Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
Humorszolgálat XJTASSY JÓZSEF VERSEI: Kis fehér kpkas Bogy ne emlékeznék a kis fehér kakasra! A magas gátoszlop A kis fehér kakas A húslila hajnal A hőfehér szélcsend A korgó konyha A bordó fazék A lángvörös kályha A rárázott bolhák A katonák! A katonák! A szikrázó virradat A ragyogó rombuszok A fölkelő nap! A kukoriifkúúúú! A ratatata A szédelgó tollak A piros gejzir A szeplős hó Es a röhögő sisakok Ës a röhögő sisakok ó, hogyne! Emlékszem a hős fehér kakasra. Hoppiá... (Fotó: Humanité Dimanche) i/,/\/V/VWWW\AA/VNAAAAAAAA/\AAAAAAAAA/VWNAA/VWWWVVWVVNAAA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/V\AAAAA/WV>AAAA» Az ünnepek táján Fancsali arcot vág... Jeles napok Népi szokások aprószentek napján Iskolás korú fiúk négy-öt tagú bandákba verődnek, kézbe veszik a fűzfavesszőből jó előre megfont korbácsokat, s kora reggeltől végigjárják a rokonokat, szomszédokat, ismerősöket. Illő kopogás után ezzel a rigmussal lépnek be a házba: „Hála Isten, hogy megértük aprószentek napját, de nem búval, bánattal, hanem örvendetes napokkal’’. A beköszöntő után a fűzfavessző-korbáccsal, a sup- rikával végigütögetik a ház népét, miközben újabb rigmust mondogatnak: Egészséges legyen, Kéléses ne legyen, Káposztába sok húst tegyen". A gyerekek ezért a „verekedésért” nem szidást kapnak. hanem ajándékokat: almát, diót, süteményt, s ott ahol a közelmúltban is élt még a szokás — például Baján —. pénzt is. A legtöbb felnőtt, ha máshonnan nem is, hallomásból ismeri még a Miklós-napi, karácsonyi, újévi, vagy a Luca-napi népi szokásokat, a téli napforduló ünnepsorozatai közül alig esik szó viszont december 28-ról. aprószentek napjáról. Pedig nem is olyan régen még az egész ország területén ismerték és gyakorolták az ezen a napon szokásban levő korbácsolást, vagy ahogyan vidékenként mondják: vesszőzést, csapulást, mustározást. suprikálást. sibár- lást, zsibározást. A vesszővel, vagy a vesszőnyalábbal történő korbácsolás az újesztendei szerencsekívána- toknak egy ősibb, archaiku- sabb formája. A zöld ág az élet szimbóluma, a betegségek elűzésére és távoltartására szolgál, nőknél, a termékenység, gyerekeknél a növekedés elősegítője. Az aprószentek napja egyházi eredetű ünnep, a betlehemi gyermekgyilkosság emlékére alakult ki, amikor is Herodes király — a Bibiig, szerint — a napkeleti bölcsektől értesülvén Jézus születéséről, hatalmának biztosítása érdekében minden két éven aluli fiúgyermeket leöletett Betlehemben De hogy az emlékünnep köré kialakult szokások mennyire világiak, arra a középkorból már maradt ránk oizonyíték. Temesvári Pelbárt. a XV. század ismert prédikátor-írója egyik prédikációjában megfeddi azokat, akiknek ez az egyházi émlékszokás pajzán. világias tréfálkozásokra ad alkalmat. „Miért van az kedvesem, , hogy közietek ma sokan hiú tréfálkozásokkal szórakoztok, és egymást kölcsönösen korbácsoljátok, mondván, Herodes sok fiút megölt Betlehemben. Az ilyen emberek sok rosszat, bűnös dolgot, sőt tisztességtelen simogatást és más egyéb kimondhatatlant kevernek ehhez a szokáshoz”. Egy nemrégiben előkerült adat szerint Krakkóban tanuló diákjaink is hódoltak a vesszőzés örömeinek. Egy a magyarok által megvesz- szőzött lengyel diák 1507- ben panaszt tett az egyetem vezetőségénél. A tárgyaláson a diákok védekezése ez volt: csak otthoni szokást gyakoroltunk. Az aprószentek napi korbácsolás a hasonló vonások ellenére vidékenként sok jellegzetességet mutat. Dunántúlon például a téli időszak egyik legkiterjedtebb szokása volt, néhány somogyi faluban Miklós-naptól egészen újévig tartott. Vesz- szőzés közben különböző mondókákat, rigmusokat mondtak. Az „aprószentek, Dávid, Dávid” mondókat és a '..Hányán vannak az aprószentek?” kérdés országosan elterjedt. A vVasz teljesen különböző lehet: háromszáz- negyvennégy. száznegyvennégyezer és még sok más, de mindig a helyben kialakult. hagyomány szentesítette számot kellett mondani. Göcsejben a gyengéd vesszőzés a házigazdától otthon is kijárt, riiert az egészség fogalmába a frisseség is beletartozik. A megcsapulás