Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

Kerékasztal Hevesen

Több mint várakozás

Agrárproletárból

államelnök

80 éve, 1*78. december 31-én született Dobi István

Vajúdik Heves, hosszú ideje vajúdik már. Egyre kevésbé fér el ugyanis nagyközségi státuszában, eredményei és gondjai között mind több az, ami a városokat jellemzi inkább. A legutóbbi adatok szerint 11 582 lakosú középfokú központ — területe tízezer hektár —. nagyság és szerepkör szerint a megye településeinek rangsorában a negyedik helyet foglalja el. A megvalósított ipartelepítés megszüntette a korábban tapasztalható elvándorlást, és évenként ma már 100—120 fővel növekszik a nagyközség lakosainak száma.

Szemünk előtt játszódik le tehát Heves nagy átlé- nyegülése, és ebben önként és szívesen vállal szerepet a nagyközség felnőtt lakossága. S erre nagy szükség is van. hiszen a Hevesen működő üzemek, vállalatok, intézmények és minden egyes ember összefogása. a feladatokban való aktív részvétele nélkül aligha remélhetnék, hogy céljuk belátható időn belül megvalósul. (Az összefogás, a közös akarat legutóbbi eredménye a várossá válás szempontjából — a lokálpatrióták által történelmi jelentőségűnek nevezett — csatornamű-társulás létrejötte, vagy inkább az a mód, ahogy létrejött.)

A cél tehát adott és megvalósítását nemcsak a helyi lakosok figyelik fokozott érdeklődéssel, hanem a járás és a megye vezetői is, akik az elmúlt évek során már eddig is sok hasznos tanácsot es ugyancsak nem kevés gyakorlati segítséget adtak Hevesnek, hogy létrejöhessen ez a metamorfózis, ez a nagy, lényegi, belső átalakulás.

Hogy ennek folyamatában hol tartanak, milyen eredményeket értek el, és hogy mit kell még megvalósítani, hogy az „i” betűre felkerülhessen a pont, arról a közelmúltban adtak számot a járási párt-vb-nek a nagyközség vezetői, és ez kínált jó apropót ahhoz, hogy ke- rekasztal-beszélgetést hozzunk létre Bencze Béla nagyközségi pártbizottsági titkár, dr. Grúz János tanácselnök és Varga István népfronttitkár részvételével. A beszélgetésen lapunkat B. Kun Tibor, a Népújság hevesi tudósítója képviselte.

Jó példák sera

NÉPÚJSÁG: Az utóbbi idóben - több fórumon esett szó a várossá válás lehetőségeiről, és az , elhangzott nyilatkozatok nagy többsége derűlátásról tanúskodik. A kérdés adott: nem túl- Î zott-e vajon az optimizmus, |j amely szerint szívós munkával f Heves nagyközség eltüntethető lesz a térképről, hogy az ősrégi település — amely a középkorban jelentős mezőváros volt — átadja a helyét Heves városnak?

BENCZE BÉLA: Nem tagadjuk, optimisták vagyunk, bízunk abban, hogy a már évekkel ezelőtt megfogalmazott célunkat, azt, hogy Heves nagyközség város legyen, el tudjuk érni. Ennek megfelelően készítettük terveinket, ennek megfelelően dolgoztunk és fogunk dolgozni ezután is. és ennek jegyében születtek eddigi, a bizakodásra egyre több lehetőséget teremtő eredményeink. Nem titkoljuk, a várossá fejlődés útját járjuk, és ennek az útnak nem jelentéktelen részét tettük meg már.

C.RÜZ JANOS: Ha szabad itt közbeszólnom, hadd emlékeztessünk arra, hogy az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, közösen a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalával. 21 pontban jelölte meg azokat a legfontosabb feltételeket, amelyek teljesítése nélkülözhetetlen a városi rang elnyeréséhez. Nem titok, hogy ebből a 21-ből Heves 17 pontot már teljesített, a további négyet

pedig ezután kell teljesítenie, illetve megfelelő szintre hoznia. Ezek közül legfontosabb a városi szintű csatornahálózat kialakítására, amelynek megvalósításához — a csatornatársulás megalakulásával — éppen most, a közelmúlt napokban tettünk igen jelentős lépést. A feladat nem jelentéktelen, hiszen a jelenlegi 6 kilométer hosszúságú csatornahálózatot a következő években további tizenegy kilométer hosszú csatorna kiépítésével kell megnövelni a meglevő 400 köbméter kapacitású derítő mellé még egy 800 köbméteres épül. Nagyon pozitív. örvendetes jelenségnek tartjuk, hogy ebben az 51 millió forintos költségvetésű, nagy horderejű vállalkozásban nemcsak az intézmények és különböző vállalatok vesznek részt szívesen, hanem a lakosság részéről szintén nagy érdeklődés tapasztalható.

