többet vállalniuk a szervezésből. A vezetőség amely évek múltán egy megelégszik a jó kukorica- terméssel, a közösség mun­kát viszont már kevésbé ké­tos feladatra elegendő jus­son, és azt is mutatja, hogy a jelentős bővítésekre sem jut aranyi hitel, mint ameny- nyit az érdekeltek szeretné­nek kapni. A megoldás azonban nem is rejtélyes, sőt. Ahhoz, hogy több pénzt lehessen eloszta­ni, több értéket kell termel­ni. Mindenütt, az egész or­szágban. 0 ♦ O Kétszázötven vagormyi gyümölcs- és zöldségféle ke­rül ki a nagyrédei hűtőház­ból évente. A tárolókban ugyan nincs ennyi hely, de az áru is forog. A mélyhűtő 180 vagon terményt tud fo­gadni. Ebből a gyümölcsfé­lék száz vagont tesznek ki. Az idén a tervük ettől hét vagonnal volt kevesebb, lé­nyegében ennyit teljesítet­tek is, bár málna nem érke­zett be annyi, minit kellett volna. Eperrel és meggyel pótolták a hiányzó mennyi­ségeket. Zöldségfélékből 23 vagon­nal kaptak kevesebbet. A legnagyobb tételt a paprika adja, amiből a tervezettnél az idén harci ne vagonnal ke­vesebb jutott el a hűtőbáz- ba. Sikerült ezt a mennyisé­get is zöldbabbal, karfiollal, tökkel, sárgarépával módosí­tani, de így is csak hét va­gont tett ki a pótlás. Ezek után csak arra gon­dolhatunk, hogy micsoda veszteség érhette a hűtőhá­zat. Mit is mondott erre Kívés János, az üzem veze­tője? í— A termelési értékter- vüraktől ugyan elmaradtunk, de az eredmenytervünket rák tőlük számon. Pedig velük könnyebb lenne szót érteni, hisz közöttünk élnek, közöttünk dolgoznak. Fodor János műhelyfőnök — ugyancsak brigádtag — vág közbe. — Évek óta döntenek ki­tüntetésekről, jutalmakról, anélkül, hogy kikérnék a mi véleményüket. azokét, akik együtt dolgoznak, egy brigádba tartoznak. Egészen más lesz így a mi közössé­günk szemlélete, gondolko­dásmódja is. Itt van például az újítások dolga. Minden évben vállaljuk, egyik év­ben sem teljesítjük. De mi­ért? Mert annak a szeren­csétlen gyereknek, persze, hogy nincs kedve újításokon törni a fejét hisz sejti, hogy úgysem lesz annak sok foga­natja. Mintha csak Molnár Ist­ván gondolatát találta vol­na ki: — Ezt talán nem is az újításoknál, hanem az egy­szerű józan javaslatoknál, illetve azok meghallgatásá­nál kéne kezdeni. Nincs esztergakésünk. Mikor szól­tunk. hogy a meglevőkből lehetne újakat készíteni a tiszanánaiak marógépén, jó­szerivel meg sem hallgattak bennünket. Csak azt mond­ták, jó. jó. majd megoldjuk* De azóta sem történt sem­mi. Persze ez csak egy pél­da a sok közül. A lényeg, hogy nemcsak az eredmé­nyeket kéne tőlünk kérdez­getni* hanem hogy mik a gondjaink, mát és hogyan tudna a vezetőség segíteni. Ezzel sokkal többre men­nénk. Tül sokat -nem lehet ehhez, fűzni. Azon viszont érdemes elgondolkodni — nemcsak Komlóm: attól, hogy ezekről a gondokról, bajokról nem veszünk tudomást, azok azért még megmaradnak* Sőt idővel új bajokat szül­nek. S ha végre szakítanak a gazdaságok a kozme­tikázott eredmények gya­korlatával, s inkább a hibák, olykor eredményte­lenségek okait, következmé­nyeit elemzik, talán többet használnak — nemcsak a brigádéletnek! Cziráki Pétéi — Ez így, ellentmondás­nak látszik? — Pedig egyszerű a ma­gyarázat. Tavalyról ötvenöt vagon árut tároltunk a ta­vasz végéig. A külföldi vá­sárlóink szívesen megvették ezt a mennyiséget. A piaci árak nekünk kedvezőek vol­tak. A piac. Ha mindig olyan pénzt kínálna az eladónak, mint amilyet ő szeretne. Es amikor fordítva