Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-05 / 286. szám

Szépet és il SZÊPSËO és a hasa. rmsság fogalmairól, kapcso­latáról, az emberi gondolko­dás kezdeteiről miridmáig vitáznak a filozófusok. Eszünk ágába sem jut ava­tatlanul beleszólni ebbe a filozófiai eszmecserébe, csu­pán arra a nagyon is gya­korlati terepre invitáljuk az olvasót, ahol a szép és a hasznos — olykor pedig a rút és haszontalan — min­dennapos megjelenési tor­máit filozófiai tankönyv nél­kül is tanulmányozhatjuk. Ez a terep: a boltok pult­ja. Amiből alighanem máris kitetszik, hogy a szépséget ezúttal nem Arisztotelész vagy Kant közreműködésé­vel próbáljak ábrázolni, ha­nem alkalmazott és tömeges, tehát gyári és árusítási alak­jaiban. Ez et tanulmányozási módszer pedig egyenesen el­vezet az ipari formaterve­zés témaköréhez. Ám mielőtt erről azőtnánk, érdemes még egy pillanatra fölidéznünk az iménti filo­zófiai párosítást: a szépnek és a Jónak, a hasznosnak a kapcsolatát. Kérdés lehet ugyanis! mi a keresnivalója a formának, tehát a szépnek abban a növekvő erőfeszítés­ben, amely éppenséggel a hasznosság — más szóval: a gazdaságosság — gyarapítá­sára irányul? Bármily külö­nösnek tűnjék azonban: a forma, s vele együtt a for­matervezés gyakori mellő­zése, háttérbe szorulása is a termékszerkezet av újságá­val, a gazdaságosság mérsé­kelt javulásával függ össze. Aligha kell bizonyítani ugyanis, hogy az ipari for­ma a legszorosabb kapcso­latban van az ipari tarta­lommal; azzal tehát, hogy a tetszetősebb külsejű, szép vo­nalú, ízlésesen csomagolt, modem színekben megjelenő áru kelendőbb, itthon is és az exportpiacokon is jobban értékesíthető. Ehhez járul­nak még azok a közvetlenebb kapcsolódási pontok, ame­lyek a forma és a gazdasá­gosság összefüggéseit egyér­telműbbé teszik; ilyen pél­dául a gépiparnak az a le­hetősége, hogy a funkcióhoz pontosan igazodó forma anyagot is megtakarít, ki­zárva, hogy túl súlyos, szük­ségtelenül kilóra gyártott alakot öltsön a gép. AZ IPARI formatervezés tehát — azon túl, hogy íz­lésformáló, közművelődési szerepköre nyilvánvaló — nem valamiféle kívülről vagy felülről a gyártási fo­lyamatba erőszakolt „rá­adás”, hanem a korszerűség, s vele együtt a gazdaságos­ság mellőzhetetlen tényező­je. S ha mégis mellőzik, az közvetve bár, de a korszerű termékszerkezet kialakításá­ra ösztönző vállalati nyo­máshiányt tükrözi! Ebbe a nagyobb összefüg­gés-rendszerbe illesztve cél­szerű szólnunk két jogsza­bályról; mindkettő a közel­múltban jelent meg, s azt célozza, hogy a forma és a tartalom az ipari termelés­ben is jobban közelítsen egymáshoz. Az Elnöki Ta­nács legutóbbi ülésén új törvényerejű rendeletben Raktár vagy szállítóeszköz? Vajon a címben jelölt fogalmak közül melyik illik a vasúti teherkocsira? Gondolom, mindenki rávágja: Per­sze, hogy a szállítóeszköz. Pedig nem egy gazdasági ve­zető széles e hazában raktárként kezeli a szállítási csú­csok idején olyannyira kevés vasúti kocsit. Legalábbis erre vallanak a számok. Tehervagonjainkban ugyanis átlagosan csak mintegy harminc órát van úton a termék, ötven órát pedig ki-, illetve berakás