Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-06 / 287. szám
Történelmi lecke - a békéért TANT JA VOLTAM, amikor az újságíró kollégám megkérte a IX. magyar békekongresszus egyik fiatal küldöttét, hogy fogalmazza meg: mi a béke. „A háborút könnyebb meghatározni” — hangzott a válasz —, „o béke ma már természetes dolog, létező valóság, A háború, történelem... !” A háború — történelem. És hihetetlennek tűnő — pedig igaz — történetek szülője, azoké, amelyeket ünnepestén egy-egy pohár bor mellett felidéznek az idősebbek. Akikkel évekig ördögi táncot járatott a sors az első, majd a második világégés poklában. A háború definiálható, a pusztítást hozó évekről mindenkinek van valamiféle „emléke”, amely komoly történelmi lecke — a békéért. E történelmi lecke hozta létre a három évtizeddel ezelőtti wroclawi értelmiségi világkongresz- szust, amely a nemzetközi — és egyben a magyar — békemozgalom zászlóbontása volt. S amelyet hazánkban a békemozgalom különböző • eseményei követtek, legutóbb a IX. kongresszus. Ezen már jelentős eredményekről számolhattak be a küldöttek: „Ha a jelenlegi helyzetünket a 30 év előttivel hasonlítjuk össze, optimizmus tölthet el bennünket. Harminc esztendeje, a negyvenes-ötvenes évek fordulóján még a hidegháború leküzdése, a harmadik vi- lágháborúval közvetlenül fenyegető veszélyek elhárítása volt az elsődleges feladat. A hidegháború korszaka a mai fiatalok számára csupán a történelemkönyv egyik fejezete. a hidegháborút ma már egyetlen felelős, reálisan gondolkodó nyugati politikus sem tekinti a nemzetközi problem,ák megoldási lehetőségének. Három évtizede még a háborús sebek gyógyítása volt az európai országok, köztük a fiatal népi demokráciák fő feladata. Noha már kirajzolódott a szocialista perspektíva, csak távlati, stratégiai jelszónak tűnt a békés egymás mellett élés gyakorlata. Napjainkban pedig a visszaszorítást célzó irányzatok ellenére, kibontakozik a nemzetközi politikát meghatározó békemozgalom.” MA MAR A BÉKEHARCNAK is történelme van. E történelem egy-egy mérföldköve volt Helsinki, Belgrad, s minden olyan esemény, amely hozzájárult a béke megvédéséhez. Napjaink feladata azonban — s ezt leszögezte a napokban lezajlott békekongresszus is — több, mint a béke védelme. A mi közös ügyünk: a békeépítés. Ebben a munkában népünk minden osztályának és rétegének aktívan részt kell vállalnia. A nemzetközi enyhülés biztató folyamata ugyanis az elmúlt két évben lelassult, szükség van hát arra, hogy a haladás hívei, a békéért küzdő emberek itthon és világszerte összefogjanak. Szükség van arra, hogy hallassuk a hangunkat ebben a világméretű harcban. Az emberiségnek Nádaratás a Velencei-tavon Az erős szél, s az éjszakai fagy „megérlelte” a nádat a Velencei-tónál. A part menti próbaaratás sikeres volt, a jövő hét elején már tizenegy nagy teljesítményű Pelikán nádvágó kombájn kezdi meg a tó termésének betakarítását. A tervek szerint az idén 1 millió hatszázezer kéve nádat vágnak le a dunántúli nádgazdaság munkásai és gépei. Ennek hetven százalékát exportálják, a többit tetőfedő nádként értékesítik, illetve nádszövetet, nádpallót készítenek belőle. A munkát már teljesen gépesítették: ez lesz az első olyan esztendő, amikor már egyáltalán nem használják a különleges nádvágó kaszát, a nádaratók ősi szerszámát, a gyalázkát. (MTI) ugyanis választania kell a pusztulással fenyegető