Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
Il inset jobbak voltak Az archeológusok és a történészek több mint ezer év után hozzáfogtak a vikingek hírnevének megszépítéséhez. ök majdnem minden történelemkönyvben úgy szerepelnek, mint akik rabolva és gyilkolva vonultak keresztül a békés országokon. A legújabb változat szerint a Dániából és Norvégiából érkezett vendégek lendületes külkereskedelmet és ezáltal jólétet adtak a briteknek és az íreknek — legalábbis ottlétük második szakaszában. A vikingek és az angolok közti első érintkezés 789- ben történt, amikor három hajó kikötött Anglia déli partján. Legénysége nem mutatott készséget a tárgyalásra; a helytartót agyonütötték. a vidéket kifosztották. Ez körülbelül száz éven keresztül minduntalan megismétlődött, és ebből az időből származik a vikingek képe. A IX., évszázad végétől kezdve a vikingek letelepedtek. Erről alig maradtak írásos jelentések, és csak a legutóbbi években York angol városban és Dublin ír fővárosban végzett régészeti ásatások szolgálhattak felvilágosítással az immár „szelíd” vikingek életéről és tevékenységéről. ök mindkét várost nyilvánvalóan jelentős kereskedelmi központtá fejlesztették és ugyanakkor figyelemre méltó saját termelést is fejlesztettek ki: Yorkban nagy mennyiségű borostyánt, fésűt, üveggyöngyöt és szövő- székalkatrész t találtak. A yorki békés vikingek, akiknek életét brit és dán archeológusok utólag megrajzolták, valósággal pacifistákká fejlődtek. A városban levő régi dóm tőszomszédságában végzett ásatások során csupán tőrökre bukkantak, harci fegyvereket — például kardot vagy lándzsát — viszont nem találtak. A yorki vikingek kiváló tulaidonsága volt a személyes tisztaságuk — hajukat gyakran fésülték — a megtalált fésűk közül sok gazdagon díszített és így nyilvánvalóan megbecsült tulajdon volt —, fehérneműjüket rendszeresen váltották és minden szombaton — egy ó- angol krónika szerint — fürdőbe mentek. Az eredeti vikingek valamiféle demokráciát is vittek Angliába. Hogy az országnak az 1066. évi hastingsi csata után. a Hóditó Vilmos vezette normannok által történt leigázása feudális elemeket iktatott be a brit társadalomba. ez nem a vikingek bűne. magyarázzák a mai történészek. A normannok Franciaországban másféle uralmi elképzeléseket sajátítottak el. amelyeknek semmi közük nem volt az eredeti skandináv hagyományokhoz. B bűnözők emlékiratainak honoráriuma Törvényjavaslat Franciaországban Azok a francia bűnözök’ akik börtönbüntetésük ideje alatt könyvet írnak az általuk elkövetett bűntettekről, a jövőben nem kapnak írói honoráriumot. A francia kormány fenti értelmű törvényjavaslatot fog a parlament elé terjeszteni. A törvényjavaslat szerint az ilyen jellegű kiadványok bonoráríumait a jövőben hivatalosan lefoglalják és a bűncselekmények áldozatai között osztják szét. Valószínű, hogy a törvényjavaslat egyik indítéka Jacques Mesrine többszörösen szökött bűnöző egyik könyve (A halál iránti vonzalom), amelynek bevételét mintegy 23 000 DM-t a francia hatóságok már előzetesen lefoglalták. - ——, Aforizmák Sohase hagyjátok a jó dolgot befejezetlenül: ha már valakit megtanítottatok kesztyűbe dudálni — akkor azt is mondjátok meg neki, hol kapható a közelben jóféle sor. (Részlet egy eddig kiadatlan jótanács-gyűjtemény- böl). ★ Vannak olyan