alatt, vagy „csak úgy”, áll. Mint akármelyik raktárban, azzal a különbség­gel, hogy a raktárra máshol nincs szükség, a vasúti ko­csit viszont úgy keresik, mint a cukrot. Pedig nem olcsó a raktározásnak ez a módja. A szál­lítási költségeken felül kocsiálláspénzt is fizetnek a vál­lalatok. ha nem rakják ki időben a részükre szállított árukat. Persze nem azok fizetik, akik a vállalat szállítási problémáinak megoldásáért felelősek. Abban is hasonlít a „gördülő” raktár az igazira, hogy költségeit — a ko­csiálláspénzt — ugyanúgy a vállalati költségek között számolják el, mint az egyéb raktározási díjakat. Népgaz­dasági szempontból egyik zsebünkből a másikba tesszük a pénzt, s ebből a műveletből minden lehet, csak több vasúti kocsi nem. Más lenne a helyzet, ha a felelősök is ráfizetnének a boltra. Ekkor sem teremne nagyobb szállítási kapaci­tás, de talán jobban szorgalmaznák a korszerű szállítási és rakodási módszerek elterjesztését. Ez pedig csökken­tené az állásidőt, s a jelenlegi harminc óra helyett lé­nyegesen nagyobb szám jelezné a tényleges szállítási időt. A módszerek ismertek, a rakodólapok alkalmazása, egy­ségrakományok kialakítása és a konténeres szállítás se­gítségével nemcsak gépesíthető, hanem gyorsítható is a ki- és berakodás. Mindez *természetesen pénzbe kerül, de azt mindenki tudja, hogy az idő is pénz. Azzal a kü­lönbséggel. hogy a várakozással eltöltött idő nem fektet­hető be okos gépek vásárlására, míg a megspórolt kocsi­álláspénz — ha nem is közvetlenül —. igen. Valahogy a környezetvédelmi bírságokhoz hasonlóan kellene kezelni a kocsiálláspénz ügyét. (S megvizsgálni a vállalatokat, mit tesznek a gyorsabb kocsifordulókért.) Ha gazdaságosabb nekik a büntetés kifizetése mint a korszerű szállítási módszerek elterjesztése, tegyük ezt gazdaságtalanabbá. Legalábbis áthidaló megoldásként addig, amíg a vagonokat raktárnak használó vállalatok jobb belátásra nem térnek G. J, jót korszerűsítette a mindmáig érvényben volt, 71 esztende­Gyorsmérleg az állami gazdaságról je született jogszabályt az ipari mintaoltalomról. Arról van szó, hogy az ipari ter­mékek külső, formai jegyeit — azt a szellemi produktu­mot tehát, mellyel ez a kül­ső alakot öltött —, külön vé­delemben, szaknyelven: ipa­ri mintaoltalomban részesíti az Országos Találmányi Hi­vatal. Talán nem felesleges hozzátenni, hogy sok egyéb mellett az új jogszabály elő­írja: a mintaoltalommal vé­dett termékek megalkotásá­ért a tervezőknek anyagi el­lenszolgáltatás is jár. A másik jogszabály: négy ipari miniszter közös ren­deleté formatervezési nívó- díj alapításáról. Az évente odaítélt díjakra olyan ipari gyártmánnyal vagy gyárt­mánycsaláddal lehet pályáz­ni, amely — immár a ren­delet szóhasználatával — „célszerűen és esztétikusán kialakított, kimagasló és elő­re mutató értékű külsővel rendelkezik”, továbbá : „mű­szakilag kifogástalan, gyár­tása gazdaságos és előnyösen értékesíthető”. A SZÉPNEK és a jónak, az esztétikusnak és a gazda­ságosnak korszerűen értel­mezett összhangját tükrözi a jogiszabály. Korszerű? Nos, ne hamarkodjuk el a választ, a következő sorokat ugyanis Arisztotelésztől