VARGA ISTVÁN: Akik

ismerik a hevesieket, az itteni lakosságot, azok számára ez egyáltalán nem meglepetés. A példák sorát lehetne említeni, hogy milyen sokan vállaltak és végeztek eddig is jelentős társadalmi munkát. Valameny- nyien megmondhatói vagyunk, mennyire nem szükséges itt a nagy .agitáció”. Elég. ha elmondjuk — legyen az a pártbizottság, a tanács vagy éppen a népfront —, hogy miről van szó, mit szeretnénk és milyen célt szolgál a feladat megvalósítása, és máris megmozdulnak, jönnek az emberek.

Mii? Hol? Mikor?

BENCZE BÉLA: Valóban, csak felsőfokon lehet beszélni a községpolitikai céljaink megvalósításáért tett intézkedésekről. a különböző intézmények és az emberek hozzáállásáról, segítőkész- ségérőL A fejlődés így minden téren, még a nálunk most nem a legjobb cipőben járó sport területén is, ahol szintén történt előrehaladás azzal, hogy 1976- ban a korábban (szétszórt sportkörökből megalakult a HSE a Hevesi Sportegyesület.

GRŰZ JANOS: A segíteni akarás másik szép példája, hogy korszerű. 150 óvodás és 60 bölcsődés korú gyermek számára tervezett óvodánk megépítéséhez kétmillió forint hozzájárulást reméltünk, ezzel szemben az eredmény négymillió.

VARGA ISTVÁN: És ez a négymillió tulajdonképpen nem is négymillió, hanem lényegesen több, mert pénzben nem lehet kifejezni a lakosság által felajánlott

E

zredéves bölcsességgel méri életét a távolkeleti ember, legalábbis, ha hinni lehet a tudósok, vallás" történészek szavának. A bölcselkedésre hajlamos tibeti, japán vagy kínai tart a házában egy míves korsót; ebbe az év minden napján, élete járása szerint belehajít egy fehér vagy fekete csontgolyót. Ha derűs volt a nap, sikerült minden, akkor fehér golyó kerül a korsóba, bánattal teli napokon meg fekete. Év végén aztán összetöri a korsót az ember, és megszámolja a golyókat. így tudja meg, derűben, boldogságban, vagy pedig szomorúan telt-e az év.

Oktalanság, mondja a számolgató józan ész, hisz már azt se lehet biztonsággal eldönteni, jó-e vagy rossz a mai nap. Annyiféle történik huszonnégy óra alatt, hogy a végső eredmény is már átlagból származik. S a másik bökkenő: akit januárban elhagy a kedvese, szomorú. Februárban azután megismerkedik az „igazival^, pontosan a januári eseményeknek köszönhetően. Ki tudja tehát eldönteni, vidám, vagy szomorú, hasznos, vagy haszontalan volt-e a január?

A válasz csak egy lehet: nem objektív mérce a míves korsó, csak arra jó, hogy az embernek mankója legyen az év végi számadáshoz, hisz

társadalmi munka anyagi és erkölcsi értékét, nem is beszélve természetesen, hogy az áfész, a Berva és a Rákóczi Termelőszövetkezet

700—700 ezer forinttal járul hozzá az óvoda felépítéséhez.

BENCZE BÉLA: Anélkül, hogy túlhangsúlyoznánk vagy túlértékelnénk ezeket a kézzel fogható és Heves fejlődése szempontjából oly fontos eredményeket, meg kell mondani — még ha kissé „direktnek” hangzik is —, hogy nem utolsósorban politikai sikerként tartjuk számon az üzemeknek és a lakosságnak ennyire pozitív, aktív részvételét céljaink megvalósításában. Sok helyen — akik részesei vagyunk ennek a beszélgetésnek, mind megmondhatói vagyunk — szinte végig sem hagyják mondani, ha támogatásukat kérjük valamilyen ügyben, hanem közbevágnak: csak a lényeget mondjátok. mit, hol, mikor? — és ott leszünk...

NËPÜJSAG: A felettes szervek Is hasonló aktivitással támogatják Hevest a fejlődésben?

BENCZE BÉLA: Ha szabad, hadd válaszoljak erre megint én. mégpedig igennel. Mind a megyei pártbizottságtól és tanácstól, mind a velünk élő. velünk együtt dolgozó járási vezetőinktől igen sok konkrét segítséget, erkölcsi támogatást és biztatást kapunk. Elmondhatjuk, hogy munkánkat fokozott figyelemmel kísérik, eredményeinkről rendszeres látogatásokon győződnek meg.