atomháború és az egyetemes fejlődést megteremtő és megszilárdító békés egymás mellett élés politikája között. Mi a békét és a fejlődést választjuk — foglalt állást a kongresszus, amelynek küldötteivel jelképesen olt volt az'fcgész ország. S ez az ország mindenkor ott áll a világ békeszerető népei mellett. A békemozgalom az eltelt évtizedek alatt jelentősen megváltozott, módszerei alkalmazkodtak a hazai és a nemzetközi viszonyokhoz. A világ népeiben erősödött a békevágy, ennek megfelelően pedig a dönteni tudó és a dönteni akaró tömegek ereje is. Ezt az erőt —, amely szilárd alapja, szét- rombolhatatlan pillére a békemozgalomnak — ma már nem lehet sehol és senkinek figyelmen kívül hagynia. Ez a tudat még lelkesebbé, aktívabbá teszi a hazai békemozgalomban részt vevő embereket. A békéért folytatott mindennapi munka szépségét ezenkívül még az adja meg, hogy egyszerre és egyaránt szolgálja a hazát és az emberiséget. A haza és a világ békéjéért .harcolni, a nyugodt jövőért küzdeni nehéz, de nemes feladat idősnek, ifjúnak egyaránt. A világméretű békeharcban nagy szerepe és feladata van az ifjúságnak, annak a korosztálynak, amelyik átveszi a stafétabotot a háborút megjárt, s a békeharcot elkezdő idősebb generációtól. A bé- kemozgalom és az ifjúság kapcsolata nálunk kifogástalan: mind többen vállalják a közös felelősséget a béké- ! ért, mind többen találják meg az utat a béke híveihez, s lesznek a háborúclle- nes eszme tudatos hirdetői a békeharc cselekvő részesei. A KÉT VILÁGHÁBORÚ. az öldökléssel, a pusztítással járó helyi viszálykodások történelmi leckéi feledhetetlenek a haladó emberiség számára, s ösztönzik, sár kallják a világméretű harc ra — a békéért! Szilvás István 1600-as Ladák A MERKÚR Személygépkocsi Értékesítő Vállalat csepeli telepen az idén már kétezer darab KiflO-as Lada személy, gépkocsit adnak át a megrendelőknek. A képen: Pénzes István egy 1600-as Lada futóművét ellenőrzi. (MTI fotó — Fehér József felv. — KS) heíyiipar és a kareskadelem találkozója Se ráspoly, se kalapács Tulajdonképpen egy könyvecske recenziója is lehetne ez az írás. A megyei tanács ipari és kereskedelmi osztályának közös kiadványáról van szó; a napokban jelent meg szerény külsővel, nem túlságosan nagy példányszámban, azoknak szánták, akik illetékesek a témában. Hogy szélesebb körben is megemlékezzünk róla, azt az első — legterjedelmesebb — fejezet címe indokolja: „Hiánycikkek”. Izgalmas olvasmány. Csak az Észak~magyarországi Vases Műszaki Kereskedelmi Vállalat felsorolt vagy háromszáz cikket, a ráspolytól a kalapácsig, a vésőtől a lámpahorogig, olyanokat, amelyeket szeretne üzleteiben árusítani, mert naponta százak érdeklődnek utána. De nincs aki gyártaná. Persze akad hiánycikk más szakmákból is, a párizsi kapocstól a rongyszőnyegig bőségesen. Kész élvezet lapozgatni a TÜZËP alcím alatt felsorolt lista oldalait, vagy az Amfora Nagykereskedelmi Vállalat felsorolását például arról, hogy hányféle virágcserép is létezik a világon. Bizonyára egy szem. tanú visszaemlékezése alapján a békebeli időkből, amikor még együtt, egyszerre is lehetett látni ezeket a virágcserepeket.. Szóval, ha nem is a karácsonyi könyvvásár átütő sikerű újdonságának szánták a könyvet, figyelemreméltó munka született a megyei tanács gondozásában. Hogy nem öncélúan, azt a könyv második felében felsoroltak igazolják. Itt ugyanis a helyi fogyasztási