idézzük: „... szép az, amire töreked­nünk önmaga mivoltáért ér­demes, és ami ezért dicsé­retre méltó, vagyis az, ami... jó és éppen mert jó, kelle­mes.” Erről van szó napja­inkban is, és ámbár sokirá­nyú elfoglaltságuk miatt alig­ha ajánlhatjuk a gyárak irányítóinak, hogy nagy horderejű döntéseikhez ta­nulmányozzák az ókori szer­zőt, nem árt tudniuk: a szép önmagáért is dicséretes, egy­szersmind — a bevétel olda­láról nézve — kellemes is. Tábori András Az egyik szemük sír, a másik nevet, mintha a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság idei tevékenységé­re találták volna ki ezt s mondást. Mert csakugyan így van : mi örömük lehetne abban, hogy a gyümölcsöse­ikben előbb szüretelt a fagy, a rossz időjárás és a jég, mint ahogy elkezdhet­ték a termés begyűjtését a gazdaság emberei. De miért ne örülhetnének annak, hogy a szőlő mégiscsak átlag hu­szonöt százalékkal adott többet, mint annak idején, amikor még nem fejlesztet­ték ki az iparszerű termelé­sét? így sir az egyik és nevet a másik szemük. ■ ■ ■ ■ Teljes vonal. így mondják, amikor a szőlőtermesztés szóba kerül. Ennek a kife­jezésnek feltétlenül van olyan hangulata, ami a ko­molyságot, a jelentőséget sugallja. Teljes vonal. Tehát hiánytalan, tehát oda kell rá figyelni. Mit is értünk ezen? A gazdaság az oltványter­mesztéssel kezdi a szőlő munkáit, aztán a telepítéssel folytatja, majd a növény- ápolással és a szürettel, vé­gül a bor megérlelésével és palackozásával zárja, illetve: értékesíti is a hegy levét. Ez a teljes vonal. önmagában véve ez a módszer még nem érdemel­ne nagyobb figyelmet, ha nem tartozna hozzá a teljes gépesítés is. Vagyis a külön­böző munkafolyamatok el­végzése a célgépek segítsé­gével. Tegyük még azt is hozzá: ezeknek a gépeknek egy részét itt kellett nekik kitalálni és megcsinálni. Méghozzá úgy, mivel ők a szőlőtermesztési rendszer gazdái is, hogy a különböző talajok szerkezete ne zár­hassa ki a célgép használa­tát. Legyen jó itt, de akár két megyével arrébb is. Ma már a konténeres sző- lqoltvány sem álom. A met­szést végző gép is kilépett az elképzelések világából. A szüretelő kombájn pedig évekkel ezelőtt jelent meg először a mátraalji szőlős­kertekben. A feldolgozó és palackozó üzemükre pedig egyetlen beszédes adatot: óránként két és fél ezer pa­lackot tudnak megtölteni és dobozba csomagolni. Három állami gazdaság és öt tsz csatlakozott a gyön­gyösi szőlőtermesztési rend­szerhez. A gazdaüzem azt vállalta, hogy évente öt má­zsával lehet a termés átla­gát növelni a társult üze­mekben, ha az útmutatásai­nak eleget tesznek. És az ed­digi eredmény? Huszonöt százalékos növekedés. Több mint jó eredmény. Pedig a kezdet csak 1974- re nyúlik vissza. Van a gyöngyösieknek egy cseppet sem rejtett tit­ka. Levélanalízissel és talaj- vizsgálattal kötik össze a gazdálkodást. Ebből az is következik, hogy ismerik a talaj tápanyagtöltöttségét, a növény élettani működését, tehát pontosan meg tudják határozni, melyik táblába milyen és mennyi műtrágya kell, mit igényel a növény a várt termés elérése céljából. Magyarán: sem többet nem adnak a növénynek, sem