emberek, akik mindent ismeretség alapján kapnak — még pofont is. (César Mélier, belga humorista ★ Almikor nincs mit. tenni — ez rossz dolog, amikor nincs mit elhallgatni — ez már félelmetes. (N. Síén, amerikai humorista) ^ Az ember önmagát nem tudja átalakítani. Ezért helyesebb, ha alárendeltjeit neveli meg. (Egy kezdő közigazgatási hivatalnokoknak szánt grönlandi tankönyvből) ★ Az élet harc. De legalább az a jó. hogy mindenki a maga súlycsoportjában vívja. (Urartu állam harcosainak tréfája) ★ Annak, aki nem csinál semmit, mindig sok segítőtársa akad. (h. N. Tolsztoj) A siker titka: két lehetőség közül válaszd a harmadikat. (Jean Rostand) ★ Ha azt akarod, hogy az emberek elhiggyék, amit mondasz nekik mondd súgva! (Punch) Jr-Amikor annyi idős vofr- tam, mint most te, én már megkerestem az első harminc ezüstpénzemet”. (Részlet Iskarióti Júdásr nak fiához írott leveléből) ★ Ha azt akarod, hogy ne szakítsanak félbe — akkor hallgass. (Kolumbiai közhely) ★ Az orvosok nagyobb bizalmat keltenének betegeikben, — ha sohasem halnának meg. (Egy ismeretlen hvoochrm. dernek Hippokratészhez Írott leveléből) ★ A légváraknak is vannak típus tervet. (Jacele Weyroch, lengyel humorista) Elég rivfEzâltek voltunk ahhoz, hogy gépeket csináljunk. de ahhoz túlságosan primitívek vagyunk, hoev azokkal ki is szolgáltassuk magunkat. (Kraus) Az aranygyantú nyomára nem a közönséges bárány begetése fog rávezetni. (Wróblewsld) ¥ Ha már hárman mondják neked hogy részeg vagy — feküdj le (Grúz közmondás) ★ A lárma — a civilizáció fő terméke és ismertetőjele. (Bierce) ♦ Ne járt a szomorúság nyomában. mert visszafordulhat. (Keleti közmondás) ★ Aki íől készítí a fazekakat. annak van is mit tennie azokba. (Wröblewski) ★ À hazugság olyan. mint. a homok: puhának tűnik amikor belefekszel, de kemény, amikor fői akarsz kelni belőle. (Malgasi közmondás) ★ Értékeli az erényeket, de az előnyöket szereti. (Joubert) ★ Amikor minden jól megy. az optimizmus luxus amikor mindöl rosszul — szükségszerűség. (Jouvenel) Anonymus= Péter budai prépost? Két éven bétől immár a második kiadásiban jelenj tette meg a Magyar Helikon Anonymus Gesta Hungara, rumát, Béla király jegyzőjének könyvét a magyarok cselekedetedről. Az utolsó két évszázadban tudósok és dilettánsok sora próbált feleletet adni arra a kérdésre, hogy melyik okleveleinkben szereplő személlyel azonosítható a mű szerzője, aki magát a korában szokásos szerénységgel így nevezi meg: Mesternek mondott, P, a néhai jó emlékű, dicsőséges Bélának, Magyarország királyának jegyzője. Sok más irányú feltevés után ma már tudjuk, hogy négy Béla királyunk közül Anonymus III. Béla jegyzője lehetett. Ismeretanyaga jellegzetesen ebből a korból való, s a Gesta latin nyelvű szövegében előforduló magyar szórványok írásmódja is erre a korra utal, ha figyelembe vesszük, hogy éppen az előzőleg általános szóvéai hangzó lekopásának időhatárán., az 1200-as években író_ dott a mű. Györffy Horváth János és Sólyom Károly majdnem egyidejűleg. 