egyszersmind a lustaság ellen való orvosság is. Csíkban szép meggy-, nyír-, fűzvagy más ágakból font és piros szalagokkal átkötött vesszőkkel történt a szertartás. Aprószentek napja sokfelé legényavatással is együttjárt. Kisalföldön. Szigetközben és Székelyföld sok pontján a legényvezér fűzfavesz- szőből erős korbácsot font, és legénytársaival felkereste a lányos házakat. Ott vé- gigvesszőzték a háznépét, s a leányok emlékül színes szalagokat kötöttek a korbácsra. a szülők pedig étellel látták el a legényeket. Ok aztán egy közös lakomán fogyasztották azt el. kizárólag férfitársaságban, bőséges italozással egybekötve. Különféle szertartások is kapcsolódnak az eseményhez. például a felserdült legényeket leöntik egy pohár borral, vagy legénykoronát tesznek a fejükre, ami azt jelenti, hogy ezúttal joguk van lányos házakhoz járni, és a felnőttek mulatságain részt venni. László Katalin — Ne búsulj, ember! — vigasztalja az egyik vadász a másikat, akinek véletlenül néhány sörétet eresztett a nadrágjába. — Ha másik nadrágot veszel, nem is fog látszani. ★ — Péterke. miért nem voltál tegnap iskolában? — Azért, mert egy új taggal szaporodott a család. — öcsike, vagy húgocska? — Nem, új apuka. ★ — Gyerekek, még mindig nem találjátok azt az 5 koronást? — Már Karol megtalálta. — Akkor hát mit kerestek? — Karolt. ★ A házaspár a nyaralásból visszatérve kirabolva találja a lakást. — Látod, ha nem mentünk volna a Tátrába, akkor ez nem történt volna meg velünk. — Ez a te hibád. En Jugoszláviába akartam menni! ★ — Mit gondol, ilyen marad az idő. vagy esni fog? — Nehéz lenne megmondani. Az időjárástól függ. k ★ Az önök városában nem született híres író? — kérdezi a túrista a ,.bennszülöttet”. — Azt hiszem, hogy nem — feleli az állampolgár —, vagy legalábbis az alatt a nyolc év alatt nem, amióta itt lakom. * — Képes lenne arra, hogy csak pénzért nősüljön? — Nem tudom, kisasszony. Attól függ, mennyije van. ★ Az apa olvasni szeretne, de a gyerekek állandóan zavarják őt. , — Papa, Jankó azt mondja, hogy neki 32 foga van és nekem pedig csak 28 van! — Akkor osszátok el, csak engem hagyjatok bekén! — hangzik. á Váldíz.~ ' A vadállatok ketrecénél az állatidomltó így szól a feleségéhez: — Kérlek, legalább itt ne jfjg? csinálj jelenetet, mert akkor teljesen elvesztem a tekintélyem előttük! J égvirág figi szeszt iszom én szilvafa alakú pohárból! Klnt-bent komisz a tél: hold lobog> tehéntrágya lángol. Jégvirág, jégvirág. ne szépítsd nekem a <dlágot ; úgyis rád lehelek. s ha belepusztulsz is: kilátok! Felhőt morzsol a fagy, december mennyei darát szór: éhes kismalacunk kitör a rozoga karámból. — Van egy bomba nőm — dicsekedett Puszpáng Alfonz Pacolai Dénesnek, akivel éppen egy dicsekvésnyi időre hozta össze a sorsa és az utcasarok. — Gratulálok... A jó nő az sose rossz — mondta egy kicsit irigykedve Pacolai. — Ez nem jó nő, ez bomba nő — helyesbített Puszpáng és azonmód hozzáfogott annak echete- léséhez hogy hol és mitől bomba a nője, aki természetesen imádja őt, de ezen nem is lehet csodálkozni. .. — .. .és egy nagy hülye férje van. aki mit sem sejt a dologból, de abból sem, hogy milyen tüzes, belevaló nő a felesége... — A bomba nők férjei mindig hű- lyék... ez már igy van. Nem tudom miért. de ez már így van — filozofált Pacolai és egy pillanatra elábrándozott, miért nincs neki is nője. Felesége van. az igaz nem is csúnya, az is igaz, de nője nincs, tüzes nője végképpen akinek hülye férje lenne mint ennek a nőnek, aki Puszpáng Alfonz ágyát édesíti meg időről időre. — .. .és nem túri meg magán a ruhát ■■ Már az ajtóban vetkőzni kezd. úgy. hogy mire beér a szobába, már anyaszülte A bomba nő meztelen... Es öltözni is úgy öltözik... Indul ki az ágyból, kérlek és mire az ajtóhoz ér, már rajta van a cucc... — lelkendezett Puszpáng. — .. .és régen tart? — Fél éve, öregem. .. Majdnem fél éve és minden héten kétszer... Es nem unom meg, nem tudom megunmi, olyan bomba egy nő .. .