kevesebbet, mint ameny- nyire szüksége van. A taka­rékosság eredménye tehát nemcsak a műtrágya éssze­rű felhasználásá következ­tében mutatkozik meg, ha­nem a termésátlagok alaku­lásában is. Mindez így, utó­lag, pofon egyszerűnek lát­szik. De megfogalmaztatja azt a kérdést is: miért nem hasznosítja laboratóriumát az állgmi gazdaság a megye egész területére? Amikor erről tájékoztatta a gazdaság igazgatója, Prje- vara János a megyei tanács elnökét, Fekete Győr End­rét, mindjárt kiderült az el­járás gyenge pontja is. Eh­hez, bizony, számítógép kell. A pécsiek lehetőségeit hasz­nálta ki eddig a gyöngyösi gazdaság, de ez a jövőt ille- ------------------------------------------­R ekord tapsifülesek és gyöngypuíykák Dán lapály, új-zélandi óriás fehér és francia néma fekete A húsprogramért egy makiári portán Mindig szívesen foglalko­zott az állatok nevelésével, tenyésztésével Cseh Lajos. Huszonöt évvel ezelőtt, ami­kor először a Bervába ment dolgozni, gcpszállítónak vet­ték fel az éïÿilô gyárba. Ma az üzemrendeszeti osztály a munkahelye. A főportás ci­vilben azóta. sem lett hűtlen a háztáji állatokhoz, erről győződtünk meg lakása por­táján. — Jó kikapcsolódást jelent számomra az egész napi el­foglaltság után saját nevelé­sű jószágaink között tenni- venni — magyarázzza a dán lapály anyasertés óljában, ahol máris kattant a fényké­pezőgépünk. — Hetvenkilenc első negyedére van szerződve! — fűzi hozzá széles mosollyal a szépen fejlett tíz süldőre te­kintve, és készséggel vezet a többi látnivalóhoz: A nyulak. Mind törzsfaj. Legbüszkébb az új-zélandi óriás fehérekre. — Angol vérvonal! — mutatja nagy szakértelem­mel. 1964-ben kerültek ezek a tapsi fülesek Magyarország­ra. a legjobb háztáji fainak tartják. Ellenálló a betegsé­geknek. kimondottan védett a mixymatózis ellen. Igény­telen, a legrosszabb minőségű takarmányozás mellett is re­kordsúlyt ér el. Három hó­napra átlag 2,9 kilós dara­bonként. Jellemző fülnagysá­guk eléri a 11 centimétert. Amott csincsillacsalád, egy másik ketrecben magyar óri­ás szürke, a szomszédságában meg német ezüst nyűlúrfik társalognak. Fent postagalambok húz­nak. lent hamuszürke kék­szalagos tőkés jércék pipe- réznek. A sok látnivaló kö­zül melyiket vegyük először szemügyre? A sárga cocini dísztyúkokat, vagy az egyen­ként fi kilót, is elérő óriás brámákat? A fehér gyóngy- pulykák kelletik magukat. Egy-egy jól megtermett há­ziszárnyas a húsz -kilót is ha­ladja ! Valóságos fotómodellek a Rajna menti büszke ludak. Tőlük csak a kínai néma fe­kete és a francia néma fehér kacsák a szerényebbek. — Nem értem, hogy miért kuka a derék hápi? Kicsi korában hangos volt, de mi­re felnőtt fegyelmezett lett — így a gazda. Sok Joesu (Fotó: Pásztor Tibor) fecsi társának példaképe le­hetne. — Sokba kerülnek az ud­var lakói? — Ami azt illeti, nem ke­vésbe, de aki szereti a jó­szágot és örömét leli az ál­latok tenyésztésében, megiu- lálja a számítását is. A nép­gazdaságnak seni közömbös az a húsmennyiség, amit évente a szerződés után és legtöbbször még azon felül is átadunk: Mindennap korán kel az egész család és a fáradozás fejében az élmény mellett