cikkeket termelő ipar listája található: összefoglaló értékelés arról, ■hol, mit gyártanak, mit kínál a helyiipar, a helyi kereskedelemnek. Az eddigi esetleges, legtöbbször csak személyi ismeretségen alapuló helyi, üzleti kapcsolatok továbbfejlesztése mindenképpen kívánatos a választék bővítése, a hiánycikkek listájának rövidítése érdekében. Ezért is üdvözlendő a kereskedelmet, helyiipart felügyelő tanács kezdeményezése, hogy bőr" zét rendezzenek a megyei szövetkezetek, kisvállalatok kínálatából, ötleteket adva a kereskedelemnek, s bemutassák à, hiánycikkeket, ötleteket adva az iparnak. Heves megye lakói ritkán találkozhatnak az üzletekben a helyben készült termékekkel, Ha találkoznak is, a reklám nemigen emeli ki a cikkek eme sajátosságát, S zakasits Árpád 1888. december 6-án született Budapesten. Apja, aki lelkes, szocialista meggyőződésű józsefvárosi szegény cipész volt, korán meghalt. Szakasits Árpád már 13 éves korában önmaga kereste kenyerét. Először faszobrász egy képzett szociáldemokrata mesternél, majd kőfaragó- tanoncnak állt. Ekkoriban épült a Halászbástya és az Országház, s ezeken az építkezéseken ő is dolgozott. 47 évvel később ebben a Parlamentben választották meg — 1948. augusztus 3-án — a harmadik magyar köztársaság második elnökévé, majd egy év múlva a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökévé. Addig azonban hosz- szú, nehéz, harcokkal és próbatételekkel teli utat kellett megtennei. Tanítómesterének és példaképének a kimagasló szónoki tehetségű Bokányi Dezsőt tartotta. Szívesen és lelkesen járt Szabó Ervin társadalomtudományi szemináriumaira is. A munkás- mozgalommal 15 éves korában jegyezte el magát, s élete végéig hűséggel állta a harcot. 1903-ban lett. tagja és egyszerre könyvtárosa is a szocialista ifjúmunkások szervezetének, a Szabadság Munkásképzö Egyletnek. Az építőmunkások szakszervezete. nevelte, oktatta a fiatal fiút, aki hatalmas szorgalommal tanult. Rengeteget olvasott, képezte magát. Széles körű irodalmi, művészeti ismeretekre tett < szert. Kulturális és általános műveltsége révén már 1907-ben a MÉMOSZ főkönyvtárosa lett. 1908. november 12-én jelent meg első cikke az Építőmunkás című lapban.- Egy évvel később pedig már a Népszava közölte elfcő ver- «fc. A Biamlsáslap külső, „Igen, ezért a világért küzdöttem..." 90 évvel ezelőtt született Szakasits árpáit majd 1918. őszétől belső munkatársa lett. Húszéves, amikor megválasztották a Magyarországi Szociáldemokrata Párt angyalföldi pártszervezetének titkárává. Az 1912. május 23—i nagy tüntetésben ő is részt vett és tudósítást írt róla a Népszavában. A munkásosztály Magyaror- - szágon is egyre erősebb lett és harcai mind szervezettebbé váltak. Ez magával ragadta a fiatal Szakasits Árpádot is. aki ezekben a harcokban edződött szak- szervezeti és munkásmozgalmi vezetővé. Az első világháború alatt bírálóként lépett fel saját pártja, az MSZDP választójogi politikájával szemben. Részt vett az 1918-as sztrájkok és tüntetések szervezésében, amiért letartóztatták. A polgári demokratikus forradalom győzelme után a Budapesti Munkástanács tagjává választották. A Tanácsköztársaság idején a Belügyi Népbiztosság köz- igazgatási osztó I y vezetője, valamint a Szövetséges Központi Intéző Bizottság és a központi Forradalmi. Katona- és Munkástanács tagja. A proletárdiktatúra leverése után megszakításokkal újságíróként tevékenykedik, de közben több ízben letartóztatták feleségével együtt. Részben a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért, részben egy 1922-ben írt újságcikkért.. nemzet, gyalázás címén kétévi börtönre ítélték. 