és tudod, úgy csinálja, hogy... — hajolt egészen közel Pacolai füléhez Puszpáng Alfonz, részletesen ecsetelve, hogyan csinálja Kovácsáé. .. — Kovácsnénak hívják? — Annak. Lujza különben de a Kovács felesége. Azért sajnálom azt a marha Kovácsot de végtére is megérdemli, ha egy ilyen remek nőt nem tud maga mellett tartani... — Minden férfi saját ágya kovácsa. A te Kovácsod is. Magára vessen — vigyorgott Pacolai annak az embernek a megelégedettségével, akiiiek ha nem is jutott méz a bö dönböl. de legalá b> más mézét is elnva lógatják a szemtelen darazsak... — Bemutatnál annak a Kovácsnénak... Ha hetenkint kétszer van nálad, akkor még van négy szabad munkanapja... Nem igaz? — folytatta Pacolai tréfának erőltetve azt. amit szívesen komolyam is venne. — Majd egyszer megmutatom a nőt... De a diszkréció a legfontosabb... Ha az utcán találkozom, csak köszönök és semmi több... Még csak rám sem mosolyog. .. Û, nagyon tud titkot tartani... Legalábbis annyira tud, mint... Szszszsz .. .6 az ott jön. .. ne nézz már rá. ha köszönök. .. — Hol? — Ott, a másik oldalon, az a szőke... — intett a szemével Puszpáng lelkesen, de óvatosan a másik oldalon haladó, egy kirakat előtt tétován megálló nőre... — Az aki most a kirakat előtt áll... — Kicsoda? Melyik? Az, aki ott áll? — fehéredett el nyöszörögve Pacolai... — Mondd még egyszer, hogy melyik? — Ejnye, hát vak vagy... Az ott a Kovácsáé. .. A Lujza, most ment be az üzletbe. .. — Végem van... Te átkozott... ö is átkozott... Az nem Kovácsné... Gazemberek. .. Az Matild. az én feleségem.. .Te szerencsétlen.., Még hogy Kovácsné... Megőrülök — dőlt a falnak tehetetlenül Pacolai... — A te feleséged? Nahát, hogy mik vannak... Hát mondhatom. hogy furcsa nő a feleséged... Teljesen zavarba hoztál. Tehát hazudott. A te feleséged ilyen hazudós. .. Hát. öregem, nekem már nem is kell. Én hazudós nővel nem. kezdek... Tudod mit? Hallgass rám, dobd ki a nőt... Aki hazudik, az másra is képes, hidd el nekem. A hazug ember kész veszedelem... Kösz, öregem, hogy megtudtam, milyen hazug növel is volt dolgom... Igazán hálás vagyok neked... — szorította meg Puszpáng Alfonz Pacolai ernyedt kezét és fejcsóválva távozott. Gyurkó Géza Az utóbbi időben szorgalmasan gyűjtöm azokat a szólásokat, amelyek mai nyelvhasználatunkban, szóban és írásban egyaránt sze-, repet kapnak A címbeli szó-' lásforma is ezek közé tartó-! zik. Olykor alábbi alakváltozatait is hallhatjuk, olvashatjuk: fancsali ábrázata van, fancsali képű, pofájú stb. Ezeket a szókapcsolatokat ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba illeszthetjük beles keserves képet vág, savanyú, sanyarú arckifejezésű, gúnyos kedvetlenséget, nemtetszést, elszontyolodást, szomorúságot tükröz, mutat az arca, elképedt tekintetű stb. Hogy milyen tág a szólás használati értéke, arról ezek a versrészletek is bizonykodnak: „Olyan fancsali a képem, / aki szeret sem tud már elviselni”. (Hajnal Gábor: Nyugtalanság). — „A győztes végül kiröhög csak, / látván fancsali arcodat” t (Hajnal: Szép volt, jó volt); Csanádi Imre költeményé-! nek e részlete a szólás eredetéről is árulkodik: „Hirdeti, hogy kit tiszteljen, / kinek képe / kerüljön a fancsali sok / szent helyébe” (Ilon). A költő fancsali szent jelzős szerkezete ezekre a népi szóláshasonlatokra utal: Szomorú, mint a fancsali feszület, Áll, mint a fancsali feszület (kivert szemmel). Elkám- picsorodik, mint a fancsali szent. A szomorú arcú, a savanyú ábrázatú, a betegesen sovány képű embert jellemeznek ezekkel a szólásformákkal. A nép tudni véli azt is, hogy a fancsali feszület, a fancsali szent azért vág olyan keserves képet, mert haragszik, hogy mellette az egyik latornak két bal lábat csináltak. Több Fancsal nevű helységet ismerünk. Általában az Abaúj megyei fancsali a ki egykori faluvégi feszületéhez kötik sokan a szólás eredetét. Az is lehetséges azonban, hogy a Heves megyei Fancsal (ma: Rózsaszentmárton) keserves képet vágó feszülgte adott alapot a szólás keletkezéséhez. Annái is inkább hitelt adhatunk ennek a feltevésnek, mert megyénk e falujához is sok népi jellegű szólásforma kötődik. A legismertebb ez a szóláshasonlat: Híres, mint a fancsali lőre; azaz a vadalmából készített bor. Csak gúnyos értelemben éltek e szólással. , Dr. Bakos József I