VARGA ISTVÁN: Számunkra nagyon fontos, hogy elismeréssel nyilatkoznak ezekről, és mi ennek megfelelően tudjuk tájékoztatni a lakosságot. Ez pedig belőlük további értékes megnyilvánulásokat vált ki. Ismeretes például, hogy útviszonyaink nem a legjobbak, a csatornahálózat kiépítése mellett sokat kell tennünk a rossz utak felszámolásáért, és bizonyos, hogy ennek megvalósítása során az eddigihez hasonló társadalmi összefogás lesz Hevesen.

Hevesi út—recski kavics—városi „betegség”

GRŰZ JANOS: Ha már

itt tartunk, hadd utaljak újra az óvodára, amelyben a községben élő bölcsődés- óvodás korú gyermekek 75 —80 százaléka lesz majd elhelyezhető — itt szinte senki nem ismer fáradtságot vagy lehetetlent, így bizonyosra vehető, hogy sikerül betartani az 1980. március 31-i átadási határidőt Ami az utakat illeti, helyzetük

a rosszat amúgy is hamar elfeledjük.

Egy dologra jó a háromszázhatvanöt fekete és fehér golyó: emléket állít önmagunknak. A1 régi rómaiak nagy merészen császáraik nevét adták a hónapoknak, így állítva emléket nekik, s így ragadva nyakon az időt. Később a télközépi évkezdés mellett döntött az ember, történelmileg visszamérhető időben. Egy azonban bizonyos: amióta ember az ember, mindig határt szabott az idő folyamának. Nem mindig decemberben, nem mindig évnek hivta ezt a szakaszt, azonban mindig kiragadott az időből egy részt a maga számára, hogy emlékezhessen, élete csip-csup vagy fontos eseményeit elhelyezhesse a nagy folyamatban.

Csak sejteni tudom, miért az a bizonyos lábnyom a dunaújvárosi Intercisa Múzeum leglátogatottabb darabja. A kétezer évvel ezelőtti római mester kutat ásott, s ahogy egyre lejjebb haladt a földben, lépcsőfokokat vájt magának, hogy azokon állva Javaiéban nagy probléma számunkra, kiépítésük a megfelelő egészségügyi, kommunális feltételek mellett egyik legfontosabb kritériuma a városi rangra emelkedésnek. A szükséges intézkedéseket éppen ezért már megtettük, a recski kőbányától háromezer tonna kavicsot vásároltunk, ideszál- lítását a Rákóczi' Tsz, a Hevesi Állami Gazdaság. a Hanyi—sajfoki Vízgazdálkodási Társulat és a Kommunális Üzem vállalták, és 2500 tonnát már el is hoz- tcik

NÉPÚJSÁG: Ebből arra következtethetünk, hogy a sző minden éneimében Jó úton halad és haladhat tovább a nagyközség céljai megvalósítása felé.

BENCZE BÉLA: Sok még a tennivaló, de mint már mondtuk, optimisták vagyunk.

GRŰZ JANOS: Tennivalóink közt szerepel — a már említetteken kívül — egy korszerű, városi igényeknek megfelelő vendéglátóipari egység kialakítása is. Ennek kivitelezési tervei már elkészültek. így nagyobb gondot inkább az jelent számunkra, hogy például a lakásépítésben a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudunk lépést tartani az igényekkel Ezen a téren már kimondottan a városok „betegségében” szenvedünk, kevés a bé lakés. és továbbiak építésere ebben az ötéves tervben sajnos már nincs is lehetőség. Így sok nagycsaládos, alacsony jövedelmű és fiatal házas igényét még nem tudjuk kielégíteni. 357 családról van szó! Nincs kész házhelyrendezési terv sem. s ez nagymértékben gátolja a csaiá- diház-épitkezést, a magas árakról nem is beszélve. Ennek ellenére úgy érezzük — és felettes szerveinket is ilyen értelemben tájékoztattuk —, hogy Heves az elmúlt évek során sokat fejlődött. nagy lépéseket tett ahhoz. hogy lakosai olyan körülmények között élhessenek. dolgozhassanak, amelyek már a városi élet jellemzői. Számunkra ez az elsődleges, ez a lényeg. Mi nem a rangot, hanem az eredményeket sürgetjük, és ezt tudnia kell mindenkinek.