1925-től a MÉMOSZ alel- nöke 1938-ig, és a szociáldemokrata pártvezetőség tagja 1948-ig. A Népszavában ez időszakban írt cikkeiben hangot adott a raun- kásoszlály követeléseinek, a parasztságról szóló riportsorozatában pedig megrázó szociográfiai ' képet festett a falun élők nyomorúságos helyzetéről. Ugyanakkor kifejezte cikkeiben e dolgozó osztályok vágyait és reményeit. Szakasits Árpád a Szociáldemokrata Párt baloldalához tartozott mindvégig, de néhány, ezekben az években írt cikkében, állás- foglalásában tükröződnek a párt politikai hibái, gyengeségei is. A fasizmus előretörése őt is önvizsgálatra késztette. Fokozatosan felismerte a munkásegység jelentőségét és fontosságát. A párton belül a jobboldali. vezetéssel szemben erősödött a baloldal befolyása. 1938 novemberétől lett a Szociáldemokrata Párt főtitkára, 1940. januártól pedig a Népszava főszerkesztője is. A baloldali szociáldemokraták vezetőjeként szoros kapcsolatot alakított ki a kommunistákkal. Lehetőséget teremtett arra, hogy kommunista eszmeisé- gű írások jelenhettek meg a Népszavában, s arra, hogy a lap egyre inkább a népfrontpolitika szócsöve legyen. Történelmi jelentőségű ma már a Népszava 1941-es karácsonyi száma, amely a függetlenségi mozgalomban részt vevő pállok. haladó gondolkodású személyiségek nagy nyilvános megnyilatkozása volt a háború ellen. Szakasits Árpád bekapcsolódott a Történelmi Emlék- bizottság munkájába. Ott volt ő is a Kerepesi úti temetőben rendezett néma tüntetésen Táncsics és Kossuth sírjának megkoszorúzásakor. A függetlenségi mozgalomban való részvétele miatt ismét letartóztatták, a párt. jobboldali vezetői pedig leváltották a főtitkári tisztségből. 1943 tavaszán az MKP (Békepárt) és az SZDP együttműködéséről tárgyalt Kádár Jánossal. 1944. október 10-én a Szociáldemokrata Párt nevében aláírta a kommunista és a Szociáldemokrata Párt együttműködéséről szóló okmányt. (Az MKP részéről Kállai Gyula írta alá a dokumentumot.) A főváros felszabadulása ulán azonnal bekapcsolódott a politikai életbe. Az újjászervezett Szociáldemokrata Párt főtitkára, nemzetgyűlési / képviselő, államminiszter, miniszterelnök-helyettes, a népi demokratikus Magyar- ország egyik vezetője, aki mindvégig a koalíciós harcokban a kommunistáik fegyvertársa, szövetségese. El nem halványuló érdemeket szerzett a két munkáspárt egyesítéséért vívott harcban, amelynek eredményeként létrejött a magyár dolgozók egységes marxista—leninista pártja. • Az’ ’egyesülési kongresszus a’part elnökévé Vá* lasztotta. Augusztusban lett a köztársaság elnöke, majd egy év múlva, 1949. augusztus 25-én a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Hamis vádak alapján 1950. áprilisában letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. 