még anyagiakat is jelent Cseh Lajoséknak a nagy kedvvel és szakértelemmel gondozott derék négylábúak és szárnyasok tartása. I óimon Imre tőén már kétségessé válik. \ pécsiek ugyanis közelebb i® tudnak maguknak elfoglalt­ságot találni. Kérjenek Egertől segítsé­get a gyöngyösiek, ajánlóé i a megyei tanács elnöke. új számítóközpont erre e- hetőséget nyújt. Cserébe le­dig vállalja az állam; gaz­daság, hogy a megye ala- mennyi mezőgazdasági ive­mének elvégzi a szükséges elemzéseket. Gondoljuk el, mii jelent ez a takarmány termeszt es szempontjából. Van az állami gazdaság­nak egy kísérleti telepe, ahol összesen ötven fajta szőlőt termesztenek. Itt vizs­gálják, hogy a különböző szőlők a mi éghajlati és ta­lajviszonyaink között hogyan élnek, teremnek. Ennek a megfigyelésnek a haszna adott: csak azokat a faltu­kat érdemes a Mátra vidé­kén termeszteni, amelyek a legmegfelelőbbek. így derül ki, hogy a sokak által kedvelt olaszrizling ba­bérjait meg kell tépázni. A kísérleti munkájuk egyik eredménye egy sherry-jeíle- gű ital előállítása is. Ennek a feladatnak a végrehajtásá­ban az idővel is bírókra kel­lett kelniük. Ma már nem mellékes körülmény, hogy egy ital mennyi idő alatt érik be. Ez a gyöngyösi sherry, a Helios, két évet követel a szürettől a fo­gyasztásig. A sikere pedig akkora, hogy már az 1980-as szállításról is tárgyalnak. A borkülönlegesség üzlet­nek is bevált. ■ B ■ ■ Almából méltán számítot­tak a hétszáz vagonra az idén is, de ennek alig tele termett meg. Még a tava­lyi jég is közrejátszott en­nek a végeredménynek a kialakulásában. Másik fon­tos gyümölcsük az ősziba­rack, az idei termés is ezt mutatta. Hogy a gyümölcs értékesí­tése még gazdaságosabb le­gyen, építettek Gyöngyösön egy kétszáz, Recsken pedig egy százhúsz vagonos hűtő­házat. Ezek segítségével a téli hónapok végén is tud­nak a’ piacon almát kínálni. Az idén jóval szerényebb keretekkel készülnek a jo­natán és a starking értékesí­tésére az új év első heteire. Kevesebbet tud a közvé­lemény az egyik növényük­ről, a napraforgóról, mint amennyi figyelmet az meg­érdemelne. Pedig büszkék erre a tevékenységükre a gyöngyösiek. A borsót, is eh­hez a körhöz csatolják, ha módjuk van felemlíteni. A feladatokból eddig sem volt hiányuk, de a jövőben még újabb is vár rájuk. Már emlegetik, hogy a vi- sontai külfejtés nyomán a rekultivációs munka nagy­üzemi módszereit nekik kell kialakítaniuk. És mindjárt u kérdések sora ugrik elő: a frissen kihordott talaj még mozog, a vízgazdálkodási rendszere kialakulatlan és így tovább. Mit lehet ettől várni? Igaz, az állami gazdasá­goknak mindig is volt bizo­nyos úttörő szerepük a me­zőgazdaság tevékenységében. ■ fl ■ ■ Pénzügyi adatokat még nem szívesen hangoztatnak a Gyöngyös—domoszlói Álla­mi Gazdaságban. Azt mond­ják, áz év december 31-én ér véget. Addig még. .. Egy számot mégis előve­szünk. Az átlagjövedelem az évi negyvenezer forintot ér­te el. Ettől nem akarják lej­jebb adni. Érthető. Sőt,: mindenki azt várja, hogy a növekedés folyamata ne törjön meg. Az idén sem. G. Molnár Ferenc jimm® J.97S, december ä.. kedd

Next

/
Thumbnails
Contents