történik? © ♦ 0 Minket az is érdekel, mi jut a nagyrédei fagyasztott cikkekből az üzletekbe, még közelebb: a megye üzletei­be? — Egész • évben, mintegy nyolcvan vagon gyümöíes­és zöldségfélét adunk át a belkereskedelemnek, me­gyénknek — tudjuk meg Kí­vés Jánostól. — Ennek négyötöde marad meg tava­szig, az egyötödét pedig de­cemberben értékesítjük, az ünnepek idején, — Tehát kitart minden tavaszig? — Arra. törekszünk. Jó a kapcsolatunk az üzletekkel, az. árut mi magunk szállít­juk ki, ezzel is könnyítve a boltvezetők gondjain. — Ha valamelyik kereske­dő idejön, hogy neki kellene még valamennyi meggy vagy karfiol, milyen választ kap? — Örömmel teljesítjük a kérését, és ha autóval jön, szállítási díjként még má­zsánként ötven forintot le is számolunk az végösszegből. — Ha arm gondolunk, hogy nr idén, sem tudják a tw:8ket bsâàmtj>, ni, érdemes-e akkor a hü- toha-at bővíteni? — A jég és a fagy miatt nem tudtunk annyi nyers­anyagot felvásárolni, mint. amennyit akartunk. Ha a paprikára nem kellett vol­na várnunk, akkor a kiesést tovább tudtuk volna csök­kenteni. Attól tehát nem kell félnünk, hogy a mezőgazda- sági üzemek, a háztáji gaz­daságok nem látnak el ben­nünket, elegendő gyümölcs- és zöldségfélével. Sorolja is azokat a gaz­daságokat, ahonnan szerző­déssel biztosított módon kap­ják a nyersanyagot: Csányi ÁG, Jászapáti ÁFÉSZ, a tsz.-ek köziül Tarnaörs, Gyön- gyönspata, Gyöngyössolymős, Egerszalók és Bércéi, Már­káz, Vámosgyörk neve hang­zik el. Több helyen egészen fia­tal, néhány éves gyümöl­csös található, amelyek most kezdenek csak igazán terem­ni.! A nagyrédeiekről sem sza­bad megfeledkezni : a mál­na a helybeli földben te­rem meg. Amikor az üzletek hűtő­pultjaim ott találjuk a mál­nát a meggyet, a zöldbor­sót és a karfiolt műanyag­ba csomagolva, olyan friss­nek tetsző áffiapofban, mint­ha. most szedték volna azo­kat a kertekben, gondoljunk arra. hogy a nagyrédei hű­tőház bővítése után. még több is kínálja majd ma­gát. Jusson azonban az is az eszünkbe, hogy ezért a cse­megéért a határainkon túl is jól fizetnek — valutával. Ilyen prózai 'dologgal is töróelíwk. JWmini-jM _y * H úsz vagon halat küldenek karácsony előtt hazai és kül­földi piacra a hajdúszoboszlói Bocskai Halászati Termelő- szövetkezetből. Hatvan vagon volt ebben az esztendőben a szövetkezet „termése”, s en­nek nagyobb részét telelők­be rakták: A gyenge, szikes legelőkön épített tavakban a tudományos vizsgálatok, új technológiák és fajták együt­tes eredményeként a koráb­bi hét mázsa helyett az idén csaknem tizenöt mázsa halat halásztak hektáranként. íj üzem, új termék Gipszkerámia Oj Szemet nyitott a Szol­nok megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat Karcagon, Az üzemben újfajta építő­ipari termék, gipszkerámia kísérleti gyártását kezdték meg. Az új falazóanyag el­sősorban válaszfalak építé­sére alkalmas. Vakolást nem igényei* kevesebb mun­kával építhető be, mivel há­rom gi pszkerámáéból egy négyzetméter válaszfalfelü­letet lehet, összeállítani. A 18 millió forintos költ­séggel épüli karcaga üzem I pte-ben már »52 ezer négy­zetméter falfelületnek meg­felelő gipszkerámiát áílft elő. A későbbiekben éves termelése eléri a 80 ezer négyzetmétert. Még javában tart a vadá­szati szezon, éppen ezért szinte mindennap zsúfolt a ZÖLDÉRT egri hűtőházának vadkamrája. Az elmúlt héten mezeinyúlból 15 mázsát, fá­cánból mintegy 700 darabot

Next

/
Thumbnails
Contents