BENCZE BÉLA: Mint

ahogyan azt is tudni kell, hogy az elért eredményeket senki sem vindikálhatja csak önmaga sikerének. Mert ezekben — a párt-, állami és társadalmi szervek irányító. szervező munkáján túl a lakossági összefogás, a dolgozó ember tenni akarása és tudása, képessége jut messzemenő kifejezésre, és ez összhangban van azzal, hogy törekvéseink nem öncélúak. Ellenkezőleg, a dolgozó ember érdekeinek messzemenő figyelembevételéről van szó. arról, hogy Heves nagyközség lakosságának igényeit magas szinten elégíthessük ki.

NÉPÚJSÁG: Kívánjuk fsy legyen, és köszönjük a beszélgetést.

ki tudjon jönni, de meztelen talpának nyoma ott maradt a kút oldalába vájt lépcsőfokon. Kétezer évvel később .régészek óvatos munkával előbányászták a kutat, aljáról kiemelték a régi korok tárgyi emlékeit, s napfényre hozták azt a földbe dermedt lábnyomot is. Most ott látható a múzeumban, nem más, mint a strand betonján, a Balaton simaszemű homokfövenyén levők, s mégis,

A nézők némelyike megpróbálja a nyom fölé képzelni a mestert, hogy milyen lehetett. Mások azon tűnődnek, hogy nézd csak, ma se ássák másképpen a kutat, a többi meg arra gondol; no lám, ez az ember már rit- kásabb por, mint ami megőrződött a lábnyomában, s ez a nyom még mindig látható.

Mert a római kútásó lába nyomával örök emléket állított magának az időben.

Igen, az idő: régi vágyunk. Emléket hagyni fekete-fehér golyókkal, lábnyomokkal, kezünk, agyunk munkájával. Sokszor még nem is ttudjuk.

A Komárom megyei Szőny Dobi István szülőfaluja, s a család a „hárommillió koldus” sorsának egyik részese. Földmunkás, agrárproletár környezetben élte fiatal éveit. Az első világháború előtt még természetes Magyarországon a gyerekmunka. Dobi István is alig tízéves amikor már nagygazdák cselédjének szegődött. Lóhajtó fiú, majd napszámos, részes arató és kubikos. S a háború alatt őt is besorozták katonának.

Időleges felszabadulást hozott számára is a forradalmak kora. 1918-ban a polgári demokratikus köztársaság, majd az első magyar proletárdiktatúra katonája. Részt vett a sikeresnek indult északi hadjáratban, majd a szolnoki vereség után fogságba került. A Tanács- köztársaság alatti tevékeny^ ségéért internálták. Visszatérve Szőnybe, rendőri felügyelet alá helyezték, s ezt csak négy év múlva hatálytalanították.

Vasúti fűtő, gyári munkás, napszámos. A kemény és fárasztó munka mellett képezi magát. Újságra fizet elő, a Népszavára, amelyből megismeri az ország többi szegényeinek életét is. A maga tapasztalatait összevetve a hozzá hasonló sorsú agrárproletár tömegek keserves küzdelmével — a mindennapi betevő falatért, az emberibb életért, — elhatározta: tenni kell valamit azért, hogy könnyítsen a magafajta emberek nehéz helyzetén, így került kapcsolatba a szociáldemokratákkal. Megalapította Szőnyben a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét és megválasztották annak titkárává. Később, a munka során azonban szembe került a szociáldemokrata párt országos vezetési módszereivel és szakított az SZDP-vel.

1936-ban belépett a Független Kisgazdapártba, mert úgy látta, hogy e párton kívül hatékonyabban tudja szolgálni a szegényparasztság érdekeit. Még abban az évben beválasztották a Kisgazdapárt Országos Nagy választmányába, s lett a Parasztszövetség szervező titkára és a földmunkás szakosztály elnöke. Járta az országot, szervezte a földmunkásokat, a parasztokat.

1962-ben megjelent Vallomás és történelem című visz- szaemlékezésében írta erről az időszakról: „Ha jól meggondolom, alig lehet falu az országban, ahol meg ne fordultam volna. Nincs az emberi gondnak olyan fajtája, amivel ne találkoztam volna szervezőtitkári utazgatásaim során. Nem tudnám

pen, mint a kishal, aki a vízben odaúszik az öregéhez, és azt mondja: te, én már sok mindent tudóig de any- nyit hallottam róla, mégse láttam még soha a vizet!

Ugyanígy, ha csónakkal vagyunk, úgy látjuk, a part mozog hátrafelé, pedig rá kéne jönnünk, mi mozgunk előre, visszavonhatatlanul- Ismét év vége van, az utols_p oldalak vannak hátra az összefirkált naptárban, s nekünk megint elszámolásunk van. öregebbek lettünk, vagy csak éltünk egy évet, elcsoszpgott-e az év, vagy tettünk annyit, hogy gyorsan röppenjen el?