1966-ban kiadott munkájukban egyaránt, Péj ter győri püspököt neveztek meg Anonymusként. Ez a Péter pedig 1205—1217 között töltötte be a győri püspöki széket. Az újabb vizsgálatok azonban csupán a kormeg- határozást erősítették meg, a személyt kevésbé főleg azért, mert számba véve Anonymus magyarországi helyismeretét, nem tartották valószínűnek, hogy oly kevés földrajzi nevet ismert és nevezett volna, meg Győr kör-j nyékéről, ha ott huzamosabb időn át tartózkodik. Haj sonló okok teszik valószínűtlenné, hogy Anonymus azonos lenne a szintén szóba jöttek közül Péter esztergomi préJ posttal, vagy Pousa diaikovári püspökkel. Ha a térképre berajzoljuk azokat a helyeket, ahol a Gesta az országosan, mindenki által ismert nagyobb települések és fő folyók mellett helyi ismeretről tanúskodó kisebb helységeket, vízfolyásokat is megnevez, akkor a térképen három vidék tűnik elő, iránt „Anonymus vélt feltalálási helyei”. Nagyon ismerősnek tűnik a szerző Bm_ dán a Csepel.szigettel együtt, Borsodban és a Hegyalján, valamint Csongrád tágabb környékén. A Felső-Tisza vidékét — a jelek szerint — azért ismerte kiválóan, mert, valószínűleg ott volt a szálláshelye annak a nemzetségnek, amelyből származott. Csongrád környéke Szermonostorral (Pusztaszerrel) viszont Halán püspöknek, Anonymus kancelláriai főnökének örökJ lőtt uradalmához tartozott. Ha. a nevezett három vidéket, abból a szempontból nézzük, hogy hol volt királyi egyház, amelynek vezetését királyi jegyzők nyerhették el, megállapíthatjuk, hogy ilyen a két tiszai vidéken nem volt, csak Budán (Óbudán.) volt királyi pnépostság társas káptalana. Ide pedig ebben a korban sorozatosan királyi jegyzőket neveztek ki piéj postnak. Amikor idáig jutott a logikai lánc, akkor azonban kiderült, hogy Anonymus kétszeresen is névtelen: Adorján 1186—i és Jakab 1211-i prépostsága között, egy ne. gyedsizázadon át egyetlen budai prépost nevéről sem maradt fönn feljegyzés... De ha valóságos okirat nem is maradt a szóban forj gó budai prépost nevéről, egy hamisítvány megőrizte a nevét. A XIII. század második felében hamisítottak egy átirólevelet 1124-es évszámmal. A hamisítványon Péter budai prépost mint a királyi oklevél megpecsételője szej repél. A hamis oklevélre írt dátum idején a budai préj postság még kiépítetlen egyház volt, amely egy királyi nótáriusnak kellő javadalmat nem biztosított. Ugyanakkor az a megpecsételő formula, amelyben Péter prépost neve előjön, csak az 1200 körüli években, nem pedig 1124 köj rüi használatos. Feltehető tehát, hogy a garamszentbenej deka hamisítók egy 1200 körüli királyi oklevélből másolj ták ki Péter budai prépost oklevélpecsételő nevét. Mivel pedig más Péter budai prépostot az Árpád., korból nem ismerünk, valószinű, hogy abból a huszonöt évből való, amelyből nem jegyezték fel a prépostok nevét. így elképzelhető, hogy ő Anonymus. Ha hozzávesszük, hogy a budai prépostságot akkor volt királyi jegyzők kapták meg. és P. mester Óbuda környékét ismeri legjobban, akkor az egybevágásokat alig lehet véletlennek tekintem. Csorna Béla V>AAAAA(VSAAAA)V\AAAAA/WSAAAAAAAAAWAVSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/tAAAA,AAAAAAAAA,WAMAAAAAAAAAAAAlA »AAAAAAAAAAAAAAAAAA»AAAAAAAAAA íaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa'I ÍT |em tudja véletlenül, hol van itt egy sötét lépcsőház? — Dehogynem! Még három méter. Ha megengedi, elkísérem... — Köszönöm szépen. Igazán nagyon kedves! — Engedje meg, hogy bemutat; kozzam; Ízelt vagyok. — Izeltke. — Milyen gyönyörű neve van! — Ugyan... Mióta elszaporodtunk, nagyon divatos ez a név... — Ühüm. Azért nem kell szerénykedni ... És