1956. márciusában szabadlábra helyezték, és ezt követően a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. A börtönben vezetett naplója bizonyítja, hogy a szocializmus eszméi iránti hűsége a megpróbáltatások éveiben sem ingott meg egy pillanatra sem. Az 'ellenforradalom idején is az első sorokban védelmezte a munkáshatal- mat. 70. és 75. születésnapjára megkapta a Munka Vörös Zászló rendet, s ugyancsak 75. születésnapjára a Béke-világtaná’cs Joliot Cu- rie-aranyérmét. Szakasits Árpád soha nem veszítette el kapcsolatát a munkásemberekkel, osztályával. „Szaki”-nak becézték és ebben nevének rövidítésén túl kifejezésre jutott az is, hogy élete végéig — a legmagasabb közéleti tisztségekben is — szaktársa, munkatársa maradt a dolgozó embereknek. Hat évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége összeforrott, a magyar munkásosztály harcaival és a munkásmozgalom történ été n ek ki tö rü 1 hetetlc n része lett. 1965. május 3-án bekövetkezett halála előtt egy évvel írta le a következő sorokat: „Több mint hatvan esztendőt töltöttem eddig a munkásmozgalomban, és azt hiszem, nagyobb ajándékot nem kaphat valaki életének őszén, mint annak bizonyosságát, hogy biztosan célhoz ér, nem harcolt hiába. — Igen, ezért a világért küzdöttem.”' Vida Sándor pedig lehet, hogy ez még fokozná a megyei vásárlók érdeklődését. A választék bővítése, a jobb, színvonalasabb ellátás érdekében mindenképpen jó, ha a helyiipar szorosabbra fűzi kapcsolatait a , megyében dolgozó kereskedelmi vállalatokkal, szövetkezetekkel. Három napig tartott az árubörze, de a tájékozódások, szerződéskötést előkészítő információcserék még most is tartanak. Ezek hatását, eredményeit később lehet összegezni. Mindenesetre a fejlődés iránya arra enged következtetni, hogy a hiánycikkek listája nemigen csökken majd e szervezettebb együttműködés révén. A kis üzemek ugyanúgy átálltak, vagy igyekeznek átállni a szalagrendszerű lü- meggyártásra, mint a nagyvállalatok, gyárak. Nekik is elsőrendű érdek az export, és emellett „ami marad", az kerül a hazai, a megyei üzletekbe. Hogy erre ösztönzik is őket, bizonyítják az exportfejlesztő hitelből ka-, pott támogatások. Ezek a népgazdaság számára általában mindenképpen hasznos szabályozók eí- szabadíthatnak olyan törekvéseket is, amelyek már nem éppen kívánatosak. Olyanok ezek, mint a gyógyszerek mellékhatásai. Egy szolgáltatásra alapított szövetkezet például népgazdasági érdekekre hivatkozva exporttermelésbe kezd, hiszen szükség van a valutárg, s neki is jobban megéri. De ki fog akkor szolgáltatni? A hiánycikkekkel is hasonló a helyzet; a tömeggyártásban, a nagy értékű, nagy szériában gyártott termékek hoznak valamit a konyhára. Ezért ösztökélik a vállalatokat termékszerkezetük korszerűsítésére is. Csakhogy kapát, vésőt, spaklit, meg hasonló apróságokat viszont legtöbbször külföldről kell behozni, raádásul tőkés importból. Mindezek valóban nehezítik a_ zavartalan kapcsolat fejlődését, a helyiipar és a helyiérdekű kereskedelem között. Ám itt is vannak tartalékok; már csak amiatt is hasznot hozhat az együttműködés, mert ugyanott adják el, ahol gyártják a termékeket. Persze, miként ez a helyiipari ankéton is elhangzott, . az egri DOMUS Áruházban Agria-bútorokat csak Budapesten, a nagykereskedelmi vállalattal kötött szerződések alapján lehet árusítani — így már nem biztos, hogy gyorsan fejlődhet az együttműködés. Pozitív példa viszont a . Parádi Üveggyáré: a külföldön is igen keresett termő- sóikból igen nagy mennyisé« get találhatnak a megyei üzletekben is. Az említett könyvecske a keresletről, kínálatról igen hasznos olvasmány. Am azért nem ártana, ha a> Iső része a jövőben egészen -ö- vidre silányulna. Arról is szívesen megemlékeznének... Tfekeli Sándor 1978. december 6., szerda