M

ostanában sok a vita arról, mi volt, mit csináltunk — mintha mindenki a saját memoárjait élné. Néha közbeszólnék: javasolnám a korsó használatát közérzetmérésre, de mások társaságába belebeszélni illetlenség. No, és eszembe jut barátom véleménye. Gondoltam-e arra — kérdezte — hogy az emlékezetpróbához össze kell tömi egy szép, értékes, később is használható korsót? Ok nélkül, mert ha nemcsak voltunk, hanem léteztünk is az elmúlt évben, akkor emlékezetünknek legalább olyan jól kell őriznie a múltat, múltunkat, mint a távol-keleti korsónak.

Szántó Péter

megmondani, hány kinevezési és kitüntetési okmányt írtam alá később embereknek, akiknek a neve sok-sok évvel ezelőtt történt régi találkozásokra, beszélgetésekre, politikai tanácskozásokra emlékeztetett”.

Minden fórumon hallátta hangját, hogy hirdesse a földmunkások, agrárproletárok és a szegényparasztok igazát. A Mezőgazdasági Kamara közgyűlésein, a vésztői szegényparaszt találkozón és a Kisgazdapárt Országos Választmányában egyaránt felszólalt. Részt vett és felszólalt ő is az. 1943. augusztusában Balatonszárszón rendezett híres, ifjúságinak indult találkozón. Többek között a következőket mondotta: „A dolgozó parasztság felemelkedésének útját pedig a demokráciában és a szocializmusban látom. A szocializmust azért jelölöm meg, mert megszüntet minden kiváltságot, amit eddig egyesek élveztek, és a munkát teszi a becsületes élét alapjává”.

A második világháború alatt együttműködött a kommunistákkal, a baloldali szociáldemokratákkal és a haladó értelmiségiekkel. így nem csoda, hogy az ország német megszállása után, 1944-ben behívták és munkásszázadba sorozták. Ausztriában érte a felszabadulás.

47 éves, amikor visszatér szűkebb pátriájába, Szőnybe és 10 hold juttatott föld gazdája lett. Kevés ideje maradt azonban, hogy gazdálkodjék. Beleveti magát az újat akaró ország politikai küzdelmeibe A kisgazdapárt balszárnyának vezetője, később, 1947 nyarától a párt elnöke. Igen fontos és nagy szerepet játszik azokban a koalíciós harcokban, amelyeknek eredményeként a kisgazdapártból sikerült kiszorítania a burzsoázia képviselőit és a párt aktív támogatója lett a népi demokratikus átalakulásnak.

Országgyűlési képviselő, tárca nélküli, 1 majd állam- miniszter. 1948-ban földművelésügyi miniszter, 1949— 1952 között a Minisztertanács elnöke. 1952 augusztusától 1967 áprilisig pedig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. E legmagasabb közjogi tisztsége mellett sem szakad meg kapcsolata a dolgozó parasztsággal. 1955—1965 között a Termelőszövetkezeti Tanács elnöki tisztét is betöltötte, 1968 januárjától haláláig pedig az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke volt.

1956-ban hitet tett a néphatalom mellett.

Életének és munkájának célja minden körülmények között a dolgozó nép szolgálata volt. Hite, hirdette éá tudta, hogy a parasztság anyagi és kulturális fel- emelkedésének lehetőségei csak a szocializmus rendszerében válnak valóra. Egyik könyvének címe is ezt fejezi ki: Szocialista mezőgazdaság — gazdag parasztélet.

„1959 őszén felvételemet kértem a Magyar Szocialista Munkáspártba, a kommunisták pártjába. Hazaérkeztem. Abba a pártba, amelynek célja és programja a munkáshatalom, a munkás-paraszt szövetség, az osztály nélküli társadalom, a szocializmus. a kommunizmus megvalósítása Magyarországon” — írta.

A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresz- szusán, 1959-ben Dobi Istvánt a Központi Bizottság tagjává választották. Harcos munkás életét kitüntetéseinek egész sora is tükrözi. Számos hazai és külföldi kitüntetése közül a két legmagasabb a Nemzetközi Lenin Békedíj és a hazai Szocialista Munka Hőse. 1968. november 24-én hunyt el Budapesten. Születésének 80. évfordulóján tisztelettel emlékezünk reá, aki hosszú és nehéz, megpróbáltatásokkal teli úton érkezett el az ag- rárproletáriátus soraiból a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöki tisztebe

Golyók az ujeui korsóban

pátalbassoo, • hogy kéoóbb mi az idő, úgy vagyunk ép1878. december 31,. vasárnap

Vida Sándor