milyen karcsú az alakja! — Bókol ? — A világért sem! Ez puszta tény. Egyébként olvasta a nagy hírt? — Attól függ ... — A város patkánymentes! — Igen, igen! Én is nagyon boldog vagyok. Azóta sokkal nyugod- tabb az életem. Régebben örökösen migrén gyötört, ha feltűnt egy-egy patkány. Szépen fényesített, fekete hátacskám csupa piszok lett, mire biztonságba kerüiem. Egy magamfajta lány soha nem tudhatja előre a sorsa! — Pontosan így vagyok vele én is. Cn sem szeretem az erőszaHámorí Andrási Tragédia a fürdőkádban köti Kiváltképp a sötétben sétáló embertalpakat! Már tizenkét testvérem lelte így halálát... észvétem. R‘ — Köszönöm. Mondja ízeltke, magácska nem éhes? — Háát, ami azt illeti. .1 — Ne szabadkozzon! Ha nem veszi tolakodásnak, meghívom vacsorára. Tudok egy hangulatos konyhát a harmadik emeleten. Csak két hetenként takarítanak. Remek választék áll rendelkezésünkre! — Nagyon aranyos. Élek a lehetőséggel, mert igencsak megéheztem! — Boldog vagyok, hogy elfogadja a meghívást! — Tudja, a másik lépcsőházban voltam rokonlátogatáson, és nagyon hosszú ideig tartott nz út. Ott valami Ház-tömb-fel-ügye-lő lakik, és azt a lépcsőházat hetenként felmossák. — Borzasztó! — Ügy, ahogy mondja! Képzelje el, milyen kellemetlen, ha örökké ultrás vizet kénytelen inni. — Miért nem közlekedik a csatornahálózatokon ? — Mert ott huligánbandába tömörült csótányfiatalok szemtelen- kednek. — Nahát, már a lakótelepen is feltűntek? — Bizony! Képzelje, amikor... — Pszt! — Mi van? — Ember közeledik! Maradjon a fal melletti fekete csíkon, szorosan mögöttem! — Szűz Csótány, most segíts! — Ne sopánkodjon, ízeltke, hanem húzza be a fejét! Be a kitin alá. Most fel fogja kapcsolni azt az éles fényű izét... nehogy megijedjen ! — Jaj. emberien félek! — Nyugi, nyugi! Nem lesz semmi baj. Hála a Nagy Potrohának: részeg! — Tényleg! Mórén is érzem azt a szörnyű bűzt a magasból. — Csak ránk ne tántorogjon! N nna, végre! Mindjárt sötét lesz és mehetünk tovább. De még egyszer nem kísértjük az embert! A függőleges szellőzőcsatornán megyünk fel. Azon keresztül játszi könnyedséggel érünk a konyhába. — Akkor ne is tétovázzunk! Az éhségtől kiesik a rágógyomrom! — Csak szaporán! Érzi a huzatot? Már a nyílásnál vagyunk. Most megnézzük... Igen, ez az! Ezen a rácson megyünk keresztül és ... Szent Hexapoda! — Mi történt? Csak nem Che- motox-szagot érez? — Semmi baj! A nagy, naiv emberek! Beragasztották a konyhai bejáratukat! — Hát akkor hogy- megyünk be? — Amott a másikon! Rajtunk nem fognak ki. Átmegyünk a vécén és az előszobán. — ízelt, kedves... — Most meg mi baj van? — .. .nekem rossz előérzetem van! — Ne nyugtalankodjék, kedvesem. Lábaljon mellém, és máris lent leszünk a padlón. — Én mégis . félek ! Ezt a hűvös simaságot mintha már érzékelték volna csápjaim... — Igen, most már... nekem is gyanús... — ízelt! Már nem tapadnak a lábaim! — Az enyéim se! Kapaszkodjon! Próbáljuk meg... — Képtelen vagyok... egyre csúszunk lefelé — Sejtem, hová jutottunk.., . -3. fürdőkádba! Ô h! Borzasztó! Ez a vég. Mi lesz velünk?!! — Nem tudom! Ez a kád túl tiszta ahhoz, hogy megmeneküljünk ... — Vakító fény! — Észrevették minket! Bújjon hozzám szorosan ! Talán... — ...nincsi talán! Érzi? — Igen! ...ez >a... hűvös... permet... Az emberi világ fejlődéséről kívánok dokumcntwmfilmct forgatni.^.
